Bajor

Lassan 1 éve, hogy Bajor Imre meghalt, mégis csak ma találkoztam először a hiányával.
Rádiókabaré, "Lujzaváááááros!", Vida Péter. Ez ma egy szomorú kabaré volt.

HSB

Nem is gondolná az ember, hogy ha már több mint két hónapja él a házasságban felvett új nevével, már kialakult az új aláírása, és bár a bemutatkozás még nem megy, de az űrlapokon nem rontja el a nevét, akkor a felismerés, miszerint egészen másik helyre került a névsorban, teljesen elveszetté teszi. Egyébként a monogramom is megváltozott, erre kb egy hete jöttem rá, most írtam le először. Én így lépésről lépésre veszem észre a dolgokat.

Just married

június 14. vasárnap

hajnali 2 óra 47 perc
- Jóreggelt, hölgyeim és urarim, köszöntjük önöket Magyarországon, ahogy ígértük, most Nagykanizsa mellett megállunk egy 20 perces pihenőre.

hajnali 4 óra körül
Előttünk kel fel a Nap.
Mintha álomból ébrednék, pedig nem is aludtam. Kinyitom a szemem, már Magyarországon vagyunk.

június 12. péntek

hajnali 4 óra 20 perc: ébresztő; 5 óra 20 perc: indulás, az úticél Nápolyon át Capri szigete.
reggel 7 óra 20: érkezés a kikötőbe, buszról le, kompra fel. Csodálatos a tenger és én nem vagyok tengeribeteg. Amint Nápoly eltűnik mögöttünk a láthatáron, előttünk feltűnik Capri, a hegysziget.




Caprin négy városka* található, Marina Grandéba érkezünk, innen sikló visz fel Capri városába.

Capri a luxus kisvárosa, fényűző paloták, szállodák és üzletek: egy-egy ruha, cipő vagy táska ára egy félévi fizetésemmel egyenlő. Mindent a szemnek. Még körbesétáljuk az aprócska, de annál szebb Augustus parkot, csodálatos kilátással a tengerre.

 

Zsúfolásig telt mikrobusz visz fel a szűk hegyi szerpentineken Anacapri városába. Az út egyik oldala hegymeredek, a másik tengerhez futó szakadék. Engem lenyűgöz a látvány, más inkább elfordítja a fejét, megijeszti a mélység, és a busz is siet. Pár perc alatt megérkezünk Anacapriba, a turisták városába. Nem sokat láthatunk belőle, de egy kis kilátóponton felismerjük a távolban Nápoly hegyeit, a Vezúvot és a Sorrentói félszigetet. Kapunk ebédet is: Hercegnek tintahal, nekem ravioli. Rövid szabadprogram, a libegőt most nem próbáljuk ki. Biztosan gyönyörű, de egyszemélyes, lábtartó nélküli nyitott székekben lehet csak feljutni, és nekem ez nem tetszik. Inkább sétálunk egy kicsit, így sem jut rá sok idő.

délután 3 óra 30: újra kompra szállunk, szinte végigalusszuk az utat, 4-kor érkezünk vissza Nápolyba. Busszal bemegyünk kicsit a városba, két helyen szállunk ki egy-egy kis sétát tenni. A nevezetesebb épületek mind fel vannak állványozva, nem sokat látunk belülük.

Rengeteg az ember, hatalmas a forgalom, zsúfolt minden, szörnyű hely. Végre visszaülünk a buszba, ott egy kicsit jobb. Hatalmas város, rengeteg a szemét, a rendezetlenség, mindenütt csúnya lakóépületek, nem, semmi szépséget nem találok benne.

június 10. szerda

hajnali 5 óra: ébresztő; 6 óra: indulás a Vezúvhoz, Pompeibe és a Sorrentói felszigetre.
reggel 8 óra 30 perc: már megérkeztünk a Vezúvra, a kráterhez csak gyalog lehet felmenni, oda jegyet kell váltani, de csak 9-kor nyit a pénztár (valójában negyed 10-kor). Végre bejutunk, és elindulunk fölfelé. Vörös a föld, kisebb-nagyobb kavicsok borítják az utat, nehéz haladni, ha az emberen nem túrabakancs van. Szerencsénk van a korai érkezéssel, bár árnyék csak "checkpointokon" van, még nem tűz a nap nagyon erősen. Ahogy egyre feljebb érünk, úgy tárul ki a tér és a lábaink előtt hever Nápoly és a tenger. Innen messziről egészen szép.

Megpillantjuk a krátert. Enyhe kénes szagot érezni, és a sziklák között kigőzölgést is látunk. Haladunk tovább az úton, egyenesen bele egy hatalmas, gomolygó, fekete felhőbe. Megsimogatjuk a felhőt, a hegy külső oldaláról áramlik a kráter felé, és minket jóleső hűvössel fogad. Talán nem is jártam még vulkánnál, de valami ilyesmire számítottam, csak az lep meg, hogy a talajt nagyobb szemcséjű kavicsok, kövek borítják, és nincs por. Kissé holdbéli táj, de még ezen a termőtalaj nélküli kopárságon is zöldellenek kis növénycsomók. Megérte följönni.



déli 12 óra: elindul a pompeji körbevezetés. Az idegenvezetőnk egy Nápolyban élő magyar vízilabdázónő, bokáján a pekingi olimpia tetoválása. Nagyon szimpatikus nő, maximálisan felkészült, minden kérdésre hosszú, kimerítő választ ad, látszik, hogy imád ezen a vidéken élni. Csuda hely ez a Pompeji, de engem inkább az nyűgöz le, hogy ezekből a romokból mennyi mindent meg tudnak állapítani a régészek és a történészek. Egy látszólag semmiről sem árulkdó helyiségről is tudják, hogy mire használták, milyen szerepet töltött be a lakók életében, milyen szokások voltak akkoriban, kik laktak itt, stb. Restaurálás és egy ideiglenes kiállítás miatt az egyébként megtekinthető holttessteket most elrejtették előlünk, csak hármat látunk: egy kutyát, egy 2 éves gyermeket és egy kisfiút. Kicsit hátborzongatóbb élményre számítottam, de nem volt idő csodálkozni rajtuk.

Hagyományos nápolyi recept alapján készült, kemencében sült margherita pizzát ebédelünk, aztán teszünk egy kis sétát Sorrentóban, és hazabuszozunk.

A háttérben a Vezúv uralja a tájat

június 8. hétfő

hajnali 5 óra: ébresztő; 6 óra: indulás egy egész napos római felfedezőútra.
A busz nem mehet be a belvárosba, Laurentinától metróval utazunk. Fel sem tudom idézni, mennyi mindent láttunk, persze vagy két templomot leszámítva mindent csak kívülről: a Colosseumot, a Szent Péter bazilikát és az előtte lévő hatalmas teret, a Pantheont, a II Victor Emmanuel emlékművet, két nagy egyiptomi obeliszket, a Trevi kutat**, a spanyol lépcsőt, stb.

Róma tele van túristákkal. Budapesten el lehet menni úgy a Várba vagy a Bazilikához, hogy az ember elfér, nincs hatalmas tömeg. Ez itt nem így van, mindenhol más túristákba, a túristáknak idegenvezetést kínáló emberekbe, kalapokat és szelfibotokat traktáló bevándolrókba ütközünk. Zavar ez a sok ember, nem lehet látni tőlük semmit, nem hagyják élményt szerezni az embert.

június 6. szombat

déli 12 óra: a busz begördül az apartmantelepre, megérkeztünk Sperlongába. Elfoglaljuk a saját konyhás, fürdőszobás, erkélyes stúdió apartmanunkat, és innentől miénk a nap, a holnap és minden második nap.
Jókor jöttünk. Még nem kezdődött el az igazi szezon, még nincs tömeg, kellemes kisvárosi hangulat fogad. Sperlonga órvárosa a tengerbe nyúló magaslatra épült, csupa sikátor, minden utca egy-egy lépcsősor is egyben. Az óváros magaslata egy kis és egy nagy öbölre osztja a tengerpartot. A kis öböl tisztább, szebb a víz, puhább a homok, mi ezt választjuk a fürdőzéshez. A régi utcácskákon butikok, éttermek, kávézók, fagyizók várják a kalandozókat. A fehér falak között gyönyörű lila és piros virágok díszítik a várost, a parton hatalmas kaktuszok nőnek. És hogy milyen barbárak az emberek, itt nem a falakra írják, hanem a kaktuszokba karcolják bele nevüket az ide látogatók...
Az újvárosi rész is nagyon barátságos, szépen rendezettek az utcák, tisztaság és nyugalom van. Jó lesz itt nekünk.

június 5. péntek

délután 5 óra 30 perc: végre felbukkan a buszunk a Hősök tere melletti nagy buszparkolóban. Bepakolunk, megtaláljuk a helyünket, aztán lassan a nagyvárosi forgalomban kiaraszolunk Budapestről. Székesfehérváron még felveszünk egy családot, és elindulunk a kb. 1500 km-es útra Róma alá, Nápoly fölé, Sperlongába.

este 10 óra körül: hosszúra nyúlik a naplemente, lassan sötétedik, mintha nem is akarna lemenni a Nap. Most még Magyarországon vagyunk, becsukom a szemem.

Indulunk.



* Capri, Anacapri, Marina Grande, Marina Piccolo
** óriási csalódás: néhány éve Anyával voltunk itt, ez volt a kedvenc helyem, most viszont alig látszott belőle valami az állványzatoktól: éppen felújítják.

Megintmém

Végre megkaptuk az esküvői képeinket, megpróbáltam újraéleszteni egy szakdolgozatot, és pénteken indulunk nászútra. Kitöltök még egy mémet.

Do you need to write down things to remember them?
Mint azt a mellékelt blog is mutatja...

Egyébként fontosabb dolgokat meg tudok jegyezni, de amikor esküvőszervezés vagy hasonló mindentelkellintézni-napok vannak, akkor a napárba írok ait csak lehet.

Do you keep a diary/journal?
Régen naplót írtam, az nagyon személyes volt, de aztán lecserélődött a blogra. Van néhány naplóbejegyzésem is, mióta a blogom megvan, de csak nagyon érzékeny időszakokban írok bele.

Are you scared of thunderstorms?
Igen, de pozitív értelemben, nagyon szeretem őket.

 

Do you have any unusual fears or phobias?
Én gyakorlatilag mindentől félek.

Whats your favourite Disney movie?
A Pocahontas és a Mulan.

Have you ever painted a house?

Csak a koliszobánk falát.

Whats the tallest tree you've ever climbed?
Őszintén, azt sem tudom másztam-e valaha fára :(

Do you always wear identical socks?
Igyekszem, bár néha a kopások és lyukadások miatt nem egyformák.

Do you live by any motto or philosophy?
Nekem elveim vannak.

Do you lick the yogurt or dessert lid?
Persze, de csak a belső oldalát.

Do you lick the spoon clean after making something sweet?
Persze, mindkét oldalát.

Have you ever played the bongos?
Nem.

Have you ever handled a snake?

Siklót simogattam csak.

Have you ever assembled furniture by yourself?
Az IKEA korszakában... nem, egyedül nem.

When did you last go to the beach?
Ha beach alatt városi strandot értünk, akkor vagy 3 éve voltam a Barlangfürdőben. Ha tengerparti beach a kérdés, akkor kb. 5 éve Spanyolországban, de erre kérdésre szombaton már minden bizonnyal máshogy válaszolok majd.

When if ever did you last go to London?
Egyszer, azt hiszem 2006-ban jártam Londonban, de nem sok mindent láttam belőle.

What do you do to cool down when its hot?
Citromos jeges víz.

What's the most unusual thing you've ever eaten?
Szerintem még sosem ettem unusual dolgokat... Még a halat sem merem megenni.

Do you have a favorite mug?
A kedvencem az a csíkos bögre, amit akkor vettem, amikor kolis lettem. Egyébként abszolút funkció kérdése a dolog: tejet a piros, fehérpöttyös bögréből szeretek inni (ebből kettő is van), teát pedig a nagy fehér bögrémből.

Do you know any self-defense or martial arts?
Hallomásból.

Who's your favourite movie action hero?
Hehe, ha egyet is fel tudnék sorolni már előbbre lennék.

Have you ever ridden a motorcycle?
Ja, kb. két évesen, csak úgy suhantam vele a főutcán!

Do you collect anything?
Jelenleg a kilókat, de már nem nagyon férek el tőlük.

Is there anything you wished would come back into fashion?
Autósrágó. Wut?

Do you stick to conventional fashions or like to try and be original?
Nem vagyok én kirívó egyéniség.

Have you ever given someone a handmade present?

Milyen kérdés ez, mindenki adott már saját kezüleg készített ajándékot, ha máskor nem, hát anyák napjára az oviban... pff. Amúgy jobban szeretek olyan ajándékot adni, amit én készítettem, de ehhez gyakran nem vagyok elég kreatív. De a lányokkal többször készítettünk már ilyen ajándékokat, pl. Tücsinek varrtunk párnát, és kapott albumot az esküvőjére, Vicus is kapott már handmade fotóalbumot, és természetesen én is kaptam tőlük. Egyébként a legtöbb alkalomra igyekszem sütni valami finomat, az mindig tuti ajándék.

Növények a széllel szemben

Csodálatos híreim vannak a növényeikről!

Kezdjük ott, hogy a múlt héten volt néhány nagyon szeles nap. Annyira szeles, hogy elvitte a műanyag asztalunkat. Ésszel nem tudom felfogni, hogy történhetett meg, de szerdán Herceg konstatálta, hogy nincs meg az asztal, aztán összefutott a gondnokbácsival, és kiderült, hogy a ház előtt lévő kiskertbe becsapódva találták meg, kitört a lába és már el is szállíttatták.

Szóval ez a szél, ami egy olyan műanyag asztalt lerepített, ami egyébként két oldalán egy nála magasabb kőfallal volt védve, a növényeinkben is kárt tett.
A paradicsomok jó alattvalók módjára térdepeltek és nyúltak előre a földön. Ők ettől a naptól fogva ki vannak karózva és benn vannak a szobában. Hihetetlen ez a növény, hogy mennyire életképtelen nélkülünk. Ha éppen nem a szél dönti meg, akkor a szomjúság, hiába kapnak 1 liter vizet reggelente. Szerencsére mi jó családja vagyunk, és próbáljuk életben tartani, ő pedig ezt azzal próbálja meghálálni, hogy megjelentek rajta az első kis virágkezdemények! Még néhány nap és kinyílnak a virágok. Mivel úgy tűnik, szobanövény marad, majd mi zümmögünk neki kicsit és megpróbálunk paradicsomokat gyártani neki. Attól félek, hogy mivel ilyen kis bágyadt ez a növényke, ha hoz majd nagy gömböket (vagy egyébként a fene tudja, hogy ez milyen fajta), attól még inkább össze fog majd csuklani.

Uborkák! Velük az van, hogy ők erősebbek és jóval kisebbek a paradicsomoknál, ezért őket kevésbé tépázta meg a szél, viszont az egyik megtört a tövénél. Ennek ellenére úgy tűnik, megmarad. Jelenleg a 9 magból 7 növényke fejlődik, ebből egynek van a levelén valamilyen születési rendellenesség, és el is maradt a fejlődésben, de azért próbálkozik ő is. Mindenkinek kibújt már az első vlaódi levele. Háromszögletű, cakkos szélű leveleket hoznak. Lassan ideje lesz szereznünk valami rácsot, ami mentén el tudnak indulni fölfelé. Állítólag. Most egyébként ők is benn vannak a szobában, de majd ha kapnak támaszt maguk mellé, kirakom őket az erkélyre.

Nőnek a bazsalikomok is, már ők is megmutatták az új leveleiket, de még elég kicsik.

És végül, de legkevésbé sem utolsó sorban a kardvirágaim. 11 hagymából 10 bújt ki eddig. Már egészen nagyok is vannak közöttük. Nagyon érdekesek, mintha kis lándzsák lennének, úgy bújnak elő, és vörösbarna színűek, aztán ahogy növekednek, egy zöld lándzsa indul előre.

Ilyenek vannak.

First world fat problem

Mém

Annak örömére, hogy
- beadtam a doktori jelentkezésemet;
- új nevemmel csináltattam új TAJ-kártyát és EUeü kártyát;
- csak úgy nőnek a kardvirágok, az uborkák és a bazslikomok;
- itt a hétvége;

kitöltök egy mémet inkább.

1. What was the last clothing item that you bought?

Két rövidnadrág: futáshoz és otthoninak.

 2. If you could stay one age forever, what age would you choose? 

21.

3. When you say “lol”, are you really laughing?

Én nem mondok ilyet.

4. What is the most interesting thing you’ve done this week?

Hétfőn az aggteleki cseppkőbarlangban voltam.

5. If you started a business, what would it be?

Cukrászdát nyitnék.

6. Do your friends/family/coworkers know about your blog? 

Senki elől nem titkolom, de nem is reklámozom, őszintén szólva kb. 6 emberről tudom/gondolom, hogy olvassák, pedig sokkal több embernek írom.

7. How long does it take you to write an average blog post?

A rövidebbek 5-10 perc alatt megvannak, de mostanában nem ritkán fél-1 órát ülök rajtuk.

8. How do you keep up with the blogs you follow?

Itt a blogom szélén van egy bloglista, amin mindig előre kerül aki éppen írt valamit. Általában egyébként eléggé tartani szoktam a ritmust.

9. What is your bedtime?

Este 10-től reggel 8-ig, aztán reggel 8 és este 10 között is bármikor.

10. Introvert or extrovert?

Ez a mém kellett ahhoz, hogy megtudjam, ezek a szavak mit jelentenek, meg kellett néznem az idegen szavak szótárában, hihetetlen. Inkább ex, de bizonyos emberekkel szemben jobb, ha az ember in marad.

11. What is your biggest wish?

Nem vagyok én nagy igényű, és most eléggé nem tudom, mit akarok. De ha felvesznek doktorira, akkor az lesz a legnagyobb wish, hogy teljesítsem 3 év alatt. Pöeersze...

12. What is the best job you ever had? 

Még csak két munkám volt eddig, de ez elég jó. A másik is az volt. Ez több szempontból is jobb, de akkor az is a legjobb volt.

13. Dog person/cat person/both/neither?

Dog. Méretben is.

14. If you had $1,000 to spend any way you wanted, what would you do with it?

A csoportunknak az a legnagyobb baja, hogy júni 30-ig el kéne költenünk 12 millát és NINCS MIRE.

Ezt a 280 ezer forintot egyébként félretenném, 4 év múlva lakásvásárláshoz még jól jöhet. vagy!!! megvenném ezt a basszusgitárt. 

15. How do you “dress” your toast?

Vaj mindenképpen kell rá. Gyakran csak ennyi, néha rakok még rá mézet, vagy lekvárt vagy felvágottat és sajtot.

16. How do you feel about snow? 

A legutóbbi télen nem láttam havat, és ettől nagyon szomorú vagyok.

17. What was the worst job you ever had?

Mint említettem még csak két munkám volt, ezek közül a fentiek alapján nem kívánok legrosszabbat megnevezni.

18. What song can you not stop listening to?

A múltkor a warrior's call volt, most nincs ilyenem.

19. Love your name or hate it?

Pont tegnap gondoltam arra, hogy nagyon szeretem az új nevemet. Különösen a régi nevemet szeretem benne. Úgy értem, ha az ember egyik napról a másikra teljesen másik vezetéknevet kap, az olyan, mintha eldobta volna az addigi életét, nem? Nem tudom, lehet, hogy csak az aprócska családunk miatt érzem így, de boldog vagyok attól, hogy Soltész is maradtam.

Élménybeszámolók: Szeged és Jósvafő

Mielőtt újabb élménybeszámolóval leszek adós, gyorsan leírom mindkettőt. Remélem, lesz türelmetek végigolvasni.

_____________________________

Szeged

_____________________________

A május 1-i hosszú hétvégére mentünk. Pénteken délelőtt indultunk, fél 1 után érkeztünk meg a szállásunkra. Egy családi vállalkozásként működő panzióban volt a szobánk. Vittük a rollereket is, ezért azzal indultunk el a városfelfedező túránkra.
Az első állomásunk egy, a közelben lévő* Gringo's nevű mexikói étterem volt. Megettünk a burritot és az enchilladat, aztán tovagurultunk.
Kicsit körbejártuk a várost és a Tisza túloldalára is átmentünk megnézni, milyen a Liget, amikor majális van. Tele volt ugrálóvárral, pörgő-forgó hányókákkal, és árusokkal. Meg emberekkel.

Délután, vacsi előtt még hazamentünk letenni a rollert. Visszamentünk a városba, és vaktában kerestünk valami helyet, ahol enni adnak. A Szeged Étterem lett a szerencsés, pontosabban mi voltunk a nagyon szerencsések, mert elképesztően jó helyet találtunk. Szép nagy mennyiségeket adtak, és nagyon nagyon finomat. Annyira megtetszett nekünk, hogy szombaton is ide jöttünk vacsorázni. Tudjátok van az a fajta jóllakottság, amikor azt érzed, hogy ez nagyon jó volt, és úgy tele vagy, hogy most nagyon sokáig nem is akarsz enni semmit. Na ez nem olyan volt. Ez az a fajta jóllakottság volt, amikor már alig várod, hogy újra éhes legyél és kipróbálhass valami mást is az étlapról és azzal újra pukkadásig edd magad.

Szombaton reggel esett az eső. Nem volt vészes, úgyhogy elindultunk. Ezúttal gyalog. Először is reggeliztünk péksütit tejjel, utána voltunk a postán, hogy küldhessünk egy képeslapot, majd elmentünk egy könyvesboltba, ahol Luca keresztelőjére kerestünk ajándékba valót. Még csepegett egy kicsit az eső, ezért kisétáltunk a szegedi plázába. Fura, de Szegeden a város külsőbb részén van, és nem legbelül, ahogy Miskolcon. Igazából azért mentünk oda, mert ott van mozi. Én többnyire nem szeretem a mozit, ha már egy évben egyszer rá lehet venni engem ilyesmire, az is csoda. Herceg viszont szereti, és még pénteken mondtam neki, hogy ha esik az eső, akkor most kivételesen üljünk be valamire, ami éppen van. Hamupipőke.
Mikor kijöttünk a moziból, már sütött a nap, és szinte teljesen fel is száradtak az utak. Visszamentünk a városba, még bóklásztunk, aztán hazamentünk. Vacsiztunk, és átmentünk a Ligetbe megnézni a Tha Shudras koncertet. Hazamentünk.

Vasárnap kijelentkeztünk, cukrászdában reggeliztünk, Koptchekéknél is jártunk, velük együtt pedig elmentünk bejárni az állatkertet. Olyasminek képzeltem, mint a miskolci, de jóval nagyobb és sokkal látványosabb volt. Több olyan állatot is láttam itt, amivel még soha sehol másutt nem találkoztam. Például volt a csupasz turkálók, a sörényes hangyász, a gepárdok és a kedvenceim, a fosszák. Volt egy nagyon bolond mókus, egy nagyon barátkozós pingvin, egy hiperaktív vidra, kistapír és nagytapír, pizsamás alpaka, elterült szurikáták, szaladgáló tatu, csodaszép kék arapapagájok és még rengeteg más állat.

Szeged gyönyörű, és nagyon kellemes, mert:
1. Tágas utak, terek. Egymást érik a terek, szépen rendben van tartva a belvárosi rész.
2. A város telis teli van ültetve virágokkal.
3. Vannak bicikliutak.
4. Figyelmes emberek. Talán azért, mert a szegediek még sose láttak rollert, vagy azért, mert nagyon sok a biciklis, vagy mert szimplán csak nem pesti tuskók, de valahogy mindig figyeltek maguk mögé, és tényleg érzékelték, hogy jön mögöttük valaki, szó nélkül azonnal félreálltak, és elengedtek.
5. Nagyon szépek a szecessziós épületek. Szeged tele van szecesszióval.

Két dolog volt, ami nem annyira tetszett.
Az egyik, ami tényleg nem tetszett, az a járdák állapota. A főbb útvonalak még viszonylag rendben voltak, és meglepő módon a belvárosi díszkövek is rollerezhetőek voltak, de a belsőbb utcácskákon szanaszét volt törve az aszfalt.
A másik, amit sajnáltam, hogy a belvárosi híd Tiszán inneni, északi részén a tiszaparti sétány teljesen fel volt túrva, nem is nagyon tudtuk, hogy hol lehet ott gyalog közlekedni, de azért így is megközelíthető volt, és a partra is sikerült lejutnunk.

Szeged, mini nászút, jóság.

*Szegeden amúgy minden közel van.

________________________________

Jósvafő

________________________________

Pünkösd két napját Herceggel és a szüleivel töltöttük Jósvafőn. "Véletlenül" kerültünk oda: igazából Aggtelek lett volna a cél, de ott nem volt szállás.
A vasárnapot a Veres családdal együtt töltöttük. Jósvafő felé menet megálltunk Szinpetriben, ahol a Guiness-rekorder könyv és a Gutenberg-nyomda mása található. Egy kis családé az egész, az ötlet, a kutatómunka, a kivitelezés, a múzeum és egy hatalmas telek. Óriási érték, ami azon a "kis" területen van.
Jósvafőn megkerestük a szállásunkat, aztán elindultunk kirándulni. Mindig szoktam panaszkodni, hogy Herceg szüleivel milyen lassan lehet kirándulni, ami amúgy nem baj, csak én mindig mennék. Akkor most ehhez adjunk hozzá egy 6 és egy 3 éves gyereket, és bumm, már én sem mennék, főleg, mivel mindkettő rajtam lóg. Tényleg! Na de kezdjük azzal, hogy a térkép jelzett egy hosszabb és egy rövidebb útvonalat. Mi a rövidebb, 2 órásnak mondott távon indultunk. Két és fél órát kirándultunk, és a rövidebbik útnak talán ha a felét tettük meg... Jó hát két kisgyerekkel nyilván nem közlekedik olyan gyorsan az ember, de hogy ennyire... Nem akarok panaszkodni egyébként, szuper jó kirándulás volt, Petikével, a kisebbik gyerkőccel tök hamar egymásra hangolódtunk. Olyan kis cuki volt, fogta a kezemet, jött velem szépen. Aztán volt olyan, hogy Herceg és Vilmoska a tengerszem szélén egy kicsi kiemelkedésről nézték meg a vizet, és odamentünk mi is, de láttam, hogy Petike nem tudná átlépni azt a kis vizet, amin át lehetett eljutni a "szigetre", és mivel nem akartam, hogy vizes legyen, ezért bátor voltam, és inkább felemeltem és átvittem. Aztán vissza megint. Szóval sokat sétáltunk kézenfogva, aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy Vilmos is egyre többször szólongat, és aztán már mindketten az én kezemet fogva sétálnak. Találtunk rengeteg gubacsot az erdőben, azzal is játszani kellett, egyet el is rejtettem a táskámban, hogy a kirándulás végén odaadjam nekik és hazavihessék. Aznap láttunk több féle szitakötőt, levélen pihenő vízi csigákat, halakat, lovakat, csíkbogarat, molnárkákat, ganajtúró bogarakat, rózsabogarat, pókokat,* hangyákat, sok szép erdei és mezei virágot, őzek és lovak lábnyomát.
A kirándulás végén vacsoráztunk, elköszöntünk a gyerkőcöktől és szüleiktől, visszatértünk a szállásunkra és lassan véget ért a nap.

Másnap bejártuk Jósvafőt. Szerintem én soha nem jártam még itt, de nekem az a látvány, amit a Tengerszem szálló első emeleti ablakából láttam, az olyan gyönyörű volt, hogy mostantól nekem Jósvafő a magyar Alpok. Erdők, patakok, mezők, aprócska falu... Nyitott, völgybe zárt tér.

Egy helyi férfi vezetett minket körbe, mesélt a templomról, a külön épült harangtoronyról, a nagyon öreg hársfáról és annak sarjáról, a temető fejfáiról, a helyi kovácsolásról, a malomról, a bányáról, a barlangászokról, a hucul lovakról, a tájról, a házakról, az emberekről és a körülményekről.

Az erdőnek van egy különleges hangulata. És van egy teljesen másik, nekem még szebb hangulata, amikor zuhog az eső. Egy ilyet most is átéltem, amikor reggel odaért egy fekete felhő. Ahogy hullámzik az eső zaja, erősödik, csendesedik, felzúg, morajlik, elhalkul, cseppen és csicsereg.

Jósvafőtől elköszöntünk és Aggtelekre mentünk tovább, hogy részt vegyünk egy barlangi rövid túrán. Annyira más. Annyira lehangoló a felszín. Ott vagy Jósvafőn, ahol a természet közelségét csak próbálod magadba szívni, ahogy csak lehet, és akkor átmész Aggtelekre, és ott a nagy parkoló, mögötte a műanyag szirszarokat áruló bódésor... Annyira lélekvesztő az egész.

Aztán lemész a barlangba, és.... nem hiszel a szemednek. Végig azon gondolkodsz, hogyan képes a természet ilyen csodákra, és milyen szerencse, hogy az ember ezt még nem pusztította el teljesen, és közben ott van rajtad kívül másik 80 ember, és érzed, hogy ez mennyire pénzhajhász üzem, közben pedig csak tátod a szád, és egy órányi bámészkodásban próbálod felfogni a több millió éves ökológiát.
Az egész élményben egyébként nem a lent töltött idő volt nekem a legmeghatározóbb. Helyette sokkal inkább az, amikor feljöttünk a felszínre, megéreztük a 18 fokos meleget, körbenéztem, és lapos, fűfélékkel benőtt lankákat láttam. Ésszel nem bírom felfogni ezt a csodát, hogy itt egy viszonylag unalmas tájkép, csupa fű, meg szikla minden, és ki a franc gondolná, hogy néhány méterrel a vékony kis földréteg alatt egy ilyen elképesztő világ lélegzik.

Bárcsak ne kellene városban lakni!

*nem féltem tőlük egy kicsit sem!

DPR

Az ELTÉnek van egy "diplomás pályakövetési rendszere", vagyis néha küldenek egy emailt, hogy töltsek már ki egy kérdőívet léccilécci. Én meg jófej vagyok, és kitöltöm. Szuper csillivilli személyre szabott kérdőív ez, most engem a biológus diplomám megszerzésének közelgő 3. évfordulója alkalmából faggattak. A kérdéssor elején megkérdezték, hogy melyik, magasabb fokú végzettségemet tekintem a legfontosabbnak. Ők maguk írták oda nekem válaszlehetőségként a biofizikát, vagy mondhattam volna, hogy egyéb. Na ehhez képest egyszercsak jön a 10. kérés arról, hogy miért nem mentem tovább msc-re. Wut?!

Kérdések

Meeeenyi vilááám! Pár másodpercenként fénybe borul az ég, gyönyörű!
---
Szeretnék most megkérni mindenkit, hogy amennyiben bármi ötlete van arra, hogy az MSc diplomával kapcsolatban az "oklevéltípus" és az "oklevélfokozat" mit jelent, az legyen oly kedves és ossza meg velem az ötleteit, mert én momentán tanácstalan vagyok.


Cserébe itt egy mém:

1. If you were to attend a costume party tonight, what or whom would you go as? 

Azt hiszem a költözés során kidobtam azt a remek "overált" amit az SZBK-ban kaptunk, mikor ott jártunk, és egy olyan helységben is dolgozunk, ahová ilyen tetőtől talpig védő, egyszer használatos tiszta ruhában volt csak szabad bemenni, úgyhogy azt már nem tudom felvenni.

Fehér köpenyem is van, de az olyan snassz. 

Szerintem legutoljára alsós általánosként voltam beöltözve, talán jobb is, ha ez így marad.

2. What are your choice of toppings on a hamburger?

A rend kevéért kezdjük azzal, hogy a hamburgerben csirke vagy pulykahús fordulhat elő csak, erre jöhetnek a szokásos zöldségek, cheddar sajt, és valamilyen szósz, de ha csak ketchup van, az is jó.

3. You are chosen to have lunch with the President. The condition is you only get to ask one question. What do you ask?

Miért? (Ezt megkérdezném nagyon sokszor.)

4. It’s your first day of vacation, what are you doing?

Ha éppen nem kell takarítani, boltba menni és főzni, akkor valószínűleg leülnék a witcher elé, mert most, hogy megjelent a 3. rész, ideje lenne végre befejeznem az elsőt. Kicsit elakadtam benne, na. A másik lehetőség, hogy elmegyünk végre valami rendesebb egynapos túrára.

5. What is your concession stand must-have at the movies?

Fúúúú tényleg még mindig nem írtam meg a szegedi beszámolót, pedig abban még mozi is volt! Egyébként semmi, de Herceg mindig szokott venni 5 literes popcornt, abba mondjuk mindig beleráom magam.

6. Which do you dislike most: pop-up ads or spam email?

A pop-upokat, de egyikkel sem szoktam találkozni hála AdBlockernek és a Gmail spamszűrőjének.

7. What do you think Captain Hook’s name was before he had a hook for a hand?

Közlegény!

8. Rock, paper, or scissors?

Mötál. Kő.

9. Let's say a brick fell on your foot, and your kid is standing right next to you, what is your 'cleaned up’ swear word? 

Áu.

10. Which is worse, being in a place that is too loud, or too quiet?

A hangos, azt nem szeretem. 

11. What is one quality that you really appreciate in a person?

Intelligencia.

12. At the good old general store, what particular kind of candy would you expect to be in the big jar at the counter?

Béka!

13. What is the most distinguishing landmark in your city?

Először disgustingot olvastam, és a válasz valahogy így hangzott volna:

"Budapesten? Budapest."

De így.. Budapesten a Duna a partján sorakozó épületekkel, Miskolcon pedig talán az Avasi Kilátó. 

14. Everyone hears discussions that they consider boring. What topic can put you to sleep quicker than any other?

Rossz hírem van srácok, zene. 

15. How many times did it take you to pass your drivers test?

0, nyertem. Ja nem is. 

16. If you had to have the same topping on your vanilla ice cream for the rest of your life, what topping would you choose?

Karamella.

17. What food item would need to be removed from the market altogether in order for you to live a healthier, longer life?

Csoki.

18. You are offered an envelope that you know contains $50. You are then told that you may either keep it or exchange it for another envelope that may contain $500 or may be empty. Do you keep the first envelope, or do you take your chances with the second?

13 ezer forintot még szép hogy elfogadnék azonnal.

19. If you had to choose, which would you give up: cable TV, or DSL/cable internet? 

A tévét, és le is mondok róla minden nap.

20. What is your highest level of education?

Mesterszak, és terveim szerint ez a következő 4 éven belül megváltozik, de még a jelentkezést sem adtam le, úgyhogy nem érdemes előre rohanni.

21. How much is a gallon of gas in your city? What was the highest it’s been?

Pont 1 gallon. Gondolom mindig ennyi volt, ha csak az etalont nem piszkálták meg.

22. What kind of lunch box did you have as a kid?

Menzás voltam.

23. What would you rather have, a nanny, a housekeeper, a cook, or a chauffeur?

Takarítószemélyzetnek örülnék.

24. Would you rather be trapped in an elevator, or stuck in traffic?

Traffic. Neverelevator. 

Hétköznapi matek

Amíg az ember kétségbeesetten ül a köztévé előtt, hogy most akkor ő-e a hülye vagy tényleg létezik, hogy a 70+ tanárbácsi nem tudja a matekot, addig az RTL-en Madarász tanárúr ad felvilágosítást arról az érettséginél némileg mindenkihez közelebb álló matekpéldáról, miszerint melyik lottójátékon van nagyobb nyerési esélyünk.

Sérülések

Múlthét szerdán leamortizáltam a jobb térdemet. Egy láthatatlan acélsodrony volt a hibás.* Apró gyöngyös felületű díszkőnek mutatkozott be a térdem. Otthon teljesen meglepődtem, hogy milyen szép ez a seb, mármint úgy szép, hogy nem ilyen cafatos rögös szétdörzsölt izé, hanem sima, mintha csak egy réteget óvatosan lehúztak volna róla. Csak ott vérzett egy picit, ahol a gyöngyök jobban belemélyedtek, szóval igazán semmiségnek tűnt az egész.
Hát így közel egy héttel az eset után egy kicsit jobban örülnék, ha érdesebbre sikerült volna, úgy biztos könnyebben varasodna. Meg mondjuk ha lett volna itthon sebhintőpor már az elején, és nem csak ma megyek el érte a gyógyszertárba, az azt hiszem sokat segített volna. Merthogy az a legszerencsétlenebb ebben, hogy ha úgy szárad meg a seb, hogy nyújtva van a lábam, akkor utána nem bírom behajlítani, annyira fáj, ahogy feszül szét. Úgyhogy most hazajöttem, kicsit megmostam, beszórtam porral, és behajlított lábbal várom a gyógyulást. Úgy érzem, most jön majd a viszketős időszak.

De ha ez még nem lenne elég baj, ma reggel, amikor a sajtból a lakásban megtalálható legnagyobb késsel próbáltam szeleteket vágni, hupsz, kikaptam egy darabkát a bal kezem hüvelykujjának oldalából. Nem kell semmi undorító véres jelenetre gondolni, igazán apróság, de ez annyira aljas sérülés, mert a vágás pillanatában konstatálod, hogy megsérültél, de nem fáj, csak így látod, hogy pirosodik, tartod a csap alá, és amikor már egy perce folyik rá a víz, egyszer csak eszébe jut megfájdulni. Egyre élesebben. aztán vagy negyed órát kell várni, mire úgy tűnik, hogy már nem vérzik, jöhet a tapasz, de nem, mert még az is piros lesz. Mostanra már  láthatóan a gyógyulás útjára lépett.

Van baj.

*Sajnos úgy tűnik, hogy sétatempbóban futás közben, félájultan, a látással, hallással és mozgáskoordinációval kapcsolatos kognitív képességeim egy parton fuldokló-vergődő haléhoz konvergálnak.

Uborkák az ég felé

Gyönyörű ma a naplemente! Úgy tűnik, az esküvőtémát felváltja a növénynevelés itt a blogon.

Szombaton azt írtam, hogy az uborkás ládában találtam két pár kicsi sziklevelet.
Vasránap reggel szerettem volna megírni, hogy valami nem stimmel ezzel a biológiával, mert az egyiken valüjában csak 1 levél van.
Vasárnap délután találtam egy uborka maghéjat, és hopp alatta ott bújt félig a földben egy, a másik két kis növénykénél nagyobb és világosabb hajtás. Így jöttem rá, hogy bizony ő lesz az uborka, így tehát valaki más is a földbe került.
Hétfőn, vagyis ma reggel már 4 világoszöld levélpár igyekezett a fény felé (a levélpárok egyébként egymásra voltak lapulva), és most, amikor hazajöttem, mit látok?! 8 pár levélke 1-1 centis magasságban, kinyílva, besötétedve, és még egy világos félig földbe bújva! Olyan kis ügyesek!

Kicsit aggódom egyébként értük, mert azt írták csomagon, hogy 15-20 centire kell a magokat ültetni egymástól. A 40 centis ládába kerültek, de arra számítottam, úgysem fog kikelni az összes, ezért 3 foltba 3-3 magot ültettem, és most nagyon úgy tűnik, mindenki kibújik. Remélem, nem fognak összeveszni, vagy végső soron majd átültetek néhányat egy másik cserépbe.

Zöldek

Hétfőn este ültettem el a bazsalikommagokat, szerdára már kibújt 4, most pedig már telis tele van a cserép kis zöld sziklevelekkel! És úgy tűnik, az uborkák is igyekeznek kifelé, ma találtam két pár kicsi zöld levélkét. Elültettem a kardvirág hagymákat is. Anya azt mondta, vannak olyan növények, amik nem szeretnek cserépben lenni, és megérzik, hogy abban vannak, és olyankor nem akarnak virágzani, pont mint az ő nárciszai. Remélem, ez a cserép elég nagy ahhoz, hogy kibújjanak a levelek és még virágot is hozzon.

Mókás dolog amúgy ez a kertészkedés.
Először is, volt itthon paradiónk, vagy mi a szösz. Ez is olajos mag, de jó nagy, olyan 3-4 cm hosszú. Régi volt már, avas íze volt, ezért Herceg kirakta a madáretetőbe. Az itatónknál és az etetőnél is gyakran szokott vendégeskedni nálunk két szarka.
Másodszor pedig, van az erkélyen két nagy kerek cserép. Az egyikben egy elszáradt meggyfa volt, valami rátekeredett, szintén elszáradt növénnyel, és sok apró zöld növénnyel, például mentával. A másikban egy sárgává száradt növényke volt. Ezeket ma megtisztítottuk.
Ez a két szál pedig ott fut össze, hogy Herceg ma észrevette, hogy az etetőből már minden paradió elfogyott, én pedig a cserepek tatarozása közben mindkettőnek a földjéből kiforgattam 1-1 diót...
Hát hogy most a szarkáknak megtetszett, ezért ellopták, és elrejtették, vagy télre akarnak készletet halmozni, vagy oda szeretnének fészket építeni, vagy ők is kertészkedni szerettek volna, esetleg megijedtek tőle, mert soha hasonlót még nem láttak?
Jó itt lakni a hatodikon.

Toul Syes először

Volt tegnap Hercegéknek első koncertje. Akármennyire nem szép dolog egy feleségnek ilyet mondania, de csak házastársi kötelességből mentem tegnap este a koncertre. Aztán kiderült, hogy ezek a srácok mégis csak jó zenét játszanak! Volt előttük két zenekar, mindkettő elég bejövős volt, az első nyugis volt és tök jó, a másodikban pedig még néha zúzás is volt, meg playback-szinti, utóbbiról vegyesek az érzelmeim, de jól állt a zenéjüknek. Aztán jött a Toul Syes, én tökre aggódtam értük, de csúcs királyság volt, nagyon menő szólókat toltak a srácok. Két aranyos bénázástól eltekintve tényleg meglepően egyben voltak. Vagy lehet, hogy ez náluk így normális, de én még próbájukon sem voltam soha, szóval én most teljesen büszkebüszke vagyok.

Vállaljunk növényt!

Feltétlenül írnom kell majd a Szegedi kiruccanásunkról, de az egy hosszú írás lesz, és most inkább arról fogok írni, hogy nekiláttunk az erkélynek.

Mivel ilyen óriási erkélyünk van, azt találtuk ki, hogy szépen benépesítjük növényekkel, hogy szép legyen, és kerti bútorokkal, hogy nyáron lehessen társaságot fogadni ott is. Most ott tartunk, hogy vettünk balkonládákat, cserepeket, földet és magokat. A Praktikerben voltunk, ahol palántákat nem árultak, pedig néhány tő paprikát vettem volna, de így csak a vetőmagokból válogathattunk. Sajnos úgy tűnik, ezzel a kertépítéssel elkéstünk, a legtöbb magot március-április folyamán kellett volna elültetni. Így aztán Herceg nem talált virágot, nekem pedig csak uborka és bazsalikom maradt a hasznosabb növények közül. Aztán hirtelen megpillantottam, hogy lehet kapni kardvirághagymákat, le is csaptam lá gyorsan.

Szembe kell nézni a ténylekkel, és be kell valljak valamit, amit amúgy mindig tudtam, de mostanra jutottam el odáig, hogy nagyon szégyellem, és ideje változtatni rajta. Az van, hogy hiába mondja rólam egy kék bársonyba bújtatott papír, hogy biológus vagyok, soha nem foglalkoztam "élő biológiával". Egész életemben panelházban laktam, Anya gondozta a növényeket, a legközelebbi élményem az ilyesmihez, amikor régesrég, kisgyerekként Anyának segítettem a petúniapalánták elültetésében. Soha nem láttam a mezőgazdaságot munka közben, soha nem szedtem gyümölcsöt a fáról, életemben egyszer láttam szüretet, és sosem hallottam még a növekvő répa hangját, nem hogy utánozni tudjam.

Azt szokták mondani, az ideális sorrend a növény - kutya - gyerek. Én már nagyon szeretném, ha az utolsó lépcsőnél tartanánk, de...
Az egy dolog, hogy még nem volt gyerekem, de soha nem is volt a közelemben kicsi gyerek, még azt a drága gyönyörűszép Lucababát sem merem ölembe venni, akire édes unokahúgomként tekintek, pedig vér szerint nekem nem rokonom, és még Herceg is csak az unokanagybácsija. (Bár haladás már történt, mert már megsimogattam az arcát, meggyöntiztem a tappancsait, és a múltkor nagyon édesen kapaszkodott az ujjaimba, de milyen erősen szorított azokkal a tündéri pici kezeivel!) Meg egyáltalán nem tudok kommunikálni a gyerekekkel. Nem tudom hogy kell.
Kutyát mindig is szerettem volna, de sose volt, szóval itt is a tapasztalat nulla.
Ideje belehúzni ebbe a növénydologba...

Visszatérve az "élő biológiához": mivel ennyire semmi tapasztalatom nincs, olyan dolgok is meg tudnak lepni, hogy azon lepődöm meg, hogy ezek meglepnek. Mint mondtam, vettünk uborkamagokat. Gondoltátok volna, hogy a csomagban ugyanolyan magok vannak, mint amilyenek az uborkában? Nem, mi? Hát én se... És nekem erről diplomám van!!!!
Egyébként nagyon gondolkoztam, hogy veszek kukoricamagokat is, de megláttam a feliratot, hogy 220 cm magasra nő meg, és akkor arra gondoltam, ezt talán nem a 6. emeleti erkélyre szánták. Kíváncsi vagyok, milyen magok vannak a csomagban.

A bazsalikomnak apró, hosszúkás, sötét színű magja van, de ez nem lepett meg annyira, mert a lányokról a lánybúcsún kaptam IKEÁs instant növényeket (kakukkfüvet, oregánót és koriandert), és azoknak is ilyesmi magjuk volt, csak még kisebbek. A koriander egyébként szépen kibújt már, olyan 7-8 cm magas száracskák, két-két sziklevéllel, de most már megjelentek az apró, fodros, valódi levelei is. Ezek egyébként nagyon hasonlítanak a mellettük zöldellő petrezselyemlevelekhez, tiszta szerencse, hogy nem ugyanolyan edényük van, és hogy van köztük úgy 20 centi magasságkülönbség, különben biztos összekeverném. Remélem hamarosan a másik két instant növény is kibújik.

Átültettük a három paradicsompalántánkat is. Remélem, hogy most már stabilabbak lesznek, mert eddig azokban a piciny cserepekben elég borulékonyak voltak.
A kardvirágokat majd hétvégén elültetem.

Please

Találtam egy írást arról, hogy tudósok kiszámolták, lehet-e fogyni gondolkodással, merthogy ugye az agynak is kell a kalória. A cikk által közölt eredmény pedig, az, hogy nem lehet, de nem ám azért, mert túl kevés kalóriát fogyaszt az agy, hanem azért, mert

egy átlagember naponta kb. 10-50 percet gondolkodik.

Én meg ülök ott napi 8-12 órát és próbálom megmenteni a világot... no more faith in humanity. Kiégtem.

Húzz szerencsekártyát!

1. Amikor rájössz, hogy egy helyen nem a megfelelő file-t használtad, ezért több millió találatot dobtál ki.......
"újra dobhatsz"

2. Amikor támad egy jó ötleted, szerencsére csak 10 példán kell átfutni, és az első 9-nél minden rendben, de a 10. nem stimmel, és amikor ezen töprengve az a gyanúd támad, hogy valahol 2 hónappal ezelőtt rontottál el valamit.......
"lépj vissza a start mezőre"

Progmet

Néhány hete találtam egy Plini nevű illetőt*, pontosabban a zenéjét youtube-on. Vannak hasonló nagyon tetszős zenék is, pl a Chon, vagy a Sithu Aye*, most pedig találtam egy az elsőhöz megtévesztően hasonló zenét játszó formációt, a The Helix Nebulat. 

Ezek mind instrumentálisak. Hol pörgősebb, hol lassabb, van dallama, ritmusa és nem folyik szét. Ez már önmagában elég gyanús kellett volna legyen, én mégis abban a hitben éltem, hogy ez post-rock, és mondtam is Hercegnek, hogy ha ilyen zenéket játszana a Toul Syes, milyen sokkal jobb lenne. Erre ma kiderült, hogy ez az egész kupac progresszív metál, úgyhogy így már mindent értek. 

* úgy tűnik, ő egy illető és nem egy többtagú zenekar

Szél

Északi szél fúj. Milyen praktikus, hogy a szemben lévő erkélyre felraktak egy DVTK-zászlót szélzsákot.