Ég az olimiai láng, felgyújtotta az országot

Elmondani nem tudom mennyire unom már ezt az Olimia-témát ami folyik az összes médiából, inkább írok róla én is, hogy megmaradjon az utókonak. Így látom én.

Szóval valakik kitalálták, hogy Budapestre kéne egy Olimpia. Tök jó, elkezdik megszervezni, a pályázati anyagot összeírni. Kiderül, hogy nem is olyan elvetemült ez az ötlet, végül már csak LA és Párizs a versenytársunk. Szerintem elég menő ilyen városokkal egy listán szerepelni, szóval biztos tudunk valamit.

Aztán meggyújtották a bomba kanócát. Valakinek eszébe jutott, hogy basszus, ez biztos jó így? Kell ez nekünk, végülis halandó számára felfoghatatlan összegekről van szó, helyes ezt most elkölteni? Legyen már erről inkább népszavazás. Beadtak egy kérdést a választasi irodának, de nekik nem tetszett a kérdés, így néhány hónapig úgy tűnt, a kanóc lángja kialudt.

És akkor jött a Momentum, és ledobta az égő bombát az országra. Feltettek egy kérdést, amely idézem, így szólt:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?”

Ez a kérdés tiszta, átment a jogi szűrőkön és elindult az aláírásgyűjtés. És itt elkezdtett mindenki össze-vissza beszélni és félreinformálni a népet. A kormányoldal azt kommunikálta, aki aláírja az ívet, az hazaáruló, nem magyar ember. A baloldal az egészségügy- és oktatás- kártyát próbálta meg kijátszani, nem túl hatékonyan, de legalább segített aláírásokat gyűjteni a Momentumnak. A Momentum pedig azt rontotta el, hogy a kampány szövege az volt, hogy "mondj nemet az olimpiára". ("NEM az Olimpiára, IGEN a jövőnkre") Ez az aláírásgyűjtés utáni népszavazási kampány szövege kellett volna, hogy legyen.

Szerintem egy átlagos, javarészt a kormány befolyása alatt álló médiából tájékozódó, a politikai élet iránt nem különösebben érdeklődő, a politikai folyamatokat át nem látó ember a következőt rakhatta össze: ha aláírom, akkor az Olimpia ellen szavazok, elárulom a hazámat és a magyar sportolók vágyát töröm össze. Pedig az aláírás nem egyenlő a szavazással! Szerintem olyan kampányszöveg kellett volna, ami magára a népszavazásra invitálja az embereket, azokat is, akik aztán az Olimpia mellett szavaznának.

A másik, ami teljesen összezavarta a "kisembereket", hogy most végül is az országról vagy csak Budapestről van szó. Mert ha az országos népszavazást nem engedték meg, akkor azt jelenti, hogy csak Budapest érintett. A kormány meg nemzeti ügynek nevezte, amiben minden magyar magyar magyar. Az aláírásgyűjtés után meg rákente az egészet Tarlósa, hogy ez budapesti ügy, ő mossa kezeit. De Budapestnek mégis honnan lenne az ország GDP-jének nagyságrendjébe eső pénze? Honnan, a jóistentől? Úgy is mondhatjuk, igen, de egyelőre még kormánynak hívják. Döntsük már el akkor, hogy kinek a felelősségéről beszélünk, mert olyan nincs, hogy egy ekkora horderejű ügynek ne legyen felelőse!

Akárhogyis, de összegyűlt több, mint negyed millió aláírás. Kíváncsi leszek, az érvénytelen aláírások kiszórása után mennyi marad, de akármi is lesz az eredmény, ez elképesztő teljesítmény, le a kalappal előttük. Senki nem számított ekkora sikerre, még ők sem.

Tehát: a budapestiek több mint 10%-a aktívan kifejezte a véleményét, mely szerint népszavazást szeretne. Egy demokráciában a népszavazás a legjobb dolog. Mindenki megkapja a lehetőséget, hogy saját maga modja el a véleményét. Nem muszáj, de ha állást foglalsz, azt figyelembe fogják venni. Az emberek véleményét általában nem szokás figyelembe venni, sem politikai színtéren, sem a munkában, sem a magánéletben, és nagyon szerencsés az, aki nem így érzi. Népszavazni jó.

Erre mi történik? Budapest visszavonja az olimpiai pályázatot, mert állítólag:

„a pályázat súlyos presztízsveszteség lenne az országnak”.

HOGY MIIII????
Presztízsveszteség??? A pályázat?!?! Az, hogy a NOB nem nekünk adja a rendezési jogot, mert az országban nincs egységes támogatottság? Éééédesjóistenem és ezt emberek el fogják hinni.
Tudod mi a presztízsveszteség? Az, hogy visszavonjátok a pályázatot, mert nem meritek vállalni a népszavazást, amiben még simán győzhettek volna a támogatók, ha van mivel meggyőzni őket. De ezek szerint nincs, vagyis az országnak és Budapestnek semmi de semmi oka és érve nincs Olimpiát rendezni. Na EZ a presztízsveszteség.

Modern gasztronómia

"- A másik meg beírt a vásárlók könyvébe, hogy elfogyott a bundás csizma."

Számok rólam, nekem

Azért szeretem nagyon ezt a helyet, ahová TRX-re járok, mert az edzők közvetlenek, kedvesek, társaságot alakítottak ki, és nagyon lelkiismeretesen tanítva edzenek mindket. Ebben az évben pedig kitalálták, hogy minden hónap elején felmérnek minket (mérlegen és gyakorlatokban is), hogy legyen konkrét képünk magunkról és lehessen látni a fejlődést - egyéni és csoportszinten egyaránt. A múlt hónapban sajnos lemaradtam erről, ezért nekem új volt a mérés, és voltak elvárásaim. Inkáb úgy mondom, várakozásaim, tippjeim az értékekről. Hát... nem nagyon jött be, úgyhogy most már legalább van célom. Íme.

mélyguggolás: nem megy. Ez nem lep meg, a cél, hogy menjen.

low-row: 8. Ez egy olyan gyakorlat, amikor a sarkad benn van a TRX felfüggesztése alatt, a TRX rövid száron van, egy ferde fekvő helyzetből indulsz, és a karokat a törzs mellé húzva felhúzod magad egy kevésbé fekvő pozícióba. Akkor érvényes a gyakorlat, ha a karjaidat be tudod hajlítani szorosan a törzs/mellkas mellé. Én erről a nyolcról úgy gondoltam, hogy kevés és béna, mert kb. a hamadiktól kezdve már 1-1 centikkel elmaradtam a tökéletes kivitelezéstől, és 8-nál azért hagytam abba, mert úgy vagyok vele, hogy inkább csinálok keveset tökéletesen, vagy majdnem tökéletesen, mint sokat hibásan. Nem mintha ezt így ne éreztem volna meg nagyon. Viszont, ami mégiscsak büszkeséggel töltött el, hogy volt olyan, aki egyetlen egyet sem tudott megcsinálni, na hozzájuk képest például király vagyok.

fekvőtámasz - helyett csak leengedés: 15. A cél értelemszerűen a helyes igaz fekvőtámasz. Ezt egyelőre egy nagyon távoli célnak érzem.

testsúly testtömeg: na ez kényes kérdés. Lányból vagyok, nem szeretek csak úgy nagy számokat mondani ilyen témában. De most meg fogom mondani. Azért, mert célom van, és cél csak akkor van, ha van honnan elindulni. Ráadásul, bár az én önképem is torz egy kicsit, mégis ki merem jelenteni - vagy inkább jó pszichológus módjára megpróbálom elhitetni magammal - hogy ezen a számon igazán nincs mit szégyellni, mert nem vagyok kövér, de még csak túlsúlyos sem. Ezt, amiben én vagyok, teljesen normális állapotnak hívják. Az egy másik kérdés, hogy az én szememben viszont mi lenne az ideális állapot. Egyébként, ha valaki kövér vagy túlsúlyos, akkor se lenne min szégyenkeznie, ha a van célja és tesz is érte. Na akárhogyis, ma a mérleg 64.7 kg-ot mutatott. Nem tudom, nektek a saját koordináta-rendszeretekben ez a szám milyen, nekem szép. Még nem gyönyörű, de mindenképpen szép. Mivel a tömeg önmagában semmit nem mond, azt hiszem, nem is fontos, hogy egy konkrét súlyt kitűzzek célul. Ha mégis megtenném, 62-t mondanék, de hogy ez mit jelent majd zsírban és izomban, nem tudom. Azt volt az elvárásom egyébként, hogy kisebb legyen 65-nél. Egyenlő semmiképp. Ezt elkönyvelem az első sikeremnek, gratulálok, csak így tovább!

testzsír%: Nem értek ehhez, csak képek alapján próbáltam valamifajta elképzelést alkotni, és 25%-ot tippeltem. De valamivel nem számoltam. Valamikkel. Mit mutatott a mértleg? 30.8. HARMINCEGY kib@sz,.t SZÁZALÉK te jó isten, és ebből tuti hogy legalább 6 csak ez a két zsírgömb itt elöl, nyeeeeh, #csakramiérthetiaztadühötamitmostérzek #nemtudjátokmilyenszerencsésekvagyok #mindenönképzavareredője. Shit.

izom%: na erről végképp fogalmam sem volt. Ha úgy saccolunk, hogy a testünknek mondjuk 10-15%-a lehet csont, 20-30% a zsír, akkor a maradék kb 60%-ból szerintem olyan 35-40% lehet izom, a többi meg a szervek egyéb szövetei, az agy, a vér és a beleinkben haladó táplálék. Ettől függetlenül elvárások nélkül mérettem meg magam, az eredmény pedig. 29.7%. Ez közelében sincs annak a 35-nek, van még hova dolgozni....

Hozzá kell tennem, hogy ezek egy olcsónak mondható mérleg adatai, foglalmam sincs, mennyire megbízható, de ha minden hónapban ugyanannyira lesz megbízható, akkor legalább a szisztematikus hibára vállat vonhatok és valamit hátha lehet majd látni belőle. Ez a mérleg ugye elektromos impulzusokon alapul, amit szerintem baromira befolyásol a szervezet aktuális víztartalma, de még a tenyér izzadtsága is, szóval vannak kételyeim. Ettől függetlenül a hosszútávú célom az, hogy elérjek egy olyan állapotot, ami számomra ideális, amiben jól érzem magam, és hogy azt aztán fenntartsam. Szerencsére minden hónapban lesz ilyen felmérés, úgyhogy ebben a hónapban azért fogok tenni, hogy a márciusi mérésben a zsír% és az izom% aránya megforduljon. Egy hónap múlva újra itt.

Ó igen, mottó nélkül az egész béna ---> #makeyourbodyyourmachine

Hat jó játék

Aki esetleg nem találkozott volna a Varró Dani-féle versbotránnyal, az szánjon egy percet az életéből arra, hogy átfussa a "Hat jó játék kisbabáknak" c. verset. Valaki kirakott egy képet a facbookra, amin ez a vers olvasható egy 5.(?) osztályos tankönyvben, és mélységesen fel van háborodva, hogy ilyen verset mégis hogy lehet írni, főleg tankönyvbe rakni. Aztán ezt elkezdték megosztani intellektuális emberek és szörnyűlködtek a konektoron (sic!), az apját lapáttal csapkodó gyereken, és hogy mi az hogy arra buzdítjuk a gyerekeket, hogy rágja szét a laptopkábelt.

Én is ki vagyok akadva.
De nem hangoztatom a véleményem, hanem inkább csak itt forrongom ki magam, amiért ennyi irodalmi érzékenység nélküli ember beszéli a magyar nyelvet. Ráadásul olyan emberek, akikről azt gondoltam, értik ezt a fajta művészetet. Amikor először elolvastam a verset, akkor azt gondoltam, hogy ennek nincs helye egy ötödikes tankönyvben. Inkább olyan könyvben tudom elképzelni, amit felnőttek olvasnak, és jót szórakoznak azon, hogy a "kisbabák" még nem tudják, hogy amit ők jó játéknak gondolnak, az valójában milyen veszélyes, és a szülőknek mennyiszer kell résen lennie. Aztán rájöttem, hogy hát hogyne lenne helye ennek a versnek egy tankönyvben, hiszen mindennek van helye, ha el lehet rajta gondolkozni. És ez ilyen. Persze ez egy Varró Dani vers, én az ő munkásságát pontosan ugyanannyira ismerem, mint bármelyik másik költőét (értsd: semennyire) azt viszont tudom - mert annyira azért nem vagyok kulturális analfabéta, ha egyáltalán létezik ilyen kifejezés, és épp ezt jelenti - hogy ő a gyerekirodalom egyik népszerű alakja, ezért versei játékosak és egyszerűen érthetőek. Hát úgy tűnik, ez a játék és egyszerűség a felnőttek jelentős részén most kifogott.

Akárhogy is, nagyon boldog vagyok attól, hogy valahogy szembe jött a facebookon ez a bejegyzés*, tanuljatok belőle!

"Története: először 2011-ben jelent meg a Nők Lapjában, Hat jó játék kisbabáknak címmel, a szerző több versével együtt, könyvajánlóként. Majd a szintén 2011-es Akinek a foga kijött című kötetben is szerepel Rosszalkodó - avagy öt jó játék kisbabáknak címmel (a lapátos versszak kimaradt a kötetből). Egyéb gondolatok:- A konnektor természetesen két n-nel írandó, de itt a költő a licencia eszközét használja a rímhelyzet miatt (lásd még Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk)- A vers kiválóan illusztrálja, hogy a költő és a lírai én két külön entitás. Itt a lírai én egy kisbaba, akinek nincs veszélyérzete.A mű arra a helyzetre apellál, hogy az olvasó (aki a szülő, nem a baba) át tudja érezni a kisbaba vágyait, viszont felelős szülőként tudja, hogy ezek a vágyott dolgok a gyerekre veszélyt jelentenek. Ez a feszültség adja a humor forrását. (Ide vágó közmondás: a tiltott gyümölcs a legédesebb.)- A kötet, amiben a vers megjelent, a totyogó korosztályt nevelő szülőknek íródott. Egyáltalán nem tanácsadó vagy útmutató, hanem kizárólag szórakoztató céllal jelent meg. - A mű - ahogy egyik irodalmi mű - se igényli a közönség teljes körű tetszését, azaz magyarul lehet nem szeretni, el lehet lapozni, nem kötelező megvenni. De mi a helyzet a tankönyvekbe bekerülő irodalmi művekkel? Nos, mivel a pedagógusra van bízva, hogy a tananyagot mely versekkel, képekkel, novellákkal stb. szemlélteti, és mely részeket használja a tankönyvből (ami egy oktatási segédeszköz, nem pedig szent könyv), ezért könnyen kikerülhető ez a vers is.Igényesen és tisztelettel feltett kérdésekre szívesen válaszolok, amennyire belefér az időmbe. Tisztelettel, Varró Dánielné"

* saját okosságaim megerősítése érdekében kiemeltem amiket én is pont így gondoltam

A nap, amikor Budapest elsüllyedt a jeges latyakban

- Hozhattam volna egy... - sajnos nem értettem, mit mondott a srác, aki erős mozgáshibával, lassan, botra támaszkodva slattyogott a latyakban. Sejtettem, hogy ők is erről beszélnek, és milyen igaza volt a társának, amikor azt mondta:

- Ja. Vagy inkább egy hajót.

Tudta? - Oroszlánkirály

Ti tudtátok, hogy az erdeti angol Oroszlánkirályban
- Hans Zimmer a dalszerző?
- Rowen Atkinson adja Zazu hangját?
- Woopi Goldberg az egyik hiéna?
- Zordon hangja Jeremy Irons?
- az egyik dalszövegíró Sir Elton John?
Én nagyon kevés ilyen külföldi nevet ismerek, minden bizonnyal a többiek is híresek.
Muszáj lesz megnéznem az eredetit.

A buszsofőrök titkos élete

Lány kérdezi a buszsofőrt:
- Elnézést, ezzel el tudok jutni a MüPához?
Határozott válasz érkezik:
- Mi az a müpa?
Teljesen jogos, én se értettem soha, hogy azt a megállót miért hívják Milleniumi Kulturális Központnak.

If need be...

Ha valaha szükségetek lenne rá, akkor

a siratóének angolul dirge,

a kürtöskalács pedig chimney cake.

Sose lehet tudni.

Angolul

Nem tudom mennyire meséltem itt arról, hogy kb. fél éve járok angoltanárhoz, beszélni. Azzal a céllal kezdtem el hozzá járni, hogy a gyengécske beszédkészségem fejlődjön végre, mert úgy éreztem, hogy az aktív szókincsem nagyon szegényes, és alig tudok megszólalni. Persze nem a semmiből kellett indulni, hiszen akkor már rég megvolt a felsőfokú nyelvvizsgám, de attól még nagyon elégedetlen voltam magammal.
Az idei első óra nagyon pozitív élmény volt számomra. Szerintem jót tett az előtte lévő három hét szünet, mert magam is meglepődtem, hogy milyen könnyedén tudtam beszélni. Az aktív szókincsem elég nagyot fejlődött (de még mindig van hová!), sokkal folyékonyabban tudok beszélni, sokkal ritkábban akadok el. Már néha csak nevetek magamon, amikor a nagy lendületben egyszercsak megállok, és ott van a szó a nyelvem hegyén, de nem bírom kinyögni. A legegyszerűbb, legrégebb óta ismert szavakra gondolok, a múltkor például a dangerous nem jutott eszembe (d-d-dan-dan-dan...) a drawback helyett meg rendszeresen backdraw-t mondok, de hát legyen ez a legnagyobb gondom.

Na de ami a bejegyzés ötletét adta: van egy EnglishAnyone nevű youtube csatorna, egyszer megtaláltam, azóta se néztem, pedig biztosan nagyon hasznos, rengeteg videója van a csávónak, csak nekem kicsit unalmas videók, de nem túl gyakorlott angolosoknak biztosan nagyon sok újat és érdekeset tud mondani. Akárhogyis, most belebotlottam egy videójába, amiben arról beszél, mi oka lehet annak, ha valakinek a beszédkészsége gyengécske, és nem nagyon fejlődik. 7 subskill-t nevez meg, és gondoltam megírom, hogyan érzem most magam.


Your BIGGEST English learning frustration is that…
1. You know a lot of English, but lack the confidence to speak.

Ebben nagyon sokat fejlődtem. Azt nem mondhatom, hogy nem mertem beszélni, mert a hozzáállásom már nagyon régóta az, hogy csak akkor lehet megtanulni beszélni, ha mersz. Nem baj, ha hülyeséget mondasz, majd kijavítod magad, vagy később megtanulod, hogy kellett volna, a lényeg, hogy el kell indulni. Nekem ez bizonyos helyzetekben okoz gondot, méghozzá a gyors párbeszédekben. Nagyon sokszor éreztem úgy, hogy na erre most tök szívesen mondanék valamit, de nem merek hirtelen belekezdeni, és mire elgondolom, hogy is kéne, addigra a beszélgetés továbbindul, és máris lemaradtam, kimaradtam. Bár még mindig vannak ilyen szituációk, úgy érzem, kezd jobban rááálni az agyam erre is.

2. You don’t have anyone to practice speaking with.

Ez így van - pontosabban az angoltanár az egyetlen, akivel heti egyszer másfél órán át beszélgetek, és ez óriási előrelépés az elmúlt 20 év kvázi némaságához képest. Ez volt az egyik fő oka, amiért elkezdtem tanárhoz járni.

3. You don’t use natural-sounding, conversational English words and expressions when you speak.

Ez az a terület, ahol nagyon nagy igényem van a fejlődésre. Maguk a szavak szerintem rendben vannak, viszont az idiomokat nagyon nehezen tanulom / jegyzem meg / használom aktívan. Ennek szerintem az a magyarázata, hogy ezeket vagy magyarul sem használom, vagy nem tudatosul bennem, hogy az egy idióma, és ezért megpróbálom máshogy megfogalmazni, de így vagy úgy, kimarad a használatból. Pedig olyan sokszor van az, hogy már legalább az eszemben van, hogy erre tudtam valami jó kis kifejezést, de hirtelen nem jut eszembe, és inkább lemondok róla. Ez nagy hiba, itt még bőven van hová fejlődni.

4. You can’t express yourself automatically, fluently and continuously.

Szerintem ebben értem el eddig a legnagyobb fejlődést. Vagy talán csak ez a legfeltűnőbb számomra. Még mindig előfordul, hogy megakadok, például ha hiretlen valami szintaktikai hibát vétek. Vagy nem jut eszembe egy szó, ugyebár, dangerous.

Mostanában egyébként egyre többször érzem azt zavarónak, ha egy szót csak egyféleképpen használok. Mondjuk ha egy beszélgetésben újra és újra előjön egy szó, pl. prove. Prove this, prove that, it's proved, na, valami szinoníma jusson már eszembe. Olyankor kicsit megállok, hátha jön az ihlet. Prove. Vagy nem. Aztán otthon megnézem a szótárban, és rájövök, hogy legalább 3 másik szó eszembe juthatott volna: confirm, verify, show, give evidence,..

5. You have to think about grammar rules before you speak.

Hál'isten ezt már a középfokú nyelvvizsga környékén kinőttem. Na nem mondom, hogy sosem kell gondolkoznom azon, melyik igeidőt is kéne az adott pillanatban használni (péládul a will-t még mindig sokszor használom olyan esetben, ahol inkább a going to-t kéne, de már egy ideje erre is próbálok odafigyelni. A folyamatos igeidőket viszont ritkábban használom, mint ahányszor indokolt lenne, de azért többnyire rendben vagyok ezekkel), de általánosságban a szórend és egyéb nyelvtani dolgok már a zsebemben vannak.

6. You have trouble understanding the fast speech, accents and/or vocabulary of native English speakers.

Ez nagyon változó. Például a linkelt videót tökéletesen értem. A nyuszislányt is tökéletesen értem. A David Attenborough által narrált természetfilmeket is értem, és könnyen felismerem azokat a szavakat, amiket azért nem értek, mert még nem ismerem. A Modern Familyben pl. Gloriat általában értem, de Phil-ből szinte semmit. A Sherlock-ot félmásodpercenként kell megállítanom, hogy elolvassam a feliratot, mert egy töredéknyi szót sem értek meg abból a hadarásból. Általában bajban vagyok, ha többen beszélnek egyszerre. Az akcentusokat szeretem hallgatni, és a jellegzetességeiket észrevenni, de vannak olyan akcentusok, amiket vagy nehezebben értek, vagy nem tetszik annyira. Bár úgy gonolom, hogy az én szókincsem a magyar átlaghoz képest nagyon nagy, még így is rengeteg olyan szó bukkan fel ezekben a sorozatokban, amiket nem ismerek, pedig úgy látszik, ők sokat használják. 

7. You have a strong accent and are often misunderstood.

Most nagyképűen az fogom mondani, hogy a kiejtésemmel meg vagyok elégedve, bár a helyzet az, hogy sokkal több szót tanultam meg leírva, mint amit valaha hallottam kiejtve. Szerencsére elég jól el szoktam találni, ezért néha előfordul, hogy nem vagyok biztos a kiejtésben, vagy hirtelen fogalmam sincs, hogyan kéne mondanom. Egyetértek azokkal, akik szerint megvan a bája annak, ha egy non-native speaker megőriz valamit az akcentusából, de én speciel nem szeretem a magyaros kiejtésű angolt, és nagyon törekszem arra, hogy minél autentikusabbnak hangozzak. Nagyon sok gyakorlásomba telt, hogy a th hangot egyáltalán ki tudjam ejteni, és igyekszem használni. Néha azért még összeakad a nyelvem miatta. Nem is minden szót tudok még így kimondani, a thank you, (some/no)thing például tök jól megy, de a the és a with még mindig d marad. Én inkább abban tudok non-native speaker maradni, hogy az amerikai és a brit kiejtés keverékét használom.

Így fél év után nem is árt egy kicsit belegondolni, hogy tényleg fejlődtem-e, érdemes-e olyan sok pénzt költenem erre. Azt kell mondjam, igen. De a puding próbája az evés, így én is kipróbálhatom "nagyközönség" előtt, hogy mire jutottam. Jövő héten ugyanis fogok tartani egy órát angolul. A főnökömnek van ez az órája, ami jó sok részből áll, és én is kaptam egyet, ennek pedig nagyon örülök. Akkor is nagyon örültem volna, ha "csak" magyarul kell tartani, de én szeretem az ilyen mélyvizes dolgokat. Meglátjuk, megtanultam-e már úszni.

Bírálat

Van nálam egy BSc-s bírálni való szakdolgozat.

Ahogy elkezdtem olvasni, elég jó munkának tűnt, de már csak négyesnél tart, és még a kétharmada hátra van. Pedig drukkolok neki, hátha visszahozza ötösre.

Two more days son, two more

Pont jutott eszembe, hogy kéne lassan ilyen évértékelő izét írni, és fogok is, de mivel most nincsenek erre óráim, kapóra jön az ilyenkor szokásos mém. (M-nek köszi, hogy eszembe juttatta!)

Mi olyat tettél 2016-ben, amit eddig még soha?
Repülőre ültem! Oda is, vissza is, imádtam Londont, most voltam ott először.

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2017-re?

Úgy emlékszem, tavaly nem ígértem semmit, mondván, terveim vannak. A tervekből nem sikerült mindent megvalósítani, így az marad jövőre. Ha jól emlékszem idén volt az, hogy az év első három hónapjában teljsen facebook-mentesen éltem, az tanulságos volt. 

2017-re nem fogadok semmit, ismét terveim vannak. Valójában annyira kusza lesz az első fél évem (és terveim szerint "csak" annyi), hogy jobbnak látom nem megfogadni semmit, inkább csak a túlélésre koncentrálok - mind magánéletben, mind tudományos karrierben.

Született valakinek gyereke a környezetedben?
Igen! Elérkezett az az idő, hogy már elég idősek vagyunk a gyerekekhez. Idén született babája egy barátnőmnek és egy volt általános iskolai osztálytársamnak is.

Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?
Két hete halt meg a nagybátyám, de ennél közelebbről nem ismertem. Három olyan alkalomra emlékszem, amikor találkoztam vele.

Milyen országban jártál 2016-ban?
Úúú, ez az év olyan jó volt ebből a szempontból. Rég volt már ilyen jó évem.

Először Brixenben, Olaszországban voltam egy kurzuson.

Áprilisban voltunk Csehországban, 1. évfordulót ünnepelni.

Júniusban életemben először egyedül utaztam külföldre, Heidelbergbe, Németországba mentem, kurzusra.

Végül pedig augusztusban jártam külföldön, amikor Londont néztük meg.

Mit szeretnél 2017-ben, ami hiányzott 2016-ban?
Gyereket.

(És egy első szerzős cikket.)

Melyik 2016-os dátum marad örökre az emlékezetedben?
Ez nehéz kérdés... a nov. 28. mindenképpen, mert akkor született Tücsi kislánya, a szülinapom is, amikor először ültem repülőn (tudom, hogy már nagyon unjátok, hogy ennyit ismétlem, de ez nekem olyan óriási dolog volt). 

Mi volt a legnagyobb sikered 2016-ban?
Most 23-án nyertem egy rollert.

Mi volt a legnagyobb kudarcod?
A tudományos karrerem szempontjából nekem ez az év elég nagy csalódás volt, és kicsit tartok tőle, hogy ez már így is marad.

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
Herceg születésnapjára a kétjátékos 7Wonders elég jó ötlet volt. Karácsonyra már meg is kapta a Pantheon kiegészítőt.

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
Hercegé, mint mindig.

Kinek a viselkedése háborított fel?
Én nem háborgok, nem vagyok én olyan, inkább csak szomorkodom azok miatt, akiket minden igyekezetünk ellenére láthatóan egyre kevésbé érdekel a társaságunk.

Mire ment el a legtöbb pénzed?
Lakbérre.

Melyik dal fog 2016-ra emlékeztetni?
Erre szerintem még egyszer sem tudtam válaszolni.

Híztál vagy fogytál?
Föl, le, föl, le, föl, le...

Gazdagabb vagy szegényebb vagy?
Gazdagabb, élményekben és anyagiakban egyaránt.

Mit szerettél volna többet csinálni?Herceget nem lehet rávenni a kirándulásra. Vigyetek már el kirándulni léééégyszi.

Estél szerelembe 2016-ban? Volt egyéjszakás kalandod?
Szokásos.

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2016-ban?
A Sherlock és a Válótársak.

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?Nem hiszem.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Szégyenletesen keveset olvastam az idén, és bár még nem olvastam el, de a legszebb és pillanatnyilag legizgalmasabb könyv ami előttem hever az a Fantastic beasts and where to find them c. film screenplay verziója, angolul. Ez a legszebb könyv, amit valaha láttam.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
Huszoooon... öt. Azt hiszem. Igen. Elrepültem Londonba, átsétáltunk a Tower Bridge-en, és sétáltunk a Temze partján az üzleti negyedben. Egyik legjobb szülinap evör. Ja, és hogy szavam ne feledjem, az időzóna-váltás miatt a 25. szülinapom 25 órás volt!

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
Szokásos.

R&D szeptemberi esküvőjére heteken át kerestem a megfelelő ruhát, aztán vagy két hete sikerült rábukannom az egyik üzletben. Még szerencse, hogy áprilisban újabb esküvőre megyünk.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
Erre idén sem tudok válaszolni.

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
Ide olyan valakit szeretnék írni, akivel nem csak megismerkedtem, hanem valamilyen jól jellemezhető kapcsolatban is maradtam, de ilyen szerintem nem lett.

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2016 történéseiből?

Ha nem ismered a színészeket, nem leszel szomorú, ha sorban mind meghalnak.

Idén is van karácsony

A rádióban azt mondták, a karácsony arról szól, hogy befogadjuk a názáreti Jézust. Kicsit össze vagyok zavarodva, most nem úgy van, hogy nem fogadunk be senkit?

Szerettem volna idetenni azt a kabaréjelenetet, amikor a Mikulást megállítják a határon, és vámvizsgálatot eresztenek rá, ha jól emlékszem, de nem sikerült megtalálnom. Helyette akkor inkább megmutatom, hogy most először sütöttem kuglófot, a bejgli helyébe, ez itt épp a diós, a mákos még sül. Boldog karit mindekinek.

Ajándékcsomagoláshoz

- Egy jó Wishmastert toljál már!
- ...
- Olyan karácsonyi hangulatom van... Vagy Rammsteint! ... Karácsonyi.. Rammsteint.

1 méteren múlt

Amikor szóba kerül a biciklizés Budapesten, mindig azzal érvelek a nem-biciklizés mellett, hogy én még gyalogosként is félek az autósoktól, nem hogy lemennék közéjük biciklivel. Ez ma újabb megerősítést nyert, amikor majdnem elütött egy autós.
A zebrán.
A záróvonal átlépésével.
Telefonnyomkodás közben.
Szerencsém, hogy észnél vagyok, és akkor sem megyek át az úton szétnézés nélkül, ha már látszólag megadták az elsőbbséget.
Nagyon szépen kérek mindenkit, aki már vezet vagy valaha vezetni fog: ésszel, szabályosan!

December egy!

Baromi rég írtam ide, aminek leginkább az az oka, hogy
- nincs rá időm
- alig használom a saját gépemet.

Most sem fogok hosszasan írni, inkább egy-két rövidet, amibe mostanság belefuttottam.

Találkoztam például Carllal. Carlból sokféle létezik, de én most őrá gondolok. Van egy másik verzió is, ott például Franknek hívják és kicsit más a párbeszéd, de mindegy. Szóval Carlt kétszer is láttam mostanában. Egyszer egy gyenge kis faágon csimaszkodott, éppen úgy, mint a videón. Közben a csőrével próvált bontogatni valamit, aztán az ág eltölt - várható volt - de ügyesen megfordult, mielőtt fejre esett volna. A másik alkalommal Carl egy szemetes szélén ült, lábával egy barna papírtasakot tartott, csőrével pedig éppen próbálta széttépni. Aztán jött a haverja, aki a másik oldalról fogta meg a papírt, és megpróbálta elvenni az értékes játékot/zsákmányt, ezen persze összekaptak, aztán jutott is - maradt is, a papír két részre szakadt, mindkettőnek lett játéka.

Aztán szerettem volna lerajzolni nektek, hogy milyen volt ez az ősz, de eddig még nem sikerült eljutnom, majd legközelebb... Egyébként teljesen nem is értem, hogy lett máris december.

Vannak ezek a like-alternatív reakciók a fb-on, tudjátok. Na, szerintem ez tök jó, csak hiányolom belőle a "bullshit", vagy legalább egy "facepalm" gombot. Többet használnám, mint a lájkokat, az biztos. Nem tudok elég oldalt letiltani ahhoz, hogy valaki megint az orrom elé ne tolja egy megosztással vagy lájkolással. Pfuhh.

Meg mi is van még, például hogy tanítok, kb. mindent: bioszt, kémiát, fikizát, matekot, angolt, amit éppen kell. Becsületemre legyen mondva irodalmat és törit nem vállaltam.

Ilyenek. Legyetek jók, nemtom mikor írok újra. Idén-e még egyáltalán.

AF

Elég nagy baj, hogy a cikkben az allélfrekvenciát AF-nek jelölik, mert így 'as fuck'-nak olvasom.

Szőőőrsejt

Arról ír az Index, hogy el fogják készíteni az emberi sejtatlaszt, gondolom ez valami olyan lesz, mint a már létező The Human Protein Atlas, vagy a The Cancer Genome Atlas, és ezt írják, idézem: "az összes sejtről összeírás készül, a lábkörömtől az orrszőrig bezárólag". Mielőtt valaki tévesen jegyezné meg, szólok, hogy a köröm még nagyjából stimmel, de a szőr semmiképpen sem sejt. Létezik egyébként szőrsejt, a hallásunkért felelős receptorsejteket hívják így, de azt hiszem nem erre gondolt az író. Egyébként ez a kezdeményezés tök király.

Nem is akármilyen!

Egy olyan országban, ahol az emberek alig esznek halat, és ahol a hipermarketek óriásplakátjain általában a 18 Ft helyett 12 Ft-ba kerülő zsemlét, vagy a 220 229Ft helyett 190 189Ft-ba kerülő papírzsebkendőt, de még legdurvább esetben is csak az 1600 1599Ft helyett 1200 1199Ft-ba kerülő csirkemellfilét szokták reklámozni, el nem tudom képzelni, milyen célközönségnek szól a kilónkénti 5000 forintos áron kínált vörös tonhalfilé.

Szintet léptem

Több szempontból is.

Kaptam még egy monitort, mert egy ugye nem elég menő, még akkor sem, ha az ember csak fosztóképzős informatikus.

Felfedeztem a data.table nevű R csomagot, ami hatalmas XP bónuszt jelent, de szerintem még manát is ad, annyira király. Remélem, így hamarosan elérem a wizard szintet.

Azt hiszem, ma megcsináltam életem első, könnyítés nélküli, szabályosan kivitelezett fekvőtámaszát. A felismerés viszont annyira váratlanul ért, hogy azóta sem tudtam megismételni. 

Heidelberg long ago

Utoljára több mint egy hónapja írtam ide a blogra, még mielőtt elutaztam volna Heidelbergbe. Azóta már több dolgot is meg akartam itt említeni, de először mindenképpen az útról akartam mesélni, úgyhogy most végre elmondom, milyen volt Heidelbergben.

Június 18-án, szombaton utaztam, vonattal, egyedül. Münchenben kellett átszállnom. Egy órám volt erre, úgyhogy elindultam felfedezni az állomás környékét, de hamar visszafordultam, mert nem tűnt valami biztonságosnak. Érdekes volt, hogy mennyi minden féle ember jár/él arra, rengeteg fekete-afrikai és arab, de közülük is sokakat hallottam németül beszélni. Az afrikai nők nagyon szépek, és a hajuk mindenféle színűre van festve, még a kislányoknak is.

Elég magas elvárásokkal érkeztem Németországba, de összességében szerintem nincs ott semmi különös. Búzamezők helyett mondjuk napelemmezők vannak, ami kissé furcsa, de elég menő. Nagyon pozitív volt például, hogy a Deutsche Bahnnál sokkal szimpatikusabb emberek dolgoznak, mint a MÁV-nál, náluk láthatóan nem kell a vasútállomáson állást hirdetni azzal, hogy nem baj, ha szarul sikerült az érettségid.

Heidelbergben ügyesen megtaláltam a megfelelő buszt, vettem jegyet az automatából, sikerült a megfelelő helyen leszállnom, és megtalálnom a hotelt. Összesen kb. 12 órát utaztam. Egyszemélyes szobában laktam, saját erkéllyel, saját fürdőszobával, saját tévével, saját mindennel, és ez nagyon király volt.

Másnap kezdődött az 5 napos kurzus. A címe az volt, hogy "EMBO Practical Course - Computational Biology: Genomes to Sytems". Én azért jöttem ide, hogy megtanuljam a genomika, a genom- és RNS szekvenálás alapjait és felhasználási lehetőségeit, és így legyen végre egy megbízható alaptudásom, amivel aztán el tudok indulni a saját utamon. Sajnos nem így történt, mert ez a kurzus az imént említett alaptudásra épült. Én voltam az egyetlen, aki fehérjeszinten gondolkozik, mindenki más genetikázik. Az utolsó napon volt fehérjés, molekulamodellezős óra, de nekem sok újat nem mondott, és nekem nem is témábavágó. Egy másik előadáson sikerült egy kevés új dolgot megtudnom a textminingról, a STRING-ről és a Cytoscape használatáról, de örültem volna sokkal többnek. Szóval sajnos ez a kurzus nem nekem szólt, nagyon nehezen tudtam követni az előadásokat, vagy inkább nem tudtam, pedig minden tanár angolját nagyon jól értettem, még a japánét is ki tudtam bogozni. A gyakorlatokon ugyan megcsináltam a feladatokat, de halvány gőzöm nem volt, hogy amúgy mit csinálok. Szerencsére a mellettem ülő német lány és portugál fiú nagyon segítőkészek voltak.

Ha okosodásra nem is, legalább angol gyakorlásra és új emberek megismerésére jó volt ez a pár nap. Nagyon szimpatikusak voltak az emberek, néhány kivétellel mindenki phd hallgató volt. Ami nagyon érdekes volt, hogy a 20 emberből 10 nem abból az országból jött, ahonnan származik. Kb. három ember kivételével (plusz én voltam a negyedik) mindenki tökéletesen folyékonyan beszélte az angolt. Az például nagyon meglepett, hogy az Írországból jött indiai és a Cambridgeből érkezett kínai lány mennyire akcentusmentesen beszélt. Ellentétben például a Dániából jött japán csávóval, akinek egy szavát sem értettem.

Kedden Heidelberg belvárosában volt városnézés és vacsora. Az idegenvezetőnk nem került elő, úgyhogy magunk mentünk el megnézni a kastélyt, ami részben meglehetősen romos, de azért van benne kiállítás meg fesztivál, de ezeket nem láttuk. Velünk volt viszont az egyik tanár, aki aznap érkezett Bostonból, és ő mint valami lexikon mondta, hogy melyik épület mikor épült és hasonlók. A vacsora után taxikkal mentünk vissza a Hotelhez, útközben pedig áthaladtunk a focieb-t ünneplő török tömegen. Az út mindkét oldalán autók sorakoztak, dudáltak, az emberek kilógtak az ablakon és nagy török zászlókat lengettek.

Aztán voltak még ilyen furcsaságok, például az első nap az egyik bevezető előadás egyik diáján egy térkép volt, bejelölve rajta az EMBL tagországai. Magyarország nem volt rajta, vagyis de, a Nagy Magyarország Horvátországgal összefűzve, rajta valami egészmás zászlóval...

Ez az EMBL egy nagy campus, sok épülettel és rengeteg zöldterülettel. És vannak bárányok is! Ott legeltek az épület tövében, csak úgy... tiszta cukik voltak. Remélem ők nem részei az itt zajló biológiai kutatásoknak.

A magyar-portugál EB meccs is akkor volt. Sajnos nem tudtuk nézni, de azért online követtük az eseményeket. Amikor még mi vezettünk 1-0-ra, odatoltam a telefonom a portugál srác elé azzal, hogy hát nem akarok csalódást okozni, de... Innentől kezdve minden gólnál átkiabáltunk a másiknak, közben a többiek próbáltak csapatot választani. A lányok nekünk drukkoltak, a fiúk a portugáloknak. Azóta sem értem egyébként, hogy ilyen béna teljesítménnyel hogy lehet EB-t nyerni, de ez nem az én dolgom.

Végül volt még egykét meglepő dolog a vonatút során. Stuttgart például kétszer is a frászt hozta rám, ugyanis a vonat ugyanabba az irányba indult tovább, mint ahonnan érkezett, és ez merőben meglepő volt. A hazafelé úton egy csoportnyi középkorú nő mellett ültem. Pezsgőztek. A vonaton. Volt úti-műanyag-pezsgőspoharuk!!! Németek... Mint mondtam, a németekkel kapcsolatban voltak elvárásaim, mielőtt kimentem. Hát most, hogy már láttam, ahogy az egyik nő cipőstül telitalppal ráállt az ülésre, csak hogy kényelmesebben elérje a táskáját... már nincsenek.