Tanya

Ha valaha lesz tanyám - egyáltalán nem számítok ilyesmire, de sose lehet tudni -, szóval ha valaha lesz egy tanyám, el ne felejtsem, hogy a futókacsák mellé skót felföldi marhát és wallisi feketeorrú juhokat szeretnék.

Kizárólag

Szembejött velem egy-két olyan poszt, amiben ellentmondást nem tűrően deklarálják azt, hogy a gyermekek szexuális nevelése kizálóag a szülők feladata és senki másé. A véleményt elfogadom, és azt is, hogy számukra ez támadhatatlan, de azt nem fogadom el, hogy társadalmi szinten megkérdőjelezhetetlennek tekintik. Nem fogadom el azt, amikor valaki a véleményével olyan társalmi konszenzusra hivatkozik, ami a tudományos tények szintjére emeli a véleményét.

Az érthetőség kedvéért íme egy példa.

• Állítás: "A Nap nem Keleten kel fel."
  Ellenvélemény: "DE."
• Állítás: " A gyermekek szexuális nevelése nem kizárólag a szülők feladata."
  Ellenvélemény: "DE."

A gyermekek szexuális nevelésének kérdéséről egyelőre nincs társadalmi konszenzus. Meg merem kockáztatni, hogy ha készítenének egy társadalmi szintű (nem csak reprezentatív kutatásokon alapuló) felmérést ebben a kérdésben, akkor az derülne ki, hogy a többség megengedné az intézményi nevelést is.

Hopp, itt még egy fontos dolog. Elképzelhetőnek tartom, hogy aki kiáll a kizálóagos szülői felelősség mellett, és az intézményi nevelés ellen, az attól tart, hogy ő mint szülő, nem tudja a saját véleményével és tapasztalatával a gyermeke szexuális nevelését "kézben tartani", hogy a gyermeke olyan információk birtokába jut, amit ő, a szülő nem tud kontrollálni, és a gyermekét sem tudja ebben kontrollálni. Ez számomra sokkal inkább a szülő önismeretének hiányosságaira enged következtetni, valamit megkérdőjelezi a gyermekébe vetett maximális bizalmát és feltétel nélküli elfogadását. (Erre feltételezhetően az a válasz, hogy ő a gyermekében bízik, csak az intézményben nem, de számomra ez újra oda visz, hogy csak nem bízik a gyermeke józan belátóképességében, önálló döntéshozásában és a saját szülői nevelési ráható képességében.)

Pedig a szexuális nevelés nagyon fontos, és a társadalomban sajnos rengeteg olyan család él, ahol a szülők nem tájékozottak vagy tabusítják a témát, és a gyermek a szülőktől nem jut információhoz. Ekkor megnő annak az esélye, hogy a gyermek éretlen szexuális viselkedést fog mutatni felnőtt korában, könnyebben belemegy nem-konszenzuális viszonyba akár már kamasz korában is, megnő a nemi betegségek előfordulásának aránya, és látjuk, milyen mértékű problémát jelent a tinédzserterhességek nagy száma. 

Az intézményi szexuális nevelés nem jelenti sem azt, hogy a szülőtől elvennék a nevelést, sem pedig azt, hogy a gyermek kizárólag szexuális nevelésben részesül, mintha ez lenne az iskola fókusza.

A végére bedobok egy kérdést. Költői, nem kell válaszolni... Mi a fenét jelent az a kifejezés, hogy "LMBTQ propaganda"? Az LMBTQ-t értem, a propagandát is tudom, de hogy jön ez a kettő össze?

Ruff

Én a választás utáni napokban hallottam először Ruff Bálintról. Az első "anyag", amit láttam róla, a Vétó c. műsortól való búcsúzásának jelenete volt. Egy érző embert láttam. Aztán megnéztem a vele készült Kadarkai-műsort, és egy világra nyitott, józan gondolkodású, elvek mentén közlekedő embert láttam. Most megnéztem a miniszterjelölti vitát is, és azt kell mondjam, ez egy tökös gyerek. Jó lesz.

Mi az iskola?

Lennert Judit miniszterjelölti beszédéből a top-top-top gondolat számomra az, hogy szeretne társadalmi párbeszédet kezdeményezni arról, hogy mi az iskola: mit várunk az iskolától, milyen feladattal bízzuk meg.

Azt hiszem, ez a legalapvetőbb kérdés, amivel az oktatáspolitikának, az oktatáskutatásnak és a pedagógusképzésnek is foglalkoznia kell. Ezt a kérdést a politika szerintem vagy 50 éve nem tette fel. Lehet, hogy folytak erről viták, de nekem az a benyomásom, hogy az oktatási rendszerünk, beleértve az iskolarendszer felépítését, képzési céljait és módszereit, ebben az időben számottevő változáson, modernizálódáson nem ment át.

Bármennyire is alapvető ez a kérdés, mégis annyira abszurdnak tűnik a felvetése, és azért érezhetjük abszurdnak, mert egyáltalán nem foglalkoztunk vele, és könnyen rájöhetünk, hogy mennyire nem triviális. Mi az iskola? Egy intézmény, ahová a gyerekek kötelező jelleggel tanulni járnak - ezzel a megfogalmazással első ránézésre talán mindannyian egyet tudunk érteni. És ezzel az egyszerű definícióval meg is érdeztünk 5 kérdéscsoporthoz. Ezekre én itt nem várok választ, mert egy-egy kérdésről is órákon át lehetne beszélgetni, és nem is lehet rájuk örökérvényű válaszokat adni, mert a kontextus mindig változik.

1. "Az intézmény". Az iskola csak intézmény lehet? Az iskola egy önmagában álló intézmény, vagy egy intézményrendszer része? Mint intézmény, kinek a feladata meghatározni a felépítését és működését, a feladatait, az alkalmazott eszközöket, erőforrásokat, a munkaerőre vonatkozó kritériumokat? Attól lesz-e egy intézmény iskola, hogy kimeneti képesítést, végzettséget ad? Hogyan kapcsolódik össze az iskola az érettségi intézményével, például feladata-e az iskolának a tanulóit felkészíteni az érettségire? A kérdés megismételhető szakmai végzettségre, képesítésre is. Mitől lesz egy iskola pont az az iskola (a nevétől, a tanáraitól, a tanulói közösségétől, a versenyeredményeitől és a továbbtanulási statisztikáitól, a saját hagyományaitól vagy az épületétől...)? Tekinthetünk az iskolára úgy, mint egy oktatási és nevelési szolgáltatást nyújtó intézményre? 
2. "A gyerekek". Iskolába csak gyerekek járhatnak? Külön kell-e választani az első 4 vagy 8 osztályt a középfokú és a felsőfokú oktatástól? Felnőttek is járhatnak érettségit adó képzésbe, akkor kell-e a definícióba az, hogy ez egy gyermekre vonatkozó dolog? Az iskola nem csak a gyerekek nevelő-oktató intézménye, hanem sok felnőtt munkahelye (pedagógusok és NOKS dolgozók). A gyermekek vagy az ott dolgozók irányából közelítsük meg ennek az intézménynek a működését? Hogyan vesszük mindebben figyelembe a gyerekekhez tartozó szülőket, gondviselőket? 
3. "Kötelező". Kinek kötelező iskolába járnia? Milyen érvek szólnak a mellett, hogy kötelező legyen iskolába járni? Mit jelent az oktatásban az egyenlő hozzáférés, és hogyan lehet a vonatkozó elemeket biztosítani? Hogyan tudja a kötelező rendszer figyelembe venni a sajátos szükségleteket? Mik a kötelezőség elemei (a bejárás, a részvétel, a teljesítés stb)? Milyen szelektáló illetve szegregáló következményei lehetnek a szabad iskolaválasztásnak? Mekkora szabadságot adjunk az intézményeknek abban, hogy kit fogadnak be? Mennyire kell a képzésnek országos szinten egységesnek lenne, milyen mélységben kell szabályozni az iskola feladatait, a tananyagot, az értékelési rendszert stb.?
4. "Tanulni." Mi az iskola feladata? Ez a legizgalmasabb kérdés! Mit várunk el az iskolától (mit vár el a társadalom, és mit várnak el a szülők)? Tanítást vagy nevelést, milyen arányban, milyen fókusszal? Milyen nevelési célokat határozunk meg? Mi a célunk a tanítással? Horizontális vagy vertikális tudást kell nyújtani az iskolának alapfokon, középfokon, felsőfokon? Célja-e az iskolának, hogy a tanulók egyforma tudással kerüljenek ki onnan? Milyen érvek szólnak a mellett és az ellen, hogy minden gyerek ugyanazt a tananyagot kapja, és milyen érvek szólnak a differenciálás mellett és ellen? Milyen mértékű azonosságot és különbözőséget tegyünk lehetővé az iskolák országos kínálatában? Egyetértünk-e azzal, hogy a megismerés (tanulás) leghatékonyabb eszköze a tapasztalatszerzés? Egyetértünk-e azzal, hogy az elsajátítás legbiztosabb módja a gyakoroltatás és az alkalmazás? Kell-e törekednie az oktatásnak arra, hogy olyan tudást is átadjon a gyereknek, amivel neki nincs közvetlen vagy könnyen elérhető kapcsolata? Kell-e számonkérés és értékelés, és ha igen, milyen formában? Kell-e, hogy a nevelési célok is tantárgyi minőségben működjenek, értékelési rendszer tartozzon hozzájuk? Egyetértünk-e azzal, hogy a nevelő szándék legcélravezetőbb eszköze az öröm? Eléri-e az aktív életmódra nevelő szándékát a testnevelés óra, az olvasóvá nevelési szándékát az irodalom óra, a mindenféle művészeti ágak alkotásainak befogadására nevelő szándékát a rajz és az ének óra stb. ha azok tantárgyként működnek és osztályzatokkal minősítik a tanulók fizikai és szellemi teljesítményét? A 21. században milyen nevelési és tanítási célokat tűzünk ki a digitális eszközök és az MI felhasználójává válásának tekintetében? 
5. "Járni". Feladata-e az iskolának a jelenléti óraszervezés? Szükséges-e hogy minden gyerek egyszerre, azonos ritmusban haladva képződjön az iskolában? Hogyan lehet (egyáltalán kell-e) a 21. században a jelenléti oktatást távoktatással kiegészíteni? Bár nem oktatáspolitikai kérdés, de felvetem, hogy a környezeti terhelés csökkentése és az egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében az iskolának (vagy az iskolai ellátórendszernek) feladatává kell-e tenni az iskolába való eljutás megszervezését? Van-e az iskolának "gyermekmegőrző" feladata? 

Párt mint identitás

Sokkal békésebb lenne a világ, ha a civil embereknek nem válna identitásává a pártszimpátiája - vagy nem címkézzünk fel másokat a pártszimpátiájuk alapján, mintha az az ő identitásuk lenne. Ez maradjon meg a politikusok sajátja. Elvek mentén kellene definiálnunk magunkat és egymást, és nem pártok neve alapján. Illetve meg kellene hagynunk annak a lehetőségét, hogy a szavazat és a támogatás nem identitás.

Van egy önismereti "játék", feladat, amikor írnod kell magadról 20 állítást, arra a formára, hogy "Én ____ vagyok." - Nagyon meglepődnék, ha 100 civil ember közül 1-nél több ember listájában ott szerepelne a párthovatartozása. 

Szerintem két dolog vezetett ahhoz, hogy az "A" párt szavazója "ás" lett. Az egyik, hogy ezt a retorikát az elmúlt években csúcsra játratta mindegyik párt. A másik, hogy a pártok aktívan buzdították az embereket, hogy fejezzék ki párthovatartozásukat, és azonosítsák magukat valakinek a színeiben.  

Mások megismerésében hajlamosak vagyunk egyetlen identitáselem alapján azonosítani a másikat, és megelégedni ezzel (ez teljesen általános emberi gondolkodási mechanizmus, hiszen leegyszerűsíti a világot, könnyebb tájékozódnunk benne). Nagyon szeretném, ha az emberek értenék, hogy mindenki több annál, hogy kire szavazott.

EllenSulyok

Annyira rossz volt nézni.

Nem értem, mi zajlott le benne, miért viselkedett úgy, mitha a tapsvihar neki szólna, őt éljenezné. Nem az ellene szóló beszéd volt megalázó, hanem saját magát tette szánalmassá a reakciójával.

Nem sajnálatot érzek, de a kínos zavart, a bénító megszégyenülést, a magányos megsemmisülést látni nagyon fáj. 

Viktor nélkül az élet

Nem éltem olyan korban, hogy Orbán Viktor ne ült volna benn a parlamentben. 

Magyar Péter már megválasztott miniszterelnökként mondott beszéde közben döbbentem rá, hogy OV most nincs ott. Megöl a kíváncsiság, hogy vajon mivel töltötte ezt a napot.

Baloldal a parlamentben

Sok helyen elhangzik mostanában, hogy nincs baloldali párt a parlamentben (ami igaz), és ezt úgy fordítják le, hogy a baloldali embereknek nincs képviselete a parlamentben. Ezzel nem értek egyet, mert a baloldali érzelmű embereket az képviseli, aki a baloldali érzelmű emberektől szavazatot kap. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg balra húzó ember szavazott a TISZA egyéni jelöltjeire és a listájára is, és bejuttatták ezeket a jelölteket a parlamentbe. Tehát most az történt, hogy a baloldali társadalom tagjainak egy részét egy önmagát jobboldalinak tekintő, középre húzódó párt fogja képviseli. Tekintve, hogy a bal oldalon olyan értékek vannak, mint például a munkás emberek megbecsülése, a leszakadó társadalmi rétegek támogatása és felemelése, a társadalmi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása stb. -az elmúlt 3 hét hírei alapján nekem az a benyomásom, hogy ezek az értékek az új kormányban képviselve lesznek. 

Még egy gondolat, egy másik megközelítésből. Induljunk ki abból, hogy a baloldali pártok kiesése a parlamentből valóban azt jelenti, hogy a baloldali érzelmű embereknek nincs képviselete. Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy a választáson a DK volt az egyetlen párt, ami kifejezetten a baloldali szavazókat kívánta megszólítani. A választási részvétel 80%-os volt (5.988.778 ember szavazott), a DK listájára pedig 70.298 szavazat érkezett. Ez alapján vagy azt kell feltételeznünk, hogy

a.) az országban már csak 70 ezer baloldali ember van, és így az ország népességének mindössze 1,1%-a maradt képviselet nélkül; vagy?

b.) azt kell gondolnunk, hogy a baloldali szavazók döntő többsége a nem szavazó 20%-ban van, és akkor még mindig legfeljebb a népesség 1/5-e lenne baloldali; vagy

c.) ha van realitása annak, hogy a magyar társadalom kb. fele (vagy annál nagyobb része) baloldali, akkor az egyetlen megoldás, hogy a baloldali emberek több mint fele a TISZÁRA szavazott, s ilyen módon a bal oldal mégis csak képviselve van a parlamentben. 

Egy utolsó gondolat a b.) lehetőség kapcsán: az szavazati jog arra való, hogy ha én azt akarom, hogy képviselve legyek, akkor ezt az akaratomat szavazással tudom kifejezni. Ha szavazok, akkor azzal azt mondom: képviselve akarok lenni. Tehát ha nem szavazok, akkor azzal azt fejezem ki, hogy nem akarok képviselve lenni. Azoknak (a baloldaliaknak), akik nem mentek el szavazni, nincs csodálkoznivalójuk azon, hogy őket nem képviseli senki. (Ha elmentek volna, és érvénytelenül szavaztak volna, akkor sem ülne most miattuk valaki a parlamentben, de ezzel ki lehet fejezni: hahó, itt vagyunk mi is, csak marhára nem látunk olyan pártközösséget, akiknek mi lennénk a legfontosabbak.) Én ennek ellenére abban bízom, hogy az új kormány ígéretéhez híven mindenkit képviselni fog, azokat is, akiknek most még nem volt bizalma feléjük.

Vélemények és megfontolások

Most veszem csak észre, hogy az lenne a normális, ha a miniszterelnök magán vagy politikai véleménye független lenne a parlament vagy a kormány véleményétől. Az rendben van, ha a miniszerelnök azt gondolja, amit a kormány, de az nagyon nincs rendben, ha a kormány gondolja azt, amit a miniszterelnök. Eddig pedig abban éltünk, hogy amit a miniszterelnök kigondol, az lesz. 

Mi a miniszterelnök feladata? 

• minisztereket javasol
• meghatározza a kormány általános politikáját
• kinevezheti az önálló szabályozó szervek vezetőjét
• feladatokat adhat a Kormány irányítása alatt álló, illetve miniszteri felügyelet alatt álló szervek vezetői számára, valamint tájékoztatást kérhet tőlük, beszámolókat kérhet, pl. államtitkároktól. 

Szerintem a kormány általános politikájának meghatározása azt jelenti, hogy haladási irányokat jelöl ki, illetve lehet beleszólása abba, hogy a kormány munkájában milyen feladatok megoldása élvezzen prioritást. Szerintem fontos, hogy a miniszterelnök a kormány működését, illetve az ország bel- és külpolitikai helyzetét átlássa, és hogy a minisztereit számon kérje (- ez utóbbi OV alatt nem igazán volt tetten érhető). Nem gondolom, hogy a miniszterelnöknek egy személyben minden egyes létező jogszabályt ismernie kellene. Szerintem az sem elvárható, hogy minden létező ügyben, ami az országgyűlés elé kerül, alapos ismerete legyen. De még azt sem tartom elvárhatónak, hogy minden ügyről legyen véleménye. Egy ember nem érthet mindenhez, nem tudhat mindenről, nem vállalhat felelősséget egy személyben mindenért és mindenkiért. Erre van a teljes parlamentáris és kormányzati struktúrát, és a szervezeti rendszereket alkotó emberállomány.

Oda akarok kilyukadni, hogy szerintem nem jó, ha mindenről a miniszterelnök dönt. Mert a miniszterelnöknek nincs ilyen mindenható döntési jogköre. Szerintem nem jó, ha a kormány a miniszerelnök véleménye alapján hoz döntéseket az egyes ügyekben, azért, hogy az tetsző legyen a legfelső vezetőnek. Szeretném hangsúlyozni a különbséget vélemény és megfontolás között. 

Beszélek még konkrétabban. Vegyünk egy olyan ügyet, ami érdekli és megosztja a társadalmat. A miniszterelnöknek is biztosan lesz róla véleménye. És bizony lehet, hogy a miniszerelnök magánvéleménye más, mint a politikai véleménye. Lehet, hogy magánemberként nem szimpatizál valamivel, de ha egyértelműen látszik, hogy a társadalom többsége a másik oldalon áll, neki politikusként logikusan a politikai érdekek mentén érdemes eljárnia. Szerintem egy igazi demokráciában teljesen oké, ha az országgyűlésben olyan döntések születnek, amivel a miniszterelnök személyesen nem ért egyet. Az természetesen fontos, hogy politikailag egyetértsen, vagyis legyen egy kormányon belüli konszenzus arról, hogy a választott irány mellett kiállnak. 

Hallottam most nyilatkozni leendő országgyűlési képviselőket arról, hogy "pártfegyelem" lesz. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a szó azt jelenti-e, amit én értek alatta, hogy a párt egységesen fog szavazni, amikor az országgyűlés határoz. Szerintem ez nem jó. Azzal érvelnek, hogy a parlamentben érdemi viták lesznek, és ez alapján konszenzusos álláspontot fognak kialakítani. Valaki azt is mondta - véleményem szerint nagyon helyesen -, hogy aki mély meggyőződéséből nem ért egyet a párttársai állásfoglalásával, az természetesen szavazhat máshogy. Azt viszont erősen hiányolom, hogy hogy lesz ebből népkéviselet. Vannak olyan témák, amikkel kapcsolatban az ország különböző területein élő emberek nagyon mást gondolhatnak. Sőt, tekintve, hogy a tisza egy nagyon vegyes társaság, vannak benne volt fideszesek, a baloldali ellenzéktől elpártolt emberek, és olyanok is, akik soha korábban nem voltak különösebben elkötelezettek a politika iránt. Ráadásul a parlamentbe most rengeteg különböző szakma, foglalkozás kerül be, jelentősen több nő is lesz, nagyon színes lesz a kép. Könnyen lehet, hogy ezek az emberek egy-egy kérdésben nagyon mást fognak gondolni, és nem csak A-t és B-t, hanem C-t és D-t és E-t...  

Örülnék annak, ha valóban nem "bólogató Jánosok" ülnének be a parlamentbe, és mindenki azt a gombot nyomná meg, amellyel a viták során kialkított megfontolása alapján egyetért. És nagyon bízom abban is, hogy nem a miniszterelnök magán vagy politikai véleménye lesz a fő érv a döntéshozásban. Remélem, hogy a miniszterelnök el fogja fogadni, ha az országgyűlés többsége nem osztja a véleményét, vagy akár a politikai megfontolását sem. És nagyon remélem, hogy a képvilselők részéről nem bátorság, hanem természetes dolog lesz a miniszterelnök véleményével vagy megfontolásával nem azonos álláspontokat is megfogalmazni és megvitatni. Remélem, hogy a miniszterelnök fog tájékozódni a képviselőktől és a minisztereitől és nem fordítva.