Sokkal békésebb lenne a világ, ha a civil embereknek nem válna identitásává a pártszimpátiája - vagy nem címkézzünk fel másokat a pártszimpátiájuk alapján, mintha az az ő identitásuk lenne. Ez maradjon meg a politikusok sajátja. Elvek mentén kellene definiálnunk magunkat és egymást, és nem pártok neve alapján. Illetve meg kellene hagynunk annak a lehetőségét, hogy a szavazat és a támogatás nem identitás.
Van egy önismereti "játék", feladat, amikor írnod kell magadról 20 állítást, arra a formára, hogy "Én ____ vagyok." - Nagyon meglepődnék, ha 100 civil ember közül 1-nél több ember listájában ott szerepelne a párthovatartozása.
Szerintem két dolog vezetett ahhoz, hogy az "A" párt szavazója "ás" lett. Az egyik, hogy ezt a retorikát az elmúlt években csúcsra játratta mindegyik párt. A másik, hogy a pártok aktívan buzdították az embereket, hogy fejezzék ki párthovatartozásukat, és azonosítsák magukat valakinek a színeiben.
Mások megismerésében hajlamosak vagyunk egyetlen identitáselem alapján azonosítani a másikat, és megelégedni ezzel (ez teljesen általános emberi gondolkodási mechanizmus, hiszen leegyszerűsíti a világot, könnyebb tájékozódnunk benne). Nagyon szeretném, ha az emberek értenék, hogy mindenki több annál, hogy kire szavazott.