Hat jó játék

Aki esetleg nem találkozott volna a Varró Dani-féle versbotránnyal, az szánjon egy percet az életéből arra, hogy átfussa a "Hat jó játék kisbabáknak" c. verset. Valaki kirakott egy képet a facbookra, amin ez a vers olvasható egy 5.(?) osztályos tankönyvben, és mélységesen fel van háborodva, hogy ilyen verset mégis hogy lehet írni, főleg tankönyvbe rakni. Aztán ezt elkezdték megosztani intellektuális emberek és szörnyűlködtek a konektoron (sic!), az apját lapáttal csapkodó gyereken, és hogy mi az hogy arra buzdítjuk a gyerekeket, hogy rágja szét a laptopkábelt.

Én is ki vagyok akadva.
De nem hangoztatom a véleményem, hanem inkább csak itt forrongom ki magam, amiért ennyi irodalmi érzékenység nélküli ember beszéli a magyar nyelvet. Ráadásul olyan emberek, akikről azt gondoltam, értik ezt a fajta művészetet. Amikor először elolvastam a verset, akkor azt gondoltam, hogy ennek nincs helye egy ötödikes tankönyvben. Inkább olyan könyvben tudom elképzelni, amit felnőttek olvasnak, és jót szórakoznak azon, hogy a "kisbabák" még nem tudják, hogy amit ők jó játéknak gondolnak, az valójában milyen veszélyes, és a szülőknek mennyiszer kell résen lennie. Aztán rájöttem, hogy hát hogyne lenne helye ennek a versnek egy tankönyvben, hiszen mindennek van helye, ha el lehet rajta gondolkozni. És ez ilyen. Persze ez egy Varró Dani vers, én az ő munkásságát pontosan ugyanannyira ismerem, mint bármelyik másik költőét (értsd: semennyire) azt viszont tudom - mert annyira azért nem vagyok kulturális analfabéta, ha egyáltalán létezik ilyen kifejezés, és épp ezt jelenti - hogy ő a gyerekirodalom egyik népszerű alakja, ezért versei játékosak és egyszerűen érthetőek. Hát úgy tűnik, ez a játék és egyszerűség a felnőttek jelentős részén most kifogott.

Akárhogy is, nagyon boldog vagyok attól, hogy valahogy szembe jött a facebookon ez a bejegyzés*, tanuljatok belőle!

"Története: először 2011-ben jelent meg a Nők Lapjában, Hat jó játék kisbabáknak címmel, a szerző több versével együtt, könyvajánlóként. Majd a szintén 2011-es Akinek a foga kijött című kötetben is szerepel Rosszalkodó - avagy öt jó játék kisbabáknak címmel (a lapátos versszak kimaradt a kötetből). Egyéb gondolatok:- A konnektor természetesen két n-nel írandó, de itt a költő a licencia eszközét használja a rímhelyzet miatt (lásd még Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk)- A vers kiválóan illusztrálja, hogy a költő és a lírai én két külön entitás. Itt a lírai én egy kisbaba, akinek nincs veszélyérzete.A mű arra a helyzetre apellál, hogy az olvasó (aki a szülő, nem a baba) át tudja érezni a kisbaba vágyait, viszont felelős szülőként tudja, hogy ezek a vágyott dolgok a gyerekre veszélyt jelentenek. Ez a feszültség adja a humor forrását. (Ide vágó közmondás: a tiltott gyümölcs a legédesebb.)- A kötet, amiben a vers megjelent, a totyogó korosztályt nevelő szülőknek íródott. Egyáltalán nem tanácsadó vagy útmutató, hanem kizárólag szórakoztató céllal jelent meg. - A mű - ahogy egyik irodalmi mű - se igényli a közönség teljes körű tetszését, azaz magyarul lehet nem szeretni, el lehet lapozni, nem kötelező megvenni. De mi a helyzet a tankönyvekbe bekerülő irodalmi művekkel? Nos, mivel a pedagógusra van bízva, hogy a tananyagot mely versekkel, képekkel, novellákkal stb. szemlélteti, és mely részeket használja a tankönyvből (ami egy oktatási segédeszköz, nem pedig szent könyv), ezért könnyen kikerülhető ez a vers is.Igényesen és tisztelettel feltett kérdésekre szívesen válaszolok, amennyire belefér az időmbe. Tisztelettel, Varró Dánielné"

* saját okosságaim megerősítése érdekében kiemeltem amiket én is pont így gondoltam