Fife

Egy egész blog szólhatna arról, hogy hogy tanulok meg fájfozni, de most csak egy bejegyzés lesz róla. Úgy érzem, haladok ügyesen, már egészen megszokták az ujjaim a fogásokat. Elpanaszoltam Hercegnek, hogy milyen furcsa, hogy a hangok többségéhez le kell rakni a jobb kisujjam, aztán emlékeztetett arra, hogy fuvolán is éppen így kell. S tényleg, fel sem tűnt, hogy ott is a Disz-billentyűn támaszkodom.

Még mindig lehet sajnálni a szomszédokat, de már sokkal többször szólalnak meg szépen a hangok. Az viszont feltűnt, vagy legalábbis gyanús, hogy a kétvonalas Fisz mintha nem lenne egészen félhangnyira a G-től. Konkrétan alig észrevehető a különbség köztük. Pedig pont úgy fogom le, ahogy az a fogástáblázatban írva vagyon, és minden más lehetséges próbálkozás borzalmas hangot ad. Ejnye.

Egyébként a hangszer továbbra is hangos, ezen piano nincs, de legalább zenélés közben lehet hasizomra gyúrni. És nyilván úgy illik hogy előttem van mindhárom hangszer, és igazán zavaró, hogy ha a fife után a fuvolát fújom, akkor hirtelen nagyon vissza kell fognom magam, különben ez nem szól. A fuvolához egy halovány lehellet is elég.