Heidelberg long ago

Utoljára több mint egy hónapja írtam ide a blogra, még mielőtt elutaztam volna Heidelbergbe. Azóta már több dolgot is meg akartam itt említeni, de először mindenképpen az útról akartam mesélni, úgyhogy most végre elmondom, milyen volt Heidelbergben.

Június 18-án, szombaton utaztam, vonattal, egyedül. Münchenben kellett átszállnom. Egy órám volt erre, úgyhogy elindultam felfedezni az állomás környékét, de hamar visszafordultam, mert nem tűnt valami biztonságosnak. Érdekes volt, hogy mennyi minden féle ember jár/él arra, rengeteg fekete-afrikai és arab, de közülük is sokakat hallottam németül beszélni. Az afrikai nők nagyon szépek, és a hajuk mindenféle színűre van festve, még a kislányoknak is.

Elég magas elvárásokkal érkeztem Németországba, de összességében szerintem nincs ott semmi különös. Búzamezők helyett mondjuk napelemmezők vannak, ami kissé furcsa, de elég menő. Nagyon pozitív volt például, hogy a Deutsche Bahnnál sokkal szimpatikusabb emberek dolgoznak, mint a MÁV-nál, náluk láthatóan nem kell a vasútállomáson állást hirdetni azzal, hogy nem baj, ha szarul sikerült az érettségid.

Heidelbergben ügyesen megtaláltam a megfelelő buszt, vettem jegyet az automatából, sikerült a megfelelő helyen leszállnom, és megtalálnom a hotelt. Összesen kb. 12 órát utaztam. Egyszemélyes szobában laktam, saját erkéllyel, saját fürdőszobával, saját tévével, saját mindennel, és ez nagyon király volt.

Másnap kezdődött az 5 napos kurzus. A címe az volt, hogy "EMBO Practical Course - Computational Biology: Genomes to Sytems". Én azért jöttem ide, hogy megtanuljam a genomika, a genom- és RNS szekvenálás alapjait és felhasználási lehetőségeit, és így legyen végre egy megbízható alaptudásom, amivel aztán el tudok indulni a saját utamon. Sajnos nem így történt, mert ez a kurzus az imént említett alaptudásra épült. Én voltam az egyetlen, aki fehérjeszinten gondolkozik, mindenki más genetikázik. Az utolsó napon volt fehérjés, molekulamodellezős óra, de nekem sok újat nem mondott, és nekem nem is témábavágó. Egy másik előadáson sikerült egy kevés új dolgot megtudnom a textminingról, a STRING-ről és a Cytoscape használatáról, de örültem volna sokkal többnek. Szóval sajnos ez a kurzus nem nekem szólt, nagyon nehezen tudtam követni az előadásokat, vagy inkább nem tudtam, pedig minden tanár angolját nagyon jól értettem, még a japánét is ki tudtam bogozni. A gyakorlatokon ugyan megcsináltam a feladatokat, de halvány gőzöm nem volt, hogy amúgy mit csinálok. Szerencsére a mellettem ülő német lány és portugál fiú nagyon segítőkészek voltak.

Ha okosodásra nem is, legalább angol gyakorlásra és új emberek megismerésére jó volt ez a pár nap. Nagyon szimpatikusak voltak az emberek, néhány kivétellel mindenki phd hallgató volt. Ami nagyon érdekes volt, hogy a 20 emberből 10 nem abból az országból jött, ahonnan származik. Kb. három ember kivételével (plusz én voltam a negyedik) mindenki tökéletesen folyékonyan beszélte az angolt. Az például nagyon meglepett, hogy az Írországból jött indiai és a Cambridgeből érkezett kínai lány mennyire akcentusmentesen beszélt. Ellentétben például a Dániából jött japán csávóval, akinek egy szavát sem értettem.

Kedden Heidelberg belvárosában volt városnézés és vacsora. Az idegenvezetőnk nem került elő, úgyhogy magunk mentünk el megnézni a kastélyt, ami részben meglehetősen romos, de azért van benne kiállítás meg fesztivál, de ezeket nem láttuk. Velünk volt viszont az egyik tanár, aki aznap érkezett Bostonból, és ő mint valami lexikon mondta, hogy melyik épület mikor épült és hasonlók. A vacsora után taxikkal mentünk vissza a Hotelhez, útközben pedig áthaladtunk a focieb-t ünneplő török tömegen. Az út mindkét oldalán autók sorakoztak, dudáltak, az emberek kilógtak az ablakon és nagy török zászlókat lengettek.

Aztán voltak még ilyen furcsaságok, például az első nap az egyik bevezető előadás egyik diáján egy térkép volt, bejelölve rajta az EMBL tagországai. Magyarország nem volt rajta, vagyis de, a Nagy Magyarország Horvátországgal összefűzve, rajta valami egészmás zászlóval...

Ez az EMBL egy nagy campus, sok épülettel és rengeteg zöldterülettel. És vannak bárányok is! Ott legeltek az épület tövében, csak úgy... tiszta cukik voltak. Remélem ők nem részei az itt zajló biológiai kutatásoknak.

A magyar-portugál EB meccs is akkor volt. Sajnos nem tudtuk nézni, de azért online követtük az eseményeket. Amikor még mi vezettünk 1-0-ra, odatoltam a telefonom a portugál srác elé azzal, hogy hát nem akarok csalódást okozni, de... Innentől kezdve minden gólnál átkiabáltunk a másiknak, közben a többiek próbáltak csapatot választani. A lányok nekünk drukkoltak, a fiúk a portugáloknak. Azóta sem értem egyébként, hogy ilyen béna teljesítménnyel hogy lehet EB-t nyerni, de ez nem az én dolgom.

Végül volt még egykét meglepő dolog a vonatút során. Stuttgart például kétszer is a frászt hozta rám, ugyanis a vonat ugyanabba az irányba indult tovább, mint ahonnan érkezett, és ez merőben meglepő volt. A hazafelé úton egy csoportnyi középkorú nő mellett ültem. Pezsgőztek. A vonaton. Volt úti-műanyag-pezsgőspoharuk!!! Németek... Mint mondtam, a németekkel kapcsolatban voltak elvárásaim, mielőtt kimentem. Hát most, hogy már láttam, ahogy az egyik nő cipőstül telitalppal ráállt az ülésre, csak hogy kényelmesebben elérje a táskáját... már nincsenek.

Fociláz

Nem vagyok egy nagy futballszerető és -követő ember, de azért a keddi Osztrák-Magyart mi is a városban néztük. Mi egy tök nyugis helyen voltunk, de a Deák téren át kellett kelnünk a hazafelé úton. Rengetegen voltak, mindenki örült, nekem meg ez annyira tetszett, hogy amikor elment mellettünk egy pár, akik mindketten piros felsőt viseltek, majdnem rájuk kiabáltam, hogy
CSAKADIÓSGYŐŐŐŐR!

Mostanában

Be kellene pótolnom azt a rengeteg lemaradást amit itt a blogomon halmozok.
Volt egy csomó konferencia meg kurzus. Az EMBO kurzus kapcsán voltunk dunai hajókázáson és a visegrádi várban. Aztán volt két kurzus, ami rendes óra volt, és beadandót kellett írnom és szerdán még lesz egy vizsgám, és nagyon durva, hogy mennyire elszoktam már ettől. Volt PhD-s hallgatói beszámoló is, ahol ügyes voltam és ötöst kaptam, mondjuk készültem rá vagy 2 hetet, szóval megérdemeltem.

Otthon is voltam, mert elmaradt a gyűrűk ura koncert. Így el tudtam menni a tanárok demonstrációjára. A szülők részéről felszólaló hapsi jó vicceseket mondott, az ő beszéde tetszett, a szakképzésről beszélő néni viszont teljesen összefüggéstelenül beszélt, és az ő véleményével nem is értettem egyet. A végén felolvasták, hogy mit kérnek a kormánytól, és hogy mi valósult meg a kéréseikből eddig. Nagyon durva állapotok uralkodnak, tulajdonképpen azt hiszem, amint sikerül saját lakásba költöznünk, el kell kezdenünk gyűjteni a gyerekeink magániskoláztatására.

De nem csak tüntin voltam, hanem találkoztam barátokkal is. Most már el lehet mondani, hogy az egyik barátnőm babát vár, és ettől mindannyian nagyon boldogok vagyunk. Megmutatta a legutóbbi ultrahang-képet a babáról, és... hát... biztos nagyon szép baba lesz, bár én nem láttam, hogy hol van a képen...

Szombaton indulok Heidelbergbe, nagyon várom már. Vonattal megyek, jó hosszú út vár rám, de majd nézem a szép tájat.

Gyereknap után kurzusok

Ma gyereknap van. Ezt akkor még nem tudtam, amikor a Mester utcán szembe jött velem egy 5 éves tűzoltó, tetőtől talpig egyenruhában. Csak akkor jöttem rá, amikor a négyeshatoson gyerekek mondták be a megállók neveit. Nagyon cukik voltak, ott vigyorogtam a villamoson. Aztán később megkergetett egy kölyöktacskó, megtetszett neki a rollerem. Mire beértem, teljesen elhalmozódtam cukisággal.

A csoportunk ma gyereknap alkalmából bement dolgozni. Hétfőtől szombatig EMBO kurzus lesz nálunk, elő kellett készíteni a géptermet....
Van a hetediken ez a gépterem. Az ottani számítógépek 10-25 évesek. Igen. Hi-tech van. Na ezeket a gépeket kipateroltuk a brontba, mert 2016-ban mindenki laptoppal fog érkezni. Miután elpakoltunk mindent az asztalokról, megállapítottuk, hogy ezek az asztalok oda kerülésük óta nem voltak lemosva. Úgyhogy gyereknap alkalmából még takarítottunk is. Mivel 2 körül láttuk, hogy ez hosszabb lesz, mint gondoltuk, rendeltünk kaját, és a főnökünk annyira jófej volt, hogy az egész csoport ebédjét kifizette. Ebéd után aztán elmondtam az előadásom, amit majd júni 6-án reggel fogok elmondani hallgatói beszámolóként.

Az eredeti terv szerint 2 körül legkésőbb már végeztünk volna, de végül 5 körül értem haza. Közben Herceg sütött csirkét krumplival, teljesen ügyes.

Nagyon kíváncsi leszek erre a konferenciára, amin részt is veszek, meg nem is. Hivatalosan nem vagyok résztvevő, de a nyilvános plenáris előadásokon ott leszek és a csapatépítő rendezvényeken is. Úgyhogy az egész jövő hetem foglalt egy olyan konferencia miatt, amin ott se leszek. Aztán lesz még egy kurzus, meg még egy, és azzal vége a hajtásnak.

5vös5..f.szt..3

Nagyon haragszom a finti-fantasztikus 30. jubileumi 5vös5ösre.
Nekem a futás szenvedés. Mindig az volt, és hiába járok el futni, hiába van benne néha sikerélményem, összességében utálom az egészet. Magamnak persze megpróbálom bemesélni, hogy nekem ez jó, ezért csinálom csak.
Sajnos a futóverseny előtt több mint 2 hétig egyáltalán nem voltam futni, pedig előtte nagyon jól haladtam. Sejtettem, hogy így az addigi haladásomhoz képest nem leszek valami ügyes, igazából tényleg csak a saját programom következő lépcsőjét szerettem volna teljesíteni. Nem versenyeztem én senkivel, az egyetlen tényező, amivel versenyezni akartam, az az 5 km volt, ugyanis az eddigi programjaim kb. 4-4.5 km-esek voltak. Az idővel nem versenyeztem, olyan 35-38 perc lett volna reális, és a 35-nek már nagyon örültem volna.
És akkor elb@szták az egészet.
Eddig úgy volt, hogy egyszer teljesen körbefutunk a Magyar tudósok körútján, aztán ugyanarra indulunk, de a célegyenes balosánál jobbra kanyarodva az Infópark háta mögött haladunk, ott elfutunk a BEAC bejáratához, ott visszakanyarodunk a körútra, majd egy balossal a célegyenesben vagyunk. Az eleje stimmelt. Aztán a második körben mentünk a szokásos útvonalon, és még az irányjezlő táblát tartó srác is megerősített, hogy jó felé megyünk. Mikor mi odaértünk ehhez a ponthoz, addigra a verseny élmezőnye is éppen odaért. Ez így normális, nincs ezen mit csodálkozni. Csakhogy egy idő után feltűnt, hogy az út másik oldalán velünk szemben fut mindenki más, egy olyan útszakaszon, ahol korábban nem volt szokás. Aztán a célegyenes előtt, ahol mi megszokásból jobbra kanyarodtunk volna, nekem már gyanús volt, hogy rossz felé jöttünk, és előttünk is értetlenkedett valaki. Ott megálltunk az irányítóembereknél, aztán kérhették tőlünk, meg még az utánunk jövő néhány embertől a sűrű elnézéseket, mert tényleg elcseszték, és minket nem tereltek le a külső útra. Ott kellett volna jelezniük, ahol a 3. körös visszafordító van.
Aztán átsoroltunk a szembe futókhoz, és ott folytattuk a Kockáig. Én szerettem volna kikanyarodni a külső útra, és lefutni azt a részt is, de Herceg azt mondta, hogy ő nem fog 50 percig futni.

Így történt, hogy 28 perc alatt értünk be a célba.
3.7 km-rel.

Végtelenül csalódott és szomorú vagyok. Én szívesen futottam volna 45-50 percig, és teljesítettem volna 5.5-6 km-t, mert akkor büszke lettem volna magamra, hogy túlteljesítettem a saját elvárásaimat, de így csak egy szerencsétlen nyomi csalónak érzem magam.
Tényleg nagyon haragszom a szervezőkre, hogy ilyen bénaságokkal veszik el a kedvem a saját rendezvényüktől.

Utálok futni.

Joy

Az előbb láttam ezt a képet fb-on:

Szép dolog, persze, de szerintem inkább:

Vizsga lesz már megint

Abban a furcsa helyzetben találtam magam, hogy vizsgára tanulok. Durva, már vagy másfél éve nem csináltam ilyet.

A tárgy amúgy daganatok kialakulásának molekuláris hátterével foglalkozott, tök érdekes volt és nekem nagyon hasznos a PHD témámmal kapcsolatban.

Elég komoly és szomorú témának tűnik, az is persze, de azért voltak vicces események is.

Az egyik az volt, hogy az egyik srác teljesen ki volt akadva, amikor a hererák és a prosztatrák szóba kerültek, és onnantól kezdve nem is lehetett ezeket a szavakat kiejteni a jelenlétében. Két órával később lehetett sejteni, hogy megint ide fogunk kilyukadni, akkor csak bosszankodva felsóhajtott: "Nah, már megint kezdődik!" Szerencsére a tanár tekintettel volt rá.

Aztán van egy vírus, amiről elsőként azonosították, hogy képes rákot okozni, méghozzá szarkómát okoz tyúkban. Angolul Rous Sarcoma Virus a becsületes neve, magyarul pedig tyúk szarkóma vírus. Szörnyű volt, hogy a tanár mennyire természetesen beszélt a tyúkszarkómáról...

A kurzus utolsó óráján pedig a tanár nem érezte úgy, hogy kicsit túl sok információt mond, amikor a szűrővizsgálatok kapcsán részletesen ecsetelte, hogy ő hogyan s miként vett részt egy endoszkópiás szűrővizsgálaton. Meg hogy nem csak úgy elment az esztékába, hanem rendesen magánrendelésre, profi orvoshoz ment (Miskolcra), mert hogy ha már muszáj, akkor legyen "luxus körülmények között". Erre az egyik srác megszólal: "Hát persze, adjuk meg a módját!" A legrosszabb, hogy még a vizsgálat közben készült videófelvételt is megkapta. Hálistennek azt már nem mutatta meg nekünk.

Demo-grafika

Láttam egy kommentet fb-on, nyugdíj-kérdésben, és eszembe jutott erről, hogy utána nézek már, hogyan is állunk ezzel az aktív dolgozó vs. "eltartott" dologgal. Megtaláltam a KSH-nak a 2011-es népszámlálási demográfiai adatait, és egészen megdöbbentő dolgokat találtam benne. 

Az eredeti kérdéssel kezdve, 2011-ben a lakosság 39,67%-a dolgozott. (Azt most nem tudom, hogy ez a bejelentett, fehéren dolgozó emberek száma, vagy ebben esetleg benne vannak a feketén dolgozók is.) A 15 éven aluli lakosság 14.56%, a maradék "ingyenélő" nép pedig 45.75%! (Ez utóbbiba bele tartoznak a nyugdíjasok, a nappali tagozatos tanulók, és minden egyéb eltartott személy. Ezek kívül én beleszámoltam a munkanélküli kategóriában tengődőket is, de a kormánynak hála ugye ilyen embert ma Magyarországon már csak keresve találunk...) Ez tehát valami olyasmit jelent, hogy a teljes lakosság 40%-a fizet jövedelemadót és nyudíjjárulékot, aminek a lakosság 60%-ának (de legalább 45-nek) az ellátását kellene fedeznie. 

Ez egy ilyen dolog, erre számítottam is, mire 40 év múlva én leszek nyugdíjas korú, addigra ez az arány még rosszabb lesz, de ugye akkorra már nem lesz nyugdíj, szóval erről már nem is érdemes beszélni.

Találtam viszont egy ennél sokkal érdekesebb adatsort, ami lehet, hogy másoknak normális és nem lepődnek meg rajta, én majd lefordultam a székről, úgy szíven ütött a valóság. Az iskolázottságról beszélek.

Először elmondom, mire számítottam. Azt gondoltam, hogy a 15 év feletti lakosságnak kb. 70%-a rendelkezik érettségivel, és ebből mondjuk 15-20%-nak még valamilyen felsőbb fokú végzettsége is van. Aztán mondjuk 20%-ról gondoltam, hogy érettségit nem adó szakmunkás végzettsége van, és a maradék 10% a 8 osztályt vagy annál kevesebbet elvégzettek száma. 

Hát a nagy lótúrót, azt.

Az ország lakosságának 53%-a NEM rendelkezik érettségivel!

És ha ez önmagában még nem lenne elég, akkor elmondom, hogy csak 21.26% az, akinek úgy nincs érettségije, hogy cserébe viszont van szakmája, mert ennél több, 27.82% csak 8 osztályig jutott el. A felnőtt lakosságban majdnem 5% azoknak az aránya, akik még a 8 osztályt SEM végezték el... Ez tudjátok mennyi? Kb. 480 ezer ember!!! Kb. 50 ezren vannak, akik még az első osztályt sem végezték el, és ebből 31 ezren 15-65 év közöttiek. (Az adatokból az persze nem derül ki, hogy közülük mennyi az, aki pl. valamilyen fogyatékosság, betegség, stb. miatt nem jutott el az iskoláig.)

A 47%-nyi érettségivel rendelkezők között felsőfokú végzettsége 17% -nak van.

Most, hogy ez a kép is kitisztult, nem csodálkozom többé azon, hogy miért került annyi ember hitel-bajba, és hogy sokan csak csoportban mozgó birkaként képesek viselkedni és értelmezni az ország problémáit, és ilyen könnyen megvezethetők.

Magyarul

A magyarok rengeteg hibával beszélnek magyarul - nevessen magára aki nem. Mióta az eszemet tudom rettenetesen idegesít a szöllő és a szallag, a nákozás, a "de viszont", a "nem-e", a névelők a személynevek előtt, az, hogy nem ismerik az ikes igék ragozását ill. az alanyi és tárgyas ragozást, és hogy nem tudnak különbséget tenni bizonyos szavak kijelentő és felszólító módja között (pl. osztja/ossza)... Csakhogy van egy másik jelenség, amiről korábban azt hittem, hogy szintén pesties szokás, de sajnos nem, ugyanis az egész országban alig néhányan képesek különbséget tenni a -ban/-ben és a -ba/-be között. Annyira sokszor hallom mostanában, nyilván eddig sem volt ez máshogy, csak mostanra állt rá a fülem. Tényleg szörnyen idegesít, különösen akkor, ha egy olyan ember használja folyamatosan rosszul, aki abból él, hogy beszél, pl. egy idegenvezető. Semmilyen tanulsága nincs most ennek a bejegyzésnek, csak úgy szeretném, ha az emberekben lenne ennyi igényesség.

Köszönet

El is felejtettem elmesélni, hogy hamarosan meg fog jelenni egy cikk, aminek a köszönetnyilvánításában engem is megemlítenek. Jó, hát saját cikkem még mindig nincs, de azért el kell kezdeni valahol.

Esküvős hétvége

Királyság volt a most hétvége.

Kezdődött a fodrásszal. 2 hónappal ezelőtt kiszőkíttettem az alsó felét, és fokozatosra lett levágva, de normális kép nem készült róla, azért nem is mutattam. Tetszett amúgy, hasonlóra számítottam, a szőke árnyalata is nagyon tetszett, és sokan meg is dicsérték. Csakhogy én azt hittem, hogy valami egyedit csinálok, aztán folyamatosan jöttek szembe az ugyanilyen hajú lányok. Nem sikerült igazán megszeretnem, nem éreztem a sajátomnak.

Már ez előtt gondolkoztam azon, hogy valami extrémebb színt raknék a hajamba, de elsőre nem mertem bevállalni, ezért lett a sima szőke. Szombaton voltam megint a fodrásznál, és mondtam neki, hogy szeretnék bele valami színt. Így lett, hogy a szőkéhez kaptam egy narancsárga-rózsaszín keveréket, és egy egészen fehéres árnyalatot. Nekem elképzelésem sem volt arról, hogy mit akarok pontosan, de most úgy érzem, hogy pontosan arra vágytam, amilyen végül lett. Nyár színű a hajam, tűz színű a hajam, egyszerűen imádom! Majd egyszer képet is mutatok róla, ha Zsó elküldi.

Merthogy a szombat egy esküvőben folytatódott. Egy héttel előtte vettem egy ruhát, óriási mázlim volt vele, mert az én elfuserált alakomra szinte lehetetlen ruhát találni. Felpróbáltam, pont jó volt, tetszett, már vittem is. Nagyon kényelmes volt, imádtam benne lenni, fazonját tekintve hasonló volt, mint a menyecskeruhám, azt is imádtam. És, hát milyen jól illett hozzá a hajam, ugye... Jó, abbahagytam a lányos picsogást.

Szóval volt az esküvő, úgy hajnali 2 körül kezdett jó lenni a buli, amikor a papírkutyák leléptek, mi kb. 4-ig toltuk a partit. Én anno tök szomorú voltam az esküvőnkön amiatt, hogy elkezdtek elindulászni a népek, és 3 óra 20-kor az utolsó néhány ember is bemondta az unalmast. Na, hát most már jobb volt, de még úgy elviselném. Az egyik legemlékezetesebb emlékem az lesz erről a buliról, amikor láttam KDanit is megmozdulni. Ő egy partyállat, csak még nem tudja.

Egyébként az anyakönyvvezető szerintem kicsit értelmesebbeket mondott, mint a miénk, néhány hasonlata kifejezetten tetszett. És a homokszórás is tök jó volt, bár ahogy néztem, lejátszódott a fejemben, ahogy Dávid 2 perces tudományos előadásban levezeti, hogy a lányok több százezer forintért Swarovsky kristály néven valójában homokot vesznek. De adjuk meg az esküvő módját, mondjuk inkább úgy, hogy most ők szórtak Swarovsky kristályokat.

Ági egyébként gyönyörű volt, nagyon szép ruhát választott, és a kontyba tűzött haja csak még szebbé tette. Én alapvetően nem támogatom a törtfehér menyasszonyi ruhákat, de most már tudom, hogy ez is tud gyönyörű lenni.

Volt néhány apróság, ami nekem nem annyira tetszett az este folyamán, de ez teljesen mindegy, mert csak az a lényeg, hogy ők ketten a legjobbnak éljék meg azt a napot, és szerintem ez így is volt. Nagyon remélem, hogy csupa szép emlékük marad, és ők is nagy boldogsággal fognak visszagondolni erre a napra.

selyt

Ma véletlenül egy hivatalos levélben azt írtam, hogy "I payed the registration fee", és nem tűnt fel. Utazom nyugodtan a villamoson hazafelé, erre egyszer csak bevillan ez a szövegkép. Legalább annyira szégyellem magam, mintha a sejtet írtam volna ellipszilonnal.

Matracász

A Soroksári úton az egyik üzlet fölött ez a felirat található: MATRACÁSZ.
Mielőtt úgy gondoltam volna, hogy biztosan ők a matracok ászai, azért megfontoltam a halász-vadász-matracász lehetőséget is.

6+1 év

Megmozdul, kikel az ágyból. Ablakot nyit. Milyen jól teszi, nekem nagyon melegem van. Ó, máris bezárta. Ilyen hideg lenne odakint? Visszajön. Megsimogatja a hátam, ezt nagyon szeretem, ilyenkor kellemesebb mozdulatlanul feküdni. Nesz. Valami közvetlenül előttem. Nem tudom mi volt az. Kinyissam a szemem? Kinyitom. Egy csokor tulipán.

Hétfőn volt az egy éves házassági évfordulónk, és egyben a 7. "sima" évfordulónk is. Vasárnap elmentünk a Zoo Caféba, azán ettünk a Manga Cowboyban, játszottunk Catant és Carcassone-t, és minden jó volt. Hétfőn pedig elmentünk vásárolgatni, és lett egy nagyon szép ruhám Ágiék esküvőjére, meg még sok szoknyám is végre.

Azt szokták mondani, hogy a 7. a "vízválasztó" év, akkor jönnek rá a párok, hogy igazából utálják egymást vagy valami ilyesmi. Mi viszont büszkén jelenthetjük, hogy minden probléma nélkül túléltük, betöltöttük a hetet, most jön újabb 5 nyugis év, amíg a házasságunknak is eljön a 7. éve. A párkapcsolatunknak pedig a 13. éve, csak hogy biztosra menjünk.

Még mindig elég élénken él bennem az esküvőnk napja, imádtam az egészet, és imádom még most is, életem eddigi legnagyszerűbb élménye volt. És persze hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon részt vett benne, például úgy, hogy koszorúslány volt, hogy tanú volt, hogy vendég volt, hogy zenész/fotós/ceremóniamester volt, és szeretett minket, és örült nekünk. És persze a lányoknak külön hálás vagyok a lánybúcsúmért! Most, hogy része lehettem egy egészen hasonló lánybúcsúnak, nagyon sokszor gondoltam rá, és hogy miket szerettem a legjobban, hogy min nevettünk sokat, hogy milyen jó volt a sztorizgatós rész, és úgy egyáltalán, milyen nagyszerű barátaim vannak.

Yip!

Elfogadták a heidelbergi jelentkezésemet! ^^

*

Ma voltam "plázázni", több dologért indultam, aztán végül nem sikerült vennem semmit. Tiszta szégyen, más lányok szemérmetlenül költik el a pasijuk összes pénzét, én meg még a sajátomat sem tudom elkölteni, hiába vannak tele az üzletek tök jó cuccokkal tök jó áron.

Propaganda

Kedves Uram, szerintem, és még több tízezer másik érintett szerint a tó vize szennyezett, barna, habzik, ebből a vízből emberek isznak, és ez így nem jó.

Kedves Emberek, a tó vize kék és tiszta, amit Önök szennyeződésnek látnak, azok csak a tóban vígan lubickoló halak.

Kedves Uram, nem tudom ennél tisztábban elmondani, hogy a tó vize barna, azok nem vígan lubickoló halak, hanem tetemek a víz felszínén.

Kedves Emberek, ez igazán vicces. Egy normális hal szeret a víz felszínén napozni, kicsit oldalra borulni. A tó vize kék, ha nem értenek egyet, menjenek el a lakossági fórumra.

Így történt 48

Már lassan 7 éve annak, hogy sikeres érettségit tettem, például történelemből is. Most jött el az ideje annak, hogy feltegyem a kérdést Anyának: mi a fene történt 1848 márc. 15-én? Mit kell ünnepelni? Mi ellen szólt a forradalom, egyáltalán kik lázadtak fel és miért? Igen, sajnos ezeket nem tudtam. Tényleg nem, pedig tanultuk általánosban, tanultuk gimiben, tanultuk történelemből és irodalomból is, 12 éven át minden évben kötelezően meg kellett nézni/hallgatni az aktuális műsort, és néhányban még én magam is szerepeltem. De minek?...

Szóval Anyától nagyon sok mindent megtudtam, aztán úgy döntöttem, megkeresem a törikönyvem és elolvasom, hátha most végre megértem. Meg is találtam, úgyhogy most, miközben olvasom, kommenteket fűzök hozzá, így.

- Széchenyi István Bécsben született, ez új.
- I. Ferenc harcolt a forradalmak és Napóleon ellen. Az nem derül ki, hogy ki volt ez az I. Ferenc, de gondolom valami Habsburg. Később császárnak nevezik, akkor biztos jól gondolom.
- "A rendeleti kormányzás azonban a rendek ellenállását váltotta ki." - mi az a rendeleti kormányzás? A "rendelet" és a "rend" szónak van ténylegesen köze egymáshoz? Kik voltak a rendek?
- Mi az a rendi alkotmány? Az uralkodó ezt állítólag tiszteletben tartotta, milyen kedves.
- Széchenyi István, akit többnyire csak vezetéknevén említünk, nem azonos a Széchenyi Ferenc nevű apjával. Előbbi az MTA-t, utóbbi pedig a Nemzeti Múzeumot alapította meg. Kellett a hely Petőfinek, meg most Orbánnak. Egyébként a magyar nyelv műcelésének igénye akkor mennyire számított lázadásnak? Mi volt akkor a hivatalos nyelv?
- Mit jelent az, hogy "mezőgazdasági konjunktúra"? Ez állítólag megszűnt, és a nemesség emiatt válságba került, úgyhogy biztos valami fontos gazdasági dolog.
- Az ősiség törvénye az mi is volt? És az elidegenítés mit jelent? Itt csak annyit írnak róla, hogy emiatt a nemesség nem jutott hitelhez.
- Ebben az időben már létezett Ausztria? Ja hogy ez volt az Osztrák-Magyar monarchia? Fú mekkora gyökér vagyok... Jé, van itt egy térkép, kicsit nehéz eligazodni rajta, de most már kezdem érteni itt az államok helyzetét. Ó, hogy ez a rendi alkotmányos állapot egy államforma volt! Volt még alkotmányos, mint a Francia királyság, abszolutista, mint a Porosz királyság, és despotikus, mint a Török és az Orosz Birodalom. Mit jelentenek ezek? És Itália is a Habsburgoké volt?
- Polgárosodó erős Magyarországot akartak, most már értem miért érzi annyira sajátjának ezt az ünnepet Orbán!
- Széchenyi és Wesselényi barátok voltak, mindketten reformokat akartak, de más útban látták a megoldást. Kölcsey (Szatmárból), Deák (Zalából) és Kossuth Wesselényi programját képviselték.
- Széchenyi az országgyűlés alsó táblájának tagja volt? Ilyen nemesi származással hogy lehet az? Mi volt az alsó és felsőtábla akkor?
- Széchenyi Angliát tekintette példának, a térkép szerint Nagy Britannia alkotmányos állam volt. Angol mintára alapított kaszinót és lóversenyt, hát most már azt is értem, miért támogatja a kormány Andy Vajna kaszinóit! Meg még részt vett csomó másban is.
- Mi is a háramlási jog? És a birtokbírhatás joga? És a Pragmatica sanctio?
- Kölcsey és Deák az 1832-1836-os országgyűlésre fiatal, reformpárti, megyei követekként érkeztek.
- Ezen az országgyűlésen a jobbágykérdést akarták megoldani. Az alsótábla elfogadta az önkéntes örökváltságot, vagyis megválthatták volna úrbéri szolgáltatásaikat és polgári tulajdonként saját földhöz juthattak volna a nemesek bérmunkát alkalmazhattak volna - de mindezt b@szhatták, mert az uralkodó ezt nem fogadta el.
- mit jelent az, hogy "bocskoros nemes"?
- I. Ferenc meghalt és 1835-ben V. Ferdinánd került a trónra, még gyerekként, helyette viszont Metternich kancellár gyakorolta a hatalmat. Letartóztatott reformpárti joggyakornok fiatalokat és perbe fogta Wesselényit, letartóztatta Kossuthot, aki akkor az Országgyűlési tudósítások szerkesztője volt és engedély nélkül adta ki a Törvényhatósági tudósításokat.
- Ezek miatt akkora lett az elégedetlenség az országban, hogy már mindenki reformot akart és az 1839-40-es országgyűlésen már sikeresen tudtak fellépni a kormányzat ellen. Ennek az élén Deák Ferenc állt. Elfogadtak egy csomó új törvényt, az önkéntes örökváltságot is, de ettől nem lett jobb a helyzet, mert pénz nélkül nehéz volt pénzért megváltaniuk magukat. Akkor se gondolták át teljesen a dolgokat...
- Most jön az izgi rész, a konzervatív rendi ellenzék! Ők a rendi jogokat akarták megerősíteni. Dessewffy József arisztokrata legalább is így gondolta. Nem tudom neki volt-e köze a hasonló nevű aradihoz, arról az eseményről se tudok semmit.
- A fiatal konzervatívok lettek a fontolva haladók, akik nem tudták eldönteni, hogy reformokat vagy rendiséget akarnak-e inkább, ezért "óvatos reformokat" akartak. Desewffy Aurél állt az élükön, gyanús, hogy az előbbi Desewffy-nek a fia lehet. Ő még Metternichet is megpróbálta meggyőzni, bátor ember volt.
- A 40-es években kiszabadult a börtönből Kossuth is és ő lett az ellenzék vezéralakja. A kormányzat úgy akarta ellenőrizni őt, hogy a Landerer nyomdától megbízást adtak neki a Pesti Hírlap szerkesztésére. Ők meg bíztak a cenzúra erejében, de azért  lényeg elérte az embereket.
- felvetették a kötelező örökváltságot, ahol az állam fizetett volna a közteherviselésből befolyó nagyobb adóbevételekből. Arról, hogy ez megvalósult-e, a könyv semmit nem ír, de gondolom nem lett ebből semmi.
- Mo és Ausztria között meg akarták szüntetni a vámhatárt, de aztán inkább védvámot követeltek, hogy védjék a magyar ipart. A következő fejezetből derül ki, hogy ezt elbukták, helyette viszont létre hozták a Védegyletet. Akik csatlakoztak, 6 éven át csak magyar terméket vásárolnak azokból a termékekből, amit Mo-n is gyártanak. Nyilván nem lett ennek komoly gazdasági következménye, gondolom nem voltak ahhoz elegen. Kossuthot 1844-ben eltávolították a Pesti Hírlaptól, és inkább a Védegylet igazgatója lett.
- volt még egy szerveződés, a centralisták, akik a népképviseleten alapuló polgári állam hívei voltak, és élükön Eötvös József, Szalay László és Trefort Ágoston álltak - ismerős nevek. Ők a francia államot tekintették mintának, ezért az angol párti többség miatt nem is vitték sokra.
- az 1843-44-es országgyűlésen Mo hivatalos nyelvévé a magyart választották. Ebben az egyben minden politikai csoport egyetértett.
- mezőgazdasági és ipari fejlődés is volt, csak úgy dübörgött a gazdaság, még bankok is létre jöttek, és vasútvonal is lett.
-  Metternich együttműködött az újkonzervatívokkal, és a vármegyék élére adminisztrátorokat (kormánybiztosokat) nevezett ki azért, hogy az udvari érdekeket képviselő küldöttek juthassanak be az országgyűlésbe. Ilyen adminisztrátor volt pl. Tisza Lajos (Bihar) és Zichy Ödön (Fejér). Én Tiszáról azt hittem, hogy szegedi szeretett ember volt, de lehet, hogy az egy másik volt.
- Megpróbálták bontani a rendet az ellenzékiek között, csak ők nem estek úgy szét apró darabokra, mint a mostani baloldal, hanem egyben maradtak, és még a centralistákat is maguk mellé állították. Az ellenzék vezetői Deák, Kossuth és a főúri ellenzéket képviselő gróf Batthyány Lajos voltak.
- 1846-ban volt egy nemesi felkelés Galíciában, Bécs ellen. Hogy miért lázadtak fel, az nem derül ki, mindenesetre ők nem szabadították fel a jobbágyokat, akik ezért segítettek Bécsnek leverni a nemesek felkelését. Miért lázadtak fel a nemesek?
- a galíciai események hatására Mo-n megalapították a Konzervatív Pártot, hátha így eredményesebbek lesznek. Kossuthék is pártot alapítottak, ez volt az Ellenzéki Kör. Programjuk, az Ellenzéki Nyilatkozat tartalmazta a kötelező örökváltságot állami kártérítéssel, a népképviseleti országgyűlést és egy annak felelős kormányt, polgári szabadságjogokat, törvény előtti egyenlőséget, közteherviselést, a kiváltságok eltörlését, az adminisztrátori rendszer felszámolását, és azt, hogy a birodalom ausztriai fele is alkotmányt kapjon. Szép célok.
- megjelentek a birtoktalan nemesek és a polgári értelmiségiek is: Petőfi, Jókai, Vasvári Pál, stb. Ők még radikálisabb reformokat akartak. Közéjük tartozott Táncsics Mihály is. Ő paraszti származású író és politikus volt, aki a jobbágyság érdekeit próbálta képviselni. Sose tudtam, ki az a Táncsics, csak azt tudtam, hogy kiszabadították a börtönből. Végre értem, miért.
- megindult a magyarságtudat, a nemzettudat, tisztára mint ma is, de én ma se értem, hogy mi a nép, mi a nemzet, ki a magyar, ki nem az. Itt azt írják, hogy akkoriban a "politikai nemzet" alatt egy történelmi, jogi képződményt értettek.
- a liberálisok nemzetállamot akartak: a nemzetek magyarosodását várták el, de ezt az egyéni szabadságjogok biztosításával és a magyar nyelv használatával kívánták elérni, nem sok sikerrel. Ezt muszáj idéznem: "A korszakban az államhatalom még nem rendelkezett a maihoz hasonló hatékony eszközökkel, s így az erőszakos asszimiláció lehetőségével."  Erőszak, mint modern, hatékony eszköz, gratulálok.
- szóval csak a nemzetiségi ellenállást sikerült elérniük, kivéve a németeket és a zsidókat, mert azok ügyesen belefolytak a pénzügyekbe, iparba, kereskedelembe. Ezek után végképp nem értem, mire fel zsidóznak a nagy magyar zsidózók, hiszen úgy tűnik épp ezt akarták. De meggyőződésem hogy a zsidózás egy mindenféle történelmi ismeretet mellőző pótcselekvés, persze ezzel nem szeretnék megbántani egyetlen zsidózót sem, bizonyosan nem mindenkire igaz ez.
- ahhoz, hogy a nemzetiségek nemzettudatot ébresszenek, a dicső múlthoz fordultak. Magyarul mindent megszépítettek, csak hogy legyen mivel hülyíteni a tudatlan, nem túl iskolázott néptömeget. Persze ezeknek a magyar vezetés nem tulajdonított túl nagy jelentőséget, de azért az oroszoktól féltek kicsit.
- így tehát az irodalomban mindenki a hazaszeretetre buzdított (utálom ezt a szót, ennél még a kolbász is jobb, pedig az is tök nyomi szó).
- Most tudtam meg, hogy az 1847-48-as országgyűlést Pozsonyban tartották, vajon a többi is ott volt? Az országgyűlés amúgy nem volt valami sikeres, még mindig nem születtek reformok.
- Párizsban volt valami forradalom, és megijedtek hogy majd itt is fellázad a jobbágyság, úgyhogy gyorsan írtak egy javaslatot, amin a felsőtábla és a kormányzat igyekezett még ülni egy kicsit (na ezt a Fidesz nem tőlük tanulta el). Aztán márc. 13-án Bécsben is fellázadtak, aztán másnap gyorsan megszavazták az alsótábla ötleteit.
- márc. 15-én Pesten a Fiatal Magyarország nevű szerveződés megmozdulást szervezett, és ebből lett a forradalom.
- Landerernél kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt - nem hagyták magukat cenzúrázni.
- csatlakoztak hozzájuk egy csomóan
- létre hozták a Közcsendi Bizottmányt, de ezt nem értem, hogy működött és miért kellett.
- István nádor, akiről fogalmam sincs, hogy ki volt és mit jelent, hogy nádor, az uralkodó felhatalmazásával kinevezte Batthyányit magyar miniszterelnökké. Ekkor már márc. 17. volt, tehát a tankönyv egy negyed oldalban letudta márc. 15-öt, az igen. Amúgy akkor most az engedélyt V. Ferdinánd adta? És mit szólt ehhez Metternich? És ebben az időben a miniszterelnök ki volt? Az alsótábla elnöke? A mai Orbán? Áder? Kövér?
- április elején megalakult a felelős magyar kormány. De kinek felelős? Akkor ez az alsótábla? Vagy most mi van? Kossuth volt a pénzügyminiszter, Széchenyi meg a közlekedésért és a közmunkáért felel. Tudom én, hogy a retro a divat, de eddig nem tudtam, hogy még a közmunkásokat is ez a kor ihlette. Lassan a SZÉP kártyára is magyarázatot találok, úgy érzem.
- Április 11-én az uralkodó (aki tehát feltételezem továbbra is V. Ferdinánd), szentesítette a reformokat. Milyen jó kis napot választottunk mi is saját évfordulónknak és nem is tudtam róla.
- Ezek voltak az áprilisi törvények, a jobbágyság felszabadult, akik a földjeik tulajdonosává váltak, (azt az anti-földmutyit figyeld! Még ezt etanulhatnák igazán). Kik azok a "házas zsellérek"? Mi az az "úriszék"?
- Mo alkotmányos királyság lett. Most is az, csak nem merik úgy hívni, mert az Unió megharagudna érte.
- lett népképviseleti országgyűlés, de a választójogot csak vagyoni és műveltségi alapon lehetett kapni. Ha ez hatályos lenne ma is, kíváncsi lennék hány borsodi és szabolcsi falunak nem lenne vezetője...
- Mo és Erdély egyesült, unió lett.
- Ausztriával nem volt rendezve a viszony, úgy tűnt, csak az uralkodó közös, a külügy, hadügy, pénzügy helyzete nem rendeződött, de bécsi kézben maradt
- a végrehajtó hatalom a magyar kormány lett
- a jobbágyság hirtelen mindent akart, de azt nem lehetett, ezért kormánybiztosokat neveztek ki, akik néha erőszakosan oldották meg a problémákat. A mai hatékony eszköz úgy tűnik, akkorra elérhetővé vált.
- a bécsi hadügyi konfliktus miatt tíz honvéd zászlóalj, vagyis magyar reguláris csapatok felállítását rendelte el Batthyányi. Ehhez van köze a Tizeshonvéd utcának?

Na innen már további események vannak, de meguntam, majd jövőre azt is elolvasom, mi történt 1849-ben.

Történések

Olyan rég írtam arról, hogy mik történnek velem, hogy akikkel nem találkoztam személyesen, talán azt sem tudják, hogy szőke lettem. Félig. Ahogyan eddig is, csak most már a hajamon is látszik.

Aztán arról sem meséltem, hogy végre vannak óráim! Mármint nem én tartom őket (bárcsak), hanem voltak meghirdetett órák, és meg is tartják őket. Van egy órám az enzimen, ott szerintem sok hasznosat fogok tanulni. Van egy bioinfó szeminár, amiről kiderült, hogy másik néven msc-n már megcsináltam. R-t próbálnak tanítani, de én már azt mind tudom, úgyhogy majd csak a félév második felében fogok bejárni, amikor végre nekem is érdekes témák lesznek. Felvettem még egy tárgyat, amit egy anatos tanár fog tartani, tömbösítve, májusban, arra nagyon kíváncsi vagyok, mert az teljesen témába vág.

Talán mondtam, hogy január óta nyelvtanfolyamra jártam, egy felsőfokú angol felkészítő tanfolyamra. Nekem már van felsőfokúm, szóval szinten tartás és beszédgyakorlás miatt mentem oda. Ma volt az utolsó óra, és nagyon büszke vagyok magamra. Egyrészt azért, mert a hetek során éreztem, hogy az angoltudásom egy kicsit magasabb szintű, mint a csoportátlag. Másodszor azért, mert volt, aki kifejezetten tőlem kért segítséget, és nagyon bízom benne, hogy sikerült neki érdemben segítenem. Harmadszor azért, mert a tanár azt mondta, hogy a tudásom bőven a C1 szint fölött van, és igazából nekem (és még két másik csoporttársamnak) már a C2 szint lenne a cél. Azt se tudtam, hogy van még tovább C1 fölött, erre tessék... Negyedrészt pedig azért, mert lettem olyan vállalkozó kedvű, hogy úgy tűnik, megszervezek egy beszélgető "klubot". A nyelvtanfolyam nagyon sokat segített abban, hogy önbizalmat kapjak az angolban, és már elhiszem, hogy "nagyon jó vagyok benne", de sajnos úgy érzem, a beszédben nem fejlődtem, és az továbbra is gyenge pontom maradt. És hiába tudok több ezer szót, ha sokszor annyit még mindig nem ismerek, és ha még a negyede sem épült be az aktív szókincsembe. Szóval bőven van még hová fejlődni, éppen ezért szervezem most ezt a beszélgetős történetet, és ha lehetőségem adódik, akkor magán keretek között is folytatom.

És akkor még egy téma a múlt hétvége, amikor Anyukámnak születésnapja volt, és ezt úgy ünnepeltük, hogy feljött hozzánk Pestre. Szombaton ebéddel vártuk (Herceg főzött!), aztán megtekintettük a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai múzeum japános kiállítását, aztán láttuk a kígyózó sort a McCurry kiállítás előtt, és inkább sétáltunk egyet a Városligetben. A Rapazban vacsiztunk, aztán itthon társasoztunk, és ezzel véget ért a nap. Vasárnap a reggeli után elmentünk moziba, megnéztük a Zootrópiát (nézzétek meg ti is, mert tök jó mese!), utána megebédeltünk egy olasz étteremben, végül Anyát kikísértük a vonathoz, és ezzel a szülinapozás véget ért. A mi hétvégénknek viszont még nem volt vége, mert a Keletiből a Millenáris-parkba mentünk, ahol Vicáékkal megnéztük az Űrkiállítást, ami hű meg há volt, majdnem 4 órát voltunk benn, a végén már állni nem bírtunk. Aztán közösen megvacsiztunk és hopp, vége lett a hétvégének.

Tegnap nőnapra kaptam Hercegtől egy kisebb csokor fréziát, alig pár órát voltak a lakásban, és olyan gyönyörűen kinyíltak, olyan szép illatuk van! Ráadásul a tavaly nőnapra kapott gyöngyikék is újra kivírítottak! Egyébként nálunk minimum május van a lakásban, ugyanis virágzik a paprika és a másik növényünk is, aminek nem tudom a nevét a Spathiphyllum, vitorlavirág.

Kezd alakulni a nyári programunk is, például van jegyünk a Gyűrűk urás filmes koncertes izére, aztán tervben van egy müpás Recirquel előadás, és úgy tűnik, a szülinapomat és az azt követő 4 napot Londonban fogjuk tölteni. A jövő hétre várom a választ, hogy mehetek-e Heidelbergbe június végén, de sajnos nem sok eséllyel indulok, azt hiszem.

Elég már

Szomorú vagyok.
Szomorú vagyok, mert ebben az országban minden hétre jut legalább egy olyan hír, ami annyira feldühít, hogy legszívesebben most azonnal összecsomagolnék és elhúznék egy másik országba. És nem azért vagyok szomorú, mert el szeretnék menni innen, hanem mert tudom, hogy itt fogok maradni.
Ebben a kibaszott elcseszett országban.

Boldog a lány

Én ahhoz a fiúhoz mentem feleségül, aki csak úgy szerelemből virágot hoz nekem egy borús, mindenféle alkalomtól mentes napon.