Megmozdul, kikel az ágyból. Ablakot nyit. Milyen jól teszi, nekem nagyon melegem van. Ó, máris bezárta. Ilyen hideg lenne odakint? Visszajön. Megsimogatja a hátam, ezt nagyon szeretem, ilyenkor kellemesebb mozdulatlanul feküdni. Nesz. Valami közvetlenül előttem. Nem tudom mi volt az. Kinyissam a szemem? Kinyitom. Egy csokor tulipán.
Hétfőn volt az egy éves házassági évfordulónk, és egyben a 7. "sima" évfordulónk is. Vasárnap elmentünk a Zoo Caféba, azán ettünk a Manga Cowboyban, játszottunk Catant és Carcassone-t, és minden jó volt. Hétfőn pedig elmentünk vásárolgatni, és lett egy nagyon szép ruhám Ágiék esküvőjére, meg még sok szoknyám is végre.
Azt szokták mondani, hogy a 7. a "vízválasztó" év, akkor jönnek rá a párok, hogy igazából utálják egymást vagy valami ilyesmi. Mi viszont büszkén jelenthetjük, hogy minden probléma nélkül túléltük, betöltöttük a hetet, most jön újabb 5 nyugis év, amíg a házasságunknak is eljön a 7. éve. A párkapcsolatunknak pedig a 13. éve, csak hogy biztosra menjünk.
Még mindig elég élénken él bennem az esküvőnk napja, imádtam az egészet, és imádom még most is, életem eddigi legnagyszerűbb élménye volt. És persze hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon részt vett benne, például úgy, hogy koszorúslány volt, hogy tanú volt, hogy vendég volt, hogy zenész/fotós/ceremóniamester volt, és szeretett minket, és örült nekünk. És persze a lányoknak külön hálás vagyok a lánybúcsúmért! Most, hogy része lehettem egy egészen hasonló lánybúcsúnak, nagyon sokszor gondoltam rá, és hogy miket szerettem a legjobban, hogy min nevettünk sokat, hogy milyen jó volt a sztorizgatós rész, és úgy egyáltalán, milyen nagyszerű barátaim vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése