Pedig

Pedig konkrétan jó lett, amin egészen meglepődtem, de legalább annyira örülök neki, hogy kevésbé érzem magam betegnek, mint amennyire némi torok- és fejfájás okot ad rá.

Végig

Szerintem még sosem voltam benn írásbeli vizsgán elejétől a végéig. Átnézni nem volt időm, amúgy sem tudtam volna sokat hozzátenni már, jót meg aztán pláne nem várok tőle.

Egy füst alatt

Juteszembe, a Grizzly kap egy nagy pirospontot, amiért a türelmi idő ellenére már most füstmentes lett. El sem lehet mondani azt a fantasztikus érzést, amikor otthon lefekvéshez készülődve úgy veszem le a ruháimat hogy nem vagyok rosszul a szaguktól, másnap reggelre pedig nem lesz cigiszagú az egész fürdőszoba.
Nem különösebben érdekel, hogy a bagósok mit gondolnak erről, az én pici világom máris sokkal boldogabb lett!

Meg sem érdemeltem

Bementem megnézni a genetika vizsgám, mert az hármas lett én meg ettől szomorú, meg is nézhettem, meg is beszéltük, állítólag volt ez inkább négyes is, aztán kérdezett még kettőt, amire alig tudtam válaszolni, bár aztán csak kinyögtem a jó megoldást, erre beírt egy ötöst. Hát sírok, ilyen nincs is, ott dobogott a szívem, hogy hátha hátha megadja a négyest, de akárhányszor nyitom ki az indexem, mindig ötös van beírva.

Áttörés

El sem hiszem, hogy ötös lett az állatélettanom, hát végre valami!

Érettségi

Kezembe vettem az érettségi bizonyítvány szép kék könyvét, kinyitottam és nem volt benne semmi. Aztán rájöttem, hogy lapozni kell. És akkor azt láttam, hogy mindenből ötöst kaptam. Efelett aztán abszolút nem tudtam napirendre térni, mert biztos voltam benne, hogy matekból 4-esem volt.
Én voltam az a szerencsétlen aki hibátlanul megoldottam a valszámos feladatot, de korábbi tanári figyelmeztetések miatt hirtelen felindulásból mégis inkább azt a feladatot húzattam ki az értékelésből, helyette benne maradt egy hibás geometria-feladat. Úgyhogy még mindig nem értem a dolgot.

Hirtelen600

Nahát :)

4szó

                                                 loyal

                                                         passion

                                                                  outspoken

                     caring

Valami nem jó

Valami nagyon nem jó mostanában. Az eddigi tedencia az, hogy az őszi félév rosszabbra sikerül, mint a tavaszi, (ami pl. záróvizsga szempontjából bíztató jel), de lyen rossz félévem még sosem volt. Már majdnem végeztem a kötelező vizsgákkal, aztán még annyit megpróbálok, hogy két tárgyból elmegyek javítani. Nem tudom van-e értelme egyáltalán, ha ennyire nem működik semmi, talán nem kéne eröltetni.

Mindig olyan jól meg tudtam becsülni, hogy hanyast kapok, és most semmi nem jön be. Mindre jobbat várok és akkora pofára esés az összes... Egy nagy butaság van a fejemben, mind.

Szomorú ez, vége lehetne már. 

Krízis

Az egy dolog, hogy elegem van már ebből a sok biosztanulásból, de valaki sürgősen tanítson meg újra számolni, mert az nem állapot, hogy a múltkor nem jutott eszembe a logaritmus visszaszámolása, ma pedig rá kellett szólnom magamra, hogy "Micsinááálsz?? Hogy emelsz négyzetre egy zárójeles összeadást/kivonást?!" (Mindezt miközben egy egyenlőséget próbáltam megoldani.) Sírok.

Egy mégis vizsga

Elmentem, megnéztem a kérdéseket, többé kevésbé kitöltöttem a feladatlapokat, erre kettest kaptam. Hát most komolyan, elmegyek az egyesemért, erre visszajövök egy kettessel, ami jelenleg rosszabb mint jobb, pedig így is úgy is elmegyek az uv-ra.

Egy majdnem vizsga

Életemben először úgy fogok elmenni egy vizsgára, hogy csak megnézem a kérdéseket és beíratom az egyest.
Már amikor felvettem a vizsgákat, akkor tudtam, hogy ennyi idő nem lesz rá elég, mert nem lehet rá elég. És hiába végére értem az anyagnak, ez egy olyan komplex rendszer, amihez több idő kell. Érteni értem, de visszamondani más. A sok vegyület, a mégtöbb rövidítés az a rengeteg biokémiai útvonal. Pedig olyan érdekes, tényleg.

Nomenklatúra

Tulajdonképpen még mindig lenyűgöző tud lenni a biokémia.
Ilyen szép dolgok vannak benne, mint például 10,13-dimetil-17-(6-metilheptan-2-il)-2,3,4,7,8,9,11,12,14,15,16,17-dodekahidro-1H-ciklopenta[a]fenantrén-3-ol, pedig én csak koleszterinnek hívom.

Jó választás

Amikor felvettem a vizsgáimat, megpróbáltam olyan sorrendet választani, hogy valahogy témában átfedjenek az egyást követő tárgyak. Az a tárgy, amiből most készülök... - őszintén bevallom - csak az első 3-4 órán voltam benn. Számítottam rá, hogy tanulhatatlan lesz (az egyik tanár előző féléves anyagrészét megtapasztalva), de reméltem, hogy valahogy megoldom, mert így még mindig jobb, mint azokon az órákon benn lenni. 

Most itt vannak előttem a diasorok, és megfejtésre várnak. És én haladok! Összefüggő mondatokat tudok kovácsolni a néhány szavas, képekben dús diákból, és egy egészen összetett rendszerben illenek össze a puzzle darabjai.

Tényleg szerencsés volt ez a vizsgasorrend-választás. Egy másik tárgy, amire mindig bejártam, és jegyzeteltem is szépen-szorgalmasan most nagyon sokat segít, főleg, hogy így 2 héttel később még mindig pontosan tudom milyen infonak melyik diasorban tudok újra utánanézni.

Az pedig nem kevésbé mellékes, hogy ez a mostani anyag a következő vizsgára való készülést is megkönnyíti. Ide látom.

(A korábbi bejegyzésem, miszerint eléggé unom már ezt, továbbra is érvényes, de úgy szeretem meglátni az összefüggéseket!)

Döglött

Eltűnt a varjú!
Így lassan 2 hónap után lassan ideje volt.

Vacila

Vannak olyan döntések, amiket meg kell hozni. Általában nem könnyűek, de aki tudja mit akar, az nem vacakol sokat.
Ilyen ez a felvételi. Sosem voltam az a fajta, aki egyértelműen meg van róla győződve, hogy milyen okos és szép és intelligens, és úgyis az történik amit akar. Mindig volt egy B tervem, vagy talán még egy C is, ha bármi történne, legyen vészforgatókönyv. Amikor középsulit kellett választani, összesen 4 iskolát és 6 helyet jelöltem meg. Az első helyre bekerültem, és ez volt életem egyik legjobb fordulata.
Aztán jött az egyetemi felvételi. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, mert pontosan tudtam mit akarok, és nem is értettem, hogy mások min tudnak annyit hezitálni. Sokaknak fogalmuk sem volt arról, hogy hova, merre induljanak, mit csinálnának szívesen.
És most itt vagyok, harmadéves egyetemistaként, be kéne adni a felvételit, és már kinéztem ugyan a válaszott szakot, mégsem merem beadni a jelentkezést amíg le nem zárul a vizsgaidőszak.
Az utóbbi időban nagyon sokat gondolkoztam azon, mit kezdjek magammal. Az elmúlt 3 évben úgy éreztem, ez a nekem való hely, én ide akartam jönni, itt érzem jól magam, ezt akarom csinálni. És most, ilyen kevéssel a vége előtt, amikor igazából azt tanulom, amiért erre a szakra jöttem, úgy érzem, elég volt. Nagyon sokat tanultam már, nagyon érdekes volt, nagyon élveztem, de elég volt. Most valami másra vágyom.
De mi is legyen az? Valahová már csak elmehetek dolgozni, de egyáltalán, mit dolgoznék? Egyes helyekenmár most túlképzett lennék, máshová pedig még nem vagyok elég képzett. McDonald'sba meg be nem teszem a lábam. Mi marad még, tanuljak tovább. De egy biológus alapdiplomával elég korlátozottak a lehetőségek.
Ilyen nagy dilemma után aztán csak meg született a véglegesnek tűnő döntés, amit persze nem mondok el addig, amíg túl nem élem ezt a maradék fél évet, feltéve hogy most nem rontok el valamit annyira, hogy még tovább kell itt maradnom. Amit választottam, az tetszik. Közel áll a mostanihoz, de egészen más oldalról közelíti, és ez benne a legérdekesebb. Új és ismeretlen, de kihívás és most erre van szükségem. Ha meg nem megy, hát abbahagyom.

Vége lehetne már

Sosem voltam az a stresszes típus, persze néha kelvalami miatt, de most valahogy nagyon zavar ez a néhány napja tartó gyomorideg.

Miskolc

1981 óta....:

- a Tiszai Pu. épülete fel lett újítva, de Pestről közelítve még mindig az avasi lakótelep látszik a horizonton

- a Búza tér még mindig ugyanilyen (a vásárcsarnok felújításától eltekintve)

- a Széchenyi utcán már akkor sem jártak buszok amikor én megszülettem

- ezek a régi szép sárga villamosok zörögtek zakatoltak de a miénk volt. Sőt, mostmár ZöldNyúlNyíl is van. 

- a város valószínűleg már nagyobb és mégis kisebb, mert már talán közelebb vagyunk a 150 ezer, mint a filmbeni 200 ezer lakoshoz.

- a kilátó pont ugyanilyen bár nemrég kapott díszkivilágítást, amiben egészen csinos

- ami a filmben "új lakónegyed", az ma már egy közel 40 éves paneltelep

- a csokigyár még megvan, bár már Nestlé tábla van rajta

- a vár mág mindig vár, jelenleg a felújításra

- a filmben a két leggyönyörűbb kifejezés a "Nehézipari Egyetem" és a "Lenin Kohászati Művek"

- a DVTK akkoriban bizony tényleg nagyra becsült volt, de volt is miért kijárni a meccsekre, most legfeljebb  az új lelátók az érdekesek

- már rég nem vagyunk olyan csudanagy csudafontos iparváros, a vasgyári telep már szinte teljesen kihalt (van helyette Bosch), a régi épületekben zenekarok bérelnek pici helységeket próbateremnek... mondjuk portás még van. meg persze GyárFeszt, már amennyiben nem az egyetemen rendezik meg.

Egyébként ha még nem mondtam volna imádom ezt a várost!

Akaraterő

Egy iiiiilyen icipici hajszál választ el a meggárgyulós holtponttól.

2011

Az év első felére úgy egészen konkrétan nem emlékszem.
Az első emlékem a spanyol nyaralás Herceggel.
Aztán volt szülinapom, amit többször többféleképpen megünnepeltünk.
Aztán elkezdődött a suli, ami nem különösebben érdekes, ellenben az ősziszünetet Rómában töltöttem az Anyukámmal, aki dec. 30-tól hivatalosan is nyugdíjas lett.
Az év legkúlabb része az volt, amikor megvettem a basszusgitáromat.
Volt még egy szép karácsony, és egy meglepően pöpec szilveszter.