Taktika

Azt hiszem úgy fogok készülni a biokoll javító vizsgámra, hogy minden fontos fogalmat beírok gugliba, és mint érdekesség elolvasom. Mert ami érdekel, azt megjegyzem. Remélem ez működik.

Na még egyet!

Szóval biokolloidok.

SzabadSzombat

Mondtam én, hogy társasághiányom van, és tényleg mennyire de mennyire szükségem volt már erre! Régen éreztem már ilyen jól magam. Hiányzott már egytől egyik mindenki, meg a kacagás és móka, meg a hangos zene megaminden. Még ilyet! MÉG!

Oszt szevasz!

Nekem is furcsa, hogy örülök a kettesnek, de ha véletlenül arra gondolnék, hogy esetleg egy következő félévi vizsgakurzuson biztosan jobb jegyet szereztem volna, azonnal eszembe jut, hogy soha többé nem kell szenvednem vele. Ha szükségem lesz rá, hát megtanulom gyakorlatban rögtön. A laborban elég sok gép van, centrifugák, PCR és a többi amit még nem is ismerek, és mindezt azért, hogy szerezzünk némi RNS-t és DNS-t, és ez is analitika, de ezt legalább megmutatják, hogy hogy kell használni, mire és miért jó, hogyan analizál, és én ezzel boldog leszek. És állítom, hogy jobban fogom tudni-ismerni-alkalmazni, mint amikor vizsgára megtanulom azokat a módszereket, amiket manapság már nem is használnak. Csak a szerencsétlen vegyészhallgatókat kínozzák vele. Meg a vakmerő és elvetemült biológusokat, akik felveszik az analkém gyakot. Ennyire meg nem vagyok hülye!

(U.i.: Kedves Analitika! Rohadj meg!)

Vizsgamaradékok

Megint eljött az az idő, amikor már egyszerűen nem bírok várni a vizsgaidőszak végéig. Elfáradtam már, kicsit szétestem tőle, szeretnék végre társaságot és szabadidőt. Szeretnék már végre azért unatkozni, mert nincs semmi tanulnivaló. Elég ebből pár nap is, pont jó a reghét is, de legyen már vége. Elég szomorú, hogy tavaly ott tudtam lenni a Herman-héten, idén meg nem. Pedig idén is több ismerősnek is ígérgethetném a szavazatomat.

Holnap állatrendszertan vizsga, ezen szeretnék a legjobban túl lenni. Jó lesz ebből a kettes is, csak hagyjanak már végre békén azzal a sok undorító féreggel. (Elég baj az, hogy még szigóra is újra meg kell tanulni egy félév múlva.) Pénteken analitika vizsga, attól már nem félek annyira, de nem lesz könnyű menet, az biztos. Szeretnék belőle minél jobb jegyet kicsikarni. A kövhétre marad még egy biokolloidok javító, az kicsit időigényes lesz, de ha javítok a 2-esen már boldogabb leszek. Végülis, az volt az egyetlen tárgy, amire szerettem bejárni, és amit azért vettem fel, mert tényleg érdekelt, és amiről év elején eldöntöttem: én ebből 5-ös leszek. Aztán mégsem.

Jöhetne már a nyár

Jó lenne már, ha nyár lenne és szabadság, mert lenne némi unaloműző ötletem.

Példeul de szeretnék már biciklizni, mondjuk Diósgyőr felé.

Van (egyelőre) 3 könyv, amit el szeretnék olvasni.

Elég sok időt kéne töltenem a laborban, szeretnék összerakni egy tdk-t.

Megnézném már magamnak Spanyolhont.

Szabadlábon

Ezt szeretem a vizsgaidőszakban, hogy bár van vizsgám még, nem kell megerőltetnem magam a készülésben, és van időnk garázdálkodni a szabadidőnkkel.

Tegnap például fogtuk magunkat és elmentük a Feneketlen-tóhoz, aztán pedig felcaplattunk a Citadellához. Nem voltam még ott, és mindig csak lentről-messziről láttam a levelesnénit, de mostmár azt is tudom, hogy van mellette 2 bácsi, és az egyik sárkányt győz. A Gellért-hegyről egyébként igazán szép a kilátás, ajánlom mindenki figyelmébe. Külön jó volt, hogy mire felértünk, akkorra sötétedett ba annyira, hogy esti kivilágításban lehetett látni a Bazilikát (amin egyébként meglepődtem, hogy milyen nagy távolról is), a Parlament kupoláját, és a szépséges hidakat.

Van ám idő filmnézésre is: megnéztük a Final fantasyt, amit eddig csak hallomásból ismertem, és talán inkább játékként hallottam róla. Elképesztően jól van megrajzolva, és nem is gondoltam volna, hogy japán film, merthogy normális emberek voltak benne. Emellett folyamatban van a Bourne-rejtély trilógiája is. Az első nagyon tetszett, régen láttam már olyan akciófilmet, ami annyira lekötötte a figyelmem, hogy eszembe sem jut megnézni az időt.

Amit pedig még nagyon szeretek, hogy van idő főzésre is. Valamelyik nap alkottunk tejfölös-sajtos sült csirkecombokat hercegnőburgonyával. Legalább ilyen finom is volt :)

Hirtelenjött

Drága Morris boldog lehet, kapott új adptert.

Semmit nem haladok a tanulással, ami nagy-nagy baj, mert komoly vizsga elé nézek. Cserébe egyre komolyabban gondolom, hogy jót fog tenni, ha a biokém gyakot angolul tanulom majd.

Mostanában nem voltam túl jól, fél napokra a pocim bedobt a törölközőt, úgyhogy ebből mostmár elég.

Nemrégiben volt Verébszülinap, amikor is játszottunk Hotelt és valami új taktikával kell játszanom, mert nem bírok nyerni. Bezzeg a Catanban. Mostanában meg állandóan Tetrisezek, ez se normális.

Mostanában elég sokat foglalkoztat, hogy hogy is van a szakunkon ez kreditrendszer dolog, és a kis okos buksimban már formálódik az elképzelés, hogy milyen lenne az ideális tanterv. Majd közzéteszem, ha lesz időm átgondolni. De előre bocsátom, hogy nem szaroznék 1-2 kreditekkel...

Továbbá lesz újra Mindentudás Egyeteme, amiből az előző szériában sajnos nem nagyon láttam semmit, de egyszer pont sikerült elcsípnem valami immunológiás cuccot, és jó volt, mert értettem, és remélem az új részekből többet fogok látni.

Már gyűlik a nyári program: jún. 19 Subscribe-koncert a MűPa-ban, kíváncsi vagyok az új hangzásra.

BSc, BSc, te csodás!

Túl egy szörnyű növényrendszertan vizsgán, átgondoltam kicsit, hogy hol lehet a hiba.

Túl sok a tárgy, túl sok a vizsga, túl kevés a felkészülési idő.

Gyorsan utánanéztem, hogy mennyire van nehézt dolgunk:

Én ugyebár 6 féléves képzésen vagyok, 180 kreditet kell összeszednem. A diplomához kb. 65 tárgyat fogok elvégezni, ezen kívül szakdolgozom és 2 szigorlatom is van.

Herceg a BME-n diplomát (oklevelet vagy mit?) kapott: 7 félév alatt 210 kreditet kellett megszereznie mindössze 42 tárgy elvégzésével, + egy szakdogával, és láss csodát, nem volt egy szigorlata sem.

Suck.

Luxus

Úgy döntöttem, hogy a 8lábúakat nem tanulom meg a rendszertanvizsgára. Lesz ami lesz.

Szegény Morris

Szegény Morrisnak elromlott az etetője, úgyhogy a héten új tápot kap.

Virág

A növénykének hiányzik a Nagymamám.

Micsoda évértékelő

Nem igazán emlékszem arra, hogy mi volt 2010-ben, de túléltem a 2. félévet, voltunk Szoboszlón és bizonyára volt szülinapom is... Na ezért aztán érdemes volt.

Ha az egész év olyan lesz, mint az év első napja, akkor jól fog kezdődni, és jól elromlik a végére. És rengeteget fogok aludni. Most úgy feladnám az egészet. Majd később meggondolom magam.

Dehanemjó mééérkell? hülyegyerek

Ilyenkor többnyire utálom magam. Adnék magamnak egy nagy pofont és nem vígasztalnám meg magam.

Fisz"!

Jelentem, megtaláltam!

Mondjuk angolul kellett hozzá fogástáblázatot keresnem és egy olyan oldalt találtam, ami azt mondta, hogy thin whistle-höz és fife-hoz is van, de lényeg a lényeg: úgy van mint az F, csak félig kell befogni az 5. lyukat. Ezt én úgy nem szerettem sose, de mit van mit tenni, legalább mostmár ezt is tudom. És nekem volt igazam. Hahh!

Fife

Egy egész blog szólhatna arról, hogy hogy tanulok meg fájfozni, de most csak egy bejegyzés lesz róla. Úgy érzem, haladok ügyesen, már egészen megszokták az ujjaim a fogásokat. Elpanaszoltam Hercegnek, hogy milyen furcsa, hogy a hangok többségéhez le kell rakni a jobb kisujjam, aztán emlékeztetett arra, hogy fuvolán is éppen így kell. S tényleg, fel sem tűnt, hogy ott is a Disz-billentyűn támaszkodom.

Még mindig lehet sajnálni a szomszédokat, de már sokkal többször szólalnak meg szépen a hangok. Az viszont feltűnt, vagy legalábbis gyanús, hogy a kétvonalas Fisz mintha nem lenne egészen félhangnyira a G-től. Konkrétan alig észrevehető a különbség köztük. Pedig pont úgy fogom le, ahogy az a fogástáblázatban írva vagyon, és minden más lehetséges próbálkozás borzalmas hangot ad. Ejnye.

Egyébként a hangszer továbbra is hangos, ezen piano nincs, de legalább zenélés közben lehet hasizomra gyúrni. És nyilván úgy illik hogy előttem van mindhárom hangszer, és igazán zavaró, hogy ha a fife után a fuvolát fújom, akkor hirtelen nagyon vissza kell fognom magam, különben ez nem szól. A fuvolához egy halovány lehellet is elég.

Karácsony

Ez a bejegyzés is azzal kezdődik, hogy nem különösebben vagyok oda a karácsonyért, nekem ez a modern karácsony nem tetszik. Nekem a karácsony nem egyenlő az ajándékozással. Mondjuk mással se nagyon, idén leginkább a tölöttkáposztával. Szóval, lényeg a lényeg, hogy ez a karácsony kicsit más volt, mint a többi. Most már van még egy család, családom, akik bizony túlságosan is aranyosak hozzám, és rengeteg ajándékkal leptek meg. Mind mind csodaszép - bár itt most nem fogom felsorolni. Egy egész bejegyzésnyit tudnék róluk írni.

Van viszont egy különleges ajándék, ami a legnagyszerűbb az összes közül, ha szabad ilyet mondani. Hercegtől kaptam egy fife-ot, fájfot, harántfurulyát, no. Elég nehezen jöttem rá, hogy is kéne ezen játszani, de kezdek rájönni. Az anyaga pont olyan, mint a furulyámé. A tartása olyan, mint a fuvoláé. A fogása olyan, mint a furulyáé. Ha ugyanúgy fújom meg, ahogy a fuvolát, akkor tompán szól. Ugyanolyan technikával kell hát, mint a fuvolát, csak sokkal feszesebb hasizommal, ennek pedig az a következménye, hogy szépen szól, de _nagyon_ hangos. Hangzásában egyértelműen furulyára hasonlít. Szóval már volt egy furulyám (mondjuk abból 2 is volt) meg egy fuvolám, most meg kaptam egy összvért.

Még egy aprócska megjegyzés: tavaly kaptam egy plüssmacit Hercegtől. Idén az apukájától kaptam. Kíváncsi vagyok, jövőre miről fogok írni ilyenkor.

És még egy: az Anyukám karácsony örömére vett egy könyvet. Átadta, majd közölte, hogy nem baj, ha nem most olvasom el, mert ő még aznap neki akar kezdeni. Én meg majd nyáron... (akkor lesz időm legközelebb a szépirodalmra). De akkor legalább lesz mit olvasnom, ugyanis ezt a könyvet a kedvenc szerzőm írta.

Globalizáció

A buddhista gyerekeknek mikulásruhába öltöztetett elefánt osztogatott ajándékokat.

(íme.)

Csalódott

Csalódtam magamban. Nem tudom, hogy lehettem ennyire béna, de nem tudtam teljesíteni azt, amire igen is képes vagyok. Van még egy utolsó esélyem, de már nem merem hinni, hogy sikerül. Szomorú.

Karácsonyi ajándék

Engem úgy általában ez a karácsony dolog nem hat meg, és talán nincs semmi köze ahhoz, amit mondani akarok, de ma egy éve annak, hogy nem kell félnem a fájdalomtól, és igazán remekül telt ez az egy év, és egyrészt köszönöm Vicus apukájának, persze ugyanígy megköszönném bárki másnak is, de tényleg, köszönöm, jól vagyok.