2015. december 29., kedd

Év végi történetek - 1. rész

Rengeteg mesélni valóm van a karácsonyról, családról, ajándékokról, barátokról és közös időkről. Kénytelen vagyok több részre szedni. Ez itt az első rész.

Karácsony előtt megmondom őszintén már egy kicsit kezdett az agyamra menni ez a dolog. Ide is ajándék, oda is ajándék, de még egy kis ezt, egy kis azt, az "apróság" szótól már falnak tudtam volna menni, az embertömegtől is iszonyodtam. Aztán végre eljött a nyugi, Hercegék idén is jól megvárattak, pedig jól tudom már, hogy náluk a "viszonylag korán, ebéd után" 4 órát jelent, nem kevesebbet. Patak felé ködös volt az út, de olyan fél 6-ra azért csak megérkeztünk. Ilyenkor mindig a beszélgetés és a ki mit sütött kérdés alapos vizsgálata és minőségellenőrzése az első. Aztán "jöhet a jézuska".

Idén csudijó ajándékokat kaptam! Volt egy steames játékpakk Hercegtől, természetesen, már tavaly és az előtt is kaptam egy-egy ilyet, ezekből szerinte sosem elég. De ami az ideiben a legjobb, hogy benne van a Torchlight II yeeeey! Aztán kaptam tőle még 5 könyvet - csak hogy ez se legyen kevés - ebből 4 Terry Pratchett Korongvilág-sorozatából való, és ebből kettőt már tavaly óta vártam. Az 5. könyvről pedig még mindig nem tudom, micsoda is valójában. Nagyon különleges, úgy van megcsinálva, mintha könyvtári könyv lenne, ez a felirat bele is van írva az első lapra, kívül van rajta jelzet, és a borító is régies. A lapok sárgásak, ahogyan egy régi könyv lenne, de persze teljesen épek, frissek. A legkülönlegesebb benne pedig, hogy nem csak egy történet van benne, hanem két illetőnek a levelezése is. A margókon, csatolt lapokon, újságcikkek másolataival, ilyesmivel. Szerintem az egész betűről betűre meg van írva, úgyértem szerzői kitalációk a csatolt források is, de hát a fene tudja, olyan megtévesztő itt minden. A két valakinek a levelezése egyébként a könyv szerzőjéről szól, egy kis nyomozás is van benne, nagyon érdekes. Sosem láttam még ilyen könyvet, remélem, megértem majd a végére. És mire megértem, már adhatom is oda Herceg unokatesójának, mert már most szemet vetett rá, de nem baj, majd elbarterezem a tavaly kapott Poirot könyvére. Aztán visszacseréljük.

Herceg szüleitől kaptam még két könyvet, az egyik az Egy nap a városban blog szerzői által írt Egy hét a városban, ami Budapestet mutatja be, de semmiképpen sem hagyományos formában. Ők azok, akik nem a túrista látványosságokat fényezik tovább, hanem a legeldugottabb kis utcácskák legjobb streetfoodjait kínálják fel, a legromosabb épületek legértékesebb belsőit mutatják meg, és ezt mi mind tervezzük végigjárni. Erre a könyvre pedig már most bejelentkezett Herceg anyukája.

A másik könyv pedig a Titkos kert. Nekem ez a színezőkönyv már eddig is nagyon tetszett, kifestetlenül a könyvesboltban, de most, hogy megkaptam, még jobb. Kaptam hozzá olyan filcet is, ami nem üt át a papíron, így már tényleg levakarhatatlan vagyok róla. Nagyon jó elfoglaltság, mert nagyon leköt ki is kapcsol, teljesen bele tudok merülni. Eddig egy képpel vagyok készen, elég sok órába telt, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokáig el lehet vele lenni.

 

Ha már könyv, Herceg apukája megkapta Dan Brown Inferno c. könyvét, ami az Angyalok és démonok és a DaVinci kód folytatása, ezt pedig én stipistopiztam le.

Herceggel közösen kaptunk egy állólámpát, és ez azért nagyon jó, mert tényleg igényünk volt rá. Nagyon szeretem a praktikus ajándékokat, és Herceg unokatesójától mindig valami hasznosra lehet számítani. Szintén tőle kaptunk egy Goat simulatort is, YeY! :D

Egyébként idén Anyától is nagyon hasznosat kaptam, egy kis diódarálót, ami nem foglalja el a fél asztalt, és még elpakolni is van hely. Ezen kívül mindketten kaptunk tőle egy-egy szürke kötött csősapkát (zsiráfsálat, orrmányvédőt, vagy kígyópulcsit, kinekhogyan tetszik) a feketék mellé. És ha már hasznos: Herceg is ilyeneket kapott tőlem. Egy fiókba való tárolót (erre azóta van igényünk, mióta a mostani lakásunkba költöztünk, csak eddig nem találtunk olyat, ami pont befér), egy kerek pizzasütő tepsit és egy takarót, mert ha filmet nézünk, akkor általában az egy plédünk erre nem elég.

Az ajándékok csomagolását idén elég minimalistára vettem, ugyanis az ajándékok jelentős részét netről rendeltem, és a dobozban helykitöltő céllal papír ívek voltak - ezeket használtam csomagolópapírnak. Kissé gyűröttek voltak, szépnek semmiképp sem nevezhetők, de mivel a Patakra küldött ajándékok csomagolóanyaga mindig a kályhában végzi, ezért nem is nagyon érdemes drága papírba borítani. Viszont, hogy ne legyen olyan unalmas, rajzoltam rá neki. Más-más minta került a három ajándékra, de a LizCozmo rajz lett a legjobb, szerintem, ez itt:



Herceg szülei tőlünk a dec. 17-i Cesar Millan showra kaptak jegyeket - értelemszerűen hamarabb megkapták. Nagyon tetszett nekik, jól választottunk. Herceg Anyukája kapott még egy székre rakható deréktámaszt, Herceg Apukája pedig egy mindenféle felületen megálló telefontartó kis állványt. Herceg unokatestvére egy olajspray-t, Herceg nagynénje pedig "gyömbér mézben"-t, és egy nagyon illatos, szép füzért kapott tőlünk. 

Herceg unokatestvére egyébként egy nagyon különleges ajándékot kapott Herceg Apukájától: ő maga sajátkezüleg faragott egy utcatáblát. Egy szép fába véste az utcanevet, teljesen titokban csinálta, senki nem is tudott róla, hogy ő ilyet tud, talán még ő maga sem. Nagyon szép lett, szerintem az idei év karácsonyán ez a legszebb és legértékesebb ajándék mind közül. 

Anyukámat pedig karácsonyra megleptük az esküvői fotóalbummal, hogy legyen mit mutogatnia, ha valaki vendégségbe jön hozzánk. A saját fotóalbumunkat még mindig nem válogattuk össze, majd talán az első évfordulónkra összehozzuk.

Volt még finom vacsi, reggeli és ebéd is. A másodnapon elmentünk kirándulni a hutákhoz. Későn indultunk el, ezért alig másfél óránk volt sétálni, ami kevés, de azért jó volt. És különleges! Találkoztunk egy muflonnal. A két mudi próbálta arrébb terelni, de ez egy olyan gyámoltalan jószág volt, hogy a mudik nem is értették, mi történik. Mások szaladni szoktak előlük, ez meg alig lép arrébb. Visszafelé jövet még mindg ott volt. Teljesen abnormális, hogy egy vad így viselkedjen, még hozzá is lehetett érni. Teljesen érthetetlen volt az egész jelenség, állítólag tegnap és tegnapelőtt is ugyanott volt még. Csoda, hogy még él, de amilyen gyámoltalan, egy róka simán elviszi. Úgy sajnálom szegényt, nem is tudom, mi baja lehet. 

Aztán visszajöttünk Patakról, karácsony másnapján pedig Hercegéknél jártak vendégek aztán mi mentünk tovább vendégségbe, de ezekről már nem tudok sokat mesélni. Aznap este volt még egy GodDam koncert a Cornerben, és ezzel véget ért a karácsony.

Nincsenek megjegyzések: