A 2025-ös naplóm szerint...

Sűrű év volt. 

Amire a napló nélkül is jól emlékszem, az az, hogy:

• Szigorlatoztam, gyakorlatoztam, szakdolgoztam, záróvizsgáztam és átvettem a diplomámat. ÚGy hangzik, mintha a reggeli rutinom lenne, de hatalmas teher volt.
• Megünnepeltük a 10 éves házassági évfordulónkat a Palotaszállóban. Igazi felhőtlen kikapcsolódás volt az egyetemi stresszvihar közepette.  
• Élménygazdag két hetet töltöttünk Angliában és Skóciában barátokkal. 
• Bonifácot megműtötték, a következő hónapok a rehabilitációról szóltak.
• Felújítottuk a lakást, ami nekem szükségtelenül nagy stresszforrást jelentett.
• Lezárult az első és elkezdődött a második DnD kampányunk, amit mindannyian nagyon vártunk.

Nagyon hálás vagyok ezért a naplóért. Vagyis magamnak, hogy a naplót szüntelenül vezetem, még olyankor is, amikor nincs hozzá kedvem. Ha ez a napló nem lenne, akkor az élményeim nagy részét mostanra elveszítettem volna, illetve bizonyos teljesítményeimet jelentősen alulértékelném.

ELŐSZÖR A NEHEZE

A fenti listából talán érzékelhető, hogy durván stresszes évem volt. Most, hogy belegondolok, 7 teljes hónapot stresszeltem végig, vagy úgy is mondhatnám ettem végig. 3 másik hónap arról szólt, hogy rendbe hozzam magam. Valahogy így nézett ki az évem:

Ez a mintázat jól látszik az evésemen és a testképemen is. 141 jól evős nap volt az évben, vagyis volt majdnem 200 nap, amikor elvesztettem a kontrollt. Ez több, mint az év fele :( A testképnaplóm is hasonlóan néz ki, kb. az év felében éreztem magam jól a testemben. Na, ez jövőre csak jobb lehet.

EDZÉS

Ha a naplóm nem lenne, akkor azt hinném, hogy idén nagyon keveset mozogtam. Viki barátnőmet magára hagytam az edzőteremben és a lépésszámom is jóval elmaradt annál, mint amit idén szerettem volna. Ehhez képest a valóság az, hogy:

• Az évben összesen 136 kisebb-nagyobb edzést naplóztam, vagyis átlagosan minden 3. napra jutott mozgás. 
• Összesen 137 órányi mozgást naplóztam, ami egyrészt olyan, mintha minden alkalommal egy teljes órát edzettem volna, másrészt viszont ez az egész évre napi 22 perces átlagot ad. A magyar emberek többsége napi 10 percet sem mozog, nekem pedig ennek a duplája is összejött úgy, hogy szeptember-október során 6 héten keresztül sajnos egyetlen bejegyzés sincs.
• Hiába esett ki a kutyasétáltatás, illetve rövidült meg jelentősen három hónapra, így is összesen 3,6 millió lépést tettem meg, amivel az átlagos napi lépésszámom 10100.

Volt egy olyan reményem az év elején, hogy idén összejön a 200 edzés és a 4 millió lépés, hogy tudok majd tisztességesen fekvőtámaszozni és végre először sikerül egy igazi húzódzkodást megcsinálnom. Ezek közül egyik sem sikerült, és én mégis nagyon-nagyon büszke vagyok magamra ezért a teljesítményért. 

TALÁLKOZÁSOK

Ha a naplóm nem lenne, akkor alig néhány emlkéket tudnék előhívni a találkozásokról. Amire a napló nélkül is emlékszem, az:

• az Adrival való kirándulások és beszélgetések. Ennek a barátságnak a fejlődése az egyik legfontosabb dolog számomra, mindabból, ami idén történt. 
• Anették látogatása, amit két éve próbáltunk összehozni. A társasozások, a késő estébe nyúló világmegváltó beszélgetések, az ölelések, a palacsintasütés... Szintén dobogós élmény.

Van egy emlékem, három évvel ezelőttről. Szomorú voltam, mert magányosnak éreztem magam. Úgy éreztem, hogy nincsenek barátaim: olyanok, akiket bármikor felhívhatnék, és akik bármikor felhívnának engem, mert eszükbe jutok, és akikkel közös programot szervezhetnék, ha szeretném a szabadidőmet kitölteni valamivel. Egy segítő szembesített azzal, hogy mennyire nélkülözöm a kapcsolódást, és biztatott arra, hogy ideje bátrabbá válni. Emlékszem rá, ahogy az ágy szélének dőlve törölgetem a könnyeimet, és Botinak zokogom el, hogy nem tudom, hogyan kezdjek neki. Nem tudom kit keressek, csak úgy a semmiből felhívni senkit sem merek.

2025-ben 364 társas eseményt naplóztam. Ebből 64 telefonbeszélgetés volt, 300 személyes találkozás, összesen kb. 90 különböző személlyel. És ebben nincsenek benne a szomszédok, a környékbeli kutyás ismerősök, a tanítványaim és a szüleik stb., akikkel napi szinten találkozom. 

• A legörömtelibb találkozás a MIOK-os gyakorlat során történt, ahol két általános iskolai tanárnőmmel találkoztam össze, akiknek nagyon nagy szerepe volt abban, hogy én a biológia és a Herman irányába indultam el.
• Dobogós társas emlékem a Zsóryban töltött három nap a m.a.g.u.s.-os csapattal.
• A legtöbbször valószínűleg a DnD-s csapattal találkoztam idén.
• A legváratlanabb találkozás az volt, amikor Mona felhívott, hogy éppen itt van Miskolcon.
• A legrégebb óta várt találkozás Zitával volt, akivel 22 éve nem láttuk egymást. 
• Egy másik, ritkaságszámba menő találkozás Ramival volt, aki megmutatta a tonbridge-i iskolát és a biológiai laborját. 
• Az egyik legkedvesebb emlékem, amikor Tsabiéknál egész nagy társaság gyűlt össze, egyrészt az ő szülinapját megünnepelni, másrészt megnézni Dávidkát a TV-ben.
• Boti szüleivel a kedvenc élményem a BP-i minigolf és flippermúzeum.

KULTÚRPROGRAM

Na ez az a kategória, amire a naplóm nélkül szerintem semmire sem emlékeznék. Volt egy olyan célkitűzésem, hogy idén nézzünk meg 52 filmet. Végül "csak" 39 jött össze, de volt 7 sorozat, amiből egy vagy több évadot is megnézünk, ráadásul számos naplózatlan órát töltöttünk a Critical Role-lal.

• Kedvenc film: Reménytelenül - József Attila pszichoanalízise
• Kedvenc sorozat: Arcane
• Kedvenc koncert: Taiko drums
• Kedvenc standup: Ráskó Eszter 
• Kedvenc random kultúr élmény: Vers minden Áron
• Kedvenc színdarab: A majdnem tökéletes boldogság receptje (Pokorny Lia)
• Kedvenc kiállítás: Dongeness világítótorony
• Kedvenc könyv: The Next Conversation (Jefferson Fisher)

HÁLANAPLÓ

Van a naplómban egy rész, ahová minden napra beírok egyetlen dolgot, ami aznap valami boldogságot hozott számomra. Idén sok olyan nap volt, amikor eröltetni kellett, hogy valamit írjak, annyira nem találtam a napban semmit, ami örömet okozott volna, pedig olyan apróságokat is ér beírom, hogy napsütés és hóvirág. Mindazonáltal a hálanaplóban is sok élmény nyomára bukkantam:

• Beiratkoztam a könyvtárba, amit idénre célul tűztem ki, és ím, sikerült.
• Készítettem egy (két) tepsi mennyei aranygaluskát. 
• "Megszületett" Lali a féreg a dopamindíler: először csak az én képzeletemben, aztán Vikinek köszönhetően fizikai testet is kapott.
• Megszületett Eszterék babája. Eszterrel voltunk selyemfestésen is!
• Boti szülinapja alkalmából voltunk négyesben a Nyíregyházi Állatkertben, ahol a két rosszcsont jegesmedvebocs végtelen játékában gyönyörködtünk.
• Lediplomázásom örömére vettem egy új laptopot, ami szintén tervben volt.
• Idén először voltam a Cinefesten, három filmet is láttam. 
• Szintén először voltam hangtálfürdőn, aztán másodszor is, utóbbi a Szent Instván-barlangban volt.

KÉKTÚRATERVEK

November óta tervszerűen készülök arra, hogy jövőre végigjárjam a Kéktúrát, egyben. Karácsonyra Botitól több kéktúrás cuccot is kaptam, a kedvencem a térkép, amin az útvonalat, a szinteket, a geológiai és ökológiai infókat is megtalálni. Ezzel zárom az évet.

Lomtalanítás

- Mondj valami romantikusat!

- Ezt már ki lehet dobni.

Miskolc

A hely, ahol nem lehetsz biztos benne, hogy a távoli telefonbeszélgetésből elcsípett "Megyünk a börcsibe" elhallás*-e vagy nem.

*erhallás, hehe.

Hiba

25.11.06. (213) Hiba volt hajnali fél 3-kor nem visszatuszkolni magam az ágyba. Iszonyat fáradt voltam egész nap. Rosszul viselem, amikor az utolsó pillanatban változik a terv. Gyalog fel a kilencedikre, mostantól ez lesz. Túltoltam a csokit. Érzésben ugyanott tartok, ahol négy nappal ezelőtt - eredményben előrébb.

Tudom, hogy képes vagyok rá, és eldöntöttem, hogy megcsinálom

25.11.02. (217) De jó lenne. Tudom, hogy képes vagyok rá, de nem érzem.

25.11.03. (216) Tudom, hogy képes vagyok rá, és bár nem érzem, mégis elkezdem. - Nem vagyok különösebben ügyes. Két hónapja nincs mozgás az életemben, hova legyek ügyes. 30 perc, ennyim van, sok ne legyen elsőre. A lépésszámot is el kell kezdeni emelni. Vázlatolom a következő hónapokat. Túl sokat ettem. Három frontot is nyitottam, mégis szomorkás vagyok, mintha nem tettem volna semmit a cél érdekében.

25.11.04. (215) Tudom, hogy képes vagyok rá. El kell kezdenem bizonyítékokat gyűjtenem mellette, hogy érezzem is. - Ma jobban ment. 30 perc, még kevés is. Kell a lépés is. Újra van kedvem naplózni, van mit írni bele. Alvás, nyugalom, ezek a csokik még beleférnek - éppen.  

25.11.05. (214) Tudom, hogy képes vagyok rá, és ébredezik az érzés is. Még nem tűz, de már hajt. - Reggel megébredek kicsit hamarabb, ki is használom az időt, 60 perc. A séta legyen tartalmas. Felszerelés-listát írok. Kicsi izomláz. 10 percet szusszanok a feladatok között, újra képes vagyok rá, napsütésben töltődöm. Egy csoki most jól esik - és elég is. Újra van visszacsatolás a szám, a gyomrom és az agyam között.

Felújítás

Jön a festő, dolgozik egy hétig, visszapakolunk, és kész.

Anyagbeszerzés. 3 körben, gyalog, busszal, egyedül.

Szobákat előkészíteni, a falakról leszedni a képeket, mennyezetről leszedni a díszt, a függönyöket és a spotlámpákat, bútorokat összetolni, mindennek ideiglenes új helyet kell találni. Először fel kell szabadítani a helyet, ahová pakolunk valamit.

Átköltözés.

Agyagbeszerzés, még két körben.

Festő jön, 5. napra mindennel készen van, hazaköltözhetünk. Részéről.

Szegőléceket és kiegészítő alkatrészeket megrendelni. Szegőlécek méretre vágása, illesztése, ragasztása. Már ahol biztosak vagyunk benne, hogy nem fut majd kábel. És ahol nincs a fal és a lap között egy jó centi hézag. Akrilezés. Kinyomópisztoly. Profi.

Az előszoba polcokat visszarakni, a dobozokat visszarendezni. 

Az ágyat felszabadítani a cuccok tömkelegétől. A hálószoba hatalmas szekrényeit a helyükre rendezni. Az ágy középső tartóelemeit megszerelni, amik a mozgatásokban lényegében kitörtek. Most van lehetőség az ágy alatt is kiporszívózni. Ágyrács csavarozás.

Szalagfüggönyöket lemosni - szárítani - felrakni. 

Polcokat, síneket, konzolokat megrendelni. Elbizonytalanodom, a rendelésnek most még csak a kétharmadát adom le. Egyelőre úgy néz ki, így lesz jó. Síneket felrakni. Se fúró, se dübel, se tudás arról, hogy melyik csavar lesz a jó. Segítséget kérni a fúráshoz, a 6 centis csavar jó lesz, szerezni kell dübelt. Szereztem. Polcok távolságát kiokoskodni. Polcokon a csavarok helyet megjelölni, a konzolokhoz csavarozni. A csavarbehajtó az egyik kedvenc szerzámom. Könyveket visszarakni.

Tábla az új helyére. 

Játszós-tanítós asztalt a székekkel az új helyére húzni.

Légtisztító. Szűrővásárlás. Működés.

A Kallaxról lapakolni. 3 kupac: az eladók, az irodában maradók és a polcra visszakerülők. Kallaxot átvinni a másik szobába. Társaspolcot berendezni. Az eladó társasokat lefotózni és meghirdetni.

Képek vissza a falra. 

Ajtó mögötti szekrényről lepakolni, átválogatni, nappaliba átvinni, visszapakolni. 

A pincébe egy csomó cuccot lehordani. 

Még két szekrény tartalmát újrarendezni. 

Kábelrendezés. Hangszórók elrendezése.

Tévét felrakni. Új konzol kell. Fúrni is kell - segítség is kell. Monitort felrakni. Még két lyuk. A konzolt megérteni, rögzíteni, pozciót beállítani.

Függyöny. Pont akciós a Jyskben, így kell ezt. Hosszúságmérés. Felhajtás, szegélyezés, vasalás. Pöckök. Másik csík. És a teljes folyamatot meg kellett ismételni még háromszor. Nagyon szép, kevés. Még fehér függönyt is szeretnék. Most már az is megvan. 

Irodai tévét (kijelzőt) eladni. Kanapét eladni. Cipős szekrényt eladni. Állólámpát eladni. Könyveket eladni. 

Szőnyegtisztíttatás. Kárpittisztíttatás. 

Növényeket lezuhanyozni és az új helyükre átrakni.

Fotelek. Összeszerelés - négyszer. Ideiglenesen takarókkal borítani. Huzatot rendelni? Temu? Áh, polár plédek. Fotel-bugyolálás.

Fotótapéta? Nanomatrica! Rókák. 

Új ágyneműhuzatok.

Porszívóra piros plüss szálszedő csíkot rendelni. Felrakni. Nem tudtam, hogy ez ennyit számít, azóta csak úgy siklik a porszívó! Update. Vettem egy új porszívófejet, ami gyakorlatilag csak ilyen plüss csíkból áll. Zseniális találmány.

A nappali mennyezeti díszét őszire cserélni. 

A lomos elrejtésének problémáját megoldani egy zuhanyfüggönnyel.

Szőnyegek az előszobába: kifutó Bonifácnak.

Képkeretek. Képek is kellenének, az még odébb van.

Íróasztal mellé fiókos szekrény. Összeszerelés, berendezkedés.

Asztalt szétszedni. Teknős új helyre.

Állítható asztalhoz keretet rendelni. Átvenni. Összeszerelni. Az asztallap helyét kitalálni. Hangrendszer lesz? Még lehet. Lesz. Kéne egy kis szekrény, aminek a tetején ül az erősítő, az aljában  a sub. Asztalmagasságok mentése. Kábelrendezés. Monitortartó konzolt és álláskönnyítő szőnyeget szerezni. 

Kárpitrendelés. Székeket áthúzatni. 

Két bútorlap-léc. A sötétítőfüggöny maradék anyagából beborítani. Mérés, vágás, illesztés varrással, középre igazítás, függőleges-vízszites szálirányt biztosítani. Tűzőgép. Ismétlés. Fúrás, újabb segítség.

Akrillal tömítővel zárni rengeteg hézagot a lakás különböző pontjain.

A teknőskuckót külső szűrővel és UV-lámpával felszerelni.

WC-ülőke csere. 

Fürdőszoba kádszegély cseréje, szilikonozás.

A fene tudja, hogy mindennel kész-vagyunk-e már.

Annyira szürreális visszaolvasni ezt a listát: hihetetlen, hogy minden egyes itt leírt mondat mögött sok órányi kutakodás, tervezés, utánajárás, válogatás, mozgatás, szerelés, takarítás, barkácsolás, rendezgetés van... 

És közben a járni tanuló kutyát ellátni, sétáltatni, fizikoterápiára vinni, szeptembertől teli órarenddel tanítani, szeptember 30-i határidővel publikációt írni; október végi határidővel kutatást tervezni és még annyi minden mással is foglalkozni...

Még mindig kell egy szőnyeg. És az asztalosmunkák, ugye... 

Most már magamra jusson idő, ezt szeretném a legjobban. 

tttt

készítetek

készíttetek

készítettek

készíttettek

Kenguru

Bonifác eleje olyan, mint a legtöbb tanár. Hajtja az elejét, és nem igazán foglalkozik azzal, hogy a vége lemarad. Így aztán az sem zavarja, hogy a hátsó része nem kutyának, hanem inkább kengurunak tanul. Ám ellentétben a Lujza-féle kengurukkal, akik eltökélten igyekeznek a lehető legmagasabbra pattogni, a Bonifác-típusú kenguru páros hátsó lábas szökdeléssel próbálja tartani a tempót a felénk észveszjtve rohanó kutya mögött.

A Macska

Ma van 4 éve, hogy a macska kérdés nélkül becuccolt hozzánk. 

Fölösleges szavak

Az állatorvosi szakszótáram két új szava a fecsi és az epilepi.

 A nap, amikor kiderült, hogy Bonifác egy tacskó.

Csak a só

 egy gondolatom vitorla

    belekap a szél, visz magával

        sodor, száguldok, engedem

egy gondolatom evező

    felölel a kék, hajtom magam, 

        bírom, lihegek, akarom

egy gondolatom sziklaszirt

    nekiver a víz, hogyan tovább, 

        csak a sót érzem a számban

Phandalini kalandozásaink

Amikor elindultam Belgiumba, még nem tudtam, hogy egy képzeletbeli világba fogok hazatérni. Két éven át kergettünk goblinokat, rablóbandákat, rejtélyes kapcsolatokat és mindenféle lényeket a szipolyoktól a bagolymedvén át a sárkányokig. Boti minden alkalommal megajándékozott minket valamilyen kreatív ötlettel: a zeneválasztással, hanghatásokkal, vizuális megjelenítésekkel, tereptárgyakkal, rajzolt térképekkel, a Phandalini Harsonával, Sebestyénnel, a sárkányokkal... és a bloggal, amiben a zenével és képekkel illusztrált kalandjainkat Ti is elolvashatjátok. A főoldal jobb oldalán, a Hősök pontban Wolfstein-Frankffy Kornélia tartozik hozzám. A kép csak egy sablon, de a bemutatkozó szövegét én írtam. A kampány 2025 májusában véget ért, de a blog még csak 2024 januárjánál jár, úgyhogy tessék figyelemmel követni! 

 ma nem megyünk Swarowski-kristályokat nézni

Én közeledem, ők távolodnak.
- Köszönöm a beszélgetést.
Én távolodom, ők közelednek.

Kutyával az élet

Az év eddigi legjobb híre, hogy végre lakik velünk egy kuty. Menhelyi keverék, kis farkasjellegű, Bakancsnak nevezték, de mi a Bonifác nevet adtuk neki. Tegnap volt 1 hónapja, hogy hozzánk cuccolt. Tapasztalatok és vélemények a kutyatartásról, röviden:

1. Valóban nagy felelősséget vállaltunk magunkra, de aki ezzel érvel a kutyatartás ellen, az ne várja tőlünk, hogy gyerekünk legyen. 

2. Ez a kutya annyira nyugodt, annyira békésen elvan egész nap itthon, hogy mindenfajta "kutyát, lakásba?!?!" ellenkezés alaptalannak bizonyult.

3. Az elmúlt egy hónapban a korábbi napi 500-3500 lépéses mozgásmennyiségem napi 3000-12000-re nőtt. Végre nem telik el úgy nap, hogy ne mennék ki a lakásból, és imádom, amikor ebédidő környékén napsütésben odakint lehet kicsit lazítani.

4. Az ismerőseid mostantól mindig kétszer köszönnek. Egyszer neked úgy, ahogy általában is szoktak, majd pedig a kutyának valahogy úgy, hogy "hát sziiiaaaa, szevaaaasz, hagy simogassalak már meg, eeegen, sziiaaa"...

5. A kutyatartás valóban érezhető hátránya, hogy többet kell takarítani. Na, bumm.

6. A kutyakaki felszedésében nem a kutyakaki felszedése a rossz, hanem hogy nincs kuka.

7. Számolni kell olyan nehezítő körülményekkel, mint például, hogy a kutyát nem engedik be helyekre. Vagy hogy a kutya fél a buszoktól, villamosoktól, ezért csak gyalog vagy kocsival tudunk vele közlekedni. (Még.)

És hogy megéri-e? Már néhány nap után annyira megszoktuk a kutya jelenlétét, hogy nem is értem, miért éltünk eddig kutya nélkül. 

Lovak a pályán, sakálok a lelátón

Ma megnéztük megint a Kincsem c. filmet, és erről eszembe jutott, hogy idén két lovas rendezvényt is láttam: nyáron voltunk a pesti Kincsem-parkban lóversenyt nézni, és valamikor az ősszel Diósgyőrben megnéztünk egy díjugrató versenyt.

A lóverseny óriási csalódás volt. És nem a helyszín miatt, nem a rendezvény miatt, nem a lovak miatt, hanem a közönség miatt. Annyira szomorú vagyok emiatt, mert annyira izgalmas élmény lett volna; száguldó lovak, verseny, szorítás a fogadás sikeréért...

És akkor ott voltak azok a minősíthetetlen módon üvöltő, káromkodó, szitkozódó "szurkolók", akik persze fogadnak, tétre játszanak, és ha nem az a ló ér a célba, amelyik nekik kedves, akkor nem szégyenlik a mocskolódásukat ráereszteni a lovakra, a zsokékra, megint a lovakra, a közvetlenül mellettük álló haverjaikra, meg a mindenkinek a k.... szóval komolyan mondom, hogy valami rettenetes élmény volt.

Amikor megérkeztünk a pályára, és körbenéztem, arra gondoltam, hogy milyen szuper családi program lehet kijönni a pályára a gyerekekkel, és nézni a futamokat, csodálni az állatokat, esetleg izgulni a befutóért. Ja... tényleg az, csak fülvédő és szemellenző kell hozzá.

De hogy valami jót is mondjak, a diósgyőri díjugrató verseny nagyon jó volt. Itt is sok gyerek volt, de nem voltak üvöltő szurkolók, és maga a verseny szerintem sokkal látványosabb, mint a derbi. Remélem lesz még ilyen.

Cook: Host

Végre átküzdöttem magam az utolsó 40 oldalon. Pedig tényleg izgalmas volt, de olyan nehézkesen haladt előre a sztori, hogy a végére teljesen eluntam.

Olvasás közben sokszor szoktam arra gondolni, hogy az írók kicsit távolságtartóan mesélnek. Amikor leírják, hogy mi történik a szereplővel, nem foglalkoznak azzal, hogy hogyan történik. Hogy az a karakter hogyan gondolkodik, hogyan érti meg a dolgokat. Például A elmond valamit B-nek, és a sztori már ugrik is tovább. De egy valós helyzetben nem biztos, hogy ez ennyire egyszerű. B visszakérdez, A-nak kicsit jobban el kell magyaráznia a szitut, párbeszéd kell, stb.

Na ebben a könyvben ezt bőven megkaptam. Annyira bőven, hogy túl sok volt belőle. Azt nagyon szeretem, amikor a megfelelő időben a könyv újra elmond valamit, ami korábban fontos volt, mintegy felelevenítve azt. De amikor újra és újra ismételgeti ugyanazt, mint amikor el kell magyarázni a vicc poénját, hogy "érted..."

Tulajdonképpen össze is tudom foglalni a véleményemet egy mondatban, ami a világ egyik legritkábban elhangzó mondata lehet. Szerintem ez jobb lenne filmben.

2018

Hónapok óta ide se néztem, és másokat se olvastam, sorry. Itt az év vége, és nem illene jövőre hagyni a sok kimaradt bejegyzést, úgyhogy csapok gyorsan egy évértékelőt.

1. Utazások

Az idei év elképesztő volt. Voltam:
- Belgiumban (és érintőlegesen Franciaországban)
- Írországban (és érintőlegesen Észak-Írországban)
- Litvániában (Druskininkai)
- Olaszországban (Padova)
- Szlovákiában (dobsinai jégbarlang, betléri kastély)
- Gyulán (és érintőlegesen Nagyszalontán)
- Verőcén
- a szarvasi és az alcsúti arborétumban

Itt jegyezném meg, bár nem személyes élmény, csak büszkeség, hogy Anyukám idén volt Japánban, ami azért nem kicsit menő, másrészt Herceg apukája járt Kínában, egy íjász versenyen, szóval az egész családnak jutott élmény idénre.

2. Kicsikocsi

Az idei év legnagyobb öcsívmentje, hogy mindketten szereztünk jogsit, és aztán lett egy autónk. Visszavettünk a családba egy Mondeót, ami egészen biztosan krokodil, mert hosszabb, mint zöld. Csak sokkal gyorsabb.

Többnyire én vezetek, és imádok vezetni. Néha borzasztóan bénának érzem magam, ami mondjuk nem is csoda, mert 3 hónap alatt vezettem le az első ezer kilométeremet... szegény kocsi sokat unatkozik.

3. Cikkek, konferenciák, phd

A tavaly decemberi cikkünk magyar nyelvű változatát publikáltuk a Magyar Tudományba, aminek én vagyok az első szerzője. Ezen kívül bekerültem egy sokszerzős cikkbe, ami most minor revision alatt van, jövő év elején csak megjelenik végre. A rákos cikkre hónapok (évek) óta várok, de még mindig a "most már tényleg az jön" állapot uralkodik...

Kutatástéren arra vagyok a legbüszkébb, hogy a DisProt annotációban a 40 fős nemezetközi "versenyben" én teljesítettem magasan a legjobban, ennek kapcsán mehettem Litvániába, ahol tök nagy élmény volt, hogy ott már egy csomó ember ismerte a nevemet. Az annotációból is lesz egyszer egy cikk, de arra vagy sokat kell még várni, vagy nem a NAR-ban fogják megjelentetni.

Augusztus végén véget ért a 3 éves phd képzés, és nem tudom, lesz-e valaha fokozatom. Maradjunk ennyiben.

4. Lelki

Idén a lelkiállapotom úgy hullámzott, mintha viharban eveznék. Folyamatosan küzdök magammal, a kiegyensúlyozott és az "utálom magam" állapot kéthetente változik. Többnyire tudom is az okát, sőt, okait, és van is elképzelésem arról, hogy mi lenne a legjobb megoldás, de ezzel még várok egészen '19 második feléig. Addig is némi edzéssel próbálom a hullámzó tenger tetején tartani magam.

5. Kispajtások

Ez az év szociális eseményekben is gazdagra sikerült. Nálunk is volt egy csomó összejövés, nyáron kertipartik, akadtak hétköznap esti találkozások is, és sok-sok társasozás. Például idén kezdtünk el játszani a Gloomhavennel is. Amúgy idén két kedvenc játékom volt, a Photosyntesis és a Petrichor. 

Az egyik legnagyobb esemény Herceg 30. szülinapja volt, ami részemről rengeteg szervezést igényelt, de abszolút megérte, mert tényleg három napon keresztül kapta a köszöntéseket - családtól, barátoktól, ismersöktől személyesen, üzenetben, videón. Még hetekkel később is emlegette, hogy milyen jó szülinapja volt, de hát nagyszerű barátai(nk) vannak, ez nem vitás. 

Minden évben szóvá teszem, hogy bizonyos emberek mennyire kiestek a baráti társaság gyűrűjéből, ez idén sem volt másként. A különbség az, hogy lassan megtanulom elengedni ezt; én mindig igyekszem nagyon rugalmasnak lenni, és ezzel máris sokkal többet teszek egy-egy kapcsolat fenntartásárt, mint a másik fél. Szóval ha hiányzom valakinek, szóljon.

A másik irányról is szólni kell, mert vannak, akikkel viszont közelebb kerültünk egymáshoz, és én az ilyennek mindig nagyon örülök. Nagyon tudom értékelni az ő barátságukat, és remélem, hogy ezt ők is így érzik.

6. Könyvek

Idén tettem egy fogadalmat, hogy legalább 1 könyvet elolvasok minden hónapban. Na, ez nem sikerült. Nem voltam egyébként messze a sikertől, jelenleg is 4-5 könyv várja, hogy befejezzem, némelyikből csak 20 oldal hiányzik - hónapok óta. Nekem az olvasáshoz megfelelő környezet kell. Amikor a könyvvel magam köré húzhatok egy burkot, amikor nem zavar senki, és amikor tudom, hogy erre van igazán időm. Erre tökéletes alkalom a Pest-Miskolc közötti vonatozás. Itthon valahogy nem tudnak megteremtődni az ideális körülmények, az utóbbi időben pedig a vonaton is dolgoztam, vagy órára készültem, és így ez is elmaradt.

7. Élettér - közügyek

Szerintem ennek az évnek az egyik, mindenki számára legmeghatározóbb eseménye a parlamenti választások voltak. Nagyon sok dolog történik ebben az országban ott azon a szinten. Sokkal több, mint ami a halandó emberek szintjére leszűrődik. Nagyon fájdalmas ez. Meg kell mondjam, amikor hallottam olyan döntésekről, amikkel én nem értek egyet, és tudom, hogy egy-egy rétegnek ez megnehezíti az életét, azt gondoltam, hogy valahogy csak lehet még élni ebben az országban. És hogy én milyen szerencsés vagyok, mert engem nem érintenek ezek a változások. És itt vagyunk most, december végén, és próbáljuk nyugtatni magunkat, hogy elvileg a mi csoportunk működéséhez szükséges pályázati pénz ott van a megfelelő helyen, és nekünk talán nem kell félni attól, hogy nem jutunk majd hozzá. Egyre jobban utálom ezt az országot. Pontosabban csak a körülményeket, amiben élni kell. Mert Magyarországot nagyon is szeretem, és szeretnék itt élni. Ha lehetne. Szinte minden hírrel közelebb érzem azt a pillanatot, amikor azt mondom, hogy most volt végképp elég, felállok, és arrébb megyek, aztán majd szóljatok, ha jobb lett. 

7. Idén sajnos kimaradt

Nagy szívfájdalmam, hogy idén nem jártunk Szegeden.
Sajnos idén sem lett kutyánk.

Sokkal többet kellett volna kimozdulnunk itthonról.

8. Tervek 2019-re

Van néhány nagy változást jelentő tervem a jövő évre. Itt most csak egyet neveznék meg, hogy szeretném pontosabban átlátni a mindennapjaimat, és több rendszert vinni bele.

Ideje volt

Azt hiszem, az is tudományos eredmény, hogy lett profilom az mtmt-ben.