Szomorú kilátások

Ez a 2. hétvége, hogy nem megyek haza. Bármennyire is szerettem volna, most nem lehet. Egyszerűen nem. Jövőhéten csak 1 könnyű zh-m lesz, de az az utáni 3-ra már a múlt héten elkezdtem tanulni, és úgy érzem, nem leszek kész. De visszafogom magam, befogom a számat, nem szólok semmit, mert van akinek 10 zh-ja is akad. Inkább meghúzom magam egy kedves kis lámpafényes sarokban és tanulok csendben.

Amint vége az állattan-növénytan-matek combonak 11-én pénteken, szombaton nekiesek a fizikának. 4 napom lesz a vizsgáig. Még aznap, szerdán hazamegyek, és csütörtökön belevágok a sejttanba, végigtanulok 5 napot, hogy a hatodik napon pihenésképpen megműtsenek, és bár normális ember - akár transzcendens akár nem - a 7. napon megpihen, de én újra sejttanozni fogok. Ha hazamegyek a kórházból, a karácsonyom már a bevbiollal fog telni, azt hiszem. Bár lehet hogy a sejttan-bevbiol páros felcserélődik. És az is lehet, hogy inkább a 700 oldalas etológia könyvet olvasom el. Pedig kémiát is kéne tanulni. De mint kiderült, abból mégis csak írásbeli lesz, szóbeli nem, úgyhogy ez könnyebbség.

Még jó, hogy van a két ünnep és a köze, amiben mégsem lesz időm senkire.