25.11.02. (217) De jó lenne. Tudom, hogy képes vagyok rá, de nem érzem.
25.11.03. (216) Tudom, hogy képes vagyok rá, és bár nem érzem, mégis elkezdem. - Nem vagyok különösebben ügyes. Két hónapja nincs mozgás az életemben, hova legyek ügyes. 30 perc, ennyim van, sok ne legyen elsőre. A lépésszámot is el kell kezdeni emelni. Vázlatolom a következő hónapokat. Túl sokat ettem. Három frontot is nyitottam, mégis szomorkás vagyok, mintha nem tettem volna semmit a cél érdekében.
25.11.04. (215) Tudom, hogy képes vagyok rá. El kell kezdenem bizonyítékokat gyűjtenem mellette, hogy érezzem is. - Ma jobban ment. 30 perc, még kevés is. Kell a lépés is. Újra van kedvem naplózni, van mit írni bele. Alvás, nyugalom, ezek a csokik még beleférnek - éppen.
25.11.05. (214) Tudom, hogy képes vagyok rá, és ébredezik az érzés is. Még nem tűz, de már hajt. - Reggel megébredek kicsit hamarabb, ki is használom az időt, 60 perc. A séta legyen tartalmas. Felszerelés-listát írok. Kicsi izomláz. 10 percet szusszanok a feladatok között, újra képes vagyok rá, napsütésben töltődöm. Egy csoki most jól esik - és elég is. Újra van visszacsatolás a szám, a gyomrom és az agyam között.