Kivirágzott a paradicsom.
Megírom.
2015. július 24., péntek
2015. július 22., szerda
Helyzetjelentés
Hétvégén voltunk Miskolcon, ahol voltunk egy koncerten, amit észre se vettem, előtte viszont bowlingoztunk a lányokkal, ami már nagyon rég volt utoljára. Hazafelé jövet a vonat 1 óra késéssel érkezett Miskolcra, így aztán a revezett fél9 helyett 10 órára értünk Pestre, de hát ezen ki akad fenn manapság.
Növények. A paradicsomot és az uborkát néhány hete kivittük az erkélyre, a korlát mellé, hogy annak támaszkodjanak. A sok uborkából most úgy néz ki, 3 maradt életben, ebből kettő egészen megtáltosodott, és nagyon szeretheti a paradicsomot, mert nagyon cukin öleli a kacsaival. Remélem a paradicsom nem neheztel rá, amiért ilyen ragaszkodó típus. Az ubi amúgy már 5 virágot hozott eddig. A paradicsomról leszedtem a sárguló leveleket, de figyeltem arra, hogy csak olyan hajtást szedjek le, amin semmi nyoma annak, hogy virágot hozna. Úgy tűnik, ez, és a sok víz, amit mostanában kap, tetszik neki, mert egyre több kis virágkezdeményt találok rajta. Remélem ki is nyílnak.... A kardvirágaim viszont nem akarnak virágos hajtást hozni, de későn lettek elültetve a hagymák, úgyhogy talán majd augusztusban. A bazsalikom egyelőre nem nőtt magasabbra kb. 8-10 centinél, de szépen dúsan borítja a kaspóját.
Laptop. Úgy döntöttem, hogy elviszem kitisztíttatni a laptopomat, mert mostanában már a 9gag megnyitásától is felzúgott, játszani már alig mertem rajta, annyira forrósodott, és a videokártya sem bírta jól, a grafikai beállításokat több játékban is vissza kellett vennem, hogy ne akadozzon nagyon. Tegnap bevittem, ma vissza is kaptam, és le vagyok nyűgözve. Az egy dolog, hogy belülről tisztább lett, azt úgyse látom, de hogy kívülről milyen szép lett! A billentyűzet alatti részt is minden bizonnyal kipucolták, bele se merek gondolni, mennyi dzsuva lehetett alatta, bevallom nőiesen, nem igazán vigyáztam rá. És a jobbklikk sem ragad! Észrevettem viszont, hogy a cémeghajtóm lényegében megtelt, ezért első dolgom volt azt is kitakarítani. Most olyan kis csendes, és a sok felszabaduló helytől még kicsit gyorsabb is lett.
Munkaügyben annyi újság van, hogy olyan feladatokhoz értem, aminél úgy döntöttem, praktikusabb lesz Perl helyett R-t használnom. Meglepően gyorsan tanulom, régen nagyon szerettem, végül is ez volt az első programnyelv, amit megismertem, és az teljesen pozitív élmény volt, most is az. Nagyon jól esik az agyamnak ez az új gondolkodás, mert az R teljesen máshogy vélekedik a dolgokról, mint a Perl. Ez ugyanakkor nehéz is, mert sok dologról, amit a perlben nap mint nap használtam, nem tudom, hogy R-ben hogy kell megírni. Mostanra viszont már eljutottam oda, hogy tudom, minek hol kell utánanézni, csomó baromi hasznos package létezik, és teljesen sikerélményem van attól, hogy önállóan oldok meg egy feladatot, és nem csak odatolják elém a megoldást.
A python is tetszett egyébként, az is nagyon kézre esik, abban még nagyon kezdő vagyok, de az elmúlt hetekben pl. programoztam vele guess-the-number játékot, stopperórát, és pongot is. Kell a kikapcsolódás is, na.
Szülihónap. Szóval eddig szülinapjaim voltak, a múlt évben szülihetem volt, de most már szülihónapom van, ráadásul szüliháromhónapom. Vagy 3 hete már kaptam Hercegtől egy könyvet a futáshoz, van benne edzésterv 5 és 10 km-re, és maratonra is, mondjuk ha nem lenne ilyen bitang pusztulatosan meleg, talán még használnám is. A hétvégén kaptam Anyától szintén szülinapi ajándékként egy digitális konyhai mérleget, aminek nagyon nagyon örülök, mert már nagyon régóta vágytam rá. Aztán megtudtam, hogy Herceg Anyukájától kapok jegyet a szeptemberi ParovStelar koncertre. Szóval már van 3 ajándékom, pedig még 3 hét van a szüliapomig. Ennyire jó dolgom van.
Növények. A paradicsomot és az uborkát néhány hete kivittük az erkélyre, a korlát mellé, hogy annak támaszkodjanak. A sok uborkából most úgy néz ki, 3 maradt életben, ebből kettő egészen megtáltosodott, és nagyon szeretheti a paradicsomot, mert nagyon cukin öleli a kacsaival. Remélem a paradicsom nem neheztel rá, amiért ilyen ragaszkodó típus. Az ubi amúgy már 5 virágot hozott eddig. A paradicsomról leszedtem a sárguló leveleket, de figyeltem arra, hogy csak olyan hajtást szedjek le, amin semmi nyoma annak, hogy virágot hozna. Úgy tűnik, ez, és a sok víz, amit mostanában kap, tetszik neki, mert egyre több kis virágkezdeményt találok rajta. Remélem ki is nyílnak.... A kardvirágaim viszont nem akarnak virágos hajtást hozni, de későn lettek elültetve a hagymák, úgyhogy talán majd augusztusban. A bazsalikom egyelőre nem nőtt magasabbra kb. 8-10 centinél, de szépen dúsan borítja a kaspóját.
Laptop. Úgy döntöttem, hogy elviszem kitisztíttatni a laptopomat, mert mostanában már a 9gag megnyitásától is felzúgott, játszani már alig mertem rajta, annyira forrósodott, és a videokártya sem bírta jól, a grafikai beállításokat több játékban is vissza kellett vennem, hogy ne akadozzon nagyon. Tegnap bevittem, ma vissza is kaptam, és le vagyok nyűgözve. Az egy dolog, hogy belülről tisztább lett, azt úgyse látom, de hogy kívülről milyen szép lett! A billentyűzet alatti részt is minden bizonnyal kipucolták, bele se merek gondolni, mennyi dzsuva lehetett alatta, bevallom nőiesen, nem igazán vigyáztam rá. És a jobbklikk sem ragad! Észrevettem viszont, hogy a cémeghajtóm lényegében megtelt, ezért első dolgom volt azt is kitakarítani. Most olyan kis csendes, és a sok felszabaduló helytől még kicsit gyorsabb is lett.
Munkaügyben annyi újság van, hogy olyan feladatokhoz értem, aminél úgy döntöttem, praktikusabb lesz Perl helyett R-t használnom. Meglepően gyorsan tanulom, régen nagyon szerettem, végül is ez volt az első programnyelv, amit megismertem, és az teljesen pozitív élmény volt, most is az. Nagyon jól esik az agyamnak ez az új gondolkodás, mert az R teljesen máshogy vélekedik a dolgokról, mint a Perl. Ez ugyanakkor nehéz is, mert sok dologról, amit a perlben nap mint nap használtam, nem tudom, hogy R-ben hogy kell megírni. Mostanra viszont már eljutottam oda, hogy tudom, minek hol kell utánanézni, csomó baromi hasznos package létezik, és teljesen sikerélményem van attól, hogy önállóan oldok meg egy feladatot, és nem csak odatolják elém a megoldást.
A python is tetszett egyébként, az is nagyon kézre esik, abban még nagyon kezdő vagyok, de az elmúlt hetekben pl. programoztam vele guess-the-number játékot, stopperórát, és pongot is. Kell a kikapcsolódás is, na.
Szülihónap. Szóval eddig szülinapjaim voltak, a múlt évben szülihetem volt, de most már szülihónapom van, ráadásul szüliháromhónapom. Vagy 3 hete már kaptam Hercegtől egy könyvet a futáshoz, van benne edzésterv 5 és 10 km-re, és maratonra is, mondjuk ha nem lenne ilyen bitang pusztulatosan meleg, talán még használnám is. A hétvégén kaptam Anyától szintén szülinapi ajándékként egy digitális konyhai mérleget, aminek nagyon nagyon örülök, mert már nagyon régóta vágytam rá. Aztán megtudtam, hogy Herceg Anyukájától kapok jegyet a szeptemberi ParovStelar koncertre. Szóval már van 3 ajándékom, pedig még 3 hét van a szüliapomig. Ennyire jó dolgom van.
2015. július 6., hétfő
Csúcsszuper hétvége
Aaaaanyira ultrakirály csúcsszuper hétvégénk volt!!!
Pénteken munka után elmentünk az Alleeba, ahol sikerült találnom két tök jó felsőt és egy szoknyát. (A keresést tovább kell folytatni, ugyanis a köv. szombati esküvőre is kéne valami gönc.) Ezután megnéztük 3D-ben az Agymanókat, ami egy zseniális "mese", mindenkinek ajánlom. Ez a 6-os karikás, rettenetes című mese valójában nem gyerekeknek szól, legalább is nem tudom, hogy ebből egy gyerek mit lát és mit él át, de nekem, egy fiatal, a gyerekkorába kapaszkodni próbáló, de már gyerekvállalás előtt álló felnőttnek óriási élmény volt. És talán a gyerekükkel moziban ülő szülőknek még mélyebb jelentéssel bírt. Nagyon jó poénok vannak benne, néha teljesen magamra ismertem egy-egy karakterben, vagy jelenetben, máskor pedig a sírás kerülgetett, pedig olyan kis egyszerű és természetes dologról volt szó. Menjetek és nézzétek meg, megéri.
Szombat délelőtt lényegében nem történt semmi, délután viszont felmentünk a Normafához, Herceg munkatársaival bográcsozni. A hőség miatt tűzgyújtási tilalom is volt, ezért a pörköltöt valamelyiküknél otthon főzték meg és már készen hozták fel. Játszottunk is, vittünk dixitet és jungle speedet, előbbit meglepő módon nem Herceg nyerte meg, utóbbit pedig egyáltalán nem meglepő módon én. És egy francia srác; először én lettem az első és ő a második, utána fordítva.
A hegy után hazaszaladtunk, onnan pedig Lindsey Stirling koncertre mentünk. Lett póóólóóóóm, és úúú és annynira jó volt a koncert, hogy nagyon, ésés az volt a legeslegkirályabb, amikor a legvégén, visszataps után az Operaház fantomjának feldolgozását játszotta el. A múltkor a Depresszió koncerten is a ráadásban a két legrégibb-kedvenc számomat játszották el, és most is Linsey pont ezt, ami a legkedvencebb színdarabom és jaj annyira jó volt. Arról nem is beszélve, hogy nagyon nagyon jó helyünk volt, viszonylag hátul ültünk, emeleti részen, első sorban, ahol senki nem ült közvetlenül előttünk, és így mindent láttunk, a hatalmas színpadfestést is, egy igaz show volt, teljesen wow.
A másik kedvencem ez a dal volt a koncerten, ahol egyébként Lindsey-n kívül volt egy billentyűs, egy dobos, és négy táncoslány.
De a hétvége itt még nem ért véget, mert vasárnap Hobbit-maratont tartottunk. Én egyik részt sem láttam eddig, most pedig megnéztük mind a hármat. Teljesen meglepő módon egyetlen egyszer sem aludtam el közben, csak egyszer... de akkor szóltam időben, és utána onnan folytattuk, így nem maradt ki egy perc sem. Kellemes csalódás volt amúgy, mert tudtam követni a sztorit is, végig megvolt, hogy ki kicsoda, melyik esemény hol zajlik éppen. Mondjuk miután végeztünk, este fél 11 körül, és Herceg megkérdezte, hogy hogy hívták a törpöket a filmben, egyet sem tudtam felsorolni. Pontosabban egyet, Gimlit, aki ebben a filmben nem is szerepelt. Na ennyit az agyam filmmel kapcsolatos memóriájáról...*
Az volt még fura, hogy a film címe A hobbit, ennek ellenére nekem a film sokkal inkább a törpökről szólt. Hangsúlyozom, a könyvet sem olvastam, tehát nem tudom, hogy Tolkien kinek a szemszögéből írta le a sztorit, de a film alapján biztosan nem ezt a címet választottam volna.
* Erről pedig az jutott eszembe, hogy mikor az Agymanók előtt ültünk a moziban, akkor jöttem rá és meséltem el Hercegnek, hogy engem kicsiként Anya nagyon sokszor vitt moziba, mégis semmilyen mozis emlékem nincs, semmilyen filmemlékem, sem látványra, sem zenére, sem érzelemre. Tényleg, semmilyen. Azt is csak valamikor középiskolás koromban tudtam meg, hogy a filmeknek van zenéje. Sose vettem észre korábban. Vak, süket, emlék nélküli. Én és a filmek.
Pénteken munka után elmentünk az Alleeba, ahol sikerült találnom két tök jó felsőt és egy szoknyát. (A keresést tovább kell folytatni, ugyanis a köv. szombati esküvőre is kéne valami gönc.) Ezután megnéztük 3D-ben az Agymanókat, ami egy zseniális "mese", mindenkinek ajánlom. Ez a 6-os karikás, rettenetes című mese valójában nem gyerekeknek szól, legalább is nem tudom, hogy ebből egy gyerek mit lát és mit él át, de nekem, egy fiatal, a gyerekkorába kapaszkodni próbáló, de már gyerekvállalás előtt álló felnőttnek óriási élmény volt. És talán a gyerekükkel moziban ülő szülőknek még mélyebb jelentéssel bírt. Nagyon jó poénok vannak benne, néha teljesen magamra ismertem egy-egy karakterben, vagy jelenetben, máskor pedig a sírás kerülgetett, pedig olyan kis egyszerű és természetes dologról volt szó. Menjetek és nézzétek meg, megéri.
Szombat délelőtt lényegében nem történt semmi, délután viszont felmentünk a Normafához, Herceg munkatársaival bográcsozni. A hőség miatt tűzgyújtási tilalom is volt, ezért a pörköltöt valamelyiküknél otthon főzték meg és már készen hozták fel. Játszottunk is, vittünk dixitet és jungle speedet, előbbit meglepő módon nem Herceg nyerte meg, utóbbit pedig egyáltalán nem meglepő módon én. És egy francia srác; először én lettem az első és ő a második, utána fordítva.
A hegy után hazaszaladtunk, onnan pedig Lindsey Stirling koncertre mentünk. Lett póóólóóóóm, és úúú és annynira jó volt a koncert, hogy nagyon, ésés az volt a legeslegkirályabb, amikor a legvégén, visszataps után az Operaház fantomjának feldolgozását játszotta el. A múltkor a Depresszió koncerten is a ráadásban a két legrégibb-kedvenc számomat játszották el, és most is Linsey pont ezt, ami a legkedvencebb színdarabom és jaj annyira jó volt. Arról nem is beszélve, hogy nagyon nagyon jó helyünk volt, viszonylag hátul ültünk, emeleti részen, első sorban, ahol senki nem ült közvetlenül előttünk, és így mindent láttunk, a hatalmas színpadfestést is, egy igaz show volt, teljesen wow.
A másik kedvencem ez a dal volt a koncerten, ahol egyébként Lindsey-n kívül volt egy billentyűs, egy dobos, és négy táncoslány.
De a hétvége itt még nem ért véget, mert vasárnap Hobbit-maratont tartottunk. Én egyik részt sem láttam eddig, most pedig megnéztük mind a hármat. Teljesen meglepő módon egyetlen egyszer sem aludtam el közben, csak egyszer... de akkor szóltam időben, és utána onnan folytattuk, így nem maradt ki egy perc sem. Kellemes csalódás volt amúgy, mert tudtam követni a sztorit is, végig megvolt, hogy ki kicsoda, melyik esemény hol zajlik éppen. Mondjuk miután végeztünk, este fél 11 körül, és Herceg megkérdezte, hogy hogy hívták a törpöket a filmben, egyet sem tudtam felsorolni. Pontosabban egyet, Gimlit, aki ebben a filmben nem is szerepelt. Na ennyit az agyam filmmel kapcsolatos memóriájáról...*
Az volt még fura, hogy a film címe A hobbit, ennek ellenére nekem a film sokkal inkább a törpökről szólt. Hangsúlyozom, a könyvet sem olvastam, tehát nem tudom, hogy Tolkien kinek a szemszögéből írta le a sztorit, de a film alapján biztosan nem ezt a címet választottam volna.
* Erről pedig az jutott eszembe, hogy mikor az Agymanók előtt ültünk a moziban, akkor jöttem rá és meséltem el Hercegnek, hogy engem kicsiként Anya nagyon sokszor vitt moziba, mégis semmilyen mozis emlékem nincs, semmilyen filmemlékem, sem látványra, sem zenére, sem érzelemre. Tényleg, semmilyen. Azt is csak valamikor középiskolás koromban tudtam meg, hogy a filmeknek van zenéje. Sose vettem észre korábban. Vak, süket, emlék nélküli. Én és a filmek.
2015. július 1., szerda
Koncert, Bútor, Miskolc, PHD
Az esküvő óta folyamatosan azt ünneplő események történnek. Voltunk ugye májusban hosszúhétvégén Szegeden, mininászút jelleggel, aztán elmentünk Olaszországba egy hétre, ez volt a valódi nászututunk. Aztán hogy az ünneplés teljes legyen, két hete Depresszió koncerten is voltunk.
A Barba Negra Trackben volt, ahol kényelmesen elfér a nép, lehet jó helyet találni. Először viszonylag elöl álltunk. Mielőtt a koncert elkezdődött volna, nézegettük az embereket, és találtunk egy annyira aranyos testvérkupacot! Hárman voltak, egy 20 és egy 15 év körülinek kinéző fiú, és egy pici, alig 6 évesnek kinéző szőke kislány. Annyira cuki volt, farmer, fekete bőrzseki, és a két fiú olyan szeretettel nézett rá, olyan biztonságban éreztem azt a lánykát mellettük. Ekkor gondoltam először arra, hogy milyen praktikus, ha fiú születik előbb, és a lány a kisebb, mert akkor majd bátyóval el lehet engedni metálkoncertre. Yey!
A másik, kevésbé érdekes és kevésbé cuki emberpár az a shrek és emberfiona volt, akik a koncert kezdetekor megálltak mellettem, aztán ahogy a közönség mozog és rendeződik, nemsokára már pont előttem voltak. A srác legalább 190 cm volt, a lány pedig talán alacsonyabb nálam, Állandóan smártak, a srác ahogy lehajolt, sziklatömbként borította be a lányt.
Volt még egy csávó, aki szintén egy lánnyal volt párban, a lány próbált a színpadra nézni, de a srác oldalt állt a látványosságnak, és telitorokból hatalmas artikulációval beszélte a lánynak a dalszövegeket.
A koncert amúgy nagyon jó volt, rengeteget ugráltam, és a végén ráadásként eljátszottak 3 számot, amiből kettő az a két dal volt, amit először ismertem és szerettem meg tőlük vagy 10 évvel ezelőtt.
Hogy továbbfűzzük az esküvős sztorit, kaptunk ugye nászajándékokat. Kaptunk 3 féle társast, amiket többekkel több alkalommal kipróbáltunk már. Kaptunk(tam) egy puzzle-t, ami eddig arra várt, hogy képkeretet találjunk neki, ezt pedig a múlthéten megoldottuk. Nem tökéletes a megoldás, még kell egy kis kiegészítés, de utána jöhet a kirakás. Voltak további terveink a lakás kicsinosítására, ezért körbenéztünk az IKEA honlapján, majd felvásároltuk.
Így lett az erkélyen egy kisasztal, 4 székkel, és így lett a belső térben 6 új bútordarab. Az egyik szekrényből hobbisarok lett, tetején a reeeengeteg társasjátékunkkal. A nagyszekrény a hálószobába került, ahol jól elbújik az ajtó mögött, és elférnek rajta a ruháink. Meglepően kicsi a ruhatáram egyébként. De tényleg, nem ilyen lány módon kicsi, hogy roskadozik a polc, de nekem nincs egy rongyom se, hanem tényleg kicsi. Lett még 3 éjjeliszekrény, amiből kettőt tényleg erre a funkcióra vettünk. És lett egy saját asztalom, mert eddig nem volt. Szóval teljesen átpakoltuk a lakást, már teljesen vendégfogadásra alkalmas állapotban van, de még mindig nincs minden a végleges helyén. Végül is, csak 3 hónapja lakunk itt, hova siessünk az ilyenekkel...
Miskolc. Voltunk otthon a hétvégén. Voltunk GodDam koncerten, ami királyság volt, és hősök, a rokkantsági állapototkat figyelembe véve. De tényleg, milyen már, hogy ketten is mankóval vánszorognak fel a színpadra, a többieknek is bajuk van, aztán másfél órán át tolják a metált. Egyébként folklór műsornak is elment, mert elég sok volt a köcsög. Volt egy csávó, aki egy 5 méter átmérőjű körben teljesen kiszámíthatatlanul mozgott, ráadásul volt a hátán egy jó hosszú szíjra engedett hátizsák, ami teljesen külön életet élt. A csávó azt hitte, hogy nagy tőmegben van, és dőlhet, amerre akar, mert bizonyára minden oldalról meglökik majd. De nem. A nép ugyanis nem szeretett volna annyira pogózni, mint ő. Először ott elöl mindenki benne volt a buliban, nagy pogó volt, aztán a többiek lecsendesedtek, csak ő nem. Egyszer annyira megijedtem, mert a színpad bal oldalánál volt, mikor elkezdett hátrafelé közlekedni (biztos gondolta, hogy majd onnan is visszalökik), csakhogy elérte a színpad szélét, ahol hanyatt esett, és én azt hittem, hogy ráesik a pedálokra és magávalborítja a mikrofonállványt is, de szerencsére a monitorláda megfogta, és onnan visszamászott. Szóval ilyenek voltak, de dolgok zenerésze jó volt.
Tegnap volt a phd felvételi. Ez nálunk úgy ment, hogy 1 hónappal ezelőtt hosszan kígyózó sorokat kiállva adtuk le a jelentkezési pakkot a doktori TO-n, aztán múlthéten jött egy tanszéki email, hogy kedden felvételi, ki mikorra van beosztva. Heten voltunk összesen, negyed óránként volt a beosztás, délelőtt lement az egész. A bizottságban négyen voltak: a tanszékvezető, két helyi tanár, és még egy férfi a szomszéd MTA enzimológiájáról. Utóbbit eddig nem ismertem, most tudtam meg, hogy egy barátomnak ő a témavezetője. Beléptem a terembe, és ijedtemben egy halk jónapottal köszöntem, ugyanis az egyik tanárral tegezőviszonyban vagyok, de aztán konstatáltam, hogy viszont a tanszékvezetőt nyilván nem fogom letegezni, a bal oldali bácsit nem is ismertem még, úgyhogy az asztalhoz közelebb érve mégegyszer jónapottal köszöntem, ezúttal hangosabban, biztos ami biztos. Elmondtam, mit csináltam msc szakdolgozat címén, meg kicsit kellett beszélni arról, hogy mit fogok, de valahogy elvesztem a jelen részletében, és nem is volt alkalmam átfogóbban beszélni a témáról. Nem tudom mikor lesz eredmény, nem vagyok benne biztos, hogy felvesznek, de mivel csak 7-en vagyunk, ezért lehet reménykedni, bár abban sem vagyok biztos, hogy ez kell nekem, úgyhogy inkább a sorsra bízom magam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)