Rengetegség

Az elmúlt napokban csomó jó dolog történt. A legnagyobb örömhír, hogy megvan a menyasszonyi ruhám! Vagyis még nincs, mert direkt nekem varrják, és ez sokáig tart. Beszéltem egy dekorossal, kiderült, hogy sokkal több virág-tétel van a listában, mint számoltam, ami mondjuk anyagilag nem túl jó hír. Viszont most már jobban el tudom képzelni, hogy milyen lesz a csokrom. Fodrászom is lett már, ő majd valamelyik februári szombaton készít nekem egy próbafrizurát. Remélem olyan lesz, és én úgy fogok kinézni vele, amilyennek szeretném.

Aztán meg itt van a munka is. Még mindig az a legégetőbb problémám, hogy túl kéne élni a záróvizsgát, de már tele vagyok munkaügyi intézendő dolgokkal. Holnap átveszem a belépőkártyámat (végre ilyenem is lesz, yey!), aztán részt veszek az alakuló ülésen. Tegnap küldtek nekem egy papírt, amivel majd kapok hivatalos eltés munkahelyi e-mailcímet. Ma pedig kaptam egy e-mailt, ami a 2015-ös mindenféle adóügyi nyilatkozatokat tartalmazza. Ezt a levelet szerintem minden egyetemi dolgozó megkapja, és amikor észrevettem, hogy abban a több százas címlistában milyen nagy nevekkel kerültem egy kupacba... hűűha!

Ami a záróvizsgát illeti... elfáradtam. Még egy teljes hetem van rá készülni, de már nem tudok odafigyelni rá. Komolyan néha csak szalad a szemem a szövegen, de az agyamig már nem jut el belőle semmi. Néha meg azt érzem, hogy amit ismétlésképpen elolvasok, azzal nem frissítem, hanem éppen hogy törlöm az összes addigi információt. Máskor meg egészen letaglóz, amikor olyan információt olvasok, ami teljesen újnak hat, vagy teljesen máshogy gondoltam volna, és eszembe jut hogy basszus, ez tényleg így volt. Hogy a csudába tudtam ennyit felejteni? Bár már elfelejthetném az egészet.

A dolgokat csak tetézi, hogy el kell költöznünk. Nem lenne ezzel semmi baj, ha nem épp a záróvizsga-munkakezdés-sokesküvősintéznivaló hármas mellett kellene ezzel is foglalkozni. Budapesten az albérletkeresés szörnyű dolog. Olyan nagy a kereslet és olyan kicsi a kínálat, hogy itt nem lehet sok lakást megnézni, gondolkozni, újramegnézni és megállapodni. Nem, itt csak a 3-4 napnál nem régebbi hirdetéseket éri meg felhívni, de már azoknál sincs rá semmi garancia, hogy még nem vették ki a lakást. És ha szerencséd van, és azt mondják, mehetsz megnézni, nem 2-3 nap múlva, meg nem munkaidő után, hanem már holnap reggel menni kell, mert ha három órával később mész, máris lecsapták a kezedről. Itt nincs idő átgondolni a dolgokat, és ez nekem nagyon nagy stresszt jelent.

Ha pedig még mindez nem lenne elég, tele vagyunk kiosztatlan meghívókkal is. Azt terveztük, hogy karácsonytól kezdjük osztani, és január végére mindenkihez eljut. Aha, jövő hét vasárnap már február 1., és mi még a meghívóinknak több mint a felét nem adtuk át. Szóval senki ne aggódjon, aki még nem kapott meghívót, pedig számított rá, mert valószínűleg fog kapni. Majd...

Ó igen, és az 50 könyv hihívással kapcsolatban, a Mágia színe megvolt, most "trilógia" kategóriában olvasom ugyanennek a sorozatnak a három boszorkányokról szóló könyvét. Az elsőt, az Egyenjogú rítusokat már elolvastam. Most a Vészbanyák van soron.