Azt álmodtam, hogy egy kis furgonnal közlekedek, a körülményekhez képest meglehetősen gyorsan egy szűk, girbe-gurba talajú erdei ösvényen. Egy csomó helyre kellett elmennem, valami futár lehettem, épületekhez kellett elmennem. Volt valami furcsa a vezetésben, amire az álom végén rá is jöttem: a fékezést kizárólag úgy oldottam meg, hogy levettem a lában a gázról, vagy nyomtam a kuplungpedált, mint a bolond, vagy ha tényleg teljesen meg kellett állnom, akkor berántottam a kéziféket oszt' jó napot.
Ezután jött az álom következő része: az első vezetésórám. Az oktató azonnal kivitt a forgalomba. Volt egy egyirányú utca jobbra, ahová be kellett kanyarodnom, és ezt meg is tettem, de valamiért az oktató továbbment egyenesen. Innentől ő valahogy egy másik autóval közlekedett tovább, de ugyanúgy a jobb oldalon vezette azt az autót, mintha mellettem ült volna. Én nem akartam az oktató nélkül kóvályogni, úgyhogy megörültem, hogy mellettem épp egy hosszú, szinte üres parkoló van, úgyhogy fogtam magam, és merőleges parkolással megálltam. Tök büszke voltam magamra, hogy még sose csináltam ilyet, és milyen szépen ment már elsőre!
Pontosan 1 hét múlva lesz a KRESZ-vizsgánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése