2019. március 7., csütörtök

Kutyával az élet

Az év eddigi legjobb híre, hogy végre lakik velünk egy kuty. Menhelyi keverék, kis farkasjellegű, Bakancsnak nevezték, de mi a Bonifác nevet adtuk neki. Tegnap volt 1 hónapja, hogy hozzánk cuccolt. Tapasztalatok és vélemények a kutyatartásról, röviden:

1. Valóban nagy felelősséget vállaltunk magunkra, de aki ezzel érvel a kutyatartás ellen, az ne várja tőlünk, hogy gyerekünk legyen. 

2. Ez a kutya annyira nyugodt, annyira békésen elvan egész nap itthon, hogy mindenfajta "kutyát, lakásba?!?!" ellenkezés alaptalannak bizonyult.

3. Az elmúlt egy hónapban a korábbi napi 500-3500 lépéses mozgásmennyiségem napi 3000-12000-re nőtt. Végre nem telik el úgy nap, hogy ne mennék ki a lakásból, és imádom, amikor ebédidő környékén napsütésben odakint lehet kicsit lazítani.

4. Az ismerőseid mostantól mindig kétszer köszönnek. Egyszer neked úgy, ahogy általában is szoktak, majd pedig a kutyának valahogy úgy, hogy "hát sziiiaaaa, szevaaaasz, hagy simogassalak már meg, eeegen, sziiaaa"...

5. A kutyatartás valóban érezhető hátránya, hogy többet kell takarítani. Na, bumm.

6. A kutyakaki felszedésében nem a kutyakaki felszedése a rossz, hanem hogy nincs kuka.

7. Számolni kell olyan nehezítő körülményekkel, mint például, hogy a kutyát nem engedik be helyekre. Vagy hogy a kutya fél a buszoktól, villamosoktól, ezért csak gyalog vagy kocsival tudunk vele közlekedni. (Még.)

És hogy megéri-e? Már néhány nap után annyira megszoktuk a kutya jelenlétét, hogy nem is értem, miért éltünk eddig kutya nélkül.