Csuda érdekes dolgot tudtam meg az Anyukámról.
Az Anyukám bölcsész. Eddig ezt tudtam. Most pedig elmesélte nekem, hogy régen máshogy tervezte a dolgokat.
Azt mesélte, hogy ő általános iskolában a többiekhez képest igencsak jó volt matekból, szerette is nagyon. Aztán a fizika is nagyon tetszett neki. Otthon pedig azt látta, hogy az apukája, aki csak egy egyszerű kőműves volt, művezető volt építkezéseken, és egy barátjával néha náluk nézegettek tervrajzokat. És akkor az én Anyukám bizony arra gondolt, hogy ő majd mérnök lesz, építész, például.
Aztán középiskolában kapott egy olyan matektanárt, aki nem tudott magyarázni, a bizonyítás nála annyi volt, hogy orrhangon kijelejtette: "mer' így jön ki". A fizikával meg gyorsan elmaradó matektudásával már semmire sem ment. Itt ért véget mérnöki karrierje. Pedig hermanos volt.
A nagymamámnak és a nagyapámnak is csak 6 elemije volt, és Anya két fiútestvérének se volt erőssége a tanulás, de az én Anyukám elhatározta, hogy ő bizony egyetemre fog járni.
Hát, nem lett mérnök. Viszont jó volt oroszból és önerőből olaszt tanult, így került egyetemre. Sose érezte otthon magát abban, amit csinál, nem ez volt az ő igazi helye. Aztán csak lett diplomája, kandidátusi disszertációt írt, egyetemi docens lett. Hogy hogy a viharba kezdett aztán politologiát tanítani, az egy másik hosszú sztori.
Szóval ő az én Anyukám. És itt vagyok én, aki - bár szintén nem vagyok mérnök - mégis csak be akarom bizonyítani, hogy Anyám lánya vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése