2014. augusztus 25., hétfő
2014. augusztus 24., vasárnap
Elkezdve!
Megírtam a szakdogám bevezetőjét. És tényleg, nem csak a címet írtam fel! Valójában címet még nem is írtam bele. Késznek mondjuk aligha nevezhető, de vázlatnak már jó, csak ki kell egészíteni a hivatkozásokkal meg kicsit logikusabban kellene megfogalmaznom, de ha az is meglesz, szerintem terjedelemre tökéletes. Jobboldalt erre is írtam egy vissaszámolót.
2014. augusztus 23., szombat
Közlekedés a magyar utakon
Ahogy ígértem, a nyaraláson eszembe jutott témát most kifejtem, ami a mai napon újabb bosszantó tapasztalatokkal bővült. Ez a téma a magyar közlekedési jelenségek.
AUTÓVAL
Itt két dolgról szeretnék szólni. Az egyik a közlekedési táblák, a másik pedig a sebességtúllépések.
A közlekedési táblák
Két nagy baj van Magyarországon az útszélen álldogáló közlekedési táblákkal.
1. Túl sok van belőlük.
2. Senki nem veszi őket figyelembe.
Régebben azt hallottam, hogy nem érdemes túl sok útszéli jelzést kirakni, mert túlszabályozzák a közlekedést, és inkább növelik a balesetek kockázatát, semmint csökkentik. Szerintem igaz az, mert ha a helyzet nem tűnik egyértelműnek, az autósok sokkal elővigyázatosabbak. Pl. egy nagy kereszteződésben, ahol a lámpák sárga villogásra kapcsolnak, akkor a vezetők körültekintőbben mennek át a kereszteződésen. Remélem, hogy ez egy értelmes példa volt az állításra, de most arról akarok inkább beszélni, hogy kíváncsi voltam, tényleg sok-e a tábla. A nyaralás során jó sokat autókáztunk mindenféle rangú és rendű utakon az autópályától a falvak közötti agyonfoltozott, kátyús utakig, volt alkalmam nézelődni.
- Tényleg rengeteg a tábla. Néha olyan helyekre is ki vannak rakva, ahol semmi értelmük, mert nem csatlakozik be új út és nem módosít az előző táblához képest. Pl, hogy a főutakon minden becsatlakozó út után ki van téve az élére állított sárga négyzet, az autópályán pedig ugyanezeken a helyeken egy sebességkorlátozást jelző tábla - ez teljesen logikus. De mi értelme van kitenni ezeket később is, ha ott semmi új információt nem adnak?
- Egy osztlopra gyakran 2, néha 3 tábla is ki van rakva, majd 20 méter múlva újabb adag, 20 méter múlva megint.... Úgy jönnek a táblák egymás után, mint a GuitarHeroban a hangok, csak győzd követni.
A kedvencem az volt, amikor egy építés miatti útszűkülethez közeledtünk, és így követték egymást a sebességjelző táblák:
80
60
40
itt volt egy szűkület
70
még tart a munka, de kicsit szélesebb az út
40
újabb szűkület
és itt újra fel lehetett gyorsítani.
Miért nem lehet már az elején kirakni a 40-es táblát és a végén feloldani, nem lenne sokkal egyszerűbb és követhetőbb?
A "Vigyázz, ugrik a szarvas!" táblákat sem értem, miért nem lehet beleírni a kreszbe, hogy akárhol jársz, számíts rá, hogy elédugorhat valami. Ezeket a táblákat meg ki lehet tenni olyan helyre, ahol mondjuk van parkőrség, pl. NP vagy TK vagy ilyesmi, nyilván, hogy ne a társaságot terhelje a felelősség, de akkor ne azt mondják, hogy 2,4 km-en keresztül jöhet a szarvas, aztán 2,4 km múltva kirákják a 3,5km-es jelzést, annak a végén pedig az 1,8-ast, hanem tegyék ki a táblát, és a teljes szakasz végén vegyék le.
Sebességkorlátozás
Na ez az a dolog, ami szerintem 3-ból 2 autóst eleve nem érdekel. Ezek után pedig mindenki panaszkodik, hogy "jaj én már nem is nézek híradót, mert csak a baleseteket mutatják". Hát mert bazdmeg nem kéne száguldozni, és tök mindegy, hogy 10 vagy 100 km/h-val léped túl a sebességhatárt, kibaszottul veszélyes vagy!!!
Vagyok annyira naív és nagyon nagyon szeretném azt hinni, hogy azok a táblák okkal vannak oda kirakva, és nem a rendomgenerátor mondja meg, hogy hol melyik számot karikázzák be.
Most gondolatban szállj ki egy pillatra az autóból és egyenletes tempóval indulj el két lábadon egyenesen. Én elindulok veled szemben, tökéletesen egy pályán. Összütközünk. Anyázol egy sort, kicsit fáj itt-ott, de hamar túl leszünk a dolgon. Oké, most szállj biciklire. Ne haragudj, én már most félek, ezért nem én jövök veled szembe, de valaki biztosan. Nem mentek gyorsan, mondjuk mindketten 15 km/órával, mindketten lerepültök a bicikliről. Ha van olyan szerencséd, hogy a kormány nem áll beléd, akkor remélem, legalább bukósisak volt rajtad. Ja, és ha még nem mondam volna, mindössze 30 km/h volt a relatív sebességetek egymáshoz képest. Jó, visszaszállhatsz az autódba, és most a változatosság kedvéért egy fának fogsz nekimenni, 60 km/h-s sebességgel. Biztos lehetsz benne, hogy nagyon közelről megnézheted azt a fát. Feltéve, hogy még látsz, a légzsák megvédett és elég egyenesen csapódtál be ahhoz, hogy ne hasson rád még egy kis forgatónyomték is. Bár lehet, hogy forogni még mindig jobb, mint egyenesen előrezuhanni, aztán hátra. Ha még mindig elég bátor vagy, indulj el 100-110-120 km/h-val, főúton vagy autópályán, a dolgot innentől tovább nem részletezem.
Ó, BTW, a KÖVETÉSI TÁVOLSÁG, mint olyan, mond valamit? A legtöbbeknek sajnos elég keveset.
Az a helyzet, hogy élőben az autósjáték egy lehelletnyit komolyabb, mint a számítógép előtt, és nem tudod beállítani, hogy az autód ne törjön, és bizony mások is sérülnek.
Azon gondolkoztam, hogy van erre megoldás, csak azt nem tudom, kitalálták-e már, vagy alkalmazzák-e már. A dolog lényege annyi lenne, hogy a GPS nem külön kütyü lenne, hanem beépített alkatrész. Az pedig elég okos ahhoz, hogy ne csak azt tudja, hol vagy, de azt is, ott milyen rendű út van és mennyi az ott megengedett max sebesség a kresz szerint. Ez pedig lekorlátozná az autó sebességét erre a bizonyos maximumra. Innentől az autós saját felelőssége, hogy ha ideiglenesen útépítés miatt kirakták a 40-es táblát, lelassít-e annyira. Úgy működne ez, mint ahogy a F1-es autókon is van olyan gomb, amit a boxutcába behajtva megnyomnak és nem engedi bizonyos sebesség fölé gyorsulni az autót.
Bizonyára az autósok többsége foggal-körömmel tiltakozna ez ellen. Én meg kíváncsi lennék ezek után a baleseti statisztikára.
BICIKLIVEL
A mai tapasztalatok alapján ide is van néhány gondolatom. Miskolcon Diósgyőr felé vezet egy egész jó kis bicikliút. Nem mindenhol lett szerencsésen kialakítva, de én már annak is örülök, hogy van, és többnyire vagy a járdán kialakított külön sáv van, tehát nem az autósok között, vagy olyan utcákon, ahol kisebb az autóforgalom. Két dolgot viszont nagyon zokon vettem.
a.) parkoló autók
A bicikliút több helyen házak mellett visz el, ahol az autóúton van felfestett biciklisáv, és néhány autó a bicikliúton parkol. Értem én, hogy azért állnak ők ott, mert nincs külön parkolóhely és nem tudnak máshol, de szerintem a bicikliút tervezőinek és fenntartóinak erre gondolniuk kellene, mert ez balesetveszélyes.
b.) útszéli növényzet
Azt sem szívesen fogadom el, hogy a bicikliseknek az út szélén kell közlekedni, ahol felgyűlik a por, az aprószemcsés kavicsok és egy csomó egyéb dzsuva és hogy ott vannak az út esőelvezetői, de arra is nehezen találok szavakat, amikor az autósávra felfestett bicikliúton azért nem tudok szabályosan közlekedni, mert mindenféle faág és bokor terpeszkedik elém.
Van baj.
AUTÓVAL
Itt két dolgról szeretnék szólni. Az egyik a közlekedési táblák, a másik pedig a sebességtúllépések.
A közlekedési táblák
Két nagy baj van Magyarországon az útszélen álldogáló közlekedési táblákkal.
1. Túl sok van belőlük.
2. Senki nem veszi őket figyelembe.
Régebben azt hallottam, hogy nem érdemes túl sok útszéli jelzést kirakni, mert túlszabályozzák a közlekedést, és inkább növelik a balesetek kockázatát, semmint csökkentik. Szerintem igaz az, mert ha a helyzet nem tűnik egyértelműnek, az autósok sokkal elővigyázatosabbak. Pl. egy nagy kereszteződésben, ahol a lámpák sárga villogásra kapcsolnak, akkor a vezetők körültekintőbben mennek át a kereszteződésen. Remélem, hogy ez egy értelmes példa volt az állításra, de most arról akarok inkább beszélni, hogy kíváncsi voltam, tényleg sok-e a tábla. A nyaralás során jó sokat autókáztunk mindenféle rangú és rendű utakon az autópályától a falvak közötti agyonfoltozott, kátyús utakig, volt alkalmam nézelődni.
- Tényleg rengeteg a tábla. Néha olyan helyekre is ki vannak rakva, ahol semmi értelmük, mert nem csatlakozik be új út és nem módosít az előző táblához képest. Pl, hogy a főutakon minden becsatlakozó út után ki van téve az élére állított sárga négyzet, az autópályán pedig ugyanezeken a helyeken egy sebességkorlátozást jelző tábla - ez teljesen logikus. De mi értelme van kitenni ezeket később is, ha ott semmi új információt nem adnak?
- Egy osztlopra gyakran 2, néha 3 tábla is ki van rakva, majd 20 méter múlva újabb adag, 20 méter múlva megint.... Úgy jönnek a táblák egymás után, mint a GuitarHeroban a hangok, csak győzd követni.
A kedvencem az volt, amikor egy építés miatti útszűkülethez közeledtünk, és így követték egymást a sebességjelző táblák:
80
60
40
itt volt egy szűkület
70
még tart a munka, de kicsit szélesebb az út
40
újabb szűkület
és itt újra fel lehetett gyorsítani.
Miért nem lehet már az elején kirakni a 40-es táblát és a végén feloldani, nem lenne sokkal egyszerűbb és követhetőbb?
A "Vigyázz, ugrik a szarvas!" táblákat sem értem, miért nem lehet beleírni a kreszbe, hogy akárhol jársz, számíts rá, hogy elédugorhat valami. Ezeket a táblákat meg ki lehet tenni olyan helyre, ahol mondjuk van parkőrség, pl. NP vagy TK vagy ilyesmi, nyilván, hogy ne a társaságot terhelje a felelősség, de akkor ne azt mondják, hogy 2,4 km-en keresztül jöhet a szarvas, aztán 2,4 km múltva kirákják a 3,5km-es jelzést, annak a végén pedig az 1,8-ast, hanem tegyék ki a táblát, és a teljes szakasz végén vegyék le.
Sebességkorlátozás
Na ez az a dolog, ami szerintem 3-ból 2 autóst eleve nem érdekel. Ezek után pedig mindenki panaszkodik, hogy "jaj én már nem is nézek híradót, mert csak a baleseteket mutatják". Hát mert bazdmeg nem kéne száguldozni, és tök mindegy, hogy 10 vagy 100 km/h-val léped túl a sebességhatárt, kibaszottul veszélyes vagy!!!
Vagyok annyira naív és nagyon nagyon szeretném azt hinni, hogy azok a táblák okkal vannak oda kirakva, és nem a rendomgenerátor mondja meg, hogy hol melyik számot karikázzák be.
Most gondolatban szállj ki egy pillatra az autóból és egyenletes tempóval indulj el két lábadon egyenesen. Én elindulok veled szemben, tökéletesen egy pályán. Összütközünk. Anyázol egy sort, kicsit fáj itt-ott, de hamar túl leszünk a dolgon. Oké, most szállj biciklire. Ne haragudj, én már most félek, ezért nem én jövök veled szembe, de valaki biztosan. Nem mentek gyorsan, mondjuk mindketten 15 km/órával, mindketten lerepültök a bicikliről. Ha van olyan szerencséd, hogy a kormány nem áll beléd, akkor remélem, legalább bukósisak volt rajtad. Ja, és ha még nem mondam volna, mindössze 30 km/h volt a relatív sebességetek egymáshoz képest. Jó, visszaszállhatsz az autódba, és most a változatosság kedvéért egy fának fogsz nekimenni, 60 km/h-s sebességgel. Biztos lehetsz benne, hogy nagyon közelről megnézheted azt a fát. Feltéve, hogy még látsz, a légzsák megvédett és elég egyenesen csapódtál be ahhoz, hogy ne hasson rád még egy kis forgatónyomték is. Bár lehet, hogy forogni még mindig jobb, mint egyenesen előrezuhanni, aztán hátra. Ha még mindig elég bátor vagy, indulj el 100-110-120 km/h-val, főúton vagy autópályán, a dolgot innentől tovább nem részletezem.
Ó, BTW, a KÖVETÉSI TÁVOLSÁG, mint olyan, mond valamit? A legtöbbeknek sajnos elég keveset.
Az a helyzet, hogy élőben az autósjáték egy lehelletnyit komolyabb, mint a számítógép előtt, és nem tudod beállítani, hogy az autód ne törjön, és bizony mások is sérülnek.
Azon gondolkoztam, hogy van erre megoldás, csak azt nem tudom, kitalálták-e már, vagy alkalmazzák-e már. A dolog lényege annyi lenne, hogy a GPS nem külön kütyü lenne, hanem beépített alkatrész. Az pedig elég okos ahhoz, hogy ne csak azt tudja, hol vagy, de azt is, ott milyen rendű út van és mennyi az ott megengedett max sebesség a kresz szerint. Ez pedig lekorlátozná az autó sebességét erre a bizonyos maximumra. Innentől az autós saját felelőssége, hogy ha ideiglenesen útépítés miatt kirakták a 40-es táblát, lelassít-e annyira. Úgy működne ez, mint ahogy a F1-es autókon is van olyan gomb, amit a boxutcába behajtva megnyomnak és nem engedi bizonyos sebesség fölé gyorsulni az autót.
Bizonyára az autósok többsége foggal-körömmel tiltakozna ez ellen. Én meg kíváncsi lennék ezek után a baleseti statisztikára.
BICIKLIVEL
A mai tapasztalatok alapján ide is van néhány gondolatom. Miskolcon Diósgyőr felé vezet egy egész jó kis bicikliút. Nem mindenhol lett szerencsésen kialakítva, de én már annak is örülök, hogy van, és többnyire vagy a járdán kialakított külön sáv van, tehát nem az autósok között, vagy olyan utcákon, ahol kisebb az autóforgalom. Két dolgot viszont nagyon zokon vettem.
a.) parkoló autók
A bicikliút több helyen házak mellett visz el, ahol az autóúton van felfestett biciklisáv, és néhány autó a bicikliúton parkol. Értem én, hogy azért állnak ők ott, mert nincs külön parkolóhely és nem tudnak máshol, de szerintem a bicikliút tervezőinek és fenntartóinak erre gondolniuk kellene, mert ez balesetveszélyes.
b.) útszéli növényzet
Azt sem szívesen fogadom el, hogy a bicikliseknek az út szélén kell közlekedni, ahol felgyűlik a por, az aprószemcsés kavicsok és egy csomó egyéb dzsuva és hogy ott vannak az út esőelvezetői, de arra is nehezen találok szavakat, amikor az autósávra felfestett bicikliúton azért nem tudok szabályosan közlekedni, mert mindenféle faág és bokor terpeszkedik elém.
Van baj.
2014. augusztus 22., péntek
Nyaralás: Győr, Kőszeg és Ausztria
Herceget Pesten vettük fel, engem itthonról vittek a szülei. Szülinapi ajándéknak pedig kaptam egy gofrisütőt. Jól megleptek vele, 5 nappal a szülinapom után már nem számítottam ajándékra. Meg ugye a nyaralás, azt hittem ez már az. De gofrisütő! Most meg itthon ülök és még napokat kell várnom arra, hogy visszamenjek pestre és végre használhassam. Gofrisütő, mekkora királyság már!
Győr volt az első állomás, a Mobilis kiállítással kezdtünk. Emberek. Ide menjetek el. Most. Vagy amíg van. Evör. Ultragigamegakirályság. Minden mozog, mindent meg lehet nyomni, ki lehet próbálni, hangot ad, színes, informatív és még olvasni se nagyon kell hozzá. Én ezt 23 évesen pont annyira élveztem, mintha 5 éves lettem volna, de szerintem még 60 évesen is imádnám. Nen is mondok róla többet, menjetek el, lássátok szümtükkel.
Győrben még kóricáltunk kicsit, nekem nagyon tetszett, amit láttunk. A belvárosa nagyon rendezett, az épületek pedig fel vannak újítva, vagy legalább is kívülről sokkal szebben rendbe vannak rakva, mint a miskolci főutcán. Volt olyan rész, ahol minden lépésre jutott egy múzeum, tárlat, kiállítás, gyűjtemény, szóval elég sok ott a kuttúra. A legjobban az tetszett, ahol láttuk, ahogy két folyó összeömlik. Nem tudom megmondani, melyik kettő, mert ugye Győrben találkozik 3 nagy folyó is, meg talán mintha valami kisebb ág is lenne.. mindenesetre nagyon szép volt. Az egyik folyó vize csúnya sárga, iszapos volt, a másik sötétkék, és a találkozásuk vonala hosszan elnyúlt. A közös ág fölött átívelő híd pedig egészen hasonlított a szegedire. Láttatok már fekete kacsát? Itt még olyan is volt.
A kőszegi szállásunkra este érkeztünk meg. Apartmanban laktunk, egy családi ház emeletét kaptuk meg. Nagyon kényelmesen elfértünk, a lakás szépen fel volt újítva, rendben volt tartva. Volt még a telken talán két másik hasonló ház is, ez mind egy családé. Tartozott hozzájuk egy jó nagy, szépen gondozott kert is, és egy nagyon bájos, barátságos golden retriever kutyus, Balu. Valamelyest hallgatott a nevére, és már azonnal hozta szájában kék labdáját, de mondta a házinéni, hogy nem adja ám oda, és ha eldobjuk, vissza se hozza. Mint utóbb kiderült, nem hogy nem hozza vissza, de még csak el se indul utána. A simogatást viszont puszival és pacsival hálálja meg.
A második napon Ausztriába mentünk. Megnéztük Léka várát, voltunk Bernsteinben egy bánya- és ásványkiállításon, disznóhúsból készült, nagyon finom Wiener Schnitzelt ettünk a Pannónia étteremben, ahol magyar volt a felszolgálólány, végül pedig tettünk egy rövid sétát a lombkoronaszintben kialakított tanosvényen. Azt figyeltem meg, és azon lepődtem meg, hogy ezeken a helyszíneken nem voltak magyar kiírások (sem a kiállítótermekben, sem a pénztáraknál). De nem hogy magyarul, még angolul se volt kiírva semmi. Én azt hittem, tőlünk nyugatra az a minimum, hogy az adott nyelven és angolul minden információ ki van írva. A magyar pedig csak azért lehet elvárás, mert ezek a helyek közvetlenül a magyar határ mellett vannak, a régi időkben Magyarország részei voltak és a látogatóik jelentős része magyar.
A lékai vár egyik részében a denevérekről vannak kirakva szép színes táblák, amik a denevéreket mutatják be gyerekeknek is vonzó módon, ezeken volt magyar fordítás is, de a többi termekben a táblákra kiírt szövegek mind németül szóltak csak.
A bányamúzeumban gombnyomásra lehetett hangos tájékoztatót kapni, és ott volt magyar lehetőség, de nem tudtam eldönteni, hogy egy magyart második nyelvként beszélő olvasta-e fel, vagy pedig felolvasóprogram. A kiállítás viszont nagyon érdekes volt. Láttunk nemesszerpentinből faragott szobrokat a néhány centis elefánnttól a 20 cm átmérőjű szféragömbig. (Ez a széfragömb elég redundáns szó, de azt jelenti, hogy egy gömbben-gömbben-gömbben-gömb faragvány, rafinált egy találmány.) Voltak még borostyánkövek, némelyekben ott voltak a sokmillió évvel ezelőtt beleragadt rovarok, pókok, a többi pedig ékszerként volt megmunkálva. Volt végül egy külön teremben olyan kiállítás, ahol a falon makrofotók voltak ilyen beragadt állatokról, a teremben pedig vasszobrok álltak, pontosabban régi vasszerszámokból összeeszkábált rendkívül ötletes és vidám hangulatú szobrok, ez nagyon tetszett mindenkinek.
A kis tanösvény pedig ténylegesen a fák lombjai között ment, fából készült tornyokból és ezeket összekötő hidakból állt. Nem volt túl nagy élmény, mert ez elvileg alkalmas lenne pl. madarak megfigyelésére, és láthatóan szoktak itt gyerekeknek foglalkozásokat tartani, de most viszonylag sokan voltak, és beszéltek, és nevetgéltek, és így a madarak elkerültek minket. Az élmény viszont, hogy a fákat fentről láthatjuk, nagyon tetszett.
A harmadik napon túráztunk egyet. Egy Velem nevű kis helységtől indultunk, és felbaktattunk Írottkőre, ami a Kőszegi hegység legmagasabb pontja, 883m magasan. Ez a pont egyébként éppen a határán van Ausztiának és Magyarországnak. Van ott egy kis építmény, ahová fel lehet menni és gyönyörű a kilátás. Megérte eljönni ide, és végre túráztam, ami már nagyon hiányzott és borzasztóan jó élmény volt.
Kedden és szerdán Kőszeget néztük meg, ha már ott vagyunk ugye. Kőszegnek is van egy vára, nekem nem volt nagy élmény, Hercegnek jobban tetszett. Megnéztük a Patikamúzeumot. Itt megnézhető a szárítópadlás, ahol az összegyűjtött gyógynövényeket szárították, válogatták, tárolták; egy kisebb kert; egy terem, ahol régi gyógyszercsomagokat, vegyszeres edényeket, gyógyszeres címkéket lehet megnézni; és végül egy csodaszép terem. Ebben a teremben középtájon van egy szép nagy, masszív faasztal, a falakon körben plafonig érő polcok, rajtuk vegyszeres üvegedények, lejjebb fiókok és szekrények. A mennyezetet valamilyen egyházias minta díszíti. Az egésznek olyan lenyűgző atmoszférája volt, azt hiszem olyan érzés fogott el ott engem, mint amilyet egy vallálos ember érez, amikor belép egy számára lenyűgözőnek ható templomba.
Felmentünk egy toronyba is, ami régen őrtorony volt, most pedig a régi foglalkozásokat bemutató kiállítás található ott. Könyvkötő, mészáros hentes, lakatos, kovács, órásmester, borbély és fodrász.... tényleg érdekes volt látni, hogy milyen eszközökkel dolgoztak... a fodrász székébe nem nagyon mertem volna beülni... Az emeleten a helyi sportokról és sportolókról szól a kiállítás, és a torony tetején körbe is lehet menni, szép kilátás van a városra.
Szép város ez a kőszeg, az tetszett benne a legjobban, hogy nagyon szép lakóházakat találtunk. Nincsenek panelrengetegek, bár úgy láttam, hogy panelházak azért vannak, de 10 emeletes szörnyek nincsenek. Kedves város benyomását kelti, de elég unalmas helynek tűnik, úgyhogy nem szerettem bele. Győr sokkal jobban tetszett.
Na, hát így röviden ennyi. Van még két téma, ami a nyaralás során megfogalmazódott bennem, de azok külön bejegyzést kapnak, és egy kicsit később kerülnek sorra.
Győr volt az első állomás, a Mobilis kiállítással kezdtünk. Emberek. Ide menjetek el. Most. Vagy amíg van. Evör. Ultragigamegakirályság. Minden mozog, mindent meg lehet nyomni, ki lehet próbálni, hangot ad, színes, informatív és még olvasni se nagyon kell hozzá. Én ezt 23 évesen pont annyira élveztem, mintha 5 éves lettem volna, de szerintem még 60 évesen is imádnám. Nen is mondok róla többet, menjetek el, lássátok szümtükkel.
Győrben még kóricáltunk kicsit, nekem nagyon tetszett, amit láttunk. A belvárosa nagyon rendezett, az épületek pedig fel vannak újítva, vagy legalább is kívülről sokkal szebben rendbe vannak rakva, mint a miskolci főutcán. Volt olyan rész, ahol minden lépésre jutott egy múzeum, tárlat, kiállítás, gyűjtemény, szóval elég sok ott a kuttúra. A legjobban az tetszett, ahol láttuk, ahogy két folyó összeömlik. Nem tudom megmondani, melyik kettő, mert ugye Győrben találkozik 3 nagy folyó is, meg talán mintha valami kisebb ág is lenne.. mindenesetre nagyon szép volt. Az egyik folyó vize csúnya sárga, iszapos volt, a másik sötétkék, és a találkozásuk vonala hosszan elnyúlt. A közös ág fölött átívelő híd pedig egészen hasonlított a szegedire. Láttatok már fekete kacsát? Itt még olyan is volt.
A kőszegi szállásunkra este érkeztünk meg. Apartmanban laktunk, egy családi ház emeletét kaptuk meg. Nagyon kényelmesen elfértünk, a lakás szépen fel volt újítva, rendben volt tartva. Volt még a telken talán két másik hasonló ház is, ez mind egy családé. Tartozott hozzájuk egy jó nagy, szépen gondozott kert is, és egy nagyon bájos, barátságos golden retriever kutyus, Balu. Valamelyest hallgatott a nevére, és már azonnal hozta szájában kék labdáját, de mondta a házinéni, hogy nem adja ám oda, és ha eldobjuk, vissza se hozza. Mint utóbb kiderült, nem hogy nem hozza vissza, de még csak el se indul utána. A simogatást viszont puszival és pacsival hálálja meg.
A második napon Ausztriába mentünk. Megnéztük Léka várát, voltunk Bernsteinben egy bánya- és ásványkiállításon, disznóhúsból készült, nagyon finom Wiener Schnitzelt ettünk a Pannónia étteremben, ahol magyar volt a felszolgálólány, végül pedig tettünk egy rövid sétát a lombkoronaszintben kialakított tanosvényen. Azt figyeltem meg, és azon lepődtem meg, hogy ezeken a helyszíneken nem voltak magyar kiírások (sem a kiállítótermekben, sem a pénztáraknál). De nem hogy magyarul, még angolul se volt kiírva semmi. Én azt hittem, tőlünk nyugatra az a minimum, hogy az adott nyelven és angolul minden információ ki van írva. A magyar pedig csak azért lehet elvárás, mert ezek a helyek közvetlenül a magyar határ mellett vannak, a régi időkben Magyarország részei voltak és a látogatóik jelentős része magyar.
A lékai vár egyik részében a denevérekről vannak kirakva szép színes táblák, amik a denevéreket mutatják be gyerekeknek is vonzó módon, ezeken volt magyar fordítás is, de a többi termekben a táblákra kiírt szövegek mind németül szóltak csak.
A bányamúzeumban gombnyomásra lehetett hangos tájékoztatót kapni, és ott volt magyar lehetőség, de nem tudtam eldönteni, hogy egy magyart második nyelvként beszélő olvasta-e fel, vagy pedig felolvasóprogram. A kiállítás viszont nagyon érdekes volt. Láttunk nemesszerpentinből faragott szobrokat a néhány centis elefánnttól a 20 cm átmérőjű szféragömbig. (Ez a széfragömb elég redundáns szó, de azt jelenti, hogy egy gömbben-gömbben-gömbben-gömb faragvány, rafinált egy találmány.) Voltak még borostyánkövek, némelyekben ott voltak a sokmillió évvel ezelőtt beleragadt rovarok, pókok, a többi pedig ékszerként volt megmunkálva. Volt végül egy külön teremben olyan kiállítás, ahol a falon makrofotók voltak ilyen beragadt állatokról, a teremben pedig vasszobrok álltak, pontosabban régi vasszerszámokból összeeszkábált rendkívül ötletes és vidám hangulatú szobrok, ez nagyon tetszett mindenkinek.
A kis tanösvény pedig ténylegesen a fák lombjai között ment, fából készült tornyokból és ezeket összekötő hidakból állt. Nem volt túl nagy élmény, mert ez elvileg alkalmas lenne pl. madarak megfigyelésére, és láthatóan szoktak itt gyerekeknek foglalkozásokat tartani, de most viszonylag sokan voltak, és beszéltek, és nevetgéltek, és így a madarak elkerültek minket. Az élmény viszont, hogy a fákat fentről láthatjuk, nagyon tetszett.
A harmadik napon túráztunk egyet. Egy Velem nevű kis helységtől indultunk, és felbaktattunk Írottkőre, ami a Kőszegi hegység legmagasabb pontja, 883m magasan. Ez a pont egyébként éppen a határán van Ausztiának és Magyarországnak. Van ott egy kis építmény, ahová fel lehet menni és gyönyörű a kilátás. Megérte eljönni ide, és végre túráztam, ami már nagyon hiányzott és borzasztóan jó élmény volt.
Kedden és szerdán Kőszeget néztük meg, ha már ott vagyunk ugye. Kőszegnek is van egy vára, nekem nem volt nagy élmény, Hercegnek jobban tetszett. Megnéztük a Patikamúzeumot. Itt megnézhető a szárítópadlás, ahol az összegyűjtött gyógynövényeket szárították, válogatták, tárolták; egy kisebb kert; egy terem, ahol régi gyógyszercsomagokat, vegyszeres edényeket, gyógyszeres címkéket lehet megnézni; és végül egy csodaszép terem. Ebben a teremben középtájon van egy szép nagy, masszív faasztal, a falakon körben plafonig érő polcok, rajtuk vegyszeres üvegedények, lejjebb fiókok és szekrények. A mennyezetet valamilyen egyházias minta díszíti. Az egésznek olyan lenyűgző atmoszférája volt, azt hiszem olyan érzés fogott el ott engem, mint amilyet egy vallálos ember érez, amikor belép egy számára lenyűgözőnek ható templomba.
Felmentünk egy toronyba is, ami régen őrtorony volt, most pedig a régi foglalkozásokat bemutató kiállítás található ott. Könyvkötő, mészáros hentes, lakatos, kovács, órásmester, borbély és fodrász.... tényleg érdekes volt látni, hogy milyen eszközökkel dolgoztak... a fodrász székébe nem nagyon mertem volna beülni... Az emeleten a helyi sportokról és sportolókról szól a kiállítás, és a torony tetején körbe is lehet menni, szép kilátás van a városra.
Szép város ez a kőszeg, az tetszett benne a legjobban, hogy nagyon szép lakóházakat találtunk. Nincsenek panelrengetegek, bár úgy láttam, hogy panelházak azért vannak, de 10 emeletes szörnyek nincsenek. Kedves város benyomását kelti, de elég unalmas helynek tűnik, úgyhogy nem szerettem bele. Győr sokkal jobban tetszett.
Na, hát így röviden ennyi. Van még két téma, ami a nyaralás során megfogalmazódott bennem, de azok külön bejegyzést kapnak, és egy kicsit később kerülnek sorra.
2014. augusztus 15., péntek
Vidám délelőtt
Van itt egy ember. Ő a mi önkormányzai képviselőnk. Elképesztő nagy arc.
Kezdjük azzal, hogy már külsőre sem lehet összetéveszteni senkivel. Nem tudom, honnan vette a szakáll-dizájnját, de ilyet ritkán lát az ember.
60 éves a pali, alig szexmániás, végül is csak minden második mondatában utal a szexre.
Mindenkit kommentál, mindenkiről megvan a véleménye, de azért tényleg elég reális szemmel látja a világot. Ő az az ember, aki még a saját pártjában lévő embereket is leszólja.
Ma találkoztam vele személyesen is. Anya ismeri őt már régebbről, néha beszédbe is elegyednek (ez a fickó annyit tud dumálni, nem is lehet nem szóba elegyedni vele). Rögtön kérdezi Anyát, a húga vagyok-e. Anya nagy lendülettel ismerteti a szituációt, miszerint a lánya vagyok, na rögtön kaptam is bókot dögivel. Én nem tudom, ezeknek a 60-as pasiknak én valamiért mindig nagyon tetszem...
A szomszéd kis parkocskában találkoztunk vele, meg vagy 3 közmunkás sráccal, épp fákat ültettek. Igen, a helyzet az, hogy ez a mi képviselő urunk azon ritka képviselők közé tartozik, aki tényleg szó szerint képviselő és nagyon is törődik a környékkel. Anya épp dícsérte neki, hogy sose szokott ilyen szépen lenyírva a fű itt a szomszéd dombocskán, és elmondta nekünk, hogy hát igen, mert most a városvezetésnek fontosak az önkormányzati választások ezért rengeteg közmunkást felvesznek, öntik a pénzt, úgyhogy most van, most lehet költeni és fejleszteni. Aztán ősszel sírni fognak a közmunkások megint, hogy nem lesz pénz. Hát, tartok tőle, hogy igaza lesz. De örüljünk annak, ami most van, épül-szépül a környékünk.
Visszatérve a fákra. Fiatal fácskákat ültetnek, mostanában volt amelyik kiszáradt, másokat a viharok csavartak ki, ezeket most pótolták.
Csávó 1. néz.
Csávó 2. lapátolja a fácskára a földet.
Csávó 3. szintén lapátol.
Egyszer csak a képvidelő úr hátra néz, és így szól:
" Fogjad már fiam azt a fát, hát nem egyenes!"
"Fogom" - hangzik a válasz, dehogy fogja, most nyúl érte.
"De ne ott fogjad, hanem lent, na nézzed csak"- és a képvieslőúr odamegy és megmutatja a gyereknek hogy a fát alul kell megfogni hogy ne dőljön el, miközben eltemetik. Itt Anyával jót nevettünk, de mikor visszajött, tudjátok az az arc, hogy "ééééédesjóistenem ennyi barmot"...
Eltelik két perc, a csávók lapátolnak, a másik fogja a fát, majd megint párbeszéd:
"Taposod te azt a földet, vagy csak hánnyátok rá?"
"Én, taposom..." - dehogy tapossa, eszébe se jut ilyesmi.
Na beszélgetünk tovább.
Hamarosan mögöttünk megjelenik egy 4. csávó, ő is közmunkás, biciklin érkezett.
"Meghoztad a szerszámot?"
Választ nem hallottam, de úgy tűnt, igen.
"Akkor kanyarodjál már ide föl, mer' elüt az autó!"
És itt az eseményeknek még nem volt vége. Nem csak faültetés van most, hanem ha már így dől a pénz, az úttesten lévő festéseket is újrafújják. Itt 2*2 sávos út van, középen egy kis füves elválasztóval. Az egyik oda-sávot még tegnap lefújták, ma az egyik vissza-sáv volt a soros. Lefújták és ki is rakták köré a bójákat. Egyszer csak látjuk, hogy egy néni, olyan anyakorabeli nő halad át a zebrán, egyre jobban közelíti a frissen fújt sávokat, amik mellett egyébként még ott állt az autó és két munkás.
Képviselő úr ezt nem hagyhatta annyiban: "Na mi van már, há' nézd meg bele fog menni! De nem szólnak nekik? Heló!"
Közben már a munkások is észrevették és szóltak neki, de még mutatták is a nőnek, hihetetlen, de tényleg nem tűntek fel neki a rikító fehér sávok és az a 10 narancssárga bója.... Majd ahelyett, hogy gyorsan elnézést kérve kikerülte volna az egészet, egy kötéltáncos koncentráló mozgásával, hogy jól lássa mindenki, ő menyire körültekintő, jó magasra emelte a lábát, és átlépte a fehér sávot. Igen, végigsétált a bóják között.
"Annyi esze van ennek is mint a frissen festett hintalónak"
Na itt már szakadtunk a röhögéstől, de később még mondott ennél cifrábbakat. Aztán megtudtuk azt is, hogy teljesen ki van akadva azon, hogy regisztrált a fészbukon, nem akart ő egyáltalán, de hát a párt mondta, hogy kell, erre most mindenki az ismerőse akar lenni. Erre Anya megszólalt, hogy "De az úgy van, ha nem vagy még járatos a fészbúkon..." na itt én kezdtem el magamban röhögni, persze, az Én Anyukám, és a Facebook.....
Úgyhogy ílyen jót beszélgettünk a képviselő úrral, aztán kisétáltunk Tapolcára, láttunk rengeteg mókust, hazajöttünk, ebédeltünk és most készen lett két tepsi pogácsa.
Kezdjük azzal, hogy már külsőre sem lehet összetéveszteni senkivel. Nem tudom, honnan vette a szakáll-dizájnját, de ilyet ritkán lát az ember.
60 éves a pali, alig szexmániás, végül is csak minden második mondatában utal a szexre.
Mindenkit kommentál, mindenkiről megvan a véleménye, de azért tényleg elég reális szemmel látja a világot. Ő az az ember, aki még a saját pártjában lévő embereket is leszólja.
Ma találkoztam vele személyesen is. Anya ismeri őt már régebbről, néha beszédbe is elegyednek (ez a fickó annyit tud dumálni, nem is lehet nem szóba elegyedni vele). Rögtön kérdezi Anyát, a húga vagyok-e. Anya nagy lendülettel ismerteti a szituációt, miszerint a lánya vagyok, na rögtön kaptam is bókot dögivel. Én nem tudom, ezeknek a 60-as pasiknak én valamiért mindig nagyon tetszem...
A szomszéd kis parkocskában találkoztunk vele, meg vagy 3 közmunkás sráccal, épp fákat ültettek. Igen, a helyzet az, hogy ez a mi képviselő urunk azon ritka képviselők közé tartozik, aki tényleg szó szerint képviselő és nagyon is törődik a környékkel. Anya épp dícsérte neki, hogy sose szokott ilyen szépen lenyírva a fű itt a szomszéd dombocskán, és elmondta nekünk, hogy hát igen, mert most a városvezetésnek fontosak az önkormányzati választások ezért rengeteg közmunkást felvesznek, öntik a pénzt, úgyhogy most van, most lehet költeni és fejleszteni. Aztán ősszel sírni fognak a közmunkások megint, hogy nem lesz pénz. Hát, tartok tőle, hogy igaza lesz. De örüljünk annak, ami most van, épül-szépül a környékünk.
Visszatérve a fákra. Fiatal fácskákat ültetnek, mostanában volt amelyik kiszáradt, másokat a viharok csavartak ki, ezeket most pótolták.
Csávó 1. néz.
Csávó 2. lapátolja a fácskára a földet.
Csávó 3. szintén lapátol.
Egyszer csak a képvidelő úr hátra néz, és így szól:
" Fogjad már fiam azt a fát, hát nem egyenes!"
"Fogom" - hangzik a válasz, dehogy fogja, most nyúl érte.
"De ne ott fogjad, hanem lent, na nézzed csak"- és a képvieslőúr odamegy és megmutatja a gyereknek hogy a fát alul kell megfogni hogy ne dőljön el, miközben eltemetik. Itt Anyával jót nevettünk, de mikor visszajött, tudjátok az az arc, hogy "ééééédesjóistenem ennyi barmot"...
Eltelik két perc, a csávók lapátolnak, a másik fogja a fát, majd megint párbeszéd:
"Taposod te azt a földet, vagy csak hánnyátok rá?"
"Én, taposom..." - dehogy tapossa, eszébe se jut ilyesmi.
Na beszélgetünk tovább.
Hamarosan mögöttünk megjelenik egy 4. csávó, ő is közmunkás, biciklin érkezett.
"Meghoztad a szerszámot?"
Választ nem hallottam, de úgy tűnt, igen.
"Akkor kanyarodjál már ide föl, mer' elüt az autó!"
És itt az eseményeknek még nem volt vége. Nem csak faültetés van most, hanem ha már így dől a pénz, az úttesten lévő festéseket is újrafújják. Itt 2*2 sávos út van, középen egy kis füves elválasztóval. Az egyik oda-sávot még tegnap lefújták, ma az egyik vissza-sáv volt a soros. Lefújták és ki is rakták köré a bójákat. Egyszer csak látjuk, hogy egy néni, olyan anyakorabeli nő halad át a zebrán, egyre jobban közelíti a frissen fújt sávokat, amik mellett egyébként még ott állt az autó és két munkás.
Képviselő úr ezt nem hagyhatta annyiban: "Na mi van már, há' nézd meg bele fog menni! De nem szólnak nekik? Heló!"
Közben már a munkások is észrevették és szóltak neki, de még mutatták is a nőnek, hihetetlen, de tényleg nem tűntek fel neki a rikító fehér sávok és az a 10 narancssárga bója.... Majd ahelyett, hogy gyorsan elnézést kérve kikerülte volna az egészet, egy kötéltáncos koncentráló mozgásával, hogy jól lássa mindenki, ő menyire körültekintő, jó magasra emelte a lábát, és átlépte a fehér sávot. Igen, végigsétált a bóják között.
"Annyi esze van ennek is mint a frissen festett hintalónak"
Na itt már szakadtunk a röhögéstől, de később még mondott ennél cifrábbakat. Aztán megtudtuk azt is, hogy teljesen ki van akadva azon, hogy regisztrált a fészbukon, nem akart ő egyáltalán, de hát a párt mondta, hogy kell, erre most mindenki az ismerőse akar lenni. Erre Anya megszólalt, hogy "De az úgy van, ha nem vagy még járatos a fészbúkon..." na itt én kezdtem el magamban röhögni, persze, az Én Anyukám, és a Facebook.....
Úgyhogy ílyen jót beszélgettünk a képviselő úrral, aztán kisétáltunk Tapolcára, láttunk rengeteg mókust, hazajöttünk, ebédeltünk és most készen lett két tepsi pogácsa.
2014. augusztus 14., csütörtök
Szervezés
Egész héten az esküvői zenekarokat és ceremóniamestereket keresem, már teljesen meg vagyok gajdulva tőle, ne próbáljátok ki otthon.
2014. augusztus 11., hétfő
Mémet ajándékba!
Szülinapom alkalmából kitöltök egy mémet.
Már kétszer napoltuk el a szegedi látogatásunkat betegség miatt, úgyhogy most már aztán tényleg menjünk el oda.
2. Name your guilty pleasures.
Mindenkit megnézek, mindenkit kritizálok, és ezt gyakran nem félek kimondani sem. (Cserébe ha valaki szép annak nagyon örülök.)
3. The best kind of milkshake is:
Húúúú egyszer Herceg anyukája készített valami gyümölcsből, és gyönyörű lila színe lett és irtó finom volt, na az.
4. What do you value most in other people?
A tudást és a tapasztalatot.
5. Be honest. Do you sneak some raw cookie dough when you’re baking cookies?
Naná!
6. Have you ever looked back at your life and realized that something you thought was a bad thing was actually a blessing in disguise?
2008 nyarán Ausztriában nyaraltunk, és az egész társaságot elkapta valami fertőzés, az a hányós hasmenős fajta. Akkor épp utáltam ezt nagyon, emlékszem nagyon fájt a hátam alsó része, szédültem, 1 napot ki is hagytunk emiatt a programokból. Viszont ez volt az az esemény, aminek bár két nap után látszólag nyoma sem volt, valójában ezt követően sikerült 17 kilót lefogynom, és (én állítom, hogy ez is kellett ahhoz) hogy hamarosan megérkezzen az életembe a szerelem.
7. What is the most beautiful place you have ever visited?
A Plitvicei Nemzeti Park.
8. Are you more of a thinker or a feeler?
Gondolkozom és ezt megbánom.
9. Name three things you are thankful for right now.
1. A szülinapi kardvirágaim.
2. Pár napja kaptam egy ímélt, hogy a TDK 2. helyezésemért még pénzt is kapok hamarosan.
3. A szülinapi köszöntések. Úgy tudok örülni ezeknek.
10. Have you ever participated in a three-legged race?
Ez az, amikor két embernek összekötik a lábait és ketten 3 lábbal kell közlekedni? Nem.
11. When you are at an event that plays the National Anthem, do you place your hand over your heart?
Tessenek megkövezni, de én a magyar himnuszt még a táncos lábú hidraulikus emelőnél is jobban utálom. Soha nem rakom a kezem a szívemre, de még az ácsorgás is nehezemre esik, folyton azon gondolkozom, hogy nincs-e kedvem elájulni, és mikor lesz már inkább vége. Akkor jön a refrén.
12. Have you ever been on the wrong side of the law?
Ha a magyar törvényeket nézzük, akkor sajnos én a rossz oldalán vagyok mindig, mert se bűnt nem szokásom elkövetni, se a törvényeket nem én hozom.
13. When was the last time you unintentionally surprised someone else?
Szaszy a múltkor meglepődött amikor ráköszöntem a FalánkFannyban, jobb ötletem erre most nincs.
14. When was the last time you deliberately surprised someone else?
Szerintem a Tücsinek szánt fotóalbum volt, de azt együtt készítettük a többi lányokkal. Úgy tűnt, Tücsi nagyon örül neki és mások is rávetették magukat.
15. What was the last really funny movie you watched?
Jaaaj hát én és a filmek.... még ha láttam se emlékszem ilyesmire.
Ma van a szülinapom-pom-pom
Akkor jutott eszembe, hogy ma szülinapom van, amikor kivánszorogtam a konyhába és megpillantottam egy csokor sárga kardvirágot. Már elkezdtem neki örülni, mikor Anya közölte, hogy azt egy temetésre viszi. De azért nekem is van, nyugtatott meg. És valóban, időközben becsempészte a szobámba az idei, 23 szál virágot tartalmazó színes csokrot. Azt hiszem ma ücsörögni fogok a fészbúk előtt és mindenkinek megköszönöm a jókívánságot. Más tervem nincs, mindenki nyaral vagy dolgozik.
2014. augusztus 10., vasárnap
Holnap reggel
Tulajdonképpen már nem az érdekel, hogy holnap mikor fogok felébredni, hanem hogy fűnyíró, kukásautó vagy tehénbőgés hangjára. Az utóbbi itt a panelrengetegben kissé magyarázatra szorulna, de aki még nem találkozott a jelenséggel, annak most a fantáziájára bízom ezt az élményt elképzelni.
Esküvő(k)
Tegnap esküvőn jártunk, Tücsi és Simi esküvőjén, ahol csodaszép volt a menyasszony és igazi úr a vőlegény. A templom hiányától eltekintve ez egy egészen hagyományosnak mondható esküvő volt, mi persze vizslató szemmel figyeltük az eseményeket, minden részletet figyeltem és igyekeztem megjegyezni, nagyon tanulságos volt. Itt-ott hasonló lesz a miénk is, bár több ponton is más jellegű lesz, és már most telis tele vagyunk ötletekkel, csak lehessen már haladni a szervezéssel, már nagyon nagyon nagyon nagyon várom az esküvőnket!
Egyébként fb-ról úgy értesültem, hogy ezen kívül még két ismerősöm házasodott tegnap, úgyhogy azt hiszem nagyon beindult ez az esküvő-korszak. Imádom!
Egyébként fb-ról úgy értesültem, hogy ezen kívül még két ismerősöm házasodott tegnap, úgyhogy azt hiszem nagyon beindult ez az esküvő-korszak. Imádom!
2014. augusztus 8., péntek
Smink
Megnéztem ezt a képsorozatot, és a nagy szemöldök-felhúzások közepedte eszembe jutott, hogy kicsi koromban hogy sminkeltem ki magam. Tudjátok, amikor az óvodás kislány megtalálja anyuci sminkcuccait*, és szebbnél szebb királykisasszony bohócmaszkot mázol az arcára. Akkoriban még nem ment túl jól a "megfigyel és utánoz" bonyolult művelete, és persze éreztem, hogy nem tökéletes a végeredmény, arra nem jöttem rá, hol ronthattam el.
Ma már tudom, hogy a szemceruzával az alsó szemhéj peremét szokták kontúrozni, és nem a szemgolyó alsó ívét végighúzni. Azt is tudom, hogy szemöldököt (általában) azok szoktak rajzolni, akik a valódit kiszedetik, és nem a már meglévők fölé húzni két szép ívet. A púder sem arra való, hogy két szép élénkvörös foltot satírozzunk az arccsontunkra, és kicsit a rúzzsal is megtanultam bánni. Paintben lerajzolom nektek, hogy nézhettem ki, csak a szemléletesség kedvéért.
BTW a képhez azért még hozzátenném hogy máig nem sikerült kihevernem, hogy egész kisgyerekkoromat rövid hajjal kellett leélnem, bár azért ma már elég nagy vagyok ahhoz, hogy megértsem, Anya jobbnak látta ha nem küzd velem és a hajmosással egyszerre.
* elég kicsi választék állt rendelkezésemre az elkotáshoz, mert Anya szinte soha nem smikelte magát, így nem nagyon volt kitől elsajátítanom ezt a művészetet.
Ma már tudom, hogy a szemceruzával az alsó szemhéj peremét szokták kontúrozni, és nem a szemgolyó alsó ívét végighúzni. Azt is tudom, hogy szemöldököt (általában) azok szoktak rajzolni, akik a valódit kiszedetik, és nem a már meglévők fölé húzni két szép ívet. A púder sem arra való, hogy két szép élénkvörös foltot satírozzunk az arccsontunkra, és kicsit a rúzzsal is megtanultam bánni. Paintben lerajzolom nektek, hogy nézhettem ki, csak a szemléletesség kedvéért.
BTW a képhez azért még hozzátenném hogy máig nem sikerült kihevernem, hogy egész kisgyerekkoromat rövid hajjal kellett leélnem, bár azért ma már elég nagy vagyok ahhoz, hogy megértsem, Anya jobbnak látta ha nem küzd velem és a hajmosással egyszerre.
* elég kicsi választék állt rendelkezésemre az elkotáshoz, mert Anya szinte soha nem smikelte magát, így nem nagyon volt kitől elsajátítanom ezt a művészetet.
2014. augusztus 5., kedd
Oda-vissza
Szóval először láttam ezt.
Aztán ezt.
Szerintem zseniális.
Now it's time to very gently take the muffins out of the oven.
Thief!
2014. augusztus 4., hétfő
23 előtti Yey.
Ma azzal kezdődött el a szülinapommal véget érő szülihetem*, hogy elmentünk Szegedre jól megbetegedtem.
* mivel semmi konkrétat nem sikerült kitalálni szülinapi ajándéknak, ezért egy egész hétre való ezzelazzal pótoljuk.
* mivel semmi konkrétat nem sikerült kitalálni szülinapi ajándéknak, ezért egy egész hétre való ezzelazzal pótoljuk.
2014. július 31., csütörtök
Egy új szellem vasútja
Szeretném felhívni a figyelmeteket egy eseményre. Igencsak jelentős dologról van szó, bár nem feltétlenül új. Mindenesetre nyílt. A politika szárazabbik feléből való, aminek megértéséhez kell némi történelmi-társadalmi jártasság. Nekem sem jutott sok ebből, de annyi éppen van, hogy ne hagyjak másokat emellett vállat vonva elmenni. Engem sem érdekelt különösebben a dolog, nem tudtam, mi az a Tusványos, meg hogy liberális meg kutyafüle, de aztán találkoztam ezzel a videóval. Ijedtemben pedig saját magam olvastam el Orbán Viktor idei beszédét. Megkíméllek titeket az elolvasásától - bár erősen tudom ajánlani - és röviden leírom, én mit olvastam ki belőle.
1. A rendszerváltást történelmi távlatba helyezi. Orbán Viktor azt mondja, hogy ezt az eseményt (25 éve lesz ennek már) próbáljuk meg olyan messziről nézni, mint ahogyan az I. és II. világháború utáni változásokat. Én ezt teljesen el tudom fogadni. 1991-ben születtem, csak hírből ismerem a rendszerváltást, csak azt tudom, hogy ennek örülni kell, mint ahogy annak, hogy egy-egy háború véget ért. Ugyanakkor azt hiszem, hogy azok az emberek, akik már fiatal felnőttek és idősebbek voltak ekkor, vagyis 1990-ben, ezt nem értik. A legidősebb korosztály, aki pedig élt a II, sőt, talán az I. világháború idején is, pláne nem tud elrugaszkodni ettől. Ők, akik megélték a régebbi rendszereket, és mi, a fiatal felnőttek, akik hallottunk és tanultunk ezekről a korokról, talán ijesztőnek találjuk azt a szemléletváltást, amit Orbán Viktor hamarosan felvázol.
2. Orbán Viktor azt javasolja, hogy tekintsük új referenciapontnak a mindmáig érezhető gazdasági (és politikai?) világválság 2008-as kezdetét. Itt említi meg a liberalizmust, mint államszervezési alapelvet.
3. Az állam a közösség megszervezésének módja. Én ezzel a kijelentéssel nem teljesen értek értek egyet. Szerintem az állam maga a harátokkal körülvett egység, még akkor is, ha határainkon kívül is élnek magyar közösségek. A közösségszervezés módja az államforma. Bár nem hiszem, hogy ez a vita sokra vezet.
4. Most jön a beszéd egyik legfontosabb kijeletése: "...versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni. [...] ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket."
Én úgy vélem, ez a két mondat Orbán Viktor irányjelzése, itt jelöli ki az utat, amit követni kíván.
5. Eztuán kitér arra, hogy mit ért liberális és illiberális alatt.
"A liberális társadalomszervezés kiindulópontja a két ember közötti viszony tekintetében [...] hogy mindent szabad megcselekednünk, ami a másik szabadságát nem sérti. [...] nem világos, hogy ki fogja megmondani, hogy mikortól sérti valami az én szabadságomat. És miután ez nem magától adódik, ezért ezt valakinek meg kell határoznia, el kell döntenie. És miután senkit nem jelöltünk ki arra, hogy ezt eldöntse, ezért folyamatosan, a mindennapi életben azt tapasztaltuk, hogy az erősebb döntötte el. [...] a magyar társadalom szervezőelve [...] legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal."
A videóben megszólaló Tamás Gáspár Miklós elég erélyesen fogalmazva azt állítja, ezzel a beszéddel egyidőben Magyarországon megszűnt a demokrácia. Én azonban azt gondolom, hogy egyelőre még demokráca van (már amennyire persze a 2/3-os többséget annak lehet tekinteni), és itt Orbán a liberális demokráciának (egyelőre) csak liberális részével szakít.
"Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz. "
6. Orbán megemlíti a "munkaalapú társadalmat". Bővebben nem beszél róla, folytatja az illiberalizmus kérdéskörét, amit már fent elolvashattatok. Nekem ez nem volt teljesen világos, de a videóból én azt vettem ki, hogy ez tulajdonképpen a szociális állam ellentéte. Számomra ez azt jelenti, én ezt úgy tudom értelmezni, hogy az állam nem gondoskodik mindenkiről, ld. a munkanélküliek, a betegek, a nyugdíjasok, stb. Dolgozz, és legyél felelős magadért. Ezt első pillanatra pozitív dolognak tartom abban az értelemben, hogy ha megnézzük Magyarország öregedő társadalmát, mire én nyugdíjas korú leszek, nem lesz annyi dolgozó adófizető ember hogy a korosztályomat szociális állami rendszerben fenn lehessen tartani. Szerintem egyébként már most sincs, a nyugdíjasok valójában élősködnek az államon. Csakhogy ők jelentik az egyik legnagyobb létszámú szavazóbázist, ezért ilyet mondani nem szabad. Ami viszont második pillantásra szörnyűséges képet fest a dologról, az a riportban szereplő Tamás Gáspár Miklós pillanatnyi emlékeztetője: "Arbeit macht frei", és ugye ezt a korszakot senki nem kívánja vissza.
Nos, hát ezeken lehet gondolkozni. Most itt egy egyértelmű, nyílt iránymutatást kaptunk, erre kell felkészülni. Én nem gondolom, hogy ez rossz. Sem azt, hogy ettől félni kellene. Én sokkal inkább magától a megvalósítás módjától félek. Már eddig is sokan kiabáltak a demokrácia végéről, meg "viccelődünk" itt az Orbán körüli "személyi kultuszról", meg hogy amint befagy a Duna, megkoronáztatja magát. Valójában semmi sem lehetetlen, és ezt Orbán Viktor is többször kijelenti a beszéde végén. Én nagyon nagyon remélem, hogy ha jön is a változás, az nem fog véres viszályokat szítani, mint ahogy kapunk ilyen víziókat a filozófustól. Mert ilyen környezetben bizony minden rosszabb lesz, amennyire csak nem lehetetlen.
1. A rendszerváltást történelmi távlatba helyezi. Orbán Viktor azt mondja, hogy ezt az eseményt (25 éve lesz ennek már) próbáljuk meg olyan messziről nézni, mint ahogyan az I. és II. világháború utáni változásokat. Én ezt teljesen el tudom fogadni. 1991-ben születtem, csak hírből ismerem a rendszerváltást, csak azt tudom, hogy ennek örülni kell, mint ahogy annak, hogy egy-egy háború véget ért. Ugyanakkor azt hiszem, hogy azok az emberek, akik már fiatal felnőttek és idősebbek voltak ekkor, vagyis 1990-ben, ezt nem értik. A legidősebb korosztály, aki pedig élt a II, sőt, talán az I. világháború idején is, pláne nem tud elrugaszkodni ettől. Ők, akik megélték a régebbi rendszereket, és mi, a fiatal felnőttek, akik hallottunk és tanultunk ezekről a korokról, talán ijesztőnek találjuk azt a szemléletváltást, amit Orbán Viktor hamarosan felvázol.
2. Orbán Viktor azt javasolja, hogy tekintsük új referenciapontnak a mindmáig érezhető gazdasági (és politikai?) világválság 2008-as kezdetét. Itt említi meg a liberalizmust, mint államszervezési alapelvet.
3. Az állam a közösség megszervezésének módja. Én ezzel a kijelentéssel nem teljesen értek értek egyet. Szerintem az állam maga a harátokkal körülvett egység, még akkor is, ha határainkon kívül is élnek magyar közösségek. A közösségszervezés módja az államforma. Bár nem hiszem, hogy ez a vita sokra vezet.
4. Most jön a beszéd egyik legfontosabb kijeletése: "...versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni. [...] ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket."
Én úgy vélem, ez a két mondat Orbán Viktor irányjelzése, itt jelöli ki az utat, amit követni kíván.
5. Eztuán kitér arra, hogy mit ért liberális és illiberális alatt.
"A liberális társadalomszervezés kiindulópontja a két ember közötti viszony tekintetében [...] hogy mindent szabad megcselekednünk, ami a másik szabadságát nem sérti. [...] nem világos, hogy ki fogja megmondani, hogy mikortól sérti valami az én szabadságomat. És miután ez nem magától adódik, ezért ezt valakinek meg kell határoznia, el kell döntenie. És miután senkit nem jelöltünk ki arra, hogy ezt eldöntse, ezért folyamatosan, a mindennapi életben azt tapasztaltuk, hogy az erősebb döntötte el. [...] a magyar társadalom szervezőelve [...] legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal."
A videóben megszólaló Tamás Gáspár Miklós elég erélyesen fogalmazva azt állítja, ezzel a beszéddel egyidőben Magyarországon megszűnt a demokrácia. Én azonban azt gondolom, hogy egyelőre még demokráca van (már amennyire persze a 2/3-os többséget annak lehet tekinteni), és itt Orbán a liberális demokráciának (egyelőre) csak liberális részével szakít.
"Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz. "
6. Orbán megemlíti a "munkaalapú társadalmat". Bővebben nem beszél róla, folytatja az illiberalizmus kérdéskörét, amit már fent elolvashattatok. Nekem ez nem volt teljesen világos, de a videóból én azt vettem ki, hogy ez tulajdonképpen a szociális állam ellentéte. Számomra ez azt jelenti, én ezt úgy tudom értelmezni, hogy az állam nem gondoskodik mindenkiről, ld. a munkanélküliek, a betegek, a nyugdíjasok, stb. Dolgozz, és legyél felelős magadért. Ezt első pillanatra pozitív dolognak tartom abban az értelemben, hogy ha megnézzük Magyarország öregedő társadalmát, mire én nyugdíjas korú leszek, nem lesz annyi dolgozó adófizető ember hogy a korosztályomat szociális állami rendszerben fenn lehessen tartani. Szerintem egyébként már most sincs, a nyugdíjasok valójában élősködnek az államon. Csakhogy ők jelentik az egyik legnagyobb létszámú szavazóbázist, ezért ilyet mondani nem szabad. Ami viszont második pillantásra szörnyűséges képet fest a dologról, az a riportban szereplő Tamás Gáspár Miklós pillanatnyi emlékeztetője: "Arbeit macht frei", és ugye ezt a korszakot senki nem kívánja vissza.
Nos, hát ezeken lehet gondolkozni. Most itt egy egyértelmű, nyílt iránymutatást kaptunk, erre kell felkészülni. Én nem gondolom, hogy ez rossz. Sem azt, hogy ettől félni kellene. Én sokkal inkább magától a megvalósítás módjától félek. Már eddig is sokan kiabáltak a demokrácia végéről, meg "viccelődünk" itt az Orbán körüli "személyi kultuszról", meg hogy amint befagy a Duna, megkoronáztatja magát. Valójában semmi sem lehetetlen, és ezt Orbán Viktor is többször kijelenti a beszéde végén. Én nagyon nagyon remélem, hogy ha jön is a változás, az nem fog véres viszályokat szítani, mint ahogy kapunk ilyen víziókat a filozófustól. Mert ilyen környezetben bizony minden rosszabb lesz, amennyire csak nem lehetetlen.
2014. július 30., szerda
Reggeli zene
Herceg fogja magát, megkeresi a számítógépén a csupán 40 dalból álló Bárányfelhő búcsúkoncert felvételét, elindítja, majd kimegy. Én meg hallgathatom ezt a... hát srácok...
Most meg fúrnak. "Na ez a metál".
Most meg fúrnak. "Na ez a metál".
2014. július 28., hétfő
Drágaszág
A Deák tér mögötti utcák tele vannak galériákkal, designer-üzletekkel és divstszalonokkal. Én ezek mellett mindig hüledezve megyek el. Tegnap előtt a nyelvvizsga után bóklásztunk arra, és két dolog is emlékezetes maradt. Az egyik egy menyasszonyi ruhának tűnő darab, csodaszép volt. Ah, nem is írok róla többet, ne fájdítsam a szívemet, még nem jött el az ideje. A másik, amibe belebotlottunk egy kutyaszobor volt. Olyan gömbölyű teremtés, rajzfilmbe illő alkat, fénylő fekete, kb. 30 cm magas, kifejezetten tetszett. Messziről odasandítottam az árára, és nem jutottam szóhoz, hogy 36 ezer forintba kerül. 3600-ért kiváló vétel lenne, kéne is. Ekkor Herceg közölte, hogy oda bizony 360 ezer van írva. OMG menjünk innen.
2014. július 27., vasárnap
Belvárosi kirándulás
Fél 11-kor elindultunk a Városligetbe. Elég keveset reggeliztünk, ezért menet közben úgy döntöttünk, előbb ebédelünk valamit. A Wesselényi utcán sétáltunk végig, de nem találtunk semmi meggyőzőt. A Deák térről a Gozsdu-udvar felé fordultunk, és ott hamarosan meg is találtuk a Zing burgert, amiről elég jókat lehet hallani, ezért úgy döntöttük, kipróbáljuk. Kb. 11.45-kor nyitottak. Szomorúan vettem tudomásul, hogy itt én nem fogok ebédelni, mert csak marhahúsból készítenek burgert, de Herceg kipróbálta. Talán emlékeztek, hogy nemrégiben két hamburgeres helyről is írtam, hogy milyen szuperjókat ettünk. Na, ezekhez képest a sok jó hír ellenére ez totál csalódás volt. Legalábbis nekem, nézelődőnek. Valami 1200 forintot kértek el, ezért Herceg kapott egy mekis méretű burgert és sültkrumplit. A dolgot azért valamelyest megmentette, hogy a húspogácsa egészen vaskos volt, és Herceg szerint a hagyma is sokat javított a helyzeten. A krumplit én is megkóstoltam, az egészen rendben volt. Az mondjuk nem tetszett, hogy a burgerben lévő szósz, ami szerintem ketchup és majonéz volt, szanaszét csepegett, már akkor csupa szósz volt a papír, amikor megtaláltuk benne a burgert. Herceg szerint finom volt, és végül is ez a lényeg, de az eddig próbált helyekehez képest szerintem gyenge teljesítményt hozott. Egy plusz pontot azért még kapnak, mert Hercegnek adtak színes zinges matricákat.
Mivel én itt éhes maradtam, elindultuk valami péksütiért, hát mi másra vágytam volna én ugye. Az egy dolog, hogy csak a Mester utca 800 méteres szakaszán kapásból fel tudok sorolni 6 pékséget és további 4 boltot, ahol lehet kapni pékárut (és a Nagykörútnak a Mester utcához legközelebbi szakaszán is van még 2 pékség), és ebből 1 pékség és 1 bolt egészen biztosan vasárnap is nyitva tart, de a Gozsdu udvar, Deák tér, Wesselényi út, Dohány utca, és még beljebb egy rohadt pékság nincsen. Ja de bocs, a Deákon van valami pékségnek kinéző üzlet, ahol hát elég semmilyennek tűnő termékeket árultak elképesző árakon. Így aztán végül sikerült rábukkanni egy Vapiano nevű helyre, ahol kisebb szenvedés árán sikerült eldöntenem, hogy egy szalámis pizzát eszünk, Herceg besegít. A hely amúgy nagyon cool, a bejáratnál adnak egy plasztik kártyát, arra csippantják rá a rendelést, és adnak egy ilyen kör alakú fura szerkezetet, amivel az asztalnál ücsörgő vendéknek jelzik, hogy kész a rendelés, mehetsz érte. Zseniális. A berendezés borzasztó egyszerű, nagyon letusztult, ugyanakkor nagyon hangulatos. Hatalmas a hely, emelet is van, rengeteg asztal és szék van, szép fabútorok. Ahol mi ültünk, a falak fehérek voltak, mindenhol indirek fények voltak, de szép világos volt a terem, és az asztalokon egy "kővályúban" olívaolaj, balzsamecet, só, bors, cserepes bazsalikom és kakukkfű volt kitéve. A mi termünk közepén egy egész szekrényt beborítottak a fűszernövények, nagyon jól nézett ki. A pizza nagyon finom volt, valóban olaszos volt, vékony tészával, sok sajttal és nagyon finom paradicsomszósszal. Mellesleg a levendulás limonádéjuk is elég jó cucc, sose ittam még ilyet, de fogok még.
Ilyen jól megebédeltünk, fél 2 körül járt az idő, indultunk volna tovább, igenám, de odakint akkora felhőszakadás volt, hogy ihaj. Maradtunk még vagy 20 percet, közben megnéztük az emeleti részt is. Még szemerkélt az eső, mikor tovább álltunk. Időközben Herceg nagyon elálmosodott, ezért a Duna-part felé vettük az irányt. Úgy tűnt, megint erősödik kicsit az eső, ezért meglátva egy NewYorkert, úgy döntöttünk, ott várjuk meg az eső végét. Addig-addig nézegettünk a ruhák között, még lett 2 új pulcsim. Az egyik félét, ami ilyen sima bebújós, kapucnis, már nagyon rég óta kerestem, de sehol sem találtam. Most meglett. Aztán lett mellé még egy szürke, cipzáros kapucnis pulcsim is, erre is igényem volt már egy ideje, úgyhogy ez egy nagyon jó kör volt, csak azt sajnálom, hogy még nem tudom hordani őket.
Mikor kijöttünk az épületből, már nem esett az eső, de így is a villamos felé indultunk, és hazajöttünk. Így telt a mai kirándulásunk a Városligetben, és a Közlekedési múzeumban.
Mivel én itt éhes maradtam, elindultuk valami péksütiért, hát mi másra vágytam volna én ugye. Az egy dolog, hogy csak a Mester utca 800 méteres szakaszán kapásból fel tudok sorolni 6 pékséget és további 4 boltot, ahol lehet kapni pékárut (és a Nagykörútnak a Mester utcához legközelebbi szakaszán is van még 2 pékség), és ebből 1 pékség és 1 bolt egészen biztosan vasárnap is nyitva tart, de a Gozsdu udvar, Deák tér, Wesselényi út, Dohány utca, és még beljebb egy rohadt pékság nincsen. Ja de bocs, a Deákon van valami pékségnek kinéző üzlet, ahol hát elég semmilyennek tűnő termékeket árultak elképesző árakon. Így aztán végül sikerült rábukkanni egy Vapiano nevű helyre, ahol kisebb szenvedés árán sikerült eldöntenem, hogy egy szalámis pizzát eszünk, Herceg besegít. A hely amúgy nagyon cool, a bejáratnál adnak egy plasztik kártyát, arra csippantják rá a rendelést, és adnak egy ilyen kör alakú fura szerkezetet, amivel az asztalnál ücsörgő vendéknek jelzik, hogy kész a rendelés, mehetsz érte. Zseniális. A berendezés borzasztó egyszerű, nagyon letusztult, ugyanakkor nagyon hangulatos. Hatalmas a hely, emelet is van, rengeteg asztal és szék van, szép fabútorok. Ahol mi ültünk, a falak fehérek voltak, mindenhol indirek fények voltak, de szép világos volt a terem, és az asztalokon egy "kővályúban" olívaolaj, balzsamecet, só, bors, cserepes bazsalikom és kakukkfű volt kitéve. A mi termünk közepén egy egész szekrényt beborítottak a fűszernövények, nagyon jól nézett ki. A pizza nagyon finom volt, valóban olaszos volt, vékony tészával, sok sajttal és nagyon finom paradicsomszósszal. Mellesleg a levendulás limonádéjuk is elég jó cucc, sose ittam még ilyet, de fogok még.
Ilyen jól megebédeltünk, fél 2 körül járt az idő, indultunk volna tovább, igenám, de odakint akkora felhőszakadás volt, hogy ihaj. Maradtunk még vagy 20 percet, közben megnéztük az emeleti részt is. Még szemerkélt az eső, mikor tovább álltunk. Időközben Herceg nagyon elálmosodott, ezért a Duna-part felé vettük az irányt. Úgy tűnt, megint erősödik kicsit az eső, ezért meglátva egy NewYorkert, úgy döntöttünk, ott várjuk meg az eső végét. Addig-addig nézegettünk a ruhák között, még lett 2 új pulcsim. Az egyik félét, ami ilyen sima bebújós, kapucnis, már nagyon rég óta kerestem, de sehol sem találtam. Most meglett. Aztán lett mellé még egy szürke, cipzáros kapucnis pulcsim is, erre is igényem volt már egy ideje, úgyhogy ez egy nagyon jó kör volt, csak azt sajnálom, hogy még nem tudom hordani őket.
Mikor kijöttünk az épületből, már nem esett az eső, de így is a villamos felé indultunk, és hazajöttünk. Így telt a mai kirándulásunk a Városligetben, és a Közlekedési múzeumban.
Kezdődhet a nyár
Túl vagyunk a nyelvvizsgán, a listening talán épp csak meglesz a minimális 40%, a szóbeli elég rövidnek tűnt, nem nagyon volt alkalmunk kibontakozni, a fordítások, az ovasás és írás viszont teljesen rendben volt. Egy hónapot kell várni az eredményre, addig is jöhetnek a játékok, a könyvek és úgy a nyár, mint olyan. Yaaay.
2014. július 25., péntek
Kinek mi jutott mára
Ha ebben a félévben fejeztem volna be az egyetemet, ma kaptam volna meg a diplomámat. Engem mondjuk jobban zavar a holnapi nyelvvizsga.
2014. július 22., kedd
Dolgok
Az a helyzet, hogy túlestem életem első lánybúcsúján, persze csak résztvevőként, nem ünnepeltként. Egyelőre. Szuper jól sikerült az este, mindent ügyesen megszerveztünk, minden kelléket ideőben megvettek az éppen Miskolcon tartózkodók és minden a terv szerint haladt.
Gyanítom, a legtöbb embernek a lánybúcsúról egy vad ivászat, vetkőzős fiúk, és egy még vadabb felelsz vagy mersz játék jut eszébe. Ezen a lánybúcsún bizony egyik sem volt, de egy pillanatra sem unatkoztunk, délután 5-kor kezdtünk és hajnali 5-kor fújtunk takarodót. Tücsire, a menyasszonyra igazán büszkék lehetünk, mert hősiesen teljesítette az összes feladatot, némelyikben pedig olyan ügyes volt, hogy el se hittük. Gondoltátok volna, hogy több, mint 10 lábnyom közül azonnal felismeri élete párjáét? Pedig.
Tényleg remekül éreztük magunkat, és nagyon remélem, hogy a következő ilyen alkalommal - ami minden bizonnyal az én búcsúztatóm lesz - ugyanilyen jól fogunk szórakozni. Már alig várom.
Addig is, még előttünk áll az első, 5. éves osztálytalálkozónk, aminek a szervezése úgy tűnik, ma elindult, és ezúttal igyekszem én is aktívnak mutatkozni benne.
Most, hogy belegondolok, rengeteg dolgom lesz most a közeljövőben, mert
- szombaton nyelvvizsga (wáááhááááááá)
- Tücsi esküvőjére kéne nekem valami öltözet
- augusztus legvégén véglegesen eldöntjük a lagzi helyszínét
- augusztus folyamán el kell kezdeni felvenni a kapcsolatot és mindenfélét egyeztetni a zenekarral, a fotóssal és a vőféllyel/ceremóniamerterrel (már ha ilyenünk lesz)
- szervezni kell az osztálytalálkozót, ami egyelőre úgy néz ki, szeptemberben lesz
- szeptemberre teveztem elkezdeni a menyasszonyi ruhák nézegetését
- szeptemberben egyszerre kezdődik el a suli és folytatódnak a laboros mérések
- meg kell írnom egy szakdogát és államvizsgára kell készülnöm
- óte jóságos szent atya úristen, nem sok ez egy kicsit?!
Gyanítom, a legtöbb embernek a lánybúcsúról egy vad ivászat, vetkőzős fiúk, és egy még vadabb felelsz vagy mersz játék jut eszébe. Ezen a lánybúcsún bizony egyik sem volt, de egy pillanatra sem unatkoztunk, délután 5-kor kezdtünk és hajnali 5-kor fújtunk takarodót. Tücsire, a menyasszonyra igazán büszkék lehetünk, mert hősiesen teljesítette az összes feladatot, némelyikben pedig olyan ügyes volt, hogy el se hittük. Gondoltátok volna, hogy több, mint 10 lábnyom közül azonnal felismeri élete párjáét? Pedig.
Tényleg remekül éreztük magunkat, és nagyon remélem, hogy a következő ilyen alkalommal - ami minden bizonnyal az én búcsúztatóm lesz - ugyanilyen jól fogunk szórakozni. Már alig várom.
Addig is, még előttünk áll az első, 5. éves osztálytalálkozónk, aminek a szervezése úgy tűnik, ma elindult, és ezúttal igyekszem én is aktívnak mutatkozni benne.
Most, hogy belegondolok, rengeteg dolgom lesz most a közeljövőben, mert
- szombaton nyelvvizsga (wáááhááááááá)
- Tücsi esküvőjére kéne nekem valami öltözet
- augusztus legvégén véglegesen eldöntjük a lagzi helyszínét
- augusztus folyamán el kell kezdeni felvenni a kapcsolatot és mindenfélét egyeztetni a zenekarral, a fotóssal és a vőféllyel/ceremóniamerterrel (már ha ilyenünk lesz)
- szervezni kell az osztálytalálkozót, ami egyelőre úgy néz ki, szeptemberben lesz
- szeptemberre teveztem elkezdeni a menyasszonyi ruhák nézegetését
- szeptemberben egyszerre kezdődik el a suli és folytatódnak a laboros mérések
- meg kell írnom egy szakdogát és államvizsgára kell készülnöm
- óte jóságos szent atya úristen, nem sok ez egy kicsit?!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)