Hegyen

És akkor szombaton felmentünk a Csóványosra.

Az úgy volt, hogy Nyugati pu - Vác - Királyrét: eddig vonattal-busszal, aztán a csóványosra gyalog, onnan vissza, onnan Királyrét - Kismaros - Nyugati.
A gyalogtúra kb. 20 km volt. Indultunk úgy 260 m-ről és 938-ig jutottunk.
Cserébe volt szép időnk. Ahhoz az erős hideg szélhez azért nem ragszkodtam volna. De sütött a nap.

Nyáron legalább ötször voltunk "túrázni", és hiába fáradtam el, másnap mindig szomorú voltam, hogy nincs izomlázam. Ma délutánra egy kicsi lett, de még ez sem az igazi.

Következő állomás valószínűleg a Rám-szakadék lesz.

Axióma

A fizikusok nem hülyék. Tudják, mi a jó.

Ezt a kijelentést - ami a bioinf gyakon hangzott el - a továbbiakban axiómának tekintem magamra nézve. (A "fosztóképzők" indifferensek.)

Mindeztreggel

Felkeltem fél 7 után, gyártottam reggelit, ebédet, teát, összeszedtem magam, 7.45-körül sietősen távoztam, 7.58-ra beértem az épületbe, és csak tippem volt, hogy hol is lehet a terem, mégis hamar megtaláltam, és üres volt. Igen, a tanár tegnapelőtt szólt, hogy ezen a héten még nincsenek gyakorlatok.

Itt még nem adtam fel, megpróbáltam kihasználni a szabaddá vált időmet arra, hogy bemenjek egy boltba, ahová délután úgyis vitt volna utam, de az ember ne várjon csodát 8.15-kor, ha a bolt 9-kor nyit. Ugye. Na itt volt elég, úgyhogy hazajöttem és játszottam Enter Sandmant inkább.

Kedden kaptam Hercegtől egy hosszú zöld botot. Mára gyönyörű vörös kardvirággá változott.

Third

Ma meg az volt, hogy volt három matekórám egymás után, és mikor hazajöttem, Herceg azért a biztonság kedvéért megkérdezte, hogy nincs-e valami bajom, mert ilyet normális ember nyilván nem csinál. Pedig rossznak nem nevezném.

Az első órán megbeszélgettük, hogy mi az a vektor, meg hogy valójában tökre nem mindegy, hogy fizikai vagy matematikai értelemből beszélünk-e róluk, én meg magamban felidéztem a genetikai emlékeimet és a klónozásos technikákat. Az ide vonatkozó tanárembert a továbbiakban csak dgy-nek fogom emlegetni. Szimpatikus ember, okosan értelmesen, figyelmesen beszél, és jó órát tart.

Aztán volt két kalkulus, egy gyak és egy ea egymás után. Volt szó halmazokról, logikáról, függvényekről. Már erről nem mind részleteiben, nyilván. De majd később. Továbbá rájöttem, hogy a matematikusok szeretik a bioszos példákat, ami miatt én szeretem őket. Egyébként a tanár, aki az előadást tartotta, és aki legyen csak SP, alapvetően szimpatikus, és az órája is az, jókat mond, még viccelődik is néha, és nagyon figyel arra, hogy a közönség gyakran kérdez tőle, és ügyesen válaszol rá. Szeretem az ilyen előadókat. Viszont kicsit olyan politikusos megjelenése van (amit tovább fokoz a teremben található kis pulpitus), ezért ösztönösen nem akarnék neki mindent elhinni, pedig muszáj lesz.

The second day of...

Ma is volt nap, reggel 8-tól kb. mostanáig tartott.
Valójában csak ilyen tájékoztató jellegű órák voltak, nem igazi tanagyag. Kivéve atomkvantumon, mert ott belecsaptak a lecsóba. Finom lecsó volt, csak a végére túl sok lett. Tulajdonképpen egész jó aránynak mondható, hogy a 7 oldalas jegyzetemből az első 6 és fél oldal érdekes és tiszta és vidám, aztán jött valami meglepő matekos rész, aminél elég hirtelen vesztettem el a fonalat.
Este itthon átnéztem újra a jegyzetem, borzasztó stréber vagyok, de nem akarok lemaradni rögtön az első héten, a tananyag nélküli előadásokon... szóval Herceg azt találta nekem mondani, hogy ez bezony gömbi geometria, így ez a korábbi post aktuálisabb már nem is lehetne.

The first day of...

Az első napomon egy órám volt, délután négytől. Általános fizika. Öten voltunk a teremben, egy fizika bsc-s fiú, egy kémia bsc-s fiú, egy fizika alpszakos biofizikus lány és egy orvosi phd-ről elfajzott biofizes srác a kis kaspóban ülő aloe növénykéjével. Aztán úgy háromnegyed 5-kor a lány megkereste a tanárt, majd jöttek. Abban maradtunk, hogy a tárgyat végül 3-an fogjuk hallgatni, és mivel óraütközés miatt a bsc-s mechanikát nem tudjuk felvenni, ezért mégiscsak lesz nekünk ez a tárgy, így, hármunknak, családiasan, egy tanszéki szobában, hétfőnként. Cserébe kedden nem kell ugyanezen a tárgyon este 6-8-ig benn ülni. Aztán kerítettünk magunknak egy gyakidőpontot is - ami szintén hétfőn lesz - majd elfutottunk a fizikus könyvtárba, példatárért. Mindegyikünknek jutott, nekem a '69-es kiadás. Srácoknak talán '72-es.

Egyébként van egy olyan gyanúm, hogy a biofizikus tanárbácsik nagyobbik része a kócos-őszes-szakállas típus. Kicsit fura fazonok.

Vektor

A fizika BSc-s gólyák írtak több tárgyból felmérőket, kritériumdolgozatokat, vagy mi a fene. Ez arra jó, hogy  a tanárok egyeseknek emeltszintű csoportot, másoknak felzárkóztató kurzust javasoljak, miközben nagyon szomorúak, hogy mennyire buta emberek jelentkeznek egyetemre.

Nekem ilyen felméréseket nem kellett írni, de mivel nekem is fel kell venni a Vektorszámítás c. tárgyat, a leveleket én is megkaptam, és terveztem is megírni a tesztet. Szerdán volt ez egyébként. Kedden akartam adni magamnak 4 teljes órát, hogy megtanuljak deriválni, integrálni, vektort számolni és mátrixokkal bűvészkedni. Aztán kb. fél óra alatt átlapoztam egy-két deriválós alapszabályt (nem mintha nagyon megjegyeztem volna), majd további húsz percben rájöttem, hogy én tudok koordináta rendszerbe vektort rajzolni, összeadni, kivonni, skalárral szorozni és vektoriálisan is szorozni, sőt, még a mátrixokat is tudom adni és szorozni. Ezen felbuzdulva az integráláshoz hozzá sem nyúltam. Aztán másnap mégsem írtam meg a zh-t.

Valójában kíváncsi lennék, hogy mit alakítottam volna, meg egyáltalán, hogy miket vártak el. Ma küldött egy levelet a tanár az eredményekről. Szemelvények ebből:

Átnéztem a szerdán megírt matematikai felmérő dolgozatokat,
és igen elszomorodtam. De hát ezen már meg sem lepődtem,
hiszen évek óta így megy.

Mint a dolgozat előtt elmondtam, az nem baj, ha valamit azért nem tudsz, mert nem tanították meg a középiskolában. Az viszont már nem (csak) a tanár hibája, ha valaki az olyan elemi ismeretek terén, mint az egész számok osztása, a törtek összeadása, az egyszerű algebrai kifejezésekre vonatkozó azonosságok vagy a logaritmus egyszerű átalakításai, bődületes, ordító marhaságokat ír. Azt pedig nehéz elhinni, hogy egyes középiskolákban egyszerűen kihagyták a tananyagból a vektorok koordináta-rendszerbeli ábrázolását vagy a kör egyenletét.

Annak a 25 hallgatónak a helyében, akik a felmérő dolgozatban szereplő elemi középiskolás feladatok közül egyet sem tudott megoldani, alaposan elgondolkodnék pályaválasztásom helyességén. 

Szóval így áll a helyzet, kissé ijesztő a kép - nem a tananyagról, az emberekről. Bár hozzáteszem, akármikor is tanultam a kör egyenletét először, azóta akárhányszor megtanultam, mindig elfelejtettem.

r^2 = (x-u)^2 + (y-v)^2
Hátha majd most.

magus

Szóval a múltkor lett nekem igazi m.a.g.u.s. karakterem. Arynn-nak hívják, és már el is játszottuk a mintakalandot, és olyan csuda ügyes ez a lány, hogy rögtön 2. szintre lépett. Ennek örömére kaptam Hercegtől igazi karakterlapot, ma pedig szépséges kockákat is!

Beiratkozós

Na, beiratkoztam. Együtt a mesterszakos fizikusokkal, vegyészekkel és csillagászokkal. Ha nem tévedek nagyot, 3-an (de legfeljebb 4-en) vagyunk gólyák ezen a szakon.
Miután 3 példányban aláírtam a Hallgatói Szerződést, a néni azt találta nekem mondai, hogy most üljek le és tanulmányozzam át, amit aláírtam. Nem fordítva kellett volna ezt?
Egyébként nem is tudtam, hogy a szakomért önköltségesen 400 ezer forintot kellene fizetnem félévenként. Van most az a szabály, hogy az évfolyamon a legrosszabbul teljesítő 15% (vagy 20?%)-nyi embert átsorolják önköltségesre. Remélem, hogy 0,3-0,6 embernél nem vacakolnak ilyennel.
ETR-ben órarend még nincs, és 3 óra időpontját továbbra sem tudom...

Elektro

Herceggel beültem egy másodéves bsc-s villanymérnököknek szóló elektronika előadásra. Úgy a bemutatkozást követő 5. mondatában a fickó olyan szavakat mondott egymás után, hogy egészen kétségbeestem. Aztán mégis megtaláltam a fonalat, és csudaérdekes lett az óra.
Ha január környékén nagyon unatkoznék, majd szóljatok már rám, hogy adjam be a jelentkezést villanymérnök bsc-re.

Összevissza

Olyan butaságokat álmodtam már megint.

Elkezdődött a suli, de a legelső órámra nem mentem be, mert olyan helyszín volt megadva, amiről még nem is hallottam. Valami 8. épület 8. terem... Persze a többiek se tudták, hogy hová kell menni. Ez egyébként egy olyan óra volt, ahol azonnal zh-val kellett kezdeni, és én nagyon aggódtam, hogy nem írtam meg az első zh-t, de ráadásul a másodikra sem készültem még fel. Aztán kiderült, hogy a zh-n elég már 1 pont is, hogy érvényes legyen.
Aztán volt órám este 8-tól, és mondtam anyának, hogy az épületet 22:20-kor bezárják, úgyhogy tovább biztos nem fog tartani az óra.
Az egyik fizikai órán öten voltunk, ebből jöttem rá, hogy milyen órán vagyok.
Volt egy matekos gyakorlat, amit a kelleténél jóval hamarabb befejeztünk, mert a tanárnak el kellett mennie, de kifelé menet még aggódva hozzátette, hogy a következő óra 3 hét múlva lesz, aztán a hosszú hétvégék miatt csak valamikor novemberben lesz, utána pedig már karácsonyig csak egyszer találkozunk, mert nem nagyon ér rá órát tartani.

Egy másik jelenetben pedig jöttem haza a vonaton, vagy épp a másik irányba mentem, már nem is tudom, mindenesetre nem volt nálam vonatjegy. Pontosabban volt, sokféle, régiek mind. Sokáig nézegettük a jegyeket az ellenőrrel, hogy nincs-e közte a megfelelő, pedig én már akkor tudtam, hogy elfelejtettem jegyet venni. Szerencsére nem kellett büntetést fizetnem, csak az ellenőrnél megvettem a jegyet. Volt nálam kb. 10 ezer forint, és rengeteget vacakoltam azon, hogy milyen címletekben is kéne kifizetnem az árat. Aztán elejtettem egy ezrest, és miközben kerestem, belenéztem egy cipőbe is (merthogy a mögöttem ülőnek kényelmesebb volt cipő nélkül aludnia a vonaton), és abban meg találtam egy másik ezrest. A végére csak sikerült megadnom az összeget.

Tegnap meg még valami olyasmit is álmodtam, hogy a belgyógyászaton dolgoztam, valami ápolóféleségként.

Utolsó napok

Jó volt ez a nyár. Voltunk sokat - de nem eleget - kirándulni. Zenéltünk is sokat - de talán szintén nem eleget. Persze nincs mindenre idő, ráadásul jön a suli, és még annyira se lesz. Ja hogy suli... tanultam én fizikát, meg matekot is, cserkész becsszóra mondom, de nem volt elég ez a nyár, mély lesz nekem ez a víz. Majd kapálózom, ahogy tudok, amíg meg nem tanulok benne úszni rendesen.

Addig van még néhány nap, hétvégén költözés, jövőhéten megpróbálok hozzájutni a diplomámhoz, meg ha már ott vagyok, be is iratkozom. Terveim szerint sokáig nem jövök haza, remélem az erősítőm is felkerül hamar, különben szomorú leszek.

Kéne egy kutya.

Gitárbaj 2012

Tök jó volt. Tényleg.
Mármint én nagyon jól éreztem magam, és ezt köszönöm mindenkinek, akivel együtt zenélhettem, és akik társaságában gyakorlatilag életemben először állhattam ki színpadra "zenészként". Jó srácok ezek, mind.
A közönségnek is van mit megköszönni, még akkor is, ha a többségük a szüleink voltak, és akkor is, ha nem jöttek el azok, akikre vártam.

Valójában kicsit összezavarodtam most.
Nem tudom, kinek vagyok fontos.
Azt hiszem, tévedtem.
Azt hiszem, csalódtam.
Azt hiszem, másokra jobban számíthatok.
Nem akarok hátat fordítani.

Gyakorlat

Azért jó fizikát tanulni, mert ki tudom számolni, hogy mennyi vizet töltsek a literes palackba, hogy a mélyhűtőben is épen maradjon minden. Persze ezt azzal a bizonyos ránézéses módszerrel is meg lehetne oldani, de akkor minek tanultam meg a hozzá való képletet?

Egy vadász tanyáján

Csötörtök reggel érkeztünk Pécsre. Az állomáson már várt a nagybátyám. Kóvályogtunk még egy kicsit, aztán felmentünk a hegyre és megérkeztünk hozzá.

Ő valami őrféle. Egy nagy régi gyártelepen lakik, már nagyon régóta nem gyártanak ott semmit, az épületek többsége egy romhalmaz. A területet erdő veszi körül. Néha betévednek a szarvasok, néhol a fák kérge teljesen le van hántva, máshol az ágak vannak letörve. Előfordul arra vaddisznó, róka, nyúl, meg még borz is. Rengeteg az odaszokott cinke és a csuszka.

Van négy kutyája. A legidősebb, Marci, kis tömzsi kutya, már szinte szélesebb, mint hosszabb, és nagyon nehézkesen rakja a lábait egymás után. Próbál menni a többiekkel, de öt méternyi futás után már lassítania kell.
Van egy másik idősebb kutya, Vicok, ő is kistermetű, okosfejű eb, talán ő a legnyugodtabb, legbékésebb.
Aztán ott van Jakab, a hat éves magyar vizsla, igazi vadászhoz illő kutya. Kicsit fura a fejformája, mintha a falcsontján hátrafelé lenne egy taraj. Nem is nagyon szereti, ha a fejét simogaták, ahhoz a tarajhoz érve inkább elkapja a fejét. Egyébként szereti a simogatást, folyton a fenekét dugja az ember kezéhez. Bár vagy két számmal nagyobb bőre van, mint kéne, nagyon jó erőben van, a többi kiskutyához képest hatalmas, a marjánál kb. 80 centi lehet. Kissé ijesztő, amikor nagy lendülettel közeledik, és ugat, mint a bolond, de valójában barátságos.
A negyedik kutya egy alig három hónapos németjuhász kölyök, Luca. Most próbálgatja a fogait, folyton Vicok fülét harapná, vagy a vizsla fülét, csak azt nem éri föl. Olyankor a tokájánál lévő bőrredőt próbálja elkapni, vagy a lábát. Játékos kutya, a nagybátyám még nem kezdte el a tanítását, de remélem elsőnek leszoktatja a harapásról, mert az ember kezét-bokáját is szívesen csipkedi. Én is hazahoztam tőle két apró kis horzsolást.

A nagybátyám nemrégiben belefogott az állattartásba. Vannak tyúkjai és fürjei. A ház mellett egy elkerített részen 6 malac lakik. A malacok lakhelye olyan, mintha a miskolci Vadasparkban lennének: aljnövényzet nélküli talaj, sok fa, kényelmes dagonyázóhely és egy otthonos ól. Van négy csüngőhasú malac: Manci, Manci, Emese és Győző. Emese fehér színű, talán két barna folttal és rózsaszín orral. A többiek feketék.
Lakik velük két vadmalac: az idősebbik, Géza, és a féléves Sanyi.
Géza inkább csak a nagybátyámmal barátságos, az unokatesómmel szemben kissé agresszívebb, és az volt az érzésem, hogy különösebben engem sem kedvel.
Sanyi egy elképesztően bájos vadmalac. Barátságos az emberekkel, szereti ha megvakarják a hasát, és nagyon szívesen téblábol a ház körül, neki ugyanis néha szabad kijönnie, olyankor pedig lelegeli a ház másik oldalán növő szőlőt és paradicsomot. Persze húst is kap néha, a jó zsíros husit bátran elveszi Luca elől. Ha meg nem figyel rá senki, bemegy a házba, felborítja a kajaillatú zacskót és diadalittasan kihozza és elrágcsája a száraz kakaóscsigát.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha vaddisznót fogok simogatni...

Ebéd után, amikor már az unokatesóm is ott volt, elmentünk megnézni egy vadászházat. Mostanában lett átalakítva vendégházzá. Az étkezőben csodaszépen faragott faasztal van, körülötte a falon kitömött állatok: egy szarvasnak és egy termetes vaddisznónak a feje, ill. egy mormota a sarokban. A szobákhoz vezető folyosó végén egy siketfajd és egy nyírfajd áll a sok szarvas és őzkoponya között.
Innen egy forráshoz mentünk. Az erdőben láttunk egy fiatal őzbakot, kecses ugrásokkal tűnt el. Nem messze tőle egy suta is elbújt a fák között.

Visszamentünk a házhoz, és előkerültek a puskák. Tudtam, hogy egy vadászhoz jövök, tudtam, hogy van puskája, de hogy ennyi féle-fajta fegyvere legyen... Volt kis kézifegyvere, egy sörétes puska, egy távcsöves puska, meg egy nagyobb, amibe golyós töltény kellett, meg ott volt az unokatesóm légpuskája.
Nekem még soha nem volt a kezemben fegyver, talán közelről sem láttam még, féltem is tőle inkább. Aztán rávettek, hogy próbáljam ki. A sörétes puskán megmutatták, hogy kell megtartani, hogy kell célozni. Szerencsére ez nem az a visszarúgós fajta volt. 50 méterre volt egy fatuskó, azon egy vízzel töltött sörösdoboz, azt kellett eltalálni. Az első három alkalommal mellélőttem. Aztán negyedszerre sikerült. Aztán hatodszorra megint. És hetedszerre is.

Egyszer aztán, épp a lőszert akartam berakni a puskába, amikor az unokatesóm állt mellettem, és a nagy távcsöves puskával célzott. Azt hittem, nincs benne lőszer, korábban nem volt. Aztán eldördült. Nem számítottam a lövésre, ezért kicsit megijedtem, de igazán csak akkor, amikor felfogtam, hogy a bal fülemet egy hatalmas lökéshullám érte, és csak iszonyatos sípolást hallok. Hirtelen mindkét kezemmel odakaptam a bal fülemhez, és csak annyit tudtam mondani, hogy "nem hallok, nem hallok!", és tudtam, hogy amit mondok, csak a jobb fülemmel hallom. Aztán pár másodperc múlva a sípolás csendesedett, és újra érzékeltem a bal fülemmel is. Nagyon megijedtem. Mikor tudtam, hogy nem lesz baj, remegő kézzel próbáltam visszarakni a lőszert a kezemben lévő puskába, de azzal már nem találtam célba.

A játékot abbahagytuk, aztán nemsokára el is indultunk, még megnéztük az unokatesóm családjának másik felét (anyai oldalát), akik nagyon szimpatikusak voltak. Még nem is találkoztam velük ezelőtt.
Innen kimentünk a vasútállomásra, visszamentünk Pestre, ma pedig reggel hazajöttünk.

Bice

Jövök haza a buszon, aztán mikor le akarnék szállni, a jobb térdemben érzem a zsibbadást, aztán be is dagadt, meg ráállni se nagyon tudok. De nem történt vele semmi, tényleg, semmi!
Így megyek Pestre, aztán Pécsre, aztán haza.

Gyanús, hogy a tavalyi spanyol nyaralás előtt is a jobb térdemmel mentem orvoshoz, de az legalább szalaghúzódás volt, és tudtam is, hogy miért van.

De ez?!

Olimpia

Az Olimpia az a rendezvény, amire az élsportolók általában a legjobban vágynak. Már az is nagy dicsőség, ha valaki kijut oda, az egész ország / nemzet büszke a csapatra, ami képviseli kisebb nagyobb hazáját.

Amikor elkezdődnek a Játékok, a szurkolók is az élre törnek, és hatalmas lelkesedéssel bíztatják a sportolóikat.

Aztán amikor a versenyző célba ér, a vélemények megoszlanak.

Vannak versenyzők, akiktől érmet várnak, akár aranyat is. Másoktól nem várnak el olyan sokat. Ha sikere van, akkor az egekbe emelik, de ha nem ér el nagy eredményt, akkor csak megköszönik neki a szereplést, és a neve már el is tűnik a névsorban.

Miért?
Ha van egy sportoló, akitől érmet várnak, de pl. "csak" 5. lesz, az miért baj? Annak miért nem lehet örülni? A riporter miért azzal kezdi az interjút, hogy
- Mi volt a probléma, mi történt veled a verseny során, amiért csak az ötödik helyen értél célba?
Miért nem kezdik azzal, hogy
- Gratulálunk, bejutni egy olimpiai döntőbe fantasztikus teljesítmény! Köszönjük, hogy büszkék lehetünk Rád!

Nem értem ezt a magyar logikát. Ezek a sportolók emberek, hatalmas nyomás, óriási elvárások súlya nehezedik rájuk. És nem lehet mindenki súlyemelő.

Lányos

Már mindjárt 21 éves leszek, és már mindenki olyan komoly felnőtt ember a közelemben, hogy dolgoznak, meg nyaralnak, meg annyi mindent csinálnak, hogy muszáj volt ma ünnepelni. 

Nem tudom, az ilyen 21 éves lányok miket szoktak kapni szülinapra, de például ruhát, könyvet, ékszert, vagy dísztárgyakat...

Az Anyukám azt mondta, találjam ki, mit is szeretnék, aztán valahogy arról lett szó, hogy kapok egy karórát. Valami értékeset, valami elegánsat, valami nagyon szépet. Szét is néztünk a városban, volt is olyan, ami nagyon tetszett, de ezek ilyen drága órák, meg szépek tényleg, de félteném én nagyon, nem is merném hordani.

Úgyhogy inkább megkértem Anyát, hogy mi lenne ha gitáralkatrészt kérnék, így lett aztán új húrkészletem és kábelem. 

Aztán jöttek a fiúk lányok, és nem kaptam se könyvet, se apróságokat, hanem egy F-16 Fighting Falcon repülőgépmodellt. Olyan igazi modellt, olyan összerakós-kifestős-matricázós félét. A barkácsolás idejére pedig kaptam Hercegtől egy hajlított végű csipeszt, amit kár, hogy vissza kell adnom, mert boncolásokhoz abszolút praktikus lehet. Na nem mintha biofizikán annyira nagy szükségem lenne rá... 

Arra jutottam, hogy ezek nem túl lányos dolgok, de mennyivel jobbak már! Sokkal!

Ijedés van

Most komolyan, kell ez nekem?

Egyébként hétszáz.