Hát nem volt könnyű. Megint volt jó sok zéhá, meg minden, de a félévben nem ez volt a legrosszabb, de arról majd később. Történt idén ugyanis egy-két olyan dolog, aminek igazán örülök. Itt most egyáltalán nem az jön, hogy a tanulás néha milyen remek dolog, hanem sokkal inkább arról, hogy nekem milyen kedves csoporttársaim vannak, és szépen lassan mennyire megszeretem ezeket az embereket. Sőt. Nekem az ilyet elég nehéz kimondani és beismerni, de azt kell mondjam, sokak tényleg a barátaim lettek. Tudjátok, olyan emberek, akiket fel lehet hívni, ha baj van, vagy ha épp valami nagyszerűt kell elmesélni, és akik szintén felhívnak a hasonlókkal, és kérés nélkül felajánlják a segítségüket. És akiknek nyilván mindezt viszonozni lehet. Meg persze együtt lehet örülni a sikereken, sírni a bénázásokon, szidni a rendszert és kinevetni egymást sértődés nélkül. Mostanra jutottam el odáig, hogyha hirtelen elzárnának ezektől az emberektől, akkor egyrészt nagyon hiányoznának, másrészt utálnék egyetemre járni.
És akkor most jöjjön az, ami miatt lehet szívmegszakadni, sajnálni, vígasztalni és persze kinevetni ezt az egész hercehurcát.
Na kezdjük ott, hogy a vizsgaidőszakunk első két hetét elvették a zéhákkal, amiket olyan tárgyakból kellett megírni, amik a szigorlatnak előfeltételei. Miután ezen túllendültem, és fellélegezhettem, hogy mehetek mindenféle vizsgára, észbe kaptam, hogy hoppá, alig maradt időm, gyorsan a növényszigorlaton túl kell esni. Volt pániktanulás, 3-as, javítószándék, tanárcsodálkozás és ötöskapás.
Ezek után 5 napom maradt az állatszigóra, amire normális esetben legalább két hetet hagytam volna, ha nem többet. Hirtelen taktikám az volt, hogy átnéztem az idegrendszert (csak egy részét, mert a szövettani részére nem volt már időm), és megnéztem a beugrókérdéseket. Elmentem vizsgázni azzal, hogy elmegyek, megnézem a kérdéseket, valószínűleg már a beugrónál kidobnak, ha meg mégse, akkor a tételhúzásnál kérem az egyest. Hát nem 4-est kaptam? Ráadásul abba az anyagba bele se néztem.
Ennek örömére lehetett készülni a molbio vizsgára. Imádom az ilyen biokémiai témákat, de az egyik tanár által kiadott diasor annyira tanulhatatlan volt, hogy elvette a lelkesedésemet, amúgy is elfáradtam már ebben a vizsgaidőszakban, rossz taktikával is kezdtem el tanulni. Gondoltam elmegyek, megírom a beugrót, aztán visszakapom a zéhát (csak azok nézhetik meg első körben, akiknek nem sikerült), konstatálom hogy milyen sokat kell még tanulnom, és adok még magamnak pár napot erre. Normális ember fut két kört örömében, hogyha bejut, én meg azt hittem megőrülök, mit képzelnek ezek, hogy túljutok a beugrón és behívnak szóbelire, én nem akartam ma vizsgázni! Erre kijöttem egy 4-essel.
A sztori igaz, de még nekem is fel kell dolgozni. Igazából egyáltalán nem érdekel semmi más, csak az, hogy minden megvan, elkezdhetem a szakdolgozatomat, és reális esélyem van 3 év alatt elvégezni a BSc-t.
Azért írok már egy kis statisztikát is.
Az indexem első oldalán vannak a 0 kredites előadásokhoz tartozó aláírások. Van 4 négyesen közvetlenül egymás alatt (növélettan, molbio, bevbiokémgyak, anatgyak. Aztán lapozni kell, és van öt ötös szép sorjában (állrsz gyak, növszerv gyak, növrsz gyak, és az állatos és növényes terepgyak). Egyébként most vettem csak észre, hogy a legjobban tetsző tárgyak mint négyesek lettek. De tényleg, a rendszertanokat utálom, a növszervgyak csak majdnem volt nagyon jó, a terepgyaknak meg a szakmai részét nagyon utáltam, a csapatot viszont imádtam.
Ha kiderül, hogy abban vagyok sikeres, amit utálok, akkor ha nagy leszek, a BKV vezérkarában szeretnék dolgozni.
