Two more days son, two more

Pont jutott eszembe, hogy kéne lassan ilyen évértékelő izét írni, és fogok is, de mivel most nincsenek erre óráim, kapóra jön az ilyenkor szokásos mém. (M-nek köszi, hogy eszembe juttatta!)

Mi olyat tettél 2016-ben, amit eddig még soha?
Repülőre ültem! Oda is, vissza is, imádtam Londont, most voltam ott először.

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2017-re?

Úgy emlékszem, tavaly nem ígértem semmit, mondván, terveim vannak. A tervekből nem sikerült mindent megvalósítani, így az marad jövőre. Ha jól emlékszem idén volt az, hogy az év első három hónapjában teljsen facebook-mentesen éltem, az tanulságos volt. 

2017-re nem fogadok semmit, ismét terveim vannak. Valójában annyira kusza lesz az első fél évem (és terveim szerint "csak" annyi), hogy jobbnak látom nem megfogadni semmit, inkább csak a túlélésre koncentrálok - mind magánéletben, mind tudományos karrierben.

Született valakinek gyereke a környezetedben?
Igen! Elérkezett az az idő, hogy már elég idősek vagyunk a gyerekekhez. Idén született babája egy barátnőmnek és egy volt általános iskolai osztálytársamnak is.

Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?
Két hete halt meg a nagybátyám, de ennél közelebbről nem ismertem. Három olyan alkalomra emlékszem, amikor találkoztam vele.

Milyen országban jártál 2016-ban?
Úúú, ez az év olyan jó volt ebből a szempontból. Rég volt már ilyen jó évem.

Először Brixenben, Olaszországban voltam egy kurzuson.

Áprilisban voltunk Csehországban, 1. évfordulót ünnepelni.

Júniusban életemben először egyedül utaztam külföldre, Heidelbergbe, Németországba mentem, kurzusra.

Végül pedig augusztusban jártam külföldön, amikor Londont néztük meg.

Mit szeretnél 2017-ben, ami hiányzott 2016-ban?
Gyereket.

(És egy első szerzős cikket.)

Melyik 2016-os dátum marad örökre az emlékezetedben?
Ez nehéz kérdés... a nov. 28. mindenképpen, mert akkor született Tücsi kislánya, a szülinapom is, amikor először ültem repülőn (tudom, hogy már nagyon unjátok, hogy ennyit ismétlem, de ez nekem olyan óriási dolog volt). 

Mi volt a legnagyobb sikered 2016-ban?
Most 23-án nyertem egy rollert.

Mi volt a legnagyobb kudarcod?
A tudományos karrerem szempontjából nekem ez az év elég nagy csalódás volt, és kicsit tartok tőle, hogy ez már így is marad.

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
Herceg születésnapjára a kétjátékos 7Wonders elég jó ötlet volt. Karácsonyra már meg is kapta a Pantheon kiegészítőt.

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
Hercegé, mint mindig.

Kinek a viselkedése háborított fel?
Én nem háborgok, nem vagyok én olyan, inkább csak szomorkodom azok miatt, akiket minden igyekezetünk ellenére láthatóan egyre kevésbé érdekel a társaságunk.

Mire ment el a legtöbb pénzed?
Lakbérre.

Melyik dal fog 2016-ra emlékeztetni?
Erre szerintem még egyszer sem tudtam válaszolni.

Híztál vagy fogytál?
Föl, le, föl, le, föl, le...

Gazdagabb vagy szegényebb vagy?
Gazdagabb, élményekben és anyagiakban egyaránt.

Mit szerettél volna többet csinálni?Herceget nem lehet rávenni a kirándulásra. Vigyetek már el kirándulni léééégyszi.

Estél szerelembe 2016-ban? Volt egyéjszakás kalandod?
Szokásos.

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2016-ban?
A Sherlock és a Válótársak.

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?Nem hiszem.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Szégyenletesen keveset olvastam az idén, és bár még nem olvastam el, de a legszebb és pillanatnyilag legizgalmasabb könyv ami előttem hever az a Fantastic beasts and where to find them c. film screenplay verziója, angolul. Ez a legszebb könyv, amit valaha láttam.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
Huszoooon... öt. Azt hiszem. Igen. Elrepültem Londonba, átsétáltunk a Tower Bridge-en, és sétáltunk a Temze partján az üzleti negyedben. Egyik legjobb szülinap evör. Ja, és hogy szavam ne feledjem, az időzóna-váltás miatt a 25. szülinapom 25 órás volt!

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
Szokásos.

R&D szeptemberi esküvőjére heteken át kerestem a megfelelő ruhát, aztán vagy két hete sikerült rábukannom az egyik üzletben. Még szerencse, hogy áprilisban újabb esküvőre megyünk.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
Erre idén sem tudok válaszolni.

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
Ide olyan valakit szeretnék írni, akivel nem csak megismerkedtem, hanem valamilyen jól jellemezhető kapcsolatban is maradtam, de ilyen szerintem nem lett.

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2016 történéseiből?

Ha nem ismered a színészeket, nem leszel szomorú, ha sorban mind meghalnak.

Idén is van karácsony

A rádióban azt mondták, a karácsony arról szól, hogy befogadjuk a názáreti Jézust. Kicsit össze vagyok zavarodva, most nem úgy van, hogy nem fogadunk be senkit?

Szerettem volna idetenni azt a kabaréjelenetet, amikor a Mikulást megállítják a határon, és vámvizsgálatot eresztenek rá, ha jól emlékszem, de nem sikerült megtalálnom. Helyette akkor inkább megmutatom, hogy most először sütöttem kuglófot, a bejgli helyébe, ez itt épp a diós, a mákos még sül. Boldog karit mindekinek.

Ajándékcsomagoláshoz

- Egy jó Wishmastert toljál már!
- ...
- Olyan karácsonyi hangulatom van... Vagy Rammsteint! ... Karácsonyi.. Rammsteint.

1 méteren múlt

Amikor szóba kerül a biciklizés Budapesten, mindig azzal érvelek a nem-biciklizés mellett, hogy én még gyalogosként is félek az autósoktól, nem hogy lemennék közéjük biciklivel. Ez ma újabb megerősítést nyert, amikor majdnem elütött egy autós.
A zebrán.
A záróvonal átlépésével.
Telefonnyomkodás közben.
Szerencsém, hogy észnél vagyok, és akkor sem megyek át az úton szétnézés nélkül, ha már látszólag megadták az elsőbbséget.
Nagyon szépen kérek mindenkit, aki már vezet vagy valaha vezetni fog: ésszel, szabályosan!

December egy!

Baromi rég írtam ide, aminek leginkább az az oka, hogy
- nincs rá időm
- alig használom a saját gépemet.

Most sem fogok hosszasan írni, inkább egy-két rövidet, amibe mostanság belefuttottam.

Találkoztam például Carllal. Carlból sokféle létezik, de én most őrá gondolok. Van egy másik verzió is, ott például Franknek hívják és kicsit más a párbeszéd, de mindegy. Szóval Carlt kétszer is láttam mostanában. Egyszer egy gyenge kis faágon csimaszkodott, éppen úgy, mint a videón. Közben a csőrével próvált bontogatni valamit, aztán az ág eltölt - várható volt - de ügyesen megfordult, mielőtt fejre esett volna. A másik alkalommal Carl egy szemetes szélén ült, lábával egy barna papírtasakot tartott, csőrével pedig éppen próbálta széttépni. Aztán jött a haverja, aki a másik oldalról fogta meg a papírt, és megpróbálta elvenni az értékes játékot/zsákmányt, ezen persze összekaptak, aztán jutott is - maradt is, a papír két részre szakadt, mindkettőnek lett játéka.

Aztán szerettem volna lerajzolni nektek, hogy milyen volt ez az ősz, de eddig még nem sikerült eljutnom, majd legközelebb... Egyébként teljesen nem is értem, hogy lett máris december.

Vannak ezek a like-alternatív reakciók a fb-on, tudjátok. Na, szerintem ez tök jó, csak hiányolom belőle a "bullshit", vagy legalább egy "facepalm" gombot. Többet használnám, mint a lájkokat, az biztos. Nem tudok elég oldalt letiltani ahhoz, hogy valaki megint az orrom elé ne tolja egy megosztással vagy lájkolással. Pfuhh.

Meg mi is van még, például hogy tanítok, kb. mindent: bioszt, kémiát, fikizát, matekot, angolt, amit éppen kell. Becsületemre legyen mondva irodalmat és törit nem vállaltam.

Ilyenek. Legyetek jók, nemtom mikor írok újra. Idén-e még egyáltalán.

AF

Elég nagy baj, hogy a cikkben az allélfrekvenciát AF-nek jelölik, mert így 'as fuck'-nak olvasom.

Szőőőrsejt

Arról ír az Index, hogy el fogják készíteni az emberi sejtatlaszt, gondolom ez valami olyan lesz, mint a már létező The Human Protein Atlas, vagy a The Cancer Genome Atlas, és ezt írják, idézem: "az összes sejtről összeírás készül, a lábkörömtől az orrszőrig bezárólag". Mielőtt valaki tévesen jegyezné meg, szólok, hogy a köröm még nagyjából stimmel, de a szőr semmiképpen sem sejt. Létezik egyébként szőrsejt, a hallásunkért felelős receptorsejteket hívják így, de azt hiszem nem erre gondolt az író. Egyébként ez a kezdeményezés tök király.

Nem is akármilyen!

Egy olyan országban, ahol az emberek alig esznek halat, és ahol a hipermarketek óriásplakátjain általában a 18 Ft helyett 12 Ft-ba kerülő zsemlét, vagy a 220 229Ft helyett 190 189Ft-ba kerülő papírzsebkendőt, de még legdurvább esetben is csak az 1600 1599Ft helyett 1200 1199Ft-ba kerülő csirkemellfilét szokták reklámozni, el nem tudom képzelni, milyen célközönségnek szól a kilónkénti 5000 forintos áron kínált vörös tonhalfilé.

Szintet léptem

Több szempontból is.

Kaptam még egy monitort, mert egy ugye nem elég menő, még akkor sem, ha az ember csak fosztóképzős informatikus.

Felfedeztem a data.table nevű R csomagot, ami hatalmas XP bónuszt jelent, de szerintem még manát is ad, annyira király. Remélem, így hamarosan elérem a wizard szintet.

Azt hiszem, ma megcsináltam életem első, könnyítés nélküli, szabályosan kivitelezett fekvőtámaszát. A felismerés viszont annyira váratlanul ért, hogy azóta sem tudtam megismételni. 

Heidelberg long ago

Utoljára több mint egy hónapja írtam ide a blogra, még mielőtt elutaztam volna Heidelbergbe. Azóta már több dolgot is meg akartam itt említeni, de először mindenképpen az útról akartam mesélni, úgyhogy most végre elmondom, milyen volt Heidelbergben.

Június 18-án, szombaton utaztam, vonattal, egyedül. Münchenben kellett átszállnom. Egy órám volt erre, úgyhogy elindultam felfedezni az állomás környékét, de hamar visszafordultam, mert nem tűnt valami biztonságosnak. Érdekes volt, hogy mennyi minden féle ember jár/él arra, rengeteg fekete-afrikai és arab, de közülük is sokakat hallottam németül beszélni. Az afrikai nők nagyon szépek, és a hajuk mindenféle színűre van festve, még a kislányoknak is.

Elég magas elvárásokkal érkeztem Németországba, de összességében szerintem nincs ott semmi különös. Búzamezők helyett mondjuk napelemmezők vannak, ami kissé furcsa, de elég menő. Nagyon pozitív volt például, hogy a Deutsche Bahnnál sokkal szimpatikusabb emberek dolgoznak, mint a MÁV-nál, náluk láthatóan nem kell a vasútállomáson állást hirdetni azzal, hogy nem baj, ha szarul sikerült az érettségid.

Heidelbergben ügyesen megtaláltam a megfelelő buszt, vettem jegyet az automatából, sikerült a megfelelő helyen leszállnom, és megtalálnom a hotelt. Összesen kb. 12 órát utaztam. Egyszemélyes szobában laktam, saját erkéllyel, saját fürdőszobával, saját tévével, saját mindennel, és ez nagyon király volt.

Másnap kezdődött az 5 napos kurzus. A címe az volt, hogy "EMBO Practical Course - Computational Biology: Genomes to Sytems". Én azért jöttem ide, hogy megtanuljam a genomika, a genom- és RNS szekvenálás alapjait és felhasználási lehetőségeit, és így legyen végre egy megbízható alaptudásom, amivel aztán el tudok indulni a saját utamon. Sajnos nem így történt, mert ez a kurzus az imént említett alaptudásra épült. Én voltam az egyetlen, aki fehérjeszinten gondolkozik, mindenki más genetikázik. Az utolsó napon volt fehérjés, molekulamodellezős óra, de nekem sok újat nem mondott, és nekem nem is témábavágó. Egy másik előadáson sikerült egy kevés új dolgot megtudnom a textminingról, a STRING-ről és a Cytoscape használatáról, de örültem volna sokkal többnek. Szóval sajnos ez a kurzus nem nekem szólt, nagyon nehezen tudtam követni az előadásokat, vagy inkább nem tudtam, pedig minden tanár angolját nagyon jól értettem, még a japánét is ki tudtam bogozni. A gyakorlatokon ugyan megcsináltam a feladatokat, de halvány gőzöm nem volt, hogy amúgy mit csinálok. Szerencsére a mellettem ülő német lány és portugál fiú nagyon segítőkészek voltak.

Ha okosodásra nem is, legalább angol gyakorlásra és új emberek megismerésére jó volt ez a pár nap. Nagyon szimpatikusak voltak az emberek, néhány kivétellel mindenki phd hallgató volt. Ami nagyon érdekes volt, hogy a 20 emberből 10 nem abból az országból jött, ahonnan származik. Kb. három ember kivételével (plusz én voltam a negyedik) mindenki tökéletesen folyékonyan beszélte az angolt. Az például nagyon meglepett, hogy az Írországból jött indiai és a Cambridgeből érkezett kínai lány mennyire akcentusmentesen beszélt. Ellentétben például a Dániából jött japán csávóval, akinek egy szavát sem értettem.

Kedden Heidelberg belvárosában volt városnézés és vacsora. Az idegenvezetőnk nem került elő, úgyhogy magunk mentünk el megnézni a kastélyt, ami részben meglehetősen romos, de azért van benne kiállítás meg fesztivál, de ezeket nem láttuk. Velünk volt viszont az egyik tanár, aki aznap érkezett Bostonból, és ő mint valami lexikon mondta, hogy melyik épület mikor épült és hasonlók. A vacsora után taxikkal mentünk vissza a Hotelhez, útközben pedig áthaladtunk a focieb-t ünneplő török tömegen. Az út mindkét oldalán autók sorakoztak, dudáltak, az emberek kilógtak az ablakon és nagy török zászlókat lengettek.

Aztán voltak még ilyen furcsaságok, például az első nap az egyik bevezető előadás egyik diáján egy térkép volt, bejelölve rajta az EMBL tagországai. Magyarország nem volt rajta, vagyis de, a Nagy Magyarország Horvátországgal összefűzve, rajta valami egészmás zászlóval...

Ez az EMBL egy nagy campus, sok épülettel és rengeteg zöldterülettel. És vannak bárányok is! Ott legeltek az épület tövében, csak úgy... tiszta cukik voltak. Remélem ők nem részei az itt zajló biológiai kutatásoknak.

A magyar-portugál EB meccs is akkor volt. Sajnos nem tudtuk nézni, de azért online követtük az eseményeket. Amikor még mi vezettünk 1-0-ra, odatoltam a telefonom a portugál srác elé azzal, hogy hát nem akarok csalódást okozni, de... Innentől kezdve minden gólnál átkiabáltunk a másiknak, közben a többiek próbáltak csapatot választani. A lányok nekünk drukkoltak, a fiúk a portugáloknak. Azóta sem értem egyébként, hogy ilyen béna teljesítménnyel hogy lehet EB-t nyerni, de ez nem az én dolgom.

Végül volt még egykét meglepő dolog a vonatút során. Stuttgart például kétszer is a frászt hozta rám, ugyanis a vonat ugyanabba az irányba indult tovább, mint ahonnan érkezett, és ez merőben meglepő volt. A hazafelé úton egy csoportnyi középkorú nő mellett ültem. Pezsgőztek. A vonaton. Volt úti-műanyag-pezsgőspoharuk!!! Németek... Mint mondtam, a németekkel kapcsolatban voltak elvárásaim, mielőtt kimentem. Hát most, hogy már láttam, ahogy az egyik nő cipőstül telitalppal ráállt az ülésre, csak hogy kényelmesebben elérje a táskáját... már nincsenek.

Fociláz

Nem vagyok egy nagy futballszerető és -követő ember, de azért a keddi Osztrák-Magyart mi is a városban néztük. Mi egy tök nyugis helyen voltunk, de a Deák téren át kellett kelnünk a hazafelé úton. Rengetegen voltak, mindenki örült, nekem meg ez annyira tetszett, hogy amikor elment mellettünk egy pár, akik mindketten piros felsőt viseltek, majdnem rájuk kiabáltam, hogy
CSAKADIÓSGYŐŐŐŐR!

Mostanában

Be kellene pótolnom azt a rengeteg lemaradást amit itt a blogomon halmozok.
Volt egy csomó konferencia meg kurzus. Az EMBO kurzus kapcsán voltunk dunai hajókázáson és a visegrádi várban. Aztán volt két kurzus, ami rendes óra volt, és beadandót kellett írnom és szerdán még lesz egy vizsgám, és nagyon durva, hogy mennyire elszoktam már ettől. Volt PhD-s hallgatói beszámoló is, ahol ügyes voltam és ötöst kaptam, mondjuk készültem rá vagy 2 hetet, szóval megérdemeltem.

Otthon is voltam, mert elmaradt a gyűrűk ura koncert. Így el tudtam menni a tanárok demonstrációjára. A szülők részéről felszólaló hapsi jó vicceseket mondott, az ő beszéde tetszett, a szakképzésről beszélő néni viszont teljesen összefüggéstelenül beszélt, és az ő véleményével nem is értettem egyet. A végén felolvasták, hogy mit kérnek a kormánytól, és hogy mi valósult meg a kéréseikből eddig. Nagyon durva állapotok uralkodnak, tulajdonképpen azt hiszem, amint sikerül saját lakásba költöznünk, el kell kezdenünk gyűjteni a gyerekeink magániskoláztatására.

De nem csak tüntin voltam, hanem találkoztam barátokkal is. Most már el lehet mondani, hogy az egyik barátnőm babát vár, és ettől mindannyian nagyon boldogok vagyunk. Megmutatta a legutóbbi ultrahang-képet a babáról, és... hát... biztos nagyon szép baba lesz, bár én nem láttam, hogy hol van a képen...

Szombaton indulok Heidelbergbe, nagyon várom már. Vonattal megyek, jó hosszú út vár rám, de majd nézem a szép tájat.

Gyereknap után kurzusok

Ma gyereknap van. Ezt akkor még nem tudtam, amikor a Mester utcán szembe jött velem egy 5 éves tűzoltó, tetőtől talpig egyenruhában. Csak akkor jöttem rá, amikor a négyeshatoson gyerekek mondták be a megállók neveit. Nagyon cukik voltak, ott vigyorogtam a villamoson. Aztán később megkergetett egy kölyöktacskó, megtetszett neki a rollerem. Mire beértem, teljesen elhalmozódtam cukisággal.

A csoportunk ma gyereknap alkalmából bement dolgozni. Hétfőtől szombatig EMBO kurzus lesz nálunk, elő kellett készíteni a géptermet....
Van a hetediken ez a gépterem. Az ottani számítógépek 10-25 évesek. Igen. Hi-tech van. Na ezeket a gépeket kipateroltuk a brontba, mert 2016-ban mindenki laptoppal fog érkezni. Miután elpakoltunk mindent az asztalokról, megállapítottuk, hogy ezek az asztalok oda kerülésük óta nem voltak lemosva. Úgyhogy gyereknap alkalmából még takarítottunk is. Mivel 2 körül láttuk, hogy ez hosszabb lesz, mint gondoltuk, rendeltünk kaját, és a főnökünk annyira jófej volt, hogy az egész csoport ebédjét kifizette. Ebéd után aztán elmondtam az előadásom, amit majd júni 6-án reggel fogok elmondani hallgatói beszámolóként.

Az eredeti terv szerint 2 körül legkésőbb már végeztünk volna, de végül 5 körül értem haza. Közben Herceg sütött csirkét krumplival, teljesen ügyes.

Nagyon kíváncsi leszek erre a konferenciára, amin részt is veszek, meg nem is. Hivatalosan nem vagyok résztvevő, de a nyilvános plenáris előadásokon ott leszek és a csapatépítő rendezvényeken is. Úgyhogy az egész jövő hetem foglalt egy olyan konferencia miatt, amin ott se leszek. Aztán lesz még egy kurzus, meg még egy, és azzal vége a hajtásnak.

5vös5..f.szt..3

Nagyon haragszom a finti-fantasztikus 30. jubileumi 5vös5ösre.
Nekem a futás szenvedés. Mindig az volt, és hiába járok el futni, hiába van benne néha sikerélményem, összességében utálom az egészet. Magamnak persze megpróbálom bemesélni, hogy nekem ez jó, ezért csinálom csak.
Sajnos a futóverseny előtt több mint 2 hétig egyáltalán nem voltam futni, pedig előtte nagyon jól haladtam. Sejtettem, hogy így az addigi haladásomhoz képest nem leszek valami ügyes, igazából tényleg csak a saját programom következő lépcsőjét szerettem volna teljesíteni. Nem versenyeztem én senkivel, az egyetlen tényező, amivel versenyezni akartam, az az 5 km volt, ugyanis az eddigi programjaim kb. 4-4.5 km-esek voltak. Az idővel nem versenyeztem, olyan 35-38 perc lett volna reális, és a 35-nek már nagyon örültem volna.
És akkor elb@szták az egészet.
Eddig úgy volt, hogy egyszer teljesen körbefutunk a Magyar tudósok körútján, aztán ugyanarra indulunk, de a célegyenes balosánál jobbra kanyarodva az Infópark háta mögött haladunk, ott elfutunk a BEAC bejáratához, ott visszakanyarodunk a körútra, majd egy balossal a célegyenesben vagyunk. Az eleje stimmelt. Aztán a második körben mentünk a szokásos útvonalon, és még az irányjezlő táblát tartó srác is megerősített, hogy jó felé megyünk. Mikor mi odaértünk ehhez a ponthoz, addigra a verseny élmezőnye is éppen odaért. Ez így normális, nincs ezen mit csodálkozni. Csakhogy egy idő után feltűnt, hogy az út másik oldalán velünk szemben fut mindenki más, egy olyan útszakaszon, ahol korábban nem volt szokás. Aztán a célegyenes előtt, ahol mi megszokásból jobbra kanyarodtunk volna, nekem már gyanús volt, hogy rossz felé jöttünk, és előttünk is értetlenkedett valaki. Ott megálltunk az irányítóembereknél, aztán kérhették tőlünk, meg még az utánunk jövő néhány embertől a sűrű elnézéseket, mert tényleg elcseszték, és minket nem tereltek le a külső útra. Ott kellett volna jelezniük, ahol a 3. körös visszafordító van.
Aztán átsoroltunk a szembe futókhoz, és ott folytattuk a Kockáig. Én szerettem volna kikanyarodni a külső útra, és lefutni azt a részt is, de Herceg azt mondta, hogy ő nem fog 50 percig futni.

Így történt, hogy 28 perc alatt értünk be a célba.
3.7 km-rel.

Végtelenül csalódott és szomorú vagyok. Én szívesen futottam volna 45-50 percig, és teljesítettem volna 5.5-6 km-t, mert akkor büszke lettem volna magamra, hogy túlteljesítettem a saját elvárásaimat, de így csak egy szerencsétlen nyomi csalónak érzem magam.
Tényleg nagyon haragszom a szervezőkre, hogy ilyen bénaságokkal veszik el a kedvem a saját rendezvényüktől.

Utálok futni.

Joy

Az előbb láttam ezt a képet fb-on:

Szép dolog, persze, de szerintem inkább:

Vizsga lesz már megint

Abban a furcsa helyzetben találtam magam, hogy vizsgára tanulok. Durva, már vagy másfél éve nem csináltam ilyet.

A tárgy amúgy daganatok kialakulásának molekuláris hátterével foglalkozott, tök érdekes volt és nekem nagyon hasznos a PHD témámmal kapcsolatban.

Elég komoly és szomorú témának tűnik, az is persze, de azért voltak vicces események is.

Az egyik az volt, hogy az egyik srác teljesen ki volt akadva, amikor a hererák és a prosztatrák szóba kerültek, és onnantól kezdve nem is lehetett ezeket a szavakat kiejteni a jelenlétében. Két órával később lehetett sejteni, hogy megint ide fogunk kilyukadni, akkor csak bosszankodva felsóhajtott: "Nah, már megint kezdődik!" Szerencsére a tanár tekintettel volt rá.

Aztán van egy vírus, amiről elsőként azonosították, hogy képes rákot okozni, méghozzá szarkómát okoz tyúkban. Angolul Rous Sarcoma Virus a becsületes neve, magyarul pedig tyúk szarkóma vírus. Szörnyű volt, hogy a tanár mennyire természetesen beszélt a tyúkszarkómáról...

A kurzus utolsó óráján pedig a tanár nem érezte úgy, hogy kicsit túl sok információt mond, amikor a szűrővizsgálatok kapcsán részletesen ecsetelte, hogy ő hogyan s miként vett részt egy endoszkópiás szűrővizsgálaton. Meg hogy nem csak úgy elment az esztékába, hanem rendesen magánrendelésre, profi orvoshoz ment (Miskolcra), mert hogy ha már muszáj, akkor legyen "luxus körülmények között". Erre az egyik srác megszólal: "Hát persze, adjuk meg a módját!" A legrosszabb, hogy még a vizsgálat közben készült videófelvételt is megkapta. Hálistennek azt már nem mutatta meg nekünk.

Demo-grafika

Láttam egy kommentet fb-on, nyugdíj-kérdésben, és eszembe jutott erről, hogy utána nézek már, hogyan is állunk ezzel az aktív dolgozó vs. "eltartott" dologgal. Megtaláltam a KSH-nak a 2011-es népszámlálási demográfiai adatait, és egészen megdöbbentő dolgokat találtam benne. 

Az eredeti kérdéssel kezdve, 2011-ben a lakosság 39,67%-a dolgozott. (Azt most nem tudom, hogy ez a bejelentett, fehéren dolgozó emberek száma, vagy ebben esetleg benne vannak a feketén dolgozók is.) A 15 éven aluli lakosság 14.56%, a maradék "ingyenélő" nép pedig 45.75%! (Ez utóbbiba bele tartoznak a nyugdíjasok, a nappali tagozatos tanulók, és minden egyéb eltartott személy. Ezek kívül én beleszámoltam a munkanélküli kategóriában tengődőket is, de a kormánynak hála ugye ilyen embert ma Magyarországon már csak keresve találunk...) Ez tehát valami olyasmit jelent, hogy a teljes lakosság 40%-a fizet jövedelemadót és nyudíjjárulékot, aminek a lakosság 60%-ának (de legalább 45-nek) az ellátását kellene fedeznie. 

Ez egy ilyen dolog, erre számítottam is, mire 40 év múlva én leszek nyugdíjas korú, addigra ez az arány még rosszabb lesz, de ugye akkorra már nem lesz nyugdíj, szóval erről már nem is érdemes beszélni.

Találtam viszont egy ennél sokkal érdekesebb adatsort, ami lehet, hogy másoknak normális és nem lepődnek meg rajta, én majd lefordultam a székről, úgy szíven ütött a valóság. Az iskolázottságról beszélek.

Először elmondom, mire számítottam. Azt gondoltam, hogy a 15 év feletti lakosságnak kb. 70%-a rendelkezik érettségivel, és ebből mondjuk 15-20%-nak még valamilyen felsőbb fokú végzettsége is van. Aztán mondjuk 20%-ról gondoltam, hogy érettségit nem adó szakmunkás végzettsége van, és a maradék 10% a 8 osztályt vagy annál kevesebbet elvégzettek száma. 

Hát a nagy lótúrót, azt.

Az ország lakosságának 53%-a NEM rendelkezik érettségivel!

És ha ez önmagában még nem lenne elég, akkor elmondom, hogy csak 21.26% az, akinek úgy nincs érettségije, hogy cserébe viszont van szakmája, mert ennél több, 27.82% csak 8 osztályig jutott el. A felnőtt lakosságban majdnem 5% azoknak az aránya, akik még a 8 osztályt SEM végezték el... Ez tudjátok mennyi? Kb. 480 ezer ember!!! Kb. 50 ezren vannak, akik még az első osztályt sem végezték el, és ebből 31 ezren 15-65 év közöttiek. (Az adatokból az persze nem derül ki, hogy közülük mennyi az, aki pl. valamilyen fogyatékosság, betegség, stb. miatt nem jutott el az iskoláig.)

A 47%-nyi érettségivel rendelkezők között felsőfokú végzettsége 17% -nak van.

Most, hogy ez a kép is kitisztult, nem csodálkozom többé azon, hogy miért került annyi ember hitel-bajba, és hogy sokan csak csoportban mozgó birkaként képesek viselkedni és értelmezni az ország problémáit, és ilyen könnyen megvezethetők.

Magyarul

A magyarok rengeteg hibával beszélnek magyarul - nevessen magára aki nem. Mióta az eszemet tudom rettenetesen idegesít a szöllő és a szallag, a nákozás, a "de viszont", a "nem-e", a névelők a személynevek előtt, az, hogy nem ismerik az ikes igék ragozását ill. az alanyi és tárgyas ragozást, és hogy nem tudnak különbséget tenni bizonyos szavak kijelentő és felszólító módja között (pl. osztja/ossza)... Csakhogy van egy másik jelenség, amiről korábban azt hittem, hogy szintén pesties szokás, de sajnos nem, ugyanis az egész országban alig néhányan képesek különbséget tenni a -ban/-ben és a -ba/-be között. Annyira sokszor hallom mostanában, nyilván eddig sem volt ez máshogy, csak mostanra állt rá a fülem. Tényleg szörnyen idegesít, különösen akkor, ha egy olyan ember használja folyamatosan rosszul, aki abból él, hogy beszél, pl. egy idegenvezető. Semmilyen tanulsága nincs most ennek a bejegyzésnek, csak úgy szeretném, ha az emberekben lenne ennyi igényesség.

Köszönet

El is felejtettem elmesélni, hogy hamarosan meg fog jelenni egy cikk, aminek a köszönetnyilvánításában engem is megemlítenek. Jó, hát saját cikkem még mindig nincs, de azért el kell kezdeni valahol.

Esküvős hétvége

Királyság volt a most hétvége.

Kezdődött a fodrásszal. 2 hónappal ezelőtt kiszőkíttettem az alsó felét, és fokozatosra lett levágva, de normális kép nem készült róla, azért nem is mutattam. Tetszett amúgy, hasonlóra számítottam, a szőke árnyalata is nagyon tetszett, és sokan meg is dicsérték. Csakhogy én azt hittem, hogy valami egyedit csinálok, aztán folyamatosan jöttek szembe az ugyanilyen hajú lányok. Nem sikerült igazán megszeretnem, nem éreztem a sajátomnak.

Már ez előtt gondolkoztam azon, hogy valami extrémebb színt raknék a hajamba, de elsőre nem mertem bevállalni, ezért lett a sima szőke. Szombaton voltam megint a fodrásznál, és mondtam neki, hogy szeretnék bele valami színt. Így lett, hogy a szőkéhez kaptam egy narancsárga-rózsaszín keveréket, és egy egészen fehéres árnyalatot. Nekem elképzelésem sem volt arról, hogy mit akarok pontosan, de most úgy érzem, hogy pontosan arra vágytam, amilyen végül lett. Nyár színű a hajam, tűz színű a hajam, egyszerűen imádom! Majd egyszer képet is mutatok róla, ha Zsó elküldi.

Merthogy a szombat egy esküvőben folytatódott. Egy héttel előtte vettem egy ruhát, óriási mázlim volt vele, mert az én elfuserált alakomra szinte lehetetlen ruhát találni. Felpróbáltam, pont jó volt, tetszett, már vittem is. Nagyon kényelmes volt, imádtam benne lenni, fazonját tekintve hasonló volt, mint a menyecskeruhám, azt is imádtam. És, hát milyen jól illett hozzá a hajam, ugye... Jó, abbahagytam a lányos picsogást.

Szóval volt az esküvő, úgy hajnali 2 körül kezdett jó lenni a buli, amikor a papírkutyák leléptek, mi kb. 4-ig toltuk a partit. Én anno tök szomorú voltam az esküvőnkön amiatt, hogy elkezdtek elindulászni a népek, és 3 óra 20-kor az utolsó néhány ember is bemondta az unalmast. Na, hát most már jobb volt, de még úgy elviselném. Az egyik legemlékezetesebb emlékem az lesz erről a buliról, amikor láttam KDanit is megmozdulni. Ő egy partyállat, csak még nem tudja.

Egyébként az anyakönyvvezető szerintem kicsit értelmesebbeket mondott, mint a miénk, néhány hasonlata kifejezetten tetszett. És a homokszórás is tök jó volt, bár ahogy néztem, lejátszódott a fejemben, ahogy Dávid 2 perces tudományos előadásban levezeti, hogy a lányok több százezer forintért Swarovsky kristály néven valójában homokot vesznek. De adjuk meg az esküvő módját, mondjuk inkább úgy, hogy most ők szórtak Swarovsky kristályokat.

Ági egyébként gyönyörű volt, nagyon szép ruhát választott, és a kontyba tűzött haja csak még szebbé tette. Én alapvetően nem támogatom a törtfehér menyasszonyi ruhákat, de most már tudom, hogy ez is tud gyönyörű lenni.

Volt néhány apróság, ami nekem nem annyira tetszett az este folyamán, de ez teljesen mindegy, mert csak az a lényeg, hogy ők ketten a legjobbnak éljék meg azt a napot, és szerintem ez így is volt. Nagyon remélem, hogy csupa szép emlékük marad, és ők is nagy boldogsággal fognak visszagondolni erre a napra.