Lakás, búcsú, buli

Még 11 napig élek ebben a városban.

Az új lakás dolgai szépen haladnak, megy a festés, némi elektronikai javítgatás, a kisebbik szoba már készen is van, rendeltünk bútorokat, minden jól halad.

A hétvégén megtartottuk a lakásbúcsúztatót. Sokan voltunk, de nem elegen, bár így legalább le tudott ülni mindenki. Annak, hogy ilyen sokan voltunk, részünkről annyi hátránya volt, hogy nem tudtunk mindenkivel sokat beszélgetni, de azért remélem a vendégek mind jól érezték magukat. Állítólag az ebéd és a süti jól sikerült, és a nap tanulsága, hogy legközelebb nem felejtek el citromot tenni a reszelt túrósba. Herceg ismét megcsillogtatta pizza-készítő tudományát, büszke vagyok rá, kis ügyes.
Nagyon örülök mindenkinek, aki eljött, a miskolci csapattól ez óriási jófejség, a pestiek pedig nagyon fognak hiányozni mind.

Ha jól számolom, az új lakásban legalább 5 vagy több lakásavató bulit kell tartanunk, úgyhogy aki lemardt a búcsúztatóról, az készülhet az avatóra.

A következő másfél hét még sok izgalmat tartogat. Ma jött haza külföldről a témavezetőm, a héten én tartok journal club-ot, hétvégén nekilátunk a dobozolásnak, jövő héten pedig szeretnék még találkozni néhány baráttal, akikkel szeretnék még egy kis időt együtt tölteni ebben a városban. Aztán mennek a cuccok, néhány nappal később pedig megyek én is.

Az utolsó pesti hónap

Annyi mesélnivalóm lenne. Például hogy lett egy laksáunk. Hazaköltözünk Miskolcra, a saját lakásunkba. Holnap kezdődik a felújítás (a lakásban minden falat tapéta borít, azok leszedjük és festék lesz helyette). Lesz egy naaagy ruhásszekrényünk, ez már biztos. Reméljük csütörtökön már a sarokgarnitúrát is biztosnak mondhatjuk majd. Hétvégén lakásbúcsúztató lesz, és most már kezdem elhinni, hogy ez rajtunk kívül a meghívottakat is érdekli, mert eddig elég elkeserítő volt a helyzet.

Azt is el kéne mesélnem, hogy voltam Keszthelyen, Borzaváron és Veszprémben a múlt hétvégén. Életem top 5 nyaralásában egyértelműen benne van. Rengeteget sétáltunk és bicikliztünk és kirándultunk, és volt szemerkélő eső, szellő, hűvös szél, holdfény és köd, csillagok és napsütés. Láttunk őzet, szarvasbogarat, szentjánosbogarat, gémet, rókát, valószínűleg aranysakált, háztáji nagy nyulakat és kisnyuszikat, kecskét, de hallottunk macskabaglyot, fürjet és valami patás állat nagyon furcsa de annál sokkal viccesebb károgó kiáltását is.

Ez a két esemény teszi most ki minden gondolatomat. Még annyira élesen él bennem a felismerés, hogy nyár lett, június elseje, erre itt vagyunk július közepén és két hét múlva ilyenkor már egy teherautónyi teli doboz között fogok ülni. A lakáskeresés és -vásárlás és -felújítás és a bebútorozás gondolata annyira leterhelt, hogy mostanában kezdek csak belegondolni abba, hogy ezzel a hazaköltözéssel egy 8 éves periódus zárul le az életemben. Felvettek az egyetemre, kolis voltam, összeköltöztünk Herceggel, elvégeztem a BSc-t, menyasszony lettem, elvégeztem az MSc-t, férjhez mentem, elkezdtem dolgozni, és mindeközben rengeteg embert ismertem meg, akikből lettek távolabbi és közelebbi barátaim. Szerintem a hazaköltözéstől nem fogom ezeket a barátokat ritkábban látni, ami nem a hazaköltözés erőssége, hanem sajnos a kapcsolataim gyengesége. Titokban azt remélem, hogy a hazaköltözéstől egyesek úgy fogják gondolni, hogy a találkozás esélye sokkal kisebb, ezért ha mégis adódik egy lehetőség a találkozásra, akkor nagyobb lelkesedéssel fognak élni vele, nem úgy, mint eddig.

Kicsit szentimentális lettem ezzel a hazköltözéssel, vagy inkább Budapest itthagyásával kapcsolatban, pedig nagyon várom már, hogy hazaköltözzek, hogy megint Herceggel éljek, hogy visszarázódjon az életünk a normális kerékvágásba, és hogy kiszabaduljak ebből a rettenetes városból, amit 8 év alatt sem tudtam megszeretni egyáltalán. Tudjátok milyen nagy jelentősége van annak, hogy én nem vissza-, hanem hazaköltözöm Miskolcra?