Liberális érvelési hibák

A választások előtt és után is rengeteg politikai és közéleti tartalmú videót, cikket, posztot néztem/olvastam, és szörnyen éreztem magam, mert úgy éreztem, hogy nincs olyan kommunikációs csatorna és cselekvési forma, amelyben megnyilvánulhatnék, amelyben externalizálhatnám mindazt, ami ezen tartalmak olvasása, hallgatása közben felgyülemlik bennem. Sokat agyaltam, mire megbarátkoztam azzal az ötletemmel, hogy írhatnék az érvelési hibákról, és ez a blog erre egy jó felület. 

Az imént elém dobta a fb ezt a bejegyzést, amin pont ki is próbálhatom, hogy mire gondoltam.

Három részben fotóztam ki, íme az első.

Az értekezés arról szól, hogy MP kormánya alatt "liberális másodvirágzás" várható. DD tehát az írásában ezt a várhatóságot kívánja alátámasztani. Érvelését elsősorban az új miniszterek személyére kívánja alapozni, de ezt később fogja kifejteni. 

Egy másik bizonyítékkal kezd, hogy "az EU Bíróságának LMBTQ-párti ítélete után jelenti ki a leendő miniszterelnök: a szervezet zászlója [mármint az EU kék zászlaja, nem az LMBTQ szivárványos zászlója (szerk)], visszakerül a magyar Országház épületére." Ebben a mondatban DD azt sugallja, hogy az EU Bíróság ítélete és MP zászlót érintő döntése között ok-okozati összefüggés van, tehát mintha MP azzal a szándékkal rakná ki az EU-s zászlót, hogy ezzel egyetértését fejezze ki az ítélettel. Az utolsó mondat szintén durva ferdítés, nem a pedofilok, hanem a meleg emberek jogairól volt szó. A pedofília és a homoszexualitás két külön fogalom, amely közé hiba egyenlőségjelet tenni. 

A következő bekezdésekben a miniszterek személyeivel kapcsolatos aggodalmait fogalmazza meg. Először Ruff Bálintot kritizálja, és az erősen baloldali kötődésű múltjával érvel. Ezzel kár lenne vitatkozni, hiszen az ember pályafutásából, két kezének munkájából lehet leginkább sejtésünk arról, kiféle-miféle emberről van szó. A csúsztatás azonban az, hogy egyenlőségjelet tesz a rendszerváltás óta működő baloldal és a leberális felfogás között. Ettől még igaz lehet, hogy a liberális felfogás közelebb van RB-hez, mint a konzervatív, de itt a helyes érvelés az lenne, hogy idézi RB megszólalásait, vagy döntéseit, amiből kiderül, hogy a liberális gondolkodás pontosan miben nyilvánul meg. 

A partizán függetlenségére vonatkozó mondat nem RB, hanem a Partizán ellen szól. Csakhogy itt is egyrészt hamis összefüggéssel érvel, ugyanis nem a Partizán adta RB-ot, hanem RB saját szabad akaratából döntött úgy, hogy az új kormány felől érkező kérésre igent mond. (Az már szinte mellékes, hogy RB-nak a Tisza Párttal semmilyen formális kapcsolata nem volt a választásokig (ennek a videónak az első 5 perce, illetve ez a cikk erről szól).) Másrészt itt is összemossa a "független sajtó" és a "liberális" fogalmakat. Ismételni tudom, amit a helyes érvelésről fentebb írtam.

Szögezzük le ismét, hogy az értekezés a liberális másodvirágzásról szól. Vitézy Dáviddal szemben nettó érvelési hiba Tarlós Istvánra és Vitézy "furcsa kézfogására" hivatkozni (előbbi puszta tekintélyre hivatkozás, utóbbi személyeskedés). A Tütü klubos mondatot nem kommentálom, mert nem tudom, hogy miről van szó, (megpróbáltam utána nézni és nem jártam sikerrel). Az, hogy VD személyesen jelen volt a Pride-on, tény, és ebből valóban gondolhatjuk azt, hogy VD nem ítéli el a melegeket (vagy az LMBTQ közösség bármely tagját) (hangsúlyozom, hogy melegekről, és nem pedofilokról van szó).

Az utolsó mondat izgalmas. Az, hogy MP korábban kizárta, hogy VD-ből miniszter legyen az ő kormányában, igaz. Nekem úgy tűnik, hogy DD egyet tudott érteni MP-nek ezen régi álláspontjával. Mondatával hangol MP ellen is, hogy ő is olyan megbízhatatlan politikus lenne, aki egyszer ezt mond, máskor azt. Kezdjük azzal, hogy ennek az állításnak az ég világon semmi köze nincs ahhoz, hogy VD miatt (is) jönne el a "liberális másodvirágzás". Sőt! MP akkor úgy fogalmazott, hogy:

„Azt elismerve, hogy Vitézy Dávid egy nagyon jó közlekedési szakember, de azért van egy alapelve a Tiszának, az pedig az, hogy akik az Orbán-kormányban voltak államtitkárok, márpedig ő azért közlekedési államtitkár volt, vagy éppen az utóbbi húsz évben valami magas politikai tisztséget betöltöttek, az nem lehet tagja a Tisza-kormánynak.”

Tehát, ha DD azt mondja, hogy a jobb oldal a nem liberális oldal, és én feltételezem, hogy OV-t és a Fideszt DD is jobboldali pártnak tartja, és VD az Orbán-kormányban töltött be vezető tisztségeket, akkor ezzel arra a következtetésre kellene jutnia, hogy VD inkább konzervatív ember, mintsem liberális. Hozzáteszem, ez szintén a hibás következtetések mezeje, ugyanis abból, hogy egy ember egy konzervatív vagy éppen egy liberális kormánynak a tagja, illetve bármely állami szervnek a dolgozója, egyáltalán nem következik, hogy ő maga személyesen egy konzervatív vagy egy liberális értékrendű ember. Az pedig, hogy az effajta értékrendje pl. egy vasúti beruházás kapcsán megmutatkozik-e egyáltalán... Nem szívesen megyek most el szó nélkül MP "pálfordulása" mellett, de ez nem ennek a posztnak a témája, és nem szeretnék mellékvágányra terelődni.

Az oktatásüggyel kapcsolatban DD szavaiból én azt olvasom ki, hogy ő üdvözölte volna Rubovszky Rita választását, mert egyházi kötődésű személy, és a nyilatkozatai egybevágnak DD nézeteivel. Ezzel kapcsolatban nem tudok többet mondani, mert gyakorlatilag semmit nem tudok sem erről a hölgyről, sem az oktatáspolitikai nézeteiről. Megértem, hogy DD "liberális hisztériának" nevezi azt, ami a név felbukkanása után történt, mert valóban nagyon erőteljes ellenálló hangulat bontakozott ki. Azért szeretném árnyalni, hogy a "mindent és mindenkit" egy erőteljes retorikai eszköz, érvelési hiba. Szintén egyet tudok érteni DD-vel abban, hogy Pankotai Lili felvette és magán hagyta a "legnagyobb rendszerkritikus" kalapját, és ezt most ő is túltolta. Még kevésbé szívesen hagyom most további szó nélkül ezt a Rubovszky vitát, de nem ennek a posztnak a témája. 

A bekezdés utolsó mondatát mint érvelést én úgy értelmezem, hogy az ukrán zászlós és a szivárványos profilkép a bizonyítéka annak, hogy Lannert Judit "eltagadja a valóságot". Hogy ez mit jelent, az a következő bekezdésből derül ki... nem derül ki. Az érveléshez szükség lenne arra, hogy megtudjuk, LJ mit mondott, milyen álláspontot képvisel és mit tervez megvalósítani, tessék őt idézni, úgy már lehet érv. DD nagyon erősen fogalmaz, de semmi nem derül ki arról, hogy milyen változtásokra lehet számítani, ha jönnek "a liberális szólamok". Ez a bekezdés jelenlegi megfogalmazásában szerintem egy másik cím alá illik, és ebben az értekezésben, mint érv nem értelmezhető, a benne szereplő állításokkal ezért most nem szállok vitába (ó, pedig mennyire kikívánkozik az is!).  

A Bódis Krisztával kapcsolatos mondatot vegyük ketté. Abból, hogy BK "fekete öves LMBTQ-ügyben", nem következik, hogy MP kormányában szárnyalni fog a liberalizmus, ismét ok-okozati hiba, de azt mondom, ezt most fogadjuk el, mint a "liberális másodvirágzás" mellett szóló érvet. Megint látunk egy beszólást a független sajtónak, ezúttal a Telexnek, mintha a függetlenség és a liberalizmus egy és ugyanaz lenne. De ami a legsúlyosabb érvelési hiba, hogy egy autó ellopásával (tény, hogy bűncselekmény) akarja igazolni, hogy... Mit akar igazolni? Talán azt, hogy BK-nak az ég világon semmit sem sikerült elérnie? Vagy azt, hogy minden szegénységben élő ember bűnöző? És pontosan mi itt az érv, hogy netán azt az autót személyesen BK tanítványai lopták el, vagy mit akarunk itt mondani? (Továbbra sem célom cáfolatokat tenni, ezért csak itthagyok néhány számot, hogy érzékeljük az arányokat. Ózdon kb. 30.000 ember él. Az alapítvány 15 éve létezik, de BK már 1998 óta tevékenykedik ott a térségben. Sajnos nem találtam számokat arra, hogy ezidő alatt hány családdal és hány gyermekkel állt kapcsolatban, de tételezzük fel, hogy 1000, akár 2000 ember is részt vett valamilyen módon ebben a programban.)

DD posztjának utolsó bekezdésének témájában teljesen vakon vagyok. A kérdő mondatai sugalmazások, semmi több, érvként ismét nem állják meg a helyüket, bármiről legyen is szó. 

Az egész szöveg érvelésrendszerét leginkább a liberális szó különböző fogalmakkal való összemosásával, hibás ok-okozati kapcsolatokkal és a csúszós lejtőnek nevezett érvelési hibával lehet leírni.

Lajstrom

Oktatás és nevelés

• 2012 óta kétszer-háromszor is futottam egy kört azzal, hogy tanári képzésbe lépjek. A rendszer mindannyiszor ledobott magáról. 
• Kutatóintézeteket csatoltak le az MTA-ról. Már nem dolgoztam ott, mégis fájt látni az MTA-TTK épületén az MTA felirat hűlt helyét.
• Egyetemek alapítványi fenntartásba való átszervezése.
• Az Erasmus programban való részvétel lehetőségének elveszítése az alapítványi egyetemeken.
• Az egyetemi intézények túltelítettek, az oktatásszervezésre a káosz jellemző.
• Az égető pedagógushiány, a szaktanárok hiánya a vidéki iskolákból.
• Óriási kereslet van a magántanári munkára. 
• A köznevelési intézményekben nevelő és tanító pedagógusok munkája társadalmi szinten lebecsült és elértéktelenített.  
• Az oktatás képetelen alakalmazkodni a 21. század elvárásaihoz, az új generációk élményteréhez. Baj, hogy a gyerekek többsége nem szeret iskolába járni (és sajnos igazuk van).
• A KLIK létezése és működése.
• Omladozó iskolaépületek, fűtésproblémák, kontértermek.
• Az oktatási rendszer a tanároktól hivatástudatot és kreatív munkát vár el, miközben darálásra kényszeríti őket. 
• A tanárok teljesítményértékelési rendszere nem objektív, teret ad a hierarchikus rendszer erőfitoktatásának, és nem képes figyelembe venni az intézmény helyi sajátosságait. 
• A tankötelesség 18-ról 16 éves korra való leszállításával nem értek egyet, azzal pedig különösen nem, hogy ezt az intézkedést a lemorzsolódás csökkentésének céljával indokolták. Lemorzsolódást csak valódi oktatási-nevelési munkával, illetve szociális, társadalmi segítő szolgálattal lehet megelőzni. 
• Az oktatási rendszerünk alkalmas arra, hogy funkcionális analfabéta gyermekeket termeljen ki magából. 
• Ha valaki érettségi után jön rá, hogy egyetemre szeretne menni, vagy másik területen szeretne tanulni, amelyhez újra kell érettségiznie, az jelentős pénzbe kerül. (Középszinten 48.000 Ft-ot, emelt szinten 81.000 Ft-ot kell fizetni tantárgyanként!) 
• A tanároktól elvették a tankönyvválasztás szabadságát. 
• A kötelezően használt tankönyvek kis túlzással használhatatlanok.
• Az SNI gyerekek intézményi integrációjának jelenlegi minősége minimális jóval kecsegteti a szülőket. A GYP képzésen a csoporttársaim között nem egy olyan ember volt, aki érintett gyermek szülőjeként ült be az iskolapadba, azt remélve, hogy ha már a rendszertől nem kap segítséget, akkor majd saját tudást szerezve javítani tud a helyzetén. 
• Fáj hallani azokat a történeteket, amikor az SNI segítség nemhogy helyben, de még talán megyén belül sem elérhető. 
• A miért nincsen gyerekem című, kilométer hosszú listám egyik eleme, hogy ha SNI gyerekem lenne, akkor a nevelési-oktatási rendszertől nagy valószínűséggel nem kapnék kellő segítséget.
• Az SNI diagnosztikát végző pedagógiai szakszolgálatok leterheltsége megdöbbentő. Tény, hogy manapság sokkal nagyobb az igény a diagnosztikára, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt, és az is tény, hogy erre szervezetfejlesztésben (létszámbővítés, gyógypedagógus-képzés és foglalkoztatás, stb.) előrelépés nem történt. 
• Nekem, gyógypedagógus diplomával eszem ágában sincs intézményi kötelékbe állni, mert az eddigi tapasztalataim alapján az a meggyőződésem, hogy nem kapnék a munkámhoz sem elegendő szakmai segítséget, sem mentálhigiénés segítséget, anyagi megbecsülést meg aztán pláne nem.

Szociális ellátórendszer, gyermekvédelem

• Elnézést, ilyen még van?
• Magyarországon nincs mélyszegénység. Nincs gyermekszegénység. Nincs energiaszegénység. A nyugdíjasok az ország megbecsült tagjai, bőségesen elegendő nyugdíjjal.
• A boltban a néni visszaadja a pénztárosnak a tejfölt, mert az hatósági áras, és nem használhatja rá a kedvezménykupont.
• A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak olyan sok belejentést kellene tennie, hogy sokszor felmerül a kérdés: biztos, hogy erről is szólni kell? Mérlegelik, hogy "csip-csup ügyekről" nem tesznek bejelentést, nehogy megszólják, hogy fölöslegesen terheli a rendszert.
• A Szőlő utcai botrányra az a válasz, hogy az egész intézményt beszántják. Nincs nyomozás, a gyerekeket másik intézménybe szállítják, pszichés és mentális támogatás nulla.
• Pedofil bűncselekmény vádjával elítélt emberek büntetése pénzbírság vagy pár év börtön. 
• Rengeteg pedofílinak, szexuális vagy testi erőszaknak, egyéb kényszerítésnek, vagy tartós verbális abúzusnak kitett (akár kis-, akár nagykorú) személyek nem mernek fellépni a bántalmazó ellen, mert nincs meg számukra az a szociális háló, amelyben biztonságba kerülnének. S ha mégis előállnak, jutalmuk az áldozathibáztatás, az elkövetőket pedig sokszor a hatalom védi a felelősségre vonás alól.  
• A szexuális tudatosságra nevelés tudatos elhanyagolása, az erre vállalkozó pedagógusok és civil szervezetek blokkolása.
• A család fogalmát anyára, apára és gyermekeikre szűkítették le. Én és a férjem (gyermek nélkül) nem vagyunk család. Ha ebben a rendszerben lettem volna gyerek, akkor én és az anyukám (apa nélkül) nem lettünk volna család. 
• Méltatlanul magukra hagyják az egyedülálló szülőket, különösen ha a gyermeke(ke)t az apa vagy a nagyszülő neveli egyedül.  
• A családok érdemi anyagi támogatása 3 gyereknél kezdődik.
• A nevelőszülői rendszer elhanyagolása.
• A (szociális, oktatási, munkaerőpiaci, jogi stb. területeken működő) civil szervezetek vegzálása. 
• Inkompetens drogprevenció.
• Az alkoholfogyasztás támogatása, az alkoholproblémákkal élő (illetve közvetetten érintett) több százezer ember segítség nélkül hagyása. 

Társadalmi csoportok, szexuális irányultság, gender kérdés

• Összemossák a pedofíliát a homoszexualitással. 
• Az azonosnemű párok házassággal kapcsolatos vágyait semmibe veszik, gyermekvállalással kapcsolatos alkalmasságukat tagadják.
• A pride betiltására tett kísérlet.
• Könyvek lefóliázása (és ezzel az információhoz való hozzáférés korlátozása).
• A férfi feladata, hogy fenntartsa a családot, a nő feladata, hogy szüljön.
• Nőügyekkel nem foglalkoznak.
• Az isztambuli egyezmény ratifikálása elmaradt.

Gazdaság

• Európa-rekorder infláció.
• Az EU-s pénzek elherdálása olyan beruházásokra, amelyekből a közösség semmit sem profitál. Rengeteg elvesztegetett lehetőség.
• Stadionépítések, gigaberuházások, amelyek leginkább az állam eladósítására és kiszolgáltatására jók.
• A repülőtér felvásárlása 4 milliárd forintért.
• Külföldi nagyberuházások támogatása óriási adókedvezményekkel és állami támogatásokkal.
• Kelet-Ázsiai gyárak beáramlása, az európai munka- és környezetvédelmi szabályok betartatása nélkül.
• Az országba betelepített külföldi gyárak elsősorban hozzáadott értéket nem képviselő összeszereőüzemek. Az egyetemeink rengeteg mérnököt képeznek, akik aztán nem találják meg a szakmai karrierjüket.
• A gyárak munkaerő-kapacitásainak külföldi vendégmunkásokkal való feltöltése.
• A nagyvállalatok aránytalanul nagy támogatása a magyar kis- és középvállalkozások helyett. Utóbbiaknak rengeteg olyan jogszabálynak kell megfelelnie, amit csak azért hoztak létre, hogy egy-két kivételnek kedvezzenek, a többieknek csak a boldogulását nehezíti (ld. KATA-tv.).
• Az ársapkák és a hatósági árak, amikkel más áruk jelentős drágulását okozzák és a kisboltok fennmaradását veszélyeztetik. Rengeteg olyan kistelepülés van, ahol már nincsen bolt, és ezen a Magyar Falu Program sem segített, mert ha nincs vásárlóerő, akkor megette a fene az egészet. 
• A magyar (nagy)vállalatok fennmaradására nem törekvés.
• A közbeszerzési eljárások túlárazásai, a nyertesek válogatott köre.
• Szándékos forintgyengítés.
• A közvagyon alapítványoknak való átadása, végső soron magánkézbe juttatása. (#elvesztette közpénz jellegét) 
• Átláthatatlan pénzmozgások.
• A pártvagyon és a kormányfinanszírozás összemosása.
• Párthoz közel álló magánemberek mesés gazdagodása.
• A társadalmi olló még szélesebbre nyitása gazdasági és morális szempontból is.
• A közlekedési infrastruktúra teljesen "fejlesztése". Többszörösen túlárazott, széteső autópályaszakaszok, kihasználatlan vasútvonalak. 
• A lakosság által használt kisebb vasútvonalak bezárása.
• A MÁV leértékelése és leépítése, a karbantartási és fejlesztési források korlátozása, elvonása.
• Az a tény, hogy az ország megyeszékhelyei és nagyvárosai között vagy Budapesten át, vagy igen ramaty állapoban lévő utakon lehet közlekedni. Ez nem csak időveszteséget, hanem óriási anyagi költséget, gazdasái kárt okoz az országnak. 
• Az a tény, hogy kistelepülésről kistelepülésre még megyén belül is nagyon körülményes az eljutás.
• Az önkormányzatok jogköreinek és gazdálkodási lehetőségeinek korlátozása, ellehetetlenítése.
• A rezsicsökkentés, amivel a települési vagy regionális szolgáltatókat állandó forráshiányra ítélték, végső soron kivéreztették.
• Az állam a bajba jutott önkormányzatoknak és az ott élő embereknek érdemben nem segít, legfeljebb ígérget. 
• Magyarország a semmire nincs pénz és a szemérmetlenül gazdag oligarchák országa lett.
• A bérfeszülstég, amit a 25 éven aluliak adómentességével, az elfuserált életpályamodellek bevezetésével és egyéb remekül sikerült intézkedésekkel értek el. 
• Egykulcsos adórendszer. 
• A közmunkaprogram, ami nem hidat teremtett a munka világába, hanem a szegénységet és az alárendelt pozíciót erősíti.  
• Kiemelt beruházássá nyilvánítások tömkelege, meglátásom szerint indokolatlanul.
• Áron felüli vásárlások, áron aluli eladások.
• Az ingatlanárak olyan mértékű emelkedése, ami miatt a társadalom egy jelentős rétege ma esélytelennek látja, hogy valaha saját lakása/háza legyen. Lakhatási válság van, egyetemista fiatalok és dolgozó emberek ezreinek okoznak gondot a magas albérletárak.
• Az európai és más nemzetközi hitelminősítők rendszeresen a beruházásra nem különösebben ajánlott kategóriák valamelyikébe sorolnak bennünket. A cégek, beruházók számára nincs igazi jogbiztonság.
• A nagyüzemi mezőgazdaság és állattenyésztés preferálása, a regeneratív mezőgazdasággal, a kistermelőkkel és bio gazdálkodókkal szemben.
• A földek nem hozzáértő kezekbe való átadása.
• A tej- és húsipar aránytalan támogatása a zöldség- és gyümölcstermesztéshez képest.
• Nem látok állami törekvést a termelési fenntarthatóságra, a minél rövidebb szállítási láncok támogatására. 
• Az ország energiafüggésének fenntartása. 
• A titkolózás és az anyagi ráfordítás Paks II. kapcsán. 
• A költségvetési hiánycél túlszárnyalása.

A kórházak és az egyészségügyi ellátás állapota

• Rengeteg orvos, ápoló és további egészségügyi munkát végző személy hagyta el az országot vagy váltott pályát azért, mert a hazai munkakörülményeket nem találta elfogadhatónak.
• Kórházi osztályok megszüntetése központosításra és az ellátás racionalizálására, sőt, biztonságosabbá tételére hivatkozva, miközben a valódi ok a személyzet hiánya.
• A 21. század Magyarországán valós veszélye van annak, hogy a beteg nem az ellátást igénylő betegségében, hanem kórházi fertőzésben hal meg, vagy hogy kórházi fertőzés miatt hosszabb idejű és más jellegű ellátásra (is) szorul, mint aminek kapcsán bement a kórházba.
• A bizonytalanság, hogy ha baj van, mennyi idő alatt ér ki a mentő, ha kijön egyáltalán.
• Ha felmerül, hogy orvoshoz kellene mennem, már meg sem fordul a fejemben, hogy állami intézményhez forduljak, mert az a kép él bennem, hogy ott csak hónapokkal későbbre kaphatok időpontot időpontkérésre.
• A miért nincsen gyerekem című, kilométer hosszú listám egyik eleme, hogy nem mernék ilyen kórházi körülmények szülni, és főleg szeretném elkerülni, hogy olyan méltatlan bánásmódban legyen részem, amiről rengeteget hallottam közvetlen és tágabb környezetemből.
• A lombikprogramok borzalmas ellátási viszonyai.  
• Elképesztő, hogy egy egyszerű varratszedésre a páciensnek kell keresnie orvost és kuncsorognia helyért és sorszámért egy 3 perces műveletre.
• A Magyar Orvosi Kamarától elvették az etikai vizsgálatok lefolytatásának jogát.
• Pszichológiai ellátáshoz még magánúton sem egyszerű hozzájutni, a pszichiátriai ellátás pedig romokban hever. 
• Nincs állami koncepció a társadalom egészséges életmódra ösztönzésére.
• Semmilyen bizonyítékom nincs rá, egyszerűen az a benyomásom, hogy az elmúlt másfél évtizedben az egészségügyi ellátás hiányosságai miatt a 60 év feletti népesség fogyatkozása nagyobb mértékű volt, mint a 2000-es években. 

Az állami működés

• Gyerekként azt gondoltam, hogy van a Magyar Köztársaság, amelynek jogi működése az Alkotmányon alapul. A köztársaság szó egyértelműen deklarálja, hogy Magyarországon népi demokrácia van. Az alkotmány pedig a legerősebb jogszabályok gyűjteménye, amelyek kvázi kőbe vannak vésve. Aztán a kormány elvette a Köztársaságot és adott egy Alaptörvényt, amelyet 13 év alatt 15-ször módosítottak.
• Gyerekként azt tanultam, hogy a Köztársasági Elnök inkább protokolláris szereplő, de azért vannak jogkörei, mégis a legfontosabb szerepe, hogy a nemzet egységét képviselje. A jelenlegi köztársasái elnökünk egy "szatyor fingként" hivatkozik önmagára. 
• Gyerekként úgy képzeltem el a parlamentáris demokrácia működését, hogy vannak pártok, akik a parlamentben néha komoly vitákat folytatnak egymással, máskor pedig egyetértésben hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek az ország fejlődését és a magyar emberek érdekeit szolgálják. A jelenkori tapasztalatom az, hogy felszólalások vannak, érdemi vita nincs, a házelnök állandóan büntetéseket osztogat, a jogalkotás pedig egyik napról a másikra, az éjszaka közepén történik, a jogszabályok pedig vagy szinte azonnal vagy akár visszamenőlegesen lépnek hatályba. És ha egy pártnak kétharmados felhatalmazása van, akkor az bármilyen jogszabályt a kedvére változtat.
• Gyerekként azt tanultam az Alkotmánybíróságról, hogy náluk buknak el azok a törvényjavaslatok, amelyek az alkotmányba ütköznének. A wikipédia azt állítja, hogy a feladata "a többség jogait az egyénnel szemben korlátozó, jogállami jellegű alkotmány vívmányait megóvják a többségi jogalkotó esetleges önkényével szemben". Nem látom be, hogyan lenne ez lehetséges, ha az alkotmánybírák a korménypárt saját pártemberei.
• Gyerekként nem hallottam a veszélyhelyzetre hivatkozott rendeleti kormányzásról, most pedig már azt sem tudom, mikor volt utoljára más.  
• Gyerekként azt gondoltam, hogy az igazságszolgáltatás az ártatlanokat megvédi, a bűnösöket elítéli. Azt akkor még nem tudtam, hogy a politika a bírók és ügyészek munkájára nyomást gyakorolhat. 
• Gyerekként semmit sem tudtam az adóhatóságról, az állami számvevőszékről, sem más felügyelő- vagy végrehajtó szervekről. Most olyan kép él bennem, hogy ezek az intézmények a kis emberek vegzálásáért és a nagy intézmények jogszerűtlen tevékenységeinek eltussolásáért felelősek. 
• Gyerekként azt gondoltam, hogy a rendőrség és a katonaság biztonságot nyújt. Hogy ha ők valahol ott vannak, akkor nekem bajom nem eshet. Annyira szeretnék hinni abban, hogy ez még most is így van.
• Gyerekként azt gondoltam, hogy ha a városban hirtelen szükségem van segítségre, akkor a járókelők segíteni fognak. Ma ebben csak reménykedni merek, valójában kétlem, és ez létbizonytalansággal tölt el. 

Politika és társadalmi légkör

• Fáj, hogy sok magyar ember (köztük barátaink), itthon nem találták meg a boldogulásukat.
• Az uram-bátyám rendszer. Olyan emberek kerülnek felelős pozícióba, akiknek nincs tapasztalata az adott területen, és akik csak a hatalom kiszolgálását végzik, semmi mást.
• A jelenlegi választási rendszer, garrymandering, győzteskompenzáció, aránytalan elosztás.
• Megyékből vármegyék, ispánok...
• Végtelen sok ellentmondás az általuk kommunikált elvárt, elfogadni való (főleg keresztény és konzervatív) értékek, és a saját embereik által tanúsított viselkedés között. 
• Központosítás mindenáron.
• Az egészségügy, oktatásügy és szociális ügyek Belügyminisztériumba való beolvasztása és rendőri vezetés alá vonása.
• Az állami szervek azon hozzáállása, hogy a válaszadást és az adatokat visszatartják, ameddig csak a törvényi keretek engedik.
• Az országgyűlési képviselők saját munkájukhoz való hozzáállása, hogy nem vesznek részt a parlamenti üléseken, esetleg látványosan kivonulnak róla, a saját kezdeményezéseiket viszont rendre kritika nélkül megszavazzák. Számos olyan képviselő van, akik az elmúlt években alig egyszer-kétszer szólaltak fel.
• A társadalom csoportjainak egymás ellen uszítása, az ellenségkép-állítás és a gyűlöletpolitika. Uszító és félelemkeltő üzenetekkel teleplakátolt ország. Egy sémára gyártott megyei lapok, a hazugság terjesztésének és lejáratókampányoknak az eszközei. A társadalom közösségét nem reprezentáló Közmédia, amivel nem csak a magyar, hanem a határontúli magyarok számára is egy alternatív valóságot mutat be. Minderre százmilliárdok elherdálása.
• A sajtószabadság megcsúfolása. Lapok bezárásra kényszerítése, az állami támogatás megvonása. 
• A közmédia és a kormányközeli média súlyos állításai, amelyekről hónapokkal később a bíróság megállapítja, hogy hazugság volt, és egy fél percben vagy egy jelentéktelen cikkban közlik a helyreigazítást, de addigra a közélet már nem ezzel foglalkozik, és a megvádolt személyt már rég elítélték.
• A közmédia és a kormánymédia szerepe a cancel culture-ben. 
• A magyar művészek támogatott, tűrt és tiltott táborokra osztása. Kiváló művészeti szakemberek, alkotók nem kapnak támogatást, mert nem a kormány szekerét tolják.
• Magyar, nemzeti értékek közvetítéséért felelős művészeti intézmények vezető pozícióiban pártemberek, vagy párthoz hű emberek vannak, akik nem vállalják a felelősséget az intézményeikben történő balesetekért és zaklatásokért.
• Állami kitüntetések osztogatása arra nem méltó személyeknek. Vagy, ha az állam azt mondja, hogy ezek az emberek munkásságukban és megnyilvánulásaikban, szakemberként és közemberként is elismerésre érdemesek, akkor nagyon nagy baj van a nemzeti értékeinkkel.
• A kormány narratíváját támogató, politikai nézeteiket felvállaló (vagy bevállalló), kisebb-nagyobb népszerűségnek (és kisebb-nagyobb közutálatnak) örvendő emberek (főleg előadók) felkarolása és eldobása egyik pillanatról a másikra, mindenféle belső zavar nélkül. 
• Eljutottaták a társadalmat oda, hogy vannak olyan magyar emberek, akik "kigyomlálják" a fb ismerőseiket, akik nem arra a párta kívánnak szavazni, mint ő. Családon belüli, kitagadásig fajuló politikai alapú konfliktusok. Önmagukra publicistaként hivatkozó emberekre, akik gusztustalanul beszélnek és emberi méltóságukban gyaláznak meg bárkit, aki az útjukba kerül, legyen az egy másik pártban működő politikus vagy egyszerű közember.
• Magyarországon vitakultúra helyett vita-analfabetizmus van (remélem ezt a szót én találtam ki), ami többnyire személyeskedésban, tekintélyre hivatkozásban, érzelmekre hatásban és ítélkezésben merül ki. Az emberek két évtized alatt ahhoz szoktak hozzá, hogy a politikusok és a közéleti személyek minősíthetetlen hangnemben, pökhendien, arrogánsan, másokat megalázó módon nyilvánulnak meg. Ez a példa mindannyiunk előtt. 
• Elveszítettem a társadalom felé azt a bizalmamat, hogy elmondhatom a gondolataimat, hogy bízhatok abban, hogy ha nem sértek senkit, és a saját nevemben beszélek, akkor mások sem fognak megsérteni engem, illetve hogy az egész lényemet nem egy gondolattal azonosítják.
• Az a tapasztalat, hogy a társadalom egy kisebb csoportjának kiállása, de még a nagyobb megmozdulások sem képesek hatni a döntéshozásra (ld. kockásinges tüntetések vagy az influenszertüntetés). 
• Az Európai Unió ellenes retorika.
• A nemzetközi bolthálózatokkal szembeni ellenségesség. 
• A migránsok elleni uszítás, a migránsáradat alatt a helyzet kezelése. 
• Magyarország kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból.
• Az oroszbarát politika. (Nem mindegy, hogy asszertív, partnerségi kapcsolatra vagy alárendelődésre törekszünk.) 
• A népszavazás intézményének mellőzése. 
• A Nemzeti Konzultációk, pénzégetés, papírpazarlás, értelmezhetetlen párbeszéd kormány és a nép között, kérdéseknek álcázott önmegerősítő mondatok. 
• Az nem társadalmi egyeztetés, amiről sem a közvéleménynek, sem a szakmai szervezeteknek nincs tudomása.
• Az a kormány, amely a vidéktől várja a legtöbb szavazói támogatást, hagyja, hogy a falvakban és kistelepüléseken a közösség leépüljön, a helyi fiataloknak már nincs szórakozási, társalgási, ismerkedési lehetősége.
• A nemzeti érzelműség azonosítása a saját elképzelésükkel, minden más hazaárulás.
• A "Folytatjuk!" mint pártprogram. 

Környezetvédelem, fenntarthatóság

• A környezetvédelem teljes semmibe vevése, megszüntették az önálló Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot. 
• A (hagyásfákban kibúvót remélő) tarvágások.
• Az ország vízgazdálkodásának felelőtlen elhanyagolása.
• Szemhunyás a gyárak általi környezetszennyezés felett.
• Az autós közlekedés előtérbe helyezése a vonathálózat, a távolsági buszok hálózatának és a közösségi közlekedés alternatív formáinak támogatása helyett.
• A lakóházak energetikai korszerűsítésére alig fordítanak pénzt.
• Nem elfogadható, hogy a 21. sz. Magyarországán vannak olyan házak, amelyekben szeméttel fűtenek.

Egyebek

• Covid kezelése. A lélegeztetőgép-mutyi. 
• A dohányboltokkal kapcsolatos koncessziós történet. 
• A vasárnapi boltzár ("és külön Semlyén Zsolt").
• Az embercsempészek szabadon engedése.
• A Természettudományi Múzeum elköltöztetésének terve.
• A Budapesti Olimpia terve (nagyon szép jövőkép, tarsuk meg, csak maradjunk a jelen realitásánál).
• A Budapest vezetésével való viszonyban a konstruktív együttműködésnek nyomát sem mutatták. A miskolci ellenzési városvezetésnek is ott tettek keresztbe, ahol csak tudtak.
• Luxusutak, luxustermékek, a kiváltságos elit nagyzoló magatartása.
• Az országgyűlési képviselők a választóik felé az elvárható minimumot igyekeznek megtapsolni való teljesítményként eladni. 
• Volt valami elszámoltatásokkal kapcsolatos ígéret... úgy 16 évvel ezelőtt... nem lett belőle semmi.
• Szíjjártó kém-ügye.
• Amikor készültem Belgiumba, nem azon szorongtam, hogy angolul kell megértetnem magam, hanem azon, hogy mit fognak hozzám szólni, ha megtudják, hogy magyar vagyok. A társaságban volt egy ukrán lány (2023, egy éve zajlik az orosz-ukrán háború), és két román lány. Ténylegesen féltem attól, hogy az ukrán lány a magyar oda-nem-állás miatt eleve nem lesz rám kíváncsi, a másik két lány pedig egyszerűen a román-magyar ellenérzésekkel fog viseltetni. Mindhárom esetben tévedtem, semmiféle ellenségeskedés nem volt, és akkor felsóhajtottam, hogy na igen, ez Európa. A kintlét alatt egyébként elég sokat meséltem arról, hogy milyen viszonyok vannak itthon, például a béreket és néhány társadalmi kérdést tekintve; alig akartak hinni a fülüknek.
• Jobban éreztem magam Belgiumban, ahol a járművezető mosolyogva köszönti a felszálló utasokat, a takarítónéni kedvesen útbaigazít és a boltban örülnek a vásárlónak, pedig ezek csak "jelentéktelen" hétköznapi apróságok.
• Számít, hogy a vonatokon több nyelven adnak korrekt tájékoztatást a menetrendi változásról, vagy a Bécs-Budapest járat magyar oldalán megkérik az angolul beszélő utasokat, hogy tájékoztassák a magyarul nem beszélő utasokat a pótlóbuszra való átszállásről.
• Biztonságérzetet ad, ha az autósok jó 50 méterrel a zebra előtt teljesn egyértelműen lassítanak, Magyarországon ilyet a legritkább esetben tapasztalok. A közlekedési kultúrán és morálon fentről jövő kezdeményezéssel, kampányokkal lehetne még mit javítani.

Ez bőven nem a teljes lista. Annyi mindenről lehetne még beszélni minden egyes felsorolt területen, az állami intézményekben dolgozó alkalmazottak bérétől kezdve az infrastrukturális hiányosságokon keresztül tulajdonkáppen akármeddig. Ráadsául rengeteg olyan téma van, amibe szinte egyáltalán nem látok bele (pl. a magyar sport, a képzőművészet, a műemlékvédelem, az innovációs technológia, a bölcsődei ellátás és a védőnői szolgálat munkája, az idősgondozás, a turizmus-vendéglátás helyzete, rendészet és államvédelem stb.), és csak összeteszem a két kezem, hogy legalább azoknak a gondját-baját nem gyűjtöttem össze az évek alatt.

Update: a közzététel óta még kb. 10-15 tételt felvezettem, a szöveget több helyen bővítettem és alakítottam, és mivel nem nyomtam rá a frissítés gombra, minden elveszett. Megpróbáltam pótolni, de könnyen lehet, hogy néhány dolog végül kimaradt.

Zsarnok

Abuzív kapcsolatban éltem. 

Fáj a felismerés, hogy én ezt hagytam.

Egy zsarnok, de engem még nem bántott, és számomra a világ még elviselhető. Ez volt a két fő érv, amivel megtartottam magam. 

Csakhogy ez tévedés. Egyészt érvelési hiba, mert az elkövetett bűnök súlyosságát nem csökkenti az, hogy éppen én nem váltam közvetlenül áldozattá. Másrészt definíció torzítás, ugyanis az állandó fenyegetés is bántás. Harmadrészt önáltatás, megküzdési stratégia: ha nem veszem tudomásul, hogy áldozat vagyok, akkor nem vagyok az. 

Rengeteg elvesztegetett lehetőség és rombolás. Ezt érzékeltem magam körül. Fájt, nem értettem, feldühített. Kívülről vártam a megoldást.

Most a gyász harmadik fázisában járok. Azon gondolkodom, mi lett volna, ha néha leírom a gondolatom. Ki kellett volna tennem magamból, de nem akartam, hogy ahhoz bárki megjegyzést füzzön, vagy általa megítéljen. Azon is gondolkozom, mi lett volna, ha külföldre költözöm/zünk. Legalább addig, amíg ez az elnyomás véget ér. Felmerült nem is egyszer, de a mérleg másik oldalán nagyobb súlyok voltak, amik segítették fenntartani, hogy nekem itt a világ elviselhető.

Kezdek ráismerni a veszteségekre, de ott még nem tartok, hogy elismejem azok mértékét. Segít, hogy mások kontrasztot állítanak mellé. Nehéz elhinni, hogy lehet más, naponta kell begyűjtenem erről a bizonyítékokat. Több száz, talán több ezer tapasztalatom van arról, hogy a rendszer rossz, de ilyen és kész. Ezt nem lehet sem azonnal, sem egy hét alatt átírni. 

Ahhoz, hogy felszabaduljak, először áldozattá kell válnom. Ki tudja, hány éve vagy évtizede nyugtatom magam azzal, hogy engem még nem bántott, és számomra a világ még elviselhető. Itt az ideje ráeszmélni, kimondani, átélni és elismerni, hogy én is áldozat vagyok. Sírni szeretnék, teret adni a szenvedésnek és sajnálni magamat. Szabad érezni azt, hogy át vagyok verve, ott vagyok hagyva, le vagyok sz.va, meg vagyok alázva. Aztán pedig szabad megvigasztalnom magam, elfogadni, hogy ez megtörtént, most már át is élhettem, és ideje tovább lépni. Hátha akkor majd ki tudok állni magamért és másokért. Legalább a gondolataimat ki merném mondani, le merném írni, meg merném mutatni. Nagyon szeretnék már felállni ebből a sáros dagonyából, lezuhanyozni, és friss lendülettel nekilátni annak, ami tényleg rólam szól.

"Követ kötök köré, az elme elmerül..."

Amikor az én valóságom találkozik a te valóságoddal, létrejön a valóságaink szuperpozíciója. A közös valóságunkban az alma lehet rohadt és gyönyörű egyszerre.

Az idő egy részét a belső világomba zárkózva töltöm. Szó szerint félálomban vagy éber elmerülésben. Tudom, mi történik körülöttem, de az elmém ezt a valóságot fantáziává írja át. Ritka, hogy aszerint is cselekszik, általában mozdulatlan illetve néma marad. Akárhogy is, ilyenkor kilépek a közös valóságból, és én ezt nem veszem észre. Akkor szembesülök vele, amikor a másik a tudtomra adja, hogy ez neki mennyire fáj.