Metallica

Szóval tegnap volt ez a 'tallica guys. Nagyon picik voltak, 100m-ről moziztam, de semmi sem zavarta a kilátásomat. Sem a színpadra, sem a gyönyörű tiszta, csillagos égre, mindaddig amíg a Metallica piro-elemei el nem homályosították az eget. Na nem mintha béntam volna, nagyon jó volt a zene, nagyszerá volt a hangosítás, és el nem tudom képzelni, hogy az előzenekarokkal miért bántak olyan sehogy. Az első előzenekar mondjuk tényleg felejtős volt, de a másiknak örültem volna, ha jobb hangzást hagynak. Ami nem volt túl jó, az a hűvösség volt, de kaptam törölközőt, és a koncertre azért jó idő lett. Egyébként 3 kivetítő volt, és olyan LCD-TV minőségű, szóval nagyon szép színei voltak, össze sem lehet hasonlítani a Szigeten lévőkkel.

Az állóhelyeken hatalmas tömeg hömpölygött, kicsit féltem, hogy hogy fogunk majd kijutni, de szerencsére kifelé menet már eloszlottak, nem kellett velük szorosabb kapcsolatba kerülni. Tetszett még az is, hogy nagyon nemzetközi koncert volt: a közelemben németül beszélők (szerintem osztrákok) ültek, voltak lengyelek, csehek és szlovákok is. Az ülésekről még egyébként annyit, hogy kíváncsi lennék, hogy a középső szektorokban drága jegyért ülők mit láttak a színpadból és a kivetítőkből, mert pont előttük volt felállítva néhány kajás sátor, reflektoroknak és hangfalaknak szánt 2 hatalmas oszlop, valamint a hangosítósátor, meg még egy fekete sátor, ami talán a fényeké lehetett.

2 órát játszottak, és bár sokszor néztem az órára, elhallgattam volna még őket legalább egy óráig.

Türüpp

Csináltam sajtostésztát ebédre. Incsifincsi lett. És már el is fogyott mind, mú.

És szerintem most az lesz, hogy telepocival alszom egyet, utána elkészülődöm, 6-ra megyek matekzh-t írni, utána találkozom Herceggel meg Andival és Tamással és mégegyszer boldog szülinapot kívánunk neki. És ha már homár, isten éltessen, Tücsök! :)

Mosoly szomor hátán

Biztos front van, vagy valami, de elég sok ember szomorkodik mostanában. A bejegyzés címe eredetileg Szomor mosoly hátár akart lenni, de aztán rájöttem, hogy akármennyire is elcsesztem az etolgyakos jegyzőkönyvem, és akármennyire leetséges, hogy csak 4-es leszek belőle, azért mégis csak kiváltottam a szerveském-beugrót és még Herceg szülinapja is ma van. Inkább nem foglalkozom azzal, hogy borongós az idő, mert egy szülinap az szülinap, és olyankor mindenhez pozitívan kell hozzáállni.

Aktív nap

10 órakor keltem. Békésen aludtam, miközben kinn a betonon kapartak, füvet nyírtak, autók jártak, és meleg volt. De olyan jót álmodtam. Benne volt az az általános iskolai tanárnőm, akivel úgy szeretnék megint találkozni.

Mikor felébredtem, Eszter volt itt benn a szobában, akitől kaptam egy teknős-képet. Nagyon kedves szobatársam van ám! :) Még Vicustól is kaptam pár sort, úgyhogy igazán vidáman keltem ki az ágyból és vágtam neki ennek a napnak.

Nem történt túl sok minden, a fizkém a szokásos volt. Délben hazajöttem, reggeliztem, és nekiláttam ismételni a mai választhatótárgyas vizsgazéhámra. Kevesebb mint egy óra után mondtam azt, hogy ebből mostmár ennyi elég volt. Úgyhogy inkább játszottam. Aztán mentem találkozni Herceggel, 5-re pedig visszamentem zéházni. Kb. 20 perc alatt írtam tele a papírt, én voltam az első, aki beadta. Pontosabban a második, de előttem a srác kb. 3 perc után döntött úgy, hogy inkább vizsgára jön.

6 órára értem vissza a koliba. Azóta vacsiztam és átnéztem a matek próbazh-t, úgyhogy holnap nem megyek be matekra. Most még mosogatok, pakolok, táskát varrok, és becsomagolom Herceg ajándékát.

Calmdown

Most egy kicsit lenyugodtam.

Herceg megérkezett msn-re, és az egyik szobatársam is itt van.

Jót tett a zuhanyzás, egy kicsit tisztábbnak érzem a gondolataimat. Most visszatértem ahhoz a régi erős lány öntudatához, akinek ha valami lelki baja van, pontosan tudja annak eredetét és forrását, tisztában van a tényekkel és a lehetőségekkel. Valamelyest. Fog ez nekem még néhány vacak órát szerezni, de most igyekszem nem foglalkozni az egésszel, elterelni a gondolataimat, és holnapra aludni egy nagyot.

Fekete

Igen, ez mára a 4. bejegyzésem, de még valamit - valakit muszáj leírnom. Ma véletlenül - de úgy tűnik egy emléksugallatra - feketébe öltöztem.

Mert akármennyire is ki vagyok fodulva önmagamból, és kezdem belátni, hogy abba a soksok emberbe tartozom, akik akár tudtuk nélkül is, de depresziósak, képtelen vagyok elfelejteni azt, aki mellett és miatt és akivel régen egészen máshogy gondolkoztam és aki miatt annyi változás történt velem. És akivel sok volt bennünk a közös, sokszor gondolkoztunk ugyanazon, csak mint kiderült, nekem az csak egy gyerek zord meséje volt.

Néha látlak Téged az emberekben.

Mintha létezne a történet, hogy valaki kilép a társadalomból, és évekkel később kiderül, hogy még él.

Hogy dobban a szíve,

nem húzza mélybe

semmilyen fájdalom.

Most pedig tanulnom kéne a holnapi vizsgazéhámra, de nagyon szét vagyok esve. Helyre kéne pofoznom magam valahogy. Csak egy ölelés kéne. Vagy egy szobatárs.

Gödöllő, Menyasszonytánc

Vasárnap délutánra érkezett meg a busz Miskolcról, és én Pestről a gödöllői kastély elé. Bementünk, szép volt. Jelenleg képtelen vagyok bővebben fogalmazni.

Utána átmentünk Pestre, ahol az Operettszínházban megnéztük a Menyasszonytánc c. operettet. Klezmer zene. Tipikusan az, amelyiktől ha magában hallgatnám, a hideg rázna és felidegesítene. Szeretem a színpadot. Az sokkal inkább az én világom. A mozgás, a térkitöltés, az összhang, a színészi játék, a hangsúly, a mimika, a gesztusok, zenével kísérve. Remek darab volt, szívesen megnézném máskor is. A legnagyobb élmény nekem mégis az volt, hogy sosem gondoltam volna, hogy valaha is élőben, testközelből láthatom színpadon játszani Mikó Istvánt, Molnár Piroskát és Faragó Andrást. Nyilván előző kettő érte meg inkább, utóbbi még fiatal.

A nézőtéren a földszint legelső sorában ültünk, bal szélen. Így is nagyon jól lehetett látni a színpadot, ráadásul annak egy része kicsit előrenyúlik a nézőtér közelében, úgyhogy egy-egy jelenetben alig egy méterrel előttünk szaladt el egy-egy színész. Nagyon tetszett. Szeretnék gyakrabban színházba járni. Hiányzik a színjátszás.

Viszont van helyette Vokál, bár úgy tűnik, nyárig már nem sokáig, vizsgaidőszakban mindenki szanaszét lesz. A mai próbán eléggé nyüff hangulatban voltam; pedig igazán jó volt.

Turnover

Hibáztam. Megint hagytam, hogy felforduljon a világ. Újra elvesztettem a kontrollt. Ilyenkor napokig nincs visszaút. Ha van egy kicsi erőm és képes vagyok még magamnak ígéretet tenni, akkor mégis lesz.

Beteg vagyok. Pszichológushoz kéne mennem. Lehetetlen célom van. Nyilván semmi sem lehetetlen, de az én módszeremmel igen. Komolyan azt érzem, hogy meg fogok őrülni. Azért így alig 19 évesen elég vacak tudat az, hogy a saját napjaimat emésztem föl. Régen játék volt az "anorexia", tudtam irányítani. Volt egyensúly. Most nincs. Egyedül nincs. Kell valaki, aki vigyáz rám. Aki nem hagyja, hogy a ló egyik oldaláról boruljak a másikra, közben meg sebet ejtsen a patkó. Erre jelenleg egyetlen ember lenne képes. De most még nem lehet.

Addig pedig türelmesen rosszul vagyok magamtól. Néha vasszigorral utasítok vissza minden kilengést, néha engedek. Túlzottan is. Már képtelen vagyok arra, hogy egyedül racionálisan gondolkozzak. Sírhatnékom van. Kérek egy saját otthont.

Fáradt egyedüllét

Nagyon fáradt vagyok. Mára rengeteget aludtam, és szerintem túlaludtam magam. Nem sokat haladtam a keddi készüléssel, mondjuk időm még van és az anyag sem olyan sok.

Kissé nyűgösnek érzem magam, aludnék már, de még nincs kedvem, még zuhizni is kéne menni. Hajat is akarok mosni. Örülök, hogy holnap végre látom az Anyukámat, és Herceget is, mert megint nem szeretek egyedül lenni itt a koliban. Egy külön lakást akarok Herceggel, meg egy külön konyhával, ahol nem folyik a földön a víz mert lyukas a csap, és egy fürdőszobával amit akkor használok amikor akarok, mert nem várok arra, hogy szobatárs visszajöjjön hogy egyedül legyek.

Remélem a holnap jó lesz. Majd írok róla.

Ebéd

Főzés közben arra gondoltam, írok ide némi jótanácsot, de aztán másképp alakultak a dolgok.

Az eredeti tanács az lett volna, hogy ha porlevest főztök, akkor annyi vízzel csináljátok, amennyit írnak hozzá.

Aztán úgy lett, hogy szerintem én egy picit több vizet raktam a fazékba, bár képtelen vagyok megbecsülni, hogy mégis mennyit, és végül mégiscsak nagyon finom levesem lett. A ragulevesemnek tökéletes állaga lett és a porlevesekhez képest nem lett túl sós vagy túl vízízű. ondhatni pondoptimális. Jóétvágyat. :)

Változik

Csak most tűnt fel, hogy egy 200 oldalas latin szavakkal vagy fizikai képletekkel teleírt könyv megtanulása nem tűnik olyan ilyesztőnek, mint 12.-ben 10 oldal elolvasása az irodalom szöveggyűjteményből.

Paradox

Ma, május 7-én délután kaptam az iwiwen egy üzenetet, hogy most pénteken, április 23-án búcsúzik a chili.

Álom

Elég furcsát álmodtam ma. Elájultam benne, mondjuk Tike is, mindezt Vicus szülinapján. Vicus ajándéka egyetlen mondjuk közönséges táblacsoki lett volna, aminek a beszerzéséről én gondoskodtam ugyan, de otthon hagytam. Ezért az emberek, Vicussal együtt elmentek hozzánk, majd visszajöttek. Közben 3-an maradtunk ott, ahol voltunk (nem tudom hol volt), azt hiszem Veréb, aki a gépnél ült, Tike és én, és már mondtam, mi történt. Aztán visszajöttek az emberek, a csokival együtt. Valami hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy elmegyünk hozzánk -megint. El is mentünk, de már elég késő volt, este fél 11-kor egy rakat emberrel állítottam haza, hogy mi akkor mostmár ott ünnepelnénk Vicust. A meglepő az volt, hogy anyukám ébren volt sőt, éber volt, merthogy az erkélyen -bár mi sötétben értünk haza- ragyogó, vakító napsütés volt. Sőt. 2 Nap volt az égen! Az egyik kb. "egy óránál", a másik egészen "balra". Azért írom így, mert a mi erkélyünk a valóságban Keletre néz, tehát a jobbrafelé lemenő Napot semmiképpen sem lehet látni, és a felkelő Nap is velünk szemben vagy jobbrafelé látható. Valahol itt ébredtem fel.

Túl szélsőséges

Ez a múltkori "összeszedem magam" dolog túl jól sikerült. Tegnap délelőtt éhesen értem haza, és mikor leültem, hogy nyugodtam megreggelizzek, és magam elé vettem a capuccinomat, hogy leegyem róla a habot, a kiskanál nagyon durván remegett a kezemben. Arról nem is beszélve, hogy mikor hazafelé jövet már a koli közelében jártam, egyre inkább az volt az érzésem, hogy összerogy alattam a lábam. Alig volt benne erő. Elvonási tünetek? Szóval a helyzet az, hogy most már fizikailag kezdek szétesni, de sebaj, inkább összekaparom magam. (Csak óvatosan ígérem meg.)

Amúgy kíváncsi lennék, hogy kány kiló vagyok most. Már biztosan nem vagyok 60. Ha kiderülne, hogy 58 vagyok, akkor meglepődnék, hogy "mér'olyansok?", de 56 kilósan meg a szervezetem képtelen ellátni magát. Meg kellene találnom a helyes súlyt, meg a kontrollt. Kicsit összevissza vagyok én ezzel. Néhány napig zabálok és zabálok, aztán meg kétségbe esem, hogy jézusomdekövérvagyok (amit mások nem látnak, de én érzem), és akkor hirtelen napokig képes lennék nem enni. És még lelkiismeret-furdalásom is van, mindkét esetben. De utálom én ezt.

Egyébként az előbb kaptam egy hírlevelet, amiben segítenek nekem lefogyni. Hát nem remek?

Teherlerázás

Végre mehetek aludni.

Ma volt a 2. szerveskémiazh, aminek ugyan nincs nagy tétje, de szerintem jól sikeült, bízom a legjobbakban.

Volt fizkém, az nemérdekes, meg a matek se.

Volam boltban, vettem eztazt.

Hazaértem, vacsiztam, neteztem, eltelt az idő, aztán 7-kor lementem szeminárra. Közel 9 volt, amikor belekezdhettem az etológia jegyzőkönyvbe, és szerencsére már be is fejeztem. Büszke vagyok rá.

Holnap felveszem az indexem. Ha valaki valamelyik kurzusfórumon nem kérdezi meg, hogy mikor lehet felvenni, eszembe se jut.

Most viszont más nem jut eszembe, muszáj aludnom...

Nem úgy, mint tavaly

Azért akármennyire is közeleg a vizsgaidőszak, és vizsgaelőadást tartok, rá egy hétre vizsgazéhát írok ugyanebből, és holnap szerveském zh, és fizkém házikat adok be, és a dékáni szünet napján este 6-tól matekzh-t írok, meg még ki tudja melyik tanár mit talál ki, aztért mégis csak örülök annak, hogy már túl vagyok az érettségin. És minden érettségizőnek sok nyuszifület kívánok.

ShoppinGirl

Megdöbbenés, mármár CandyLand, tessék meglepődni és büszkének lenni rám!

1. Már korábban említettem, hogy lett kiscipőm, topánom, kinek hogy tetszik. Nekem nagyon. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyenem is lesz.

2. Az elmúlt napokban többször voltam nézelődni ruhaügyben. Mondhatni shoppingolni. Én, önszántamból.

3. Lett szoknyám. Térdföléérő, nem fekete, sőt, inkább türkiz, fehér mintával és egy fehér szalaggal.

4. Kerestem ma hozzá felsőt, és hosszas nézelődés és próbálgatás után találtam. Fehér, pánt nélküli top, szép anyagú.

5. A felsőt a Zara-ban vettem. (Szaszy és Verébke, rátok gondoltam ám. :) )

6. Nem szórtam szét az összes vagyonom, kétezer huf volt csak.

Szóval így esett, hogy Tikének üzenem: már semmi. :)

Vége a bújkálásnak

Üzenem Neked: megvagy! wáhá

Spin

Ma egy kicsit megint felfordult a világ. De összeszedem magam. Megígérem.