Igzán

Fáradt vagyok. John Frusciante - A Firm Kick-et hallgatok kb. fél órája. Még egy kicsit ez lesz. Kicsit szomor hangulata van.
Nagyon szere... szép hétvége volt ez.
Gólyabál. Szép volt, jó volt, örültem neki, kellett az életembe. Igen, mindenki csak egyszer lehet igazán gólya a gólyabálon. Régen, néhány éve még olyan gyakran szomorkodtam amiatt, hogy a filmekben van a főszereplő, akinek nincs párja, akivel elmenjen a bálba, és titokban mindig csak Őrá gondol, aki hátha hátha elhívja őt, a végén pedig úgyis együtt mennek, és nagyon boldogok lesznek. Akkor szinte biztosra vettem, hogy én nem leszek ott a gólyabálomon, engem úgyse hív el senki. Erre tessék: mióta tudom, hogy lesz gólyabál, egy pillanatig sem aggódtam amiatt, hogy kis lesz velem ott, és biztos voltam benne, hogy ott leszek, és jól döntöttem. Nekem nem volt szép báli ruhám, nem volt nagy kontyban és hullámokban a hajam, nem töltöttem órákat szépségszalonban a nagy alkalom előtt, nem akartam filmbéli bálkirálynő lenni, nem kaptam hintót a tündértől, de ott volt a nagy közönség gólyalányok, gólyafiúk és kísérőik, mindenki csillogott, és gyönyörű ruhák voltak, és én nagyon jól éreztem magam, mert velem volt a mesebeli Herceg, és a varázsnak sem lett vége éjfélkor.
Varázslat... Szeretném ha a hétvége szombat-vasárnap része még sokszor sokszor megismétlődne, és nem kellene elköszönnünk, és messze lennünk, és elképzelni az ölelést, hanem együtt lehetne utazni a vonattól a szobáig, és együtt lehetne gondolkozni a másnapi ebéden és együtt unatkozni ha kinn esik az eső, fúj a szél és hideg van, és ott lenni, ha a másiknak segítség kell, és fogni a másik kezét, ha baj van és... és szeretni. Közel lenni. És akkor nem sóhajanék ekkorákat, hogy bárcsak bárcsak.

Egyébként -zökk- ma is görcsölt a gyomrom. Nagyon megijedtem, hogy olyan lesz, mint legutóbb. Szerencsére nem volt olyan vészes. És azt is tudom, hogy miért: mert Herceg ott volt - köszönöm. Legyen már ősziszünet és derüljön már ki végre, hogy meddig maradok még meg.