Diploma

Felsőfokú végzettség: okleveles biológus.

Zv-1

Oké, holnap zv, most este 9 van, és még nincs pánik, valami baj van...

Zv előtt

Ha nem tudnám hogy van még egy egész napom, akkor most nagyon pánikolnék. Így csak kicsit.

Mészárlás

Sose voltam az akciófilmek és lövöldözős játékok híve, de mióta túl vagyok a szakdogavédésen, a napom fénypontját jelenti, amikor lehet lövöldözni és lemészárolni mindenkit és szanaszét repkednek a cafatok.

Felvételi

Ez egy vicc volt, már ami az én "faggatásomat" illeti. Tőlem kérdeztek kettőt és köszönték szépen, mások benn voltak negyed órát is. Azt se kérdezték meg, mi közöm van ehhez?
Úgy tűnik, most már nem csak azon sértődöm meg, ha alulbecsülnek, hanem azon is, ha túl hamar lezavarnak. I have no idea what i'm doing. 

Nem jó

Ezt hívják úgy, hogy beleőszülni és belebetegedni. Szó szerint.

Védés

De volt.

Védés

Aggódom. Aggódom. Aggódom. Félek. Aggódom. Nincs miért.

A szekrény titkai

Lesz most nálunk ilyen felújítás, talán már írtam is. Ez pedig együtt jár azzal, hogy nagyon sok cuccot át kell nézni és rá kell jönni, hogy minek ez ide?
Az üveges szekrényemben találtam:

- a tejfogaim (díszdobozban!). Sajnos nincs meg az összes, mert tudom, hogy volt olyan, amit lenyeltem, meg amit kivertek. Meg ami a strandon esett ki...
- a teljes alsó-felső fogsorom gipszből, még a fogszab előttről
- a teljes alsó-felső fogsorom gipszből, a fogszab utánról
- a kivehetős fogszabályzóm
- az epeköveim (!?!?!?) (díszdobozban?!?!?!)
- egy kiszáradt rák (ez kivételesen nem daganat) egy kövön csücsül, azt hiszem Horvátországban élt.
- kövek (sótömbök) a parajdi sóbányából
- egy doboznyi gumikesztyű boncoláshoz, műtétekhez, kémiai kísérletekhez
- valamint rengeteg gyertya/mécses, ill. állat- és emberfigurák
- belépőjegyek koncertekre és színházi előadásokra, karszalagok koncertekre
- ballagási meghívó, tablóképek, a hermanos szalag

Azt hiszem vannak dolgok, amik nem fognak visszakerülni.

Köztöszt

Annyira de annyira dühös vagyok, amiért az elmúlt 3 évben mindig de mindig elrontottam az őszi félévem, a tavasziban pedig mindig teljesítettem a köztöszthöz szükséges kredites átlagot. Pedig soha nem mentem még 4-es alá. Pedig elsőre megcsináltam mindkét szigorlatot. Pedig 3 év alatt  fogom elvégezni a 4 éves BSc-t. Jóesetben. Mert még mindig mindent elbukhatok a szakdogavédésen és záróvizsgán.

Ezt a képet azért kapjátok, hogy belássátok végre, fölösleges engem annyira dicsérgetni. Nem hiszek nektek. (A H.átl. oszlop nem is az, aminek látszik.)

Fölösleg

A lakásfelújítás arra jó, hogy az ember átnézze a cuccait és megszabaduljon a középsulis 4 évétől.

3Bartók

Azt reméltem, valami összefűzött előadás lesz, de nem, egy 3 és fél órás műsor volt: A kékszakállú herceg vára - A fából faragott királyfi - A csodálatos mandarin.
Tudom, nagy parasztság úgy elmenni egy zenés táncos színházi előadásra, hogy az alapsztorit nem ismerjük, de mentségemre legyen szólva indulás előtt 5 perccel a kékszekállút megtaláltam az operás könyvünkben.
Valamiért meggyőződésem volt, hogy a kékszakállúval kezdenek. Gyanús is volt a történet, aztán az 1 órás műsor első negyed órája után ezt a lehetőséget kizártam. Még fél óra kellett ahhoz, hogy rájöjjek a helyes válaszra, aztán herceggel megszavaztuk a Pinokkiót. Vagy mit, fakirályfit.
A mandarinos sztorinál biztos voltam benne, hogy ez nem az amit Bartók kitalált, ez inkább valami new york-i feldolgozás, és hogy az a narancssárga ruhás Buddha hogy került oda, az végképp rejtély. Aztán ma megnéztem, hogy miről is kellett volna szólnia ezeknek a daraboknak, és hát a fene gondolta volna, ez mégis az volt!
Ami pedig a kékszakállút illeti... Ott legalább tényleg tudtam hogy mi történik, hogy kit hogy hívnak, hogy melyik ajtó mögött minek kéne lennie. De az ének részére nem számítottam. Persze, opera, tudom, de
- "Áddideákulcsót!" - "Nemádom!" - "Nyisdkiazajtót" - "Nemnyitom!" - erről szól a szövegkönyv nagy része, de valami borzasztó vernyákolásként. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy vagy énekeljenek és legyen szép dallama, vagy beszéljenek. Azt sem értem, hogy az egyházi "énekek" miért csak a prímet ismerik.
Vannak azok a zenék, amik nagyon jók - egészen addig, amíg az énekes ki nem nyitja a száját. Ezért nem hallgatok Iron Maident, és ezért nem járok Operába. Úgy érzem kicsit erős lett a példa. De komolyan, sosem fogom megérteni, hogy mi az, ami ebben megtetszik az embereknek.
Miután mindennek elhordtam a tegnapi előadást, azt azért elárulnám, hogy összességében nagyon tetszett. Pedig úgy tudtam, hogy nem szeretem a táncot, a balettet, de lehet hogy mégis. A díszletben pedig külön tetszett, ahogy kihasználták. Szép volt, tényleg, érdemes volt elmenni. Ami meg az operát illeti... még péntek este a Toscának adok egy esélyt.

Hosszú éjszaka

A tegnapi álmomban Heroes-oztam élőben. Emberek voltak beöltözve lényeknek, és külön kitalált szabályok alapján kellett feladatokat teljesíteni és harcolni.

Ma meg szülinapot ünnepeltünk:  D és P voltak szülinaposok, D-nek kifejezetten meglepetés volt, nem is értette, hogy került oda az a sok ember, akik egy része ráadásul miatta ment oda. P pedig rengeteg ajándékot kapott, aki cserébe szintén megajándékozta őket. Sok ember összegyűlt. Ott volt pl. B, aki elmesélte, hogy meg szeretne venni egy üzletet. Aztán később senki sem találta őt, viszont megtaláltuk a kabátját. Mindenki azt hitte, hogy B-t elrabolták vagy kirabolták vagy fene tudja. Később megtaláltuk a táskáját is, és megvolt mindene, ezért reméltük, hogy nincs nagy baj. Azért én igen csak aggódtam, egészen addig, amíg meg nem láttam egy elég feltűnő üzletet, ahol B is ott volt. Hol máshol lett volna, hiszen meg akarta venni. De az éjszaka közepén, a cuccai nélkül?

Aztán az álmom későbbi részében rengeteget mászkáltam Budapesten. Például kolis lettem, ami valahol délen volt, talán inkább Budán, de erre úgysem emlékszem már. Nekem viszont volt valami elintézni valóm Pest északi részén, egy könyvet akartam venni, de nem tudtam se a címét, se az üzlet nevét, ahol lehetne kapni. Azt is csak nagyjából tudtam, hogy hová kéne menni, persze nem találtam. Aztán egy vadidegen lány segített, de akkor sem találtam meg rögtön a helyet. Ráadásul késő volt már, sötét volt, olyan este 10 körül lehetett, és azon aggódtam, hogy nekem vissza kell jutnom a koliba, de mindjárt elmegy az utolsó metró. A koli egyébként egy hatalmas narancssárga épület volt, ami kívülről inkább egy raktáráruháznak tűnt. Volt egy hatalmas mosdóhelység benne, ami fiúknak lányoknak közös volt, és a vécék ajtaja átlátszó volt.

Álmodtam még olyat is, hogy Anyával utaztunk villamoson, a Petőfi hídon mentünk át Buda felé. Ez a híd viszont úgy nézett ki, hogy mellette futott egy vasúti felüljáró, ami a valóságban ott van az Avas alján azon az oldalon, ami Tapolca felé visz. Szóval volt ez a furcsa Petőfi-híd, és a villamos hátuljából kiabálták az emberek, hogy álljunk meg, mert valaki kiszakadt. Vagy valami ilyesmi. Aztán kiderült, hogy nem a villamos indult el úgy, hogy kilógott egy ember, hanem baleset volt a vasúti felüljárón. Ott állt egy vonat, rászakadva egy csomó faág, és ott ült benne valaki, kissé hiányos testtel. Ezt nem részletezném, egyrészt mert nem valami bizalomgerjesztő, másrészt meg nem is láttam az álomban, csak elképzeltem. Egyébként azért mentünk át Budára, hogy bemenjünk egy művészellátóba, nem tudom miért. De az nem volt nyitva, úgyhogy vissza akartam menni a Pesti oldalra. Ekkorra Anya nem tudom hova lett. Ahogy a hídhoz értem, valamin nagyon elgondolkoztam, és elkanyarodtam egy lépcsősorhoz, ami csigavonalban haladt lefelé, közvetlenül bele a Dunába. Volt ott egy társaság, akik a korláton ültek és azon viccelődtek, hogy le kéne csúszni de nem mernek, én meg gondoltam rajtam ne múljon, belelöktem őket a vízbe. Nagyon tetszett nekik a dolog, pedig a víz nagyon hideg volt. Aztán visszamentem a lépcsőn és felébredtem.

Szóval még sem olyan nagy igazság, hogy a jövőt álmodjuk meg, mert ezek megtörtént események kissé - nagyon - átalakított verziói.

What I actually do

Vannak ezek a poszterek, mostanában egyesek saját magukról is készítenek ilyet. Na nekem ilyenem nincs, de ha lenne, akkor bele kellene rakni a mai outfitemet: jobbkézben gitár, táskában kiserősítő, bal kézben az anat praktikum.

Index

Nagyon remélem, hogy Neptun isten nálunk is eltörli az index intézményét.

Abszolutórium

Már nem is emlékszem, mikor sírtam utoljára boldogságból és megkönnyebbülésből. 

Kész vagyok az összes tárgyammal.

Álmaink cipői

Hogy képes egy nő ilyet felvenni? Hogy lehet valaki annyira irreális, hogy ilyeneket találjon ki? Ki az aki ezt komolyan szépnek látja?

Oh, jeeeeeez.

Buszok

A buszvezetői bunkóság csúcsa, amikor
- lehurrog egy felszállni próbáló nőt, csak azért, mert nem vette észre a zöld anjtónyitó gombot, ezért a söfőr kénylen volt arrébbrakni a kezért és kinyitni neki az ajtót
- rákiabál egy idős nénire, hogy takarodjon már beljebb az ajtóból mert nem lehet bezárni tőle
- még villog és sípol az ajtózárást jelző bigyó, amikor már nyomja a gázpedált
- és majdnem odazár 2 embert, akik még éppen szeretnének felszállni a buszra.

Egyébként az sem mellékes, hogy milyen buszok járnak itt Budapesten. Valamelyik nap egy szokásos régi Ikaruson utaztam egészen közel a söfőrfülkéhez, és azt láttam, hogy a sebességmérő mutatója a 0 és a 120 között teljesen random módon ugrál. Többnyire legalább 60-kmph-t mutat, a 120-on néha tartósan megpihen, aztán ha a busz megáll, megpróbál visszatérni a 0-hoz.
Azt  hiszem erről még nem írtam, hogy lett most itt a városban egy új Mercedes busz. Na ez azt tudja, hogy nem csuklik (olyan változatot legalább is még nem láttam) és fantasztikus fotocellás ajtaja van. Ebben az lenne az okosság, hogy csak akkor záródik az ajtó, hogyha senki lóg ki az ajtón. Csakhogy, ez a busz kicsit érzékenyebb annál, mint ami pl. a Combinokon van. A villamoson, ha a nagy tömegbe még egy ember bepréselődik és érzékien hozzásimul a többi ajtóban álló emberhez, az ajtó még akkor is képes becsukódni. (Azért volt már olyan, hogy plusz egy-két percet azért álltunk a megállóban, mert kilógtak az emberek.) Szóval van ez a busz, van neki zseniális fotocellás ajtaja, amihez viszont legalább 10 centire mindenkinek el kell távolodnia az ajtótól, és elég kellemetlen, amikor ezt a buszt berakják az 5-ös vonalára, amin a Blaha és a Keleti között hatalmas tömeg szokott lenni. Úgyhogy marad a percekig tartó várakozás a megállóban, hogy az utasok próbáljanak már tömörödni, közben pedig hallgathatjuk a busz borzalmas hangon sípoló jelzőrendszerét.

Titok

Tulajdonképpen nem azért nem árulom el a felvételimet senkinek, mert gonosz vagyok, vagy mert babonás lennék, hanem egyszerűen csak mert félek.