Mire jó a házasság

Nagyon örülök annak, hogy egyik előző postomat ilyen örömmel és egyetértéssel fogadtátok. Az egyik olvasói levélben* M azt kérdezte, nekem mi a véleményem a házasság kontra-érveiről, például arról hogy "ilyen fiatalon nem kéne házasságot kötni" vagy hogy "ez csak egy papír".

A házasságokban, válásokban, élet-összekötésekben és szétválásokban mindig vannak trendek, hogy ilyen fancy szóval éljek. Ma a statisztikai átlagok szerint a nők a húszas éveik végén, a férfiak pedig harminas éveinek elején házasodnak meg először. Ezt én azzal magyarázom, hogy a fiataloknál nagyon hosszúvá vált a "gyerekkor", vagyis hogy még egyetemista korukban, 18-25 évesen sem függetlenek a szüleiktől. Értem ezt elsősorban a lakáskérdésre és nyilván a pénzforrásra. Itthon a fizetések és az árak nincsenek túl jó viszonban egymással, arról nem is beszélve, hogy a MNB kb. havonta csökkenti a jegybanki alapkamatot, tehát gyakorlatilag alaptőkéből nem lehet befektetés és vállalkozás (/kockázatvállalás) nélkül hasznot termelni, sem félretenni. Így aztán az egzisztencia megteremtése nehézkes folyamat, és mire összegyűlik a megfelelő tőke a közös élet elkezdéséhez, az emberek már a harmincas éveik közelébe kerülnek. Ilyen körülmények között teljesen természetesnek hat, hogy a fiatal korban megkötött házasságon meglepődnek az emberek. Mivel a mai trendek szerint a házasságok jelentős része végződik válással 5 éven belül, szintén természetes, hogy óvatosságra intik a fiatal, házasodni készülő párokat. Valószínűleg azok kiabálnak leginkább az ilyen házasságok ellen, akik vagy saját vagy szülei, vagy sok imerősének páldáját látja maga előtt. Igen, én is azt érzem, hogy a rossz példából van több.

Most, hogy ilyen jól leírtam a jelenlegi helyzetet, és mindenki megnyugodott, hogy a fiatalon való házasság tényleg megfontolandó, szeretném, ha mindenki felidézné a nagyszüleit, a dédszüleit és történelmi ismereteit. Nem kell az arab világig vagy Indiáig elmennünk ahhoz, hogy bőven találjunk példát a fiatalkori házasságra. Az én Nagymamám például azt hiszem 20, 22 és 23 éves volt, amikor Anya és a testvérei megszülettek. Természetesen ekkor már házasságban élt. Sajnos én ennél többet nem tudok a felmenőimről, de ez is tökéletes példája annak, hogy még a 20. században is az volt a normális, az volt az elvárás, hogy az ember lánya 16-20 éves korában férjhez menjen. Ha ez nem történt meg, akkor az szégyen volt mind a szülőknek, mind a lánynak. Ha most visszamennénk az időben mondjuk 80 évet, akkor lehet, hogy rám megvetve néznének az emberek, amiért lassan 23 éves leszek, még nem házasodtunk össze és nincs gyerekem. M-re pedig milyen büszke lenne mindenki, hogy lám, 16 évesen már jegyben járt.

Érdekes lenne elgondolkozni azon, hogy vajon úgy 50 év múlva, amikor a mi unokáink lesznek annyi idősek, mint mi most, akkor náluk mi lesz a "szokás"...

A másik kérdés, hogy a házasság csak egy papír, vagy több annál. Több, egyértelműen. Itt van néhány érv, ami a "papír" mellett szól.
1. Akik komolyan gondolják az együttlétet, olyannyira, hogy szeretnék hivatalossá tenni az ő közös életüket, és a hangsúly itt a közösön van, akkor a legjobb választás a házasságkötés.
2. A házasság "szentség". Oké, nekem ez vallási értelemben nem jelent semmit, de tényleg úgy gondolom, hogy ez az együttélésnek egy magasabb szintje. Itt még nagyobb az egymással szembeni felelősségünk. Amíg valaki a barátom, vagy párom, addig mások számára "még semmi sincs veszve". Ez így vicces, de tényleg így van, itt még el lehet kacarászni ezeken a dolgokon, egymásra lehet kacsintani. Nem, már itt sem ér megcsalni a másikat, az soha sem ér, de itt még van lehetőségünk meggondlni magunkat. A házasságkötéskor viszont teljessé válik az összetartozás. Ezzel mások számára is jelezzük, hogy a szándékaink egyértelműek, csak egymás iránt, senki más felé, és itt már másoknak is tisztelnie kell minket, együtt, egy párként.
3. A "papír" igenis számít. Képzeld el a szituációt, hogy tök jól tudsz angolul, majdhogynem anyanyelvi szinten beszéled, csak lusta vagy nyelvvizsgázni, mert az csak egy papír, az nem kell. Aha, csak így nem adják ki a diplomádat, amiért néhány éven át az egyetemen vergődtél. Vagy elvégzel elég sok tantárgyat az egyetemen, már alig hiányzik valami az abszolutóriumhoz, és azt mondod, hogy már nagyon akarnál dolgozni, nincs kedved befejezni a sulit, papírod nincs. A munkaadód meg azt mondja, hogy oké, én elhiszem hogy okos vagy, és kellenél nekem, de csak akkor tudlak felvenni, hogyha hivatalosan is igazolod a végzettséged, vagyis hogy te ezt elvileg is tudod. Ugye-ugye, hogy a papírok fontosak?
3. Mocskos anyagiak: a jelenlegi adórendszerben azt hiszem megéri a házasságot választani és a gyerekeket ilyen közegben nevelni. De akik csak az adókedvezmény miatt akarnak összeházasodni, azok... hát, ilyet is lehet. Ha meg valaki a várható örökség miatt akar házasodni, akkor meg pláne számít a papír.
4. Ha mégis megtörténik a válás, akkor a gyerekek felügyeletéről vagy megegyeznek, vagy rosszabb esetben a bíróság dönt, mindenesetre ilyenkor szerintem egyik fél sem léphet le mindenfajta felelősségvállalás nékül. Nem tudom, papír nélkül ez hogy megy, én -mint gyerek- egészen különleges helyzetet képviselek ebben a témában.

Érvek a papír ellen. Be kell valljam, itt is csak pénzügyi és jogi érvek jutnak eszembe.
1. Könnyebb a válás. De tényleg, ha valaki azért nem akarja a házasságot, mert fél, hogy válás lesz a vége, az minek van együtt a másik emberrel?
2. Megmarad a vagyoni különállás. Szakításkor mindenki viszi ami a sajátja, nem kell jogi utakat járni, nem kell válóperes ügyvédet fizetni. A másik titokban felvett hitele nem száll ránk, meg ilyesmi.

Hm, kifogytam az érvekből.

Van egyébként a bejegyzett élettársi kapcsolat is, mint opció, erről viszont nagyon keveset tudok.

Nnna, hát "röviden" ennyi.

Szerintem házasodjon mindenki akkor, amikor idejét érzi, amikor a házasságkötés gondolata biztonságérzetet ad, amikor nem fél a helyzettől, nincs oka a váláson gondolkozni és amikor felelősen lehet ezt megtenni. A házasság komoly dolog, komoly következményei vannak, amiket ha vállal az ember, és kitart a párja mellett egész életében, akkor semmi baj nem lehet.




* Nagyon jó érzés ám leírni ezt, még sose volt ilyen. Bár lenne még több! Kérdezettek tőlem mindig nyugodtan.