Szóval kiderült, hogy tavalyhoz képest most sokkal jobban értem a kinematikát, és képes vagyok önállóan feladatokat megoldani jól. A dinamikai feladatok megoldására azonban továbbra is képtelen vagyok, mivel egy rakat szar vagyok és az agyammal nem tudom elképzelni, hogy ha több erő van akkor az milyen mozgást eredményez és ha mozgás van akkor azt milyen erők okozták. A könyv csodálatos, mert nem csak az eredményt közlik, hanem még levezetést is adnak a feladatokhoz, amiben persze termeszetesnek veszik, hogy rajz nélkül is mindenki tisztában van a nyilvánvaló erő-elredezéssel és az ebből adódó mozgások irányával, ezért én kurvára nem értem a levezetést sem. Ez egyébként különös boldogsággal tölt el, miközben még beteg is vagyok.
2013. szeptember 23., hétfő
2013. szeptember 19., csütörtök
Gyalog sehova
Mért olyan ostoba és megmagyarázhatatlanul szerencsétlen az emberi lények jelentős része, hogy ha látja, hogy
- a villamosmegállóban a szokásoshoz sokhoz képest rengetegen vannak,
- a buszmegállóban a szokásos kevéshez képest igen sokan vannak,
- az emberek okosabbik része a hídon gyalogosan közlekedik,
- a kocsik araszolnak
- és az 1-2-3 percenként érkező villamos látványosan nem jön egyik oldalról sem,
akkor csak áll bambán a megállóban, és vár! De mire?? Mééérnem indul el?
Ha valaki alig bír menni úgy fáj a lába, azt megértem, vagy hogyha szakad az eső/hó, vihar van, és nem nagyon mer elindulni, azt is megértem, de még a nap is sütött nekik! Arról nem is beszélve, hogy ha nem közlekedik a 4-6-os, akkor ott van a budapesti tömegközlekedés egyik (ritka) előnye, hogy minimális gyaloglással elér egy alterntív útvonalhoz, ezért még az sem lehet kifogás, hogy sok megállót utazna. Ó egek, az ilyenen annyira fel tudom bosszantani magam. Ez olyan, mint amikor 5 percet vár valaki a liftre, hogy felmehessen az első emeletre... wáhh
- a villamosmegállóban a szokásoshoz sokhoz képest rengetegen vannak,
- a buszmegállóban a szokásos kevéshez képest igen sokan vannak,
- az emberek okosabbik része a hídon gyalogosan közlekedik,
- a kocsik araszolnak
- és az 1-2-3 percenként érkező villamos látványosan nem jön egyik oldalról sem,
akkor csak áll bambán a megállóban, és vár! De mire?? Mééérnem indul el?
Ha valaki alig bír menni úgy fáj a lába, azt megértem, vagy hogyha szakad az eső/hó, vihar van, és nem nagyon mer elindulni, azt is megértem, de még a nap is sütött nekik! Arról nem is beszélve, hogy ha nem közlekedik a 4-6-os, akkor ott van a budapesti tömegközlekedés egyik (ritka) előnye, hogy minimális gyaloglással elér egy alterntív útvonalhoz, ezért még az sem lehet kifogás, hogy sok megállót utazna. Ó egek, az ilyenen annyira fel tudom bosszantani magam. Ez olyan, mint amikor 5 percet vár valaki a liftre, hogy felmehessen az első emeletre... wáhh
2013. szeptember 14., szombat
Szülők...
Hercegnek most pénteken volt a diplomaosztója. Ennek természetes velejárója, hogy eljöttek a szüleink. Én a héten beszéltem Anyával, hogy aznap étterembe megyünk, másnap még Herceg szülei itt lesznek, nem is fogunk igazából itthon enni, vasárnap meg majd főzünk valamit, ő ne hozzon nekünk kaját. Anya ezt be is látta, azzal köszöntünk el, hogy akkor nem hoz semmit, csak azt az egy üveg lekvárt, amit én kifejzetten kértem.
A szüleink ideértek, és az alatt a 3 perc alatt, amíg a szüleink bejöttek a lakásba, a hűtőnket és polcainkat is azonnal feltöltötték.
- 1 üveg lekvár
- 1 flakon méz
- 1 doboz túrógombóc
- 1 nem teli doboz fasírt
- 1 megtermett sárgadinnye fele
- 1 üveg sárgaborsó-leves
- 4 db panírozott fagyasztott csirke-felsőcomb
- 1 teli doboz szezámmagos sajtos sütemény
- 1 csomag paradió (fogalmam sincs, mi ez)
- 1 csomag "édeskenyér" (olyan tömbnyi piskótféle, csokival borítva)
- 1 db 2 dl-es kakaóital
- 2 db 2 dl-es "trópusi" gyümölcslé
- 6 db 2 dl-es "mediterrán" gyömölcslé
- 2 féle előre csomagolt felvágott (egy sonkaféle és egy szalámiféle)
- 1 doboz 16 db-os köralkú kockasajt
- 1 db trappistasajt
- 1 csomag Turrón
- 2 db mandulás müzliszelet
- 2 db duplo-csoki
Még jó hogy szóltunk, hogy ne hozzanak semmit.
A szüleink ideértek, és az alatt a 3 perc alatt, amíg a szüleink bejöttek a lakásba, a hűtőnket és polcainkat is azonnal feltöltötték.
- 1 üveg lekvár
- 1 flakon méz
- 1 doboz túrógombóc
- 1 nem teli doboz fasírt
- 1 megtermett sárgadinnye fele
- 1 üveg sárgaborsó-leves
- 4 db panírozott fagyasztott csirke-felsőcomb
- 1 teli doboz szezámmagos sajtos sütemény
- 1 csomag paradió (fogalmam sincs, mi ez)
- 1 csomag "édeskenyér" (olyan tömbnyi piskótféle, csokival borítva)
- 1 db 2 dl-es kakaóital
- 2 db 2 dl-es "trópusi" gyümölcslé
- 6 db 2 dl-es "mediterrán" gyömölcslé
- 2 féle előre csomagolt felvágott (egy sonkaféle és egy szalámiféle)
- 1 doboz 16 db-os köralkú kockasajt
- 1 db trappistasajt
- 1 csomag Turrón
- 2 db mandulás müzliszelet
- 2 db duplo-csoki
Még jó hogy szóltunk, hogy ne hozzanak semmit.
2013. szeptember 10., kedd
Rosszul kezdődő, oda-vissza rohangálós nap
Tegnap vettem egy cipőt. Azért volt rá szükség, mert ha elkezd esni az eső, nincs olyan cipőm, ami egyrészt nem ázik be, másrészt két egymás utáni napot kibírok benne. Erről a cipőről azt kell tudni, hogy van neki sarka, olyan 4 cm magas, és telitalpú, és ezért a járás különösen kényelmes benne. Ja, és valódi bőr. Ez a különösen kényelmes cipő ma azalatt a 10 perc alatt, amíg otthonról a munkahelyemre elértem, mindkét lábam sarokközeli részének belső oldalát kidörzsölte. Annyira, hogy hiába volt több helyen is leragasztva (pont az ilyen eset elkerülése érdekében), mégis rettenetesen fájt minden lépés, ezért aztán Herceg hozott nekem váltócipőt.
Megígértem, hogy ma fél 9-re benn leszek a SOTÉ-n. Háromnegyedre sikerült odaérnem, a fent említett apró kellemetlenséggel együtt. Ezek után eljött a pillanat, amikor az aktuális feladat 3 órás várakozó stádiumba került. Én ma meg akartam csinálni egy feladatot, amit délutánra terveztem, mivel akkor lett volna 3 teljes órám végigcsinálni egy bő másfél órás protokollt. Ezt egyébként először csináltuk, ráadásul most már mutánsokkal, azért hogy én kipróbáljam, végigcsináljam és tanuljam meg. Mivel ez egy ennyire új feladat volt, hiába készítettük elő tegnap a szükséges anyagokat, biztos voltam benne, hogy lassúak leszünk, át kell gondolni a lépéseket, nem lehet elkapkodni. De mivel ott volt délelőtt fél 10-kor az a 3 órás szünet, E kitalálta, hogy akkor ezt most csináljuk meg. Én mondtam, hogy nekem 11-kor el kell indulnom, és nem fogom tudni befejezni. De ez másfél óra, ezt megcsináljuk, ha el kell mennem, nem baj. Hát neki nem, én szerettem volna tényleg elejétől végéig megcsinálni, de ha nem, hát nem, kezdjük csak el.
Tényleg lassúak voltunk, el kellett indulnom. Előtte persze rosszallóan lett rámnézve, amiért megdermedt a felforralt agar, mert nem vagyok ott mellette. Igen, nem voltam ott, mert nem ismerem annyira az agart, hogy tudjam, hogy a százakárhányfokos bugyborékolva forró folyadéknak elég 15-20 perc a teljes dermedésig, ezért én bátorkodtam átmenni a dolgozószobába, hogy leírjam az aktuális protokollt...
11-kor eljöttem. Felhívtam a nőgyógyászomat (az asszisztensét), hogy mint kiderült, a bogyókám kb. július óta nem kapható a gyógyszertárakban, de vannak helyettesítő termékek, ilyenkor mi az eljárás. Megnyugtatott, hogy nyugodtan el lehet fogadni, mert más gyártó, de ugyanaz a hatóanyag, ugyanaz a mennyiség, nem lesz baj. Bemetem egy gyógyszertárba, ahol odaadtam a receptet. Természetesen ott sem volt már készlet ebből. A gyógyszertáros nőre nem is tudok jó szót találni, mert nem volt se flegma, se lekezelő, csak olyan... Úgy mentem oda, hogy még soha nem fordult elő velem olyan, hogy az orvos által felírt gyógyszer helyett másikat kellett elfogadnom, és mivel nem vagyok gyógyszerész, és nincs előttem az összes lehetőség, nyilván nem tudom, hogy mi a különbség köztük. Aztán húzta a nő a száját, hogy a recepten be volt jelölve, hogy "nem helyettesíthető", de ennek valószínűleg semmi jelentősége nincs. Mindegy, végül adott egy olyat, aminek a hatóanyaga és a fő hordozóanyaga pontosan ugyanaz, ezért remélem, a szervezetem tényleg nem fogja észrevenni a változást. Amikor megkaptam a gyógyszert, feltűnt, hogy nincs rajta jó hangsúlyos helyen a gyártó neve - ezt egyébként sosem szoktam figyelni, vagy legalább is nem szoktam megjegyezni a gyártót, csak tudom, hogy azt mindig rá szokták írni. Meg is kérdeztem a nőtől, hogy ezt melyik cég gyártja, erre morrogott valamit, amiből csak annyit sikerült kihallanom, hogy mit érdekel az engem, nem is fontos. Erre azt mondtam, hogy nem számít semmit, persze, csak nem látom rajta, és ez meglepett. Aztán még le is fikázta az eddigi gyógyszeremet - amiben mint tudjuk pontosan ugyanaz találtható, mint ebben az újban, tehát elképzelni sem tudom, hogy mire gondolhatott, megvonta a vállát, és inkább nem mondott semmit. Megköszöntem, aviszontlátásra.
Ekkor már teljes letargiában voltam ettől a mai naptól, pedig még fél 12 sem volt. Bementem az egyetemre, arra az órámra, ahol mint kiderült, végül én leszek az egyetlen valódi hallgató. Ennek meg van az az előnye, hogy kb. én fogom megmondani, hogy mikor legyen a következő óra. Egy 20 perces megbeszélés után így végül ennyi volt, és a reggeli morcogást megtartva hazamentem ebédelni.
Délutánra visszamentem dolgozni, már nem volt sok feladat hátra, de végül úgy tűnik, mégis jól alakultak a dolgok. Az új protokoll első eredményét holnap meglátjuk. Én csak délután, mert addig egyetemen leszek. Innen egyébként megint visszamentem az ELTÉre, mivel van egy esti órám. Én ugyanis puszta szórakozásból, na jó, valójában tényleges érdeklődésből felvettem a fizika bsc első félévében kötelező Elemi statisztikai módszerek c. tárgyat, ami heti 1óra ea + 1 óra gyak, szóval lótúró. Az ea viszont 6-7-ig van. A fickó jófej, azzal kezdte, hogy a technikai személyzet 6 órakor már nem elérhető, ezért a diavetítés most nem jön össze. Elmondta röviden a tantárgy célját, a számonkérés módját, megköszönte a figyelmet, és elmehettünk. Hatalmas tapsot kapott.
Ebben az esti egyetemi dologban az volt a legjobb, hogy amíg én 6-ra mentem, addig rengeteg ismerősöm 6-kor végzett a mai nappal, így aztán jól szembetalálkoztam sokakkal. Nagyon örültem mindenkinek, végül ez nem lett olyan rossz nap, mint amilyennek indult. Még a nap is sütött.
Megígértem, hogy ma fél 9-re benn leszek a SOTÉ-n. Háromnegyedre sikerült odaérnem, a fent említett apró kellemetlenséggel együtt. Ezek után eljött a pillanat, amikor az aktuális feladat 3 órás várakozó stádiumba került. Én ma meg akartam csinálni egy feladatot, amit délutánra terveztem, mivel akkor lett volna 3 teljes órám végigcsinálni egy bő másfél órás protokollt. Ezt egyébként először csináltuk, ráadásul most már mutánsokkal, azért hogy én kipróbáljam, végigcsináljam és tanuljam meg. Mivel ez egy ennyire új feladat volt, hiába készítettük elő tegnap a szükséges anyagokat, biztos voltam benne, hogy lassúak leszünk, át kell gondolni a lépéseket, nem lehet elkapkodni. De mivel ott volt délelőtt fél 10-kor az a 3 órás szünet, E kitalálta, hogy akkor ezt most csináljuk meg. Én mondtam, hogy nekem 11-kor el kell indulnom, és nem fogom tudni befejezni. De ez másfél óra, ezt megcsináljuk, ha el kell mennem, nem baj. Hát neki nem, én szerettem volna tényleg elejétől végéig megcsinálni, de ha nem, hát nem, kezdjük csak el.
Tényleg lassúak voltunk, el kellett indulnom. Előtte persze rosszallóan lett rámnézve, amiért megdermedt a felforralt agar, mert nem vagyok ott mellette. Igen, nem voltam ott, mert nem ismerem annyira az agart, hogy tudjam, hogy a százakárhányfokos bugyborékolva forró folyadéknak elég 15-20 perc a teljes dermedésig, ezért én bátorkodtam átmenni a dolgozószobába, hogy leírjam az aktuális protokollt...
11-kor eljöttem. Felhívtam a nőgyógyászomat (az asszisztensét), hogy mint kiderült, a bogyókám kb. július óta nem kapható a gyógyszertárakban, de vannak helyettesítő termékek, ilyenkor mi az eljárás. Megnyugtatott, hogy nyugodtan el lehet fogadni, mert más gyártó, de ugyanaz a hatóanyag, ugyanaz a mennyiség, nem lesz baj. Bemetem egy gyógyszertárba, ahol odaadtam a receptet. Természetesen ott sem volt már készlet ebből. A gyógyszertáros nőre nem is tudok jó szót találni, mert nem volt se flegma, se lekezelő, csak olyan... Úgy mentem oda, hogy még soha nem fordult elő velem olyan, hogy az orvos által felírt gyógyszer helyett másikat kellett elfogadnom, és mivel nem vagyok gyógyszerész, és nincs előttem az összes lehetőség, nyilván nem tudom, hogy mi a különbség köztük. Aztán húzta a nő a száját, hogy a recepten be volt jelölve, hogy "nem helyettesíthető", de ennek valószínűleg semmi jelentősége nincs. Mindegy, végül adott egy olyat, aminek a hatóanyaga és a fő hordozóanyaga pontosan ugyanaz, ezért remélem, a szervezetem tényleg nem fogja észrevenni a változást. Amikor megkaptam a gyógyszert, feltűnt, hogy nincs rajta jó hangsúlyos helyen a gyártó neve - ezt egyébként sosem szoktam figyelni, vagy legalább is nem szoktam megjegyezni a gyártót, csak tudom, hogy azt mindig rá szokták írni. Meg is kérdeztem a nőtől, hogy ezt melyik cég gyártja, erre morrogott valamit, amiből csak annyit sikerült kihallanom, hogy mit érdekel az engem, nem is fontos. Erre azt mondtam, hogy nem számít semmit, persze, csak nem látom rajta, és ez meglepett. Aztán még le is fikázta az eddigi gyógyszeremet - amiben mint tudjuk pontosan ugyanaz találtható, mint ebben az újban, tehát elképzelni sem tudom, hogy mire gondolhatott, megvonta a vállát, és inkább nem mondott semmit. Megköszöntem, aviszontlátásra.
Ekkor már teljes letargiában voltam ettől a mai naptól, pedig még fél 12 sem volt. Bementem az egyetemre, arra az órámra, ahol mint kiderült, végül én leszek az egyetlen valódi hallgató. Ennek meg van az az előnye, hogy kb. én fogom megmondani, hogy mikor legyen a következő óra. Egy 20 perces megbeszélés után így végül ennyi volt, és a reggeli morcogást megtartva hazamentem ebédelni.
Délutánra visszamentem dolgozni, már nem volt sok feladat hátra, de végül úgy tűnik, mégis jól alakultak a dolgok. Az új protokoll első eredményét holnap meglátjuk. Én csak délután, mert addig egyetemen leszek. Innen egyébként megint visszamentem az ELTÉre, mivel van egy esti órám. Én ugyanis puszta szórakozásból, na jó, valójában tényleges érdeklődésből felvettem a fizika bsc első félévében kötelező Elemi statisztikai módszerek c. tárgyat, ami heti 1óra ea + 1 óra gyak, szóval lótúró. Az ea viszont 6-7-ig van. A fickó jófej, azzal kezdte, hogy a technikai személyzet 6 órakor már nem elérhető, ezért a diavetítés most nem jön össze. Elmondta röviden a tantárgy célját, a számonkérés módját, megköszönte a figyelmet, és elmehettünk. Hatalmas tapsot kapott.
Ebben az esti egyetemi dologban az volt a legjobb, hogy amíg én 6-ra mentem, addig rengeteg ismerősöm 6-kor végzett a mai nappal, így aztán jól szembetalálkoztam sokakkal. Nagyon örültem mindenkinek, végül ez nem lett olyan rossz nap, mint amilyennek indult. Még a nap is sütött.
2013. szeptember 6., péntek
Duplamém
Újra van mém, ezúttal kettőt vonok össze, de én nem írok újat. Ki kell pihennem a mai TO-n való dupla sorbanállást.
Karácsonykor csomagolópapír, doboz vagy tasak? Milyen mintásat szoktál választani?
Csomagolópapírba szoktam csomagolni, de azt nagyon szeretem, amikor dobozban kapok ajándékot, mint a filmekben szokás. Karácsonykor valami karácsonyi minta aktuális: a rénszarvasos-hópelyheset szeretem, a mikulásosat nem.
Kiskorodban milyen alvós játékod volt?
Nem tudom, hogy mivel aludtam, de volt egy nagyobbacska macim, volt egy kedvenc bárányom... nem is tudom, hogy aludtam-e egyáltalán játékkal.
Volt olyan tanár a középiskolai éveid alatt, aki ki nem állhatott téged?
Nem hiszem. Fordítva viszont volt.
Szeretnél majd egyszer esküvőt?
Mindjárt!
Félsz a vihartól?
Igen, de ezt a félelmet élvezem.
Kisiskola: emeletes tolltartó vagy egy szintes?
Úúú, az emeletes toltartó ultramenő. Amúgy volt mindkettőből, szinte évente kaptam új tolltartót, minden változatot kipróbáltam. Ami nem volt, az kb. csak a rózsaszín pónis, és az, amelyiknek az elején a kép változik, ha más irányból nézed.
Volt ovis szerelmed?
Szerintem nem, viszont akkoriban már kérték meg a kezemet.
Melyik a kedvenc pizzád?
Ahhh... nemtudom.
Legyen rajta paradicsomszósz, sajt, sonka / szalámi, fűszer. Ezen kívül megengedett még a kukorica. De szigorúan tilos az ananász, a hagyma, a kolbász, a bacon, a csili, a hal és tengeri bigyók, a máj vagy egyéb belsőség... válogatós vagyok, azt hiszem.
Mi a legdurvább "csúnya szó", ami elhagyja a szád, ha nagyon eleged van?
A blogomon és a valóságban cenzúrázom a mondandómat, pedig magamban igen cifrákat szoktam gondolni néha. Azt hiszem az akurvaéletbe szokott néha kicsúszni.
Van-e olyan tevékenység, amire vágysz, hogy csináld, de még nem volt rá merszed/lehetőséged (pl. falmászás, kenuzás, trombitán játszani, stb.)?
Szeretnék tudni basszusgitározás közben énekelni. Nagyon jó lenne már végre rendszeresen lovagolni, a tereplovaglás kimaradt az életemből. Ezen kívül szeretnék kiköltözni egy pár évre külföldre. Szeretném átélni a terhességet és szeretnék gyerekeket nevelni.
Tudod mi az a j-rock?
Sejtem.
Mi az, amit szeretsz a blogomban, és mi az, amit nem? :)
Azt szeretem, hogy meg lehet tudni belső Hermanos dolgokat, mivel amúgy már semmilyen kapcsolatom nincs a Herman világával. Azt is szeretem, hogy jó sok a mém, amit le lehet nyúlni, meg a vicces posztokat is szeretem. Azt nem szeretem, hogy néha nagyon sok poszt van ugyanarról a témáról, és néha kicsit sok a nyüsszögés.
Mi az a téma, amiről soha nem blogolnál?
A szexuális életem, bizonyos pénzügyek, családi viszályok, mások titkai, és olyan dolgok, amiket Hercegen kívül senkivel sem osztanék meg.
Szerinted a saját magánéleted mint téma és a legjobb barátoddal való beszédtémák mennyire fedhetik egymást? Van olyan dolog, amiről még a legjobb barátodnak sem mesélnél, mert pl. magánügy, vagy mindent ki szoktatok tárgyalni?
A legjobb barátom egyértelműen Herceg, vele mindent, tényleg mindent meg lehet beszélni, és ha valamiről nem szívesen beszélnék, akkor rendesen bűntudatom szokott lenni, és a végén mégis elmondom neki. Ettől függetlenül egyébként vannak nekem nagyon jó barátaim / barátnőim, akiknél tőlük függ, hogy milyen dolgaimat bízom rájuk.
Hiszel a reinkarnációban?
Nem igazán. Az ötlet egyébként tetszik, de velem csak egészen logikus dolgokat lehet elhitetni, szóval puffneki.
Ha nem embernek születtél volna, akkor szerinted minek, és miért?
Erre nem tudok válaszolni. Szívesen lennék valamilyen mérsékelt égövi fa. Vagy nemtudom.
Zenélnél bandában, s ha igen, milyen stílusúban, és posztot töltenél be? Vonz a zenei elismertség, vagy csak amolyan hobbiként, szórakozásként zenélnétek együtt?
Naná, ha igazán ügyes lennék, egyszerre lennék basszusgitáros és énekes. És fuvolista. Basszusgitározni amúgy leginkább valami rockos metálos történetben, meg bluest is játszanék ám én; énekes pedig valami kellemes akusztikus zenekarban. A zenei elismertség nem vonz, nem akarok se sztár, se celeb lenni, csak üljünk le, és játsszuk azt a zenét, ami ott és akkor kipereg a húrokból.
Szoknya vagy nadrág? Melyiket hordod szívesebben? (Ha fiú is viszi a mémet: melyik tetszik jobban lányon?)
Szinte egész életemben nadrágot hordtam, utáltam a szoknyát. Ennek persze meg volt az az oka, hogy volt rajtam plusz néhány kiló, és járás közben folyamatosan összeért a combom, ezért csak nadrágot voltam hajlandó felvenni. Aztán egy ideig még maradtam a nadrágnál, de az utóbbi kb. 1 évben elkezdtem lányosodni, hogy úgy mondjam, már szoknyás ruháim is vannak, és bár csak egy olyan szoknyám van, amit bátran fel merek venni, de azt imádom, most is épp az van rajtam.
Nagyváros, közepes méretű település vagy kis falvacska?
A közepes méretű település, ahol napközben csend van, van egy-két forgalmasabb út, de a lakórészeken nincs zaj, nincsen tömeg, viszont jó az infrastruktúra: van élelmiszerbolt, ruházat, iskola, óvoda, posta, bank, orvosi rendelő, rendőrség, és jó összeköttetés a legközelebbi nagyvárossal. Az emberek ismerik egymást, barátságosak és köszönnek egymásnak reggel.
Körömlakk vagy natúr, természetes körmök?
Nem szeretem lakkozni a körmeim, mert annyira használom őket, hogy 1 napot sem bír ki rajtuk lakk, azonnal elkezd lekopni.
Karácsonykor csomagolópapír, doboz vagy tasak? Milyen mintásat szoktál választani?
Csomagolópapírba szoktam csomagolni, de azt nagyon szeretem, amikor dobozban kapok ajándékot, mint a filmekben szokás. Karácsonykor valami karácsonyi minta aktuális: a rénszarvasos-hópelyheset szeretem, a mikulásosat nem.
Kiskorodban milyen alvós játékod volt?
Nem tudom, hogy mivel aludtam, de volt egy nagyobbacska macim, volt egy kedvenc bárányom... nem is tudom, hogy aludtam-e egyáltalán játékkal.
Volt olyan tanár a középiskolai éveid alatt, aki ki nem állhatott téged?
Nem hiszem. Fordítva viszont volt.
Szeretnél majd egyszer esküvőt?
Mindjárt!
Félsz a vihartól?
Igen, de ezt a félelmet élvezem.
Kisiskola: emeletes tolltartó vagy egy szintes?
Úúú, az emeletes toltartó ultramenő. Amúgy volt mindkettőből, szinte évente kaptam új tolltartót, minden változatot kipróbáltam. Ami nem volt, az kb. csak a rózsaszín pónis, és az, amelyiknek az elején a kép változik, ha más irányból nézed.
Volt ovis szerelmed?
Szerintem nem, viszont akkoriban már kérték meg a kezemet.
Melyik a kedvenc pizzád?
Ahhh... nemtudom.
Legyen rajta paradicsomszósz, sajt, sonka / szalámi, fűszer. Ezen kívül megengedett még a kukorica. De szigorúan tilos az ananász, a hagyma, a kolbász, a bacon, a csili, a hal és tengeri bigyók, a máj vagy egyéb belsőség... válogatós vagyok, azt hiszem.
Mi a legdurvább "csúnya szó", ami elhagyja a szád, ha nagyon eleged van?
A blogomon és a valóságban cenzúrázom a mondandómat, pedig magamban igen cifrákat szoktam gondolni néha. Azt hiszem az akurvaéletbe szokott néha kicsúszni.
Van-e olyan tevékenység, amire vágysz, hogy csináld, de még nem volt rá merszed/lehetőséged (pl. falmászás, kenuzás, trombitán játszani, stb.)?
Szeretnék tudni basszusgitározás közben énekelni. Nagyon jó lenne már végre rendszeresen lovagolni, a tereplovaglás kimaradt az életemből. Ezen kívül szeretnék kiköltözni egy pár évre külföldre. Szeretném átélni a terhességet és szeretnék gyerekeket nevelni.
Tudod mi az a j-rock?
Sejtem.
Mi az, amit szeretsz a blogomban, és mi az, amit nem? :)
Azt szeretem, hogy meg lehet tudni belső Hermanos dolgokat, mivel amúgy már semmilyen kapcsolatom nincs a Herman világával. Azt is szeretem, hogy jó sok a mém, amit le lehet nyúlni, meg a vicces posztokat is szeretem. Azt nem szeretem, hogy néha nagyon sok poszt van ugyanarról a témáról, és néha kicsit sok a nyüsszögés.
Mi az a téma, amiről soha nem blogolnál?
A szexuális életem, bizonyos pénzügyek, családi viszályok, mások titkai, és olyan dolgok, amiket Hercegen kívül senkivel sem osztanék meg.
Szerinted a saját magánéleted mint téma és a legjobb barátoddal való beszédtémák mennyire fedhetik egymást? Van olyan dolog, amiről még a legjobb barátodnak sem mesélnél, mert pl. magánügy, vagy mindent ki szoktatok tárgyalni?
A legjobb barátom egyértelműen Herceg, vele mindent, tényleg mindent meg lehet beszélni, és ha valamiről nem szívesen beszélnék, akkor rendesen bűntudatom szokott lenni, és a végén mégis elmondom neki. Ettől függetlenül egyébként vannak nekem nagyon jó barátaim / barátnőim, akiknél tőlük függ, hogy milyen dolgaimat bízom rájuk.
Hiszel a reinkarnációban?
Nem igazán. Az ötlet egyébként tetszik, de velem csak egészen logikus dolgokat lehet elhitetni, szóval puffneki.
Ha nem embernek születtél volna, akkor szerinted minek, és miért?
Erre nem tudok válaszolni. Szívesen lennék valamilyen mérsékelt égövi fa. Vagy nemtudom.
Zenélnél bandában, s ha igen, milyen stílusúban, és posztot töltenél be? Vonz a zenei elismertség, vagy csak amolyan hobbiként, szórakozásként zenélnétek együtt?
Naná, ha igazán ügyes lennék, egyszerre lennék basszusgitáros és énekes. És fuvolista. Basszusgitározni amúgy leginkább valami rockos metálos történetben, meg bluest is játszanék ám én; énekes pedig valami kellemes akusztikus zenekarban. A zenei elismertség nem vonz, nem akarok se sztár, se celeb lenni, csak üljünk le, és játsszuk azt a zenét, ami ott és akkor kipereg a húrokból.
Szoknya vagy nadrág? Melyiket hordod szívesebben? (Ha fiú is viszi a mémet: melyik tetszik jobban lányon?)
Szinte egész életemben nadrágot hordtam, utáltam a szoknyát. Ennek persze meg volt az az oka, hogy volt rajtam plusz néhány kiló, és járás közben folyamatosan összeért a combom, ezért csak nadrágot voltam hajlandó felvenni. Aztán egy ideig még maradtam a nadrágnál, de az utóbbi kb. 1 évben elkezdtem lányosodni, hogy úgy mondjam, már szoknyás ruháim is vannak, és bár csak egy olyan szoknyám van, amit bátran fel merek venni, de azt imádom, most is épp az van rajtam.
Nagyváros, közepes méretű település vagy kis falvacska?
A közepes méretű település, ahol napközben csend van, van egy-két forgalmasabb út, de a lakórészeken nincs zaj, nincsen tömeg, viszont jó az infrastruktúra: van élelmiszerbolt, ruházat, iskola, óvoda, posta, bank, orvosi rendelő, rendőrség, és jó összeköttetés a legközelebbi nagyvárossal. Az emberek ismerik egymást, barátságosak és köszönnek egymásnak reggel.
Körömlakk vagy natúr, természetes körmök?
Nem szeretem lakkozni a körmeim, mert annyira használom őket, hogy 1 napot sem bír ki rajtuk lakk, azonnal elkezd lekopni.
2013. szeptember 2., hétfő
A legrosszabb mém
NNNA! Itt a világ legrosszabb mémje. Készen van, megszenvedtem vele.
Ezt a mémet M-nél találtam, de ennél rosszabb mémmel még komolyan nem találkoztam, pedig még csak meg sem kérdezik benne, hogy hány pasim volt már, és hogy szűz vagyok-e még. Vannak a kérdések között akkora böszmeségek, amire épp ésszel nem is lehet válaszolni, ezért valami oda nem illő k*vanagy életbölcsességet írok helyette.
Hogy lehet, hogy a téves szám sose foglalt?
A leírás szerint 25 107 darab baktérium található meg egy telefonon négyzethüvelykenként. [...] a vécéülőkén jóval kevesebb, mindössze 1201, a konyhapulton 1736, a kutyatálon 2110, bankautomatán 4500 és kilincsen is csak 8643 darab baktérium van négyzethüvelykenként.
Honnan lehet tudni, hogy kifogyott a láthatatlan tinta?
A hüvelyszárazság tehát igen gyakori probléma a menopauza alatt és után is, az orvosok az esetek többségében ösztrogéntartalmú krémeket és géleket írnak fel, azonban van még egy megoldás rá, ami talán szokatlan, de elvileg használ: ez nem más, mint a vibrátor.
Milyen mély lenne az óceán, ha nem volnának benne szivacsok?
A szivacs egy lyukas állat, ezen a helyzeten nem sokat segítene, de valószínűleg Hollandia nem féle többé a globális felmelegedéstől, ha az összes tengeri állat (szivacsokat, medúzákat, planktonokat, rákokat, kagylókat, porcos és csontos halakat, tengeri emlősöket stb) hopp eltűnne. Persze akkor a világ népességének szerintem legalább harmada éhen halna (középtávon pedig az többi is), de ez már csak egy apró mellékhatás.
Ha az idegenek olyan okosak, hogy bírnak utazni az űrben, akkor miért a leghülyébbeket rabolják el?
idézet a wikipédia megfelelő szócikkéből, és egyben a GUK-ból
Honnan tudjuk, hogy nincs két egyforma hópehely, hisz nem is láttuk mindet?
Honnan tudjuk, hogy minden zebra csíkozata egyedi, és hogy minden embernek, még az ikreknek is különbözik az írisz-mintázata?
Egyébként én imádom nézegetni a hópelyheket. A hozzám hasonló rajongóknak ajánlanám ezt a cikket.
Miért kell leszögezni a koporsókat?
Leszögezném, hogy bár lehet, hogy valójában nincs különbség, szerintem a koporsót inkább szögelni kell le, mintsem szögezni, de mint ahogy azt a Biblia is megmondja, el fog jönni a feltámadás napja, közismert nevén a zombi-apokalipszis, amit nyilván ezzel próbálunk meg elkerülni.
A témához egyébként lenne hozzáfűznivalóm, amit le is írtam, de tartok tőle, hogy nem aratnék vele sikert, úgyhogy inkább nem most foglalkozok ezzel.
Ha azért vagyunk, hogy segítsünk másokon, akkor minek vannak mások?
Hogy legyen kin segítenünk. Szövegértésből egyes.
Ha az úszás használ az alaknak, akkor mi a helyzet a bálnákkal?
Mivel a bálnák alapvetően a földbeli élethez alkalmazkodtak, ásólábukkal szerencsétlenül mozognak a vízben. A földi életmódban kiváló védelmet nyújtó bundájuk a vízben hátránnyá válik: könnyen átnedvesedik, ezért a partraúszás az állattól rendkívül nagy energiát igényel. A bálnák evolúciója az utóbbi 50-80 ezer évben jelentősen felgyorsult. Ennek kezdete valószínűleg az az esemény, amikor bizonyos egyedek rájöttek, hogy ha nem kapálóznak olyan hevesen, akkor nem fáradnak ki, és hosszabb időt bírnak ki a vízben. Ezért ma már gyakran láthatunk a vízben békésen lebegő bálnákat. Bizonyos fajok már annyira kötődnek a vízhez, hogy a szárazföldre csak néha merészkednek ki, és a felszínre is csak levegőért jönnek fel. Ezen fajok táplálkozása is megváltozott. A földbéli ízeltlábúakról, puhatestűekről és férgekről áttértek a mikroszkopikus méretű planktonokra. Hatalmas, életük végéig növő metszőfogaik segítségével szűrik meg a vizet, melyet az igen aktív veséjük segítségével juttatnak vissza környezetükbe.
Ha a fekete dobozok törhetetlenek, miért nem olyan anyagból csinálják a repülőt?
Egyrészt kicsit több szufla kéne felküldeni a levegőbe, és biztonságosan lehozni, másrészt a fekete dobozok is megsérülnek néha.
Ha nem szabad megenni az állatokat, akkor miért vannak húsból?
Mi az, hogy nem szabad? Az oroszlánnak szóltak már erről?
Miért húznak bukósisakot a kamikázék?
Biztonsági óvintézkedés.
Ha olyan remek dolog a munka, akkor miért fizetnek érte?
Ettől olyan remek!
Miért van a templomtornyon villámhárító?
Mert Zeusz néha beköszön.
Tarzan minden reggel rendesen borotválkozott?
Persze, és afershave-et is használt.
Frédi és Béni karácsonyoztak, pedig Krisztus előtt éltek?
Eleve nem lehettek volna dínóik, a Kacsamesékben meg a karácsonyi vacsora miért pulyka; az állatok miért beszélnek a mesékben és a békából hogy lesz királyfi stb.
Miért az a sorozat neve "Mission Impossible", ha mindig megoldják az eseteket?
Bár 50 éves koráig kellett rá várni, Tom Cruise-on végre elkezdtek megmutatkozni az öregedés jelei. A Mission Impossible filmek mélynövésű keményfiúja némileg kalácsképűvé változott, ami mélységes megnyugvással tölti el azokat, akik azt találgatták, pontosan hány hetente fekszik kés alá a színész.
Miért hallunk az űrben játszódó háborús filmekben mindig óriási robbanásokat, pedig az űrben nem terjed a hang?
Sajnos a némafilmek a 30-40-es években kimentek a divatból.
Hogyan írjuk a nullát római számokkal?
bötüvel
Ha az összes többi bolygó holdjának van neve, a mi holdunknak miért nincs?
De van, Hold a neve, és épp attól különleges, hogy minden emberi nyelven más nevet kapott, épp úgy, mint a Föld. És valószínűleg a marslakók sem Marsnak hívják a bolygólyukat, és a holdjaikat sem görög mitológiai alakokról nevezték el, sőt, egy másik galaxis lakója bizonyára nem a Tejútrendszer nevet keresi a térképén, ha minket szeretne meglátogatni.
Miért nyomjuk erősebben a távirányító gombjait, amikor az elem kifogyóban van?
A kocsi is gyorsabban megy a játékban, ha erősebben nyomjuk a gombot, ez tény.
Amikor az első órát beállították, milyen óra alapján állították be?
Addig kalibrálták a botot a homokban, amíg a Nap legmagasabb állásakor a bot árnyéka eltűnt. Vagy atomórát használtak, ez a másik lehetőség.
Ha fürdés után tiszták vagyunk, akkor miért kell kimosni a törülközőt?
Mert a kosz és a baktérium / kórokozó nem ugyanaz.
Miért kell felébreszteni a másikat, hogy megkérdezd, hogy aludt-e?
Nem kell.
Ha az összes férfi ugyanolyan, akkor a nők miért válogatnak annyit?
Mert amíg az összeset nem láttuk, és nem keféltünk az összessel, addig ugye nem tudhatjuk biztosan, hogy az összes ugyanolyan-e. Valaki egész életében két ugyanolyan hópelyhet keres, mi meg két különböző hímet.
Ha a számítógép nem érzékeli a billentyűt, miért kéri, hogy megnyomjak egy billentyűt?
Nagy erőkkel keresi a brit rendőrség azt a nőt, aki július másodikán, nem sokkal éjfél után tűsarkújával rátámadt egy bankautomatára Chippenhamben. Hogy pontosan mi váltotta ki belőle ezt a reakciót, az nem derült ki, csak annyit tudni, hogy néhány perccel azután, hogy használta az automatát, levette a tűsarkúját, és úgy nagyjából ötvenszer rácsapott vele, amitől teljesen tönkrement a billentyűzet és a képernyő.
Ha Isten mindenható, akkor miért nem képes egy akkora követ teremteni, amit még Ő maga sem tud felemelni?
Isten fut Windowon is!
Ha a bor folyékony, hogyan lehet száraz?
Más is érez macskapisi szagot, amikor reszeli a körmeit?
Ha egy hupikék törpikét fojtogatok, milyen színe lesz?
Hogy kerülnek a "fűre lépni tilos" táblák a gyep közepére?
Először a tábla, utána a fű.
Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?
Én már komolyan elgondolkoztam a Braille-írásos betűtésztán, de aztán rájöttem, hogy már létezik, és tarhonyának hívják.
Mit csinált az ember épp akkor, mikor felfedezte, hogy a tehenek tejet adnak?
Kikelt a tojásból és megtanult repülni.
Ha a kínaiak az esküvő alatt rizst szórnak, akkor a mexikóiak kaktuszt dobálnak?
Igen, az olaszok pizzát röptetnek, az oroszok vodkát locsolnak, a franciák csigatrutyiban fürdenek, a magyarok meg frissen levágott fehér ló fejét dobják rá a menyasszonyra.
Miért nem ütötte agyon Noé a két szúnyogot?
Kecskefészekről
Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit, és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz.
De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében. Bárka sehol.
- Noé, hol a bárka!? - kérdezte felháborodva az Úr
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, de a terveid nem voltak megfelelőek, ezért fogadnom kellett egy mérnököt az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert - a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében - fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát,amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, mennyi kisebbségit viszek magammal.Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg,hogy körülbelül még 5 év kell a bárka elkészítéséhez. Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség, - mondta az Úr -, megteszi helyettem a magyar államigazgatás.
Ha a nyúlláb szerencsét hoz, akkor a nyúlnak is szerencséje volt?
Ha a kulcstartóján hordta, akkor biztosan.
A vajas kenyér mindig a megkent oldalára esik, a macska mindig a talpára esik. Mi történik, ha a macska hátára vajat kenünk?
Antigravitációs mezőt hozunk létre.
A Lipton dolgozói is tarthatnak kávészünetet?
Miért nem mennek össze a juhok esőben?
Eső nélkül is összemennek, ha jól működik a terelőkutya.
Ha ma nulla fok van és holnap kétszer olyan hideg várható, hány fok lesz holnap?
Attól függ, milyen fok az a fok. Legjobb, ha derékszög, ott mindig jó meleg van.
Mit számolnak a bárányok, ha nem tudnak elaludni?
Mert a bárányok arról híresek, hogy tudnak számolni.
Az olívaolaj olívabogyóból készül, a napraforgóolaj napraforgómagból készül. Miből készül a babaolaj?
Ezt a bababoltban vagy a gyermekrendelőben biztos meg tudják mondani.
Ha egy jármű fénysebességgel halad, mi történik, ha bekapcsoljuk a fényszórót?
Hangrobbanás...
Ha az ember a továbbfejlesztett változata, akkor miért vannak még mindig majmok?
Mert Noé nem nyomta agyon azt a két kurva szúnyogot.
Ha egy taxis hátramenetben visz haza, akkor neki kell fizetnie?
Igen, a rendőrnek, aki ezért megbünteti.
Kapnak a súlyos égési sérülésben elhunytak kedvezményt a hamvasztásnál?
Persze, mint ahogy minden halottnak pénzt adnak a kezébe a saját temetéséhez postmortem.
Miért olyan hosszú az a szó, hogy "megrövidebbítendő"?
Idézet a magyar nyelvi szórekordok listájából.
A magyar nyelvben a különösen hosszú szavak két csoportra oszthatók: némelyeket csak a rekord kedvéért ötlenek ki, és jóformán értelmetlenek, míg mások valamivel rövidebbek ugyan, de értelmesen beilleszthetők mondatokba.
Néhány hosszú szó, amelyek meghaladják a hagyományosan leghosszabbnak tartott magyar szavak hosszát:
eltöredezettségmentesítőtleníttethetetlenségtelenítőtlenkedhetnétek (67 írásjegy)
legeslegmegszentségteleníttethetetlenebbjeiteknek (49 írásjegy)
Ezt a mémet M-nél találtam, de ennél rosszabb mémmel még komolyan nem találkoztam, pedig még csak meg sem kérdezik benne, hogy hány pasim volt már, és hogy szűz vagyok-e még. Vannak a kérdések között akkora böszmeségek, amire épp ésszel nem is lehet válaszolni, ezért valami oda nem illő k*vanagy életbölcsességet írok helyette.
Hogy lehet, hogy a téves szám sose foglalt?
A leírás szerint 25 107 darab baktérium található meg egy telefonon négyzethüvelykenként. [...] a vécéülőkén jóval kevesebb, mindössze 1201, a konyhapulton 1736, a kutyatálon 2110, bankautomatán 4500 és kilincsen is csak 8643 darab baktérium van négyzethüvelykenként.
Honnan lehet tudni, hogy kifogyott a láthatatlan tinta?
A hüvelyszárazság tehát igen gyakori probléma a menopauza alatt és után is, az orvosok az esetek többségében ösztrogéntartalmú krémeket és géleket írnak fel, azonban van még egy megoldás rá, ami talán szokatlan, de elvileg használ: ez nem más, mint a vibrátor.
Milyen mély lenne az óceán, ha nem volnának benne szivacsok?
A szivacs egy lyukas állat, ezen a helyzeten nem sokat segítene, de valószínűleg Hollandia nem féle többé a globális felmelegedéstől, ha az összes tengeri állat (szivacsokat, medúzákat, planktonokat, rákokat, kagylókat, porcos és csontos halakat, tengeri emlősöket stb) hopp eltűnne. Persze akkor a világ népességének szerintem legalább harmada éhen halna (középtávon pedig az többi is), de ez már csak egy apró mellékhatás.
Ha az idegenek olyan okosak, hogy bírnak utazni az űrben, akkor miért a leghülyébbeket rabolják el?
idézet a wikipédia megfelelő szócikkéből, és egyben a GUK-ból
Ó, pirsönő morgolosta
Vizelevényeid mint a
többözös rejtjeméh hátán a szederjes gennyekély.
Huss, fohászom száll feléd
kedvelátos zümmögényem!
Abroncskodón körbesarj suhogó pettyeleveddel,
mert szétmarcangolom takonybibircsókjaidat
pacagánycsökömmel, meglásd!
Prostatikus Vogon Jeltz,
vogon tisztviselő
Honnan tudjuk, hogy nincs két egyforma hópehely, hisz nem is láttuk mindet?
Honnan tudjuk, hogy minden zebra csíkozata egyedi, és hogy minden embernek, még az ikreknek is különbözik az írisz-mintázata?
Egyébként én imádom nézegetni a hópelyheket. A hozzám hasonló rajongóknak ajánlanám ezt a cikket.
Miért kell leszögezni a koporsókat?
Leszögezném, hogy bár lehet, hogy valójában nincs különbség, szerintem a koporsót inkább szögelni kell le, mintsem szögezni, de mint ahogy azt a Biblia is megmondja, el fog jönni a feltámadás napja, közismert nevén a zombi-apokalipszis, amit nyilván ezzel próbálunk meg elkerülni.
A témához egyébként lenne hozzáfűznivalóm, amit le is írtam, de tartok tőle, hogy nem aratnék vele sikert, úgyhogy inkább nem most foglalkozok ezzel.
Ha azért vagyunk, hogy segítsünk másokon, akkor minek vannak mások?
Hogy legyen kin segítenünk. Szövegértésből egyes.
Ha az úszás használ az alaknak, akkor mi a helyzet a bálnákkal?
Mivel a bálnák alapvetően a földbeli élethez alkalmazkodtak, ásólábukkal szerencsétlenül mozognak a vízben. A földi életmódban kiváló védelmet nyújtó bundájuk a vízben hátránnyá válik: könnyen átnedvesedik, ezért a partraúszás az állattól rendkívül nagy energiát igényel. A bálnák evolúciója az utóbbi 50-80 ezer évben jelentősen felgyorsult. Ennek kezdete valószínűleg az az esemény, amikor bizonyos egyedek rájöttek, hogy ha nem kapálóznak olyan hevesen, akkor nem fáradnak ki, és hosszabb időt bírnak ki a vízben. Ezért ma már gyakran láthatunk a vízben békésen lebegő bálnákat. Bizonyos fajok már annyira kötődnek a vízhez, hogy a szárazföldre csak néha merészkednek ki, és a felszínre is csak levegőért jönnek fel. Ezen fajok táplálkozása is megváltozott. A földbéli ízeltlábúakról, puhatestűekről és férgekről áttértek a mikroszkopikus méretű planktonokra. Hatalmas, életük végéig növő metszőfogaik segítségével szűrik meg a vizet, melyet az igen aktív veséjük segítségével juttatnak vissza környezetükbe.
Ha a fekete dobozok törhetetlenek, miért nem olyan anyagból csinálják a repülőt?
Egyrészt kicsit több szufla kéne felküldeni a levegőbe, és biztonságosan lehozni, másrészt a fekete dobozok is megsérülnek néha.
Ha nem szabad megenni az állatokat, akkor miért vannak húsból?
Mi az, hogy nem szabad? Az oroszlánnak szóltak már erről?
Miért húznak bukósisakot a kamikázék?
Biztonsági óvintézkedés.
Ha olyan remek dolog a munka, akkor miért fizetnek érte?
Ettől olyan remek!
Miért van a templomtornyon villámhárító?
Mert Zeusz néha beköszön.
Tarzan minden reggel rendesen borotválkozott?
Persze, és afershave-et is használt.
Frédi és Béni karácsonyoztak, pedig Krisztus előtt éltek?
Eleve nem lehettek volna dínóik, a Kacsamesékben meg a karácsonyi vacsora miért pulyka; az állatok miért beszélnek a mesékben és a békából hogy lesz királyfi stb.
Miért az a sorozat neve "Mission Impossible", ha mindig megoldják az eseteket?
Bár 50 éves koráig kellett rá várni, Tom Cruise-on végre elkezdtek megmutatkozni az öregedés jelei. A Mission Impossible filmek mélynövésű keményfiúja némileg kalácsképűvé változott, ami mélységes megnyugvással tölti el azokat, akik azt találgatták, pontosan hány hetente fekszik kés alá a színész.
Miért hallunk az űrben játszódó háborús filmekben mindig óriási robbanásokat, pedig az űrben nem terjed a hang?
Sajnos a némafilmek a 30-40-es években kimentek a divatból.
Hogyan írjuk a nullát római számokkal?
bötüvel
Ha az összes többi bolygó holdjának van neve, a mi holdunknak miért nincs?
De van, Hold a neve, és épp attól különleges, hogy minden emberi nyelven más nevet kapott, épp úgy, mint a Föld. És valószínűleg a marslakók sem Marsnak hívják a bolygólyukat, és a holdjaikat sem görög mitológiai alakokról nevezték el, sőt, egy másik galaxis lakója bizonyára nem a Tejútrendszer nevet keresi a térképén, ha minket szeretne meglátogatni.
Miért nyomjuk erősebben a távirányító gombjait, amikor az elem kifogyóban van?
A kocsi is gyorsabban megy a játékban, ha erősebben nyomjuk a gombot, ez tény.
Amikor az első órát beállították, milyen óra alapján állították be?
Addig kalibrálták a botot a homokban, amíg a Nap legmagasabb állásakor a bot árnyéka eltűnt. Vagy atomórát használtak, ez a másik lehetőség.
Ha fürdés után tiszták vagyunk, akkor miért kell kimosni a törülközőt?
Mert a kosz és a baktérium / kórokozó nem ugyanaz.
Miért kell felébreszteni a másikat, hogy megkérdezd, hogy aludt-e?
Nem kell.
Ha az összes férfi ugyanolyan, akkor a nők miért válogatnak annyit?
Mert amíg az összeset nem láttuk, és nem keféltünk az összessel, addig ugye nem tudhatjuk biztosan, hogy az összes ugyanolyan-e. Valaki egész életében két ugyanolyan hópelyhet keres, mi meg két különböző hímet.
Ha a számítógép nem érzékeli a billentyűt, miért kéri, hogy megnyomjak egy billentyűt?
Nagy erőkkel keresi a brit rendőrség azt a nőt, aki július másodikán, nem sokkal éjfél után tűsarkújával rátámadt egy bankautomatára Chippenhamben. Hogy pontosan mi váltotta ki belőle ezt a reakciót, az nem derült ki, csak annyit tudni, hogy néhány perccel azután, hogy használta az automatát, levette a tűsarkúját, és úgy nagyjából ötvenszer rácsapott vele, amitől teljesen tönkrement a billentyűzet és a képernyő.
Ha Isten mindenható, akkor miért nem képes egy akkora követ teremteni, amit még Ő maga sem tud felemelni?
Isten fut Windowon is!
Ha a bor folyékony, hogyan lehet száraz?
Más is érez macskapisi szagot, amikor reszeli a körmeit?
Ha egy hupikék törpikét fojtogatok, milyen színe lesz?
Hogy kerülnek a "fűre lépni tilos" táblák a gyep közepére?
Először a tábla, utána a fű.
Az analfabétáknak ugyanúgy ízlik a betűtésztával készült leves?
Én már komolyan elgondolkoztam a Braille-írásos betűtésztán, de aztán rájöttem, hogy már létezik, és tarhonyának hívják.
Mit csinált az ember épp akkor, mikor felfedezte, hogy a tehenek tejet adnak?
Kikelt a tojásból és megtanult repülni.
Ha a kínaiak az esküvő alatt rizst szórnak, akkor a mexikóiak kaktuszt dobálnak?
Igen, az olaszok pizzát röptetnek, az oroszok vodkát locsolnak, a franciák csigatrutyiban fürdenek, a magyarok meg frissen levágott fehér ló fejét dobják rá a menyasszonyra.
Miért nem ütötte agyon Noé a két szúnyogot?
Kecskefészekről
Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit, és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz.
De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében. Bárka sehol.
- Noé, hol a bárka!? - kérdezte felháborodva az Úr
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, de a terveid nem voltak megfelelőek, ezért fogadnom kellett egy mérnököt az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert - a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében - fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát,amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, mennyi kisebbségit viszek magammal.Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg,hogy körülbelül még 5 év kell a bárka elkészítéséhez. Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség, - mondta az Úr -, megteszi helyettem a magyar államigazgatás.
Ha a nyúlláb szerencsét hoz, akkor a nyúlnak is szerencséje volt?
Ha a kulcstartóján hordta, akkor biztosan.
A vajas kenyér mindig a megkent oldalára esik, a macska mindig a talpára esik. Mi történik, ha a macska hátára vajat kenünk?
Antigravitációs mezőt hozunk létre.
A Lipton dolgozói is tarthatnak kávészünetet?
Miért nem mennek össze a juhok esőben?
Eső nélkül is összemennek, ha jól működik a terelőkutya.
Ha ma nulla fok van és holnap kétszer olyan hideg várható, hány fok lesz holnap?
Attól függ, milyen fok az a fok. Legjobb, ha derékszög, ott mindig jó meleg van.
Mit számolnak a bárányok, ha nem tudnak elaludni?
Mert a bárányok arról híresek, hogy tudnak számolni.
Az olívaolaj olívabogyóból készül, a napraforgóolaj napraforgómagból készül. Miből készül a babaolaj?
Ezt a bababoltban vagy a gyermekrendelőben biztos meg tudják mondani.
Ha egy jármű fénysebességgel halad, mi történik, ha bekapcsoljuk a fényszórót?
Hangrobbanás...
Ha az ember a továbbfejlesztett változata, akkor miért vannak még mindig majmok?
Mert Noé nem nyomta agyon azt a két kurva szúnyogot.
Ha egy taxis hátramenetben visz haza, akkor neki kell fizetnie?
Igen, a rendőrnek, aki ezért megbünteti.
Kapnak a súlyos égési sérülésben elhunytak kedvezményt a hamvasztásnál?
Persze, mint ahogy minden halottnak pénzt adnak a kezébe a saját temetéséhez postmortem.
Miért olyan hosszú az a szó, hogy "megrövidebbítendő"?
Idézet a magyar nyelvi szórekordok listájából.
A magyar nyelvben a különösen hosszú szavak két csoportra oszthatók: némelyeket csak a rekord kedvéért ötlenek ki, és jóformán értelmetlenek, míg mások valamivel rövidebbek ugyan, de értelmesen beilleszthetők mondatokba.
Néhány hosszú szó, amelyek meghaladják a hagyományosan leghosszabbnak tartott magyar szavak hosszát:
eltöredezettségmentesítőtleníttethetetlenségtelenítőtlenkedhetnétek (67 írásjegy)
legeslegmegszentségteleníttethetetlenebbjeiteknek (49 írásjegy)
Gyakran az alábbi kettő valamelyikét említik a leghosszabb magyar szóként:
elkelkáposztástalaníthatatlanságoskodásaitokért (47 írásjegy)
megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért (44 írásjegy)
elkelkáposztástalaníthatatlanságoskodásaitokért (47 írásjegy)
megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért (44 írásjegy)
2013. szeptember 1., vasárnap
A nyár utolsó napja
Reggel végre már egymás mellett ébredhettünk. Reggeli után hosszú cihelődés és a vajon mi legyen az ebéd kérdés eldöntése után elmentünk a boltba. Hazaértünk, és elkezdtünk főzni, közben pedig némi takarításra is kerítettünk időt. Az ebéd egyébként grízgombócleves volt. Én eddig csak porlevesben ettem ilyet, és sose gondoltam rá, hogy amúgy főzni is lehetne... Elsőre egészen finom lett, de legközelebb kisebb gombócakat kell majd gyúrni, mert bár hatalmasra dagadtak meg, a belsejük mégsem tudott átpuhulni eléggé.
A leves után második fogást is terveztünk, de végül olyan nem lett, mert tele lett a pocak, és elaludtunk. Délután szerettünk volna kimenni a Margit-szigetre, de mivel már majdnem 5 óra volt, mikor mindketten felébredtünk, ezt a programot kihagytuk, és helyette meglátogattuk frissen pestivé lett barátainkat. Velük együtt mentük el a budai várba, ahol meghallgattuk Jamie halfplugged koncertjét. Kiváló helyünk volt, ugyanis fel tudtunk menni a halászbástyára, és onnan remek királás nyílt a basszusgitárosra, Jamiere, a cajonon ülő, csörgődoboló srácra, egy kék farmernadrágra, és egy hegyesorrú ritmusra tappoló férficipőre.
A leves után második fogást is terveztünk, de végül olyan nem lett, mert tele lett a pocak, és elaludtunk. Délután szerettünk volna kimenni a Margit-szigetre, de mivel már majdnem 5 óra volt, mikor mindketten felébredtünk, ezt a programot kihagytuk, és helyette meglátogattuk frissen pestivé lett barátainkat. Velük együtt mentük el a budai várba, ahol meghallgattuk Jamie halfplugged koncertjét. Kiváló helyünk volt, ugyanis fel tudtunk menni a halászbástyára, és onnan remek királás nyílt a basszusgitárosra, Jamiere, a cajonon ülő, csörgődoboló srácra, egy kék farmernadrágra, és egy hegyesorrú ritmusra tappoló férficipőre.
 |
| A virágot előző este kaptam Hercegtől, mert rég láttuk egymást :) |
 |
Konferencia
Szerdától péntekig a Magyar Biofizikai Társaság XXIV. Kongresszusán jártam Veszprémben. Csak reméltem, hogy a Főnökömön kívül ott lesz még a két srác, akivel együtt dolgoztam, és hogy így 3 embert ismerni fogok. A konferencia közönségét láthatóan több, mint 100 ember alkotta, és ebből meglepetésemre egészen sokakat ismertem - legalább látásból. Ebbe beleértem azokat is, akiket én felismerek, de ők bizonyára nem tudnak rólam semmit. Voltak az ELTÉ-ről is ismerőseim, tanárok is, meg az intézetből, hú, szinte az egész Biofizikai Intézet kivonult a konferenciára! A társaság így aztán nagyon kellemes volt.
Veszprémben még sok-sok-sok évvel ezelőtt jártam, vagyis fogalmam sem volt, hogy hová megyek. Neten előtte megnéztem térképen, hogy kb. merre is lesz az arra, de amikor leszálltam a buszról az állomáson, körbe néztem, és feltettem a kérdést: Na, most hol vagyok? Egy buszmegálló segített nekem kideríteni, hogy melyik irányba kell először elindulnom. Ezután már csak úgy vaktában, megérzés alapján közlekedtem. Átmentem egy nagy téren (olyan, mintha a miskolci centrum környékét és a főutcát összevegyítenénk). Ott is épp nagy burkolatcserés felújítás zajlik, még a lerakott kő is hasonlít a miskolcira. Eljutottam egy kereszteződéshez, elmentem a Mackó cukrázda mellett, de kezdett gyanús lenni, hogy valami parkfélét látok magam előtt. Utcanevet nem láttam kiírva, a Megyeháza után észrevettem egy táblát, rajta egy térképet. Keresetem a pöttyöt, hogy hol vagyok épp, majd megtaláltam a térkép jobb szélén, lelógva a térképről. Azonnal visszafordultam, és eljutottam egy másik térre. Közben láttam egy táblát, hogy Tourinform arra, fantasztikus, ez kell nekem, el is indultam arra, de nem találtam, aztán egyszercsak beleütköztem egy újabb táblába: Tourinform vissza. Így bóklásztam, amikor megtaláltam. Ott könnyen gyorsan segítettek is, kaptam egy térképet, és kiderült, hogy teljesen jó irányba mentem először, csak a Megyeháza után nem egyenesen kellett volna mennem, hanem az úttal együtt jobbra kellett volna kanyarodnom. (Azóta sem értem, hogy tulajdonképpen mi volt az a pötty a térképen, ami úgy megzavart.) Aztán persze a homlokomra csaptam, mikor észrevettem, hogy úgy elmentem a megfelelő irányban álló buszmegálló mellett, mintha ott se lett volna. Mindenesetre innentől kezdve hamar megtaláltam a szálláshelyet, ami egy nagyon modernül felújított és berendezett koliépület volt.
Innen mentem a konferencia helyszínére. Először elsétátam az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszkék táblája alatt, közben az út másik oldalán a Műszaki Infordmatikai Kar épületét láttam. Tudtam, hogy innen még tovább kell mennem. A B épületet kerestem. Nagyon megörültem, amikor a Mérnöki Kar hátsó oldalán megpillantottam egy hatalmas C betűt, majd nagyon elszomorodtam, amikor a közvetlenül mellette álló épület pici tábláján a 10/A jelzést olvastam el. Bementem inkább, és a portásnéni megmutatta, hová is kell mennem. Onnan már egyenes volt az út.
Az első este egy középkorias hangulatra berendezett étteremben vacsoráztunk. A vacsora előtt meghallgathattunk egy számomra ismeretlen, de a bemutatása alapján nagyon neves és híres tangóharmóika-művész előadását. Kb. fél órát játszott, nagyom ügyes volt. Alapvetően nem vagyok oda ennek a hangszernek a hangjáért, de ez egészen megnyerő volt. Most először volt alkalmam kicsit jobban megnézni-meghallgatni ezt a hangszert, és azóta is nagyon érdekel, hogy hogy működik és milyen lehet belülről. A vacsora remek volt: szürkemarhából készült húsleves, hústál, és végül palacsinta, áfonyaöntettel beborítva, benne pedig egy gombóc vaníliafagyi volt elrejtve. Ah, de finom volt!
A konferencia konferencia-része, vagyis a tudományos tartalom nem mindenhol nyűgözött le, de a pénteki zárószekció nagyon tetszett. Ezen a napon az eredeti terv szerint nem vettem volna részt, mivel minket a csütörtök délutáni szekció érintett inkább, de amikor megnéztem a programot, úgy gondoltam, hogy az még érdekes lehet. És az egész konferenciából végül az tetszett a legjobban. Találtam egy témát köztük, ami eléggé elkondolkoztatott. Azóta sokszor eszembe jut, hogy igazából az lenne az a terület, amivel nekem tényleg foglalkoznom kéne. Igazán gyakorlati, igazán hasznos, igazán alkalmazott. Már eddig sem volt titok magam előtt, hogy a mostani témámat abba fogom hagyni, de most látok magam előtt egy utat, amin el szeretnék indulni. Már azt is tudom, kinél fogom megérdeklődni ezt a dolgot, de ezzel még szeretném megvárni az első szorgalmi időszaki hetet.
Most voltam először konferencián, és arra kellett rájönnöm, hogy ide azért is szívesen jönnek az emberek, mert az ország különböző részein dolgozó (esetleg külföldre kiekerült) kollégák végre láthatják egymást, új ismeretségek köttethetnek, és az előadások tét nélkül zajlanak, sőt, kiváló alkalom arra, hogy esetleg a témához valamennyire értő kollégák ötleteket adjanak a további kutatásokhoz. Remélem több ilyenen fogok még részt venni, és hogy legközelebb már poszterrel vagy előadással is szerepelhetek.
Veszprémben még sok-sok-sok évvel ezelőtt jártam, vagyis fogalmam sem volt, hogy hová megyek. Neten előtte megnéztem térképen, hogy kb. merre is lesz az arra, de amikor leszálltam a buszról az állomáson, körbe néztem, és feltettem a kérdést: Na, most hol vagyok? Egy buszmegálló segített nekem kideríteni, hogy melyik irányba kell először elindulnom. Ezután már csak úgy vaktában, megérzés alapján közlekedtem. Átmentem egy nagy téren (olyan, mintha a miskolci centrum környékét és a főutcát összevegyítenénk). Ott is épp nagy burkolatcserés felújítás zajlik, még a lerakott kő is hasonlít a miskolcira. Eljutottam egy kereszteződéshez, elmentem a Mackó cukrázda mellett, de kezdett gyanús lenni, hogy valami parkfélét látok magam előtt. Utcanevet nem láttam kiírva, a Megyeháza után észrevettem egy táblát, rajta egy térképet. Keresetem a pöttyöt, hogy hol vagyok épp, majd megtaláltam a térkép jobb szélén, lelógva a térképről. Azonnal visszafordultam, és eljutottam egy másik térre. Közben láttam egy táblát, hogy Tourinform arra, fantasztikus, ez kell nekem, el is indultam arra, de nem találtam, aztán egyszercsak beleütköztem egy újabb táblába: Tourinform vissza. Így bóklásztam, amikor megtaláltam. Ott könnyen gyorsan segítettek is, kaptam egy térképet, és kiderült, hogy teljesen jó irányba mentem először, csak a Megyeháza után nem egyenesen kellett volna mennem, hanem az úttal együtt jobbra kellett volna kanyarodnom. (Azóta sem értem, hogy tulajdonképpen mi volt az a pötty a térképen, ami úgy megzavart.) Aztán persze a homlokomra csaptam, mikor észrevettem, hogy úgy elmentem a megfelelő irányban álló buszmegálló mellett, mintha ott se lett volna. Mindenesetre innentől kezdve hamar megtaláltam a szálláshelyet, ami egy nagyon modernül felújított és berendezett koliépület volt.
Innen mentem a konferencia helyszínére. Először elsétátam az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszkék táblája alatt, közben az út másik oldalán a Műszaki Infordmatikai Kar épületét láttam. Tudtam, hogy innen még tovább kell mennem. A B épületet kerestem. Nagyon megörültem, amikor a Mérnöki Kar hátsó oldalán megpillantottam egy hatalmas C betűt, majd nagyon elszomorodtam, amikor a közvetlenül mellette álló épület pici tábláján a 10/A jelzést olvastam el. Bementem inkább, és a portásnéni megmutatta, hová is kell mennem. Onnan már egyenes volt az út.
Az első este egy középkorias hangulatra berendezett étteremben vacsoráztunk. A vacsora előtt meghallgathattunk egy számomra ismeretlen, de a bemutatása alapján nagyon neves és híres tangóharmóika-művész előadását. Kb. fél órát játszott, nagyom ügyes volt. Alapvetően nem vagyok oda ennek a hangszernek a hangjáért, de ez egészen megnyerő volt. Most először volt alkalmam kicsit jobban megnézni-meghallgatni ezt a hangszert, és azóta is nagyon érdekel, hogy hogy működik és milyen lehet belülről. A vacsora remek volt: szürkemarhából készült húsleves, hústál, és végül palacsinta, áfonyaöntettel beborítva, benne pedig egy gombóc vaníliafagyi volt elrejtve. Ah, de finom volt!
 |
| Kicsit sötét a kép, de azért a lényeg talán látható. |
A konferencia konferencia-része, vagyis a tudományos tartalom nem mindenhol nyűgözött le, de a pénteki zárószekció nagyon tetszett. Ezen a napon az eredeti terv szerint nem vettem volna részt, mivel minket a csütörtök délutáni szekció érintett inkább, de amikor megnéztem a programot, úgy gondoltam, hogy az még érdekes lehet. És az egész konferenciából végül az tetszett a legjobban. Találtam egy témát köztük, ami eléggé elkondolkoztatott. Azóta sokszor eszembe jut, hogy igazából az lenne az a terület, amivel nekem tényleg foglalkoznom kéne. Igazán gyakorlati, igazán hasznos, igazán alkalmazott. Már eddig sem volt titok magam előtt, hogy a mostani témámat abba fogom hagyni, de most látok magam előtt egy utat, amin el szeretnék indulni. Már azt is tudom, kinél fogom megérdeklődni ezt a dolgot, de ezzel még szeretném megvárni az első szorgalmi időszaki hetet.
Most voltam először konferencián, és arra kellett rájönnöm, hogy ide azért is szívesen jönnek az emberek, mert az ország különböző részein dolgozó (esetleg külföldre kiekerült) kollégák végre láthatják egymást, új ismeretségek köttethetnek, és az előadások tét nélkül zajlanak, sőt, kiváló alkalom arra, hogy esetleg a témához valamennyire értő kollégák ötleteket adjanak a további kutatásokhoz. Remélem több ilyenen fogok még részt venni, és hogy legközelebb már poszterrel vagy előadással is szerepelhetek.
2013. augusztus 27., kedd
Életre nevelni
Így a tanévkezdés előtt sokat hallani iskolai ügyekről. Hatalmas katyvasz van már az általános- és középiskolai oktatási rendszerben is, ha a felsőktatási botrányok még nem lennének elegek.
Idén bizonyos évfolyamokban kötelező lesz választani a hittan vagy az erköncstan közül. Ezt nem tartom rossz ötletnek, de lennének ötleteim, hogy milyen tárgyakra lenne még szükség.
1. KRESZ
A mai világban rengeteg jármű közlekedik az utakon. Rengeteg ember lakik egy-egy városban, akik gyalog, biciklivel, motorral, autóval, vagy tömegközlekedéssel próbálnak eljutni egyik helyről a másikra. Ilyen hatalmas tömegben mindenkitől elvárható, hogy tudjon közlekedni. És ez sajnos nem merülhet ki abban, hogy gyalogosan a járdán közlekedünk, piros lámpánál megállunk, és hogy még a zebrán is balra-jobbra nézünk, mielőtt elindulunk.
Ezért aztán szerintem a jogosítvány megszerzéséhez alpfeltételül szolgáló KRESZ ismeretét nem tanfolyamokon kellene oktatni, hanem be kellene vonni az általános iskolai tantervbe.
Nekem nincs jogosítványom, én nem tanultam a KRESZ-t, néhány kivételtől eltekintve nem ismerem a közlekedési táblákat, az elsőbbségi szabályokkal meg egyáltalán nem vagyok tisztában. Így nem is csoda, ha nem merek biciklivel közlekedni, pedig nagyon szeretek biciklizni. Szinte csak a járdán merek menni (ami ha jól tudom, nem szabályos), vagy a kisforgalmú utakon, de főútra, a buszok közé egyáltalán nem merek kimenni. Biztos vagyok benne, hogy ha ismerném az autók közlekedésének alapszabályait, akkor biciklivel is bátrabb lennék. A helyes közlekedés-ismeret életeket menthet.
2. Egészségügyi ismeretek - elsősegély
Hiába vannak biológiaórák, meg egy-két "felvilágosító" óra, az iskolákból kikerülő emberek többsége teljes tévhitekben él az emberi test működéséről. Szerintem már az alsó tagozat végén, de legkésőbb 5. oszályban (tehát amikor a gyerekek 10-12 évesek) tisztán és világosan el kellene mondani egy gyermek megfoganásának útját. El kellene mondani, hogy néz ki a férfi és a nő, melyik szervnek, melyik folyadéknak mi a szerepe, mi a jelntősége. Miért kell vigyázni a felfázásokra, milyen módon ad védelmet az óvszer és kinek kell bevennie a fogamzásgátló és az esemény utáni tablettát. Mit jelent az, hogy terhesség, aborstusz, szülés és gyereknevelés.
A drogprevenciós előadások hatákonyságán is lehetne szerintem javítani azzal, hogy nem rendőr, hanem orvos tartja az előadást, vagy ketten együtt. Az orvos nem csak azt tudná elmondani, hogy a drogoktól hallucinálni lehet, meg nagyon jól érzik magukat, mások nagyon rosszul, és nem szabad használni, mert függőséget okoz. Ehelyett el tudná mondani, hogy a drogok hogy teszik tönkre a vesét, a májat, és milyen komoly hatással lehetnek a szívre. Ugyanígy a cigarettafüst tüdőre, szív-és érrendszerre való hatását is részletesebben, példákkal, képekkel mondhatná el.
Az előbbi autós témára visszautalva, a jogosítvány megszerzéséhez, ha jól tudom, elsősegély tanfolyamon is részt kell venni. Vagy legalább a gyors segítségről nekik hallaniuk kell. Az iskolákban viszont nem tanítják, legfeljebb az év eleji tűz- és balesetvédelmi szabályokat olvassák fel. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek legkésőbb középiskolában megismerjék azokat a betegségeket és tüneteiket, amik hirtelen csapnak le, és illene tudni, hogy mi a teendő. Pl. ha egy epilepsziás ember rohamot kap, de az agyvérzés tünetei is jól felismerhetők. Mindenképpen javasolnám, hogy a tankötelezettség végéig (ami azt hiszem, most 16 év) le kelljen tenni egy egészségügyi vizsgát. Életeket menthet.
3. Pénzügyi ismeretek
Az iskolákban nem csak azt kellene megtanítani, hogy elődeink mit csináltak, hogy olvasni jó, hogy Mozat írta a Varázsfuvolát, hogy más országokban milyen növényeket termesztenek, és mit gyártanak, hogy milyen gazdag az élővilágunk, hogy hogy működnek az elekromos eszközök, hogy a vas mitől rozsdásodik, és hogy mit jelentenek a szögfüggvények. A gyereket az életre is nevelni kéne, mint ahogy az előző két példában is próbáltam erre utalni.
Szerintem kellene egy tantárgy, ami kifejezetten pénzügyi ismereteket okatat. Elég lenne rá mindössze 1 vagy 2 év. Az iskolából kikerülők, még az érettségizők nagy része sincs pontosan tisztában azzal, mit jelent a(z éves) kamat, az infláció, a nyugdíjjárulék, a társadalombíztosítási járulék, mi a különbség az adó, a járulék és az illeték között, mi a biztosítás, a bankbetét, a befektetés, a megtakarítás, mi a különbség a hitel, a kölcsön és az uzsora között, mi a THM, a futamidő, a törlesztőrészlet, az árfolyamgát, az árfolyamrögzítés, mi a deviza, az árfolyam, a tőzsde, milyen következményei vannak az eladósodának, és hogy mit is jelent a gazdasái válság. Na meg persze érdemes lehet felhívni a gyerekek figyelmét arra, milyen ravasz módon csalhatják ki az emberekből a pénzt. Életeket menthet.
Idén bizonyos évfolyamokban kötelező lesz választani a hittan vagy az erköncstan közül. Ezt nem tartom rossz ötletnek, de lennének ötleteim, hogy milyen tárgyakra lenne még szükség.
1. KRESZ
A mai világban rengeteg jármű közlekedik az utakon. Rengeteg ember lakik egy-egy városban, akik gyalog, biciklivel, motorral, autóval, vagy tömegközlekedéssel próbálnak eljutni egyik helyről a másikra. Ilyen hatalmas tömegben mindenkitől elvárható, hogy tudjon közlekedni. És ez sajnos nem merülhet ki abban, hogy gyalogosan a járdán közlekedünk, piros lámpánál megállunk, és hogy még a zebrán is balra-jobbra nézünk, mielőtt elindulunk.
Ezért aztán szerintem a jogosítvány megszerzéséhez alpfeltételül szolgáló KRESZ ismeretét nem tanfolyamokon kellene oktatni, hanem be kellene vonni az általános iskolai tantervbe.
Nekem nincs jogosítványom, én nem tanultam a KRESZ-t, néhány kivételtől eltekintve nem ismerem a közlekedési táblákat, az elsőbbségi szabályokkal meg egyáltalán nem vagyok tisztában. Így nem is csoda, ha nem merek biciklivel közlekedni, pedig nagyon szeretek biciklizni. Szinte csak a járdán merek menni (ami ha jól tudom, nem szabályos), vagy a kisforgalmú utakon, de főútra, a buszok közé egyáltalán nem merek kimenni. Biztos vagyok benne, hogy ha ismerném az autók közlekedésének alapszabályait, akkor biciklivel is bátrabb lennék. A helyes közlekedés-ismeret életeket menthet.
2. Egészségügyi ismeretek - elsősegély
Hiába vannak biológiaórák, meg egy-két "felvilágosító" óra, az iskolákból kikerülő emberek többsége teljes tévhitekben él az emberi test működéséről. Szerintem már az alsó tagozat végén, de legkésőbb 5. oszályban (tehát amikor a gyerekek 10-12 évesek) tisztán és világosan el kellene mondani egy gyermek megfoganásának útját. El kellene mondani, hogy néz ki a férfi és a nő, melyik szervnek, melyik folyadéknak mi a szerepe, mi a jelntősége. Miért kell vigyázni a felfázásokra, milyen módon ad védelmet az óvszer és kinek kell bevennie a fogamzásgátló és az esemény utáni tablettát. Mit jelent az, hogy terhesség, aborstusz, szülés és gyereknevelés.
A drogprevenciós előadások hatákonyságán is lehetne szerintem javítani azzal, hogy nem rendőr, hanem orvos tartja az előadást, vagy ketten együtt. Az orvos nem csak azt tudná elmondani, hogy a drogoktól hallucinálni lehet, meg nagyon jól érzik magukat, mások nagyon rosszul, és nem szabad használni, mert függőséget okoz. Ehelyett el tudná mondani, hogy a drogok hogy teszik tönkre a vesét, a májat, és milyen komoly hatással lehetnek a szívre. Ugyanígy a cigarettafüst tüdőre, szív-és érrendszerre való hatását is részletesebben, példákkal, képekkel mondhatná el.
Az előbbi autós témára visszautalva, a jogosítvány megszerzéséhez, ha jól tudom, elsősegély tanfolyamon is részt kell venni. Vagy legalább a gyors segítségről nekik hallaniuk kell. Az iskolákban viszont nem tanítják, legfeljebb az év eleji tűz- és balesetvédelmi szabályokat olvassák fel. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek legkésőbb középiskolában megismerjék azokat a betegségeket és tüneteiket, amik hirtelen csapnak le, és illene tudni, hogy mi a teendő. Pl. ha egy epilepsziás ember rohamot kap, de az agyvérzés tünetei is jól felismerhetők. Mindenképpen javasolnám, hogy a tankötelezettség végéig (ami azt hiszem, most 16 év) le kelljen tenni egy egészségügyi vizsgát. Életeket menthet.
3. Pénzügyi ismeretek
Az iskolákban nem csak azt kellene megtanítani, hogy elődeink mit csináltak, hogy olvasni jó, hogy Mozat írta a Varázsfuvolát, hogy más országokban milyen növényeket termesztenek, és mit gyártanak, hogy milyen gazdag az élővilágunk, hogy hogy működnek az elekromos eszközök, hogy a vas mitől rozsdásodik, és hogy mit jelentenek a szögfüggvények. A gyereket az életre is nevelni kéne, mint ahogy az előző két példában is próbáltam erre utalni.
Szerintem kellene egy tantárgy, ami kifejezetten pénzügyi ismereteket okatat. Elég lenne rá mindössze 1 vagy 2 év. Az iskolából kikerülők, még az érettségizők nagy része sincs pontosan tisztában azzal, mit jelent a(z éves) kamat, az infláció, a nyugdíjjárulék, a társadalombíztosítási járulék, mi a különbség az adó, a járulék és az illeték között, mi a biztosítás, a bankbetét, a befektetés, a megtakarítás, mi a különbség a hitel, a kölcsön és az uzsora között, mi a THM, a futamidő, a törlesztőrészlet, az árfolyamgát, az árfolyamrögzítés, mi a deviza, az árfolyam, a tőzsde, milyen következményei vannak az eladósodának, és hogy mit is jelent a gazdasái válság. Na meg persze érdemes lehet felhívni a gyerekek figyelmét arra, milyen ravasz módon csalhatják ki az emberekből a pénzt. Életeket menthet.
2013. augusztus 25., vasárnap
Gitárbaj 2013
Mostmár bármelyik nap elkészülhetek a világ legrosszabb mémjével, de most fontosabb a tegnap este.
Aug. 24, Corner Stage Café, Miskolc.
A színpadon 14 fiú és 2 lány. 3 dobos, 3 basszusgitáros, 2 énekes, 8 gitáros. Plusz a hangszercserék. Facebookon az ismerőseim láthatnak rengeteg fényképet, ami elég jól tükrözi a hangulatot.
Részemről sokkal jobban éreztem magam a színpadon, mint tavaly. Ez köszönhető annak, hogy fél év helyett már másfél év "rutinom" van a basszusgitározásban. Az eltelt egy év alatt kifejlődött bennem a képesség arra, hogy képes legyek figyelni a környezetemre, a mellettem zenélő emberekre. A ritmusban biztosabb vagyok, a dalok jobban a fejemben vannak, ha hibázom, azonnal megpróbálok továbbmenni, és ez általában sikerül is. Nem esek pánikba, hogy úúúúristen most melyik rész következik, meg hogy jéééézusom melléfogtam most ezt mindenki hallotta, meg hogy jajajjaj nem csúsztam-e el, versszak van még, refrén, vagy hol vagyunk egyáltalán a dalban.
Ezek most már sokkal kevésbé jönnek elő. Tavaly még magamra is nagyon próbáltam figyelni, hogy nincs-e melegem, nem vagyok-e szomjas, nem dobog-e nagyon a szívem, juj de remeg a kezem, de ne ezzel foglalkozzak már inkább. Most az első dal előtt nagyon izgultam, a dal közepén valahol erről már megfeledkeztem, a második dal előtt megint volt egy pici izgalom, de a következőre már el is múlt. A többinél meg már egészen jól éreztem magam a színpadon. Jó lenne több alkalom ezt gyakorolni, nagyon jó dolog felszabadultan zenélni közönség előtt. Amikor a Nirvana-dalt elkezdtük, a közönség rögtön rájött, mi lesz ez, számítottam ám erre, de sokkal kúlabb érzés volt. És az is, amikor a dalok végén a közönség hallatta a hangját.
Tulajdonképpen a koncert jobb lett, mint amire bármelyik próba alapján számítottam volna, és nagyon jó érzés, hogy uh, igen, megcsináltuk srácok, király volt. Sokat lehetett volna még javítani rajta, de a mi szerető műértő közönségünk a legjobb, akiket kívánhatunk. Leszámítva azt a 30 ezer embert, aki egy stadionban összegyűlet, de a Cornerben ez a 30 ember is nagyszerű volt! :)
Volt még egy nagyon szép dolog ebben a történetben. Néhány nappal a koncert előtt az egyik tagunk szólt, hogy betegség miatt majdnem biztos, hogy nem tud eljönni. És ekkor a társaság összefogott. Tényleg. A dalokat azonnal kellett megtanulni, és azonnal kellett elpróbálni. És bár a koncerten a legnagyobb örömünkre senki sem hiányzott, készen voltnk a B tervvel.
Ilyen jó érzések után kicsit elszomorít, hogy jövőre részemről már nem lesz gitárbaj. Lehet, hogy a srácok megcsinálják, és mindenképp ott leszek, de nekem már finoman fogalmazva is a tököm kivan a próbák miatti bosszankodásoktól. Attól, hogy nem volt egyetlen olyan próbánk sem, ahol mindenki ott lett volna, vagy nem volt 2 olyan próba, ahol szigorúan végigmentünk volna az összes dalon. Ilyen formában én ezt nem vagyok hajlandó még egyszer végigcsinálni. Mást, máshogy mindenképp szeretnék, de ezt és így nem.
Még valami azoknak az embereknek, akik szerették volna, ha idén (is) éneklek egy dalt.
Az úgy volt, hogy az egyik dal benne volt a listában, de aki eredetileg énekelte volna, az végül az egész banzájból kihúzta magát, és a másik két énekes nem tanulta meg. Amint ez kiderült (augusztus legeljén), én a következő próbára a dalt megtanultam. Ezen a próbán az énekerősítés megadta magát, ráadásul csak ketten voltak ott azok közül, akik játszottak volna. Gyorstalpalóval hárman eljátszották, én meg hozzáénekeltem, de ezt rajtam kívül nem hallotta senki. Innentől kezdve volt még kb. 5 próbánk, vagy talán több is, és egyszer sem játszottuk el, mert épp (rajtam kívül) senkinek nem volt kedve hozzá, vagy valami ilyesmi. Így aztán egyszer sem énekelhettem el "közönség" előtt, ill. a mikrofonnak még csak a közelében sem jártam. Az persze nár em tetszett a többieknek, amikor a helyszíni próbán nem tudtam elénekelni. Így aztán nem lett ez a dal. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de ezzel tényleg nem lehetett színpadra állni. Jövőre pedig már én nem fogok.
Aug. 24, Corner Stage Café, Miskolc.
A színpadon 14 fiú és 2 lány. 3 dobos, 3 basszusgitáros, 2 énekes, 8 gitáros. Plusz a hangszercserék. Facebookon az ismerőseim láthatnak rengeteg fényképet, ami elég jól tükrözi a hangulatot.
Részemről sokkal jobban éreztem magam a színpadon, mint tavaly. Ez köszönhető annak, hogy fél év helyett már másfél év "rutinom" van a basszusgitározásban. Az eltelt egy év alatt kifejlődött bennem a képesség arra, hogy képes legyek figyelni a környezetemre, a mellettem zenélő emberekre. A ritmusban biztosabb vagyok, a dalok jobban a fejemben vannak, ha hibázom, azonnal megpróbálok továbbmenni, és ez általában sikerül is. Nem esek pánikba, hogy úúúúristen most melyik rész következik, meg hogy jéééézusom melléfogtam most ezt mindenki hallotta, meg hogy jajajjaj nem csúsztam-e el, versszak van még, refrén, vagy hol vagyunk egyáltalán a dalban.
Ezek most már sokkal kevésbé jönnek elő. Tavaly még magamra is nagyon próbáltam figyelni, hogy nincs-e melegem, nem vagyok-e szomjas, nem dobog-e nagyon a szívem, juj de remeg a kezem, de ne ezzel foglalkozzak már inkább. Most az első dal előtt nagyon izgultam, a dal közepén valahol erről már megfeledkeztem, a második dal előtt megint volt egy pici izgalom, de a következőre már el is múlt. A többinél meg már egészen jól éreztem magam a színpadon. Jó lenne több alkalom ezt gyakorolni, nagyon jó dolog felszabadultan zenélni közönség előtt. Amikor a Nirvana-dalt elkezdtük, a közönség rögtön rájött, mi lesz ez, számítottam ám erre, de sokkal kúlabb érzés volt. És az is, amikor a dalok végén a közönség hallatta a hangját.
Tulajdonképpen a koncert jobb lett, mint amire bármelyik próba alapján számítottam volna, és nagyon jó érzés, hogy uh, igen, megcsináltuk srácok, király volt. Sokat lehetett volna még javítani rajta, de a mi szerető műértő közönségünk a legjobb, akiket kívánhatunk. Leszámítva azt a 30 ezer embert, aki egy stadionban összegyűlet, de a Cornerben ez a 30 ember is nagyszerű volt! :)
Volt még egy nagyon szép dolog ebben a történetben. Néhány nappal a koncert előtt az egyik tagunk szólt, hogy betegség miatt majdnem biztos, hogy nem tud eljönni. És ekkor a társaság összefogott. Tényleg. A dalokat azonnal kellett megtanulni, és azonnal kellett elpróbálni. És bár a koncerten a legnagyobb örömünkre senki sem hiányzott, készen voltnk a B tervvel.
Ilyen jó érzések után kicsit elszomorít, hogy jövőre részemről már nem lesz gitárbaj. Lehet, hogy a srácok megcsinálják, és mindenképp ott leszek, de nekem már finoman fogalmazva is a tököm kivan a próbák miatti bosszankodásoktól. Attól, hogy nem volt egyetlen olyan próbánk sem, ahol mindenki ott lett volna, vagy nem volt 2 olyan próba, ahol szigorúan végigmentünk volna az összes dalon. Ilyen formában én ezt nem vagyok hajlandó még egyszer végigcsinálni. Mást, máshogy mindenképp szeretnék, de ezt és így nem.
Még valami azoknak az embereknek, akik szerették volna, ha idén (is) éneklek egy dalt.
Az úgy volt, hogy az egyik dal benne volt a listában, de aki eredetileg énekelte volna, az végül az egész banzájból kihúzta magát, és a másik két énekes nem tanulta meg. Amint ez kiderült (augusztus legeljén), én a következő próbára a dalt megtanultam. Ezen a próbán az énekerősítés megadta magát, ráadásul csak ketten voltak ott azok közül, akik játszottak volna. Gyorstalpalóval hárman eljátszották, én meg hozzáénekeltem, de ezt rajtam kívül nem hallotta senki. Innentől kezdve volt még kb. 5 próbánk, vagy talán több is, és egyszer sem játszottuk el, mert épp (rajtam kívül) senkinek nem volt kedve hozzá, vagy valami ilyesmi. Így aztán egyszer sem énekelhettem el "közönség" előtt, ill. a mikrofonnak még csak a közelében sem jártam. Az persze nár em tetszett a többieknek, amikor a helyszíni próbán nem tudtam elénekelni. Így aztán nem lett ez a dal. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de ezzel tényleg nem lehetett színpadra állni. Jövőre pedig már én nem fogok.
2013. augusztus 20., kedd
2013. augusztus 19., hétfő
Húzza, vonja, de hovamegyaló?
Miután tegnap este annyira gyötört az álmosság, hogy kénytelen voltam lerakni a nagy Fermat-rejtély megfejtéséről szóló könyvet, és lekapcsolni a lámpát, az agyamban még forogtak a kerekek, és egy ideig nem sikerült elaludnom. Közben egyik kép jött a másik után, aznapi eseményekről és egyéb asszociációkról. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy a húzni-vonni témán elmélkedem. Nyelvészeti rov EhhezSemÉrtek at következik.
Szerintem mindenki ismeri Tímár György klasszikussá vált írását: Nehéz nyelv a magyar. Aki mégsem ismeri, az most azonnal szégyellje össze magát, de tessék, az idevágó idézet belőle.
Most, hogy már mindeni tudja, miről is beszélek, elmondom, mi is történt a gondolataimban.
Az alapkérdés: mi a különbség a húzni és a vonni között? Az írásban azt a választ kapjuk, hogy nincs egy cseppnyi különsbég sem. Most ne menjünk tovább a különböző kifejezésekre, amik e két szóból erednek, maradjunk csak az alapigéknél. Arra jutottam, hogy szerintem van különbség, mégpedig a cselekvést végző személy helyzetében. Akár húz, akán von(szol) valaki egy tárgyat, mindenképpen saját maga felé mozgatja azt. Azonban aki von, az a tárgynak háttal áll, és előre halad, míg aki húz, az tehet ugyanígy, vagy akár szemben is állhat vele. Valahogy így.
Ezen kívül a két igében én még érzek némi nehézségi különbséget. Ha valami könnyű, akkor azt biztosan húzom, de ha von(szol)ok valamit, akkor a tárgy bizonyára nagyon nehéz, vagy maga a cselekvés megterhelő.
Valószínűleg mindenki kicsit máshogy érti és érzi ezeket a szevakat; kíváncsi lennék egy hozzáértő véleményére. És ha már a hozzáértés, akkor egy német-magyar nyelvviszonyhoz konyító emberrel is leülnék beszélgetni (vagy csak meghallgatnám, amit mond).
A "húz" és "von" igealakok szótövét képezik a huzat és a vonat főneveknek. Ez ugye teljesen logikus, bámely jelentésekre gondolunk is (széljárás, ágyneműkabát*, jármű). Amennyiben a szélre és a járműre gondolunk, és valamiért éppen németül támad kedvünk ezeket emlegetni, akkor mindkettőre a der Zug kifejezést használjuk (az ágyneműhuzat igekötős alakban szerepel - der Bezug vagy der Überzug). Előbbinél még magyarul is használjuk ezt a szót. Ebből ugye teljesen logikusan következne, hogy ez a főnév németül is létezik igei formában, így máris szeretnénk mondatba foglalni a zuggen, vagy a zugieren alakot (már amennyire én németül tudok, én így használnám). Ám de milyen nagyot tévedünk! A német a ziehennel húz, és a schleppennel von - de aki vonzó az anziehend és nem anschleppend. Szóval úgy tűnik, itt is nagy a keveredés.
Szerintem nagyon érdekes, hogy a német és a magyar nyelv tudomásom szerint nem rokonok (persze volt néhány száz évünk megismerni a német szavakat), ennek ellenére a kifejezéseink nagyon hasonlóak. Ha magyarul eszünkbe jut egy szó, akkor gyakran elég tükörfordításban alkalmazni a németre, és nem is lövünk vele mellé. Nagyon sok igekötős igénk ugyanazt jelenti németre fordítva is, még más jelentéstartammal felruházott kifejezések esetén is, viszont bizonyos egyszerű, gyakran használt szavakat egészen máshogy alakítottunk ki.
Itt most abbahagyom, már én magam is elvesztettem a fonalat, azt sem értem, eddig hogy volt meg, nem is értek a nyelvészethez egy kicsit sem. De aranyos játék.
*Ilyen szó létezik, vagy tényleg most találtam ki?
Szerintem mindenki ismeri Tímár György klasszikussá vált írását: Nehéz nyelv a magyar. Aki mégsem ismeri, az most azonnal szégyellje össze magát, de tessék, az idevágó idézet belőle.
- S mi a különbség a húzni meg a vonni között?
- Semmi az égvilágon.
- Jó, mert nem akar…
- Tudom, nem akarsz zöldséget beszélni.
- Úgy van, honnan tudod?
- Kitaláltam.
- Szóval a huzaton, amivel Bécsből jöttem, nagy volt a vonat.
- Talán a vonaton volt nagy a huzat?
- Hát akkor az lesz a legjobb, ha most lehúzom a tanulságot.
- Levonom.
- Ide figyelj! Én rögtön bevonok neked egyet!
- Behúzok.
- Nahát, ez hallatlan! Ki ismeri itt ki magát? Mondd csak, azt, amibe a párnát csomagoljuk, az vonat?
- Az huzat.
- És amivel hegedülnek, az húzó?
- Az vonó.
- Nahát, és elvonják vele a nótánkat.
- Nem, elhúzzák.
Most, hogy már mindeni tudja, miről is beszélek, elmondom, mi is történt a gondolataimban.
Az alapkérdés: mi a különbség a húzni és a vonni között? Az írásban azt a választ kapjuk, hogy nincs egy cseppnyi különsbég sem. Most ne menjünk tovább a különböző kifejezésekre, amik e két szóból erednek, maradjunk csak az alapigéknél. Arra jutottam, hogy szerintem van különbség, mégpedig a cselekvést végző személy helyzetében. Akár húz, akán von(szol) valaki egy tárgyat, mindenképpen saját maga felé mozgatja azt. Azonban aki von, az a tárgynak háttal áll, és előre halad, míg aki húz, az tehet ugyanígy, vagy akár szemben is állhat vele. Valahogy így.
Valószínűleg mindenki kicsit máshogy érti és érzi ezeket a szevakat; kíváncsi lennék egy hozzáértő véleményére. És ha már a hozzáértés, akkor egy német-magyar nyelvviszonyhoz konyító emberrel is leülnék beszélgetni (vagy csak meghallgatnám, amit mond).
A "húz" és "von" igealakok szótövét képezik a huzat és a vonat főneveknek. Ez ugye teljesen logikus, bámely jelentésekre gondolunk is (széljárás, ágyneműkabát*, jármű). Amennyiben a szélre és a járműre gondolunk, és valamiért éppen németül támad kedvünk ezeket emlegetni, akkor mindkettőre a der Zug kifejezést használjuk (az ágyneműhuzat igekötős alakban szerepel - der Bezug vagy der Überzug). Előbbinél még magyarul is használjuk ezt a szót. Ebből ugye teljesen logikusan következne, hogy ez a főnév németül is létezik igei formában, így máris szeretnénk mondatba foglalni a zuggen, vagy a zugieren alakot (már amennyire én németül tudok, én így használnám). Ám de milyen nagyot tévedünk! A német a ziehennel húz, és a schleppennel von - de aki vonzó az anziehend és nem anschleppend. Szóval úgy tűnik, itt is nagy a keveredés.
Szerintem nagyon érdekes, hogy a német és a magyar nyelv tudomásom szerint nem rokonok (persze volt néhány száz évünk megismerni a német szavakat), ennek ellenére a kifejezéseink nagyon hasonlóak. Ha magyarul eszünkbe jut egy szó, akkor gyakran elég tükörfordításban alkalmazni a németre, és nem is lövünk vele mellé. Nagyon sok igekötős igénk ugyanazt jelenti németre fordítva is, még más jelentéstartammal felruházott kifejezések esetén is, viszont bizonyos egyszerű, gyakran használt szavakat egészen máshogy alakítottunk ki.
Itt most abbahagyom, már én magam is elvesztettem a fonalat, azt sem értem, eddig hogy volt meg, nem is értek a nyelvészethez egy kicsit sem. De aranyos játék.
*Ilyen szó létezik, vagy tényleg most találtam ki?
2013. augusztus 18., vasárnap
Könyvhibák
Egy könyv olvasásának élményét több dolog is el tudja rontani. Ilyen, hogyha maga a sztori béna, nem történik benne semmi, ezt tetőzve ráadásul még hosszú is. A másik lehetőség, hogy a fordítás nagyon rossz, bár mivel eredeti nyelven nem olvasom a könyvet, ezt nem tudom megítélni. A harmadik lehetőség, hogy a szöveg tele van gépelési hibával. Ezzel az utóbbi esettel találkoztam én most.
Minden könyvvel előfordulhat, hogy egy többszáz oldalas szövegben egy-két hiba előfordul, de az már kifejezetten bosszantó, amikor egy kis, 350 oldalas könyvben rendszeresen lemaradnak a pontok a kijelentő mondatok végéről (ráadásul egy oldalon több helyen is!), amikor néhány szó a sor közepén van elválasztva, és amikor lemarad a szavakról az utolsó betű. Ezen kívül olyan nyelvtani hibák, minthogy a fordító a nem elváló igekötős szót elváló igekötősként használja, mert ugye mit jelent az, hogyaz ember kirándul az erdőben és közebn kirándul a bokája. Pisti az erdőbe rándult ki, és a bokája is ott rándult ki. Ugye milyen hülyén hangzik.
Arra lennék még kíváncsi, hogy ezekért kit lehet okolni? A fordítót, aki rosszul gépeli be a szöveget? A kiadót, aki nem lektoráltatja a könyvet, vagy legalább is nem olvastatja el még egy-két emberrel? A szöveget mégis átolvasó embereket, akik ezeket (az egyébként meglehetősen feltűnő) hibákat nem veszik észre? És a sor közepén történő elválasztások hogy maradnak benne a szövegben? A kiadványszerkesztő-program kezeli rosszul? Hogy van ez?
Minden könyvvel előfordulhat, hogy egy többszáz oldalas szövegben egy-két hiba előfordul, de az már kifejezetten bosszantó, amikor egy kis, 350 oldalas könyvben rendszeresen lemaradnak a pontok a kijelentő mondatok végéről (ráadásul egy oldalon több helyen is!), amikor néhány szó a sor közepén van elválasztva, és amikor lemarad a szavakról az utolsó betű. Ezen kívül olyan nyelvtani hibák, minthogy a fordító a nem elváló igekötős szót elváló igekötősként használja, mert ugye mit jelent az, hogyaz ember kirándul az erdőben és közebn kirándul a bokája. Pisti az erdőbe rándult ki, és a bokája is ott rándult ki. Ugye milyen hülyén hangzik.
Arra lennék még kíváncsi, hogy ezekért kit lehet okolni? A fordítót, aki rosszul gépeli be a szöveget? A kiadót, aki nem lektoráltatja a könyvet, vagy legalább is nem olvastatja el még egy-két emberrel? A szöveget mégis átolvasó embereket, akik ezeket (az egyébként meglehetősen feltűnő) hibákat nem veszik észre? És a sor közepén történő elválasztások hogy maradnak benne a szövegben? A kiadványszerkesztő-program kezeli rosszul? Hogy van ez?
2013. augusztus 16., péntek
ójaj-mindjártkoncert-ójaj
jeeeej ha a corner fboldalán nem írják ki hogy a jövő héten koncert.... ó jaj de kevés próbánk volt, ó jaj, de kevés dalunk lesz, ó jaj mennyire kevés lesz ebből a jó; ó jaj, mi lesz itt, ki lesz itt, ó jaj.
2013. augusztus 14., szerda
A következő hat nap előtt
Ma Herceggel voltunk Vodaboltban, ahol a fickó néhány személyes adatra is kíváncsi volt, és amikor a családi állapotra kérdezett rá, Herceg egy pillanatra elgondolkodott, többnyire határozottan állította, hogy egyedülálló, majd szomorú kiskutyaszemekkel rám nézett.
Aztán volt zenekari próba, ahol én meglehetősen passzívan vettem ki a részem a dologból, mondhatni nem vettem részt a buliban. Viszont főztem ebédet, utána pedig elaludtam. A próbán egyébként meglehetős tömeg volt Herceg szobájában. Így.
Nem sokkal később esteledett, vacsoráztunk, közeben pedig egnéztük az új másfélmillió lépés cserháti epizódját. Közben a család már pakolt, holnap Erdélybe indulnak 6 napra, én meg addig itt maradok. Nincs túl sok tervem a következő napokra, hacsak ez a kupac itt ki nem tölti minden időmet.
Aztán volt zenekari próba, ahol én meglehetősen passzívan vettem ki a részem a dologból, mondhatni nem vettem részt a buliban. Viszont főztem ebédet, utána pedig elaludtam. A próbán egyébként meglehetős tömeg volt Herceg szobájában. Így.
Nem sokkal később esteledett, vacsoráztunk, közeben pedig egnéztük az új másfélmillió lépés cserháti epizódját. Közben a család már pakolt, holnap Erdélybe indulnak 6 napra, én meg addig itt maradok. Nincs túl sok tervem a következő napokra, hacsak ez a kupac itt ki nem tölti minden időmet.
 |
| Az előző egy hónap (balra) és a következő 1(-2) hónap olvasnivalója (jobbra). |
2013. augusztus 13., kedd
Szülinapos hétvégés nyaralós
Ez egy csudahosszú poszt lesz, képekkel. Ilyen se volt még, de most már gyakran lesz.
Ott fogom kezdeni, hogy 10-én szombaton esküvőre mentünk. Herceg unoketesója nősült meg, Egerben. Az esküvő szép volt, jó volt, találkoztam Herceg rokonaival. Volt közöttük két néni, akik annyira aranyosak voltak, hogy csuda. Az egyikük amikor meglátta Herceget, azonnal elkezdte mesélni, hogy milyen szépet rajzolt neki, mikor kicsi volt, a másik néni meg alig bírta kiülni a vacsorát, annyira várta már, hogy táncolhasson. Egy másik néni és az ő férje pedig annyira ügyesen táncoltak, nagyon jó volt nézni őket.
Ó igen, és elkaptam az esküvői csokrot. Pontosabban annak egy részét, merthogy a csokor 3 darabra hullott szét a levegőben.
Az esküvőn készültek fényképek, amik közül majd biztosan kerül vagy ide, vagy fb-ra, de azok most nincsenek nálam, viszont itthon még fotóztam egyet.
Éjfélkor pedig elkezdődött a szülinapom. Akkor már az autóban ültünk, jöttünk hazafelé. Itthon megkaptam Hercegtől az ajándékomat, ami egy egyészen csöpp kis kompakt fényképezőgép. Ez az oka annak, hogy mostantól képek is lesznek a blogomon.
Ez a szülinap pont arra a napra esett, amikor megszülettem. Nem csak hogy aug. 11-ére, de vasárnapra is. 22 éve ez pontosan ugyanígy volt.
Reggel már fél 8-kor felébredtem. Anya elment a piacra, és hozott nekem kardvirágot, mint minden évben ilyenkor. Ő itt a 22 szál kardvirág.
Délután voltunk próbálni, meglehetősen kevesen.
Ez itt két kép Pamacsról, és egy-egy könnyen szerelembe eső humanoidról.
Itt meg tényleg próbálunk.
A próba után elmentünk négyesben Zsóryba Catanozni. Innen is szeretnék képet feltölteni, de a blogger már nem engedi. Csak a játéktáblát akartam megmutatni. Este felnéztünk az égre, ami telis tele volt csillagokkal, a Nagy Göncölt én még sose láttam ilyen szépnek. Hullócsillagokat is láttunk, de csak az elsőnél kívántam.
Ma jöttünk haza onnan, ma pedig kedd van.
És itt a végén még nagyon muszáj, hogy tudjak képet feltölteni, mert kaptam ajándékokat. Könyvet Petyától, könyveket Herceg szüleitől és hevederzárat Tamáséktól. De akkor erre most készítek egy újabb posztot, mert ennek muszáj.
2013. augusztus 7., szerda
Vízzavar
A napok friss híre, hogy az ózdi "szegénytelepen" drasztikusan lecsökkentették a közkutak víznyomását, mivel az önkormányzat szerint az ottaniak pazarolják a vizet. Ezt az ügyet természetesen a hatóságnak kötelessége lenne kivizsgálni, de az eljárás, mégpedig a víz azonnali elzárása ebben a napok óta tartó hőségben egyszerűen megengedhetetlen. Teljesen mindegy, hogy ki él ott, a tény, hogy emberek ivóvízhez jutását meggátolják, szerény véleményem szerint az ivóvízhez (és így az élethez) való jog teljes megsértése.
Védekezni persze lehet: a vizet nem zárták el teljesen, csak lecsökkentették a nyomást. Ezt egy hümmentéssel akár le is tudhatnánk, csakhogy ezek a kutak jelen esetben többnyire olyan helyen teljesítenek szolgálatot, ahol a vezetékes víz a házakba nincs bevezetve, vagyis ezeknek az embereknek az egyetlen vízforrását jelentik ezek a kutak. (A kútra rászerelt, szépen gondozott, jómódú házba vevezetett slag a tisztességtelen kategória, nem erről beszélek.)
Ez a hír adta az alapgondoltatot, hogy tulajdonképpen, miért is fizetünk mi a vízért? Szerintem a vízért nem, csak a szolgáltalásért lenne szabad fizetni. A szolgáltatás maga pedig az, hogy megspórolják az embereknek az időt és energiát, hogy állandóan kúthoz, folyóhoz, patakhoz kelljen járni a vízért, és persze hogy a vízminőség a lehető legjobb legyen. Ha azonban senkinek nem kellene fizetnie a vízért, az nyilván rettentő rossz üzlet lenne.
Hallottam valami adatot arról, hogy egy embernek mekkora vízmennyiséghez kell alanyi jogon hozzájutnia. Ezt talán az alaptörvény szabályozza; az adatot nem tudom pontosan, és bevallom, lusta vagyok alaposan utánajárni, de legyen ez a mennyiség 20 liter. Magyarország összes lelkének naponta 20-20 liter tiszta ivóvízhez van megvonhatatlan joga.
Most számoljunk egy kicsit. Én még nem léptem a csekket fizetők táborába, de Anyától kértem néhány forintosított adatot.
A vizet köbméterre fizetjük, 300 forintjával (valójában az áfával számolt összeg 299 forint).
A számla része a csatornadíj is, ami havonta 230 forint, áfával.
Én most a kánikulában izzadó, sós lében ázó hasamra csapok, és azt mondom, egy ember egy hónapban fogyasszon 4 köbméter vizet. Ez a szám valószínűleg nem túlzás, egyeseknél inkább alábecslés. Gondoljunk csak arra, hogy zuhanyzáshoz akár 30 liter víz is elmehet, egy hónapban legalább 2-szer a magányos ember is mos, a mosógép akár 70-90 l vizet is elhasználhat erre. Mosogatáshoz napi 5-10 liter vizet szintén számolhatunk, főzéshez, étkezéshez, szomjoltáshoz szintén napi 3-5 literrel kalkuláljunk. Ez így egy hónapban a legszerényebb számolással is kiadja a 4 köbméter fogyasztást. Ekkor persze még nem számoltuk bele, hogy a családi házak kertjeit locsolni kell, hogy az autókat néha lemossák, hogy a szobai növényeket öntözni kell, egyesek halakat és egyéb vízi állatokat tartanak, a háztartásban élő állatokat, jószágokat itatni kell, másoknak pedig még medencéjük is van.
Az érem másik oldalán az emberek úgy takarékoskodnak a vízzel, ahogy csak lehet, de így sem lehet megúszni a havi 1-2 köbméteres lábnyomot.
Jöjjenek tehát a forintok.
Vegyünk egy nagyobb várost, lakjon ott 100.000 lakos.
A fenti értékekkel számolva
Védekezni persze lehet: a vizet nem zárták el teljesen, csak lecsökkentették a nyomást. Ezt egy hümmentéssel akár le is tudhatnánk, csakhogy ezek a kutak jelen esetben többnyire olyan helyen teljesítenek szolgálatot, ahol a vezetékes víz a házakba nincs bevezetve, vagyis ezeknek az embereknek az egyetlen vízforrását jelentik ezek a kutak. (A kútra rászerelt, szépen gondozott, jómódú házba vevezetett slag a tisztességtelen kategória, nem erről beszélek.)
Ez a hír adta az alapgondoltatot, hogy tulajdonképpen, miért is fizetünk mi a vízért? Szerintem a vízért nem, csak a szolgáltalásért lenne szabad fizetni. A szolgáltatás maga pedig az, hogy megspórolják az embereknek az időt és energiát, hogy állandóan kúthoz, folyóhoz, patakhoz kelljen járni a vízért, és persze hogy a vízminőség a lehető legjobb legyen. Ha azonban senkinek nem kellene fizetnie a vízért, az nyilván rettentő rossz üzlet lenne.
Hallottam valami adatot arról, hogy egy embernek mekkora vízmennyiséghez kell alanyi jogon hozzájutnia. Ezt talán az alaptörvény szabályozza; az adatot nem tudom pontosan, és bevallom, lusta vagyok alaposan utánajárni, de legyen ez a mennyiség 20 liter. Magyarország összes lelkének naponta 20-20 liter tiszta ivóvízhez van megvonhatatlan joga.
Most számoljunk egy kicsit. Én még nem léptem a csekket fizetők táborába, de Anyától kértem néhány forintosított adatot.
A vizet köbméterre fizetjük, 300 forintjával (valójában az áfával számolt összeg 299 forint).
A számla része a csatornadíj is, ami havonta 230 forint, áfával.
Én most a kánikulában izzadó, sós lében ázó hasamra csapok, és azt mondom, egy ember egy hónapban fogyasszon 4 köbméter vizet. Ez a szám valószínűleg nem túlzás, egyeseknél inkább alábecslés. Gondoljunk csak arra, hogy zuhanyzáshoz akár 30 liter víz is elmehet, egy hónapban legalább 2-szer a magányos ember is mos, a mosógép akár 70-90 l vizet is elhasználhat erre. Mosogatáshoz napi 5-10 liter vizet szintén számolhatunk, főzéshez, étkezéshez, szomjoltáshoz szintén napi 3-5 literrel kalkuláljunk. Ez így egy hónapban a legszerényebb számolással is kiadja a 4 köbméter fogyasztást. Ekkor persze még nem számoltuk bele, hogy a családi házak kertjeit locsolni kell, hogy az autókat néha lemossák, hogy a szobai növényeket öntözni kell, egyesek halakat és egyéb vízi állatokat tartanak, a háztartásban élő állatokat, jószágokat itatni kell, másoknak pedig még medencéjük is van.
Az érem másik oldalán az emberek úgy takarékoskodnak a vízzel, ahogy csak lehet, de így sem lehet megúszni a havi 1-2 köbméteres lábnyomot.
Jöjjenek tehát a forintok.
Vegyünk egy nagyobb várost, lakjon ott 100.000 lakos.
A fenti értékekkel számolva
- egy ember havi 4 köbméter vízfogyaztással, csatornadíjjal, áfástul 17160 forintot fizet, amiből a víz maga 14400 forintot tesz ki.
- ezek után számoljuk ki, hogy ha minden lakos napi 20 liter vizet ingyen, alanyi jogon kap, akkor az egy évben 7.3 köbméter, vagyis 2190 forintot spórol meg, így a teljes összeg 14970 Ft, tehát a vízért csak 12210 forintot kell kifizetnie.
- nézzük nagy tételben, számoljunk 100.000 lakosra!
a teljes összeg 1,716,000,000 Ft,
csatornadíj nélkül 1,440,000,000 Ft. - ha mindenki napi 20 liternek megfelelő összeggel kevesebbet fizet, a szolgáltató cég
összesen 1,497,000,000 forintot szedhet be,
vagyis az emberek puszán a vízért 1,221,000,000 forintot fizetnek. - tekintve, hogy a vízszolgáltató nem fizet a víz gyártójának, Földanyának, ez az összeg mind az övé, leszámítva persze azt a néhányszáz millió forintra rúgó összeget, amit áfaként és egyéb jutalomként átad az államnak. (~329,670,000 ft) (Az alkalmazottakat persze fizetni kell, a gépeket karban kell tartani, a hibás alkatrészeket kicserélni, folyamatos ellenőrzést végezni, de még ekkor is azt gondolom, ebből az összegből elég tisztességesen megél egy cég.)
- Mekkora ez a veszteség?
A teljes összeggel számolva 12.7622%-os kiesés,
Csatornadíj nélkül pedig 15.2083%. - Pontosan ugyanekkora az a megtakarítás, amit a lakosság megspórolna.
Mint látjuk, 20 liter víz egy embernek egy napra többnyire nem elég, hiszen nem 7.3, hanem legalább 48 köbméter vizet használunk el évente. Így aztán egy ilyen intézkedéssel nem lehetne elejét venni a "vízlopásnak" (továbbra is fenntartom, hogy a víz mindekinek fizetés nélkül is járhatna), de mostanában volt egy másik fontos téma a politikában és a közmédiában. Rémlik?
Rezsicsökkentés.
2013. augusztus 5., hétfő
Az IQ és a gyerek fordítottan arányos
"Minél okosabb egy nő, annál kevésbé akar gyereket – lényegében ezt állapította meg egy friss brit kutatás, amely az IQ és a gyermekvállalás összefüggéseit vizsgálta. "A legnagyobb szerénységgel gondolkoztam el ezen a kijelentésen, és arra jutottam, hogy az én agyi működéseim vagy folyamatos leépülésben vannak, vagy kivétel vagyok.
Dr. Nattavudh Powdthavee, a Yorki Egyetem egy professzora szerint a magasabb végzettségű nők tudják, hogy az elképzelés, miszerint a boldogság forrása a gyermek, illúzió.Most akkor akarom azt az MSc diplomát és phd fokozatot, vagy nem?
2013. augusztus 1., csütörtök
Váratlan szabadság
Srácok, ma nagyon fura dolog történt velem.
Biztos ismerős az érzés, amikor közeleg a tanítási szünet / szabadság, és tervezgeti az ember, hogy de jó lesz végre csak úgy egész nap dögleni / tévézni / számítógépes játékokat játszani / olvasni / gitározni / biciklizni / kirándulni / nyaralni egy másik országban / rokonokhoz utazni, (esetleg zh-ra, dolgozatra, beszámolóra tanulni) stb. Amikor pedig eljön a suli / meló vége és végre eljött a várva várt szabadság, mindent lehet.
Akkor most képzeljétek el a helyzetet, hogy közeleg a nyár, és én elkezdek munkát keresni a nyárra, hogy legyen mivel lekötni magam. Találok munkát, van szerződésem, nyáron 3 hónapot fogok dolgozni. Aztán kiderül, hogy a meló tök jó, szívesen megyek be dolgozni, nem kell hazavinnem belőle semmit, egyik nap sem monoton. Aztán szól a főnök, hogy 2 héttel lerövidítené a foglalkoztatásomat, mert nem igazán lesz már itt augusztus végén, ezért nem fogok tudni csinálni semmit. Jó oké, augusztus utolsó két hetében nyári szünetem lesz, ennek végül is örülök, egy egyetemistának még ki kell élvezni a maradék nyári szünetek lehetőségét.
Ezek után ma, augusztus elsején kideül, hogy a főnököm már a jövő héten sem lesz, annyira, hogy egész hónapban nem lesz. Ami mit jelent? Hogy pénteken hazamegyek, és egy egész hónapig nem kell visszajönnöm pestre! Egy egész hónapig Miskolcon leszek, de nem voltam felkészülve rá! Nem mellesleg lesz 2 hét, amire kapok fizetést, de nem kell dolgoznom. Ingyenpénz.
Na, úgyhogy most az van, hogy
Nem szeretem az ilyen hirtelen jövő, mindent felborító történéseket.
Egyébként még az előző bejegyzésre utalva, kicsit előbbre jutottam a gondolataimban, majd a jövő héten teszek is róla, hogy történjen valami új az ügyben. Addig kavarog tovább minden.
Biztos ismerős az érzés, amikor közeleg a tanítási szünet / szabadság, és tervezgeti az ember, hogy de jó lesz végre csak úgy egész nap dögleni / tévézni / számítógépes játékokat játszani / olvasni / gitározni / biciklizni / kirándulni / nyaralni egy másik országban / rokonokhoz utazni, (esetleg zh-ra, dolgozatra, beszámolóra tanulni) stb. Amikor pedig eljön a suli / meló vége és végre eljött a várva várt szabadság, mindent lehet.
Akkor most képzeljétek el a helyzetet, hogy közeleg a nyár, és én elkezdek munkát keresni a nyárra, hogy legyen mivel lekötni magam. Találok munkát, van szerződésem, nyáron 3 hónapot fogok dolgozni. Aztán kiderül, hogy a meló tök jó, szívesen megyek be dolgozni, nem kell hazavinnem belőle semmit, egyik nap sem monoton. Aztán szól a főnök, hogy 2 héttel lerövidítené a foglalkoztatásomat, mert nem igazán lesz már itt augusztus végén, ezért nem fogok tudni csinálni semmit. Jó oké, augusztus utolsó két hetében nyári szünetem lesz, ennek végül is örülök, egy egyetemistának még ki kell élvezni a maradék nyári szünetek lehetőségét.
Ezek után ma, augusztus elsején kideül, hogy a főnököm már a jövő héten sem lesz, annyira, hogy egész hónapban nem lesz. Ami mit jelent? Hogy pénteken hazamegyek, és egy egész hónapig nem kell visszajönnöm pestre! Egy egész hónapig Miskolcon leszek, de nem voltam felkészülve rá! Nem mellesleg lesz 2 hét, amire kapok fizetést, de nem kell dolgoznom. Ingyenpénz.
Na, úgyhogy most az van, hogy
- mindenféle ruhákat viszek haza, mert hosszútávra kell berendezkednem.
- Herceg egyedül lesz itt Pesten. Én nem tudnék megmaradni egyedül - nekem ott lesz az Anyukám.
- rettenetes nagy bajban leszek, mivel a megyei könyvtár a jövő héttől 1 hónapos nyári szünetet tart, de nekem jelenleg mindössze másfél olvasmányom van olvasatlanul, alig 300 oldal, azzal pikk-pakk megvagyok, aztán meg mi lesz velem...
még barátok közt sincs
Nem szeretem az ilyen hirtelen jövő, mindent felborító történéseket.
Egyébként még az előző bejegyzésre utalva, kicsit előbbre jutottam a gondolataimban, majd a jövő héten teszek is róla, hogy történjen valami új az ügyben. Addig kavarog tovább minden.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)