Felújítás

Jön a festő, dolgozik egy hétig, visszapakolunk, és kész.

Anyagbeszerzés. 3 körben, gyalog, busszal, egyedül.

Szobákat előkészíteni, a falakról leszedni a képeket, mennyezetről leszedni a díszt, a függönyöket és a spotlámpákat, bútorokat összetolni, mindennek ideiglenes új helyet kell találni. Először fel kell szabadítani a helyet, ahová pakolunk valamit.

Átköltözés.

Agyagbeszerzés, még két körben.

Festő jön, 5. napra mindennel készen van, hazaköltözhetünk. Részéről.

Szegőléceket és kiegészítő alkatrészeket megrendelni. Szegőlécek méretre vágása, illesztése, ragasztása. Már ahol biztosak vagyunk benne, hogy nem fut majd kábel. És ahol nincs a fal és a lap között egy jó centi hézag. Akrilezés. Kinyomópisztoly. Profi.

Az előszoba polcokat visszarakni, a dobozokat visszarendezni. 

Az ágyat felszabadítani a cuccok tömkelegétől. A hálószoba hatalmas szekrényeit a helyükre rendezni. Az ágy középső tartóelemeit megszerelni, amik a mozgatásokban lényegében kitörtek. Most van lehetőség az ágy alatt is kiporszívózni. Ágyrács csavarozás.

Szalagfüggönyöket lemosni - szárítani - felrakni. 

Polcokat, síneket, konzolokat megrendelni. Elbizonytalanodom, a rendelésnek most még csak a kétharmadát adom le. Egyelőre úgy néz ki, így lesz jó. Síneket felrakni. Se fúró, se dübel, se tudás arról, hogy melyik csavar lesz a jó. Segítséget kérni a fúráshoz, a 6 centis csavar jó lesz, szerezni kell dübelt. Szereztem. Polcok távolságát kiokoskodni. Polcokon a csavarok helyet megjelölni, a konzolokhoz csavarozni. A csavarbehajtó az egyik kedvenc szerzámom. Könyveket visszarakni.

Tábla az új helyére. 

Játszós-tanítós asztalt a székekkel az új helyére húzni.

Légtisztító. Szűrővásárlás. Működés.

A Kallaxról lapakolni. 3 kupac: az eladók, az irodában maradók és a polcra visszakerülők. Kallaxot átvinni a másik szobába. Társaspolcot berendezni. Az eladó társasokat lefotózni és meghirdetni.

Képek vissza a falra. 

Ajtó mögötti szekrényről lepakolni, átválogatni, nappaliba átvinni, visszapakolni. 

A pincébe egy csomó cuccot lehordani. 

Még két szekrény tartalmát újrarendezni. 

Kábelrendezés. Hangszórók elrendezése.

Tévét felrakni. Új konzol kell. Fúrni is kell - segítség is kell. Monitort felrakni. Még két lyuk. A konzolt megérteni, rögzíteni, pozciót beállítani.

Függyöny. Pont akciós a Jyskben, így kell ezt. Hosszúságmérés. Felhajtás, szegélyezés, vasalás. Pöckök. Másik csík. És a teljes folyamatot meg kellett ismételni még háromszor. Nagyon szép, kevés. Még fehér függönyt is szeretnék. Most már az is megvan. 

Irodai tévét (kijelzőt) eladni. Kanapét eladni. Cipős szekrényt eladni. Állólámpát eladni. Könyveket eladni. 

Szőnyegtisztíttatás. Kárpittisztíttatás. 

Növényeket lezuhanyozni és az új helyükre átrakni.

Fotelek. Összeszerelés - négyszer. Ideiglenesen takarókkal borítani. Huzatot rendelni? Temu? Áh, polár plédek. Fotel-bugyolálás.

Fotótapéta? Nanomatrica! Rókák. 

Új ágyneműhuzatok.

Porszívóra piros plüss szálszedő csíkot rendelni. Felrakni. Nem tudtam, hogy ez ennyit számít, azóta csak úgy siklik a porszívó! Update. Vettem egy új porszívófejet, ami gyakorlatilag csak ilyen plüss csíkból áll. Zseniális találmány.

A nappali mennyezeti díszét őszire cserélni. 

A lomos elrejtésének problémáját megoldani egy zuhanyfüggönnyel.

Szőnyegek az előszobába: kifutó Bonifácnak.

Képkeretek. Képek is kellenének, az még odébb van.

Íróasztal mellé fiókos szekrény. Összeszerelés, berendezkedés.

Asztalt szétszedni. Teknős új helyre.

Állítható asztalhoz keretet rendelni. Átvenni. Összeszerelni. Az asztallap helyét kitalálni. Hangrendszer lesz? Még lehet. Lesz. Kéne egy kis szekrény, aminek a tetején ül az erősítő, az aljában  a sub. Asztalmagasságok mentése. Kábelrendezés. Monitortartó konzolt és álláskönnyítő szőnyeget szerezni. 

Kárpitrendelés. Székeket áthúzatni. 

Két bútorlap-léc. A sötétítőfüggöny maradék anyagából beborítani. Mérés, vágás, illesztés varrással, középre igazítás, függőleges-vízszites szálirányt biztosítani. Tűzőgép. Ismétlés. Fúrás, újabb segítség.

Akrillal tömítővel zárni rengeteg hézagot a lakás különböző pontjain.

A teknőskuckót külső szűrővel és UV-lámpával felszerelni.

WC-ülőke csere. 

Fürdőszoba kádszegély cseréje, szilikonozás.

A fene tudja, hogy mindennel kész-vagyunk-e már.

Annyira szürreális visszaolvasni ezt a listát: hihetetlen, hogy minden egyes itt leírt mondat mögött sok órányi kutakodás, tervezés, utánajárás, válogatás, mozgatás, szerelés, takarítás, barkácsolás, rendezgetés van... 

És közben a járni tanuló kutyát ellátni, sétáltatni, fizikoterápiára vinni, szeptembertől teli órarenddel tanítani, szeptember 30-i határidővel publikációt írni; október végi határidővel kutatást tervezni és még annyi minden mással is foglalkozni...

Még mindig kell egy szőnyeg. És az asztalosmunkák, ugye... 

Most már magamra jusson idő, ezt szeretném a legjobban. 

tttt

készítetek

készíttetek

készítettek

készíttettek

Kenguru

Bonifác eleje olyan, mint a legtöbb tanár. Hajtja az elejét, és nem igazán foglalkozik azzal, hogy a vége lemarad. Így aztán az sem zavarja, hogy a hátsó része nem kutyának, hanem inkább kengurunak tanul. Ám ellentétben a Lujza-féle kengurukkal, akik eltökélten igyekeznek a lehető legmagasabbra pattogni, a Bonifác-típusú kenguru páros hátsó lábas szökdeléssel próbálja tartani a tempót a felénk észveszjtve rohanó kutya mögött.

A Macska

Ma van 4 éve, hogy a macska kérdés nélkül becuccolt hozzánk. 

Fölösleges szavak

Az állatorvosi szakszótáram két új szava a fecsi és az epilepi.

 A nap, amikor kiderült, hogy Bonifác egy tacskó.

Csak a só

 egy gondolatom vitorla

    belekap a szél, visz magával

        sodor, száguldok, engedem

egy gondolatom evező

    felölel a kék, hajtom magam, 

        bírom, lihegek, akarom

egy gondolatom sziklaszirt

    nekiver a víz, hogyan tovább, 

        csak a sót érzem a számban

Phandalini kalandozásaink

Amikor elindultam Belgiumba, még nem tudtam, hogy egy képzeletbeli világba fogok hazatérni. Két éven át kergettünk goblinokat, rablóbandákat, rejtélyes kapcsolatokat és mindenféle lényeket a szipolyoktól a bagolymedvén át a sárkányokig. Boti minden alkalommal megajándékozott minket valamilyen kreatív ötlettel: a zeneválasztással, hanghatásokkal, vizuális megjelenítésekkel, tereptárgyakkal, rajzolt térképekkel, a Phandalini Harsonával, Sebestyénnel, a sárkányokkal... és a bloggal, amiben a zenével és képekkel illusztrált kalandjainkat Ti is elolvashatjátok. A főoldal jobb oldalán, a Hősök pontban Wolfstein-Frankffy Kornélia tartozik hozzám. A kép csak egy sablon, de a bemutatkozó szövegét én írtam. A kampány 2025 májusában véget ért, de a blog még csak 2024 januárjánál jár, úgyhogy tessék figyelemmel követni! 

 ma nem megyünk Swarowski-kristályokat nézni

Én közeledem, ők távolodnak.
- Köszönöm a beszélgetést.
Én távolodom, ők közelednek.

Kutyával az élet

Az év eddigi legjobb híre, hogy végre lakik velünk egy kuty. Menhelyi keverék, kis farkasjellegű, Bakancsnak nevezték, de mi a Bonifác nevet adtuk neki. Tegnap volt 1 hónapja, hogy hozzánk cuccolt. Tapasztalatok és vélemények a kutyatartásról, röviden:

1. Valóban nagy felelősséget vállaltunk magunkra, de aki ezzel érvel a kutyatartás ellen, az ne várja tőlünk, hogy gyerekünk legyen. 

2. Ez a kutya annyira nyugodt, annyira békésen elvan egész nap itthon, hogy mindenfajta "kutyát, lakásba?!?!" ellenkezés alaptalannak bizonyult.

3. Az elmúlt egy hónapban a korábbi napi 500-3500 lépéses mozgásmennyiségem napi 3000-12000-re nőtt. Végre nem telik el úgy nap, hogy ne mennék ki a lakásból, és imádom, amikor ebédidő környékén napsütésben odakint lehet kicsit lazítani.

4. Az ismerőseid mostantól mindig kétszer köszönnek. Egyszer neked úgy, ahogy általában is szoktak, majd pedig a kutyának valahogy úgy, hogy "hát sziiiaaaa, szevaaaasz, hagy simogassalak már meg, eeegen, sziiaaa"...

5. A kutyatartás valóban érezhető hátránya, hogy többet kell takarítani. Na, bumm.

6. A kutyakaki felszedésében nem a kutyakaki felszedése a rossz, hanem hogy nincs kuka.

7. Számolni kell olyan nehezítő körülményekkel, mint például, hogy a kutyát nem engedik be helyekre. Vagy hogy a kutya fél a buszoktól, villamosoktól, ezért csak gyalog vagy kocsival tudunk vele közlekedni. (Még.)

És hogy megéri-e? Már néhány nap után annyira megszoktuk a kutya jelenlétét, hogy nem is értem, miért éltünk eddig kutya nélkül. 

Lovak a pályán, sakálok a lelátón

Ma megnéztük megint a Kincsem c. filmet, és erről eszembe jutott, hogy idén két lovas rendezvényt is láttam: nyáron voltunk a pesti Kincsem-parkban lóversenyt nézni, és valamikor az ősszel Diósgyőrben megnéztünk egy díjugrató versenyt.

A lóverseny óriási csalódás volt. És nem a helyszín miatt, nem a rendezvény miatt, nem a lovak miatt, hanem a közönség miatt. Annyira szomorú vagyok emiatt, mert annyira izgalmas élmény lett volna; száguldó lovak, verseny, szorítás a fogadás sikeréért...

És akkor ott voltak azok a minősíthetetlen módon üvöltő, káromkodó, szitkozódó "szurkolók", akik persze fogadnak, tétre játszanak, és ha nem az a ló ér a célba, amelyik nekik kedves, akkor nem szégyenlik a mocskolódásukat ráereszteni a lovakra, a zsokékra, megint a lovakra, a közvetlenül mellettük álló haverjaikra, meg a mindenkinek a k.... szóval komolyan mondom, hogy valami rettenetes élmény volt.

Amikor megérkeztünk a pályára, és körbenéztem, arra gondoltam, hogy milyen szuper családi program lehet kijönni a pályára a gyerekekkel, és nézni a futamokat, csodálni az állatokat, esetleg izgulni a befutóért. Ja... tényleg az, csak fülvédő és szemellenző kell hozzá.

De hogy valami jót is mondjak, a diósgyőri díjugrató verseny nagyon jó volt. Itt is sok gyerek volt, de nem voltak üvöltő szurkolók, és maga a verseny szerintem sokkal látványosabb, mint a derbi. Remélem lesz még ilyen.

Cook: Host

Végre átküzdöttem magam az utolsó 40 oldalon. Pedig tényleg izgalmas volt, de olyan nehézkesen haladt előre a sztori, hogy a végére teljesen eluntam.

Olvasás közben sokszor szoktam arra gondolni, hogy az írók kicsit távolságtartóan mesélnek. Amikor leírják, hogy mi történik a szereplővel, nem foglalkoznak azzal, hogy hogyan történik. Hogy az a karakter hogyan gondolkodik, hogyan érti meg a dolgokat. Például A elmond valamit B-nek, és a sztori már ugrik is tovább. De egy valós helyzetben nem biztos, hogy ez ennyire egyszerű. B visszakérdez, A-nak kicsit jobban el kell magyaráznia a szitut, párbeszéd kell, stb.

Na ebben a könyvben ezt bőven megkaptam. Annyira bőven, hogy túl sok volt belőle. Azt nagyon szeretem, amikor a megfelelő időben a könyv újra elmond valamit, ami korábban fontos volt, mintegy felelevenítve azt. De amikor újra és újra ismételgeti ugyanazt, mint amikor el kell magyarázni a vicc poénját, hogy "érted..."

Tulajdonképpen össze is tudom foglalni a véleményemet egy mondatban, ami a világ egyik legritkábban elhangzó mondata lehet. Szerintem ez jobb lenne filmben.

2018

Hónapok óta ide se néztem, és másokat se olvastam, sorry. Itt az év vége, és nem illene jövőre hagyni a sok kimaradt bejegyzést, úgyhogy csapok gyorsan egy évértékelőt.

1. Utazások

Az idei év elképesztő volt. Voltam:
- Belgiumban (és érintőlegesen Franciaországban)
- Írországban (és érintőlegesen Észak-Írországban)
- Litvániában (Druskininkai)
- Olaszországban (Padova)
- Szlovákiában (dobsinai jégbarlang, betléri kastély)
- Gyulán (és érintőlegesen Nagyszalontán)
- Verőcén
- a szarvasi és az alcsúti arborétumban

Itt jegyezném meg, bár nem személyes élmény, csak büszkeség, hogy Anyukám idén volt Japánban, ami azért nem kicsit menő, másrészt Herceg apukája járt Kínában, egy íjász versenyen, szóval az egész családnak jutott élmény idénre.

2. Kicsikocsi

Az idei év legnagyobb öcsívmentje, hogy mindketten szereztünk jogsit, és aztán lett egy autónk. Visszavettünk a családba egy Mondeót, ami egészen biztosan krokodil, mert hosszabb, mint zöld. Csak sokkal gyorsabb.

Többnyire én vezetek, és imádok vezetni. Néha borzasztóan bénának érzem magam, ami mondjuk nem is csoda, mert 3 hónap alatt vezettem le az első ezer kilométeremet... szegény kocsi sokat unatkozik.

3. Cikkek, konferenciák, phd

A tavaly decemberi cikkünk magyar nyelvű változatát publikáltuk a Magyar Tudományba, aminek én vagyok az első szerzője. Ezen kívül bekerültem egy sokszerzős cikkbe, ami most minor revision alatt van, jövő év elején csak megjelenik végre. A rákos cikkre hónapok (évek) óta várok, de még mindig a "most már tényleg az jön" állapot uralkodik...

Kutatástéren arra vagyok a legbüszkébb, hogy a DisProt annotációban a 40 fős nemezetközi "versenyben" én teljesítettem magasan a legjobban, ennek kapcsán mehettem Litvániába, ahol tök nagy élmény volt, hogy ott már egy csomó ember ismerte a nevemet. Az annotációból is lesz egyszer egy cikk, de arra vagy sokat kell még várni, vagy nem a NAR-ban fogják megjelentetni.

Augusztus végén véget ért a 3 éves phd képzés, és nem tudom, lesz-e valaha fokozatom. Maradjunk ennyiben.

4. Lelki

Idén a lelkiállapotom úgy hullámzott, mintha viharban eveznék. Folyamatosan küzdök magammal, a kiegyensúlyozott és az "utálom magam" állapot kéthetente változik. Többnyire tudom is az okát, sőt, okait, és van is elképzelésem arról, hogy mi lenne a legjobb megoldás, de ezzel még várok egészen '19 második feléig. Addig is némi edzéssel próbálom a hullámzó tenger tetején tartani magam.

5. Kispajtások

Ez az év szociális eseményekben is gazdagra sikerült. Nálunk is volt egy csomó összejövés, nyáron kertipartik, akadtak hétköznap esti találkozások is, és sok-sok társasozás. Például idén kezdtünk el játszani a Gloomhavennel is. Amúgy idén két kedvenc játékom volt, a Photosyntesis és a Petrichor. 

Az egyik legnagyobb esemény Herceg 30. szülinapja volt, ami részemről rengeteg szervezést igényelt, de abszolút megérte, mert tényleg három napon keresztül kapta a köszöntéseket - családtól, barátoktól, ismersöktől személyesen, üzenetben, videón. Még hetekkel később is emlegette, hogy milyen jó szülinapja volt, de hát nagyszerű barátai(nk) vannak, ez nem vitás. 

Minden évben szóvá teszem, hogy bizonyos emberek mennyire kiestek a baráti társaság gyűrűjéből, ez idén sem volt másként. A különbség az, hogy lassan megtanulom elengedni ezt; én mindig igyekszem nagyon rugalmasnak lenni, és ezzel máris sokkal többet teszek egy-egy kapcsolat fenntartásárt, mint a másik fél. Szóval ha hiányzom valakinek, szóljon.

A másik irányról is szólni kell, mert vannak, akikkel viszont közelebb kerültünk egymáshoz, és én az ilyennek mindig nagyon örülök. Nagyon tudom értékelni az ő barátságukat, és remélem, hogy ezt ők is így érzik.

6. Könyvek

Idén tettem egy fogadalmat, hogy legalább 1 könyvet elolvasok minden hónapban. Na, ez nem sikerült. Nem voltam egyébként messze a sikertől, jelenleg is 4-5 könyv várja, hogy befejezzem, némelyikből csak 20 oldal hiányzik - hónapok óta. Nekem az olvasáshoz megfelelő környezet kell. Amikor a könyvvel magam köré húzhatok egy burkot, amikor nem zavar senki, és amikor tudom, hogy erre van igazán időm. Erre tökéletes alkalom a Pest-Miskolc közötti vonatozás. Itthon valahogy nem tudnak megteremtődni az ideális körülmények, az utóbbi időben pedig a vonaton is dolgoztam, vagy órára készültem, és így ez is elmaradt.

7. Élettér - közügyek

Szerintem ennek az évnek az egyik, mindenki számára legmeghatározóbb eseménye a parlamenti választások voltak. Nagyon sok dolog történik ebben az országban ott azon a szinten. Sokkal több, mint ami a halandó emberek szintjére leszűrődik. Nagyon fájdalmas ez. Meg kell mondjam, amikor hallottam olyan döntésekről, amikkel én nem értek egyet, és tudom, hogy egy-egy rétegnek ez megnehezíti az életét, azt gondoltam, hogy valahogy csak lehet még élni ebben az országban. És hogy én milyen szerencsés vagyok, mert engem nem érintenek ezek a változások. És itt vagyunk most, december végén, és próbáljuk nyugtatni magunkat, hogy elvileg a mi csoportunk működéséhez szükséges pályázati pénz ott van a megfelelő helyen, és nekünk talán nem kell félni attól, hogy nem jutunk majd hozzá. Egyre jobban utálom ezt az országot. Pontosabban csak a körülményeket, amiben élni kell. Mert Magyarországot nagyon is szeretem, és szeretnék itt élni. Ha lehetne. Szinte minden hírrel közelebb érzem azt a pillanatot, amikor azt mondom, hogy most volt végképp elég, felállok, és arrébb megyek, aztán majd szóljatok, ha jobb lett. 

7. Idén sajnos kimaradt

Nagy szívfájdalmam, hogy idén nem jártunk Szegeden.
Sajnos idén sem lett kutyánk.

Sokkal többet kellett volna kimozdulnunk itthonról.

8. Tervek 2019-re

Van néhány nagy változást jelentő tervem a jövő évre. Itt most csak egyet neveznék meg, hogy szeretném pontosabban átlátni a mindennapjaimat, és több rendszert vinni bele.

Ideje volt

Azt hiszem, az is tudományos eredmény, hogy lett profilom az mtmt-ben.

8 hónapnyi könyv

Autóvásárlási lázban égünk éppen, de most egészen másról fogok írni. Az év elején tettem egy olyan fogadalmat, vagy mit, hogy idén legalább 12 könyvet elolvasok, ami havi egy, vagyis most, augusztus elején már 7-8 körül kéne járnom.

Mesélek először az Északi fény - Titokzatos kés - Borostyán látcső trilógiáról. Végigolvastam ugyanis ez utóbbi két részt is. Azt kell mondjam, hogy nekem ezek a könyvek nem tetszettek. Kicsit azért, mert túl meseszerű, azt hiszem, kinőttem én már ebből. Sokkal inkább viszont azért, mert nem tetszett a könyv nyelvezete. Nagy kérdés számomra, hogy ez a magyar fordítás hibája, vagy eredeti nyelven sem győzött volna meg. Bizonyos helyeken egyértelműen a fordítással volt a bajom, nagyon sokszor fordult elő, hogy nem volt egyértelmű számomra, ki beszél éppen. Ezen kívül vannak ennek a könyvnek mondjuk úgy "szakszavai" (például "daimón", "anbár"), amik ugye magyarul vannak, de nekem annyira idegennek, mesterkéltnek tűntek, hogy nem tudtam megbarátkozni velük. Van egy olyan érzésem, hogy ha eredeti nyelven is olvastam volna, akkor ezeket a szavakat nagyon ötletes fordításnak tartanám. Azért sem tudom ezt a fordítás-dolgot mire vélni, mert ha jól tudom, az előzménysorozat első megjelent részét, a La Belle Sauvage-t, amiről írtam még talán februárban, ugyanaz fordította, és az a könyv olyannyira tetszett, hogy még most is élénken emlékszem belőle jelenetekre, olyan hatással volt rám. Az is elképzelhető, hogy az eredeti trilógiát az író tényleg gyerekeknek szánta, az új sorozat pedig azoknak szól, akik azzal a könyvvel együtt nőttek fel, és tényleg komolyabb hangvételű... Mindenesetre ez összesen négy könyv, négy pipa a tizenkettőből.

Haladtam a Narnia sorozattal is, a Prince Caspian kötetet fejeztem most be. Nagyon sokat nyígtam régebben Hercegnek, hogy milyen nagyon szeretném elolvasni ezt a sorozatot, és ehhez mérten örültem neki, amikor végre meglett, de be kell valljam, ez sem nekem szól már. Úgy tűnik felnőttem, vagy mi, szörnyű ezt kimondani. Túl gyerekesnek találom a nyelvezetét, meg magát a történetet. Ezt ráadásul angolul olvasom, szóval itt semmi sem a fordítás hibája. Három rész viszont még mindig hátra van, szépen lassan majd csak elolvasom azokat is. A 3-4. részt vegyük két idén olvasott könyvnek.

Amiről viszont igazán nagyon nagyon szeretnék mesélni, az Ken Follett: The Third Twin. Ahogy a címből is látszik, ezt a könyvet is angolul olvastam. Egy zenei szakkönnyvboltban jártam, és szemben vele találtam egy idegennyelvű könyvekre szakosodott boltot. Mennyi kincs van ott! Csak szétnézni mentem be, de ezt a könyvet egyszerűen nem tudtam otthagyni. Még soha nem olvastam Ken Follett-től, de eddig mindig nagyon jókat hallottam róla. Most már tudom, miért. Na ennek a könyvnek nem gyerekes a nyelvezete, a története meg aztán végképp nem, kb. 600 oldal hosszú, mégis nagyon könnyedén tudtam olvasni, és gyakorlatilag nem tudtam letenni. Szerintem életem egyik legnagyszerűbb olvasás-élményét adta. A helyzet az, hogy előnyből indultam, mert a szöveg néhol tartalmaz olyan szavakat, amik némi biológia ismeret nélkül idegen nyelven olvasva elbátortalanítottak volna. A cím egyértelműen utal rá, hogy ikrekről szól a sztori, és mint mondtam, egy kis biológiai ismeret nem árt, de a többi innentől spoiler lenne, és semmiképp nem szeretném elvenni ezt az élményt senkitől. Mindenkinek ajánlom, krimikedvelő biológusoknak pedig egyenesen kötelező!

Ez itt tehát hét könyv, plusz a legutóbb elmesélt Lovak a ködben, az nyolc. Itt tartok most.

Há' mer oda kell tenni! De ne oda tegye!

Az avas alján lévő Tescoban már régóta, a Centrumban lévő Spárban pedig néhány hete működnek önkiszolgáló kasszák, vagy hogy kell ezeket nevezni. Az emberek többsége soha nem dolgozott pénztárosként, így érthető, hogy fogalmuk sincs, hogy működik. Én is ehhez a többséghez tartozom. A kasszák körül szokott lenni 1-2 alkalmazott, akiknek az lenne a feladatuk, hogy segítsenek a szerencsétlenkedő vásárlóknak. Csak azt nem értik meg, hogy a vásárlót, aki először lát ilyet, nem kéne hülyének nézni, és ahelyett, hogy türelmetlenkednek, meg ráförmednek, talán el kéne mondani, hogy mit, mikor, hova kell tenni, vagy hogy mit csinált rosszul, és akkor legközelebb tudná. Fú de gyűlölöm, amikor így viselkednek velem.

Hogyan hozzunk haza egy kisvárosnyi embert?

Szerintem én tudok egy megoldást arra, hogy hogyan lehetne visszacsábítani az országba a kivándorló munkaerőt.

Kár, hogy fikarcnyit sem értek a (köz)gazdasághoz, mert szeretek ilyen témákon gondolkozni, és lehet, hogy teljesen butaság minden, amit kitalálok. Tulajdonképpen még remélem is, hogy butaság, mert olyan kiábrándító a gondolat, hogy ennyire egyszerűen meg lehetne oldani a dolgokat, és az állam meg szarik a fejünkre. Már bocsánat, de tényleg.

Most például azon gondolkoztam, hogy a kivándorlás egyik oka a sok közül, hogy ugyanazért a munkáért Nyugaton a hazai fizetés többszörösét adják. Itt aztán sokan elfeledkeznek arról, hogy a kinti élet, a lakhatás, meg úgy minden drágább, de a legtöbben még így is jobban járnak ott.

A többi okot ebben a... hogy is hívták ezeket a suliban? gondolatkísérlet? - gondolatkísérletben tegyük félre, és tételezzük fel, hogy az egyetlen dolog, ami dönt az ittről és az ottról, a kézhez kapott nettó kereset.

Azzal az ötlettel állok elő, hogy ha egy munkáltató azonos munkakörbe felvesz egy külföldről hazatérő munkavállalót, akkor annak érdekében, hogy a magyar nettó fizetése megegyezzen a külföldi nettójával, a kormány a nettó fizetéshez maximum 100.000 forinttal hozzájárul.

Tételezzük fel, hogy van egy Ausztriában konyhai munkából élő illető, akinek a havi nettó bére 600 EUR. Azért mondtam konyhai munkát, mert egy séf szerintem többet keres, és a nyugati fizetési skálán ez a 600 euró röhejesen alacsony. De ha ezt (az egyszerűség kedvéért) 300 forintjával magyar pénzre átszámítjuk, máris 180 ezer forintos nettó bérről beszélgetünk. A másik érvem a példám mellett az, hogy ma Magyarországon már a konyhai kisegítő is hiányszakma. Miért? Mert ugyaneztért a munkárt itthon jó, ha hajlandóak neki kifizetni a miniálbért.

Én tehát azt állítom, hogy ha kizárólag a pénz döntene, akkor ha egy munkáltató kifizeti neki a minimálbért, ami nettó 91770 Ft (ezt megnéztem), és ehhez az állam hozzádobja a 100 ezer pénzt, akkor hopp, az emberünk már repül is haza a 190 ezer forintos nettó béréért és boldogan mosogatja a tányérokat, mert tudja, hogy a vasránapi húslevest a nyagmamájánál fogja megenni Ököritófülpösön, és nem a nyúlós kínai levest fogja enni magányosan a Landgutgassén.

Tekintve, hogy ez a max. 100 000 Ft nem függ az "előélettől", ha valaki a szakácsot szeretné hazacsábítani 150 ezres nettó helyett 250 ezerért, vagy más területeken mondjuk egy kisvállalkozás ki tudna fizetni egy mérnöknek 200 helyett 300 nettót, hova tovább, ha legalább egy ápoló hazajönne, akkor bizony boldogabb lenne itt az élet.

Ez a 100 ezer forint azért nagyon jó, mert könnyű vele számolni egyrészt magyar mércével nézve szakadékokat ível át, másrészt pedig a munkaadók terheit is enyhítheti. (Például elég lehet minimálbért fizetni akkor, is, ha 10-20-30 ezer forinttal többet is meg tudna adni, hadd fizesse csak az állam.)

Számoljunk még egy kicsit. Tételezzük fel, hogy egyvalakit sikerült hazahoznunk. Ez az államnak havi 100 ezer forintjába, vagyis éves szinten 1,2 M forintjába kerül. De ne legyünk ilyen pesszimisták, hozzunk haza 10 ezer embert! Egy egész kisvárost! 12 milliárd forintnál járunk. Húú, ez rengeteg pénz, fúú, jaaaj, de sok! Hogyne. Csak a viszonyítás kedvéért:

- A magyar GDP a google szerint 124,3 milliárd USD, ez magyar pénzben 30 000 000 milliárd (3*10^16) Ft. Ezt senki nem tudja értelmezni, mindenesetre ez olyan, mint 100 ezer forintból 4 forint összesen. Mondok mást.
- Az új Puskás Ferenc stadion állítólag 150 milliárd forint körül épül.
- A 3-as metró északi szakaszának minden budapesti életét megkeserítő 6 állomásos felújítása (alagút és megállók) 72 milliárd forintba kerül.
- A vizes világbajnokságra épített Duna Aréna teljes költsége kb. 43 milliárd forint volt.
- Nemrégiben pedig ilyeneket lehetett olvasni: "Összesen 20,2 milliárd forint jutalmat (hivatalos nevén céljuttatást) osztottak ki négy minisztériumban az uniós pénzek gyors kifizetéséért." Hogyha kb. 5 ezer embernek kiosztanak csak új "jutalon" címen 20 milliárdot, akkor talán 10 ezer hazatérő embernek nem sajnálnánk 12 milliárdot, ugye?

Még egy utolsó adat: néhány évvel ezelőtt nagy reménységként indította el a kormány a Gyere haza fiatal programot. Azt olvastam, hogy ebben a programban 100 millió forintot különítettek el kb. 50 fiatal számára. Ha ezt felszorozzuk 10 ezer emberre, akkor 20 milliárd forintnál járunk. Ahhoz képest az én 12 milliárdom kész spórolásnak hangzik.

Lehet, hogy 10 ezer ember túl sok egy ilyen vízióban, mert ugye volt egy ilyen kitétel, hogy ugyanabba a munkakörbe jönne haza. Én azért csak elgondolkoznék azon, hogy hányan dolgozhatnak külföldi szállodákban, éttermekben, kórházakban, és hogy nálunk ugyanezeken a helyeken hányszáz vagy hányezer embernek tudnának azonnali kezdéssel munkát ajánlani...

Így lett jogsim

Az úgy volt, hogy sikerült a forgalmi vizsgám. Elsőre. Én se hiszem még el.
Utólag végiggondolva a vizsgát, végig annyira szerencsém volt.

Viszonylag gyenge volt a forgalom.
Mindenhol működött a lámpa.
Nem jött mentő vagy egyéb szirénázó jármű.
Nem zavart meg senki szabálytalansággal.
Ha kanyarodnom kellett, a többi jármű olyan távolságban volt, hogy nem kellett miattuk megállnom vagy elgondolkoznom, hogy maradjak vagy menjek.
Nem kellett sem egyirányú utcákban közlekednem, sem olyan úton, ahol a sáv felét parkoló autók zárják le.
Nem lehet megbukni, ha az autó lefullad alattam.
A rutinfeladatokat (egy tolatva merőlegess beállást és egy Y fordulót) olyan helyen kérték, ahol azt korábban gyakoroltuk.
Egyáltalán nem vittek be olyan utcába, ahol korábban nem jártam még.

Amikor a két autó közé történő merőleges beálláshoz kerestem a helyet, észrevettem egy szép formás sportkocsit. A színe mondjuk nem tetszett, de igen feltűnő volt. Ahogy tovább gurulok, hát nem pont mellette van a nekem ideális hely? Már éppen elkezdtem a tolatást, amikor elkezdett villogni a sárga figyelmeztető jelzés a fejemben, hogy én most tényleg, de komolyan egy látványosan többtízmilliós autó mellé akarok beállni? Hát mi van, ha nekimegyek?! Önbizalmam, az bezzeg van....

Az Y fordulónál korrigálnom kellett, még egy ívet bele kellett tennem, de ezt már akkor beláttam, amikor a tolatás után elindultam, úgyhogy nem is ijedtem meg, tudtam, hogy mi a teendő, és sikerült is minden para nélkül.

A vizsgalapot a végén nem kaptam meg, szóval fogalmam sincs, hogy milyen strigulákat kaptam. Az egyetlen hiba, amit viszont tudok, hogy az irányjelzéssel több bakim is volt. A merőleges beállás előtt, amikor kiválasztottam a helyet és megálltam, elfelejtettem jobbra jelezni, szerintem ezt egy életre megtanultam most. Egyszer előfordult, hogy amikor átmentem a balra kanyarodó sávba, az autó visszavette az indexet, de itt is szerencsém volt, mert olyan hosszú volt előttem a kocsisor, hogy még egy piros lámpát meg kellett várnom, és addigra már észrevettem, és visszakapcsoltam. Egyszer pedig, már a legeslegvégén, jobbra kellett kanyarodnom, én nagyon el voltam foglalva azzal, hogy még a kanyar előtti zebrán a gyalogosokat átengedjem, és az oktató itt nagyon előzékenyen megismételte az utasítást, ekkor hirtelen észbe kaptam és benyomtam a tikktakkot.

A kuplunghasználatnak két iskolája van. Az oktatók egy része azt tanítja, hogy amikor egy piros lámpánál megállunk, a váltót üresbe rakjuk, és a bal lábunk megpihenhet. A másik részük viszont úgy tanítja, hogy ahogy megálltunk, a pedál nyomva marad, és egyesbe kapcsolunk. Mi az utóbbi szerint tanultunk. A vizsgámon viszont eldöntöttem, hogy a hosszú várakozásoknál én bizony üresben fogom hagyni a váltót, mert annyira izgultam, hogy a pedál nyomva tartásakor szabályosan remegett a lábam, és kézzel segítettem, nehogy baj legyen abból, hogy nem bírom megtartani.

Nagyon érdekes amúgy belegondolni abba a folyamatba, ahogy megtanultam vezetni eljutni arra a szintre, aminél átengedik az embert a vizsgán. Például, az elején teljesen lenyűgözött, hogy az oktató mennyire előre tekint, milyen messzi lámpákat és táblákat figyel, én pedig jó, ha 20 méteren belül észreveszek dolgokat. Most már én is olyan messzire nézek.

Azt kell mondjam -kis túlzással-, hogy az utolsó napon lettem vizsgakész. Egy héttel ezelőtt, kedden, még szinte sírni lett volna kedvem, annyira esélytelennek éreztem magam. Teljesen el voltam keseredve. Mondtam is az oktatónak, hogy én annyira bénának érzem magam, ő pedig igyekezett megnyugtatni, hogy jól csinálom a dolgokat. Nem kell stresszelnem amiatt, mert úgy érzem, hogy mindent gyorsabban kéne, csak nyugodtan. Csütörtökön kétszer is mentem vezetni, a második óra végén már kicsit nyugodtabb voltam, és azt éreztem, hogy ez most egész jó volt. Hétfőn is mentem még kétszer, és akkor is úgy jöttem el, hogy érzem, hogy van esélyem átmenni, de olyan sok apróságba lehet belebukni, hogy nem mertem elbízni magam. Aznap egész este vezetéses videókat néztem, mondtam végig, hogy mikor mit látok, adott kereszteződésben merre mehetek, mikor kinek van elsőbbsége. Néhány részt újraolvastam a kreszben, stb. Kedden még reggel voltam vezetni, és azt vettem észre, hogy sokkal bátrabban megyek, mint eddig valaha. Határozottabban adok gázt, bátrabban gyorsítok. Még itt sem volt minden tökéletes, de mint egy szivacs szívtam magamba minden megjegyzendő kis apróságot. Délutánra beérett. Az izgalom miatt nem vezettem annyira bátran, de igyekeztem határozottnak maradni. Vezetés közben mondtam, hogy mit nézek, mire figyelek, hova megyek, mit csinálok... A vizsgáztatót nem zavarta, nekem meg szükségem volt erre, és láthatóan győztes taktika volt.

Ritkán szoktam ilyet mondani, de én most tényleg azt érzem, hogy nagyon büszke vagyok magamra. Rá voltam feszülve arra, hogy szeretném, hogy sikerüljön, de közben próbáltam visszafogni magam, hogy felkészüljek arra az esetre, ha megbukok, valószínűleg szeptemberben próbálkozhatok majd úra, na meg persze határozottan kijelenteni, és elfogadni, hogy itt nem szégyen megbukni. Annyira belecsavarodtam ebbe az izgulásba, hogy most egyszerűen nem tudom hova tenni ezt a sikeres vizsga dolgot.

Ma volt az egészségügyi, egy nagy semmi volt az egész, erre is tisztességesen felkészültem, izgultam miatta, nehogy itt a nagy örömködésben ezen csússzak meg, de szinte be se mentem, már kint is voltam, megkaptam a papírt oszt jónapot... A lényeg, hogy minden papírom megvan, és pénteken mehetek az okmányirodába, így remélhetőleg a jövő héten már át is vehetem a kis rózsaszín kártyámat.

Belőle több is van?!

Tapasztalatom szerint az emberek többsége nem tudja jól használni a vesszőket. Itt a blogon én se mindig figyelek oda, de egy szakdolgozatnál például elvárom, hogy minden a helyén legyen, különben egyik-másik mondat értelme megváltozhat, vagy akár el is veszhet. A vesszőt nem csak írásban használjuk, szóban is éppúgy érezzük a jelenlétét, vagy hiányát. Bizonyos esetekben pedig még felelősség is társul a nyelvhasználat mellé. Ajánlom a kommunikációs területen dolgozók (és megelőzési céllal az OFI nyelvtan tankönyv szerkesztőinek) figyelmébe a következő, valós példát:

"Közben egy másik Soros Györgyhöz köthető civil szervezet Brüsszelben támadja a magyar kormányt annak bevándorlásellenes politikája miatt."*

Érezzük ezt a drámai kettős fenyegetést?

* Krónia, Kossuth Rádió, 2018.05.28.