Ezek még tegnapiak, de íráskor nem jutottak eszembe, nagyon szép történetek.
Szagok
Amikor a szennyvíz, az Unicum és a cigifüst szaga egyszerre zúdul be az ember orrán.
Büszke
A villamoson egy idős házaspár ült, mellettük két cigányfiú állt. A néni épp azt mondta a bácsinak, hogy "...azért egy két éves gyereknek már nem illik bepisilnie." Ezt meghallotta az egyik, és fennhangon így szólt: "Két évesen nem illik bepisilni?! Én még hét éves koromban is bepisiltem!"
Erre büszkének lenni...
2013. május 14., kedd
2013. május 13., hétfő
Mai történések
Szülinapok
Többrendbeli szülinapok és események vannak itt mostanában.
- Herceg negyed évszázados. Mézi pont annyi idős, mint amennyi Herceg volt, amikor én megszülettem. Mikor született Mézi? (Ha még nem emlegettem, Mézi a szomszéd kislány).
- Pont ma egy hónapja, hogy menyasszonya lettem Hercegnek.
Érettségi
Rendkívül büszke vagyok magamra, amiért Szerintem az teljesen normális, hogy képes vagyok megírni egy középszintű matek érettségit, de azért az emelt szintűbe még nem mertem belenézni.
Már alig várom, hogy megnézhessem a bioszokat és a fizikákat. Utóbbiból lehet, hogy szintén csak a középszintűhöz leszek elég bátor. Ú meg a föci, hátha még az is megy.
Béremelés
Azt a hírt hallottam, mely szerint az orvosok, ápolók, egyéb kórházi szakdolgozók bérét valami bruttó 40e forinttal emelik. Ez remek, mondhatni csodás (bár nettó 20ezertől én azért nem lennék annyira elájulva.) A kormány rendkívül büszkén domborítja most a mellkasát, hogy bizony semelyik másik uniós országban nem emelik az egészségügyben dolgozók bérét, csak közben elfelejtik összehasonlítani a bérezéseket.
Többrendbeli szülinapok és események vannak itt mostanában.
- Herceg negyed évszázados. Mézi pont annyi idős, mint amennyi Herceg volt, amikor én megszülettem. Mikor született Mézi? (Ha még nem emlegettem, Mézi a szomszéd kislány).
- Pont ma egy hónapja, hogy menyasszonya lettem Hercegnek.
Érettségi
Már alig várom, hogy megnézhessem a bioszokat és a fizikákat. Utóbbiból lehet, hogy szintén csak a középszintűhöz leszek elég bátor. Ú meg a föci, hátha még az is megy.
Béremelés
Azt a hírt hallottam, mely szerint az orvosok, ápolók, egyéb kórházi szakdolgozók bérét valami bruttó 40e forinttal emelik. Ez remek, mondhatni csodás (bár nettó 20ezertől én azért nem lennék annyira elájulva.) A kormány rendkívül büszkén domborítja most a mellkasát, hogy bizony semelyik másik uniós országban nem emelik az egészségügyben dolgozók bérét, csak közben elfelejtik összehasonlítani a bérezéseket.
Tömeg
Nekem azt tanították, hogy a természetben minden rendszer törekszik a legalacsonyabb energiaállapot elérésére és az entrópia (spontán folyamatban) sosem csökkenhet.
Kérem, ez nem igaz.
Ha a villamoson az ember bal oldalán 15-en állnak, és mindenki legalább 3 felületen ér hozzá a mellette állókhoz, sőt, már a lábán is taposnak, akkor a jobb oldalán hiába van másfél méter üres hely, nincs az a vákuum ami odakényszeríthetné.
Én nem értem komolyan, nincs ezeknek az embereknek igényük a személyes térre? A másik lehetőség, hogy a doktorimat az embereket összetartó erős kölcsönhatásról fogom írni, mert az kizárt dolog, hogy bárki is szeretne állandóan idegenekhez dörgölőzni.
2013. május 11., szombat
Utcai árusok
Nagyon utálom azokat az árusokat, akik köztereken "férfi-női-börkesztyűűt, tessék a sztikibodikot, tessék a pamutzoknikot, bugyikat, egy százas a medvehagyma, kerámiasütőt" satöbbit árulnak. Viszont amikor a bácsika / nénike csak úgy csendben ücsörög, előtte egy vödörben gyönyörű nárcisz, vagy orgona, esetleg tulipán, őket kedvelem, vagy inkább sajnálom, nem is tudom. Tőlük azért mégis csak szívesebben vennék valamit, ha hajlandó lennék az utcai árusoktól bármit is venni.
Tegnap voltunk Anyával a piacon, ahol szintén volt sok idős néni, aki épp csak néhány dolgot árult: egy kis sóskát, diót, petrezselymet... Őket is úgy sajnálom, amikor nem tőlük veszik meg az árut. Anya épp ilyeneket vett egy huszonévesnek kinéző, rendkívül bamba és értetlen fiútól, miközben ugyanezeket a közvetlenül mellette álló nénitől is meg tudta volna venni. Olyan kis szomorú, bánatos arca volt a néninek, aki egész nap csak áll, és várja, hogy tőle is vegyenek valamit. Ilyenkor úgy megvennék tőle mindent, csak hogy végre hazamehessen, leülhessen, pihenhessen.
Tegnap voltunk Anyával a piacon, ahol szintén volt sok idős néni, aki épp csak néhány dolgot árult: egy kis sóskát, diót, petrezselymet... Őket is úgy sajnálom, amikor nem tőlük veszik meg az árut. Anya épp ilyeneket vett egy huszonévesnek kinéző, rendkívül bamba és értetlen fiútól, miközben ugyanezeket a közvetlenül mellette álló nénitől is meg tudta volna venni. Olyan kis szomorú, bánatos arca volt a néninek, aki egész nap csak áll, és várja, hogy tőle is vegyenek valamit. Ilyenkor úgy megvennék tőle mindent, csak hogy végre hazamehessen, leülhessen, pihenhessen.
2013. május 9., csütörtök
Meló
Most, hogy a szerződéseket aláírtam, teljes mértékben hivatalossá vált, hogy nyáron dolgozni fogok.
Módja: önállóan, részben együttműködve
Feladat: Minták előkészítése, kísérletek tervezése és floureszcencia-módszerek kidolgozása a K-ionok reguláló szerepének vizsgálatára a homológ rekombinációban.
Igazi, fehérköpenyes munka!
2013. május 8., szerda
Játék
Numerikus módszerek előadás. A tanár megemlíti, hogy octaveban lehet mozgásokat is szimulálni, és egyébként vannak a neten olyan játékprogramok, amikben testek a fizika törvényi szerint mozognak.
Például a CrayonGames - erről mutatott is egy videót, amiben ezzel játszik valaki - amiről ezt találta mondani:
"De ezt majd inkább csak a zh után... mert... egy kicsit függővé lehet tőle válni..."
Például a CrayonGames - erről mutatott is egy videót, amiben ezzel játszik valaki - amiről ezt találta mondani:
"De ezt majd inkább csak a zh után... mert... egy kicsit függővé lehet tőle válni..."
Ajándék
Ma éjszaka sokfélét álmodtam, jó volt mind, de a legjobb része az volt, amikor szülinapom alkalmából Szaszy és Veréb eljött hozzánk, és reeengetegsok ajándékot kaptam tőlük!
2013. május 7., kedd
Abszolút HŰHA!
Szokták néha emlegetni azt a bizonyos "aha!-érzést", amikor valami sokáig tartó meg-nemértés után hirtelen világossá válik, és olyankor az ember a homlokára csap.
Nem tudom van-e fogalom arra, amit én ma éreztem, ezért kénytelen voltam elnevezni, így lett "hűha!-érzés" a neve.
Az történt ugyanis, hogy van egy nagyon hosszú című tárgyunk, amihez beadandót kell készíteni, és D-vel dolgozom együtt. Van egy cikkünk, ami az egészhez az alapot adja, de angol, és egyikünk se ért különösebben a témához. Nagyjából azért megértettem, hogy miről van szó. Ma ültünk le először, hogy nekilássunk a beadandóhoz, ami tulajdonképp abból áll, hogy egy modellt kell készíteni az adott jelenségre.
Röviden vázolva: van egy plazmid, benne néhány gén, hozzájuk tartozó promóterrel, és a géntermékek a promóterhez kötődve gátolni tudják a hozzá tartozó gén átírását. Ez egy néhány elemű molekuláris logikai kapcsolatrendszer. Egyensúlyi koncentrációkat kéne meghatározni, ilyesmi. Programozással, természetesen.
Szóval leültünk ott ketten, én összefoglaltam, hogy milyen elemeink vannak, hogy kapcsolódnak, mit látunk a cikkbeli ábrán. Mindeközben már gondolkoztam, hogy programnyelven mindezt hogy is lehet elmondani. Már ezen is meglepődtem, de amikor azt találtam mondani, hogy egynémelyik számmal vigyázni kell, mert van esély rá, hogy nagyon pici, ezért az időlépésekben a numerikus hiba nagyon megnőhet, akkor kerekre nyílt szemekkel, hangosan megszólaltam: "Hűha, én ilyeneket tudok?"
De ez még semmi, mert utána felírtam három diffegyenletet és összeraktam egy komplett scriptet, magamtól.
Na jó, nem fényezem magam tovább, a koncentráció időbeli változása nem valami bonyolult diffegyenlet, és még a logikai kapcsolásokat se sikerült beépítenem a programba, de majd azt is megoldom.
Szóval Hű meg Ha, ki a fene gondolta volna, hogy én egyszer ilyeneket fogok csinálni...
Ráadásul, itt ezt még blogon nem nagyon híreszteltem, és amúgy is viszonylag kevesen tudják, hogy állást kaptam a SOTE Biofizikai Intézetében. Nyárra nyolcórás munka, utána pedig tervezek ottmaradni legalább jövő májusig, hacsak nem akarom majd a szakdogámat is abból a témából megírni, akkor maradok még egy évet.
Egy fehérjével kapcsolatos kutatás, remek lehetőség, önálló munkával, saját ötletekkel, mindenféle gyakorlati problémák megoldásával.
Ma kaptam egy üzenetet a jövőbeli főnökömtől (akinek majd fogok adni valami kedves, hozzáillő blognevet), hogy amikor munkába állok (június), akkor az első fontos feladatom az lesz, hogy a munkatársak körében tartsak egy előadást arról, hogy miket olvastam a cikkekben.
Majd ha oda jutunk, erről is mesélek, jól.
Végül van itt még egy dolog, ami ezt a remek napot lezárja: M volt olyan kedves, hogy nekem adott egy díjat, amit nekem most kötelességem tovább ajándékozni.
A bloglistámon elég sokan szerepelnek, de nézze meg mindenki, milyen régen írtak már ők újakat, így nekik nem is fogom továbbadni. Valójában 5 olyan blog van, ami megkaphatná tőlem ezt a remek díjat, de különböző szempontok miatt mindössze 3 marad.
Herceg, Szaszy és Veréb kap most ilyet. Herceg blogján fog a legjobban mutatni!
És egyébként egyetértek abban, hogy aki olvas, az tudomást szerez erről, ezért fölösleges szólni. Itt szólok, tessék, Ti kaptátok a díjat!
Nem tudom van-e fogalom arra, amit én ma éreztem, ezért kénytelen voltam elnevezni, így lett "hűha!-érzés" a neve.
Az történt ugyanis, hogy van egy nagyon hosszú című tárgyunk, amihez beadandót kell készíteni, és D-vel dolgozom együtt. Van egy cikkünk, ami az egészhez az alapot adja, de angol, és egyikünk se ért különösebben a témához. Nagyjából azért megértettem, hogy miről van szó. Ma ültünk le először, hogy nekilássunk a beadandóhoz, ami tulajdonképp abból áll, hogy egy modellt kell készíteni az adott jelenségre.
Röviden vázolva: van egy plazmid, benne néhány gén, hozzájuk tartozó promóterrel, és a géntermékek a promóterhez kötődve gátolni tudják a hozzá tartozó gén átírását. Ez egy néhány elemű molekuláris logikai kapcsolatrendszer. Egyensúlyi koncentrációkat kéne meghatározni, ilyesmi. Programozással, természetesen.
Szóval leültünk ott ketten, én összefoglaltam, hogy milyen elemeink vannak, hogy kapcsolódnak, mit látunk a cikkbeli ábrán. Mindeközben már gondolkoztam, hogy programnyelven mindezt hogy is lehet elmondani. Már ezen is meglepődtem, de amikor azt találtam mondani, hogy egynémelyik számmal vigyázni kell, mert van esély rá, hogy nagyon pici, ezért az időlépésekben a numerikus hiba nagyon megnőhet, akkor kerekre nyílt szemekkel, hangosan megszólaltam: "Hűha, én ilyeneket tudok?"
De ez még semmi, mert utána felírtam három diffegyenletet és összeraktam egy komplett scriptet, magamtól.
Na jó, nem fényezem magam tovább, a koncentráció időbeli változása nem valami bonyolult diffegyenlet, és még a logikai kapcsolásokat se sikerült beépítenem a programba, de majd azt is megoldom.
Szóval Hű meg Ha, ki a fene gondolta volna, hogy én egyszer ilyeneket fogok csinálni...
Ráadásul, itt ezt még blogon nem nagyon híreszteltem, és amúgy is viszonylag kevesen tudják, hogy állást kaptam a SOTE Biofizikai Intézetében. Nyárra nyolcórás munka, utána pedig tervezek ottmaradni legalább jövő májusig, hacsak nem akarom majd a szakdogámat is abból a témából megírni, akkor maradok még egy évet.
Egy fehérjével kapcsolatos kutatás, remek lehetőség, önálló munkával, saját ötletekkel, mindenféle gyakorlati problémák megoldásával.
Ma kaptam egy üzenetet a jövőbeli főnökömtől (akinek majd fogok adni valami kedves, hozzáillő blognevet), hogy amikor munkába állok (június), akkor az első fontos feladatom az lesz, hogy a munkatársak körében tartsak egy előadást arról, hogy miket olvastam a cikkekben.
Majd ha oda jutunk, erről is mesélek, jól.
Végül van itt még egy dolog, ami ezt a remek napot lezárja: M volt olyan kedves, hogy nekem adott egy díjat, amit nekem most kötelességem tovább ajándékozni.
szabályok :
- említsd meg, kitől kaptad a díjat
- sorolj fel 4 blogot 200-nál kevesebb olvasóval, akinek továbbküldöd
- hagyj egy-egy kommentet a kiválasztott blogokon a díjazásról
A bloglistámon elég sokan szerepelnek, de nézze meg mindenki, milyen régen írtak már ők újakat, így nekik nem is fogom továbbadni. Valójában 5 olyan blog van, ami megkaphatná tőlem ezt a remek díjat, de különböző szempontok miatt mindössze 3 marad.
Herceg, Szaszy és Veréb kap most ilyet. Herceg blogján fog a legjobban mutatni!
És egyébként egyetértek abban, hogy aki olvas, az tudomást szerez erről, ezért fölösleges szólni. Itt szólok, tessék, Ti kaptátok a díjat!
2013. május 6., hétfő
Keresd az igazit...
Annyira borzasztóan naiv vagyok, amikor azt hiszem, hogy ha két ember egy párt alkot, akkor ők már úgy is maradnak. Néha szembejön egyik másik ismerősöm fb-os fényképalbuma, ahol olyan szépek édesek aranyosak együtt a párjaikkal, aztán nem sokkal később már egy másik fiúval/lánnyal mosolyognak boldogan a közös képeken. Mintha nem is lett volna átmenet.
Szerintem az egyébként merőben visszataszító, amikor az illető két "kapcsolata" között néhány nap az eltérés. Vagy még annyi se. Egyik ember szájából a másikba, egyik dugásból a másikba.
És ebben nem az a legrosszabb, hogy egyeseknek ezt megengedi az erkölcse (meg a nemi egészsége), hanem hogy nagyon sok ilyen ember van. Nehogy már ez legyen a divat, hát nehogy már!
Szerintem az egyébként merőben visszataszító, amikor az illető két "kapcsolata" között néhány nap az eltérés. Vagy még annyi se. Egyik ember szájából a másikba, egyik dugásból a másikba.
És ebben nem az a legrosszabb, hogy egyeseknek ezt megengedi az erkölcse (meg a nemi egészsége), hanem hogy nagyon sok ilyen ember van. Nehogy már ez legyen a divat, hát nehogy már!
2013. május 2., csütörtök
Májuskosár
Nem tudom mi az a májuskosár, de biztos sokkal jobb, mint a szamovár, mert az emberek kiposztolják, ha ilyet kapnak.
Duna-party
Meg kell állapítanom, remek helyen lakunk. Ennek 3 fő oka van:
- közel van a Duna-part a MüPával és a Nemzetivel együtt, ami szép, ezért jó arra sétálni.
- a Duna túlpartján az A38 és a ZP nyáron árasztja a zenét, ami kiváló akusztikával érkezik meg a Duna inneni oldalára.
- a parkban Mus is van!
2013. április 30., kedd
Kredit
Az a baj, hogy ha tényleg 3 év alatt végzem el az MSc-t, márpedig tényleg így akarom, akkor a 3-4. félévem 14-15 kredites lesz. Ez legális?
2013. április 28., vasárnap
Itthoni
High-heels
Szerintem be kéne tiltani az 5cm-nél magasabb szintkülönbséget adó magassarkú cipőket. Borzalmasan természetellenes pozícióba kényszerítik a lábukat egyesek, de nagyon fogok nevetni rajtuk, ha majd 40 éves korukban térd- vagy csípőprotézisre fognak várni, vagy a lábfájdalomtól alig bír majd járni.
Szerintem be kéne tiltani az 5cm-nél magasabb szintkülönbséget adó magassarkú cipőket. Borzalmasan természetellenes pozícióba kényszerítik a lábukat egyesek, de nagyon fogok nevetni rajtuk, ha majd 40 éves korukban térd- vagy csípőprotézisre fognak várni, vagy a lábfájdalomtól alig bír majd járni.
Pisztácia
Anya: Borzalmasan drága... ne vegyünk vagy 10 dekát?
Anya: Borzalmasan drága... ne vegyünk vagy 10 dekát?
M2
Amióta mesecsatorna lett, ez lett a legnormálisabb nézhető csatorna. Megy rajta a Született kémek!
Van egy másik műsor, H2O - egy vizcsepp elég címmel.
Amióta mesecsatorna lett, ez lett a legnormálisabb nézhető csatorna. Megy rajta a Született kémek!
Van egy másik műsor, H2O - egy vizcsepp elég címmel.
Anya: Mennyi hülyeséget kitalálnak, aztán filmet csinálnak belőle.
Én: Ez egy ausztrál ifjúsági sorozat, és tök jó!
Anya: Ez sorozat? És jó? És ezzel hülyítik a gyerekeket?
Én: Ez egy ausztrál ifjúsági sorozat, és tök jó!
Anya: Ez sorozat? És jó? És ezzel hülyítik a gyerekeket?
Tehetség
Szennyműsorok. Mikor olvastam, hogy lesz egy, kifejezetten gyerekeknek szóló tehetségkutató, reméltem hogy ebből sose látok majd semmit. Tegnap este aztán belefutottam, pedig azt hittem, ez csak terv, még nincs adásban.
A válogató-része, amit láttam, egész jó volt. Csak azokat mutatták, akik aztán be is kerültek, a szerencsétlen, önkritika nélküli röhejes bénázásokat kihagyták. Hihetetlen hang van némelyik gyerekben. A műsor többi részére nem vágyom, mert ki fognak esni, rájuk se fog emlékezni senki, és úgyis sztárcsinálásra fog kimenni az egész.
Szennyműsorok. Mikor olvastam, hogy lesz egy, kifejezetten gyerekeknek szóló tehetségkutató, reméltem hogy ebből sose látok majd semmit. Tegnap este aztán belefutottam, pedig azt hittem, ez csak terv, még nincs adásban.
A válogató-része, amit láttam, egész jó volt. Csak azokat mutatták, akik aztán be is kerültek, a szerencsétlen, önkritika nélküli röhejes bénázásokat kihagyták. Hihetetlen hang van némelyik gyerekben. A műsor többi részére nem vágyom, mert ki fognak esni, rájuk se fog emlékezni senki, és úgyis sztárcsinálásra fog kimenni az egész.
2013. április 24., szerda
Terület
"Általános iskola 2. osztályában rajzolunk ilyen téglalapot, megtanuljuk a területét kiszámolni, aztán rajzolunk egy háromszöget, és az okos tanítónéni rávezet minket arra, hogy a területe pont egy téglalap fele. Aztán mondjuk 4. osztályban rajzolunk egy kört, sokszögeket rajzolunk bele, és vesszük a limest."
"... és aztán a gyerek úgy jön ki az iskolából, hogy azt hiszi, mindennek van területe."
"... és aztán a gyerek úgy jön ki az iskolából, hogy azt hiszi, mindennek van területe."
2013. április 22., hétfő
A torz képek világa
A szerkezetvizsgálati órán egy vendégelőadó tartott előadást molekuladinamika témában. Nagyon érdekes előadás volt, a félévben eddig ez volt a legjobb óra ebből a tárgyból.
Van a csoportban egy srác, valami nem teljesen okés vele. Nagyon hangosan beszél, nagyon artikulálva, mégis alig érteni amit mond. Értelmes, mert megérti amit mondanak neki, de nem vagyok benne biztos, hogy egyetemre való.
Igazából nem is az a fontos, hogy ki ő, hanem amit kérdezett.
Az előadás a fehérjék dinamikájáról szólt. A srác pedig valami olyasmit kérdezett, hogy oké, hogy tudjuk egy fehérje mozgását, de benne van a DNS, és az vele együtt mozog?
Remélem, hogy az olvasók egy része itt meglepődik, mások valószínűleg most olvassák el újra a kérdést, hogy hol lehet a hiba, mert bizonyára van, ha már így mondom. Nos, nem az a lényeg, hogy ez a fiú kérdezte, hanem az a lényeg, hogy mit kérdezett.
Kérdezni csak az tud, aki valamit meg akar érteni. Kérdezni csak akkor tud az ember, ha már van valamilyen elképzelése. A kérdésből pedig kiderül, hogy milyen kép él a képzeletében.
Tartok tőle, hogy az emberek többségében a világunkról teljesen torz kép él. Bizonyára bennem is sok torz kép van, és a hozzáértő ember felvont szemöldökkel pislogna rám, ha kérdeznék tőle valamit. Mégis annyira megdöbbent, amikor olyan tévhitekkel találkozom, mint ez, hogy a fehérjében benne van a DNS, pedig szerintem ez alap középiskolás tananyag. Mindig büszke vagyok, ha valami olyasmit tudok, amit mások nem, annak ellenére, hogy azt középiskolában tanultam; de mindig elszomorít, hogy más iskolában mennyire nem törődnek a helyes tanítással. Egyre több olyan sztorit hallok, hogy a tanárt nem is érdekli, hogy tart-e órát vagy sem, értelmeseket mond-e van sem. Hogy a fenébe akarnak így értelmes lényeket nevelni? Vagy nem akarnak, mint ahogy ők sem elég értelmesek.
Van a csoportban egy srác, valami nem teljesen okés vele. Nagyon hangosan beszél, nagyon artikulálva, mégis alig érteni amit mond. Értelmes, mert megérti amit mondanak neki, de nem vagyok benne biztos, hogy egyetemre való.
Igazából nem is az a fontos, hogy ki ő, hanem amit kérdezett.
Az előadás a fehérjék dinamikájáról szólt. A srác pedig valami olyasmit kérdezett, hogy oké, hogy tudjuk egy fehérje mozgását, de benne van a DNS, és az vele együtt mozog?
Remélem, hogy az olvasók egy része itt meglepődik, mások valószínűleg most olvassák el újra a kérdést, hogy hol lehet a hiba, mert bizonyára van, ha már így mondom. Nos, nem az a lényeg, hogy ez a fiú kérdezte, hanem az a lényeg, hogy mit kérdezett.
Kérdezni csak az tud, aki valamit meg akar érteni. Kérdezni csak akkor tud az ember, ha már van valamilyen elképzelése. A kérdésből pedig kiderül, hogy milyen kép él a képzeletében.
Tartok tőle, hogy az emberek többségében a világunkról teljesen torz kép él. Bizonyára bennem is sok torz kép van, és a hozzáértő ember felvont szemöldökkel pislogna rám, ha kérdeznék tőle valamit. Mégis annyira megdöbbent, amikor olyan tévhitekkel találkozom, mint ez, hogy a fehérjében benne van a DNS, pedig szerintem ez alap középiskolás tananyag. Mindig büszke vagyok, ha valami olyasmit tudok, amit mások nem, annak ellenére, hogy azt középiskolában tanultam; de mindig elszomorít, hogy más iskolában mennyire nem törődnek a helyes tanítással. Egyre több olyan sztorit hallok, hogy a tanárt nem is érdekli, hogy tart-e órát vagy sem, értelmeseket mond-e van sem. Hogy a fenébe akarnak így értelmes lényeket nevelni? Vagy nem akarnak, mint ahogy ők sem elég értelmesek.
2013. április 21., vasárnap
Smink
Az Allee első emeletén mindig szokott lenni 1-2 lány, akik gyanútlan járókelő nőknek azonnali ingyenes sminkelést ajánlanak fel. Engem eddig sose szólítottak meg, és azon gondolkoztam, vajon ez azért van, mert annyira szép arcom van, hogy nekem nem kell smink, vagy mert annyira ronda vagyok, hogy rajtam már a smink sem segít.
Ma végre megszólítottak, de nem nyugodtam meg teljesen, mivel nem voltam egyedül, és lehet, hogy a bók nem nekem szólt.
Ma végre megszólítottak, de nem nyugodtam meg teljesen, mivel nem voltam egyedül, és lehet, hogy a bók nem nekem szólt.
2013. április 19., péntek
Események
Az elmúlt napokban összegyűlt néhány egyperces, de ezeket nem akartam postolni addig, amíg előbbi post meg nem íródik. De most!
SP
"Maguk, akik komoly matematikát tanulnak..." - na itt hangosan felnevettem magamban.
"Gondoljanak bele milyen nehéz lehet a feleségemnek egy ilyen gondolkodású emberrel élni."
"Szokta is mondani, hogy milyen kvadratikus alak vagyok."
Utcazene
A kéregetőket utálom. De amikor valaki tesz is valamit, akkor az már mindjárt jobb. Főleg, ha azt jól csinálja. Mint például az a bácsi a Corvin-negyed aluljárójában, aki hétfőn ott hegedült, meseszépen. (Általában utálom a hegedűt, mert csak vinnyog, és eddig nagyon nagyon kevés olyan hegedűjátékot hallottam, ami tényleg szép volt.)
Néha előfordul az egyetemnél is egy-két srác, akik csak úgy odaülnek, gitároznak, és énekelnek. Ma egy ilyen fiú ült ott, tök jó hangja van, illett ehhez a szép nyári naphoz.
Lányok
* a nyugati téri aluljáróban
Én: Azok ott kurvák?
Herceg: Kurvák? HOL???
Szerintem én vagyok a legfigyelmesebb menyasszony a világon.
Madarak
Cinkék, zöldikék, verebek, rigók, balkáni gerlék, respectively. Sose volt még ez az etető ilyen népszerű hely! A büdös nagy barna galambokat mondjuk nem szeretjük.
Munka
Igen, kaptam munkát a nyárra, nagyon menő, remélem ügyes leszek majd.
SP
"Maguk, akik komoly matematikát tanulnak..." - na itt hangosan felnevettem magamban.
"Gondoljanak bele milyen nehéz lehet a feleségemnek egy ilyen gondolkodású emberrel élni."
"Szokta is mondani, hogy milyen kvadratikus alak vagyok."
Utcazene
A kéregetőket utálom. De amikor valaki tesz is valamit, akkor az már mindjárt jobb. Főleg, ha azt jól csinálja. Mint például az a bácsi a Corvin-negyed aluljárójában, aki hétfőn ott hegedült, meseszépen. (Általában utálom a hegedűt, mert csak vinnyog, és eddig nagyon nagyon kevés olyan hegedűjátékot hallottam, ami tényleg szép volt.)
Néha előfordul az egyetemnél is egy-két srác, akik csak úgy odaülnek, gitároznak, és énekelnek. Ma egy ilyen fiú ült ott, tök jó hangja van, illett ehhez a szép nyári naphoz.
Lányok
* a nyugati téri aluljáróban
Én: Azok ott kurvák?
Herceg: Kurvák? HOL???
Szerintem én vagyok a legfigyelmesebb menyasszony a világon.
Madarak
Cinkék, zöldikék, verebek, rigók, balkáni gerlék, respectively. Sose volt még ez az etető ilyen népszerű hely! A büdös nagy barna galambokat mondjuk nem szeretjük.
Munka
Igen, kaptam munkát a nyárra, nagyon menő, remélem ügyes leszek majd.
2013. április 18., csütörtök
Eljegyzés
Találkoztunk ott és akkor, amikor megbeszéltük. Pont úgy, mint amikor négy évvel ezelőtt találkozgattunk. Kaptam egy szál vörös rózsát. Nem meglepő, gyakran kapok virágot Tőle.
Elmentünk mozijegyet venni. Kisétáltunk Tapolcára. Felmentünk a recés úton, onnan lebaktattunk a végállomáshoz.
Gyönyörű tavasz volt. A zöldellő fűben pici veronikák, boglárkák, lila és fehér ibolyák pislogtak a későn érkező napsütésre. Nem volt sok kacsa, inkább csak a fiúk mutatták meg magukat a közönségnek. Hattyú is csak egy volt, ő viszont némi ehetőt remélve lelkesen üldözőbe vette az arra járó gyanútlan gyerekeket. A tó telis tele volt békákkal, és pici halakkal.
Körbesétáltuk a tavat. Leültünk a partján, aztán tovább mentünk a kisebb tavacskához, azt is körbejártuk. Voltak halak, falra tapadt csigák és szépséges lila vizililiomok.
Indulni kellett a buszhoz. Még volt majd' 10 perc, de valamiért sietni kellett.
Menjünk a kis ösvényen. A lépcsőn megölelt. Azt mondta, szeret, nagyon. Aztán letérdelt, gyűrűvel a kezében. Most Ő a Vőlegényem.
A mozi után felmentünk hozzám, mert az Anyukám reggel nagyon kérlelt, hogy menjünk. Azt monda, készült nekünk egy kis ajándékkal, és ahhoz Boti is kell. Mikor megérkeztünk, gyorsan levettem a cipőt, és siettem be a szobámba, hogy letegyem a táskát, kabátot, de a konyha felől kiugrott egy alak: Boti anyukája volt az. Igen, ott voltak Boti szülei nálunk, és így a lánykérő-nap egy családi összejövetellel zárult.
Csodálatos volt az egész. Hogy a "randink" olyan volt, mint amikor 4 éve beleszerettem ebbe a fiúba, hogy közben gyönyörű tavasz volt, és hogy a szüleink velünk együtt ünnepeltek.
Ő a Vőlegényem.
Elmentünk mozijegyet venni. Kisétáltunk Tapolcára. Felmentünk a recés úton, onnan lebaktattunk a végállomáshoz.
Gyönyörű tavasz volt. A zöldellő fűben pici veronikák, boglárkák, lila és fehér ibolyák pislogtak a későn érkező napsütésre. Nem volt sok kacsa, inkább csak a fiúk mutatták meg magukat a közönségnek. Hattyú is csak egy volt, ő viszont némi ehetőt remélve lelkesen üldözőbe vette az arra járó gyanútlan gyerekeket. A tó telis tele volt békákkal, és pici halakkal.
Körbesétáltuk a tavat. Leültünk a partján, aztán tovább mentünk a kisebb tavacskához, azt is körbejártuk. Voltak halak, falra tapadt csigák és szépséges lila vizililiomok.
Indulni kellett a buszhoz. Még volt majd' 10 perc, de valamiért sietni kellett.
Menjünk a kis ösvényen. A lépcsőn megölelt. Azt mondta, szeret, nagyon. Aztán letérdelt, gyűrűvel a kezében. Most Ő a Vőlegényem.
A mozi után felmentünk hozzám, mert az Anyukám reggel nagyon kérlelt, hogy menjünk. Azt monda, készült nekünk egy kis ajándékkal, és ahhoz Boti is kell. Mikor megérkeztünk, gyorsan levettem a cipőt, és siettem be a szobámba, hogy letegyem a táskát, kabátot, de a konyha felől kiugrott egy alak: Boti anyukája volt az. Igen, ott voltak Boti szülei nálunk, és így a lánykérő-nap egy családi összejövetellel zárult.
Csodálatos volt az egész. Hogy a "randink" olyan volt, mint amikor 4 éve beleszerettem ebbe a fiúba, hogy közben gyönyörű tavasz volt, és hogy a szüleink velünk együtt ünnepeltek.
Ő a Vőlegényem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)