Tudta? - Oroszlánkirály

Ti tudtátok, hogy az erdeti angol Oroszlánkirályban
- Hans Zimmer a dalszerző?
- Rowen Atkinson adja Zazu hangját?
- Woopi Goldberg az egyik hiéna?
- Zordon hangja Jeremy Irons?
- az egyik dalszövegíró Sir Elton John?
Én nagyon kevés ilyen külföldi nevet ismerek, minden bizonnyal a többiek is híresek.
Muszáj lesz megnéznem az eredetit.

A buszsofőrök titkos élete

Lány kérdezi a buszsofőrt:
- Elnézést, ezzel el tudok jutni a MüPához?
Határozott válasz érkezik:
- Mi az a müpa?
Teljesen jogos, én se értettem soha, hogy azt a megállót miért hívják Milleniumi Kulturális Központnak.

If need be...

Ha valaha szükségetek lenne rá, akkor

a siratóének angolul dirge,

a kürtöskalács pedig chimney cake.

Sose lehet tudni.

Angolul

Nem tudom mennyire meséltem itt arról, hogy kb. fél éve járok angoltanárhoz, beszélni. Azzal a céllal kezdtem el hozzá járni, hogy a gyengécske beszédkészségem fejlődjön végre, mert úgy éreztem, hogy az aktív szókincsem nagyon szegényes, és alig tudok megszólalni. Persze nem a semmiből kellett indulni, hiszen akkor már rég megvolt a felsőfokú nyelvvizsgám, de attól még nagyon elégedetlen voltam magammal.
Az idei első óra nagyon pozitív élmény volt számomra. Szerintem jót tett az előtte lévő három hét szünet, mert magam is meglepődtem, hogy milyen könnyedén tudtam beszélni. Az aktív szókincsem elég nagyot fejlődött (de még mindig van hová!), sokkal folyékonyabban tudok beszélni, sokkal ritkábban akadok el. Már néha csak nevetek magamon, amikor a nagy lendületben egyszercsak megállok, és ott van a szó a nyelvem hegyén, de nem bírom kinyögni. A legegyszerűbb, legrégebb óta ismert szavakra gondolok, a múltkor például a dangerous nem jutott eszembe (d-d-dan-dan-dan...) a drawback helyett meg rendszeresen backdraw-t mondok, de hát legyen ez a legnagyobb gondom.

Na de ami a bejegyzés ötletét adta: van egy EnglishAnyone nevű youtube csatorna, egyszer megtaláltam, azóta se néztem, pedig biztosan nagyon hasznos, rengeteg videója van a csávónak, csak nekem kicsit unalmas videók, de nem túl gyakorlott angolosoknak biztosan nagyon sok újat és érdekeset tud mondani. Akárhogyis, most belebotlottam egy videójába, amiben arról beszél, mi oka lehet annak, ha valakinek a beszédkészsége gyengécske, és nem nagyon fejlődik. 7 subskill-t nevez meg, és gondoltam megírom, hogyan érzem most magam.


Your BIGGEST English learning frustration is that…
1. You know a lot of English, but lack the confidence to speak.

Ebben nagyon sokat fejlődtem. Azt nem mondhatom, hogy nem mertem beszélni, mert a hozzáállásom már nagyon régóta az, hogy csak akkor lehet megtanulni beszélni, ha mersz. Nem baj, ha hülyeséget mondasz, majd kijavítod magad, vagy később megtanulod, hogy kellett volna, a lényeg, hogy el kell indulni. Nekem ez bizonyos helyzetekben okoz gondot, méghozzá a gyors párbeszédekben. Nagyon sokszor éreztem úgy, hogy na erre most tök szívesen mondanék valamit, de nem merek hirtelen belekezdeni, és mire elgondolom, hogy is kéne, addigra a beszélgetés továbbindul, és máris lemaradtam, kimaradtam. Bár még mindig vannak ilyen szituációk, úgy érzem, kezd jobban rááálni az agyam erre is.

2. You don’t have anyone to practice speaking with.

Ez így van - pontosabban az angoltanár az egyetlen, akivel heti egyszer másfél órán át beszélgetek, és ez óriási előrelépés az elmúlt 20 év kvázi némaságához képest. Ez volt az egyik fő oka, amiért elkezdtem tanárhoz járni.

3. You don’t use natural-sounding, conversational English words and expressions when you speak.

Ez az a terület, ahol nagyon nagy igényem van a fejlődésre. Maguk a szavak szerintem rendben vannak, viszont az idiomokat nagyon nehezen tanulom / jegyzem meg / használom aktívan. Ennek szerintem az a magyarázata, hogy ezeket vagy magyarul sem használom, vagy nem tudatosul bennem, hogy az egy idióma, és ezért megpróbálom máshogy megfogalmazni, de így vagy úgy, kimarad a használatból. Pedig olyan sokszor van az, hogy már legalább az eszemben van, hogy erre tudtam valami jó kis kifejezést, de hirtelen nem jut eszembe, és inkább lemondok róla. Ez nagy hiba, itt még bőven van hová fejlődni.

4. You can’t express yourself automatically, fluently and continuously.

Szerintem ebben értem el eddig a legnagyobb fejlődést. Vagy talán csak ez a legfeltűnőbb számomra. Még mindig előfordul, hogy megakadok, például ha hiretlen valami szintaktikai hibát vétek. Vagy nem jut eszembe egy szó, ugyebár, dangerous.

Mostanában egyébként egyre többször érzem azt zavarónak, ha egy szót csak egyféleképpen használok. Mondjuk ha egy beszélgetésben újra és újra előjön egy szó, pl. prove. Prove this, prove that, it's proved, na, valami szinoníma jusson már eszembe. Olyankor kicsit megállok, hátha jön az ihlet. Prove. Vagy nem. Aztán otthon megnézem a szótárban, és rájövök, hogy legalább 3 másik szó eszembe juthatott volna: confirm, verify, show, give evidence,..

5. You have to think about grammar rules before you speak.

Hál'isten ezt már a középfokú nyelvvizsga környékén kinőttem. Na nem mondom, hogy sosem kell gondolkoznom azon, melyik igeidőt is kéne az adott pillanatban használni (péládul a will-t még mindig sokszor használom olyan esetben, ahol inkább a going to-t kéne, de már egy ideje erre is próbálok odafigyelni. A folyamatos igeidőket viszont ritkábban használom, mint ahányszor indokolt lenne, de azért többnyire rendben vagyok ezekkel), de általánosságban a szórend és egyéb nyelvtani dolgok már a zsebemben vannak.

6. You have trouble understanding the fast speech, accents and/or vocabulary of native English speakers.

Ez nagyon változó. Például a linkelt videót tökéletesen értem. A nyuszislányt is tökéletesen értem. A David Attenborough által narrált természetfilmeket is értem, és könnyen felismerem azokat a szavakat, amiket azért nem értek, mert még nem ismerem. A Modern Familyben pl. Gloriat általában értem, de Phil-ből szinte semmit. A Sherlock-ot félmásodpercenként kell megállítanom, hogy elolvassam a feliratot, mert egy töredéknyi szót sem értek meg abból a hadarásból. Általában bajban vagyok, ha többen beszélnek egyszerre. Az akcentusokat szeretem hallgatni, és a jellegzetességeiket észrevenni, de vannak olyan akcentusok, amiket vagy nehezebben értek, vagy nem tetszik annyira. Bár úgy gonolom, hogy az én szókincsem a magyar átlaghoz képest nagyon nagy, még így is rengeteg olyan szó bukkan fel ezekben a sorozatokban, amiket nem ismerek, pedig úgy látszik, ők sokat használják. 

7. You have a strong accent and are often misunderstood.

Most nagyképűen az fogom mondani, hogy a kiejtésemmel meg vagyok elégedve, bár a helyzet az, hogy sokkal több szót tanultam meg leírva, mint amit valaha hallottam kiejtve. Szerencsére elég jól el szoktam találni, ezért néha előfordul, hogy nem vagyok biztos a kiejtésben, vagy hirtelen fogalmam sincs, hogyan kéne mondanom. Egyetértek azokkal, akik szerint megvan a bája annak, ha egy non-native speaker megőriz valamit az akcentusából, de én speciel nem szeretem a magyaros kiejtésű angolt, és nagyon törekszem arra, hogy minél autentikusabbnak hangozzak. Nagyon sok gyakorlásomba telt, hogy a th hangot egyáltalán ki tudjam ejteni, és igyekszem használni. Néha azért még összeakad a nyelvem miatta. Nem is minden szót tudok még így kimondani, a thank you, (some/no)thing például tök jól megy, de a the és a with még mindig d marad. Én inkább abban tudok non-native speaker maradni, hogy az amerikai és a brit kiejtés keverékét használom.

Így fél év után nem is árt egy kicsit belegondolni, hogy tényleg fejlődtem-e, érdemes-e olyan sok pénzt költenem erre. Azt kell mondjam, igen. De a puding próbája az evés, így én is kipróbálhatom "nagyközönség" előtt, hogy mire jutottam. Jövő héten ugyanis fogok tartani egy órát angolul. A főnökömnek van ez az órája, ami jó sok részből áll, és én is kaptam egyet, ennek pedig nagyon örülök. Akkor is nagyon örültem volna, ha "csak" magyarul kell tartani, de én szeretem az ilyen mélyvizes dolgokat. Meglátjuk, megtanultam-e már úszni.

Bírálat

Van nálam egy BSc-s bírálni való szakdolgozat.

Ahogy elkezdtem olvasni, elég jó munkának tűnt, de már csak négyesnél tart, és még a kétharmada hátra van. Pedig drukkolok neki, hátha visszahozza ötösre.

Two more days son, two more

Pont jutott eszembe, hogy kéne lassan ilyen évértékelő izét írni, és fogok is, de mivel most nincsenek erre óráim, kapóra jön az ilyenkor szokásos mém. (M-nek köszi, hogy eszembe juttatta!)

Mi olyat tettél 2016-ben, amit eddig még soha?
Repülőre ültem! Oda is, vissza is, imádtam Londont, most voltam ott először.

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2017-re?

Úgy emlékszem, tavaly nem ígértem semmit, mondván, terveim vannak. A tervekből nem sikerült mindent megvalósítani, így az marad jövőre. Ha jól emlékszem idén volt az, hogy az év első három hónapjában teljsen facebook-mentesen éltem, az tanulságos volt. 

2017-re nem fogadok semmit, ismét terveim vannak. Valójában annyira kusza lesz az első fél évem (és terveim szerint "csak" annyi), hogy jobbnak látom nem megfogadni semmit, inkább csak a túlélésre koncentrálok - mind magánéletben, mind tudományos karrierben.

Született valakinek gyereke a környezetedben?
Igen! Elérkezett az az idő, hogy már elég idősek vagyunk a gyerekekhez. Idén született babája egy barátnőmnek és egy volt általános iskolai osztálytársamnak is.

Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?
Két hete halt meg a nagybátyám, de ennél közelebbről nem ismertem. Három olyan alkalomra emlékszem, amikor találkoztam vele.

Milyen országban jártál 2016-ban?
Úúú, ez az év olyan jó volt ebből a szempontból. Rég volt már ilyen jó évem.

Először Brixenben, Olaszországban voltam egy kurzuson.

Áprilisban voltunk Csehországban, 1. évfordulót ünnepelni.

Júniusban életemben először egyedül utaztam külföldre, Heidelbergbe, Németországba mentem, kurzusra.

Végül pedig augusztusban jártam külföldön, amikor Londont néztük meg.

Mit szeretnél 2017-ben, ami hiányzott 2016-ban?
Gyereket.

(És egy első szerzős cikket.)

Melyik 2016-os dátum marad örökre az emlékezetedben?
Ez nehéz kérdés... a nov. 28. mindenképpen, mert akkor született Tücsi kislánya, a szülinapom is, amikor először ültem repülőn (tudom, hogy már nagyon unjátok, hogy ennyit ismétlem, de ez nekem olyan óriási dolog volt). 

Mi volt a legnagyobb sikered 2016-ban?
Most 23-án nyertem egy rollert.

Mi volt a legnagyobb kudarcod?
A tudományos karrerem szempontjából nekem ez az év elég nagy csalódás volt, és kicsit tartok tőle, hogy ez már így is marad.

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
Herceg születésnapjára a kétjátékos 7Wonders elég jó ötlet volt. Karácsonyra már meg is kapta a Pantheon kiegészítőt.

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
Hercegé, mint mindig.

Kinek a viselkedése háborított fel?
Én nem háborgok, nem vagyok én olyan, inkább csak szomorkodom azok miatt, akiket minden igyekezetünk ellenére láthatóan egyre kevésbé érdekel a társaságunk.

Mire ment el a legtöbb pénzed?
Lakbérre.

Melyik dal fog 2016-ra emlékeztetni?
Erre szerintem még egyszer sem tudtam válaszolni.

Híztál vagy fogytál?
Föl, le, föl, le, föl, le...

Gazdagabb vagy szegényebb vagy?
Gazdagabb, élményekben és anyagiakban egyaránt.

Mit szerettél volna többet csinálni?Herceget nem lehet rávenni a kirándulásra. Vigyetek már el kirándulni léééégyszi.

Estél szerelembe 2016-ban? Volt egyéjszakás kalandod?
Szokásos.

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2016-ban?
A Sherlock és a Válótársak.

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?Nem hiszem.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Szégyenletesen keveset olvastam az idén, és bár még nem olvastam el, de a legszebb és pillanatnyilag legizgalmasabb könyv ami előttem hever az a Fantastic beasts and where to find them c. film screenplay verziója, angolul. Ez a legszebb könyv, amit valaha láttam.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
Huszoooon... öt. Azt hiszem. Igen. Elrepültem Londonba, átsétáltunk a Tower Bridge-en, és sétáltunk a Temze partján az üzleti negyedben. Egyik legjobb szülinap evör. Ja, és hogy szavam ne feledjem, az időzóna-váltás miatt a 25. szülinapom 25 órás volt!

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
Szokásos.

R&D szeptemberi esküvőjére heteken át kerestem a megfelelő ruhát, aztán vagy két hete sikerült rábukannom az egyik üzletben. Még szerencse, hogy áprilisban újabb esküvőre megyünk.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
Erre idén sem tudok válaszolni.

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
Ide olyan valakit szeretnék írni, akivel nem csak megismerkedtem, hanem valamilyen jól jellemezhető kapcsolatban is maradtam, de ilyen szerintem nem lett.

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2016 történéseiből?

Ha nem ismered a színészeket, nem leszel szomorú, ha sorban mind meghalnak.

Idén is van karácsony

A rádióban azt mondták, a karácsony arról szól, hogy befogadjuk a názáreti Jézust. Kicsit össze vagyok zavarodva, most nem úgy van, hogy nem fogadunk be senkit?

Szerettem volna idetenni azt a kabaréjelenetet, amikor a Mikulást megállítják a határon, és vámvizsgálatot eresztenek rá, ha jól emlékszem, de nem sikerült megtalálnom. Helyette akkor inkább megmutatom, hogy most először sütöttem kuglófot, a bejgli helyébe, ez itt épp a diós, a mákos még sül. Boldog karit mindekinek.

Ajándékcsomagoláshoz

- Egy jó Wishmastert toljál már!
- ...
- Olyan karácsonyi hangulatom van... Vagy Rammsteint! ... Karácsonyi.. Rammsteint.

1 méteren múlt

Amikor szóba kerül a biciklizés Budapesten, mindig azzal érvelek a nem-biciklizés mellett, hogy én még gyalogosként is félek az autósoktól, nem hogy lemennék közéjük biciklivel. Ez ma újabb megerősítést nyert, amikor majdnem elütött egy autós.
A zebrán.
A záróvonal átlépésével.
Telefonnyomkodás közben.
Szerencsém, hogy észnél vagyok, és akkor sem megyek át az úton szétnézés nélkül, ha már látszólag megadták az elsőbbséget.
Nagyon szépen kérek mindenkit, aki már vezet vagy valaha vezetni fog: ésszel, szabályosan!

December egy!

Baromi rég írtam ide, aminek leginkább az az oka, hogy
- nincs rá időm
- alig használom a saját gépemet.

Most sem fogok hosszasan írni, inkább egy-két rövidet, amibe mostanság belefuttottam.

Találkoztam például Carllal. Carlból sokféle létezik, de én most őrá gondolok. Van egy másik verzió is, ott például Franknek hívják és kicsit más a párbeszéd, de mindegy. Szóval Carlt kétszer is láttam mostanában. Egyszer egy gyenge kis faágon csimaszkodott, éppen úgy, mint a videón. Közben a csőrével próvált bontogatni valamit, aztán az ág eltölt - várható volt - de ügyesen megfordult, mielőtt fejre esett volna. A másik alkalommal Carl egy szemetes szélén ült, lábával egy barna papírtasakot tartott, csőrével pedig éppen próbálta széttépni. Aztán jött a haverja, aki a másik oldalról fogta meg a papírt, és megpróbálta elvenni az értékes játékot/zsákmányt, ezen persze összekaptak, aztán jutott is - maradt is, a papír két részre szakadt, mindkettőnek lett játéka.

Aztán szerettem volna lerajzolni nektek, hogy milyen volt ez az ősz, de eddig még nem sikerült eljutnom, majd legközelebb... Egyébként teljesen nem is értem, hogy lett máris december.

Vannak ezek a like-alternatív reakciók a fb-on, tudjátok. Na, szerintem ez tök jó, csak hiányolom belőle a "bullshit", vagy legalább egy "facepalm" gombot. Többet használnám, mint a lájkokat, az biztos. Nem tudok elég oldalt letiltani ahhoz, hogy valaki megint az orrom elé ne tolja egy megosztással vagy lájkolással. Pfuhh.

Meg mi is van még, például hogy tanítok, kb. mindent: bioszt, kémiát, fikizát, matekot, angolt, amit éppen kell. Becsületemre legyen mondva irodalmat és törit nem vállaltam.

Ilyenek. Legyetek jók, nemtom mikor írok újra. Idén-e még egyáltalán.

AF

Elég nagy baj, hogy a cikkben az allélfrekvenciát AF-nek jelölik, mert így 'as fuck'-nak olvasom.

Szőőőrsejt

Arról ír az Index, hogy el fogják készíteni az emberi sejtatlaszt, gondolom ez valami olyan lesz, mint a már létező The Human Protein Atlas, vagy a The Cancer Genome Atlas, és ezt írják, idézem: "az összes sejtről összeírás készül, a lábkörömtől az orrszőrig bezárólag". Mielőtt valaki tévesen jegyezné meg, szólok, hogy a köröm még nagyjából stimmel, de a szőr semmiképpen sem sejt. Létezik egyébként szőrsejt, a hallásunkért felelős receptorsejteket hívják így, de azt hiszem nem erre gondolt az író. Egyébként ez a kezdeményezés tök király.

Nem is akármilyen!

Egy olyan országban, ahol az emberek alig esznek halat, és ahol a hipermarketek óriásplakátjain általában a 18 Ft helyett 12 Ft-ba kerülő zsemlét, vagy a 220 229Ft helyett 190 189Ft-ba kerülő papírzsebkendőt, de még legdurvább esetben is csak az 1600 1599Ft helyett 1200 1199Ft-ba kerülő csirkemellfilét szokták reklámozni, el nem tudom képzelni, milyen célközönségnek szól a kilónkénti 5000 forintos áron kínált vörös tonhalfilé.

Szintet léptem

Több szempontból is.

Kaptam még egy monitort, mert egy ugye nem elég menő, még akkor sem, ha az ember csak fosztóképzős informatikus.

Felfedeztem a data.table nevű R csomagot, ami hatalmas XP bónuszt jelent, de szerintem még manát is ad, annyira király. Remélem, így hamarosan elérem a wizard szintet.

Azt hiszem, ma megcsináltam életem első, könnyítés nélküli, szabályosan kivitelezett fekvőtámaszát. A felismerés viszont annyira váratlanul ért, hogy azóta sem tudtam megismételni. 

Heidelberg long ago

Utoljára több mint egy hónapja írtam ide a blogra, még mielőtt elutaztam volna Heidelbergbe. Azóta már több dolgot is meg akartam itt említeni, de először mindenképpen az útról akartam mesélni, úgyhogy most végre elmondom, milyen volt Heidelbergben.

Június 18-án, szombaton utaztam, vonattal, egyedül. Münchenben kellett átszállnom. Egy órám volt erre, úgyhogy elindultam felfedezni az állomás környékét, de hamar visszafordultam, mert nem tűnt valami biztonságosnak. Érdekes volt, hogy mennyi minden féle ember jár/él arra, rengeteg fekete-afrikai és arab, de közülük is sokakat hallottam németül beszélni. Az afrikai nők nagyon szépek, és a hajuk mindenféle színűre van festve, még a kislányoknak is.

Elég magas elvárásokkal érkeztem Németországba, de összességében szerintem nincs ott semmi különös. Búzamezők helyett mondjuk napelemmezők vannak, ami kissé furcsa, de elég menő. Nagyon pozitív volt például, hogy a Deutsche Bahnnál sokkal szimpatikusabb emberek dolgoznak, mint a MÁV-nál, náluk láthatóan nem kell a vasútállomáson állást hirdetni azzal, hogy nem baj, ha szarul sikerült az érettségid.

Heidelbergben ügyesen megtaláltam a megfelelő buszt, vettem jegyet az automatából, sikerült a megfelelő helyen leszállnom, és megtalálnom a hotelt. Összesen kb. 12 órát utaztam. Egyszemélyes szobában laktam, saját erkéllyel, saját fürdőszobával, saját tévével, saját mindennel, és ez nagyon király volt.

Másnap kezdődött az 5 napos kurzus. A címe az volt, hogy "EMBO Practical Course - Computational Biology: Genomes to Sytems". Én azért jöttem ide, hogy megtanuljam a genomika, a genom- és RNS szekvenálás alapjait és felhasználási lehetőségeit, és így legyen végre egy megbízható alaptudásom, amivel aztán el tudok indulni a saját utamon. Sajnos nem így történt, mert ez a kurzus az imént említett alaptudásra épült. Én voltam az egyetlen, aki fehérjeszinten gondolkozik, mindenki más genetikázik. Az utolsó napon volt fehérjés, molekulamodellezős óra, de nekem sok újat nem mondott, és nekem nem is témábavágó. Egy másik előadáson sikerült egy kevés új dolgot megtudnom a textminingról, a STRING-ről és a Cytoscape használatáról, de örültem volna sokkal többnek. Szóval sajnos ez a kurzus nem nekem szólt, nagyon nehezen tudtam követni az előadásokat, vagy inkább nem tudtam, pedig minden tanár angolját nagyon jól értettem, még a japánét is ki tudtam bogozni. A gyakorlatokon ugyan megcsináltam a feladatokat, de halvány gőzöm nem volt, hogy amúgy mit csinálok. Szerencsére a mellettem ülő német lány és portugál fiú nagyon segítőkészek voltak.

Ha okosodásra nem is, legalább angol gyakorlásra és új emberek megismerésére jó volt ez a pár nap. Nagyon szimpatikusak voltak az emberek, néhány kivétellel mindenki phd hallgató volt. Ami nagyon érdekes volt, hogy a 20 emberből 10 nem abból az országból jött, ahonnan származik. Kb. három ember kivételével (plusz én voltam a negyedik) mindenki tökéletesen folyékonyan beszélte az angolt. Az például nagyon meglepett, hogy az Írországból jött indiai és a Cambridgeből érkezett kínai lány mennyire akcentusmentesen beszélt. Ellentétben például a Dániából jött japán csávóval, akinek egy szavát sem értettem.

Kedden Heidelberg belvárosában volt városnézés és vacsora. Az idegenvezetőnk nem került elő, úgyhogy magunk mentünk el megnézni a kastélyt, ami részben meglehetősen romos, de azért van benne kiállítás meg fesztivál, de ezeket nem láttuk. Velünk volt viszont az egyik tanár, aki aznap érkezett Bostonból, és ő mint valami lexikon mondta, hogy melyik épület mikor épült és hasonlók. A vacsora után taxikkal mentünk vissza a Hotelhez, útközben pedig áthaladtunk a focieb-t ünneplő török tömegen. Az út mindkét oldalán autók sorakoztak, dudáltak, az emberek kilógtak az ablakon és nagy török zászlókat lengettek.

Aztán voltak még ilyen furcsaságok, például az első nap az egyik bevezető előadás egyik diáján egy térkép volt, bejelölve rajta az EMBL tagországai. Magyarország nem volt rajta, vagyis de, a Nagy Magyarország Horvátországgal összefűzve, rajta valami egészmás zászlóval...

Ez az EMBL egy nagy campus, sok épülettel és rengeteg zöldterülettel. És vannak bárányok is! Ott legeltek az épület tövében, csak úgy... tiszta cukik voltak. Remélem ők nem részei az itt zajló biológiai kutatásoknak.

A magyar-portugál EB meccs is akkor volt. Sajnos nem tudtuk nézni, de azért online követtük az eseményeket. Amikor még mi vezettünk 1-0-ra, odatoltam a telefonom a portugál srác elé azzal, hogy hát nem akarok csalódást okozni, de... Innentől kezdve minden gólnál átkiabáltunk a másiknak, közben a többiek próbáltak csapatot választani. A lányok nekünk drukkoltak, a fiúk a portugáloknak. Azóta sem értem egyébként, hogy ilyen béna teljesítménnyel hogy lehet EB-t nyerni, de ez nem az én dolgom.

Végül volt még egykét meglepő dolog a vonatút során. Stuttgart például kétszer is a frászt hozta rám, ugyanis a vonat ugyanabba az irányba indult tovább, mint ahonnan érkezett, és ez merőben meglepő volt. A hazafelé úton egy csoportnyi középkorú nő mellett ültem. Pezsgőztek. A vonaton. Volt úti-műanyag-pezsgőspoharuk!!! Németek... Mint mondtam, a németekkel kapcsolatban voltak elvárásaim, mielőtt kimentem. Hát most, hogy már láttam, ahogy az egyik nő cipőstül telitalppal ráállt az ülésre, csak hogy kényelmesebben elérje a táskáját... már nincsenek.

Fociláz

Nem vagyok egy nagy futballszerető és -követő ember, de azért a keddi Osztrák-Magyart mi is a városban néztük. Mi egy tök nyugis helyen voltunk, de a Deák téren át kellett kelnünk a hazafelé úton. Rengetegen voltak, mindenki örült, nekem meg ez annyira tetszett, hogy amikor elment mellettünk egy pár, akik mindketten piros felsőt viseltek, majdnem rájuk kiabáltam, hogy
CSAKADIÓSGYŐŐŐŐR!

Mostanában

Be kellene pótolnom azt a rengeteg lemaradást amit itt a blogomon halmozok.
Volt egy csomó konferencia meg kurzus. Az EMBO kurzus kapcsán voltunk dunai hajókázáson és a visegrádi várban. Aztán volt két kurzus, ami rendes óra volt, és beadandót kellett írnom és szerdán még lesz egy vizsgám, és nagyon durva, hogy mennyire elszoktam már ettől. Volt PhD-s hallgatói beszámoló is, ahol ügyes voltam és ötöst kaptam, mondjuk készültem rá vagy 2 hetet, szóval megérdemeltem.

Otthon is voltam, mert elmaradt a gyűrűk ura koncert. Így el tudtam menni a tanárok demonstrációjára. A szülők részéről felszólaló hapsi jó vicceseket mondott, az ő beszéde tetszett, a szakképzésről beszélő néni viszont teljesen összefüggéstelenül beszélt, és az ő véleményével nem is értettem egyet. A végén felolvasták, hogy mit kérnek a kormánytól, és hogy mi valósult meg a kéréseikből eddig. Nagyon durva állapotok uralkodnak, tulajdonképpen azt hiszem, amint sikerül saját lakásba költöznünk, el kell kezdenünk gyűjteni a gyerekeink magániskoláztatására.

De nem csak tüntin voltam, hanem találkoztam barátokkal is. Most már el lehet mondani, hogy az egyik barátnőm babát vár, és ettől mindannyian nagyon boldogok vagyunk. Megmutatta a legutóbbi ultrahang-képet a babáról, és... hát... biztos nagyon szép baba lesz, bár én nem láttam, hogy hol van a képen...

Szombaton indulok Heidelbergbe, nagyon várom már. Vonattal megyek, jó hosszú út vár rám, de majd nézem a szép tájat.

Gyereknap után kurzusok

Ma gyereknap van. Ezt akkor még nem tudtam, amikor a Mester utcán szembe jött velem egy 5 éves tűzoltó, tetőtől talpig egyenruhában. Csak akkor jöttem rá, amikor a négyeshatoson gyerekek mondták be a megállók neveit. Nagyon cukik voltak, ott vigyorogtam a villamoson. Aztán később megkergetett egy kölyöktacskó, megtetszett neki a rollerem. Mire beértem, teljesen elhalmozódtam cukisággal.

A csoportunk ma gyereknap alkalmából bement dolgozni. Hétfőtől szombatig EMBO kurzus lesz nálunk, elő kellett készíteni a géptermet....
Van a hetediken ez a gépterem. Az ottani számítógépek 10-25 évesek. Igen. Hi-tech van. Na ezeket a gépeket kipateroltuk a brontba, mert 2016-ban mindenki laptoppal fog érkezni. Miután elpakoltunk mindent az asztalokról, megállapítottuk, hogy ezek az asztalok oda kerülésük óta nem voltak lemosva. Úgyhogy gyereknap alkalmából még takarítottunk is. Mivel 2 körül láttuk, hogy ez hosszabb lesz, mint gondoltuk, rendeltünk kaját, és a főnökünk annyira jófej volt, hogy az egész csoport ebédjét kifizette. Ebéd után aztán elmondtam az előadásom, amit majd júni 6-án reggel fogok elmondani hallgatói beszámolóként.

Az eredeti terv szerint 2 körül legkésőbb már végeztünk volna, de végül 5 körül értem haza. Közben Herceg sütött csirkét krumplival, teljesen ügyes.

Nagyon kíváncsi leszek erre a konferenciára, amin részt is veszek, meg nem is. Hivatalosan nem vagyok résztvevő, de a nyilvános plenáris előadásokon ott leszek és a csapatépítő rendezvényeken is. Úgyhogy az egész jövő hetem foglalt egy olyan konferencia miatt, amin ott se leszek. Aztán lesz még egy kurzus, meg még egy, és azzal vége a hajtásnak.

5vös5..f.szt..3

Nagyon haragszom a finti-fantasztikus 30. jubileumi 5vös5ösre.
Nekem a futás szenvedés. Mindig az volt, és hiába járok el futni, hiába van benne néha sikerélményem, összességében utálom az egészet. Magamnak persze megpróbálom bemesélni, hogy nekem ez jó, ezért csinálom csak.
Sajnos a futóverseny előtt több mint 2 hétig egyáltalán nem voltam futni, pedig előtte nagyon jól haladtam. Sejtettem, hogy így az addigi haladásomhoz képest nem leszek valami ügyes, igazából tényleg csak a saját programom következő lépcsőjét szerettem volna teljesíteni. Nem versenyeztem én senkivel, az egyetlen tényező, amivel versenyezni akartam, az az 5 km volt, ugyanis az eddigi programjaim kb. 4-4.5 km-esek voltak. Az idővel nem versenyeztem, olyan 35-38 perc lett volna reális, és a 35-nek már nagyon örültem volna.
És akkor elb@szták az egészet.
Eddig úgy volt, hogy egyszer teljesen körbefutunk a Magyar tudósok körútján, aztán ugyanarra indulunk, de a célegyenes balosánál jobbra kanyarodva az Infópark háta mögött haladunk, ott elfutunk a BEAC bejáratához, ott visszakanyarodunk a körútra, majd egy balossal a célegyenesben vagyunk. Az eleje stimmelt. Aztán a második körben mentünk a szokásos útvonalon, és még az irányjezlő táblát tartó srác is megerősített, hogy jó felé megyünk. Mikor mi odaértünk ehhez a ponthoz, addigra a verseny élmezőnye is éppen odaért. Ez így normális, nincs ezen mit csodálkozni. Csakhogy egy idő után feltűnt, hogy az út másik oldalán velünk szemben fut mindenki más, egy olyan útszakaszon, ahol korábban nem volt szokás. Aztán a célegyenes előtt, ahol mi megszokásból jobbra kanyarodtunk volna, nekem már gyanús volt, hogy rossz felé jöttünk, és előttünk is értetlenkedett valaki. Ott megálltunk az irányítóembereknél, aztán kérhették tőlünk, meg még az utánunk jövő néhány embertől a sűrű elnézéseket, mert tényleg elcseszték, és minket nem tereltek le a külső útra. Ott kellett volna jelezniük, ahol a 3. körös visszafordító van.
Aztán átsoroltunk a szembe futókhoz, és ott folytattuk a Kockáig. Én szerettem volna kikanyarodni a külső útra, és lefutni azt a részt is, de Herceg azt mondta, hogy ő nem fog 50 percig futni.

Így történt, hogy 28 perc alatt értünk be a célba.
3.7 km-rel.

Végtelenül csalódott és szomorú vagyok. Én szívesen futottam volna 45-50 percig, és teljesítettem volna 5.5-6 km-t, mert akkor büszke lettem volna magamra, hogy túlteljesítettem a saját elvárásaimat, de így csak egy szerencsétlen nyomi csalónak érzem magam.
Tényleg nagyon haragszom a szervezőkre, hogy ilyen bénaságokkal veszik el a kedvem a saját rendezvényüktől.

Utálok futni.

Joy

Az előbb láttam ezt a képet fb-on:

Szép dolog, persze, de szerintem inkább: