Wouaa

Herceg szerint én vagyok a világ legjobb menyasszonya, mert amikor a Skyrimban a hőse felvette a kecskeszarvas vaskobakot, akkor azt mondtam: wuooaaa, és ez így volt helyes.

Kicsit több lett, maradhat?

Meddig leszek ma munkában?
- 11: 3-ig biztos (a dialízis negyed 1-ig tartott, gondoltam két óra alatt lemérem oszt cső.)
- 11:30: kiderül, hogy T is mér ma, és az ő mérése rövidebb, azzal fogjuk kezdeni
- 12.30: T kezdi a mérést
- 13.20: elmentem ebédért, T-nek fél órát áll a mintája
- 14:10: T elkezd mérni
- 15:00 T végzett, én hozom a mintát a hűtőszobából, vagyis negyed óra inkub + a mérések között 10 perces inkubációk, oké, 5-re otthon vagyok.
- 16: már 3 mintát lemértem a 8-ból
- 16:30: még egy órát biztos maradok, még van 3 mérési pontom, meg kell várni h kihűljön a gép, közben kiértékelek, aztán megyek... oké, 6-ra otthon vagyok
- 17:10: kész vagyok a méréssel
- 17:35: kész vagyok a kiértékeléssel, megyek a főnökhöz megbeszélni
- 18:05: még rámbíz egy feladatot, egy további kiértékelési lépést
- 18:20: kész, beszéltünk is, mehetek haza. Hm, akkor már fél 7 múlik el.

Alig több, mint három órával számoltam el magam az elején...

Ördögi kör

Sok nap telik el az utolsó gitározás óta --> az ujjam meglepődik és a sok slide-tól fisz-hólyagom nő --> újabb néhány napig nem lehet gitározni --> da capo al fine.

Poszobol!

Kezdem az elején.
Reggel 10-kor írtam egy elektrós, mágnesesindukciós zh-t. Az első feladatban annyit tököltem a sok (10^sokadik)-féle számok behelyettesítgetésével, hogy azt hittem, nem is jutok el a többi feladatig. Aztán eljutottam, remélem jó lesz.
Az óra előadás részében jutottunk el az elektromágneses hullámok tárgyalásáig, és megtudtam, hogy mik azok a Maxwell-egyenletek. Életem legnagyobb csalódása. Azt hittem, ezek valami hosszú, egész sorokat kitöltő, misztikus, kevesek által érthető, magas matematikai műveltséget igénylő csodaképletek. Éééééés nem.

Rettentő bánatomban átmentem a Déli épületbe, hogy a majd 2 órás szünetemet ott töltsem el némi olvasgatással. Csakhogy amikor beléptem a kapun, lám, kedves bioszos volt-csoporttársakba botlottam. Ők pedig elújságolták, hogy most perzsi angolul fog genet előadást tartani. Namost azt tudni kell, hogy perzsi egy igen fura jelenség, a modern homo sapiens rendkívül egyedi manifesztációja, akihez még BSc-s korunkban volt szerencsék, ó, mit mondok, balszerencsénk. Szóval, ez a csodálatos-fantasztikus modern nő most angolul fogja megcsillogtatni brilliáns tudását - ezt persze nem hagyhattam ki. Kár is lett volna ezért az élményért.

Azzal kezdte - mint mondottam, ő egy igazán modern modern ember, - hogy bejelentkezett facebookra. Igen, nos, vannak vad elképzelései a modernkori technika oktatásban való felhasználásáról, de most nem ez a móka tárgya. Szóval bejelentkezett fb-ra, ahol jól láthatóan 19 értesítése volt, de ő ezzel mit sem törődve gyorsan megkereste az ide feltöltött előadásanyagot, hogy innen letöltve nyithassa meg. Közben a srácokkal megállapítottuk, hogy ha nem lenne internet, ő már kihalt volna. Én őt olyan tipikusan veszélyeztetett állatfajnak tartom. De térjünk vissza az előadásra, amit angolul tartott meg. Titokban azért is ültem be az órára, mert ha már így a felsőfokú nyelvvizsgára készülök, gondoltam nem árt egy kis gyakrolás.
Nnna, hát angolul biztos hogy nem tőle fogok megtanulni. És hogy ő kitől tanult angolul, azt nem tudom, de nem jól választott.
Jó, finomítsunk kicsit a helyzeten. A nyelvtannal nem volt gond, azt bármelyik angolul beszélő magyar ugyanígy tette volna. De a kiejtés, ó, a pronunciation!

A helyzet az, hogy bennem van igény arra, hogy úgy beszéljek angolul, ahogy egy angol. Hogy oda tegyem a hangsúlyt a szóban, ahol azt nekik szokásuk, és hogy úgy makkanjam el a szavak végét, ahogy azt ők teszik. Nem csinálom mindig jól, miért is tenném, az én magyar nyelvem dallama aligha hasonlítható az angoléval, de attól még zavar, ill. egy kicsit zokon veszem, ha valakiből ez az igény teljességgel hiányzik. Aki képes arra, hogy ne csak fejben tudja a nyelvtant, hanem beszélve is, az a kiejtésben is törekedhetne tudásra. Pláne, ha ez a valaki egy egyetemen, ráadásul egy ELTÉ-n oktató ember.

Alanyunk előadásmódja annyira sokkolóan hatott rám, hogy muszáj voltam összeírni néhány szót, csak hogy értsétek, miről beszélek. A lehető legmagyarabb beszéddel/kiejtéssel mondta el a szavakat. Na nem úgy, ahogy le van írva, hanem amikor a the az szigorú és határozott DÖ. Olyan jó, magyaros, erős mássalhangzóval benne. Hogy lássátok a csodát, a sztakiból másolok ide fonetikát is. Magyarul meg konkrétan úgy, ahogy ide leírom bötüvel. 

(Kedvem lenne ezeket a magyarul ejtett szavakat csupa nagybetűvel szedni, de az az írott sajtóban nem elegáns.)

revolution - [revəluːʃn] - [revolésön]
yellow - [jeloʊ] - [jeló]
follow - [fɔloʊ] - [foló] (How else?)

just - [ʤʌst] - [dzsaszt] (nagyon magyar A-val)
those - [ðoʊz] - [dóz]
in the nature - [indönécsör] (így egyben mondta, tényleg. Indahaus!)
genome: ennek a szónak a [dzsinom] és a [genom] változatát is használta
species - [spiːʃiːz] - [szpísziz] (ezt egy biológusnél elég jelentős hibának tartom.)
predation rate - [prɪdeɪʃən reɪt] - [predésön rét]
O.K - [oʊ'keɪ'] - oké (semmi mmkeeiijj vagy valami, nem. oké.)
A genetikai elemzéses ábrájának aláírásában szereplő "kb"-t automatikusan kilobájtnak akarta olvasni, pedig az biza kilobázis.
Aztán annyit beszélt a butterflies-bátörflájzról, hogy egyszercsak megszületett a "butterfart" is.
A fishnek a fish a többes száma, de ő ezt még nem tudja.
És az abszolút nyertest a végére hagytam. Ezen töbször is felnevettünk, és azt hiszem, mostantól kezdve ez köztünk szállóige vagy szállószó vagy mi lesz. Komolyan, ez zseniális. Wait for it...
[poszobol]!
Szerintetek?

Most mondhatjátok, hogy mit bántom szegényt, tök ügyes, hogy angolul tartott egy majd' másfél órás előadást, és hogy csináljam utána, de én csak arra akarok kilyukadni, hogy összességében gőzöm sincs, hogy miről beszélt, mert a teljes agykapacitásomat arra kellett fordítanom, hogy a fejemben angolul helyreállítsam a "magyar" mondatait. Meg amúgy ezzel csak azt szeretném sugallni nektek, meg mindenkinek, aki valaha is angolul (vagy bármilyen más nyelven) tanul(t), hogy legyen már bennünk arra igény, hogy amit beszélünk, az hasonlítson arra, amit akarunk beszélni. Tökéletesen persze nem kell, mert imádom, amikor a kedves kínai tanárbácsi azt mondja, hogy [ötszö tíz a kilencedik].

/possible/

Ló nélküli lovas

Bár a cikk címével nem értek egyet, ez az elképzelés azért mégis megér egy hatalmas bazdmeget.

Biggy

Rólunk nem is lett fényképem a koncerten. :(

Koncertélmények

Múlt héten a BarbaNegrában voltunk a 20. évét ünneplő BlackOut koncerten, ahol Jamie Winchester kapott előzenekari jogot. Jó volt, nyilván, mint mindig.

BlackOuton eléggé elöl álltunk, a randezői balon. Kicsit furán éreztem magam, hogy ennyire elöl vagyok, és a teljes reperoárból vagy 5 számot ha ismertem. Végigfotóztam az egészet, és ez kiválóan elterelte a figyelmem arról, hogy a táncoló bulizó emberek által okozott félelmemmel foglalkozzak. Bár itt igazából nem is voltak vademberek.

Tegnap a PeCsába mentünk egy óriási 6 zenekaros koncertestre, ahol az első 2 zeneakart érdektelenség miatt kapásból kihagytuk. A LeanderRising végére értünk oda, engem egy cseppet se sikerült meggyőzniük arról, hogy jók lennének. A végén visszatapsra eljátszottak egy (LadyGaga?) feldolgozást, amin szétuntam magam, szóval semmi pozitív. 

Egyébként amikor megérkeztünk a PeCsához, ez villogó, bár nem szirénázó mentőautó parkolt le az épület mellett, és a mentősök egy 4-5 fős kis csapattal kezdtek beszélgetni. Odabent találkotunk Subcsibével, a barátjával és az öccsével. A közelebbi ruhatár már megtelt, a hátsóhoz kellett elmenni, ahol épp akkor pakoltak fel egy ájult/alvó? srácot egy magasabb akármire. Nem láttam sem mentősöket, sem aggódó arcokat, senki nem sietett semmivel, de azért az "elsősegély" szó elhangzott. Erről az esetről aztán többet nem hallottunk.

Az este első szóra érdemes produkciója a Subscribe-é volt. Jó is volt, ahogy annak lennie kell, tetszett a népnek. Róluk alig van fényképem, és valószínáleg mind homályos (még nem néztem vissza), ugyanis ezek állandóan mozognak, nem bírnak nyugton maradni egy fél percre se. 

Kis csúszással a Depresszió is elkezdett játszani fél 11 körül. A tömeg miattuk jött ide, érezhető is volt ez a hangulaton. Jó bulit csaptak, mint ahogy szokták ezt máskor is, bár én keveselltem a játékidőt. Máskor is ennyit szoktak játszani, de örültem volna még vagy 4-5 dalnak. 

Van egy nagyon negatív tapasztalatom a rockkoncerten megjelenő emberekről. Több is van, de ez most nagyon felbosszantott. 

Azt már többször írtam, hogy utálom az idegeneket, főleg, ha látom, hogy nem józanok. Ezek az idegenek, akár részegek, akár józanok, akár rock koncerten vagyunk, akár bárhol máshol, ne érjenek hozzám, akár lehet, akár nem. 

Íme az, amit egyszerűen nem vagyok képes megérteni. Szitu: állok én. Előttem kb. 10 centi hely van (mert a tömegben azért még én is megpróbálom megtalálni a legkisebb távolságot amivel még nem mászok bele más aurájába), mögöttem Herceg áll, tőlem jobbra és balra idegenek. Valamelyik irányból elkezdi átfúrni magát a tömegen 2-3-4 ember.Természetesen előttem akarnak átmenni. Én rendkívül figyelmes vagyok, ezért amikor ezt a szándékot észreveszem, egy picit hátrébb lépek, a 10 centi helyett 20-at hagyva arra, hogy elférjenek. És mi a hála? Nem mennek el bazdmeg, hanem megállnak előttem! Megállnak előttem, úgy, hogy még hozzám is érnek!!! És hogy ne lássak, persze, mert ha valaki megáll előttem az tuti hogy magasabb nálam. Vagy kövérebb. Igen, ilyen is volt. Ezek meg leginkább lányok, jegyzem meg. Hát nincs ezeknek személyes terük? 

De visszatérve a koncertre, nekem nagyon tetszett, a fentitől eltekintve nagyon jól éreztem magam, ismertem a dalokat, lehetett énekelni a szöveget, volt valamennyi helyem az ugrálásra és fotózásra. A kettő együtt persze nem megy. Most fogom megnézni a fotókat.

Megint piac

Egyre jobban szeretek piacon vásárolgatni. Egyrészt, mert jó a lelkemnek, hogy amit mindenképp meg kell venni az itt olcsóbb, mint a boltban, másrészt mert vannak még kedves, mosolygós, beszédes eladók, harmadrészt, ami jelen pillanatban a legfontosabb más boltokhoz, de leginkább plázákhoz képest: hiába lett tele a közlekedőtér téli árusokkal (ajándéktárgyak dögivel), NINCSENEK KARÁCSONYI DALOK!!!
Cserébe van harcművészeti bemutató. A piacon.

Magammém

Van egy olyan mém M-nél hogy 7 dolgot kell írni magunkról. Ez is egy ilyen díjas továbbadós miaszösz, de én sem direktben kaptam, szóval nem is adom tovább, viszont fogyasztásra ajánlott.

Ez nyilván nem bemutatkozós 7 dolog lesz, hiszen azért ismerjük egymást.

1. Szükségem lenne még egy gitárkábelre, hogy amikor Herceg elmegy próbára, én attól még tudjak erősítőn játszani és dalokat felvenni. Ilyenkor kreatívabb vagyok, és muszáj lenne felvenni ahhoz, hogy a.) el ne felejtsem,  b.) netek is megmutathassam. Egyébként már elkezdtem írni a korábban említett jövendőbeli metálzenekarom első nagysikerű számát, csak az a baj, hogy kéne hozzá egy zenekar, mert a bőgőrész a refrén alatt nem annyira izgalmas. Egyelőre.

2. Elkeztem megint intezíven foglalkozni az angollal. To improve my English. Van itt egy rakat könyv, a pile of books, indeed. Igazából baromira élvezem, így, hogy nem kötelesség. Jövő év tavaszán szeretném megcsinálni a felsőfokút. Régebben azt hittem, még amikor középfokúra készültem, hogy a felső az biztos sokkal bonyolultabb, tele van még mindenféle nyelvtani szerkezettel. Pedig valószínűleg nem is, úgyhogy nagyon bátran állok ehhez a dologhoz most.

3. Szeretnék új kutatási témába belefogni. Valójában a mostani sem rossz, pláne mivel most már végre olyan méréseket csinálok, amik a TDK-hoz kellenek, de összességében már kicsit meguntam. Olyan helyet szeretnék találni, ahol a kutatás sokkal gyakorlatibb. Nem a labormunka-részét értem ez alatt, hanem a felhasználhatóságát, az alkalmazását.

4. Van egy nagy tervem a jövőmre, de erről még én sem tudok sokat. Ennek egyébként két nagyon jelentős következménye lenne: a.) Pesten maradnánk még sok évre, b.) a lehető legtávolabb kerülék a biológiától.

5. Egy kicsit menjünk régebbre is. Nagyon nagyon szerettem az általános iskolát, ahová jártam, és a legjobb döntésnek, és a legjobb sorsnak tartom, hogy a Hermanba kerültem. És bár az akkori osztályom nem hagyott bennem mély nyomot (talán már fel sem tudnék sorolni mindenkit onnan), annyira örülök annak, hogy belesodródtam egy nagy és össztetartó volthermanos társaságba. A mi kisebb csapatunk pedig egyre jobban fogyatkozik. Kíváncsi vagyok, mi lesz ezekből a csapatokból és az emberkékből 5-10 év múlva. Ki hol fog élni, közel vagy távol leszünk-e egymástól, lesz-e időnk és alkalmunk a találkozásra.

6. Tény, hogy egyre jobban közeledik az az idő, amikor Herceggel törvény szerint is egy család leszünk, és amikor ez a család picit nagyobb lesz. Szeretek ezen mélázni,de ilyenkor mindig eljutok egy bizonyos kérdéshez. Nevek. Milyen nevet lehetne adni a jövő generációjának? A válaszadás semmi problémát nem jelent, amennyiben 1 vagy 2 vagy 3 lányról van szó. De ha fiú. Sőt, ha fiúK! Akkor micsinálok?! Komolyan mondom, hogy már nagyon régóta gondolkozom neveken, de még egy olyat sem találtam, amiben biztos lennék. Egy erős talánom van, meg még vagy 3 gyengécske talán.
Az esküvő mondjuk aktuálisabb. Már alig várom!

7. Az a helyzet, hogy most közel egy hónapos Pesten tartózkodás után fogok hazamenni a jövőhét végén, és már nagyon nagyon vágyom haza.

A nemlétező metálzenekarom neve

Megtaláltam minden idők legjobb metálzenekar-nevét. Ilyen nevű zenekar még nem létezik, de majd egyszer teszek róla, hogy legyen. Nem is árulom el a nevét, mert lenyúlnátok, de annyit segítek, hogy egy vegyszereket gyártó cégnél lehet kapni ilyen nevű terméket. Sárga színű, és fogalmam sincs, hogy miért rendeltük.

Jegy

Holnap lesz BlackOut koncert a BarbaNegrában. Az online jegyvásárlásnál 2 jegyre 420 forintot számolnak fel, ezért én inkább elmentem oda személyesen. Egy élmény volt.

Még nem voltam ezen a helyen, csak térképről tudtam, hogy hova kell menni. Megtaláltam az utcát, aztán egy táblát, hogy itt be. Ez az út egy parkolóba vezetett, körülötte irodaházak (?). Elmentem a parkoló végéig, hátha erre lesz mégis, és tényleg, jobbra ott volt. Ki volt írva egy ajtónál, hogy recepció, tehát ide kell jönnöm. Beléptem az ajtón. Megláttam 4 darab (nem fő, ezek darabok voltak), egyenként kb. 130 kilós, magas kopasz férfiállatot. És a közöttük megbúvó pultot. Ez a pult volt az egyetlen jele annak, hogy tényleg egy recepción vagyok. 

Az egyik darabember megkérdezte, hogy miben segíthet. Mondtam hogy a holnapri koncertre szeretnék jegyet venni, azt mondta, "mindjárt hozom". Innentől kezdve a jegyvásárlás teljesen rendben zajlott, de nem volt megnyugtató a körülmény, a többi darabemberek a "Cozma-ügy" néven elhíresült késeléses esetet nézegették az interneten.

Gyakrabban kéne

Annyira jó volt a tegnap este! Régi bioszos csopottársakkal találkoztam, elmentünk előbb a beacra, aztán biliárdoztunk is. Közben még egy szülinapot és egy névnapot is megünnepeltünk, örültünk az Afrikából visszatérőnek és egész este annyit nevettünk, hogy csuda. Annyira jól tudom érezni magam ezekkel a srácokkal, úgy sajnálom, hogy suliban már egymásba botlani sem szoktunk.

JJapp!

Amúgy 5-ös lett a mechaika zh-m. Igen, ez még mindig az, amiből tavaly megbuktam. Kakaóscsigával ünnepelek.

Fáradt

Vacsorából maradt pizza  reggelire, egy szelet csoki ebédre du fél 4-kor, virsli vacsira. Nem a 10 órás munkanappal van a baj, hanem hogy nem fizetnek érte. Ma 7 hónapja vagyok menyasszony.

First Words

Arra gondoltam, hogy hátha nem ez lesz életem fő műve, és ezek még épp csak az első szavak.

Még nyár van?

Vannak ezek a feketék. Mármint tényleg, a fekete feketék. Ránézel egyre, és rögtön az afrikai / közép amerikai hőség jut az eszedbe. Azt gondolná az ember, hogy ezek a népek +25 °C alatt megfagynak, nem ismerik az ilyen időjárást. Ehhez képest már a sokadik fekete fickót látom mostanában, ahogy rövidnadrágban, rövidujjú pólóban, sőt, papucsban!!! mászkálnak az utcán. Incredible.

Jegyzetkupac és gyanús feladatok

A legutóbbi mémben volt egy kérdés arról, hogy arra az esetre vannak-e szokásaink vagy kabaláink, ha valaminek sikerülnie kell.
Ez most elég aktuális lett, ekkor jöttem rá, hogy van még egy ilyen szokásom: ha dolgozatról, zh-ról vagy vizsgáról van szó, akkor az összes tudásomat magammal viszem, vagyis hatalmas jegyzetkupacot és könyvhalmazt cipelek magammal egész nap. Akkor is, ha a feladatokhoz csak a saját buksimat használhatom, jegyzetet nem.

A magammal vitt kupac egyébként elég változó méretű. Tegnapelőtt írtunk elemi statisztikából, amitől tartottam, de röhejesen könnyű volt (ha csak el nem rontottam valami borzasztóan triviális dolgot). Ehhez a zh-hoz írott jegyzetet lehetett használni, de egyáltalán nem volt rá szükségem, ami ugye elég gyanús. Merthogy ha valami túl könnyú, az gyanús. Szóval erre a zh-ra, mindössze 4 kis lapnyi jegyzetet vittem magammal.

Ma mechanika zh-t írtunk, amire már elvittem az összes eddigi órai anyagot + a példatárat + az órai jegyzetfüzetemet + a valódi füzetemet + a gyakorlós füzetemet. És ezt cipeltem magammal egész nap, pedig egyáltalán nem használtam egyiket se. Egyébként ez a zh is könnyű volt, pedig tegnap még nagyon aggódtam, mert úgy éreztem, mintha mindent elfelejtettem volna, és pont olyan hülyének éreztem magam, mint amilyennek egy éve. Aztán a zh-ra visszakattant a kerék az agyamban, és amit tavaly 1-esre tudtam, azt szerintem most 5-ösre tudom. Apropó 5, az 5. feladat felettébb gyanús. Gyanúsabb, mint az első feladat, ami annyira könnyű volt, hogy konkrétan olyan általános iskola 7. osztályába való. De az 5. feladatban meg volt adva egy paraméter, ami a megoldáshoz nem kellett, mivel rögtön az első egyenletben kiesett. Felettébb gyanús.

Dínós

Én: Júúúúj júúúúj kééépzled el mit láttam! Anyával szétnéztünk a Centrum első emeletén, és volt rengeteg féle szilikonos sütőforma. És volt ott egy ooolyan cuuukiiii, júúúj...
Herceg: Na milyen?
Én: Júúúj de ooolyan cuukii vooolt...
Herceg: Na, de milyen? Dínós?
Én: **pislogpislog, mosolymegfagy** Igeeen, de hoonnan tudod? Mondtam már?
Herceg: Nem, de láttam rajtad.

*.*
Annyira szerelmes vagyok.

UFO

Itthon néha elofordulnak furcsa jelenségek: eltűnnek tárgyak, aztán egészen váratlanul egészen meglepő helyről kerülnek elő. Most nem tűnt el semmi, de megmagyarázni nem tudom.

Valamikor észleltem, hogy az igazolványtartóm itt van velem az ágyban. Ebben semmi különös nincs amúgy, rendszeresen alszom együtt telefonnal, tévékapcsolóval, könyvekkel, de csak mert hamarabb alszom el, minthogy visszavigyem ezeket az asztalra, vagy legalább magam mellé a földre lerakjam. Szóval az ágyban maradt az igazolványtokom.
Reggel kinyitottam a szemem, a hátamra fordultam, nyújtóztam egyet, felültem, majd lenéztem az ágyra. Azt láttam, hogy ki vannak esve dolgok a tokból. Először a személyimet láttam meg, és nagyon megijedtem, hogy esetleg ráfeküdtem, és eltört valamelyik igazolványom, ami azért elég kellemetlen probléma. Szerencsére nem volt eltörve. Aztán jobban szemügyre vettem a dolgokat, és megállapítottam, hogy az összes iratom és fecnim a helyén van, kivéve egyetlen fakkot, ami teljesen "ki van zsebelve", és a teljes tartalma ott hever az ágyamon egy kis kupacban szétszórva. Azokat is ellenőriztem, és egy pár forintnyi dugipénzt leszámítva minden ott volt. Egyébként az említett pénz 2 adagban volt, és az egyik volt meg, a másik nem. Felemeltem a takarót, a párnákat, megnéztem az ágy körüli földre leesett dolgokat, de sehol semmi. Ebbe beletörődtem, összeraktam az iratokat, és elmentem reggelizni.
Reggeli után el akartam pakolni az ágyneműket, és ahogy felemeltem az ágyat, a lepedő alján ott csücsült a maradék pénz is.

Nem tudom, mi történhetett. Azt tudom, hogy sokfélét álmodtam, sokat forgolódtam, de hogy miért pakoltam ki (én pakoltam ki??) az igazolványtokomnak pont azon zsebét, azt el sem tudom képzelni.

Mém Hercegtől

1. mióta hallgatod azt a fajta zenét, amit mostanában szeretsz, és mi az, ami miatt szereted?
Azt hallgatom, amit Te hallgatsz, Kedves, kivéve amikor rádszólok, hogy ezt nemszeretem. Olyankor mindig postrock van, és azt azért nem szeretem, mert nyomaszt, és az egy szétválaszthatatlan megállíthatatlan hangfolyam, amiben semmilyen megragadható elem nincs, és ez ellen tiltakozik az agyam és a lelkem. Nem vagyok erre befogadó közeg. A többi zene, ami ennek az ellentéte, az jó.

2. jellemzően milyen lejátszóeszközről és milyen fülessel/hangszóróval hallgatsz zenét?
Egy kis okos Philipsről, Sennheiser fülessel. Utóbbi pedig a Tiéd volt. Cserébe odaadtam neked ajándékba a kiskütyüm tesóját.

3. mentél már el addig általad ismeretlen zenekar koncertjére, és jöttél ki úgy, hogy lett egy új kedvenced?
Nekem nincsenek kedvenceim, és az addig ismeretlen dalok pont annyi emléknyomot hagynak az agyamban, mint bármely, tökéletesen érdektelen dolog. Képzeld el, hogy végigsétálsz egy parkolón, miközben épp valamelyik barátodhoz tartasz, majd két sarokkal arrébb valaki megkérdezi, hogy hány autó volt a parkolóban, volt-e köztük fekete Suzuki, és kb. hol állt a KAT-238 rendszámú kocsi. És akkor pislogsz, hogy ilyenek tényleg voltak?
Egyébként a múltkor az a Marcus gyerek ügyes volt.

4. volt képzeletbeli állatod vagy barátod vagy világod kiskorodban?
Ööö... nem?

5. fogócskázni vagy bújócskázni szeretsz jobban?
Bújócskázni. A fogócskát sosem szerettem, mert előbb utóbb tuti elkaptak, és akkor mindig örökre én maradtam a fogó.

6. van olyan láncod, gyűrűd, kabalád, egyebed, ami mindig nálad van?
A nyakamban van egy lánc, amit sok éve Anyától kaptam. Lassan 3 éve lesz, hogy Vicustól kaptam egy medált. Ez azóta a láncomon lóg. A bal kezem középső ujján van két gyűrű, ami már még sokkal több éve rajtam van. A jobb kezem gyűrűs ujján hordom a jegygyűrűmet idén április óta. A bal csuklómon kb. egy éve hordok karórát, amit csak zuhanyzáshoz és alváshoz szoktam levenni.
Ezen kívül mindig nálam van táskában egy asztma ellen való gyógyszer, amit szerencsére sok éve már, hogy nem kellett használnom; egy pár füldugó, és akár kabalának, akár nem, de egy pici rózsaszínű sál, amit a nagymamám kötött egészen apró koromban. A többi tényleg szükséges.

7. ha úgy érzed, hogy valaminek tényleg muszáj nagyon jól sikerülnie, van valamilyen (nem feltétlenül észszerű) szokásod, amivel megpróbálod a szerencsédet / sorsodat a megfelelő irányba terelni?
Reggeli hajmosás. Esetleg egy rénszarvas.

8. ha egy-egy könyvet, filmet és albumot választhatnál, amit szerinted a barátaidnak mindenképpen el kellene olvasniuk, meg kellene nézniük és meg kellene hallgatniuk, mik lennének azok?
Az én barátaim műveltek és okosak, inkább én kérnek tőlük tanácsot, semmit hogy ajánlgassak nekik.

9. lettél már szerelmes (de legalábbis rajongó) egyetlen nap leforgása alatt egynél többször?
Annyira távol áll az ilyen viselkedés tőlem, hogy nem is értem a kérdést.
A rajongás számomra egyébként negatív töltetű, úgyhogy az pláne nem.

10. mivel tud legkönnyebben levenni a lábadról egy ellenkező nemű személy?
Kedves bókokkal és humorral.

+1: mi volt eddig a legbátrabb, legvakmerőbb tetted, és ha mégegyszer odajutnál, ugyanúgy csinálnád-e?
Nem tudom, de néhány hónap múlva azt hiszem, fogok tudni válaszolni erre. Merész próbálkozás lesz, és hát... fene tudja, hogy sikerül-e.