Karácsony

Ez a bejegyzés is azzal kezdődik, hogy nem különösebben vagyok oda a karácsonyért, nekem ez a modern karácsony nem tetszik. Nekem a karácsony nem egyenlő az ajándékozással. Mondjuk mással se nagyon, idén leginkább a tölöttkáposztával. Szóval, lényeg a lényeg, hogy ez a karácsony kicsit más volt, mint a többi. Most már van még egy család, családom, akik bizony túlságosan is aranyosak hozzám, és rengeteg ajándékkal leptek meg. Mind mind csodaszép - bár itt most nem fogom felsorolni. Egy egész bejegyzésnyit tudnék róluk írni.

Van viszont egy különleges ajándék, ami a legnagyszerűbb az összes közül, ha szabad ilyet mondani. Hercegtől kaptam egy fife-ot, fájfot, harántfurulyát, no. Elég nehezen jöttem rá, hogy is kéne ezen játszani, de kezdek rájönni. Az anyaga pont olyan, mint a furulyámé. A tartása olyan, mint a fuvoláé. A fogása olyan, mint a furulyáé. Ha ugyanúgy fújom meg, ahogy a fuvolát, akkor tompán szól. Ugyanolyan technikával kell hát, mint a fuvolát, csak sokkal feszesebb hasizommal, ennek pedig az a következménye, hogy szépen szól, de _nagyon_ hangos. Hangzásában egyértelműen furulyára hasonlít. Szóval már volt egy furulyám (mondjuk abból 2 is volt) meg egy fuvolám, most meg kaptam egy összvért.

Még egy aprócska megjegyzés: tavaly kaptam egy plüssmacit Hercegtől. Idén az apukájától kaptam. Kíváncsi vagyok, jövőre miről fogok írni ilyenkor.

És még egy: az Anyukám karácsony örömére vett egy könyvet. Átadta, majd közölte, hogy nem baj, ha nem most olvasom el, mert ő még aznap neki akar kezdeni. Én meg majd nyáron... (akkor lesz időm legközelebb a szépirodalmra). De akkor legalább lesz mit olvasnom, ugyanis ezt a könyvet a kedvenc szerzőm írta.