A Barba Negra Trackben volt, ahol kényelmesen elfér a nép, lehet jó helyet találni. Először viszonylag elöl álltunk. Mielőtt a koncert elkezdődött volna, nézegettük az embereket, és találtunk egy annyira aranyos testvérkupacot! Hárman voltak, egy 20 és egy 15 év körülinek kinéző fiú, és egy pici, alig 6 évesnek kinéző szőke kislány. Annyira cuki volt, farmer, fekete bőrzseki, és a két fiú olyan szeretettel nézett rá, olyan biztonságban éreztem azt a lánykát mellettük. Ekkor gondoltam először arra, hogy milyen praktikus, ha fiú születik előbb, és a lány a kisebb, mert akkor majd bátyóval el lehet engedni metálkoncertre. Yey!
A másik, kevésbé érdekes és kevésbé cuki emberpár az a shrek és emberfiona volt, akik a koncert kezdetekor megálltak mellettem, aztán ahogy a közönség mozog és rendeződik, nemsokára már pont előttem voltak. A srác legalább 190 cm volt, a lány pedig talán alacsonyabb nálam, Állandóan smártak, a srác ahogy lehajolt, sziklatömbként borította be a lányt.
Volt még egy csávó, aki szintén egy lánnyal volt párban, a lány próbált a színpadra nézni, de a srác oldalt állt a látványosságnak, és telitorokból hatalmas artikulációval beszélte a lánynak a dalszövegeket.
A koncert amúgy nagyon jó volt, rengeteget ugráltam, és a végén ráadásként eljátszottak 3 számot, amiből kettő az a két dal volt, amit először ismertem és szerettem meg tőlük vagy 10 évvel ezelőtt.
Hogy továbbfűzzük az esküvős sztorit, kaptunk ugye nászajándékokat. Kaptunk 3 féle társast, amiket többekkel több alkalommal kipróbáltunk már. Kaptunk(tam) egy puzzle-t, ami eddig arra várt, hogy képkeretet találjunk neki, ezt pedig a múlthéten megoldottuk. Nem tökéletes a megoldás, még kell egy kis kiegészítés, de utána jöhet a kirakás. Voltak további terveink a lakás kicsinosítására, ezért körbenéztünk az IKEA honlapján, majd felvásároltuk.
Így lett az erkélyen egy kisasztal, 4 székkel, és így lett a belső térben 6 új bútordarab. Az egyik szekrényből hobbisarok lett, tetején a reeeengeteg társasjátékunkkal. A nagyszekrény a hálószobába került, ahol jól elbújik az ajtó mögött, és elférnek rajta a ruháink. Meglepően kicsi a ruhatáram egyébként. De tényleg, nem ilyen lány módon kicsi, hogy roskadozik a polc, de nekem nincs egy rongyom se, hanem tényleg kicsi. Lett még 3 éjjeliszekrény, amiből kettőt tényleg erre a funkcióra vettünk. És lett egy saját asztalom, mert eddig nem volt. Szóval teljesen átpakoltuk a lakást, már teljesen vendégfogadásra alkalmas állapotban van, de még mindig nincs minden a végleges helyén. Végül is, csak 3 hónapja lakunk itt, hova siessünk az ilyenekkel...
Miskolc. Voltunk otthon a hétvégén. Voltunk GodDam koncerten, ami királyság volt, és hősök, a rokkantsági állapototkat figyelembe véve. De tényleg, milyen már, hogy ketten is mankóval vánszorognak fel a színpadra, a többieknek is bajuk van, aztán másfél órán át tolják a metált. Egyébként folklór műsornak is elment, mert elég sok volt a köcsög. Volt egy csávó, aki egy 5 méter átmérőjű körben teljesen kiszámíthatatlanul mozgott, ráadásul volt a hátán egy jó hosszú szíjra engedett hátizsák, ami teljesen külön életet élt. A csávó azt hitte, hogy nagy tőmegben van, és dőlhet, amerre akar, mert bizonyára minden oldalról meglökik majd. De nem. A nép ugyanis nem szeretett volna annyira pogózni, mint ő. Először ott elöl mindenki benne volt a buliban, nagy pogó volt, aztán a többiek lecsendesedtek, csak ő nem. Egyszer annyira megijedtem, mert a színpad bal oldalánál volt, mikor elkezdett hátrafelé közlekedni (biztos gondolta, hogy majd onnan is visszalökik), csakhogy elérte a színpad szélét, ahol hanyatt esett, és én azt hittem, hogy ráesik a pedálokra és magávalborítja a mikrofonállványt is, de szerencsére a monitorláda megfogta, és onnan visszamászott. Szóval ilyenek voltak, de dolgok zenerésze jó volt.
Tegnap volt a phd felvételi. Ez nálunk úgy ment, hogy 1 hónappal ezelőtt hosszan kígyózó sorokat kiállva adtuk le a jelentkezési pakkot a doktori TO-n, aztán múlthéten jött egy tanszéki email, hogy kedden felvételi, ki mikorra van beosztva. Heten voltunk összesen, negyed óránként volt a beosztás, délelőtt lement az egész. A bizottságban négyen voltak: a tanszékvezető, két helyi tanár, és még egy férfi a szomszéd MTA enzimológiájáról. Utóbbit eddig nem ismertem, most tudtam meg, hogy egy barátomnak ő a témavezetője. Beléptem a terembe, és ijedtemben egy halk jónapottal köszöntem, ugyanis az egyik tanárral tegezőviszonyban vagyok, de aztán konstatáltam, hogy viszont a tanszékvezetőt nyilván nem fogom letegezni, a bal oldali bácsit nem is ismertem még, úgyhogy az asztalhoz közelebb érve mégegyszer jónapottal köszöntem, ezúttal hangosabban, biztos ami biztos. Elmondtam, mit csináltam msc szakdolgozat címén, meg kicsit kellett beszélni arról, hogy mit fogok, de valahogy elvesztem a jelen részletében, és nem is volt alkalmam átfogóbban beszélni a témáról. Nem tudom mikor lesz eredmény, nem vagyok benne biztos, hogy felvesznek, de mivel csak 7-en vagyunk, ezért lehet reménykedni, bár abban sem vagyok biztos, hogy ez kell nekem, úgyhogy inkább a sorsra bízom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése