Köszönet

El is felejtettem elmesélni, hogy hamarosan meg fog jelenni egy cikk, aminek a köszönetnyilvánításában engem is megemlítenek. Jó, hát saját cikkem még mindig nincs, de azért el kell kezdeni valahol.

Esküvős hétvége

Királyság volt a most hétvége.

Kezdődött a fodrásszal. 2 hónappal ezelőtt kiszőkíttettem az alsó felét, és fokozatosra lett levágva, de normális kép nem készült róla, azért nem is mutattam. Tetszett amúgy, hasonlóra számítottam, a szőke árnyalata is nagyon tetszett, és sokan meg is dicsérték. Csakhogy én azt hittem, hogy valami egyedit csinálok, aztán folyamatosan jöttek szembe az ugyanilyen hajú lányok. Nem sikerült igazán megszeretnem, nem éreztem a sajátomnak.

Már ez előtt gondolkoztam azon, hogy valami extrémebb színt raknék a hajamba, de elsőre nem mertem bevállalni, ezért lett a sima szőke. Szombaton voltam megint a fodrásznál, és mondtam neki, hogy szeretnék bele valami színt. Így lett, hogy a szőkéhez kaptam egy narancsárga-rózsaszín keveréket, és egy egészen fehéres árnyalatot. Nekem elképzelésem sem volt arról, hogy mit akarok pontosan, de most úgy érzem, hogy pontosan arra vágytam, amilyen végül lett. Nyár színű a hajam, tűz színű a hajam, egyszerűen imádom! Majd egyszer képet is mutatok róla, ha Zsó elküldi.

Merthogy a szombat egy esküvőben folytatódott. Egy héttel előtte vettem egy ruhát, óriási mázlim volt vele, mert az én elfuserált alakomra szinte lehetetlen ruhát találni. Felpróbáltam, pont jó volt, tetszett, már vittem is. Nagyon kényelmes volt, imádtam benne lenni, fazonját tekintve hasonló volt, mint a menyecskeruhám, azt is imádtam. És, hát milyen jól illett hozzá a hajam, ugye... Jó, abbahagytam a lányos picsogást.

Szóval volt az esküvő, úgy hajnali 2 körül kezdett jó lenni a buli, amikor a papírkutyák leléptek, mi kb. 4-ig toltuk a partit. Én anno tök szomorú voltam az esküvőnkön amiatt, hogy elkezdtek elindulászni a népek, és 3 óra 20-kor az utolsó néhány ember is bemondta az unalmast. Na, hát most már jobb volt, de még úgy elviselném. Az egyik legemlékezetesebb emlékem az lesz erről a buliról, amikor láttam KDanit is megmozdulni. Ő egy partyállat, csak még nem tudja.

Egyébként az anyakönyvvezető szerintem kicsit értelmesebbeket mondott, mint a miénk, néhány hasonlata kifejezetten tetszett. És a homokszórás is tök jó volt, bár ahogy néztem, lejátszódott a fejemben, ahogy Dávid 2 perces tudományos előadásban levezeti, hogy a lányok több százezer forintért Swarovsky kristály néven valójában homokot vesznek. De adjuk meg az esküvő módját, mondjuk inkább úgy, hogy most ők szórtak Swarovsky kristályokat.

Ági egyébként gyönyörű volt, nagyon szép ruhát választott, és a kontyba tűzött haja csak még szebbé tette. Én alapvetően nem támogatom a törtfehér menyasszonyi ruhákat, de most már tudom, hogy ez is tud gyönyörű lenni.

Volt néhány apróság, ami nekem nem annyira tetszett az este folyamán, de ez teljesen mindegy, mert csak az a lényeg, hogy ők ketten a legjobbnak éljék meg azt a napot, és szerintem ez így is volt. Nagyon remélem, hogy csupa szép emlékük marad, és ők is nagy boldogsággal fognak visszagondolni erre a napra.

selyt

Ma véletlenül egy hivatalos levélben azt írtam, hogy "I payed the registration fee", és nem tűnt fel. Utazom nyugodtan a villamoson hazafelé, erre egyszer csak bevillan ez a szövegkép. Legalább annyira szégyellem magam, mintha a sejtet írtam volna ellipszilonnal.

Matracász

A Soroksári úton az egyik üzlet fölött ez a felirat található: MATRACÁSZ.
Mielőtt úgy gondoltam volna, hogy biztosan ők a matracok ászai, azért megfontoltam a halász-vadász-matracász lehetőséget is.

6+1 év

Megmozdul, kikel az ágyból. Ablakot nyit. Milyen jól teszi, nekem nagyon melegem van. Ó, máris bezárta. Ilyen hideg lenne odakint? Visszajön. Megsimogatja a hátam, ezt nagyon szeretem, ilyenkor kellemesebb mozdulatlanul feküdni. Nesz. Valami közvetlenül előttem. Nem tudom mi volt az. Kinyissam a szemem? Kinyitom. Egy csokor tulipán.

Hétfőn volt az egy éves házassági évfordulónk, és egyben a 7. "sima" évfordulónk is. Vasárnap elmentünk a Zoo Caféba, azán ettünk a Manga Cowboyban, játszottunk Catant és Carcassone-t, és minden jó volt. Hétfőn pedig elmentünk vásárolgatni, és lett egy nagyon szép ruhám Ágiék esküvőjére, meg még sok szoknyám is végre.

Azt szokták mondani, hogy a 7. a "vízválasztó" év, akkor jönnek rá a párok, hogy igazából utálják egymást vagy valami ilyesmi. Mi viszont büszkén jelenthetjük, hogy minden probléma nélkül túléltük, betöltöttük a hetet, most jön újabb 5 nyugis év, amíg a házasságunknak is eljön a 7. éve. A párkapcsolatunknak pedig a 13. éve, csak hogy biztosra menjünk.

Még mindig elég élénken él bennem az esküvőnk napja, imádtam az egészet, és imádom még most is, életem eddigi legnagyszerűbb élménye volt. És persze hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon részt vett benne, például úgy, hogy koszorúslány volt, hogy tanú volt, hogy vendég volt, hogy zenész/fotós/ceremóniamester volt, és szeretett minket, és örült nekünk. És persze a lányoknak külön hálás vagyok a lánybúcsúmért! Most, hogy része lehettem egy egészen hasonló lánybúcsúnak, nagyon sokszor gondoltam rá, és hogy miket szerettem a legjobban, hogy min nevettünk sokat, hogy milyen jó volt a sztorizgatós rész, és úgy egyáltalán, milyen nagyszerű barátaim vannak.

Yip!

Elfogadták a heidelbergi jelentkezésemet! ^^

*

Ma voltam "plázázni", több dologért indultam, aztán végül nem sikerült vennem semmit. Tiszta szégyen, más lányok szemérmetlenül költik el a pasijuk összes pénzét, én meg még a sajátomat sem tudom elkölteni, hiába vannak tele az üzletek tök jó cuccokkal tök jó áron.