Vannak olyan döntések, amiket meg kell hozni. Általában nem könnyűek, de aki tudja mit akar, az nem vacakol sokat.
Ilyen ez a felvételi. Sosem voltam az a fajta, aki egyértelműen meg van róla győződve, hogy milyen okos és szép és intelligens, és úgyis az történik amit akar. Mindig volt egy B tervem, vagy talán még egy C is, ha bármi történne, legyen vészforgatókönyv. Amikor középsulit kellett választani, összesen 4 iskolát és 6 helyet jelöltem meg. Az első helyre bekerültem, és ez volt életem egyik legjobb fordulata.
Aztán jött az egyetemi felvételi. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, mert pontosan tudtam mit akarok, és nem is értettem, hogy mások min tudnak annyit hezitálni. Sokaknak fogalmuk sem volt arról, hogy hova, merre induljanak, mit csinálnának szívesen.
És most itt vagyok, harmadéves egyetemistaként, be kéne adni a felvételit, és már kinéztem ugyan a válaszott szakot, mégsem merem beadni a jelentkezést amíg le nem zárul a vizsgaidőszak.
Az utóbbi időban nagyon sokat gondolkoztam azon, mit kezdjek magammal. Az elmúlt 3 évben úgy éreztem, ez a nekem való hely, én ide akartam jönni, itt érzem jól magam, ezt akarom csinálni. És most, ilyen kevéssel a vége előtt, amikor igazából azt tanulom, amiért erre a szakra jöttem, úgy érzem, elég volt. Nagyon sokat tanultam már, nagyon érdekes volt, nagyon élveztem, de elég volt. Most valami másra vágyom.
De mi is legyen az? Valahová már csak elmehetek dolgozni, de egyáltalán, mit dolgoznék? Egyes helyekenmár most túlképzett lennék, máshová pedig még nem vagyok elég képzett. McDonald'sba meg be nem teszem a lábam. Mi marad még, tanuljak tovább. De egy biológus alapdiplomával elég korlátozottak a lehetőségek.
Ilyen nagy dilemma után aztán csak meg született a véglegesnek tűnő döntés, amit persze nem mondok el addig, amíg túl nem élem ezt a maradék fél évet, feltéve hogy most nem rontok el valamit annyira, hogy még tovább kell itt maradnom. Amit választottam, az tetszik. Közel áll a mostanihoz, de egészen más oldalról közelíti, és ez benne a legérdekesebb. Új és ismeretlen, de kihívás és most erre van szükségem. Ha meg nem megy, hát abbahagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése