Gravitáció

Tegnap láttam ezt a filmet, ti láttátok? Nektek tetszett? Engem teljesen kiakasztott.

***  Spoiler alert  ***
A sztori röviden.
Űrhajósok szerelgetnek valamit, de egy feléjük repülő űrszemét-raj tönkreteszi a járművüket, ketten élik túl. Ők ketten eljutnak egy közeli állomásra, ott a csávó lelép és innentől végig a nőci az egyetlen szereplő. Kigyullad az űrálomás, vagy miez. Kigyullad... Megvan a kabin, bezárkózik, ott nem éri el a tűz, de annak meg az ejtőernyője oldódott ki, és beleakadt az állomás többi részébe, nem tud elindulni. Megy az idő, körbeért az űrszemét, vagy mi, megint szétbarmolja a rendszert, de azért csak sikerül elindulni. Dehogy, nincs üzemagyag! Jó, akkor inkább öngyilkos lesz, elzárja az oxigénszelepeket. Delíriumos álmában megjelenik mellette a társa, aki lecsatolta magát fél órával korábban. De hogy?! Kinyitja a kabin ajtaját, beengedi az ŰRT, majd szépen bezárja az ajtót és kellemesen elbeszélgetnek. Elég mindfuck volt, tényleg örültem, mikor kiderült, hogy csak vízió volt, mert nem is néztem volna tovább, ekkora marhaságot, komolyan... Na, a csaj megálmodja, hogy a leszálláshoz van valami tartalék lángocska, azzal el tud indulni. Felébred, visszaállítja az oxigént, közben az összes műszer sípol, de azért csak elindul, és eljut egy kínai űrbázishoz. Ott meg baszki minden kínaiul van írva, nem ért semmit. Elkezdi nyomkodni a gombokat, hogy valamelyik csak jó lesz, de az egész hóbelevanc zuhan a Föld felé. Sikerül kioldania amiket kell, közben persze ég, majd sikerül kioldania az ejtőernyőt, és valami tóba érkezik. Úgy tűnik elég levegő van a kabinban ahhoz, hogy fennmaradjon a víz felszínén, de mondom, ég a cucc belül is, erre mit csinál? Leveszi a szkafander sisakját. Édesistenem, végre megérkezik, erre füstmérgezésben fog meghalni. De nem, mert utána kinyitja a kabin ajtaját, amin beáramlik a víz a tóból. Ezért ahelyett, hogy elégne, vagy füstmérgezésben halna meg, vízbefullad. Aztán azt se, mert a víz alatt még le tudja venni a szkafandert, felúszik a víz tetejére, és pont ott van a part, megmenekült, hazaért, vége.

Szóval van ez a csaj, aki először jár az űrben, már az elején panaszkodik, hogy nehéz benntartani az ebédet. Aztán elsodródik, forogforogforog, túlél egy tűzrobbanást, legalább háromszor kerül hosszabb időre erősen oxigénhiányos állapotba, többször is fenyegeti füstmérgezés, sokat kell másznia és kapaszkodnia, aztán visszatér a Földre, ahol a hosszú ideig tartó súlytalanság után újra teljes gravitáició hat rá, de ez mintha nem is számítan, a parton két lábra áll, és hepiend van. Mindenzt meglehetősen tiszta tudattal csinálja végig. Értem én, hogy az űrhajósok mentálisan és fizikálisan is nagyon fel vannak készítve, de azért ez egy csöppet túlzás volt.

Egyébként megmondom őszintén, tökre hajlandó lettem volna mindettől elvonatkoztatni, és vállat vonni rá, ha a főszereplő iránt a legkisebb jóidulatot tudtam volna érezni. De már a film legelején is olyan idegesítő volt, meg is lepődtem, mikor világossá vált számomra, hogy ez a film róla fog szólni. Olyan könnyen bele tudtam volna törődni, hogy elsodródott az űrben, és kész. Vagy hogy rárobbant az űrhajó, és kész. Vagy hogy elzárta az oxigént, és kész. Vagy hogy szénné ég a légkörben, és kész. Ehhez jön még a sztori, amiben erősen túltolták a balszerencét. És ha ez a kínlódás még nem lenne elég, a főszereplőről megtudjuk, hogy volt egy lánya, aki 4 éves korában meghalt, azóta nincs senkije. Vagyis még motivációja sincs, ami miatt érdemes lenne visszaküzdenie magát a Földre, és ami miatt a néző együttérezhetne vele és drukkolhatna neki. Engem ez a film elvesztett, teljesen.

Legyen ennyi elég, kíváncsi lennék azért, hogy ti milyennek találtátok, ha már láttárok, nektek tetszett-e.