Aztán arról sem meséltem, hogy végre vannak óráim! Mármint nem én tartom őket (bárcsak), hanem voltak meghirdetett órák, és meg is tartják őket. Van egy órám az enzimen, ott szerintem sok hasznosat fogok tanulni. Van egy bioinfó szeminár, amiről kiderült, hogy másik néven msc-n már megcsináltam. R-t próbálnak tanítani, de én már azt mind tudom, úgyhogy majd csak a félév második felében fogok bejárni, amikor végre nekem is érdekes témák lesznek. Felvettem még egy tárgyat, amit egy anatos tanár fog tartani, tömbösítve, májusban, arra nagyon kíváncsi vagyok, mert az teljesen témába vág.
Talán mondtam, hogy január óta nyelvtanfolyamra jártam, egy felsőfokú angol felkészítő tanfolyamra. Nekem már van felsőfokúm, szóval szinten tartás és beszédgyakorlás miatt mentem oda. Ma volt az utolsó óra, és nagyon büszke vagyok magamra. Egyrészt azért, mert a hetek során éreztem, hogy az angoltudásom egy kicsit magasabb szintű, mint a csoportátlag. Másodszor azért, mert volt, aki kifejezetten tőlem kért segítséget, és nagyon bízom benne, hogy sikerült neki érdemben segítenem. Harmadszor azért, mert a tanár azt mondta, hogy a tudásom bőven a C1 szint fölött van, és igazából nekem (és még két másik csoporttársamnak) már a C2 szint lenne a cél. Azt se tudtam, hogy van még tovább C1 fölött, erre tessék... Negyedrészt pedig azért, mert lettem olyan vállalkozó kedvű, hogy úgy tűnik, megszervezek egy beszélgető "klubot". A nyelvtanfolyam nagyon sokat segített abban, hogy önbizalmat kapjak az angolban, és már elhiszem, hogy "nagyon jó vagyok benne", de sajnos úgy érzem, a beszédben nem fejlődtem, és az továbbra is gyenge pontom maradt. És hiába tudok több ezer szót, ha sokszor annyit még mindig nem ismerek, és ha még a negyede sem épült be az aktív szókincsembe. Szóval bőven van még hová fejlődni, éppen ezért szervezem most ezt a beszélgetős történetet, és ha lehetőségem adódik, akkor magán keretek között is folytatom.
És akkor még egy téma a múlt hétvége, amikor Anyukámnak születésnapja volt, és ezt úgy ünnepeltük, hogy feljött hozzánk Pestre. Szombaton ebéddel vártuk (Herceg főzött!), aztán megtekintettük a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai múzeum japános kiállítását, aztán láttuk a kígyózó sort a McCurry kiállítás előtt, és inkább sétáltunk egyet a Városligetben. A Rapazban vacsiztunk, aztán itthon társasoztunk, és ezzel véget ért a nap. Vasárnap a reggeli után elmentünk moziba, megnéztük a Zootrópiát (nézzétek meg ti is, mert tök jó mese!), utána megebédeltünk egy olasz étteremben, végül Anyát kikísértük a vonathoz, és ezzel a szülinapozás véget ért. A mi hétvégénknek viszont még nem volt vége, mert a Keletiből a Millenáris-parkba mentünk, ahol Vicáékkal megnéztük az Űrkiállítást, ami hű meg há volt, majdnem 4 órát voltunk benn, a végén már állni nem bírtunk. Aztán közösen megvacsiztunk és hopp, vége lett a hétvégének.
Tegnap nőnapra kaptam Hercegtől egy kisebb csokor fréziát, alig pár órát voltak a lakásban, és olyan gyönyörűen kinyíltak, olyan szép illatuk van! Ráadásul a tavaly nőnapra kapott gyöngyikék is újra kivírítottak! Egyébként nálunk minimum május van a lakásban, ugyanis virágzik a paprika és a másik növényünk is,aminek nem tudom a nevét a Spathiphyllum, vitorlavirág.
Kezd alakulni a nyári programunk is, például van jegyünk a Gyűrűk urás filmes koncertes izére, aztán tervben van egy müpás Recirquel előadás, és úgy tűnik, a szülinapomat és az azt követő 4 napot Londonban fogjuk tölteni. A jövő hétre várom a választ, hogy mehetek-e Heidelbergbe június végén, de sajnos nem sok eséllyel indulok, azt hiszem.
Talán mondtam, hogy január óta nyelvtanfolyamra jártam, egy felsőfokú angol felkészítő tanfolyamra. Nekem már van felsőfokúm, szóval szinten tartás és beszédgyakorlás miatt mentem oda. Ma volt az utolsó óra, és nagyon büszke vagyok magamra. Egyrészt azért, mert a hetek során éreztem, hogy az angoltudásom egy kicsit magasabb szintű, mint a csoportátlag. Másodszor azért, mert volt, aki kifejezetten tőlem kért segítséget, és nagyon bízom benne, hogy sikerült neki érdemben segítenem. Harmadszor azért, mert a tanár azt mondta, hogy a tudásom bőven a C1 szint fölött van, és igazából nekem (és még két másik csoporttársamnak) már a C2 szint lenne a cél. Azt se tudtam, hogy van még tovább C1 fölött, erre tessék... Negyedrészt pedig azért, mert lettem olyan vállalkozó kedvű, hogy úgy tűnik, megszervezek egy beszélgető "klubot". A nyelvtanfolyam nagyon sokat segített abban, hogy önbizalmat kapjak az angolban, és már elhiszem, hogy "nagyon jó vagyok benne", de sajnos úgy érzem, a beszédben nem fejlődtem, és az továbbra is gyenge pontom maradt. És hiába tudok több ezer szót, ha sokszor annyit még mindig nem ismerek, és ha még a negyede sem épült be az aktív szókincsembe. Szóval bőven van még hová fejlődni, éppen ezért szervezem most ezt a beszélgetős történetet, és ha lehetőségem adódik, akkor magán keretek között is folytatom.
És akkor még egy téma a múlt hétvége, amikor Anyukámnak születésnapja volt, és ezt úgy ünnepeltük, hogy feljött hozzánk Pestre. Szombaton ebéddel vártuk (Herceg főzött!), aztán megtekintettük a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai múzeum japános kiállítását, aztán láttuk a kígyózó sort a McCurry kiállítás előtt, és inkább sétáltunk egyet a Városligetben. A Rapazban vacsiztunk, aztán itthon társasoztunk, és ezzel véget ért a nap. Vasárnap a reggeli után elmentünk moziba, megnéztük a Zootrópiát (nézzétek meg ti is, mert tök jó mese!), utána megebédeltünk egy olasz étteremben, végül Anyát kikísértük a vonathoz, és ezzel a szülinapozás véget ért. A mi hétvégénknek viszont még nem volt vége, mert a Keletiből a Millenáris-parkba mentünk, ahol Vicáékkal megnéztük az Űrkiállítást, ami hű meg há volt, majdnem 4 órát voltunk benn, a végén már állni nem bírtunk. Aztán közösen megvacsiztunk és hopp, vége lett a hétvégének.
Tegnap nőnapra kaptam Hercegtől egy kisebb csokor fréziát, alig pár órát voltak a lakásban, és olyan gyönyörűen kinyíltak, olyan szép illatuk van! Ráadásul a tavaly nőnapra kapott gyöngyikék is újra kivírítottak! Egyébként nálunk minimum május van a lakásban, ugyanis virágzik a paprika és a másik növényünk is,
Kezd alakulni a nyári programunk is, például van jegyünk a Gyűrűk urás filmes koncertes izére, aztán tervben van egy müpás Recirquel előadás, és úgy tűnik, a szülinapomat és az azt követő 4 napot Londonban fogjuk tölteni. A jövő hétre várom a választ, hogy mehetek-e Heidelbergbe június végén, de sajnos nem sok eséllyel indulok, azt hiszem.
4 megjegyzés:
Hogy sikerült virágzásnak bírni a vitorlavirágot? Nekem az a csúcsteljesítményem vele, hogy életben tartom (nálunk mindig megpusztul szegény)
szerintem az a titok, hogy az ablakban ül és nagyon meleg van a lakásban. Mondjuk a lenti lakásban is hozott régebben virágot, akkor messze votl az ablaktól, de meleg volt már akkor is :)
Akkor a meleg lesz a titok! Nekem a tv mellett bújkál, mert úgy vettem észre, hogy a napot nem nagyon csípi.
ú, Bori, küldj képet a hajadról, vagy találkozzunk! :) erre nagyon kíváncsi vagyok. sosem gondoltam volna, hogy befesteted, hehe. :D
Heidelberghez pedig drukkolok!! ;)
Megjegyzés küldése