Just married

június 14. vasárnap

hajnali 2 óra 47 perc
- Jóreggelt, hölgyeim és urarim, köszöntjük önöket Magyarországon, ahogy ígértük, most Nagykanizsa mellett megállunk egy 20 perces pihenőre.

hajnali 4 óra körül
Előttünk kel fel a Nap.
Mintha álomból ébrednék, pedig nem is aludtam. Kinyitom a szemem, már Magyarországon vagyunk.

június 12. péntek

hajnali 4 óra 20 perc: ébresztő; 5 óra 20 perc: indulás, az úticél Nápolyon át Capri szigete.
reggel 7 óra 20: érkezés a kikötőbe, buszról le, kompra fel. Csodálatos a tenger és én nem vagyok tengeribeteg. Amint Nápoly eltűnik mögöttünk a láthatáron, előttünk feltűnik Capri, a hegysziget.




Caprin négy városka* található, Marina Grandéba érkezünk, innen sikló visz fel Capri városába.

Capri a luxus kisvárosa, fényűző paloták, szállodák és üzletek: egy-egy ruha, cipő vagy táska ára egy félévi fizetésemmel egyenlő. Mindent a szemnek. Még körbesétáljuk az aprócska, de annál szebb Augustus parkot, csodálatos kilátással a tengerre.

 

Zsúfolásig telt mikrobusz visz fel a szűk hegyi szerpentineken Anacapri városába. Az út egyik oldala hegymeredek, a másik tengerhez futó szakadék. Engem lenyűgöz a látvány, más inkább elfordítja a fejét, megijeszti a mélység, és a busz is siet. Pár perc alatt megérkezünk Anacapriba, a turisták városába. Nem sokat láthatunk belőle, de egy kis kilátóponton felismerjük a távolban Nápoly hegyeit, a Vezúvot és a Sorrentói félszigetet. Kapunk ebédet is: Hercegnek tintahal, nekem ravioli. Rövid szabadprogram, a libegőt most nem próbáljuk ki. Biztosan gyönyörű, de egyszemélyes, lábtartó nélküli nyitott székekben lehet csak feljutni, és nekem ez nem tetszik. Inkább sétálunk egy kicsit, így sem jut rá sok idő.

délután 3 óra 30: újra kompra szállunk, szinte végigalusszuk az utat, 4-kor érkezünk vissza Nápolyba. Busszal bemegyünk kicsit a városba, két helyen szállunk ki egy-egy kis sétát tenni. A nevezetesebb épületek mind fel vannak állványozva, nem sokat látunk belülük.

Rengeteg az ember, hatalmas a forgalom, zsúfolt minden, szörnyű hely. Végre visszaülünk a buszba, ott egy kicsit jobb. Hatalmas város, rengeteg a szemét, a rendezetlenség, mindenütt csúnya lakóépületek, nem, semmi szépséget nem találok benne.

június 10. szerda

hajnali 5 óra: ébresztő; 6 óra: indulás a Vezúvhoz, Pompeibe és a Sorrentói felszigetre.
reggel 8 óra 30 perc: már megérkeztünk a Vezúvra, a kráterhez csak gyalog lehet felmenni, oda jegyet kell váltani, de csak 9-kor nyit a pénztár (valójában negyed 10-kor). Végre bejutunk, és elindulunk fölfelé. Vörös a föld, kisebb-nagyobb kavicsok borítják az utat, nehéz haladni, ha az emberen nem túrabakancs van. Szerencsénk van a korai érkezéssel, bár árnyék csak "checkpointokon" van, még nem tűz a nap nagyon erősen. Ahogy egyre feljebb érünk, úgy tárul ki a tér és a lábaink előtt hever Nápoly és a tenger. Innen messziről egészen szép.

Megpillantjuk a krátert. Enyhe kénes szagot érezni, és a sziklák között kigőzölgést is látunk. Haladunk tovább az úton, egyenesen bele egy hatalmas, gomolygó, fekete felhőbe. Megsimogatjuk a felhőt, a hegy külső oldaláról áramlik a kráter felé, és minket jóleső hűvössel fogad. Talán nem is jártam még vulkánnál, de valami ilyesmire számítottam, csak az lep meg, hogy a talajt nagyobb szemcséjű kavicsok, kövek borítják, és nincs por. Kissé holdbéli táj, de még ezen a termőtalaj nélküli kopárságon is zöldellenek kis növénycsomók. Megérte följönni.



déli 12 óra: elindul a pompeji körbevezetés. Az idegenvezetőnk egy Nápolyban élő magyar vízilabdázónő, bokáján a pekingi olimpia tetoválása. Nagyon szimpatikus nő, maximálisan felkészült, minden kérdésre hosszú, kimerítő választ ad, látszik, hogy imád ezen a vidéken élni. Csuda hely ez a Pompeji, de engem inkább az nyűgöz le, hogy ezekből a romokból mennyi mindent meg tudnak állapítani a régészek és a történészek. Egy látszólag semmiről sem árulkdó helyiségről is tudják, hogy mire használták, milyen szerepet töltött be a lakók életében, milyen szokások voltak akkoriban, kik laktak itt, stb. Restaurálás és egy ideiglenes kiállítás miatt az egyébként megtekinthető holttessteket most elrejtették előlünk, csak hármat látunk: egy kutyát, egy 2 éves gyermeket és egy kisfiút. Kicsit hátborzongatóbb élményre számítottam, de nem volt idő csodálkozni rajtuk.

Hagyományos nápolyi recept alapján készült, kemencében sült margherita pizzát ebédelünk, aztán teszünk egy kis sétát Sorrentóban, és hazabuszozunk.

A háttérben a Vezúv uralja a tájat

június 8. hétfő

hajnali 5 óra: ébresztő; 6 óra: indulás egy egész napos római felfedezőútra.
A busz nem mehet be a belvárosba, Laurentinától metróval utazunk. Fel sem tudom idézni, mennyi mindent láttunk, persze vagy két templomot leszámítva mindent csak kívülről: a Colosseumot, a Szent Péter bazilikát és az előtte lévő hatalmas teret, a Pantheont, a II Victor Emmanuel emlékművet, két nagy egyiptomi obeliszket, a Trevi kutat**, a spanyol lépcsőt, stb.

Róma tele van túristákkal. Budapesten el lehet menni úgy a Várba vagy a Bazilikához, hogy az ember elfér, nincs hatalmas tömeg. Ez itt nem így van, mindenhol más túristákba, a túristáknak idegenvezetést kínáló emberekbe, kalapokat és szelfibotokat traktáló bevándolrókba ütközünk. Zavar ez a sok ember, nem lehet látni tőlük semmit, nem hagyják élményt szerezni az embert.

június 6. szombat

déli 12 óra: a busz begördül az apartmantelepre, megérkeztünk Sperlongába. Elfoglaljuk a saját konyhás, fürdőszobás, erkélyes stúdió apartmanunkat, és innentől miénk a nap, a holnap és minden második nap.
Jókor jöttünk. Még nem kezdődött el az igazi szezon, még nincs tömeg, kellemes kisvárosi hangulat fogad. Sperlonga órvárosa a tengerbe nyúló magaslatra épült, csupa sikátor, minden utca egy-egy lépcsősor is egyben. Az óváros magaslata egy kis és egy nagy öbölre osztja a tengerpartot. A kis öböl tisztább, szebb a víz, puhább a homok, mi ezt választjuk a fürdőzéshez. A régi utcácskákon butikok, éttermek, kávézók, fagyizók várják a kalandozókat. A fehér falak között gyönyörű lila és piros virágok díszítik a várost, a parton hatalmas kaktuszok nőnek. És hogy milyen barbárak az emberek, itt nem a falakra írják, hanem a kaktuszokba karcolják bele nevüket az ide látogatók...
Az újvárosi rész is nagyon barátságos, szépen rendezettek az utcák, tisztaság és nyugalom van. Jó lesz itt nekünk.

június 5. péntek

délután 5 óra 30 perc: végre felbukkan a buszunk a Hősök tere melletti nagy buszparkolóban. Bepakolunk, megtaláljuk a helyünket, aztán lassan a nagyvárosi forgalomban kiaraszolunk Budapestről. Székesfehérváron még felveszünk egy családot, és elindulunk a kb. 1500 km-es útra Róma alá, Nápoly fölé, Sperlongába.

este 10 óra körül: hosszúra nyúlik a naplemente, lassan sötétedik, mintha nem is akarna lemenni a Nap. Most még Magyarországon vagyunk, becsukom a szemem.

Indulunk.



* Capri, Anacapri, Marina Grande, Marina Piccolo
** óriási csalódás: néhány éve Anyával voltunk itt, ez volt a kedvenc helyem, most viszont alig látszott belőle valami az állványzatoktól: éppen felújítják.