Abuzív kapcsolatban éltem.
Fáj a felismerés, hogy én ezt hagytam.
Egy zsarnok, de engem még nem bántott, és számomra a világ még elviselhető. Ez volt a két fő érv, amivel megtartottam magam.
Csakhogy ez tévedés. Egyészt érvelési hiba, mert az elkövetett bűnök súlyosságát nem csökkenti az, hogy éppen én nem váltam közvetlenül áldozattá. Másrészt definíció torzítás, ugyanis az állandó fenyegetés is bántás. Harmadrészt önáltatás, megküzdési stratégia: ha nem veszem tudomásul, hogy áldozat vagyok, akkor nem vagyok az.
Rengeteg elvesztegetett lehetőség és rombolás. Ezt érzékeltem magam körül. Fájt, nem értettem, feldühített. Kívülről vártam a megoldást.
Most a gyász harmadik fázisában járok. Azon gondolkodom, mi lett volna, ha néha leírom a gondolatom. Ki kellett volna tennem magamból, de nem akartam, hogy ahhoz bárki megjegyzést füzzön, vagy általa megítéljen. Azon is gondolkozom, mi lett volna, ha külföldre költözöm/zünk. Legalább addig, amíg ez az elnyomás véget ér. Felmerült nem is egyszer, de a mérleg másik oldalán nagyobb súlyok voltak, amik segítették fenntartani, hogy nekem itt a világ elviselhető.
Kezdek ráismerni a veszteségekre, de ott még nem tartok, hogy elismejem azok mértékét. Segít, hogy mások kontrasztot állítanak mellé. Nehéz elhinni, hogy lehet más, naponta kell begyűjtenem erről a bizonyítékokat. Több száz, talán több ezer tapasztalatom van arról, hogy a rendszer rossz, de ilyen és kész. Ezt nem lehet sem azonnal, sem egy hét alatt átírni.
Ahhoz, hogy felszabaduljak, először áldozattá kell válnom. Ki tudja, hány éve vagy évtizede nyugtatom magam azzal, hogy engem még nem bántott, és számomra a világ még elviselhető. Itt az ideje ráeszmélni, kimondani, átélni és elismerni, hogy én is áldozat vagyok. Sírni szeretnék, teret adni a szenvedésnek és sajnálni magamat. Szabad érezni azt, hogy át vagyok verve, ott vagyok hagyva, le vagyok sz.va, meg vagyok alázva. Aztán pedig szabad megvigasztalnom magam, elfogadni, hogy ez megtörtént, most már át is élhettem, és ideje tovább lépni. Hátha akkor majd ki tudok állni magamért és másokért. Legalább a gondolataimat ki merném mondani, le merném írni, meg merném mutatni. Nagyon szeretnék már felállni ebből a sáros dagonyából, lezuhanyozni, és friss lendülettel nekilátni annak, ami tényleg rólam szól.