Alkalmazkodók

Vannak helyzetek, amikor nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy azt terveztük, vagy ahogy kellett volna. Az ilyen esetekkel szemben én általában toleráns és megértő vagyok. De vannak, akik állandóan nyígnak, akiknek semmi sem jó akkor és ott ahol...
Azt hittem, ilyen a dolgozó embereknél már nincs. De van. Az a helyzet, hogy van a közvetlen munkakörnyezetemben olyan ember, akinél már sokszor fordult elő, hogy iskolás módjára kér haladékot mindenre, és a megbeszélt csoporteseményekből is sorra húzza ki magát. Szóval az, hogy február első hetétől, vagyis már fél éve rögzítve van, hgy kedden 11-kor csoportgyűlés és journal club van, ehhez képest állandóan átrakjuk 1-2 nappal arrébb, és rendszeresen úgy, hogy 1-1,5 órával előtte kapjuk az emailt, hogy jaj jaj bocsi nagy baj lenne-e... És ha nagy baj lenne, akkor mi van? Akkor se készült fel... Aztán persze a csoport 1 éves szülinapját is megünneplendő közös ebédre sem jön el. De ez most csak 1 konkrét eset volt, többször megtörtént már és nem csak egy emberrel.
Nem tudom, ők felfogják-e azt, hogy milyen óriási szerencsénk van a főnökünkkel, akinek fogalmam sincs, mi járhat ilyenkor a fejeben, ugyanis nem reagál ezekre az esetekre, csak beletörődött hangnemben közli, hogy akkor nem ma lesz a megbeszélés.
Én főnökömnek tekintem a főnökömet, és teljesen őrá bízom az ilyen helyzetek kezelését, de őszintén megmondom, hogy én hasonló heyzetben sokkal szigorúbb lennék. Utálom, hogy mások, akik velem rangban és mindenben egy szinten vannak, nem képesek egészen minimális követelményeknek megfelelni, amiknek nekem is meg kell felelni, és nekem nem okoz semmi gondot. Miért nem képesek alkalmazkodni?

Újra ősz, újra iskola

Mától hivatalosan is, teljes értékben és mértékben phd hallható vagyok.

Iskolás lettem.

Szeretem a szeptember 1-jei reggeleket.

Lézerharc

Tegnap voltunk lézerharcolni és ma olyan bitang pusztulatos izomláz van a bal combomban, hogy lépni alig bírok. Ezt mondjuk nem értem, nem mozogtam sokat. Konkrétan volt egy olyan játék, ahol azért voltam én a leghatékonyabb játékos mind közül, mert végig egy sarokban ültem, és engem senki sem talált el egyszer sem, nekem viszont volt bevitt találatom. A találati statisztikáimról viszont jobb nem beszélni, mert úgy tűnik, kivételesen és látványosan tehetségtelen vagyok. Mindenesetre ilyen izomlázat kérek még, úgyhogy menjünk még.

Subscribe a Parkban

Vegyes érzelmeim vannak a tegnapi Subscribe koncerttel kapcsolatban. Nem csak azért, mert egy időre ez volt az utolsó koncert (állítólag feloszlottak és újra összeálltak, de valójában csak szünetet fognak tartani), hanem mert nem tetszett annyira, mint amennyire kedvenc magyar zenekaromnak tartom őket.

Kezdődött rögtön az elején azzal, hogy szörnyű volt a hangosítás. Én azt hittem, a füldugó miatt hallom ennyire rosszul, de aztán javult a hangzás, konkrétan megjelentek a gitárok és a szinti, és végre nem csak a mély, összefolyó értelmezhetetlen zúgásban kellett bogarásznom a dallamot és az elenyésző cineket.
Egyébként a kezdéshez való dalválasztás sem tetszett, de ez az én hibám, mert ez az új albumról volt, amit én nem szeretek. Ennek volt köszönhető az is, hogy a koncert végén az utolsó előtti 2-3 dalon is majd elaludtam, annyira nem lehet mit kezdeni ezekkel a dalokkal.

Aztán volt egy olyan rész, amit szerintem a Depressziótól tanultak el, aminek az a lényege, hogy mindenki leguggol, eközben fokozódódik a hangulat, és amikor jön a zúzás hirtelen mindenki felugrik és pattog kedvére. Ezt a részt Depiéknél imádom, mivel a másik hasonló esemény a death wall, amiből szeretek kimaradni. Nade. Most volt itt ilyen guggolós-pattogós mutatvány, ami teljesen félresikerült, ugyanis a zenében egyrészt semmi sem éreztette, hogy mikor fog elkezdődni a zúzás, és amikor elkezdődött, szerintem sokaknak nem (és nekem sem) volt egyértelmű, hogy ez már az-e. Úgyhogy nem felpattanás lett, hanem csak öreges feltápászkodás, ami eléggé hangulatrontó volt.

A régebbi jól bevált dalok jók voltak, bár több olyan dal volt, amit én annyira nem szeretek, pl. az X-Man, meg egy csomó másik aminek a címét sose tartottam megjegyzésre érdemesnek. Szerencsére azért jó dalok is voltak, mint a nagy kedvenceim, a Highfly és a Tremens, volt a Ringside seat és a magyar közönségkedvenc, az Álomtéga (amit én hasonlóképpen nem szeretek, mint a Depinek a Nem akarok elszakadni-ját, csak azt sokkal jobban utálom, ennek meg legalább lehet kiabálni a szövegét)... mindenestre nagy hiányérzet maradt bennem a Journey és a Humidor el-nem-játszása miatt.

Hát most jól lehúztam őket, szörnyű véleményt írtam, pedig ez egy jó koncert volt. Biztos sokaknak tetszett.

Egyébként Herceg nyert egy CD-t az előzenekartól, és ennek örömére vettünk egy-egy Subscribe pólót neki is meg nekem is.

Mémes

Ma részben szemtanúja voltam egy kisebb balesetnek. Egy biciklis esett el egy kereszteződés közepén, a síneken, két oldalról volt autók között, de szerencsére nem volt veszélyben, mert éppen álltak az utók, és sisakot is viselt. Magát a balesetet nem láttam, csak hallottam valamit, és mire olyan helyre kerültem, ahonnan láthattam, már felállt a férfi és a biciklijét is nagyjából összeszedte. Úgy tűnt, mintha az egyik autóssal beszélne valamit. Azt nem értem, hogy miért nem szállt ki és ment oda felsegíteni őt egyetlen autós sem?! Legalább két autóból teljes panorámában láthatták az esést... Óriási szerencse, hogy pont nem járt arra villamos.

Tessék, mém.

Name a product you buy mostly because it has a cool package.

Nem szoktam hagyni, hogy a csomagolás döntsön helyettem. Ha külsejük alapján akarnék dolgokat venni, a könyvesboltokban kezdeném a bevásárlást.

What flavor cake do you like for your birthday?
Sacher torta.

Have you ever been in love with someone much older or younger than you?
Nem jellemző.

Have you ever had a job you loved?
Ezt ami most van, szeretem.

Have you ever been in a building that was on fire?
Hálistennek nem.

Are you in an argument with anyone right now?
Most teljes békében élek a világgal, sem filozófiai sem egyéb vitába nem kerültem senkivel.

Would you change your hair color to something outrageous if you would get paid to?
A lánybúcsúm óta nagyon gondolkozom azon, hogy rózsaszín csíkokat festetek a hajamba, de úgy szeretem és féltem a természetességét, hogy még nem mertem ezt megtenni.

Have you ever written a poem for someone?
Én régen írtam verseket, egészen sokat, és volt közöttük néhány, aminek címzettje is volt.

What is a place you’ve vacationed at and would like to go back to?
A Plitvicei tavakhoz tuti vissza fogok még menni, és a Békás szorost is megnézném mégegyszer. Egyébként én jobban szeretek inkább olyan helyekre menni, ahol még nem voltam.

Do you eat samples at the grocery store?
Őszintén szólva, én ezt a jómagyar "minden kell, ha ingyen van" mentalitást annyira utálom, hogy nem teszek ilyet.

What do you absolutely have to make your birthday feel special?
A barátaim és a családi ebéd.

Egyébként ez a mondat értelmes? Nekem sehogy se stimmel.

Where do you go out to eat for a special occasion?
Mi étterembe többnyire csak special occasion esetén járunk (ami tönnyire családi ünnepeseményekkor és a nyaralásokkor fordul elő). Nincs kedvenc helyem se Miskolcon, se Pesten. Szegeden van, de ott ritkán járunk.

When was the last time you went to a post office?
Az esküvő környékén. Nem is, a phd jelentkezéskor, amikor kellett kérnem két postakész borítékot! (Az egyiket már visszakaptam.)

Is there an item you are saving up to buy right now?
Lakás, meg ilyenek. Kutya, gyerek, csak ilyen távlati célok.

Are you psychic in any way?
Megérdeztem a hangoktól, azt mondták nem.

Do you prefer a laptop or desktop? Which are you on now?
Nekem személyesen laptopom van, ezen írok most is, de gyakran használom Herceg asztali gépét, és a munkahelyen is PC-n dolgozom. Szeretem a laptopban, hogy hordozható, hogy ha kedvem van, ledőlhetek az ágyra és vihetem magammal, vagy ha munkám van rajta, Miskolcra is megutaztathatom.
Amit viszont  szerintem egyértelműen az asztali gép mellett szól az az, hogy a külön monitort úgy állítod be, ahogy akarod, és nem kell lefelé nézni folyton. Ezért például laptopon nem túl kényelmes néhány órán át játszani, vagy bármi mást csinálni.

Have you ever received a gift and truly did not know what it was?
Igen, általában ez így van.

What’s your homepage?
Honlapom nincs, kezdőoldalam a magyar google, de minek, mert a keresést úgyis a felső sávba írom.

Is there a thing you enjoy doing, but quit because you are not good at it?
Én igazán nagyon jól tudok dolgokat abbahagyni ilyen és egyéb más panaszok miatt. Így vagyok a fuvolázással, a gitározással, az énekléssel, a rajzolással/festéssel, a wasd játékokkal, a türelmet igénylő ügyességi játékokkal...

A bébifókától a gyalogkakukkig

Olyan sikerélmény ért egy fél órája, hogy muszáj azonnal meg is osztanom.

Az úgy volt, hogy vagy egy hónapja eldöntöttem, ideje újra mértékletességet tartani és nem folyton telezabálni magam szénhidráttal. Ezt hősiesen el is kezdtem, be is tartottam, könnyű volt, mert nem volt radikális, de a második hét végére úgy éreztem, hogy teljesen kiment belőlem minden energia. Ez minden bizonnyal legnagyobb részt a rettenetes melegnek volt köszönhető, ezért úgy döntöttem, hogy felfüggesztem a programot, és
- megvárom a jóidőt (értsd este 8 után max 25 fok van kint),
- feltétlenül összekötöm mozgással, tornával, futással.

Két héttel ezelőtt vasárnap elmentünk "madárlesre". Könnyű erdei sérára készültem, mint mindenki más, de valahogy egész alapos túra vált belőle. Kellett menni viszonylag sokat fölfelé egy vízmosásban (száraz volt), ami nem volt egy könnyű terep, de mondanom sem kell, hogy én tepertem legelöl, és állandóan meg kellett állnom, hogy a csoport látótávolságon belül maradjon. Aztán jött a lefelé út: "ha hamarabb vissza akarunk érni, akkor itt le tudjuk vágni az utat" - mondta a vezetőnk. Aha, le is vágtuk, de egy nagyon meredek hegyoldalban kellett ehhez lefelé közlekednünk, egy őzcsapáson kb. Ez nem is lett volna egyébként annyira vészes, ha
- nem lett volna totál kiszáradva minden, és nem csúszott volna a cipőnk alatt a rengeteg por és avar,
- megfelelő cipő lett volna a lábunkon. Nekem szerencsém volt, mert túracipőben voltam, de volt olyan, aki csak szandálban jött. Jobban jártam volna, ha a túrabakancsom van a lábamon,

Kb. 12 km-es kirándulást tettünk, és bevallom őszintén, elfárasztott. Aztán még aznap este feljöttünk Pestre, és én másnap este, miközben odakint az a mindent elárasztó, de kellemes hűvöset hozó eső pusztított, nagyon lelkesnek éreztem magam az itthoni tornázásra. Egy fél órát töltöttem tornázással, benne egy 20 perces blokkal, ami a combizmokat nagyon megdolgoztatta. Hát én eddig meg voltam róla győződve arról, hogy a lábam erős, évek óta nem volt izomlázam (talán egyszer egy biciklizéstől, ami az én lábaimnak sajnos már teljesen idegen mozgásforma)... kedden alig bírtam mozogni, leülni, elindulni... de én ettől olyan boldog voltam! Aztán másnap edzettem karra, attól bezzeg nem lett izomlázam, pedig a végére már annyira szétestem, hogy a poharat alig bírtam a számhoz emelni.

Hétvégére terveztünk egy biciklizést, ami elmaradt... ahogy máskor is, az év 51 másik hétvégéjén. Tavaly egyszer sikerült összehozni.

Na de ma úgy éreztem, hogy eljött az idő, és feltétlenül el kell menni futni. Mivel rengeteg időt hagytam ki, és teljesen semmire se tartom a fizikai teljesítőképességemet, úgy döntöttem, előről kezdem. A bébifókától indulok, a cél a gyalogkakukk.
Még júliusban kaptam Hercegtől (előszülinapi ajándékként) egy könyvet a futásról, amiben vannak edzéstervek, de a meleg miatt eddig nem tudtam vele mit kezdeni. Ma belekezdtem.

A terv 16 perc, fele futás fele séta, 2-2 perces blokkokban. Igen ám, csak bennem a 8 maradt meg, és 8*2 perc lett ebből is, abból is. Herceg jött velem, ami nekem rengeteget jelent, különben valószínűleg már az első 2 perc után feladtam volna. Érdekes módon a 3. körtől kezdve egyre könnyebbnek éreztem. Persze az 5. környékén szörnyen szúrt valami a jobb bordáim alatt, de aztán ettől eltekintettem. Herceg okos GPS-es telefonja szerint ez alatt a 32 perc alatt pont 4 km-t tettünk meg. Ha feltételezzük, hogy a sétáink 3-4 km/órásak voltak, akkor kb. 1 km-t tettünk meg sétával, vagyis a másik 16 perc alatt 3 km-t tettünk meg, ami az én eddigi karrieremet ismerve felettébb csodás. Persze ha a mait 5 km-re vetítjük, az 40 percet tenne ki, ami jelen pillanatban 10 perccel rosszabb, mint amit most szeretnék elérni, és ami kb. 6 perccel rosszabb annál, mint amit eddig valaha elértem. Na de a lényeg, hogy duplán teljesítettem túl a mai tervet, és akaratomon kívül, de mégis tudatosan tévesztettem el a célt, véletlenül átvertem saját magam, és ettől vagyok én most nagyon boldog.

Szomszédság

Tegnap este, valamikor 9 óra után fúrás hangját lehetett hallani. Aztán mégegyszer, és elmúlt.
Aztán később, amikor már rég elfelejtettük, erőteljes beszédet hallottunk a folyosóról. Olyan veszekedés-félét. Kinéztem az ajtó kukucskálóján, és kiderült, hogy valamelyik lakásból van itt két nő, ők veszekednek a velünk szembeni lakásban lévő férfival és nővel. Az idős panaszos nő nagy hangon adta tudtára a lakóknak, hogy náluk kisgyerek van, akinek aludnia kellene, de ebben a nagy hangzavarban nem tud aludni, és egyébként is benne van a házirendben hogy ilyenkor nem szabad, meg hogy ők napközben dolgoznak és este végre pihennének és mit képzelnek ők egyáltan. Az itt lakó nő azzal próbált védekezni, hogy ők is egséz nap dolgoznak, és ezt most muszáj voltak megcsinálni, de már abbahagyták, nem lesz többé ilyen, és nem győzött bocsánatot kérni. Erre az idős nő továbbra is erős hangnemben közölte, hogy rendben van, DEHAMÉGYEGYSZER!!! ilyen lesz, akkor rendőrrel fog jönni. Aztán elmentek; az idős nővel (aki szerintem a nagymama lehetett), volt egy fiatalabb nő is (gondolom az anyuka), aki - miután a nagyi előrement - még kedves, nyugodt hangnemben váltott pár szót a védekezni próbáló nővel. Az ő beszédét már nem nagyon értettem (ő ugyanis nem üvöltött este 10-kor, mint az idősebbik), de gyanítom a nagyi hirtelen haragjáért kért elnézést.

Nem értem az embereket.
1. Szögezzük le, a nagyinak tényleg igaza volt, a háznak van egy szabályzata, a bejáratnál lévő üzenőfalon is el lehet olvasni, amiben tényleg benne van, hogy mettől meddig lehet ilyen munkálatokat végezni. Én sem voltam először biztos abban, hogy fúrást hallok, mondván ilyenkor csak nem csinálnak ilyet.

2. Általában, ha valaki felújításba kezd, vagy ilyesmi, illik kirakni egy papírfecnit a bejárati ajtóra, az üzenőfalra, vagy a liftbe, hogy ezeken a napokon zaj lesz, tessék ezzel számolni. Nem tudom, hogy most új lakók költöztek-e ide, vagy felújítanak, vagy csak valamit átalakítanak, esetleg egy új bútort akartak most összerakni, de nem biztos, hogy tudtak volna róla előre szólni. Egyébként megjegyzem, amikor a mi új bútoraink megérkeztek, mi is este kalapáltuk be a szegeket, mert akkor volt rá alkalmunk.

3. Ha valami problémád van a szomszéddal, és ez ellen azonnal tenni akarsz valamit, akkor miért nem az az alap, hogy átmész, becsengetsz, és nyugodt hangnemben elmondod a problémádat. Ha a másik hárít, és bunkó módon reagál, akkor lehet határozottabban fellépni, de ez sem feltétlenül jogosít fel arra, hogy viszonzásul még parasztabbak legyünk. Ha meg tök normálisan reagál, például elnézést kér, vagy megpróbálja helyretenni a dolgokat, akkor miért kell üvölteni vele?
Mi is jártunk már úgy, hogy nekünk szerettek volna szólni valami miatt, de ezzel nem hozzánk, hanem a gondnokbácsihoz fordultak, és ő mondta nekik, hogy tessék szépen személyesen velünk kommunikálni. Ilyen óvodásokat...

Tanítós

Azt álmodtam, hogy phd-sként tanítanom kellett. Az óra pénteken 10-11 között volt, valahol a félév második felében tartottunk már. Az utóbb időben kicsit hanyagoltam mindent, ritkán jártam be dolgozni, és erről az óráról is megfeledkeztem. Fél 11 után léptem be a terembe, a csoport még ott volt, gyorsan bekapcsoltam a laptopot, letöröltem a táblát, és mint aki szörnyen sietett, csak feltartották, hirtelen bele akartam kezdeni a mondandómba, amikor is rájöttem, hogy fogalmam sincs, miről szólna a mai óra. Egyébként, ha még nem tűnne elég szürreálisnak az álom, akkor elmondom, hogy minden bizonnyal matekot tanítottam biológusoknak. Szerettem amúgy ezt az órát, és az álom későbbi részéből kiderült, hogy a diákok is. Ez ilyen kisebbrészt előadás, nagyobbrészt gyakorlat lett volna, és mindig igyekeztem biológiában releváns példákon át tanítani. Na de a lényeg, hogy erre az órára totál semmit nem készültem, de annyira, hogy témakörre sem tudtam felidézni, hogy miről kéne mondanom bármit. Ettől annyira pánikba estem, hogy kirohantam a teremből, és az volt a tervem, hogy már úgyis csak negyed óra van hátra, addig majd "nem érek vissza". Aztán találkoztam még emberekkel, például diákokkal, akik idő közben már megunták a várakozást és kijöttek. Tőlük tudom, hogy szeretik az órámat.

Mikor reggel ezt az álmot elmondtam Hercegnek, azt mondta, hogy nem kellett volna így reagálnom, hiszen én vagyok a tanár, és a diákok úgyse tudják, hogy miről kellett volna beszélnem. Teljesen jogos. Legközelebb nem így csinálom.

Apróbbak

Vannak ilyen apróságok, amiket látok/hallok/gondolok, és azt is eltervezem, hogy megírom ide, aztán eltelik egy csomó idő, és a többségét már el is felejtem. Most gyorsan megírok párat, ami még eszembe jut.


Akkor jártam legutóbb könyvesboltban, amikor megérkeztek az új bútorok, és átrendeződtek itthon a cuccaink. Akkor ezt szerettem volna írni:
A könyvesboltban az a kérdés merült fel bennem, vajon milyen megfontolásból van közvetlenül egymás mellett a "Vallás" és a "Tudomány" polca. A gondolat nem fűződött tovább, akkor jutott újra eszembe, mikor másnap otthon, a könyveink pakolása közben az Obádovics-féle matekkönyvet a Biblia mellé sikerült letettem. És hogy mi a válasz? ... hit kérdése az egész.

***

Rákóczi tér:
egy 2 éves forma kislány szalad az utcán, mögötte lohol az anyukája. Velük szembe két egészen feketebőrű néger fiú sétál. Az egyikük észlelte a helyzet súlyát, és úgy döntött, segít a kétségbeesett anyukának, és a kislány elé állt. Le is akart hajolni hozzá, hogy elkapja, de ekkor a kislány megtorpant, és az anyukája volt a gyorsabb. Itt folytatódott a hiszti, a leülökaporbainkább, aztán anyuka felkapta, átment vele a zebrán, ahol egy babakocsi és a mellette álló másik, nagyobbacska kislány várakozott. A nő berakta a gyereket a babakocsiba, bekötötte, közben a gyerek rúgkapált, aztán anyuka kiszedett a gyerek alól valami plüssállatot, odanyomta a gyerek kezébe, és idegesen elindultak. Mindeközben én azon gondolkoztam, vajon mi volt nagyobb trauma a gyereknek: az, hogy üldözi az anyja (aki képtelen gyorsabban futni mint egy 2 éves kisgyerek), vagy az a magas néger bácsi, aki megállította, és hagyta, hogy anyuka utolérje. Szegény gyermek.


***

Mi Herceggel rengeteg szóval becézzük egymást. A párok már csak ilyenek. De mi azt hiszem, egy kicsit másak vagyunk ebben (is). Szerintem többnyire csak a nyuszi, nyuszkó, a lányra; és mackó, a fiúra vannak használatban. Nálunk pedig...
Na jó, ez már túlságosan is magánügy, nem fogom leírni az egész világnak. Mindenesetre, amikor Herceg valamelyik reggel azt találta nekem mondani, hogy én "kígyót békát mondok rá", akkor azt tényleg szó szeint kell érteni. Aznap reggel pizsamás alpaka is volt, de tudjuk, hogy stresszhelyzetben nehéz döntéseket hozni.

***

Az internet tele van azzal, hogy a leggings nem nadrág, és hogy milyen sok ember veszi fel, akinek nem kéne. Ezzel teljesen egyet értek, azt nem értem, miért nincs tele az internet olyan háborgásokkal, mely szerint a 60 év feletti nők számára be kéne tiltani a sminkelést. Olyan retteneteket lehet látni, hogy tényleg, ráncos mint a földikutya, esik le a szemhéja, foga jó, ha mű van neki, de élénkrózsaszínre festi a száját és zöldre vagy kékre a szemhéját, mintha ettől szebb lenne. Pedig csak ijesztőbb, sokkal ijesztőbb. Brr. Meg mondjuk lennének még egyéb esztétikai javaslataim.

***

A legutóbbi piaclátogatásomkor egyetlen árusnál vettem meg mindent, amit szerettem volna. Miután távoztam, egyrészt tökre örültem, hogy milyen keveset fizettem milyen sok dologért, másrészt teljesen rosszul éreztem magam, hogy ennél a nőnél vásároltam. Ennek az volt az oka, hogy az eladónő rettenetesen mufurc volt, annyira, hogy szinte bocsánatot akartam kérni tőle, amiért tőle vásárolok, és amiért nála akarom otthagyni a pénzem.
Az őszibarack legelöl volt kitéve, ahonnan nekem kellett volna szedni, amit nem tudtam megtenni előre, mivel a kirakott szatyrokat eltakarja az éppen vásárló ember. Mikor mondtam a nőnek, hogy a barackból is kérnék, és nyúltam a szatyorért, ami ekkorra már elérhető volt számomra, felmordult, hogy "lehetett volna hamarabb is..." Majd, mint aki az egész világnak tudtára akarja adni, hogy ő más hibájából nem tud dolgozni, kitárta a karját, sóhajtott, és dühösen a mögöttem állók felé szólt: "Akkor most várunk, boccssi." Kb. 15 másodpercet töltöttem el azzal, hogy másfél kiló barackkal megpakoljam a zacskót, de ő 5 másodperc után úgy döntött, hogy ő nem bírja ezt a feszültséget, inkább kiszolgálja a mögöttem álló vásárlót. Ez remek ötlet volt, innentől ugyanis, miután már készen voltam a pakolással, még kb. 1 teljes percet kellett várakoznom, hogy méltóztasson lemérni a barackot. Közben ugye ketten álltunk ott, ahol normálisan csak egy ember fér el, és miközben én fizettem, a mellettem álló újra várakozásra kényszerült. Aztán közben érkezett egy nő, aki tojástartókat hozott vissza, és tök kedvesen, mosolyogva szólt az eladónőnek, az meg minden visszamosolygás nélkül, dühösen válaszolt neki.
Konkrétan azt éreztem, hogy én, a vásárló, létemmel és vásárlásommal akadályozom őt a munkájában, és csak fölösleges terhet jelentek a számára. Lehet, hogy jó áron adott mindent, de többet nem fogok nála vásárolni, az biztos.

Szülinapos

Volt szülinapom, ami azzal kezdődött, hogy előző este voltunk itt sokan, ilyen kellemes lazulós beszélgetős estét tartottunk, és kaptam könyveket. Aztán másnap reggel Herceg köszöntött először, és megkaptam az ajándékot, ami már vagy 2 hónapja ott lapult az egyik szekrényben. Három doboz társasjáték volt benne! A kétszemélyes Catan, 2 kiegészítővel, mind angolul. A magyar alapjáték már megvolt nekünk, de a kiegészítők csak angolul léteznek, és az angol alapjáték már egy felújított verzió, apró szabályváltozásokkal. Ráadásul máshogy vannak rajzolva a kártyák, ezért most így egyben nagyon szép pakkot alkotnak.
Munka után elmentünk pizzázni, aztán hazamentünk és ki is próbáltuk a társast.
Kaptam sok köszöntést is még, aminek nagyon örültem.
Most éppen hullócsillagokat kellene nézni, de összefelhősödött az ég. Praktikus lenne kifeküdni az erkélyre, mert így állva-felnézve szörnyen fáj a nyakam.

Unatkozom-mém

1. Have you ever had a pen pal?
Volt egy debreceni lány, akivel összebarátkoztam egy nyaralás során, később váltottunk pár levelet, de pen palnak túlzás lenne nevezni.

2. What’s your favorite breed of dog?
Az utóbbi napokban rengeteg képet láttam husky-król, úgyhogy most mindenképpen huskyt szeretnék. Vagy dalmatát, ők olyan szépek.

3. Can money buy happiness?
Csooookiiii.

4. Do you listen to music when you’re down?
Ezt a kérdést most nem tudom hová tenni.

5.What is one thing you spend way too much money on?
Bérletre. Már alig várom, hogy legyen diákigazolványom megint.

6.Can you honestly say you’re okay right now?
Unatkozom, és csuklom. Nem.

7.What was the last thing you spent money on?
Csütörtökön voltam boltban utoljára, ehető dolgokra költöttem a pénzem.

8.Is your current hair color mostly your natural hair color?
Evör, 100% natural, original, authentic, genuine.

9.Who have you texted in the last 24 hours?
Éppen ma kezdtük el a 10 éves áltisk. osztályalálkozót szervezni, úgyhogy ma vagy 12 emberrel váltottam üzenetet.

10.Were you in a good mood last night?
Herceg koncerten volt, nem szeretek egyedül lenni, de elvoltam.

11.Do you have a reason to smile right now?
Ásítás közben?

12. How often do you hold back what you want to say?
Nem gyakran. Ezt néha megszívom, de inkább kint, mint bent.

13. Do you think that in the end, everything will fall into place?
Bízom benne.

14.Are you currently looking forward to anything?
Holnap szülinapi asamény lesz itt nálunk, kedden szülinapom lesz, szombaton szülinapi zsúr lesz otthon, és vasárnap szülinapi programok lesznek családlag. Az egész hetet várom!

15.Do you have any TV shows on DVD?
Nope.

Hírek

Sokszor írnék dolgokat, csak mégse írom meg, nem tudom miért. Például szerettem volna egy önálló posztot adni annak a helyzetnek, hogy felvettek phd-ra. De nem fog önálló posztot kapni, mert közben növekedésnek indult egy paradicsom, feléledt az uborka és sorra hoz új leveleket és virágokat, ráadásul mióta nem írtam, elolvastam 4 könyvet, megnéztünk 3 filmet, kiraktam a nászajándékba kapott Föld térkép puzzle-t, és még a veszprémi kiruccanásról sem írtam semmit, pedig az sokat érdemelt volna. Ráadásul a szülinapomig bezárólag 12 napon át Hercegtől minden nap kapok egy játékot. Amúgy felvettek phd-ra, most leginkább ez a hír.

Egyperces

Kivirágzott a paradicsom.
Megírom.

Helyzetjelentés

Hétvégén voltunk Miskolcon, ahol voltunk egy koncerten, amit észre se vettem, előtte viszont bowlingoztunk a lányokkal, ami már nagyon rég volt utoljára. Hazafelé jövet a vonat 1 óra késéssel érkezett Miskolcra, így aztán a revezett fél9 helyett 10 órára értünk Pestre, de hát ezen ki akad fenn manapság.

Növények. A paradicsomot és az uborkát néhány hete kivittük az erkélyre, a korlát mellé, hogy annak támaszkodjanak. A sok uborkából most úgy néz ki, 3 maradt életben, ebből kettő egészen megtáltosodott, és nagyon szeretheti a paradicsomot, mert nagyon cukin öleli a kacsaival. Remélem a paradicsom nem neheztel rá, amiért ilyen ragaszkodó típus. Az ubi amúgy már 5 virágot hozott eddig. A paradicsomról leszedtem a sárguló leveleket, de figyeltem arra, hogy csak olyan hajtást szedjek le, amin semmi nyoma annak, hogy virágot hozna. Úgy tűnik, ez, és a sok víz, amit mostanában kap, tetszik neki, mert egyre több kis virágkezdeményt találok rajta. Remélem ki is nyílnak.... A kardvirágaim viszont nem akarnak virágos hajtást hozni, de későn lettek elültetve a hagymák, úgyhogy talán majd augusztusban. A bazsalikom egyelőre nem nőtt magasabbra kb. 8-10 centinél, de szépen dúsan borítja a kaspóját.

Laptop. Úgy döntöttem, hogy elviszem kitisztíttatni a laptopomat, mert mostanában már a 9gag megnyitásától is felzúgott, játszani már alig mertem rajta, annyira forrósodott, és a videokártya sem bírta jól, a grafikai beállításokat több játékban is vissza kellett vennem, hogy ne akadozzon nagyon. Tegnap bevittem, ma vissza is kaptam, és le vagyok nyűgözve. Az egy dolog, hogy belülről tisztább lett, azt úgyse látom, de hogy kívülről milyen szép lett! A billentyűzet alatti részt is minden bizonnyal kipucolták, bele se merek gondolni, mennyi dzsuva lehetett alatta, bevallom nőiesen, nem igazán vigyáztam rá. És a jobbklikk sem ragad! Észrevettem viszont, hogy a cémeghajtóm lényegében megtelt, ezért első dolgom volt azt is kitakarítani. Most olyan kis csendes, és a sok felszabaduló helytől még kicsit gyorsabb is lett.

Munkaügyben annyi újság van, hogy olyan feladatokhoz értem, aminél úgy döntöttem, praktikusabb lesz Perl helyett R-t használnom. Meglepően gyorsan tanulom, régen nagyon szerettem, végül is ez volt az első programnyelv, amit megismertem, és az teljesen pozitív élmény volt, most is az. Nagyon jól esik az agyamnak ez az új gondolkodás, mert az R teljesen máshogy vélekedik a dolgokról, mint a Perl. Ez ugyanakkor nehéz is, mert sok dologról, amit a perlben nap mint nap használtam, nem tudom, hogy R-ben hogy kell megírni. Mostanra viszont már eljutottam oda, hogy tudom, minek hol kell utánanézni, csomó baromi hasznos package létezik, és teljesen sikerélményem van attól, hogy önállóan oldok meg egy feladatot, és nem csak odatolják elém a megoldást.
A python is tetszett egyébként, az is nagyon kézre esik, abban még nagyon kezdő vagyok, de az elmúlt hetekben pl. programoztam vele guess-the-number játékot, stopperórát, és pongot is. Kell a kikapcsolódás is, na.

Szülihónap. Szóval eddig szülinapjaim voltak, a múlt évben szülihetem volt, de most már szülihónapom van, ráadásul szüliháromhónapom. Vagy 3 hete már kaptam Hercegtől egy könyvet a futáshoz, van benne edzésterv 5 és 10 km-re, és maratonra is, mondjuk ha nem lenne ilyen bitang pusztulatosan meleg, talán még használnám is. A hétvégén kaptam Anyától szintén szülinapi ajándékként egy digitális konyhai mérleget, aminek nagyon nagyon örülök, mert már nagyon régóta vágytam rá. Aztán megtudtam, hogy Herceg Anyukájától kapok jegyet a szeptemberi ParovStelar koncertre. Szóval már van 3 ajándékom, pedig még 3 hét van a szüliapomig. Ennyire jó dolgom van.

Csúcsszuper hétvége

Aaaaanyira ultrakirály csúcsszuper hétvégénk volt!!!

Pénteken munka után elmentünk az Alleeba, ahol sikerült találnom két tök jó felsőt és egy szoknyát. (A keresést tovább kell folytatni, ugyanis a köv. szombati esküvőre is kéne valami gönc.) Ezután megnéztük 3D-ben az Agymanókat, ami egy zseniális "mese", mindenkinek ajánlom. Ez a 6-os karikás, rettenetes című mese valójában nem gyerekeknek szól, legalább is nem tudom, hogy ebből egy gyerek mit lát és mit él át, de nekem, egy fiatal, a gyerekkorába kapaszkodni próbáló, de már gyerekvállalás előtt álló felnőttnek óriási élmény volt. És talán a gyerekükkel moziban ülő szülőknek még mélyebb jelentéssel bírt. Nagyon jó poénok vannak benne, néha teljesen magamra ismertem egy-egy karakterben, vagy jelenetben, máskor pedig a sírás kerülgetett, pedig olyan kis egyszerű és természetes dologról volt szó. Menjetek és nézzétek meg, megéri.

Szombat délelőtt lényegében nem történt semmi, délután viszont felmentünk a Normafához, Herceg munkatársaival bográcsozni. A hőség miatt tűzgyújtási tilalom is volt, ezért a pörköltöt valamelyiküknél otthon főzték meg és már készen hozták fel. Játszottunk is, vittünk dixitet és jungle speedet, előbbit meglepő módon nem Herceg nyerte meg, utóbbit pedig egyáltalán nem meglepő módon én. És egy francia srác; először én lettem az első és ő a második, utána fordítva.

A hegy után hazaszaladtunk, onnan pedig Lindsey Stirling koncertre mentünk. Lett póóólóóóóm, és úúú és annynira jó volt a koncert, hogy nagyon, ésés az volt a legeslegkirályabb, amikor a legvégén, visszataps után az Operaház fantomjának feldolgozását játszotta el. A múltkor a Depresszió koncerten is a ráadásban a két legrégibb-kedvenc számomat játszották el, és most is Linsey pont ezt, ami a legkedvencebb színdarabom és jaj annyira jó volt. Arról nem is beszélve, hogy nagyon nagyon jó helyünk volt, viszonylag hátul ültünk, emeleti részen, első sorban, ahol senki nem ült közvetlenül előttünk, és így mindent láttunk, a hatalmas színpadfestést is, egy igaz show volt, teljesen wow.

A másik kedvencem ez a dal volt a koncerten, ahol egyébként Lindsey-n kívül volt egy billentyűs, egy dobos, és négy táncoslány.

De a hétvége itt még nem ért véget, mert vasárnap Hobbit-maratont tartottunk. Én egyik részt sem láttam eddig, most pedig megnéztük mind a hármat. Teljesen meglepő módon egyetlen egyszer sem aludtam el közben, csak egyszer... de akkor szóltam időben, és utána onnan folytattuk, így nem maradt ki egy perc sem. Kellemes csalódás volt amúgy, mert tudtam követni a sztorit is, végig megvolt, hogy ki kicsoda, melyik esemény hol zajlik éppen. Mondjuk miután végeztünk, este fél 11 körül, és Herceg megkérdezte, hogy hogy hívták a törpöket a filmben, egyet sem tudtam felsorolni. Pontosabban egyet, Gimlit, aki ebben a filmben nem is szerepelt. Na ennyit az agyam filmmel kapcsolatos memóriájáról...*
Az volt még fura, hogy a film címe A hobbit, ennek ellenére nekem a film sokkal inkább a törpökről szólt. Hangsúlyozom, a könyvet sem olvastam, tehát nem tudom, hogy Tolkien kinek a szemszögéből írta le a sztorit, de a film alapján biztosan nem ezt a címet választottam volna.


 * Erről pedig az jutott eszembe, hogy mikor az Agymanók előtt ültünk a moziban, akkor jöttem rá és meséltem el Hercegnek, hogy engem kicsiként Anya nagyon sokszor vitt moziba, mégis semmilyen mozis emlékem nincs, semmilyen filmemlékem, sem látványra, sem zenére, sem érzelemre. Tényleg, semmilyen. Azt is csak valamikor középiskolás koromban tudtam meg, hogy a filmeknek van zenéje. Sose vettem észre korábban. Vak, süket, emlék nélküli. Én és a filmek.

Koncert, Bútor, Miskolc, PHD

Az esküvő óta folyamatosan azt ünneplő események történnek. Voltunk ugye májusban hosszúhétvégén Szegeden, mininászút jelleggel, aztán elmentünk Olaszországba egy hétre, ez volt a valódi nászututunk. Aztán hogy az ünneplés teljes legyen, két hete Depresszió koncerten is voltunk.

A Barba Negra Trackben volt, ahol kényelmesen elfér a nép, lehet jó helyet találni. Először viszonylag elöl álltunk. Mielőtt a koncert elkezdődött volna, nézegettük az embereket, és találtunk egy annyira aranyos testvérkupacot! Hárman voltak, egy 20 és egy 15 év körülinek kinéző fiú, és egy pici, alig 6 évesnek kinéző szőke kislány. Annyira cuki volt, farmer, fekete bőrzseki, és a két fiú olyan szeretettel nézett rá, olyan biztonságban éreztem azt a lánykát mellettük. Ekkor gondoltam először arra, hogy milyen praktikus, ha fiú születik előbb, és a lány a kisebb, mert akkor majd bátyóval el lehet engedni metálkoncertre. Yey!

A másik, kevésbé érdekes és kevésbé cuki emberpár az a shrek és emberfiona volt, akik a koncert kezdetekor megálltak mellettem, aztán ahogy a közönség mozog és rendeződik, nemsokára már pont előttem voltak. A srác legalább 190 cm volt, a lány pedig talán alacsonyabb nálam, Állandóan smártak, a srác ahogy lehajolt, sziklatömbként borította be a lányt.

Volt még egy csávó, aki szintén egy lánnyal volt párban, a lány próbált a színpadra nézni, de a srác oldalt állt a látványosságnak, és telitorokból hatalmas artikulációval beszélte a lánynak a dalszövegeket.

A koncert amúgy nagyon jó volt, rengeteget ugráltam, és a végén ráadásként eljátszottak 3 számot, amiből kettő az a két dal volt, amit először ismertem és szerettem meg tőlük vagy 10 évvel ezelőtt.

Hogy továbbfűzzük az esküvős sztorit, kaptunk ugye nászajándékokat. Kaptunk 3 féle társast, amiket többekkel több alkalommal kipróbáltunk már. Kaptunk(tam) egy puzzle-t, ami eddig arra várt, hogy képkeretet találjunk neki, ezt pedig a múlthéten megoldottuk. Nem tökéletes a megoldás, még kell egy kis kiegészítés, de utána jöhet a kirakás. Voltak további terveink a lakás kicsinosítására, ezért körbenéztünk az IKEA honlapján, majd felvásároltuk.

Így lett az erkélyen egy kisasztal, 4 székkel, és így lett a belső térben 6 új bútordarab. Az egyik szekrényből hobbisarok lett, tetején a reeeengeteg társasjátékunkkal. A nagyszekrény a hálószobába került, ahol jól elbújik az ajtó mögött, és elférnek rajta a ruháink. Meglepően kicsi a ruhatáram egyébként. De tényleg, nem ilyen lány módon kicsi, hogy roskadozik a polc, de nekem nincs egy rongyom se, hanem tényleg kicsi. Lett még 3 éjjeliszekrény, amiből kettőt tényleg erre a funkcióra vettünk. És lett egy saját asztalom, mert eddig nem volt. Szóval teljesen átpakoltuk a lakást, már teljesen vendégfogadásra alkalmas állapotban van, de még mindig nincs minden a végleges helyén. Végül is, csak 3 hónapja lakunk itt, hova siessünk az ilyenekkel...

Miskolc. Voltunk otthon a hétvégén. Voltunk GodDam koncerten, ami királyság volt, és hősök, a rokkantsági állapototkat figyelembe véve. De tényleg, milyen már, hogy ketten is mankóval vánszorognak fel a színpadra, a többieknek is bajuk van, aztán másfél órán át tolják a metált. Egyébként folklór műsornak is elment, mert elég sok volt a köcsög. Volt egy csávó, aki egy 5 méter átmérőjű körben teljesen kiszámíthatatlanul mozgott, ráadásul volt a hátán egy jó hosszú szíjra engedett hátizsák, ami teljesen külön életet élt. A csávó azt hitte, hogy nagy tőmegben van, és dőlhet, amerre akar, mert bizonyára minden oldalról meglökik majd. De nem. A nép ugyanis nem szeretett volna annyira pogózni, mint ő. Először ott elöl mindenki benne volt a buliban, nagy pogó volt, aztán a többiek lecsendesedtek, csak ő nem. Egyszer annyira megijedtem, mert a színpad bal oldalánál volt, mikor elkezdett hátrafelé közlekedni (biztos gondolta, hogy majd onnan is visszalökik), csakhogy elérte a színpad szélét, ahol hanyatt esett, és én azt hittem, hogy ráesik a pedálokra és magávalborítja a mikrofonállványt is, de szerencsére a monitorláda megfogta, és onnan visszamászott. Szóval ilyenek voltak, de dolgok zenerésze jó volt.

Tegnap volt a phd felvételi. Ez nálunk úgy ment, hogy 1 hónappal ezelőtt hosszan kígyózó sorokat kiállva adtuk le a jelentkezési pakkot a doktori TO-n, aztán múlthéten jött egy tanszéki email, hogy kedden felvételi, ki mikorra van beosztva. Heten voltunk összesen, negyed óránként volt a beosztás, délelőtt lement az egész. A bizottságban négyen voltak: a tanszékvezető, két helyi tanár, és még egy férfi a szomszéd MTA enzimológiájáról. Utóbbit eddig nem ismertem, most tudtam meg, hogy egy barátomnak ő a témavezetője. Beléptem a terembe, és ijedtemben egy halk jónapottal köszöntem, ugyanis az egyik tanárral tegezőviszonyban vagyok, de aztán konstatáltam, hogy viszont a tanszékvezetőt nyilván nem fogom letegezni, a bal oldali bácsit nem is ismertem még, úgyhogy az asztalhoz közelebb érve mégegyszer jónapottal köszöntem, ezúttal hangosabban, biztos ami biztos. Elmondtam, mit csináltam msc szakdolgozat címén, meg kicsit kellett beszélni arról, hogy mit fogok, de valahogy elvesztem a jelen részletében, és nem is volt alkalmam átfogóbban beszélni a témáról. Nem tudom mikor lesz eredmény, nem vagyok benne biztos, hogy felvesznek, de mivel csak 7-en vagyunk, ezért lehet reménykedni, bár abban sem vagyok biztos, hogy ez kell nekem, úgyhogy inkább a sorsra bízom magam.

Bajor

Lassan 1 éve, hogy Bajor Imre meghalt, mégis csak ma találkoztam először a hiányával.
Rádiókabaré, "Lujzaváááááros!", Vida Péter. Ez ma egy szomorú kabaré volt.

HSB

Nem is gondolná az ember, hogy ha már több mint két hónapja él a házasságban felvett új nevével, már kialakult az új aláírása, és bár a bemutatkozás még nem megy, de az űrlapokon nem rontja el a nevét, akkor a felismerés, miszerint egészen másik helyre került a névsorban, teljesen elveszetté teszi. Egyébként a monogramom is megváltozott, erre kb egy hete jöttem rá, most írtam le először. Én így lépésről lépésre veszem észre a dolgokat.

Just married

június 14. vasárnap

hajnali 2 óra 47 perc
- Jóreggelt, hölgyeim és urarim, köszöntjük önöket Magyarországon, ahogy ígértük, most Nagykanizsa mellett megállunk egy 20 perces pihenőre.

hajnali 4 óra körül
Előttünk kel fel a Nap.
Mintha álomból ébrednék, pedig nem is aludtam. Kinyitom a szemem, már Magyarországon vagyunk.

június 12. péntek

hajnali 4 óra 20 perc: ébresztő; 5 óra 20 perc: indulás, az úticél Nápolyon át Capri szigete.
reggel 7 óra 20: érkezés a kikötőbe, buszról le, kompra fel. Csodálatos a tenger és én nem vagyok tengeribeteg. Amint Nápoly eltűnik mögöttünk a láthatáron, előttünk feltűnik Capri, a hegysziget.




Caprin négy városka* található, Marina Grandéba érkezünk, innen sikló visz fel Capri városába.

Capri a luxus kisvárosa, fényűző paloták, szállodák és üzletek: egy-egy ruha, cipő vagy táska ára egy félévi fizetésemmel egyenlő. Mindent a szemnek. Még körbesétáljuk az aprócska, de annál szebb Augustus parkot, csodálatos kilátással a tengerre.

 

Zsúfolásig telt mikrobusz visz fel a szűk hegyi szerpentineken Anacapri városába. Az út egyik oldala hegymeredek, a másik tengerhez futó szakadék. Engem lenyűgöz a látvány, más inkább elfordítja a fejét, megijeszti a mélység, és a busz is siet. Pár perc alatt megérkezünk Anacapriba, a turisták városába. Nem sokat láthatunk belőle, de egy kis kilátóponton felismerjük a távolban Nápoly hegyeit, a Vezúvot és a Sorrentói félszigetet. Kapunk ebédet is: Hercegnek tintahal, nekem ravioli. Rövid szabadprogram, a libegőt most nem próbáljuk ki. Biztosan gyönyörű, de egyszemélyes, lábtartó nélküli nyitott székekben lehet csak feljutni, és nekem ez nem tetszik. Inkább sétálunk egy kicsit, így sem jut rá sok idő.

délután 3 óra 30: újra kompra szállunk, szinte végigalusszuk az utat, 4-kor érkezünk vissza Nápolyba. Busszal bemegyünk kicsit a városba, két helyen szállunk ki egy-egy kis sétát tenni. A nevezetesebb épületek mind fel vannak állványozva, nem sokat látunk belülük.

Rengeteg az ember, hatalmas a forgalom, zsúfolt minden, szörnyű hely. Végre visszaülünk a buszba, ott egy kicsit jobb. Hatalmas város, rengeteg a szemét, a rendezetlenség, mindenütt csúnya lakóépületek, nem, semmi szépséget nem találok benne.

június 10. szerda

hajnali 5 óra: ébresztő; 6 óra: indulás a Vezúvhoz, Pompeibe és a Sorrentói felszigetre.
reggel 8 óra 30 perc: már megérkeztünk a Vezúvra, a kráterhez csak gyalog lehet felmenni, oda jegyet kell váltani, de csak 9-kor nyit a pénztár (valójában negyed 10-kor). Végre bejutunk, és elindulunk fölfelé. Vörös a föld, kisebb-nagyobb kavicsok borítják az utat, nehéz haladni, ha az emberen nem túrabakancs van. Szerencsénk van a korai érkezéssel, bár árnyék csak "checkpointokon" van, még nem tűz a nap nagyon erősen. Ahogy egyre feljebb érünk, úgy tárul ki a tér és a lábaink előtt hever Nápoly és a tenger. Innen messziről egészen szép.

Megpillantjuk a krátert. Enyhe kénes szagot érezni, és a sziklák között kigőzölgést is látunk. Haladunk tovább az úton, egyenesen bele egy hatalmas, gomolygó, fekete felhőbe. Megsimogatjuk a felhőt, a hegy külső oldaláról áramlik a kráter felé, és minket jóleső hűvössel fogad. Talán nem is jártam még vulkánnál, de valami ilyesmire számítottam, csak az lep meg, hogy a talajt nagyobb szemcséjű kavicsok, kövek borítják, és nincs por. Kissé holdbéli táj, de még ezen a termőtalaj nélküli kopárságon is zöldellenek kis növénycsomók. Megérte följönni.



déli 12 óra: elindul a pompeji körbevezetés. Az idegenvezetőnk egy Nápolyban élő magyar vízilabdázónő, bokáján a pekingi olimpia tetoválása. Nagyon szimpatikus nő, maximálisan felkészült, minden kérdésre hosszú, kimerítő választ ad, látszik, hogy imád ezen a vidéken élni. Csuda hely ez a Pompeji, de engem inkább az nyűgöz le, hogy ezekből a romokból mennyi mindent meg tudnak állapítani a régészek és a történészek. Egy látszólag semmiről sem árulkdó helyiségről is tudják, hogy mire használták, milyen szerepet töltött be a lakók életében, milyen szokások voltak akkoriban, kik laktak itt, stb. Restaurálás és egy ideiglenes kiállítás miatt az egyébként megtekinthető holttessteket most elrejtették előlünk, csak hármat látunk: egy kutyát, egy 2 éves gyermeket és egy kisfiút. Kicsit hátborzongatóbb élményre számítottam, de nem volt idő csodálkozni rajtuk.

Hagyományos nápolyi recept alapján készült, kemencében sült margherita pizzát ebédelünk, aztán teszünk egy kis sétát Sorrentóban, és hazabuszozunk.

A háttérben a Vezúv uralja a tájat

június 8. hétfő

hajnali 5 óra: ébresztő; 6 óra: indulás egy egész napos római felfedezőútra.
A busz nem mehet be a belvárosba, Laurentinától metróval utazunk. Fel sem tudom idézni, mennyi mindent láttunk, persze vagy két templomot leszámítva mindent csak kívülről: a Colosseumot, a Szent Péter bazilikát és az előtte lévő hatalmas teret, a Pantheont, a II Victor Emmanuel emlékművet, két nagy egyiptomi obeliszket, a Trevi kutat**, a spanyol lépcsőt, stb.

Róma tele van túristákkal. Budapesten el lehet menni úgy a Várba vagy a Bazilikához, hogy az ember elfér, nincs hatalmas tömeg. Ez itt nem így van, mindenhol más túristákba, a túristáknak idegenvezetést kínáló emberekbe, kalapokat és szelfibotokat traktáló bevándolrókba ütközünk. Zavar ez a sok ember, nem lehet látni tőlük semmit, nem hagyják élményt szerezni az embert.

június 6. szombat

déli 12 óra: a busz begördül az apartmantelepre, megérkeztünk Sperlongába. Elfoglaljuk a saját konyhás, fürdőszobás, erkélyes stúdió apartmanunkat, és innentől miénk a nap, a holnap és minden második nap.
Jókor jöttünk. Még nem kezdődött el az igazi szezon, még nincs tömeg, kellemes kisvárosi hangulat fogad. Sperlonga órvárosa a tengerbe nyúló magaslatra épült, csupa sikátor, minden utca egy-egy lépcsősor is egyben. Az óváros magaslata egy kis és egy nagy öbölre osztja a tengerpartot. A kis öböl tisztább, szebb a víz, puhább a homok, mi ezt választjuk a fürdőzéshez. A régi utcácskákon butikok, éttermek, kávézók, fagyizók várják a kalandozókat. A fehér falak között gyönyörű lila és piros virágok díszítik a várost, a parton hatalmas kaktuszok nőnek. És hogy milyen barbárak az emberek, itt nem a falakra írják, hanem a kaktuszokba karcolják bele nevüket az ide látogatók...
Az újvárosi rész is nagyon barátságos, szépen rendezettek az utcák, tisztaság és nyugalom van. Jó lesz itt nekünk.

június 5. péntek

délután 5 óra 30 perc: végre felbukkan a buszunk a Hősök tere melletti nagy buszparkolóban. Bepakolunk, megtaláljuk a helyünket, aztán lassan a nagyvárosi forgalomban kiaraszolunk Budapestről. Székesfehérváron még felveszünk egy családot, és elindulunk a kb. 1500 km-es útra Róma alá, Nápoly fölé, Sperlongába.

este 10 óra körül: hosszúra nyúlik a naplemente, lassan sötétedik, mintha nem is akarna lemenni a Nap. Most még Magyarországon vagyunk, becsukom a szemem.

Indulunk.



* Capri, Anacapri, Marina Grande, Marina Piccolo
** óriási csalódás: néhány éve Anyával voltunk itt, ez volt a kedvenc helyem, most viszont alig látszott belőle valami az állványzatoktól: éppen felújítják.

Megintmém

Végre megkaptuk az esküvői képeinket, megpróbáltam újraéleszteni egy szakdolgozatot, és pénteken indulunk nászútra. Kitöltök még egy mémet.

Do you need to write down things to remember them?
Mint azt a mellékelt blog is mutatja...

Egyébként fontosabb dolgokat meg tudok jegyezni, de amikor esküvőszervezés vagy hasonló mindentelkellintézni-napok vannak, akkor a napárba írok ait csak lehet.

Do you keep a diary/journal?
Régen naplót írtam, az nagyon személyes volt, de aztán lecserélődött a blogra. Van néhány naplóbejegyzésem is, mióta a blogom megvan, de csak nagyon érzékeny időszakokban írok bele.

Are you scared of thunderstorms?
Igen, de pozitív értelemben, nagyon szeretem őket.

 

Do you have any unusual fears or phobias?
Én gyakorlatilag mindentől félek.

Whats your favourite Disney movie?
A Pocahontas és a Mulan.

Have you ever painted a house?

Csak a koliszobánk falát.

Whats the tallest tree you've ever climbed?
Őszintén, azt sem tudom másztam-e valaha fára :(

Do you always wear identical socks?
Igyekszem, bár néha a kopások és lyukadások miatt nem egyformák.

Do you live by any motto or philosophy?
Nekem elveim vannak.

Do you lick the yogurt or dessert lid?
Persze, de csak a belső oldalát.

Do you lick the spoon clean after making something sweet?
Persze, mindkét oldalát.

Have you ever played the bongos?
Nem.

Have you ever handled a snake?

Siklót simogattam csak.

Have you ever assembled furniture by yourself?
Az IKEA korszakában... nem, egyedül nem.

When did you last go to the beach?
Ha beach alatt városi strandot értünk, akkor vagy 3 éve voltam a Barlangfürdőben. Ha tengerparti beach a kérdés, akkor kb. 5 éve Spanyolországban, de erre kérdésre szombaton már minden bizonnyal máshogy válaszolok majd.

When if ever did you last go to London?
Egyszer, azt hiszem 2006-ban jártam Londonban, de nem sok mindent láttam belőle.

What do you do to cool down when its hot?
Citromos jeges víz.

What's the most unusual thing you've ever eaten?
Szerintem még sosem ettem unusual dolgokat... Még a halat sem merem megenni.

Do you have a favorite mug?
A kedvencem az a csíkos bögre, amit akkor vettem, amikor kolis lettem. Egyébként abszolút funkció kérdése a dolog: tejet a piros, fehérpöttyös bögréből szeretek inni (ebből kettő is van), teát pedig a nagy fehér bögrémből.

Do you know any self-defense or martial arts?
Hallomásból.

Who's your favourite movie action hero?
Hehe, ha egyet is fel tudnék sorolni már előbbre lennék.

Have you ever ridden a motorcycle?
Ja, kb. két évesen, csak úgy suhantam vele a főutcán!

Do you collect anything?
Jelenleg a kilókat, de már nem nagyon férek el tőlük.

Is there anything you wished would come back into fashion?
Autósrágó. Wut?

Do you stick to conventional fashions or like to try and be original?
Nem vagyok én kirívó egyéniség.

Have you ever given someone a handmade present?

Milyen kérdés ez, mindenki adott már saját kezüleg készített ajándékot, ha máskor nem, hát anyák napjára az oviban... pff. Amúgy jobban szeretek olyan ajándékot adni, amit én készítettem, de ehhez gyakran nem vagyok elég kreatív. De a lányokkal többször készítettünk már ilyen ajándékokat, pl. Tücsinek varrtunk párnát, és kapott albumot az esküvőjére, Vicus is kapott már handmade fotóalbumot, és természetesen én is kaptam tőlük. Egyébként a legtöbb alkalomra igyekszem sütni valami finomat, az mindig tuti ajándék.