Nehéz a választás

Beszélgetjük ezt az esküvő dolgot minden oldaról. Hol legyen, hányan legyenek, ki az, akinek nem biztos hogy a vacsorán is jelen kell lennie, ki az, akinek muszáj, tulajdonképpen hány koszorús lányom lesz, és egyáltalán kik lesznek azok, ki lesz a tanúm. Nagyon nehéz szelektálni az emberek közül, és ez olyan hülyén is hangzik, mintha azt kellene eldönteni, hogy eléggé barát-e vagy sem, én pedig ilyenkor azt mondanám, hogy persze, jöjjön, hiszen kedvelem őt, csapatba illik, és kiderül, hogy a pénz annyira nem vet fel minket, hogy mindenkinek tudjunk adni enni-inni. A "kiválasztottakról" (é. koszorús lányok és tanú) már eddig sem tudtam dönteni, és bár korábban a lehetőségek közül nem tudtam dönteni, most meg lassan a lehetőségek hiányában nem tudok dönteni. Lassan már senkiről sem tudok semmit, és én nem akarok olyan emberek között szépnek lenni, akik nem adnak nekem boldogságot bármikor máskor. Szomorú ez, és esküvő előtt nem lenne szabad szomorúnak lennem. Hogy szervezzek esküvőt, ha az egyszeri esemény mindenkit jobban érdekel, mint én magam bármikor máskor.