Kaptok mémet is

1. Do you like making lists?

Bevásárlólistát szoktam írni, vagy ha kb. ötnél több dologgal is foglalkoznom kell, akkor azokat felírom.

2. Do/did you play sports with your siblings?
Testvérek nélkül ez elég nehéz.

3. Would you rather go to a University or a community college?

Mostmá' egyetem van. Volt.

4. What’s your favorite kind of bread?
Amit én sütök.

5. What toppings do you like on your pizza?
Sonka vagy szalámi, sajt, még sajt, jöhet rá gomba vagy kukorica, de az ananász szigorúan tilos.

6. What color or design does your shower curtain have?

Most nincs, műanyag ajtóval záródó zuhanyzónk van.

7. What kind of car does/did your mom drive?
nevör evör

8. What’s on your cell phone’s home screen?

hópárduc

9. Do you like to watch the National Geographic channel?

Ha lenne tévénk, valószínűleg nézném.

10. Are you the type of person to correct a survey maker’s grammar and/or spelling?

Én inkább az az ember vagyok, aki nem tölti ki azokat az online kérdőíveket, amiket annyira igénytelenül állítanak össze, hogy például a "többet is választhatsz" kérdésre egyválasztós lehetőséget állítanak be, vagy például kötelezőnek jelölnek olyan kérdést, ami úgy kezdődik, hogy "ha az előző kérdésre igennel válaszoltál..."

11. What color is your microwave?
fehér, de Koptcheknek üzenem, hogy az előző piros volt

12. Do you have a fan in your bedroom?

A férjem rajong értem, nekem ez elég. Bár ő sajnos csak fűteni tud. 

13. Mountain Dew or Sprite?
Egyik sem.

14. Does it rain a lot where you live?
Nem mondanám különösem soknak.

15. Do you shop at Walmart Tesco regularly? 

Állítólag a teszkó helyére hamarosan jön a walmart, amit úgy kell ejteni: wólmárt, ezt az indexen olvastam. Amúgy a regularly az nálunk ilyen fél évente egyszer.

16. Does it bother you when animals lick themselves?
Miért zavarna? De amúgy is, milyen hülye kérdés ez, hát van, aki rászól a kutyájára/macskájára, hogy Bundás/Micike ezt légyszi ne a vendégek előtt csináld?!

17. Have you ever been to a Trader Joe’s?
Azmegmi.

18. What’s the longest time you’ve ever been stuck in traffic?
Egyszer régen mikor Görögországba mentünk nyaralni (15 éve!), a szerb-macedón határon vagy 5 órát álltunk, mert a kedves határőrbácsiknak éppen nem volt ínyükre a munka. Erre mondjük többnyire csak elmesélésből emlékszem.

19. Do you wear black a lot?
Már kinőttem abból a korból, de azért elég sokszor hordok feketét, mint ahogy ma is.

20. Are there stairs in your house?
A lépcsőházban. Azért ez a neve.

21. Have you ever held $500 in cash?
Dollárt biztos nem, forintosítva viszont igen, nem olyan nagy összeg az.

22. Do you like onions on your burger?
Nem.

23. Could you ever give yourself a shot?Ezt sajnos nem értem. Lelőném-e magam? Vagy innék-e egy felest? Egyik sem, köszi.

24. Do you wear shoes in the house?
Csak az előszobában, induláskor és érkezéskor.

25. Have you ever worked as a cashier?

Nem, de gyerekkoromban nagyon szerettem volna, ha majd pénztáros leszek. Szerettem visszaadni. Most már csak elvenni szeretek, muhaha.

Koncert és kiállítás

Péntek este, Park, Passed, ParovStelar.

Jártam már a Parkban néhányszor, és még soha nem láttam ott ekkora embertömeget. Borzasztó volt. Hol a cigifüsttől fulladoztam, hol a mellettem ugráló srác könyökét próbáltam kivenni a szememből, hol csak próbáltam hátrálni, hogy az előttem álló ne álljon belém az egész hátával. Ehhez képest egészen jól kontrolláltam az emberiszonyom, és próbáltam a zenére koncentrálni.

Kezdjük az elején, a Passed-del. Nem tudom, őket hangosította-e egyáltalán valaki, és ha igen, akkor az látott-e már hangosítópultot valaha, de hihetetlen gányul szóltak. Nem ismertem ezt a zenekart, annyit tudtam, hogy voltak a Dalban. Érdekes zenekar, van billentyűsük, basszusgitárosuk, hárfásuk és egy énekesük (legalább is én ennyit láttam messziről, tömegből). A lánynak jó hangja van, csak nem tud énekelni. Pont úgy, mint én, csak én inkább nem állok színpadra, és ez mindenkinek sokkal jobb így. Vagy legalább rá kéne tolni egy kompresszort az éneksávra, nem tudom, nem értek hozzá. Minden technikát nélkülöző, teljesen dinamika nélküli éneklés volt, a hangerő pedig olyan volt, mintha a volume potit föl-alá rángatták volna. Hol halk, hol szörnyen üvölt egy-egy szóeleji hangsúlyon. Dalszövegekből nem is hallattszott semmi, szinte csak a magánhangzók. Csak akkor volt érthető a szöveg, ha egyébként tudtad, hogy mi a szöveg, pl. a Bájoló c. dalnál. Nem csak az énektechnikával volt baj egyébként, teljesen szét is estek a végére. Képesek voltak olyan hibákat elkövetni, hogy amikor az énekeslány megpróbálta felpörgetni a hangulatot, és valami nagy zúzásnak kellett volna jönnie (ez egy ilyen viszonylag chill zenét játszó zenekar), vagy legalább is valami jó kis szólónak, hirtelen minen elhalkult, minden hangszer teljesen tompa volt, aztán hopp valamit bekapcsoltak, és kiderült, hogy éppen hárfaszólóra tombol a nép. Ja nem, a tombolás elmaradt, bocs. Aztán hasonlót eljátszottak egy basszusszólónál is, ahol egyszerűen lekeverték a hangerőt, mi meg csak pislogtunk, hogy pls ez most mi akar lenni? Sajnálom, de egyetlen pozitív dolgot sem tudok említeni az előzenakarról. Ja de, azt, amikor végre abbahagyták.

Ezután vártunk, nagyon sokat, mondtam is Hercegnek, hogy remélem jobb buli lesz, mint amilyen sokat várni kellett rájuk, különben nagyon szomorú leszek.
Itt meg kell jegyezni, hogy én Parov Stelart alig néhány éve ismerem, ez volt az első alkalom, hogy koncertjére megyek, ezért teljesen más elvárásokkal voltam ott, mint azok, akik ősrégi rajongók. Merthogy tőlük hallani lehetett panaszokat, hogy nem volt ez olyan jó buli, mint régen. Nos, én nem tudom, milyen volt régen, nekem új volt, és nagyon bejött, nagyon király parti volt. Persze ha nem lettek volna ennyien közönség, még sokkal jobb lett volna. De megpróbálok elvonatkoztatni a közönségtől, és azt kell mondjam, ezért megérte elmenni.

Az ő hangosításukkal halistennek semmi baj nem volt, nagyon királyul szólt minden, olyan hangulata volt, hogy fú, és arra jöttem rá, hogy ez a zene élőben így, hogy ott van a színpadon egy igazi élő dobos és az énekeslány, akinek iszonyat jó hangja van, ráadásul még az a 3 fúvós (szaxofon, trombita, harsona), akiktől az egész még kétszer jobban szól, telejsen 5*. Jó ritmusú, táncolható, ugrálható, szórakoztató zenét zátszanak, és pont ezt vártam tőlük.


Szombat, @rc.
Volt már jobb is, volt már pozitívabb is, de hát ez a realista nép műve, és sajnos igazuk van. Volt néhány, ami ötletes volt, volt vagy két olyan, amin még nevettem is, de sajnos nagyon sok negatív, nem humoros, nem ötletes, unalmas, semmitmondó. Egyébként abból a kettőből is csak egyre emlékszem már, a háromlábú székes nagyon tetszett. Ennyi, nincs több említésre méltó dolog most az @rcon.

A hősök terén viszont ma van NemzetiVágta, ennek kapcsán láttunk gyönyörű lovakat, szép huszáros öltözetben lévő férfiakat, zászlóvivő embereket, és lovaskocsikat, ezek mind jók voltak.


Valamint, ma megvettük a Magyar helyesírás szabályainak legújabb kiadását.

Hajszárítót is vettünk, de az nem olyan érdekes.

Eddig és tovább

Ez egy nagyon jó nap volt, két nagy sikerélményem is lett ma a munkában.

Ma egy rendhagyó csoportgyűlést tartottunk. Van egy olyan kutatási témánk, amivel kisebb-nagyobb mértékben mindannyian foglalkoztunk már, más-más vonatkozásban, és többnyire egymástól függetlenül. A mai alkalommal pedig összeraktuk az eddig megszerzett tudásunkat, mindenki elmondta, hogy mit csinált, mit tudunk eddig. Az egyik munkatársam a gyűlés végén nagyon jól fogalmazta meg, hogy eddig mindenki csinált valamit úgy, hogy nem tudtuk mire is lesz jó, és hogy mit csinál a másik, és most hopp, hirtelen összeállt a kép, és azt látjuk, hogy eljutottunk valahova. Még nem vagyunk készen, de már látványosan vagyunk valahol, és ez pozitív ösztönzőerőt, lelkesedést ad mindannyiunknak. Ezt én is így érzem, és annak külön örülök, hogy bár nekem ebben a folyamatban egy egészen kicsi feladatom volt csak (egy táblázatot készítettem el), de arra folyton hivatkozik mindenki, úgy tűnik, nagyon fontos volt és hasznos.

A másik sikerélményem pedig, hogy ma néhány óra alatt kibogoztam egy olyan problémát, amivel az egyik munkatársam már jóideje küzd (nem tudom, mennyi időt töltött ő el ezzel, de szerintem néhány hete foglalkozhat vele)... A hiba egyik forrása az volt, hogy tökéletesen félreértette a feladatot, a másik pedig, hogy teljesen elavult adatokkal dolgozott, teljesen nem igazi számokkal, valamit nagyon elnézett.
Nem tudom, én mennyire veszem át innentől az ő munkáját, nem mintha egyébként nem dolgoznék még emellett két másik feladaton is egyszerre, de holnap mindenesetre itt folytatom.

Lelkesedés van most, és haladás.

Szabálytalanul közlekedtél, megbírságoltak. Fizess 500 forintot!

Mostanában valamikor szóltak a hírek arról, hogy valamelyik közlekedési cég szinte bűncselekményként kezelte, amikor valaki evett vagy ivott a buszon, villamoson. Azt hiszem nem vagyok egészen up-to-date ezzel a témával, nem is olvastam utána és nem is tudom, mennyire aktuális még, sőt, azt sem tudom, hogy ez budapesti vagy miskolci sztori, esetleg mindkettő, de azért elmondom, mi ezzel kapcsolatban az első és egyetlen gondolatom, véleményem.

Én a miskolci tömegközlekedés buszain és villamosain közlekedtem kb. 18 éven át, rengetegszer ültem az első ülésen, és jobb dolgom híján olvasgattam az utazási feltételeket, már amióta tudok olvasni. Előtte nem a szöveget olvastam, hanem a busz ablakára ragasztott piktogramot nézegettem. Több féle is volt, próbáltam neten megkeresni, de sajnos csak ezt a csúnya képet találtam, mindegy, szemléltetésnek jó lesz.

Szóval, én okos kislány voltam, és érdekelt, hogy mit jelentenek ezek a képek, emlékszem is rá, amikor ezekről beszélgettünk Anyával. Határozottan emlékszem arra, is, amikor megkérdeztem, miért nem lehet fagyival felszállni. Anya azt mondta, azért, nehogy véletlenül összekenjük vele más ruháját. Én ezzel egyet is értettem, el is fogadtam, és amikor olyat láttam, hogy valaki jégkrémet nyalogatva szállt fel a buszra, akkor én annak nagyon nem örültem, és nem értettem, hogy más erre miért nem figyel oda, és miért nem érti meg, hogy nem szabad. Ahhoz is elég okos voltam, hogy megértsem a tágabb körű jelentését a dolognak: ez a kép nem a fagyi ellen szól, hanem minden fajta étel ellen. Soha nem láttam még olyat, hogy valaki késsel villával látna neki egy háromfogásos ebédnek a buszon, de azt nagyon is el tudom képzelni, hogy például egy kézben fogható gyrost vagy hamburgert szeretne éppen ott elfogyasztani. Be kell valljam, ezt én sem tartom helyesnek. Edd meg a járművön kívül, mielőtt felszállsz vagy miután leszállsz. Egyébként is, inkább kapaszkodjál.

A képen látszik, hogy van italt tiltó rész is, bár én azt inkább részeg, vedelő bácsinak látom, mindegy. Szóval az van, hogy ne szállj fel a buszra például nyitott kávéspohárral, és szerintem a műanyag lappal fedett mekis kóláspohár sem teljesen való erre, de az ellen senkinek nem lehet kifogása, ha jól zárható edényben van nálad innivaló. Ha kell, lehessen inni, ez tök normális.

Mostanában már olyan ritkán közlekedem Miskolcon, hogy nem is tudom, ki vannak-e még téve ezek a jelek, azt viszont tudom, hogy Budapesten a megállókban és a járműveken (pl. a Combinokon) új plakátokat raktak ki. Ez szerintem az egyik legpozitívabb dolog, amit az utóbbi időben a budapesti közlekedési vállalatokról el lehet mondani, hogy ezek a plakátok nagyon jók, figyelemfelkeltőek és nagyon ötletesek. És nem csak magyarul, angolul is van rajta felirat. (Az egyik plakáton egyébként van egy vesszőhiba...) Ezek a plakátok azt próbálják elmondani az utasoknak, hogy a villamos nem gyorsétterem, légyszi ne itt egyél, vagy hogy a villamos nem része a fesztiváloknak, légyszi ne hangoskodj, vagy hogy a kutyádat csak te ismered, légyszi rakj rá szájkosarat. Hogy ennek mi az eredménye, az már egy másik kérdés. Tartok tőle, hogy semmi. És ez azért van, mert az emberek annyira parasztok, és annyira analfabéták, és annyira értetlenek, és annyira semmit nem vesznek magukra, és annyira azt hiszik, hogy nincsenek szabályok, és mindent lehet, hogy ha valaki rájuk szól, akkor az azonnal bekerül a sajtóba, és azonnal mindenki sipákolni kezd.

Marhák.

Szeptemberi hiány

Hiányérzetem van. Ha szeptember, akkor iskolakezdés. Tanult reflex. Készen állok a tanulásra, az új ismeretekre, nem akarok reggel 8-ra suliba menni, sem este 8-ig benn maradni és nem akarom hogy üres órák vágják ketté a napomat. És sajnos nem is lesz egyik sem.

Tulajdonképpen az egyik dolog, ami miatt örültem, hogy felvettek phd-ra az az volt, hogy lehet megint "iskolába járni". Nyilván tudtam, hogy ez már nem olyan lesz, mint eddig, de akkor is, legalább heti egyszer lesz valami, amire bejárhatok, jegyzetelhetek, elalhatok, zh-t írhatok, sudokuzhatok. Aztán most úgy tűnik, ebből nem lesz semmi. Még csak hétfőn fog elkezdődni a tárgyfelvétel, de most úgy tűnik, 3 tárgyat és ezzel 32 kreditet fogok tudni felvenni. Ebből 22 a kutatási kredit egyben, aztán van egy bioinformatikai gyakorlat, amit a főnököm fog tartani januárban, a vizsgaidőszakban, tömbösítve, a másik pedig valamilyen hallgatói beszámolók, amiről szintén nem gondolok sokkal többet.

Szóval nem lesznek óráim. 18 év után most először úgy kezdődik a szeptember, hogy nem kell órára járnom. Most kicsit úgy érzem magam, mint Pavlov kutyája, ha a csengetésre nem kap enni. Pedig éhes vagyok, és csengetnek. Becsengettek.

Menjünk máááár

Most próbáljátok meg elképzelni, milyen lehet az, amikor minden egyes futásnál így indulunk el itthonról. Én a piros pólóshoz hasonlóan próbálom indulásra bírni Herceget, aki a kék pólós lelkesedésével 10 percnyi folyamatos "öltözz már át" könyörgés után végre megmozdul, majd a bemelegítés után közli, hogy álmos, és elfáradt, végül további 10 perc cipőfelvétel-ivás-gépkikapcsolás után az alábbi jelenet metaforájával elindul.

Alkalmazkodók

Vannak helyzetek, amikor nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy azt terveztük, vagy ahogy kellett volna. Az ilyen esetekkel szemben én általában toleráns és megértő vagyok. De vannak, akik állandóan nyígnak, akiknek semmi sem jó akkor és ott ahol...
Azt hittem, ilyen a dolgozó embereknél már nincs. De van. Az a helyzet, hogy van a közvetlen munkakörnyezetemben olyan ember, akinél már sokszor fordult elő, hogy iskolás módjára kér haladékot mindenre, és a megbeszélt csoporteseményekből is sorra húzza ki magát. Szóval az, hogy február első hetétől, vagyis már fél éve rögzítve van, hgy kedden 11-kor csoportgyűlés és journal club van, ehhez képest állandóan átrakjuk 1-2 nappal arrébb, és rendszeresen úgy, hogy 1-1,5 órával előtte kapjuk az emailt, hogy jaj jaj bocsi nagy baj lenne-e... És ha nagy baj lenne, akkor mi van? Akkor se készült fel... Aztán persze a csoport 1 éves szülinapját is megünneplendő közös ebédre sem jön el. De ez most csak 1 konkrét eset volt, többször megtörtént már és nem csak egy emberrel.
Nem tudom, ők felfogják-e azt, hogy milyen óriási szerencsénk van a főnökünkkel, akinek fogalmam sincs, mi járhat ilyenkor a fejeben, ugyanis nem reagál ezekre az esetekre, csak beletörődött hangnemben közli, hogy akkor nem ma lesz a megbeszélés.
Én főnökömnek tekintem a főnökömet, és teljesen őrá bízom az ilyen helyzetek kezelését, de őszintén megmondom, hogy én hasonló heyzetben sokkal szigorúbb lennék. Utálom, hogy mások, akik velem rangban és mindenben egy szinten vannak, nem képesek egészen minimális követelményeknek megfelelni, amiknek nekem is meg kell felelni, és nekem nem okoz semmi gondot. Miért nem képesek alkalmazkodni?

Újra ősz, újra iskola

Mától hivatalosan is, teljes értékben és mértékben phd hallható vagyok.

Iskolás lettem.

Szeretem a szeptember 1-jei reggeleket.

Lézerharc

Tegnap voltunk lézerharcolni és ma olyan bitang pusztulatos izomláz van a bal combomban, hogy lépni alig bírok. Ezt mondjuk nem értem, nem mozogtam sokat. Konkrétan volt egy olyan játék, ahol azért voltam én a leghatékonyabb játékos mind közül, mert végig egy sarokban ültem, és engem senki sem talált el egyszer sem, nekem viszont volt bevitt találatom. A találati statisztikáimról viszont jobb nem beszélni, mert úgy tűnik, kivételesen és látványosan tehetségtelen vagyok. Mindenesetre ilyen izomlázat kérek még, úgyhogy menjünk még.

Subscribe a Parkban

Vegyes érzelmeim vannak a tegnapi Subscribe koncerttel kapcsolatban. Nem csak azért, mert egy időre ez volt az utolsó koncert (állítólag feloszlottak és újra összeálltak, de valójában csak szünetet fognak tartani), hanem mert nem tetszett annyira, mint amennyire kedvenc magyar zenekaromnak tartom őket.

Kezdődött rögtön az elején azzal, hogy szörnyű volt a hangosítás. Én azt hittem, a füldugó miatt hallom ennyire rosszul, de aztán javult a hangzás, konkrétan megjelentek a gitárok és a szinti, és végre nem csak a mély, összefolyó értelmezhetetlen zúgásban kellett bogarásznom a dallamot és az elenyésző cineket.
Egyébként a kezdéshez való dalválasztás sem tetszett, de ez az én hibám, mert ez az új albumról volt, amit én nem szeretek. Ennek volt köszönhető az is, hogy a koncert végén az utolsó előtti 2-3 dalon is majd elaludtam, annyira nem lehet mit kezdeni ezekkel a dalokkal.

Aztán volt egy olyan rész, amit szerintem a Depressziótól tanultak el, aminek az a lényege, hogy mindenki leguggol, eközben fokozódódik a hangulat, és amikor jön a zúzás hirtelen mindenki felugrik és pattog kedvére. Ezt a részt Depiéknél imádom, mivel a másik hasonló esemény a death wall, amiből szeretek kimaradni. Nade. Most volt itt ilyen guggolós-pattogós mutatvány, ami teljesen félresikerült, ugyanis a zenében egyrészt semmi sem éreztette, hogy mikor fog elkezdődni a zúzás, és amikor elkezdődött, szerintem sokaknak nem (és nekem sem) volt egyértelmű, hogy ez már az-e. Úgyhogy nem felpattanás lett, hanem csak öreges feltápászkodás, ami eléggé hangulatrontó volt.

A régebbi jól bevált dalok jók voltak, bár több olyan dal volt, amit én annyira nem szeretek, pl. az X-Man, meg egy csomó másik aminek a címét sose tartottam megjegyzésre érdemesnek. Szerencsére azért jó dalok is voltak, mint a nagy kedvenceim, a Highfly és a Tremens, volt a Ringside seat és a magyar közönségkedvenc, az Álomtéga (amit én hasonlóképpen nem szeretek, mint a Depinek a Nem akarok elszakadni-ját, csak azt sokkal jobban utálom, ennek meg legalább lehet kiabálni a szövegét)... mindenestre nagy hiányérzet maradt bennem a Journey és a Humidor el-nem-játszása miatt.

Hát most jól lehúztam őket, szörnyű véleményt írtam, pedig ez egy jó koncert volt. Biztos sokaknak tetszett.

Egyébként Herceg nyert egy CD-t az előzenekartól, és ennek örömére vettünk egy-egy Subscribe pólót neki is meg nekem is.

Mémes

Ma részben szemtanúja voltam egy kisebb balesetnek. Egy biciklis esett el egy kereszteződés közepén, a síneken, két oldalról volt autók között, de szerencsére nem volt veszélyben, mert éppen álltak az utók, és sisakot is viselt. Magát a balesetet nem láttam, csak hallottam valamit, és mire olyan helyre kerültem, ahonnan láthattam, már felállt a férfi és a biciklijét is nagyjából összeszedte. Úgy tűnt, mintha az egyik autóssal beszélne valamit. Azt nem értem, hogy miért nem szállt ki és ment oda felsegíteni őt egyetlen autós sem?! Legalább két autóból teljes panorámában láthatták az esést... Óriási szerencse, hogy pont nem járt arra villamos.

Tessék, mém.

Name a product you buy mostly because it has a cool package.

Nem szoktam hagyni, hogy a csomagolás döntsön helyettem. Ha külsejük alapján akarnék dolgokat venni, a könyvesboltokban kezdeném a bevásárlást.

What flavor cake do you like for your birthday?
Sacher torta.

Have you ever been in love with someone much older or younger than you?
Nem jellemző.

Have you ever had a job you loved?
Ezt ami most van, szeretem.

Have you ever been in a building that was on fire?
Hálistennek nem.

Are you in an argument with anyone right now?
Most teljes békében élek a világgal, sem filozófiai sem egyéb vitába nem kerültem senkivel.

Would you change your hair color to something outrageous if you would get paid to?
A lánybúcsúm óta nagyon gondolkozom azon, hogy rózsaszín csíkokat festetek a hajamba, de úgy szeretem és féltem a természetességét, hogy még nem mertem ezt megtenni.

Have you ever written a poem for someone?
Én régen írtam verseket, egészen sokat, és volt közöttük néhány, aminek címzettje is volt.

What is a place you’ve vacationed at and would like to go back to?
A Plitvicei tavakhoz tuti vissza fogok még menni, és a Békás szorost is megnézném mégegyszer. Egyébként én jobban szeretek inkább olyan helyekre menni, ahol még nem voltam.

Do you eat samples at the grocery store?
Őszintén szólva, én ezt a jómagyar "minden kell, ha ingyen van" mentalitást annyira utálom, hogy nem teszek ilyet.

What do you absolutely have to make your birthday feel special?
A barátaim és a családi ebéd.

Egyébként ez a mondat értelmes? Nekem sehogy se stimmel.

Where do you go out to eat for a special occasion?
Mi étterembe többnyire csak special occasion esetén járunk (ami tönnyire családi ünnepeseményekkor és a nyaralásokkor fordul elő). Nincs kedvenc helyem se Miskolcon, se Pesten. Szegeden van, de ott ritkán járunk.

When was the last time you went to a post office?
Az esküvő környékén. Nem is, a phd jelentkezéskor, amikor kellett kérnem két postakész borítékot! (Az egyiket már visszakaptam.)

Is there an item you are saving up to buy right now?
Lakás, meg ilyenek. Kutya, gyerek, csak ilyen távlati célok.

Are you psychic in any way?
Megérdeztem a hangoktól, azt mondták nem.

Do you prefer a laptop or desktop? Which are you on now?
Nekem személyesen laptopom van, ezen írok most is, de gyakran használom Herceg asztali gépét, és a munkahelyen is PC-n dolgozom. Szeretem a laptopban, hogy hordozható, hogy ha kedvem van, ledőlhetek az ágyra és vihetem magammal, vagy ha munkám van rajta, Miskolcra is megutaztathatom.
Amit viszont  szerintem egyértelműen az asztali gép mellett szól az az, hogy a külön monitort úgy állítod be, ahogy akarod, és nem kell lefelé nézni folyton. Ezért például laptopon nem túl kényelmes néhány órán át játszani, vagy bármi mást csinálni.

Have you ever received a gift and truly did not know what it was?
Igen, általában ez így van.

What’s your homepage?
Honlapom nincs, kezdőoldalam a magyar google, de minek, mert a keresést úgyis a felső sávba írom.

Is there a thing you enjoy doing, but quit because you are not good at it?
Én igazán nagyon jól tudok dolgokat abbahagyni ilyen és egyéb más panaszok miatt. Így vagyok a fuvolázással, a gitározással, az énekléssel, a rajzolással/festéssel, a wasd játékokkal, a türelmet igénylő ügyességi játékokkal...

A bébifókától a gyalogkakukkig

Olyan sikerélmény ért egy fél órája, hogy muszáj azonnal meg is osztanom.

Az úgy volt, hogy vagy egy hónapja eldöntöttem, ideje újra mértékletességet tartani és nem folyton telezabálni magam szénhidráttal. Ezt hősiesen el is kezdtem, be is tartottam, könnyű volt, mert nem volt radikális, de a második hét végére úgy éreztem, hogy teljesen kiment belőlem minden energia. Ez minden bizonnyal legnagyobb részt a rettenetes melegnek volt köszönhető, ezért úgy döntöttem, hogy felfüggesztem a programot, és
- megvárom a jóidőt (értsd este 8 után max 25 fok van kint),
- feltétlenül összekötöm mozgással, tornával, futással.

Két héttel ezelőtt vasárnap elmentünk "madárlesre". Könnyű erdei sérára készültem, mint mindenki más, de valahogy egész alapos túra vált belőle. Kellett menni viszonylag sokat fölfelé egy vízmosásban (száraz volt), ami nem volt egy könnyű terep, de mondanom sem kell, hogy én tepertem legelöl, és állandóan meg kellett állnom, hogy a csoport látótávolságon belül maradjon. Aztán jött a lefelé út: "ha hamarabb vissza akarunk érni, akkor itt le tudjuk vágni az utat" - mondta a vezetőnk. Aha, le is vágtuk, de egy nagyon meredek hegyoldalban kellett ehhez lefelé közlekednünk, egy őzcsapáson kb. Ez nem is lett volna egyébként annyira vészes, ha
- nem lett volna totál kiszáradva minden, és nem csúszott volna a cipőnk alatt a rengeteg por és avar,
- megfelelő cipő lett volna a lábunkon. Nekem szerencsém volt, mert túracipőben voltam, de volt olyan, aki csak szandálban jött. Jobban jártam volna, ha a túrabakancsom van a lábamon,

Kb. 12 km-es kirándulást tettünk, és bevallom őszintén, elfárasztott. Aztán még aznap este feljöttünk Pestre, és én másnap este, miközben odakint az a mindent elárasztó, de kellemes hűvöset hozó eső pusztított, nagyon lelkesnek éreztem magam az itthoni tornázásra. Egy fél órát töltöttem tornázással, benne egy 20 perces blokkal, ami a combizmokat nagyon megdolgoztatta. Hát én eddig meg voltam róla győződve arról, hogy a lábam erős, évek óta nem volt izomlázam (talán egyszer egy biciklizéstől, ami az én lábaimnak sajnos már teljesen idegen mozgásforma)... kedden alig bírtam mozogni, leülni, elindulni... de én ettől olyan boldog voltam! Aztán másnap edzettem karra, attól bezzeg nem lett izomlázam, pedig a végére már annyira szétestem, hogy a poharat alig bírtam a számhoz emelni.

Hétvégére terveztünk egy biciklizést, ami elmaradt... ahogy máskor is, az év 51 másik hétvégéjén. Tavaly egyszer sikerült összehozni.

Na de ma úgy éreztem, hogy eljött az idő, és feltétlenül el kell menni futni. Mivel rengeteg időt hagytam ki, és teljesen semmire se tartom a fizikai teljesítőképességemet, úgy döntöttem, előről kezdem. A bébifókától indulok, a cél a gyalogkakukk.
Még júliusban kaptam Hercegtől (előszülinapi ajándékként) egy könyvet a futásról, amiben vannak edzéstervek, de a meleg miatt eddig nem tudtam vele mit kezdeni. Ma belekezdtem.

A terv 16 perc, fele futás fele séta, 2-2 perces blokkokban. Igen ám, csak bennem a 8 maradt meg, és 8*2 perc lett ebből is, abból is. Herceg jött velem, ami nekem rengeteget jelent, különben valószínűleg már az első 2 perc után feladtam volna. Érdekes módon a 3. körtől kezdve egyre könnyebbnek éreztem. Persze az 5. környékén szörnyen szúrt valami a jobb bordáim alatt, de aztán ettől eltekintettem. Herceg okos GPS-es telefonja szerint ez alatt a 32 perc alatt pont 4 km-t tettünk meg. Ha feltételezzük, hogy a sétáink 3-4 km/órásak voltak, akkor kb. 1 km-t tettünk meg sétával, vagyis a másik 16 perc alatt 3 km-t tettünk meg, ami az én eddigi karrieremet ismerve felettébb csodás. Persze ha a mait 5 km-re vetítjük, az 40 percet tenne ki, ami jelen pillanatban 10 perccel rosszabb, mint amit most szeretnék elérni, és ami kb. 6 perccel rosszabb annál, mint amit eddig valaha elértem. Na de a lényeg, hogy duplán teljesítettem túl a mai tervet, és akaratomon kívül, de mégis tudatosan tévesztettem el a célt, véletlenül átvertem saját magam, és ettől vagyok én most nagyon boldog.

Szomszédság

Tegnap este, valamikor 9 óra után fúrás hangját lehetett hallani. Aztán mégegyszer, és elmúlt.
Aztán később, amikor már rég elfelejtettük, erőteljes beszédet hallottunk a folyosóról. Olyan veszekedés-félét. Kinéztem az ajtó kukucskálóján, és kiderült, hogy valamelyik lakásból van itt két nő, ők veszekednek a velünk szembeni lakásban lévő férfival és nővel. Az idős panaszos nő nagy hangon adta tudtára a lakóknak, hogy náluk kisgyerek van, akinek aludnia kellene, de ebben a nagy hangzavarban nem tud aludni, és egyébként is benne van a házirendben hogy ilyenkor nem szabad, meg hogy ők napközben dolgoznak és este végre pihennének és mit képzelnek ők egyáltan. Az itt lakó nő azzal próbált védekezni, hogy ők is egséz nap dolgoznak, és ezt most muszáj voltak megcsinálni, de már abbahagyták, nem lesz többé ilyen, és nem győzött bocsánatot kérni. Erre az idős nő továbbra is erős hangnemben közölte, hogy rendben van, DEHAMÉGYEGYSZER!!! ilyen lesz, akkor rendőrrel fog jönni. Aztán elmentek; az idős nővel (aki szerintem a nagymama lehetett), volt egy fiatalabb nő is (gondolom az anyuka), aki - miután a nagyi előrement - még kedves, nyugodt hangnemben váltott pár szót a védekezni próbáló nővel. Az ő beszédét már nem nagyon értettem (ő ugyanis nem üvöltött este 10-kor, mint az idősebbik), de gyanítom a nagyi hirtelen haragjáért kért elnézést.

Nem értem az embereket.
1. Szögezzük le, a nagyinak tényleg igaza volt, a háznak van egy szabályzata, a bejáratnál lévő üzenőfalon is el lehet olvasni, amiben tényleg benne van, hogy mettől meddig lehet ilyen munkálatokat végezni. Én sem voltam először biztos abban, hogy fúrást hallok, mondván ilyenkor csak nem csinálnak ilyet.

2. Általában, ha valaki felújításba kezd, vagy ilyesmi, illik kirakni egy papírfecnit a bejárati ajtóra, az üzenőfalra, vagy a liftbe, hogy ezeken a napokon zaj lesz, tessék ezzel számolni. Nem tudom, hogy most új lakók költöztek-e ide, vagy felújítanak, vagy csak valamit átalakítanak, esetleg egy új bútort akartak most összerakni, de nem biztos, hogy tudtak volna róla előre szólni. Egyébként megjegyzem, amikor a mi új bútoraink megérkeztek, mi is este kalapáltuk be a szegeket, mert akkor volt rá alkalmunk.

3. Ha valami problémád van a szomszéddal, és ez ellen azonnal tenni akarsz valamit, akkor miért nem az az alap, hogy átmész, becsengetsz, és nyugodt hangnemben elmondod a problémádat. Ha a másik hárít, és bunkó módon reagál, akkor lehet határozottabban fellépni, de ez sem feltétlenül jogosít fel arra, hogy viszonzásul még parasztabbak legyünk. Ha meg tök normálisan reagál, például elnézést kér, vagy megpróbálja helyretenni a dolgokat, akkor miért kell üvölteni vele?
Mi is jártunk már úgy, hogy nekünk szerettek volna szólni valami miatt, de ezzel nem hozzánk, hanem a gondnokbácsihoz fordultak, és ő mondta nekik, hogy tessék szépen személyesen velünk kommunikálni. Ilyen óvodásokat...

Tanítós

Azt álmodtam, hogy phd-sként tanítanom kellett. Az óra pénteken 10-11 között volt, valahol a félév második felében tartottunk már. Az utóbb időben kicsit hanyagoltam mindent, ritkán jártam be dolgozni, és erről az óráról is megfeledkeztem. Fél 11 után léptem be a terembe, a csoport még ott volt, gyorsan bekapcsoltam a laptopot, letöröltem a táblát, és mint aki szörnyen sietett, csak feltartották, hirtelen bele akartam kezdeni a mondandómba, amikor is rájöttem, hogy fogalmam sincs, miről szólna a mai óra. Egyébként, ha még nem tűnne elég szürreálisnak az álom, akkor elmondom, hogy minden bizonnyal matekot tanítottam biológusoknak. Szerettem amúgy ezt az órát, és az álom későbbi részéből kiderült, hogy a diákok is. Ez ilyen kisebbrészt előadás, nagyobbrészt gyakorlat lett volna, és mindig igyekeztem biológiában releváns példákon át tanítani. Na de a lényeg, hogy erre az órára totál semmit nem készültem, de annyira, hogy témakörre sem tudtam felidézni, hogy miről kéne mondanom bármit. Ettől annyira pánikba estem, hogy kirohantam a teremből, és az volt a tervem, hogy már úgyis csak negyed óra van hátra, addig majd "nem érek vissza". Aztán találkoztam még emberekkel, például diákokkal, akik idő közben már megunták a várakozást és kijöttek. Tőlük tudom, hogy szeretik az órámat.

Mikor reggel ezt az álmot elmondtam Hercegnek, azt mondta, hogy nem kellett volna így reagálnom, hiszen én vagyok a tanár, és a diákok úgyse tudják, hogy miről kellett volna beszélnem. Teljesen jogos. Legközelebb nem így csinálom.

Apróbbak

Vannak ilyen apróságok, amiket látok/hallok/gondolok, és azt is eltervezem, hogy megírom ide, aztán eltelik egy csomó idő, és a többségét már el is felejtem. Most gyorsan megírok párat, ami még eszembe jut.


Akkor jártam legutóbb könyvesboltban, amikor megérkeztek az új bútorok, és átrendeződtek itthon a cuccaink. Akkor ezt szerettem volna írni:
A könyvesboltban az a kérdés merült fel bennem, vajon milyen megfontolásból van közvetlenül egymás mellett a "Vallás" és a "Tudomány" polca. A gondolat nem fűződött tovább, akkor jutott újra eszembe, mikor másnap otthon, a könyveink pakolása közben az Obádovics-féle matekkönyvet a Biblia mellé sikerült letettem. És hogy mi a válasz? ... hit kérdése az egész.

***

Rákóczi tér:
egy 2 éves forma kislány szalad az utcán, mögötte lohol az anyukája. Velük szembe két egészen feketebőrű néger fiú sétál. Az egyikük észlelte a helyzet súlyát, és úgy döntött, segít a kétségbeesett anyukának, és a kislány elé állt. Le is akart hajolni hozzá, hogy elkapja, de ekkor a kislány megtorpant, és az anyukája volt a gyorsabb. Itt folytatódott a hiszti, a leülökaporbainkább, aztán anyuka felkapta, átment vele a zebrán, ahol egy babakocsi és a mellette álló másik, nagyobbacska kislány várakozott. A nő berakta a gyereket a babakocsiba, bekötötte, közben a gyerek rúgkapált, aztán anyuka kiszedett a gyerek alól valami plüssállatot, odanyomta a gyerek kezébe, és idegesen elindultak. Mindeközben én azon gondolkoztam, vajon mi volt nagyobb trauma a gyereknek: az, hogy üldözi az anyja (aki képtelen gyorsabban futni mint egy 2 éves kisgyerek), vagy az a magas néger bácsi, aki megállította, és hagyta, hogy anyuka utolérje. Szegény gyermek.


***

Mi Herceggel rengeteg szóval becézzük egymást. A párok már csak ilyenek. De mi azt hiszem, egy kicsit másak vagyunk ebben (is). Szerintem többnyire csak a nyuszi, nyuszkó, a lányra; és mackó, a fiúra vannak használatban. Nálunk pedig...
Na jó, ez már túlságosan is magánügy, nem fogom leírni az egész világnak. Mindenesetre, amikor Herceg valamelyik reggel azt találta nekem mondani, hogy én "kígyót békát mondok rá", akkor azt tényleg szó szeint kell érteni. Aznap reggel pizsamás alpaka is volt, de tudjuk, hogy stresszhelyzetben nehéz döntéseket hozni.

***

Az internet tele van azzal, hogy a leggings nem nadrág, és hogy milyen sok ember veszi fel, akinek nem kéne. Ezzel teljesen egyet értek, azt nem értem, miért nincs tele az internet olyan háborgásokkal, mely szerint a 60 év feletti nők számára be kéne tiltani a sminkelést. Olyan retteneteket lehet látni, hogy tényleg, ráncos mint a földikutya, esik le a szemhéja, foga jó, ha mű van neki, de élénkrózsaszínre festi a száját és zöldre vagy kékre a szemhéját, mintha ettől szebb lenne. Pedig csak ijesztőbb, sokkal ijesztőbb. Brr. Meg mondjuk lennének még egyéb esztétikai javaslataim.

***

A legutóbbi piaclátogatásomkor egyetlen árusnál vettem meg mindent, amit szerettem volna. Miután távoztam, egyrészt tökre örültem, hogy milyen keveset fizettem milyen sok dologért, másrészt teljesen rosszul éreztem magam, hogy ennél a nőnél vásároltam. Ennek az volt az oka, hogy az eladónő rettenetesen mufurc volt, annyira, hogy szinte bocsánatot akartam kérni tőle, amiért tőle vásárolok, és amiért nála akarom otthagyni a pénzem.
Az őszibarack legelöl volt kitéve, ahonnan nekem kellett volna szedni, amit nem tudtam megtenni előre, mivel a kirakott szatyrokat eltakarja az éppen vásárló ember. Mikor mondtam a nőnek, hogy a barackból is kérnék, és nyúltam a szatyorért, ami ekkorra már elérhető volt számomra, felmordult, hogy "lehetett volna hamarabb is..." Majd, mint aki az egész világnak tudtára akarja adni, hogy ő más hibájából nem tud dolgozni, kitárta a karját, sóhajtott, és dühösen a mögöttem állók felé szólt: "Akkor most várunk, boccssi." Kb. 15 másodpercet töltöttem el azzal, hogy másfél kiló barackkal megpakoljam a zacskót, de ő 5 másodperc után úgy döntött, hogy ő nem bírja ezt a feszültséget, inkább kiszolgálja a mögöttem álló vásárlót. Ez remek ötlet volt, innentől ugyanis, miután már készen voltam a pakolással, még kb. 1 teljes percet kellett várakoznom, hogy méltóztasson lemérni a barackot. Közben ugye ketten álltunk ott, ahol normálisan csak egy ember fér el, és miközben én fizettem, a mellettem álló újra várakozásra kényszerült. Aztán közben érkezett egy nő, aki tojástartókat hozott vissza, és tök kedvesen, mosolyogva szólt az eladónőnek, az meg minden visszamosolygás nélkül, dühösen válaszolt neki.
Konkrétan azt éreztem, hogy én, a vásárló, létemmel és vásárlásommal akadályozom őt a munkájában, és csak fölösleges terhet jelentek a számára. Lehet, hogy jó áron adott mindent, de többet nem fogok nála vásárolni, az biztos.

Szülinapos

Volt szülinapom, ami azzal kezdődött, hogy előző este voltunk itt sokan, ilyen kellemes lazulós beszélgetős estét tartottunk, és kaptam könyveket. Aztán másnap reggel Herceg köszöntött először, és megkaptam az ajándékot, ami már vagy 2 hónapja ott lapult az egyik szekrényben. Három doboz társasjáték volt benne! A kétszemélyes Catan, 2 kiegészítővel, mind angolul. A magyar alapjáték már megvolt nekünk, de a kiegészítők csak angolul léteznek, és az angol alapjáték már egy felújított verzió, apró szabályváltozásokkal. Ráadásul máshogy vannak rajzolva a kártyák, ezért most így egyben nagyon szép pakkot alkotnak.
Munka után elmentünk pizzázni, aztán hazamentünk és ki is próbáltuk a társast.
Kaptam sok köszöntést is még, aminek nagyon örültem.
Most éppen hullócsillagokat kellene nézni, de összefelhősödött az ég. Praktikus lenne kifeküdni az erkélyre, mert így állva-felnézve szörnyen fáj a nyakam.

Unatkozom-mém

1. Have you ever had a pen pal?
Volt egy debreceni lány, akivel összebarátkoztam egy nyaralás során, később váltottunk pár levelet, de pen palnak túlzás lenne nevezni.

2. What’s your favorite breed of dog?
Az utóbbi napokban rengeteg képet láttam husky-król, úgyhogy most mindenképpen huskyt szeretnék. Vagy dalmatát, ők olyan szépek.

3. Can money buy happiness?
Csooookiiii.

4. Do you listen to music when you’re down?
Ezt a kérdést most nem tudom hová tenni.

5.What is one thing you spend way too much money on?
Bérletre. Már alig várom, hogy legyen diákigazolványom megint.

6.Can you honestly say you’re okay right now?
Unatkozom, és csuklom. Nem.

7.What was the last thing you spent money on?
Csütörtökön voltam boltban utoljára, ehető dolgokra költöttem a pénzem.

8.Is your current hair color mostly your natural hair color?
Evör, 100% natural, original, authentic, genuine.

9.Who have you texted in the last 24 hours?
Éppen ma kezdtük el a 10 éves áltisk. osztályalálkozót szervezni, úgyhogy ma vagy 12 emberrel váltottam üzenetet.

10.Were you in a good mood last night?
Herceg koncerten volt, nem szeretek egyedül lenni, de elvoltam.

11.Do you have a reason to smile right now?
Ásítás közben?

12. How often do you hold back what you want to say?
Nem gyakran. Ezt néha megszívom, de inkább kint, mint bent.

13. Do you think that in the end, everything will fall into place?
Bízom benne.

14.Are you currently looking forward to anything?
Holnap szülinapi asamény lesz itt nálunk, kedden szülinapom lesz, szombaton szülinapi zsúr lesz otthon, és vasárnap szülinapi programok lesznek családlag. Az egész hetet várom!

15.Do you have any TV shows on DVD?
Nope.

Hírek

Sokszor írnék dolgokat, csak mégse írom meg, nem tudom miért. Például szerettem volna egy önálló posztot adni annak a helyzetnek, hogy felvettek phd-ra. De nem fog önálló posztot kapni, mert közben növekedésnek indult egy paradicsom, feléledt az uborka és sorra hoz új leveleket és virágokat, ráadásul mióta nem írtam, elolvastam 4 könyvet, megnéztünk 3 filmet, kiraktam a nászajándékba kapott Föld térkép puzzle-t, és még a veszprémi kiruccanásról sem írtam semmit, pedig az sokat érdemelt volna. Ráadásul a szülinapomig bezárólag 12 napon át Hercegtől minden nap kapok egy játékot. Amúgy felvettek phd-ra, most leginkább ez a hír.

Egyperces

Kivirágzott a paradicsom.
Megírom.

Helyzetjelentés

Hétvégén voltunk Miskolcon, ahol voltunk egy koncerten, amit észre se vettem, előtte viszont bowlingoztunk a lányokkal, ami már nagyon rég volt utoljára. Hazafelé jövet a vonat 1 óra késéssel érkezett Miskolcra, így aztán a revezett fél9 helyett 10 órára értünk Pestre, de hát ezen ki akad fenn manapság.

Növények. A paradicsomot és az uborkát néhány hete kivittük az erkélyre, a korlát mellé, hogy annak támaszkodjanak. A sok uborkából most úgy néz ki, 3 maradt életben, ebből kettő egészen megtáltosodott, és nagyon szeretheti a paradicsomot, mert nagyon cukin öleli a kacsaival. Remélem a paradicsom nem neheztel rá, amiért ilyen ragaszkodó típus. Az ubi amúgy már 5 virágot hozott eddig. A paradicsomról leszedtem a sárguló leveleket, de figyeltem arra, hogy csak olyan hajtást szedjek le, amin semmi nyoma annak, hogy virágot hozna. Úgy tűnik, ez, és a sok víz, amit mostanában kap, tetszik neki, mert egyre több kis virágkezdeményt találok rajta. Remélem ki is nyílnak.... A kardvirágaim viszont nem akarnak virágos hajtást hozni, de későn lettek elültetve a hagymák, úgyhogy talán majd augusztusban. A bazsalikom egyelőre nem nőtt magasabbra kb. 8-10 centinél, de szépen dúsan borítja a kaspóját.

Laptop. Úgy döntöttem, hogy elviszem kitisztíttatni a laptopomat, mert mostanában már a 9gag megnyitásától is felzúgott, játszani már alig mertem rajta, annyira forrósodott, és a videokártya sem bírta jól, a grafikai beállításokat több játékban is vissza kellett vennem, hogy ne akadozzon nagyon. Tegnap bevittem, ma vissza is kaptam, és le vagyok nyűgözve. Az egy dolog, hogy belülről tisztább lett, azt úgyse látom, de hogy kívülről milyen szép lett! A billentyűzet alatti részt is minden bizonnyal kipucolták, bele se merek gondolni, mennyi dzsuva lehetett alatta, bevallom nőiesen, nem igazán vigyáztam rá. És a jobbklikk sem ragad! Észrevettem viszont, hogy a cémeghajtóm lényegében megtelt, ezért első dolgom volt azt is kitakarítani. Most olyan kis csendes, és a sok felszabaduló helytől még kicsit gyorsabb is lett.

Munkaügyben annyi újság van, hogy olyan feladatokhoz értem, aminél úgy döntöttem, praktikusabb lesz Perl helyett R-t használnom. Meglepően gyorsan tanulom, régen nagyon szerettem, végül is ez volt az első programnyelv, amit megismertem, és az teljesen pozitív élmény volt, most is az. Nagyon jól esik az agyamnak ez az új gondolkodás, mert az R teljesen máshogy vélekedik a dolgokról, mint a Perl. Ez ugyanakkor nehéz is, mert sok dologról, amit a perlben nap mint nap használtam, nem tudom, hogy R-ben hogy kell megírni. Mostanra viszont már eljutottam oda, hogy tudom, minek hol kell utánanézni, csomó baromi hasznos package létezik, és teljesen sikerélményem van attól, hogy önállóan oldok meg egy feladatot, és nem csak odatolják elém a megoldást.
A python is tetszett egyébként, az is nagyon kézre esik, abban még nagyon kezdő vagyok, de az elmúlt hetekben pl. programoztam vele guess-the-number játékot, stopperórát, és pongot is. Kell a kikapcsolódás is, na.

Szülihónap. Szóval eddig szülinapjaim voltak, a múlt évben szülihetem volt, de most már szülihónapom van, ráadásul szüliháromhónapom. Vagy 3 hete már kaptam Hercegtől egy könyvet a futáshoz, van benne edzésterv 5 és 10 km-re, és maratonra is, mondjuk ha nem lenne ilyen bitang pusztulatosan meleg, talán még használnám is. A hétvégén kaptam Anyától szintén szülinapi ajándékként egy digitális konyhai mérleget, aminek nagyon nagyon örülök, mert már nagyon régóta vágytam rá. Aztán megtudtam, hogy Herceg Anyukájától kapok jegyet a szeptemberi ParovStelar koncertre. Szóval már van 3 ajándékom, pedig még 3 hét van a szüliapomig. Ennyire jó dolgom van.