Sokadik színdarab, amiben férfiállatok kapcarongyként kezelik a nőket, a problémák megoldása pedig az ivás és az ölés. Egymás megértésére kísérletet sem tesznek, az emberek közös sorsa az egyéni szenvedés, s a létezésnek jószerint csak a bírhatatlan tűrés vagy a bosszúvágy ad értelmet.
Azon gondolkodtam, vajon ezek a karakterek azért születtek-e meg a regényekben, mert szokatlanok voltak, tetteik meghökkentőek és elgondolkodtatók, s az akkori olvasó bulváros kíváncsisággal merült el ebben a másik világban; vagy épp ellenkezőleg: azért, mert akkoriban tényleg ez volt az élét.
Úgy hallottam, utóbbi. Én ebben nem akarok hinni.