A kutya különös esete az éjszakában

Anya és Herceg áradozott arról, milyen jó darab A kutya különös esete az éjszakában, a Miskolci Nemzeti Színházban. 

Tegnap este lefekvés előtt nézelődtem a könyvespolcomon, és megtaláltam a könyvet ezzel a címmel. Nem is tudtam, hogy ez nekünk megvan, főleg nem, hogy az én szobámban.

Úgy negyed órája fejeztem be, még kavarognak a gondolatok, tudom, hogy valamit írni szeretnék róla. Annyit tudtam előtte, hogy egy autista, pontosabban a szerző leírása szerint Asperger szindrómás gyerek a főszereplő. Talán féltem a történettől. Határozottan emlékszem rá, hogy kolis voltam, amikor az ebből készült filmet közösen néztük. Egy fekete tér, fehér krétarajzzal. Erre emlékszem. És a tévé körvonalára, a babzsákfotelre, és a sötétre. Én nem szeretem a fekete, sötét emlékeket, megrémít. Nem bíztam a könyvben. Mostantól ez az egyik kedvenc történetem.

Sokmindenben különbözünk. Én és a fiú. Ő például nagyon szeret egyedül lenni szűkös, sötét helyeken. Engem az ilyen nagyon megrémít. Mindketten szeretjük az eső hangját, de ő a két adó közötti rádiózajt szereti a legjobban, én pedig nem bírom elviselni. Őt is megijeszti a metró zaja, de képes elszigetelni magát és órákon keresztül ott maradni. Én biztosan elmenekültem volna. Mégis olyan sok közös van bennünk, és sok olyan praktikája van, amiket kicsiként én is ismertem. Ő még hallgat saját magára. Persze az élethelyzeteink egészen mások, de mégis...

"A sátán kutyája a kedvenc könyvem."
"Az emberektől sokszor összezavarodom."
"Nem szoktam hazudni."

Most nagyon haragszom a Win10-re, amiért nincsen benne aknakereső.

"Az emberek általában ránéznek arra, akihez beszélnek. [..] Kellemes volt, hogy Apu hozzám beszél, de nem néz rám."
"A dolgok például olyankor lehetnek szép rendben, ha logikusak. Különösen, ha a dolgok számok, vagy egy független változó. De van más módja is annak, hogy a dolgok szép rendben legyenek."
"Azt feleltem, nem is vagyok okos, csak észreveszem, hogy miként mennek a dolgok. Ha valaki okos, akkor megnézi a dolgokat és a tapasztalatokból kitalál valami újat."
"Szerintem az emberek azért hisznek a mennyországban, mert nem szeretnek a halálra gondolni."
"Általában nem szeretek idegenekkel beszéni. Ez azért van, mert nem szeretem az idegeneket, akikkel még sohasem találkoztam. [,,,] Csak figyelem [őket], amíg azt nem érzem, hogy biztonságos."
"Be fogom bizonyítani, hogy én nem vagyok hülye."
"Az emberek azt hiszik, hogy a földönkívüliek űrhajója szilárd, és fémből van, mindenfelé lámpa van rajta, és lassan mozog az égen, mert mi olyan űrhajót csinálnánk, ha képesek volnánk akkorát építeni. Viszont a földönkívüliek, ha léteznek, talán nagyon mások, mint mi. Lehet, hogy nagy, szabálytalan alakú kupacoknak néznek ki, vagy laposak, mint az árnyék. Talán nagyobbak, mint a bolygók. Vagy testük egyáltalán nincs is. Talán csak információból állnak, mint ami a számítógépekben van. És talán az űrhajójuk is olyan, mint egy felhő, vagy olyan tárgyakból áll, amelyek nem függenek össze egyméssal, mint a por meg a falevelek."
"És akkor ki kellett találni, hogy mit csináljak. És ezt úgy csináltam, hogy végiggondoltam mindent, amit csinálhatnék, és eldöntöttem, hogy az jó döntés-e vagy nem."
"Ekkor tervet készítettem, amitől jobban éreztem magam."
"Aztán már nem láttam tovább a jelet. És elfelejtettem, hogy hol volt, és ettől megrémültem, mert el voltam tévedve, és nem szoktam elfelejteni dolgokat. Általában térképet csinálok a fejemben és azt követem, de itt túl sok minden volt egyszerre, és ettől összezavarodtam. Úgyhogy tervet készítettem."
"... néha, amikor félek vagy dühös vagyok, akkor jót tesz, ha olyan dolgot csinálok, aminek ritmusa van, például zenélek vagy dobolok..."
"És azt mondtam magamban, hogy az emberek olyanok, mint a tehenek a mezőn, és mindig csak magam elé kell nézzek, és fejben meg kell húznom a vastag piros vonalat, át ezen az óriási termen, és végigmennem rajta."
"És rengeteg ember volt azon a kicsi állomáson, és lent volt a föld alatt, és nem voltak ablakok, és ezt nem szerettem, úgyhogy találtam egy padot, és leültem a végébe."
"És az egész könyv egy nagy térkép volt Londonról, de földarabolva, hogy beférjen egy könyvbe, és ez tetszett nekem."

A fiú letette a matek érettségit, és a kedvenc feladata az volt, amiben az oldalak alapján be kellett bizonyítani, hogy a háromszög derékszögű, és szerette volna leírni a megoldását, de Siobhan szerint az nem elég érdekes, és az ilyeneket inkább a Függelékbe kellene írni. Én is tudom ennek a feladatnak a megoldását, és szerettem volna megnézni a Függelékben, mert szerintem is érdekes, de nem volt Függelék és ettől egy kicsit szomorú lettem.

"Az a legjobb, amikor az ember előre tudja, hogy valami jó dolog fog történni [...] Az rossz, amikor előre tudja, hogy valami rossz dolog fog történni [...] De szerintem az a legrosszabb, amikor az ember azt sem tudja, hogy jó vagy rossz dolog történik-e."
"És amikor a jövőre gondoltam, semmit sem láttam tisztán a fejemben, és attól mindig megrémültem."