Ultraédes karácsony

Most már aztán tényleg elegem van ebből a karácsonyi mizériából. Ennyit enni egyszerűen nem is lehet, de még mindig újabb és újabb adag sütemények készülnek. Meg a szaloncukrok. Meg a csokik.

A mi karácsonyunk

Amíg mások tüntire járnak, addig mi karácsonyozunk. Így:

vokáloskarácsony

mechapót

ajándékok

takarítás

karácsonyfa

worms

reszelt túrós

tejszínes gombás pulyka

brownie vaníliafagyival

vektornégyes

Mintapinty

Holnap úgy meg fogok bukni mechanikából, mint a pinty.
Vagy mint két pinty, ezt még nem döntöttem el.

Anyja lánya

Csuda érdekes dolgot tudtam meg az Anyukámról.
Az Anyukám bölcsész. Eddig ezt tudtam. Most pedig elmesélte nekem, hogy régen máshogy tervezte a dolgokat.

Azt mesélte, hogy ő általános iskolában a többiekhez képest igencsak jó volt matekból, szerette is nagyon. Aztán a fizika is nagyon tetszett neki. Otthon pedig azt látta, hogy az apukája, aki csak egy egyszerű kőműves volt, művezető volt építkezéseken, és egy barátjával néha náluk nézegettek tervrajzokat. És akkor az én Anyukám bizony arra gondolt, hogy ő majd mérnök lesz, építész, például.
Aztán középiskolában kapott egy olyan matektanárt, aki nem tudott magyarázni, a bizonyítás nála annyi volt, hogy orrhangon kijelejtette: "mer' így jön ki". A fizikával meg gyorsan elmaradó matektudásával már semmire sem ment. Itt ért véget mérnöki karrierje. Pedig hermanos volt.
A nagymamámnak és a nagyapámnak is csak 6 elemije volt, és Anya két fiútestvérének se volt erőssége a tanulás,  de az én Anyukám elhatározta, hogy ő bizony egyetemre fog járni.
Hát, nem lett mérnök. Viszont jó volt oroszból és önerőből olaszt tanult, így került egyetemre. Sose érezte otthon magát abban, amit csinál, nem ez volt az ő igazi helye. Aztán csak lett diplomája, kandidátusi disszertációt írt, egyetemi docens lett. Hogy hogy a viharba kezdett aztán politologiát tanítani, az egy másik hosszú sztori.

Szóval ő az én Anyukám. És itt vagyok én, aki - bár szintén nem vagyok mérnök - mégis csak be akarom bizonyítani, hogy Anyám lánya vagyok.

Mostanában

Olyanok történtek mostanában, hogy a fiúm kapott egy csomó díjat a tdk miatt, ráadásul az összes tárgyból 5öst kapott eddig, szóval olyan büszke vagyok rá, hogy az csuda!
Én meg 5öst kaptam kalkulusból aminek nagyon örülök, mivel ez azt is jelenti, hogy végre tudok integrálni, ami azért elég király, és valószínűleg elég nagy túlzás is. Még azt tegyük hozzá, hogy nekem hivatalból nem szabad tudnom integrálni, mert a fizikusok inkább perturbálnak. Vagy ha nekem fosztóképzőm van, akkor nekem mégis szabad?
Holnap megkérdezem, hogy sikerült-e a második mecha zh és délután írok egy vektorzh-t is. Azzal amúgy az van, hogy a gyakon már semmi esélyem nincs az 5ösre, úgyhogy odamegyek, jutok amire jutok oszt cső. Nem stresszelem én már magam ezen, elég volt a múltkor bőven.
A zh után inkább nem megyek olyan koncertre ami nem lesz. Helyette haditervet fogok készíteni, amiben az elkövetkező 3 hetem minden percét be kell osztanom, hogy legyen időm kidolgozni 38 vektortételt és megtanulni rezegni és hullámozni.
Szombaton hazamegyek, hogy még a világvége előtt lássam az anyukámat egy kicsit.

A nagyvonalú állam szinte mindenkit támogat

Az állam közel 70.000 diák felsőoktatási képzését támogatja jövőre. Van, akit állami ösztöndíjjal, és van, akit a diákhitel kettővel.


Szerintem jelenleg az a helyzet, hogy a diákhitelek többségét nem azért veszik fel az emberek, mert abból kell a félévente 200-400 ezer forintos tandíjat fizetni, hanem azért, mert állami ösztöndíjas, de a családja nem tudja támogatni a más városban való megélhetését.

Egyébként pedig szerintem az nem támogatás, hogy adok pénzt, aztán (kis kamattal) vizesd vissza, és úgyis itthon kell dolgoznod.

Szóval szerintem ez is ugyanúgy fog becsődölni, mint az idei részösztöndíjas jelentkezés. De még semmi sem biztos, meg amúgy is világvége lesz, nem mindegy akkor már?

Integrál

vonal
kör
felszíni
felületi
térfogati
tartományi

egyelőre ennyi

A kalk gyak előtt egy lányt épp arról világosítottak fel, hogy a 2. zh-nak lesz beugrója, ahol deriválni és integrálni kell majd.
"Integrálni??? Mi tunultunk integrálást???"
Nyilván karácsonyi cukorbotoknak gondolta azt a rengeteg integrál jelet, ami beborítja a gyakfeladatok utolsó oldalát...

Az ic amivel hazajöttem, olyan pontos volt, mint egy atomóra.

Lett új táskám, de nem szokásosan fekete, hanem szép színes, amin még én is meglepődtem, pedig én választottam. Kell valami jó már ebbe a randa nagy sötét téli depressziómba.

Vettünk a válogatós kis széncinkéinknek 1 kiló napraforgómagot. Remélem örülni fognak neki.

Túrórudit szeretnék most hirtelen.