11

11 nap.

Ilyenkor nem a vőlegénynek kellene pánikolnia?
Ójaj.

Tök jó lesz amúgy, már nagyon várom!

Heti beszámoló

17 nap maradt már csak. Gyakorlatilag már csak az ültetőkártyák megrendelése és a pontos ülésrend megtervezése maradt, semmi más. Oké, vasárnap még fotózkodunk, aztán lánybúcsú és legénybúcsú, aztán találkozás az anyakönyvvezetővel, aztán megint fotózás, utána dekoráció meg minden...

Jó lesz. Nagyon készülünk a meglepetésekkel, amiket az estére tartogatunk. A múlt szombaton hazavihezttem már a menyasszonyi ruhámat. Nekem nagyon tetszik, remélem mindenki más is így gondolja majd. A menyecskeruhám még ott maradt, mert az volt, hogy a menyasszonyi ruhába még több szűkítőt kellett rakni, mert "olyan vékony a derekam" (?!), és ezen felbuzdulva a menyecskeruhát is jó szűkre vették. Nem kellett volna, konkrétan nem ért össze a zipzár. Úgyhogy ezen még alakítanak, és majd a jövőhét szombaton elhozom azt is. Irtó cuki lett egyébként, egy próbababán díszeleg az üzletben, a varrónő azt mondta, kb. 15-en akarták már megvenni. És ezt a ruhát én találtam ki! Igaz, minta alapján, de az én elképzelésemet tükrözi teljesen.

**

A főnököm ezen a héten is külföldön van, nem feszülök meg a munkában. Meg is betegedtem, tegnap és ma is egész nap az orromat fújom, de azt mondom, inkább most legyek beteg, mint két hét múlva. Két hét, ijesztően kevésnek tűnik. Pedig minden a legnagyobb rendben van.

**

Még mindig nem értünk a pakolászás végére az új lakásban, de Herceg apukája járt nálunk hétfőn, és rengeteg cuccot elvitt, amit gondosan előre összekészítettünk. Annyi hely szabadult fel ettől, hogy ihaj. Felhozta viszont a naaagy hangcuccot, 6.1, ritka példány az ilyen állítólag, de elég menő. Pénteken tervezünk kirándulni az IKEÁba, még néhány dologra szükségünk van ahhoz, hogy minden a helyére kerülhessen. A nagyobb, de nem sürgős beruházásokkal (pl. szőnyeg, függöny) megvárjuk inkább az esküvőt. Addig is már lehet lakást avatni, de alig ér rá valaki. Sikerült azért össeszervezni egy kis társasozást, de szerintem a különböző emberekkel legalább 5 lakásavatónk lesz, ha nem több.

**

Tegnapelőtt eljutottam boltba is. Nagy ritkaság ez az utóbbi hetekben. A kasszánál mögöttem egy lány fizetett, 2ezer3száz valamennyit. kíváncsi voltam, hogy mennyit fog fizetni, mert mindössze 3 tételt rakott a szalagra: 1 doboz salátalevél, némi paradicsom, és 6 db tojás. Ez került 2300 forintba. Összehasonlításként, én 1810 forintot fizettem 1 liter tejért, 4db joghurtért, 20 deka felvágottért, 50 darab szemeteszsákért és 9 csomag élesztőért. Az ilyeneken napokig tudok hitetlenkedni.

**

Biztos mondtam már, hogy Olaszországba megyünk nászútra, de majd csak júniusban, jó sokára. Addig is lesz egy május 1-i hosszú hétvége, amit kihasználunk arra, hogy végre tényleg elmenjünk Szegedre. Nagyon régóta terveztük már ezt, egyszer már majdnem mentünk is, de aztán nem lett belőle semmi. Most viszont már szállást is foglaltunk, egy vendégházban. Biztos jó lesz, várom már nagyon. Addig is, az esküvő utáni hétvégére újabb lakásavatókat tervezünk, utána héten pedig végre eljutunk színházba. Herceg azt az ajándékot kapta tőlem karácsonyra, hogy kiválasztottam néhány színházi műsort, amire én állom a jegyeket. Nem vettem előre meg őket, mert teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mikor fogunk ráérni. Azóta kb. 2-szer ültünk le a gép elé azzal, hogy na most tudjuk a szabad estéinket, vegyünk jegyet. Arra mondjuk nem gondoltunk, hogy hónapokra előre az összes műsor teltházzal fut, ha vannak is jegyek, akkor azok egyesével, egymástól a lehető legtávolabb. Valamelyik nap megint eszembe jutott, és hopp, az egyik előadásra volt pont két hely egymás mellett, jó helyen, le is csaptunk rá rögvest. Az Illatszertár c. előadást fogjuk megnézni, ha minden igaz Kern Andrással, Pokorny Liával, Cserna Antallal. Őket még nem láttam élőben soha, kíváncsi vagyok rájuk már nagyon.

**

Haladok az 50 könyves kihívással is, lassacskán.
Azt hiszem legutóbb a Buddha szomorú és a Leslie könyvet írtam meg, azóta elolvastam a Pál utcai fiúkat, és folyamatban van a Fight club is. Ez az első könyv, amit angolul olvasok el, őszintén szólva nem nyűgöz le. Még mindig nem értem, hogy mi történik, és a szöveg szerkesztése sem tetstzik, de már nincs sok belőle hátra, befejezem. Hátha a végére rájövök, mit olvastam eddig.
Ami pedig a Pál utcai fiúkat illeti. Akárhány diplomám is legyen, az egyik legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy az irodalmi műveltségem... enyhén szólva hiányos. Gyerekkoromban egyáltalán nem szerettem olvasni, nem kötött le, nem értettem, nem tudtam, hogy mire gondolt az író/költő, ha már egy teljes oldalnyi szöveget el kellett olvasnom, menekültem volna a világból. Mondom ezt én most, felnőtt fejjel, biológusként, akinek napi 100-150 tömény szakmai szöveg elolvasása kispályás feladatnak számít. Na de Pál utcai fiúk. A könyv nagyon régi, de azért jó állapotban van. Ahogy kinyitottam, és az első szöveges oldalra lapoztam, azt láttam, hogy ceruzával 3 szó alá van húzva, és egy jó erős, ideges, függőlegesre nyújtott firka ékesíti a papírt. Nahát, mi bosszanthatott fel ennyire... Elolvastam az első mondatot, és rájöttem.

1. A három aláhúzott szó 3 ismeretlen szó volt. Pontosabban, amit akkoriban nem tudtam. Például nem tudtam, mi az a katedra. Egy gyerek, aki 1996-ban lépte át először egy iskola kapuját, bizony soha életében nem látott katedrát, honnan tudhatta volna, mi az. Alá volt húzva Bunsen-égő, talán ez a szó volt, hát könyörgöm 10 évesen honnan tudtam volna, mi az? A harmadik aláhúzott szó most nem jut eszembe.
2.  Az első mondat egy kémiaórát ír le. 10 évesen jó, hogy hallottam már ezt a fogalmat, hogy kémia, nem még hogy el tudjak képzelni egy ilyen környezetet.
3. Az első mondat az oldalon lévő szöveg negyedét kiteszi. Hosszú, vesszővel tagolt mondat, ahol az ember már a harmadik tagmondatnál elfelejti az elsőt, és ezt nekem, 10 éves gyereknek meg kell értenem.
4. A sztorti 14 éves fiúkról szól, az ő saját, több évtizeddel ezelőtti közegükben. Most engem mégis, a 21. század napsugaraiban fürödve, 10 éves kislányként, hogy a viharba  érdekelt volna egy ilyen sztori? Még most, 23 évesen is, a csatajelenet (ami bizonyára nagyon jól van megírva) volt a legunalmasabb és leglassabb rész, a katonai rangok feléről még most sem tudom, hogy micsoda, és ki ki fölött áll...

Egyébként tetszett. Szép, szomorú történet. Egészen boldog az én naiv kicsi szívem attól, hogy talán ez nem csak író túlzás, és talán volt olyan kor, amikor a gyerekek és emberek alaptermészete pont ilyen volt, ahogy itt le van írva. Amikor mindenki kiáll az igazáért, képesek a belátásra és a megbocsátásra, amikor a világban vannak értékek, amikor a csoport és a kapcsolatok megingathatatlanok. Az mondjuk eléggé lelombozó, hogy a sztori elején mindenki boldog, a végére meg mindenki mindent elveszít. De mindegy, bepótoltam ezt a hiányosságomat. Ezzel a tudással lassan már felső tagozatba is mehetnék.

Zsúfolt napok

Üres a lakás.
ágy
zsákokba gyűjtött szemét
szekrények, polcok
konyha.
zúg a mosógép.
világít a modem.
Ó, de hisz itt vagyok én is. Nem is olyan üres ez a lakás.

**

Talán két hete is megvan már, hogy utoljára bekapcsoltam a saját gépemet. Lejöttem az "előző" albérletünkbe. Amíg mos a gép - ti. az új lakásban nincs fregoli, csak itt van hely a száradó ruháknak - én blogot írok. Rengeteg dolgot szerettem volna leírni az utóbi hetekben, de nem volt rá időm. A fenti lakásban pedig még internet sincs. Elszigetelt kis birodalom a miénk. 

A főnököm most külföldön van, én egész jól haladtam ma a rám bízott feladattal, megjutalmaztam magam ezért azzal, hogy még világosban hazajövök. Boltba is kellett már menni, máskor nincs rá idő. Kibaszott kormány, kibaszott vasárnapok. Ez lesz mostantól.

Olyan sok dolgot akartam leírni eddig, hogy most nem jut eszembe egy sem. Az esküvőről bőven tudnék mesélni, de azt a végére hagynám, biztos sokatok unja már. 

Kezdem a költözéssel.

Múlt hétvégén megoldottuk a nagyját, a pakolással lassabban haladunk. Van három nagy szekrényünk, három akasztós résszel. Polc alig van benne, ami nekünk nem jó, eddig csak a kabátok és az ingek lógtak a szekrényben, minden más hajtogatva volt. Nem akarunk ehhez hozzászokni, jóllehet még vállfánk sincs elég. Sütni kéne. Nem vállfánkot, kenyeret. Blogolás után erre is sort kerítek. Az új lakásban még nem használtam a sütőt, ideje kipróbálni. 

Ma beüzemeltük a hűtőnket. A fenti lakásban volt egy kicsi hűtő, hasonló ahhoz, mint ami itt is volt, és amit lecseréltünk, mert kicsi volt nekünk. Ez a kicsi hűtő teljesen be van építve a konyhabútorba, nem is fogjuk tudni kivenni, még a konnektoráról sem lehet tudni, hogy hol van, úgyhogy kihúzni nem tudjuk, majd 0-ás fokozatban tartjuk. Eddig viszont ideiglenes hűtőnek jó volt, így a másikat le tudtuk engedni, átpakolni belőle, felvinni. Az ajtaját még meg kellett cserélni, ezért vártunk vele ilyen sokat, eddig még nem volt rá idő. 

A lakás egyébként tök jó. Szeretni fogok ott lakni. Az egyetlen, aminek nem tudom, hogy örüljek-e vagy sajnáljam, az az, hogy a lakás É felé néz, ezért lényegépen közvetlen napfény sosem éri. A terasz távolabbi része délután szép napfényes, oda később tavasszal-nyáron nagyon jó lesz kiülni. Azért nem sajnálom mégsem, mert 

- télen nincs hideg, hiszen a lakást a mellette lévő kazánház radiátorok nélkül is befűti

- nyáron nem lesz szörnyű meleg, ha nem tűz be a nap, bár a kazánház szerintem nem áll le...

- mindig lehet látni a monitor tiszta képét

- a növények alól lassabban párolog a víz.

Másik téma. Szombaton és vasárnap is voltunk társasozós-beszélgetős alkalmakon, ezek a legjobbak. Nem is, mert ezeknél a kirándulások lehetnek sokkal jobbak. Ilyenkor úgy várom már, hogy túl legyünk az esküvőn, és végre felszabaduljanak a hétvégéink. Tök jó lenne, ha az esküvő után vagy egy hónapig haza se mennénk, és minden hétvégét más-más programmal tölthetnénk fel. Az állatkertbe is úgy szeretnék már elmenni.

Állatkert. Biztos hallottátok, hogy koalák érkeztek a pesti állatkertbe. Egy fontos kérdés. Láttatok már valaha koalát MENNI? Ül a fán, kapaszkodik, kinyúl egy eukaliptuszlevélért, szájához teszi, megrágja, loop. Aztán alszik. Ugye, a koala nem megy sehova. Nézzétek meg ezt a viedót, szerintem ez az állat nincs is.

Azt hiszem a munkahelyen egyre közelebb kerülök a saját feladatomhoz. Még azért tanulgatok, programozni is, meg bioinformatikát is, és szakirodalmat is, egyre többet tudok. Úgy tűnik, hamarosan várható egy cikk, amibe végre bekerülhet a nevem. Mindannyiunk kapott egyébként saját projektet, aminek ő a főfelelőse és amikor majd cikk lesz belőle, annak ő lesz az első szerzője. Nekem is van ilyenem, bizony! Tetszik nekem ez az állást.

Érezzétek azért a munka megfeszítettségét és szigorát, a múlt héten végre próbahasználatnak vetettük alá a zen-kertünket. Jap, ilyenünk is van. Egy kb. 40*15-ös fa edényke, feltöltve puha fehér homokkal. Rakunk majd bele még köveket, esetleg kagylóhéjat, csigaházakat, aki amit tud, hoz. Nem lehet ebbe akárhogy belenyúlni ám, a zen kertben állítólag gereblyézni szokás, ezért márc. 31-i határidővel gereblyepályázatot hirdettünk a csoporttagok számára. A nevezés mindenki számára kötelező, saját kezűleg kell elkészíteni, és a végén egy csoportgyűlésen titkos szavazással fogjuk megválasztani a főgereblyét. 

Tényleg.

Lépjünk tovább. Volt az Anyukámnak születésnapja múlt előtti hét péntekén. Aznap hazamentünk, kapott tőlünk ajándékba két képkeretet, benne két képpel, az egyiken Herceg és én vagyunk, a másik pedig Herceg diplomaosztóján készült, és azon Anya is rajta van. Anya azt mondta, majd ha meglesznek az esküvői képek, azokat szeretné beletenni. 

Másnap volt egy nagy közös ebéd, Anya és én, Herceg és a szülei, és Anya két barátja. Ott váratlanul én is kaptam ajándékot, Herceg szüleitől kaptam egy kaspót, ami teáscsésze alakú, még csészealj is van hozzá, de nem csészeméretű, szerintem vagy másfél - két liter víz biztos belefér. Már alig várom, hogy rakhassak bele növénykét. Amikor készen vagyunk a lakás belső részének rendbe rakásával, akkor jöhet az erkély, és telerakjuk növényekkel.

Nőnapra kaptam egy csokor gyönyörű, illatos, lila tulipánt és Hercegtől pedig egy cserépben gyöngyikéket. Kis lila cukiságok, a virágokat tartó szárak szerintem legalább kétszeresükre nyúltak meg, egyre másra kapaszkodnak az ég felé. Az alsóbb virágok, úgy láttam, már kezdenek hervadni, de amikor majd elszárad teljesen, nem dobom ki, hanem a hagymákat megpróbálom megőrizni a következő évre. 

Esküvő. Megvan a menyasszonyi ruháááám! Még egy pici alakítás lesz rajta, ugynis a varrónők megállapították, hogy még lehet szűkítőt tenni a ruha felső részébe. Ahhoz képest, hogy amikor anno elkezdtem a ruhát keresni, úgy álltam hozzá, hogy az én arányaimra egy sem lesz jó, végül kiderült, hogy ez nem így van, sőt, sosem mondták még nekem ilyen sokszor (meg úgy általában nem szoktak nekem ilyet mondani), hogy milyen vékony vagyok. A franc gondolta volna. És nem is láttam magam annak a tükörben akkor sem, amikor mondták. De ha egyszer mondják. Hogy olyan vagyok, mint a próbababa, meg hegy még kell szűkítő a ruhába. Azért engem ezzel még nem győztek meg, jut is eszembe, hogy én ma este még tornázni akartam. Nem tudom, el fogok-e egyáltalán férni az új lakásban a sok pakolnivalótól. 

Tényleg, kéne majd egy szép szőnyeg a nappaliba. Vannak a lakásban rongyszőnyegek, de olyan koszos színük van, nem is tetszenek, kéne saját. Erről pedig a függőny jut eszembe. A hálószobában teljes a szett, a konyhaablakra is rajtunk valamit, de a nappali ablakain csak sötétítő függöny van. Lett volna egyébként másik függöny is oda, de ha láttatok még rettenetet.... Szürke-ezüst színű, és konkrétan szálakból áll. A zsákban persze a két függönydarab két méter hosszú szálai teljesen összegabalyodtak, azt hittem a falnak megyek, hogy ilyet mégis hogy lehet kitalálni. Jobbank láttuk nem vesződni vele. Majd oda is veszünk valamit.

Fürdőszobai kilépő is kéne.

Esküvő. Megvannak a gyűrűink! Nagyon szépek, fehéraranyból vannak, nem teljesen hagyományos karikagyűrű, inkább fiatalos, de nagyon egyszerű. Herceg szüleinek volt két olyan aranylánca, amit már nem lehetett hordani, és Anyának is volt egy gyűrűje. Ezeket odaadtuk, ezekből készültek el a mi gyűrűink, és így, ahelyett, hogy Pesten 80-120 ezer forint között jutottunk volna hozzá, most -200 forintért készült el. Igen, kaptunk 2 gyűrűt és még 200 forintot. 

Biztos sok mindent mesélhetnék még, de kimosott a gép, mára ennyi volt a móka, sok még a feladat.

Még 25 nap.

Jajmárcsakegyhónap

Rengeteg a dolgom, ezért nem írok már ide semmit, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy mához 1 hónapra esküvő. Herceg szerint ez tök jó, rajtam kezd kiütközni a pánikhangulat.

Dolgok

Olyan rég írtam ide, hogy Herceg blogjának jobboldali listájából már el is tűntem.
Történtek pedig dolgok, szépen haladunk mindennel. Lépésről lépésre zajlik az esküvőszervezés.

Szerintem amikor az ember futtában felsorolja magában, hogy mi kell egy esküvőre, kb. ennyi jut eszébe:
- szertartás
- helyszín
- időpont
- menyasszonyi ruha
- meghívók
- fotós
- vőfély/cm
- zenekar a lagziba.

Oszt cső. Ennyi. Aztán kiderül, hogy ennél sokkal többről van szó, Majd, alig több, mint egy hónappal az esküvő előtt, mikor már 100 dolgot is elintéztünk, kiderül, hogy az utolsó másfél hónap az ember életének legsűrűbb 45 napja.

És ha ez még nem elég, épp ideje költözni is, nem?
Jap, aláírtuk a szerződést, kifizettük a rakat pénzt, megkaptuk a kulcsokat, úgyhogy most munka után takarítok, hogy vasárnap egy szuszra lezavarhassuk az egész átcuccolást. Ma mondjuk szabadnapot veszek ki a takarításból, mert most mással kell foglalkoznom. Például blogot kell írnom ugye...

Felírtam még pár dolgot, amiről írnék.
Az egyik, hogy valamelyik nap éppen áthaladóban voltam a déli épület 3. emeletén, ahol is egy magyar srác megpróbálta külföldi cimbijének elmondani, hogy mi is van kiírva a táblára. A "számelmélet" szóra a következő megoldással állt elő.
szám = number
elme = mind
Érzem én, hogy az elmének és az elméletnek a magyar etimológiában közük lehet egymáshoz, de most komolyan, szegény külföldi csávó azt hiszi, hogy nálunk ez a tanszék a "department of numbermind"? Már ha képes egyáltalán ezt értelmezni.

A másik sztori, hogy itt volt egy volt bioszos csoporttárs-barátnőm, akivel rengeteget beszéltünk az esküvőről, és talán a menyecskeruháat nézgettük, amikor elhangzott az a szó, hogy "konvencionális". - miozin! - mondtam én. Igyekszem majd megtanítani az agyam arra, hogy ez a két szó egymás nélkül is életképes.

Tegnap átvettem a diplomámat!

Aki még nem utazott Combinon, annak elmondom, hogy vannak rajta olyan részek, ahol a két oldalon lévő ülések között kicsit beszűkül a tér. Ott egy személy fér el kényelmesen, ezért ha valaki ott szeretne közlekedni, kicsit össze kell húzódni. Egy másik fontos tudnivaló, hogy az egyetemnél, vagyis a Petőfi híd budai hídfőnél a villamoson utazók kb. 70%-a leszáll. (Statisztikám nincsen rá, de a villamoson innentől mindenkinek marad ülőhely.)
Eleve utálom azokat az embereket, akik nem bírnak a seggüköm ülve maradni, vagy állva megvárni, amíg a villamos beér a megállóba, ahol le szeretnének szállni. Utálom, hogy hozzám érnek vagy hogy arrébb tolnak. Tegnap felszálltam a villamosra, és megálltam egy ilyen beszűkülő helyen, kb. 1 teljes méterre az ajtótól. Láttam, hogy tőlem jobba-balra is szabad az út. Közben csörgött a telefonom, azt felvettem. Még a megálló előtti kereszteződés környékén jártunk, amikor egyszercsak érzek valamit a jobb vállamnál. Odanézek, hát egy megtermett bácsi próbál engem arrébb tuszkolni, hogy ő majd mögöttem elmegy. Jó hangosan és felháborodottan közöltem vele, hogy én is leszállok.

Könnyen előfordulhat egyébként, hogy a budapesti emberek nem azért csinálják ezt a folytonos furakodást, mert parasztok, hanem mert azt hiszik, hogy a többi ember olyan paraszt, hogy leszarják, ha valaki mellettük le akar szállni. Én bezzeg minde megállónál azt nézem, hogy jó helyen vagyok-e, és nem akar-e épp mellettem leszállni valaki, mert azt mondjuk elengedném. De ilyen alig szokott előfordulni, mert mindenki már menet közben ELŐREFURAKODIK. Ehh.

A másik pedig, még mindig képtelen vagyok megérteni, hogy ezek az idióta budapestiek miért gondolják, hogy ha a megállóba beáll a jármű, amire éppen fel szeretnének szállni, akkor nekik pont a kinyíló ajtó közepére kell beállniuk, nehogy már véletlenül le lehessen szállni. Basszus nem a széles ajtóynílás egyik oldalán száll fel, hanem középen, csakazért is, lehetőleg még mielőtt bárkinek esélyt adnak a leszálláshoz.

Remélem a héten megkapom a fizetésem.