Húzza, vonja, de hovamegyaló?

Miután tegnap este annyira gyötört az álmosság, hogy kénytelen voltam lerakni a nagy Fermat-rejtély megfejtéséről szóló könyvet, és lekapcsolni a lámpát, az agyamban még forogtak a kerekek, és egy ideig nem sikerült elaludnom. Közben egyik kép jött a másik után, aznapi eseményekről és egyéb asszociációkról. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy a húzni-vonni témán elmélkedem. Nyelvészeti rov EhhezSemÉrtek at következik.

Szerintem mindenki ismeri Tímár György klasszikussá vált írását: Nehéz nyelv a magyar. Aki mégsem ismeri, az most azonnal szégyellje össze magát, de tessék, az idevágó idézet belőle.

- S mi a különbség a húzni meg a vonni között?
- Semmi az égvilágon.
- Jó, mert nem akar…
- Tudom, nem akarsz zöldséget beszélni.
- Úgy van, honnan tudod?
- Kitaláltam.
- Szóval a huzaton, amivel Bécsből jöttem, nagy volt a vonat.
- Talán a vonaton volt nagy a huzat?
- Hát akkor az lesz a legjobb, ha most lehúzom a tanulságot.
- Levonom.
- Ide figyelj! Én rögtön bevonok neked egyet!
- Behúzok.
- Nahát, ez hallatlan! Ki ismeri itt ki magát? Mondd csak, azt, amibe a párnát csomagoljuk, az vonat?
- Az huzat.
- És amivel hegedülnek, az húzó?
- Az vonó.
- Nahát, és elvonják vele a nótánkat.
- Nem, elhúzzák.

Most, hogy már mindeni tudja, miről is beszélek, elmondom, mi is történt a gondolataimban.
Az alapkérdés: mi a különbség a húzni és a vonni között? Az írásban azt a választ kapjuk, hogy nincs egy cseppnyi különsbég sem. Most ne menjünk tovább a különböző kifejezésekre, amik e két szóból erednek, maradjunk csak az alapigéknél. Arra jutottam, hogy szerintem van különbség, mégpedig a cselekvést végző személy helyzetében. Akár húz, akán von(szol) valaki egy tárgyat, mindenképpen saját maga felé mozgatja azt. Azonban aki von, az a tárgynak háttal áll, és előre halad, míg aki húz, az tehet ugyanígy, vagy akár szemben is állhat vele. Valahogy így.

Ezen kívül a két igében én még érzek némi nehézségi különbséget. Ha valami könnyű, akkor azt biztosan húzom, de ha von(szol)ok valamit, akkor a tárgy bizonyára nagyon nehéz, vagy maga a cselekvés megterhelő.

Valószínűleg mindenki kicsit máshogy érti és érzi ezeket a szevakat; kíváncsi lennék egy hozzáértő véleményére. És ha már a hozzáértés, akkor egy német-magyar nyelvviszonyhoz konyító emberrel is leülnék beszélgetni (vagy csak meghallgatnám, amit mond).

A "húz" és "von" igealakok szótövét képezik a huzat és a vonat főneveknek. Ez ugye teljesen logikus, bámely jelentésekre gondolunk is (széljárás, ágyneműkabát*, jármű). Amennyiben a szélre és a járműre gondolunk, és valamiért éppen németül támad kedvünk ezeket emlegetni, akkor mindkettőre a der Zug kifejezést használjuk (az ágyneműhuzat igekötős alakban szerepel - der Bezug vagy der Überzug). Előbbinél még magyarul is használjuk ezt a szót. Ebből ugye teljesen logikusan következne, hogy ez a főnév németül is létezik igei formában, így máris szeretnénk mondatba foglalni a zuggen, vagy a zugieren alakot (már amennyire én németül tudok, én így használnám). Ám de milyen nagyot tévedünk! A német a ziehennel húz, és a schleppennel von - de aki vonzó az anziehend és nem anschleppend. Szóval úgy tűnik, itt is nagy a keveredés.

Szerintem nagyon érdekes, hogy a német és a magyar nyelv tudomásom szerint nem rokonok (persze volt néhány száz évünk megismerni a német szavakat), ennek ellenére a kifejezéseink nagyon hasonlóak. Ha magyarul eszünkbe jut egy szó, akkor gyakran elég tükörfordításban alkalmazni a németre, és nem is lövünk vele mellé. Nagyon sok igekötős igénk ugyanazt jelenti németre fordítva is, még más jelentéstartammal felruházott kifejezések esetén is, viszont bizonyos egyszerű, gyakran használt szavakat egészen máshogy alakítottunk ki.

Itt most abbahagyom, már én magam is elvesztettem a fonalat, azt sem értem, eddig hogy volt meg, nem is értek a nyelvészethez egy kicsit sem. De aranyos játék.

*Ilyen szó létezik, vagy tényleg most találtam ki?