2017. június 21., szerda

Zümi

Amikor reggel 8-kor úgy ébredtem fel, hogy elaludtam a derekem, még nem tudtam, hogy ez ma egy jó nap lesz. Ahogy elindultam az ablak felé, észrevettem, hogy egy méhecske ül a földön, mozdulatlanul. Első dolgom volt vinni neki cukros vizet. Abban a pillanatban megzizzentette a szárnyait és elkezdett inni. Csak szomjas volt, kis kedves. Vagy egy percen át itta a vizet, aztán a lábaival kicsit megsimogatta a víz felületét és megtörölközött. Ezután letettem elé egy zsepit. Először ki akarta kerülni, de miután látta, hogy a nagy fehér lap nem akarja bántani, készségesen rámászott. Én pedig felemeltem, kinyitottam neki az ablakot, és már el is repült. Megmentettem egy méhecskét.

Nincsenek megjegyzések: